Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

1986. MÁJUS 31., SZOMBAT Tömeges szaporítás Nemesnyárfák Az ország sík területein az erdősítésben fontos szerepet töltenek be a nemesnyárfák. A szárazabb körülményeket is jól tűrő fehérnyárfák töme­ges szaporítása a legutóbbi időkig meglehetősen körülmé­nyes volt. Ennek a problémá­nak megoldására vállalkozott az Erdészeti Tudományos Ku­tatóintézet sárvári kísérleti ál­lomása. A kutatók a f eh ír nyárra is kidolgozták a vegetatív sza­porítás intenzív módszerét. A nemesített, kedvező tulajdon­ságokat mutató egyedekről szedett hajtásokat zölddugvá­nyozással gyökereztetik, majd lyuggatott oldalú konténerben növényházi körülmények kö­zött nevelik. Bosszankodnak a ráckeveiek, fanyalognak a nya­ralók. tülkölnek a kirándulóbuszok. Mindennek a rác­kevei Duna-hidon életbe léptetett forgalomkorlátozás az oka, A felújítás miatt egy sávon, jelzőlámpa irá­nyításával szabályozzák a közlekedést. Néhány perc alatt hosszú sor torlódik össze, piacnapokon pedig szinte lehetetlen átjutni az egyik oidalról a másikra. A súlykorlátozás miatt — 10 tonnásnál nehezebb jár­műveket visszaparancsolnak a tiltó táblák — máris milliós veszteségekről panaszkodnak a környék gazdál­kodó egységei. A Tiszán szolgált Ebben a helyzetben érthe­tő érdeklődés kísérte azt a ráckevei tanácsnál megtar­Kell még panel Amióta van, vita kísé­ri, mi az? Az építőipart csak hírből ismerők is ka- pisgálhatják már a vá­laszt. Ha könnyítésül még azt is hozzátesszük, hogy a lakótelepekkel kapcsolatos, már találós kérdésnek is gyenge a költői kérdés, s rá a válasz egyszerű: ház­gyár. A köztudat kissé leegy­szerűsítve kapcsolta egy­máshoz a két fogalmat: panel és lakótelep; s a rossz tapasztalatokból ál­talánosítva egy kalap alá vonta az építőipari elő- regyártás egyik termékét és a sivár lakótelepeket. Hogy a kettő nem ugyan­az, arra csak most kez­dünk igazán rájönni, ami­kor akadnak már mutató­ban olyan házak, házso­rok, lakónegyedek, ame­lyek panelből készültek ugyan, mégis egészen má­sok, mint a sokat szidott betonerdők, A társadalmi igényhez, amely változatos, emberi léptékű életteret kíván, lassan felzárkózott az építési technológia, és a tervezőket is egyre ke­vésbé köti az uniformis.. Mégsem véletlen, hogy a házgyárral rendelkező ki­vitelező vállalatok szemér­mesen az előregyártóit ipa­ri termék kifejezést hasz­nálják, a lejáratott panel szó helyett. Jobban kife­jezi azt a lényeges tulaj­donságot, amely végül is eldöntötte az évtizedes vi­tát: kell-e nekünk ház­gyár vagy sem? A válasz ma is, a mehy- nyiségi lakásigények kora után is egyértelműen igen. Ugyanis nem mondhatunk le sem a sorozatgyártás előnyeiről, sem a gyors összeszerelhetőségről, még akkor sem, ha évről évre csökken az állami lakás­építés aránya. Nem dobható ki az ab­lakon az a milliárdos ér­ték, amely a házgyárakban fekszik, inkább azon kell gondolkodni, miként hasz­nálhatjuk fel azt legjob­ban, a megváltozott beru­házási helyzetben. Tíz házgyárunkban is ezen meditálva jutottak el odáig, hogy a mai lakás- építési igényekhez igazít­sák a termékszerkezetet. Azokban a körzetekben volt a legégetőbb a gond, amelyekben először érezték meg az állami és a ma­gánlakás-építés arányának fordulatát. Elsőként a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat egyik házgyára, ezzel majdnem egy időben váltott a buda­pesti 43. számú Állami Építőipari Vállalat is. A közelmúltban avat­ták fel a harmadik olyan gyárat, amely jelzi a ház­gyárak átalakulását: ugyancsak a 43. számú ÁÉV határozta el, hogy Dunakeszi határába te­lepült házgyárán is kicse­réli a cégért, ide egy olasz technológia költözött, a római betoncserép és az U-termékcsalád, amely a házépítőknek gazdag for­maválasztékban kínálja a szerkezeti elemeket. Alig egy év alatt tíz­ből három helyen dön­töttek a termékszerkezet­váltás mellett, és nincs kizárva, hogy a folyamat folytatódik. Nem arról van szó, hogy minden házgyárban gyökeresen mást kell gyártani, hanem, hogy az előregyártó üzem lehetőségeit és a paneligé­nyeket számbavéve azt, ami a leginkább kelendő a piacon. Ilyen építőipari termékekből is van elég. Biztos, hogy ez nehe­zebb feladat, mint vala- . mi gyökeresen újba kez­deni, mert a gyártás jól begyakorolt menetén kell változtatni. Ám aki erre nem vállalkozik, azt nemcsak a gondok nyo­masztják, hanem az el­adhatatlan panelek kész­letének anyagi terhe is. Ha más nem, ez feltétlenül ki­kényszeríti a házgyárral rendelkező építőipari vál­lalattól, hogy változtasson termékszerkezetén. Mi­nél előbb, annál jobb. Nemcsak a lakosságnak, hanem magának a válla­latnak is. Sz. K. tott fórumot, amelyen a Közlekedési Minisztérium Bu­dapesti Közúti Igazgatóságá­nak a szakemberei számoltak be a fejleményekről és a vár­ható következményekről. Nem csoda, hogy a rácke­vei Árpád-híd elöregedett, hiszen Í895-ben építették. Ak­kor még nem a Dunát ívelte át, hanem Szegeden egy vas­úti híd egyik bevezető nyílá­saként szolgált. Egészen 1919- ig, amikor leszerelték és Rác- kevére hozták. A faszerkeze­tét átalakították, a közