Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-07 / 106. szám

■ 1986. MÄJUS r, SZERDA Májusi nyár a javából Ez már igazi nyári kép a leányfalui strandról. Nem járt rosz- szul, aki most ment szabadságra Üzemképes állapotban állítják helyre Ipari műemlék lett Lassan két éve annak, hogy valóságos társadalmi mozga­lom bontakozott ki ti lakihe­gyi nagy rádióadó torony, vagy ahogy sokan nevezik, a „szivar” megmentése ügyé­ben. Ekkoriban jelentették be ugyanis a posta illetékesei, hogy a használaton kívül he­lyezett torony fenntartási költségeit nem tudják viselni, s egyetlen megnyugtató meg­oldásnak a bontás látszik. Társadalmi összefogás Szakemberek és laikusok, a környékbeliek és az ország legtávolabbi pontjain lakók emelték fel szavukat a szivar megmentése érdekében, és többek között a sajtó nyilvá­nosságának köszönhetően az igen fontos ipartörténeti mű­emléket Védők szava meghall­gatásra talált. A bontás ellen tiltakozóknak ugyanis a leg­meggyőzőbb érvük az volt, hogy a torony a magyar rá­diózás történetének felbecsül­hetetlen értékű tanúja, és a bontás helyett inkább ipari műemlékké nyilvánítását ja­vasolták. A bontás elmaradt, a to­rony látszólag ma is ugyan­olyan állapotban van, mint két esztendeje, a viták kirob­banása idején. — Haladékot kapott csupán az öreg szivar, vagy végleges döntés született sorsáról, vé­delmezői javára? — tettük fel a kérdést a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság fejlesztési igazgatóhelyette­sének, Bartha Józsefnek. — Nem volt könnyű annak idején kijelenteni, hogy első­sorban anyagi okok miatt a torony sorsa megpecsételődött. A laikusoknak is, minden kör­nyékbelinek szívéhez nőtt a torony, s természetesen a szakemberek is szerették, sze­retik. Magunk is örültünk, amikor a társadalmi meg­mozdulás nyomán döntés szü­letett a torony ipari műem­lékké nyilvánításáról. Az er­ről szóló határozatot tavaly augusztusban írta alá Somo­gyi László építési és városfej­lesztési, valamint Köpeczi Bé­la művelődési miniszter. Csend van körülötte — Tehát a torony állagmeg­óvása mégis a posta gondja marad? — Számításaink szerint a szükséges munkák összértéke mintegy 15 millió forint. Ez magában foglalja a kikötő­kötelek javítását, a szigetelő- porcelánok kicserélését, a sta­tikai megerősítést és a torony teljes korrózióvédelmét, a fes­tést. — Amióta döntésr született a torony fennmaradásáról, csend van körülötte. — Valóban, s úgy tűnik, a halálra ítélt torony mellett ez­rek emeltek szót, ám a mű­emlék felújításának érdeké­ben már kevesen tesznek. En­nek ellenére a posta eredeti tervétől eltérően megmarad a torony, és még ebben az év­ben elkezdődik a felújítás. — Tervezik-e a felújított torony bemutatását a nagy- közönségnek? — Vezetői szintű megálla­podás készül a Postamúzeum­mal, s a tervek szerint rádió­történeti bemutatót alakítunk ki, előadóhelyiséget biztosí­tunk, ahol diaképekkel és más formában megismerhetik az érdeklődők a magyar rádió­zás hőskorát. Ügy tervezzük, hogy előre bejelentett idő­pontokban fogad majd cso­portokat ez a rádiótörténeti kiállítás. — Ügy tudom, a tornyot felújítása után akár ismét igénybe vehetik. Kiállítás Lakihegyen — Valóban, üzemképes ál­lapotban állítjuk helyre, így szükség esetén ismét bármi- kór üzembe állíthatjuk. — Mikor látható a nagykö­zönség számára a lakihegyi rádiótörténeti kiállítás? — Terveink szerint a fel­újítási munkálatok a jövő év végére fejeződnek be, ezután kerítésről és parkosításról kell gondoskodni és kidolgozni a Postamúzeum szakembereivel a részleteket. Előreláthatólag 1988-ban nyitjuk meg a kiál­lítást a nagyközönség előtt. Móza Katalin Öt centi Morog a több tízmilliós be­ruházás sokadik alvállalkozó­ja, a kisiparos: — Tudja, nem értem, mi szükség van arra, hogy egy válaszfalat, fej- magassagig csempéset, lebont­sanak, azután öt centivel odébb újrahúzzanak. S csupán azért, mert a falak közötti bú­tor hosszabb a kelleténél. Méltatlankodik másutt a középvezető: — A mi munka­helyünk országszerte a leg­korszerűbbek közé tartozott. Most átépítették, kibővítették, mindez egy vagyonba került, csupán azért, mert a szomszé­dos munkahely szűk volt fel­adataihoz. Lehet, hogy mi is tágasabb teremben, kényelme­sebben, korszerűbb feltételek között dolgozhatunk ezután, csak éppen a befektetett ér­ték nem arányos azzal, amit nyerünk. Panaszkodik a harmadik helyen az igazgató: —• A tele­pünket rohamtempóban épí­tették, érthető, ha az ár mér­séklését szem előtt tartva kompromisszumokat kötöttek a megrendelők, tervezők, ki­vitelezők. így azután nem ké­szült el egy s más, ami pedig nélkülözhetetlen a munkánk­hoz. így aztán néhány év múl­tán ismét fejlesztenünk, bőví­tenünk kell — persze nem in­gyen! Értelmetlen pazarlás, értel­metlen garasoskodás — há- borog az olvasó, s valljuk meg: igaza van. Hiszen a lé­nyeg mindhárom esetben kö­zös, az értelmetlenség. Ami pedig a dolog anyagi vetüle- tét illeti, bizony sokba kerül mindannyiunknak az ilyesfajta szűklátókörüség. Saját háztar­tásában alighanem egyik „gazda” sem járna el így, nem takarékoskodna úgy, hogy vé­gül több legyen a kiadása. Van tehát valami, ami még közös a három ügyben. Ne­vezetesen az, hogy az értel­metlenség tárgya — közös. Olyasmi, amit nem egyének, családok, hanem nagyobb cso­portok, közösségek használ­nak, magyarán a társadalmi tulajdon. Amivel jól sáfárkod-, ni mindü/nk érdeke. áe mindé-' nekelőtt a „gazdák” szemé­lyes kötelessége. A falak közötti hely kevés volt a munkaasztalnak — öt centivel!, de sok ezer forinttal. Elő sem fordulhatna ilyesmi, ha nem tátongana rés a két­féle szemlélet — a magán-, il­letve a közvagyonnal kapcso­latos — között, Ám ez a rés több mint 5 centi. V. G. P. Századok keserű öröksége A patthelyzet még nem megoldás Otthon maradok. Délelőtt nem zavar senki. Nyugodtan megírhatom a riportot. így gondolom, de jövök-megyek a lakásban. A szemközti ABC-ben iszom egy kávét, visszaté­rek az írógéphez, de újra meg újra kivet magából a szék. Ujjaimat megbénítja az írás felelőssége. túak, gyakoribb a deviáns magatartás. Hiányzó bizalom itt és ott — Haragszanak ránk a fa­lubeliek — mondta az egyik váci üzem Galgagyörkön lakó dolgozója. Bőrének színe el­árulja a hovatartozását, amit ő ugyanolyan tiszta öntudat­tal vállal s vállalhat is, mint bárki más, aki magyar, né­met vagy szlovák ennek az országnak az állampolgára­ként. A megbecsülést minden­ki a munkájával és embersé­gével szerzi meg magának. Galgagyörkön, ebben a mintegy kétezer lakosú gyö­nyörű kisközségben még min­dig nagy a távolság a lakos­ság többi része és a közel 20 százalékot jelentő cigányság között. — Mi lehet az oka? — Menjen el a kocsmába — ajánlják a találomra meg­szólított járókelők — Ott ők az urak. Berúgnak, fenyeget­nek, támadnak. Pedig a mi pénzünkből kapnak segélyt, s közülük többen nem is dol­goznak. No, de mi egy szót sem szóltunk, nem akarunk bajt magunknak — ismételge­tik. S ők sem egyeznek bele, hogy a véleményükre hivat­kozzak, *kár az a csizma- nadrágos, középkorú férfi ott az autóbusz-megállóban, aki azt kérdezi: — látta már, mennyi föld maradt parlagon a határban? Mit gondol, miért? Ki az a bolond, aki azért metszi a fákat, hogy aztán .ír®? szüretije Jé* azért; kapál, hogy más takarítsa be a termést? Vádak, extrém esetek pél­dái. Ácsa, Csővár, Püspökhat­van, Galgagyörk térségében a 15—20 százalékot is eléri a cigányság aránya. A helybe­liek szerint a püspökhatva­niak intelligensebbek, keve­sebb a konfliktus köztük és a lakosság más rétegei között. A györkiek féktelen indula­Ilyen-olyan meglepetések Azt hiszem, az állam­polgárokat idegesítő, vér­nyomásemelő intézmények sorában a közlekedési vál­lalatok után a kereskedel­mi egységek következnek. Tapasztalhatunk jót s rosszat vásárlásaink köz­ben, néha azt is elfelejt­jük, egymásért vagyunk. Máskor., kedvezőbb széljá­rás esetén változnak a megítélések. Most nem ta­nulság céljából, saját él­ményeimet szedtem össze Gödöllőn. ★ Kedves kis bácsika kér­dezgeti sorba az eladókat: — Tessék mondani, hol van a hétdecis konyak? Ö biztosan nem ismeri, va­laki ajánlhatta neki. hogy pénz helyett ezt adjon bi­zonyos ügy elintézéséért vagy ajándékba. Senki nem figyel rá, a kezébe adok egy üveget. Hálásan megköszöni. Fizetéskor éppen a mel­lette levő pénztárnál ál­lok. Kérte a pénztárost, ugyan már. csomagolja be neki. mást nem is vett. A hölgy csomagol, de nem állja meg gúnyos megjegy­zés nélkül: ennyi papír elég lesz? Azt hittem, egy köteget akar! Ez a bácsika sem jön be egyhamar A városba ... ★ Régen Volt már, amikor banánt láttunk, talán ezért sietett annyira előre tola­kodni a ládákhoz egy hölgy. Cselesen kellett csi­nálnia. mert a zsúfolt kö­zértben alig fért el a pénz­tárhoz álló sor. Először azt engedték meg, hogy meg­nézze a gyümölcsöt, így már a sor mellett volt. Pár perces látszatválogatás után a legtermészetesebb mozdulattal be is lépett. Nem teszi zsebre az az idős úr sem, amit kapott, amiért rászólt, fel merte tételez­ni. hogy nem várt a sorá­ra! ★ A kora délutáni órákban kevés a vendég a népsze­rű szórakozóhelyen. Két asztalnál ülnek, mi elfog­laljuk a harmadikat. A kávéfőzönő és a felszolgáló olyan fontos, hosszú esz­mecserét folytat, nem akar­juk zavarni őket. Ügy tű­nik, ők sem bennünket. Tízperces csendes, nyugodt várakozás után belép egy férfi. Biztosan magasabb lehetett nálunk, mert őt azonnal meglátják, szét­rebbennek. Rendelés nélkül viszi neki a . felszolgáló hölgy az előkelő cigaret­tát és az általa ismert italt. Hát igen! Kávét csak az igyon, aki már eljutott a törzsvendégek szintjére. ★ Csupa leleményes em­berrel találkozom vásárlás közben. Két hölgy látha­tóan együtt vette meg a szükséges dolgokat, de az is lehet, egyikük csak elkí­sérte a másikat, mert ko­sár nélkül áll mögöttem levő társa mellett. Kevés áru van a kosarukban, idő­sebbek, az enyém tele Ezért — udvarias lévén — előreengedem őket. Vesz­temre. Közvetlenül a pénz­tárnál megjelenik, majd fellök a bevásárlókocsival a kísérő férje, és elém to­lakszik. Ekkor mertem elő­ször — és utoljára — szól­ni a saját érdekemben. Nem felejtem el a hangot és a szöveget, amit sietsé­gemért mondott a férfi. Néha-néha sikerek is érik az embert, ezektől egy időre megnyugszik, nyu­godtan tűri a további meg­rázkódtatásokat. Elmond­hatom, ilyen szerencsém egy napon háromszor is volt. A kelleténél kisebb méretű inget vettem aján­dékba. ki kellett cseréltet­nem. Az áruházban zokszó nélkül kaptam a másikat, még be is csomagolták. Az egyetemi közértben nem találtam a ceruzaelemet, amikor megkérdeztem a pénztárostól, hol van, fel­kelt a székéből és odahoz­ta. Meglepetésemben csak­nem elfelejtettem megkö­szönni. Délután a piacon várt a következő öröm, volt laskagomba A fiaim nagvon szeretik, rögtön be­mentem az üzletbe, szinte ujjongva. Az eladóval megbeszéltük az elkészítés módját is. majd kifelé jö­vet ő mondta: köszönöm. Velem ilyen még sosem fordult elő. megtorpantam, és azóta szeretettel nézem az ott kirakott árukat. B. E. — Ki ne háborodna fel azon, hogy ha egy csirkéjük elvész, mindjárt ránk gyana­kodnak — panaszolják a má­sik oldalról. A jelenségek erősítik a több évszázados előítéletet, míg a másik oldalról nem ol­dódik a szintén több évszáza­dos bizalmatlanság. Ez is az egyik oka lehet annak, hogy elmaradt életmódjából nehe­zen zökken ki a Cigánydomb népe. A történelem patthely­zete lenne ez? A szocialista társadalom semmiképpen sem fogadhatja el, s csakis a szo­cialista megoldás irányában keresheti a kiutat. De hol az út kezdete, s milyen legyen a folytatása? Többet kell tudni róluk Azt már tudjuk, hogy a társadalmi felemelkedés, az egyenjogúság után az egyen­rangúság megteremtésének a biztos megélhetést nyújtó munka, a gyermekek korsze­rűbb nevelése a feltétele. Ám a csalód idáig is nehezen jut el, nehéz is rajtuk segíteni. Mert ha tudunk is egyet- mást életükről, azt is, hogy Jugoszlávia és Románia után hazánk a legnépesebb eigány- lakta ország Európában, még mindig nem ismerjük eléggé életük törvénySzerüéégeit. 'iga­zat kell adnunk Matejcsok Jánosáé közáé§PövónűnWi áki róluk írt szakdolgozatában kifejti: „Életüket, szokásaikat, gon­dolkodásmódjukat, tevékeny­ségüket csak úgy érthetjük meg objektiven, ha ezt szo­rosan összekapcsoljuk a meg­szokott, öt évszázados beideg­ződéseikkel, az indiai örökség és hagyománytalanság konk­rét tényezőivel.” — Más mércével mérni és megérteni? De meddig? Nem lehet. Értse meg, hogy nem lehet ezt a végtelenségig — vitatkozik velem is a türel­metlen értelmiségi, aki vi­szont joggal ért egyet az Ácsai Közös Tanács tagjainak a közrenddel és közbiztonság­gal kapcsolatos álláspontjával, mely szerint: a felelősségre vonást mindenkivel szemben egyformán kell alkalmazni, ha a meggyőző szó nem hat. A következetlenség — továb­bi bajok forrása lehet. A tanács persze mást is tesz. többek között igyekszik méltó hajlékhoz juttatni a nagycsaládosokat. A VI. öt­éves tervet a bekövetkezett pénzszűke miatt csak 75—80 százalékig tudták teljesíteni, s a VII. ötéves terv idején sem lesz könnyű a dolguk. A nagycsaládos cigányok gyere­keinek ingyenes napközis és óvodai ellátást biztosítanak (ha igénybe veszik), vagy csak minimális térítést kérnek. Igaz, a tanácstagok gyakran kifogásolják ezt, mondván: hogy mások még munkaidőn túl is vállalkoznak a csalá­dért, ők meg csak a készt várják. Segíteni csak azokon lehet, akik a saját erejükből is törekszenek változtatni a helyzetükön. A további segítség lebonyo­lítója az iskola. A tanárok több gyereknek vásárolnak ruhát, tanszerekkel látják ei őkét, ha a hivatalos keret el­fogy, gyakran a saját zsebük­be nyúlnak. A négy község évi egymillió' forint különbö­ző címen kiutalható segély­keretének a felét is a cigány családok kapják. Ezenkívül más igényeket is igyekszenek támasztani és kielégíteni. Megszervezték a cigányklu­bot, de egy idő után elmara­doztak a látogatók, mert úgy érezték: elkülönítik őket má­soktól. Csorba Sándor, az Ipari Műszergyár dolgozója szíve­sen fogad bennünket szépen berendezett lakásában. Annak idején a tanács utalta ki, de szeretné egyszer megvásárol­ni. Gazda módjára ültette be az udvart gyümölcsfákkal s meszelte be a törzsüket a kár­tevők ellen. A szobában lá­nyai dédelgetik kicsinyeiket. A fiatalok itt építettek már az utcában. A házigazdának kevés az ideje, várnak rá egy teherautó mellett. Ez külön­munka, mert sok pénz kell a házhoz. Az ő élete példa ar­ra, hogy ez a népcsoport is mozdítható a haladás irá­nyába, ha értő s jó szándékú emberek segítik őket. Talán még hatásosabb lenne, ha a vendéglátóhoz hasonló egyé­niségek vagy az olyan köz- tiszteletben álló cigányok, mint a vele egy üzemben dol­gozó Oláh Sándor — aki a Ki­váló Dolgozó címet is meg­kapta és sokáig tanácstag volt — vállalnák társaik se­gítését. — Nem. Sajnos nem. Má­sok életébe nem lehet bele­szólni. A maga útját minden­kinek önállóan keli megjárnia — ábrándít ki ebből a gondo­latból Csorba Sándor. — De hogyan? A községben csak alsó tagozatos iskola működik, melynek vezetője Giron Ti- borné. Ö és Czeba Jánosné tanítónő szerint a cigány szü­lők családszeretők, tisztán já­ratják a gyerekeket, de még mindig visszahúzódók, érzé­keny természetűek. Az iskolá­sok tanulmányi eredményén meglátszik, hogy visszatartot­ták őket az óvodából. Más közösségi eseményről is ők hiányoznak á: : leggyakrabban. A napköziben és a tanulócso­portban segíthetnék a tanulá­sukat, de onnan is kimarad­nak. Giron Tiborné pedagógus­társai rettenetes nagy felelős­séget viselnek a kis utódok jövőjéért, amelyről Matejcsok Jánosné ezt írja: ,.A hag.yo- mánvos körülmények között felnövekvő cigányok gondol­kodásukban. igényszintjükben tovább viszik az előző nem­zedékek rendezetlen életvite­lét.” Értük és velük cselekedni Annyi bizonyos: az egész társadalom és a cigányság kö­zös érdeke, hogy minden problémával bátran szembe kell nézni, s őszintén beszélni róla a jövő érdekében. Csak­hogy előbbre jutni értük, nél­külük nem lehet. Káros az olyan előítéletektől fűtött szemlélet, amely miatt a leg­utóbbi választáson kibuktat­ták a cigány tanácstagjelölte­ket. s a lakosság 15—20 száza­lékát jelenleg senki nem kép­viseli közülük a közös ta­nácsban. Kérdés, ki építsen hidat, ki közvetítsen? Vannak, akik folyton a le­tűnt hőskorok iránt éreznek nosztalgiát, s fájlalják, hogy ma nekik nem nyílik tér a cselekvésre. Íme itt a lehető­ség. A közös tanács ereje úgy is kevés erre a nagy feladat­ra,. s nemcsak feltárni, ha­nem meg is kell oldani a ten­nivalókat. Hinnünk kell ab­ban, hogy a századok óta ránk hagyott gondot a mi tár­sadalmunk értő türelemmel meg fogja oldani. Nekem az is bizonyítékot szolgáltat., amit Szokol János, a püspökhatvani Galgavölgye Termelőszövetkezet építési ágazatának helyettes vezető­je mondott. — Vannak itt négyen, akik úgy dolgoznak, mint bárki más. de az idősebbekről saj­nos ezt nem mondhatom el. Bár ők is dolgoznak. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents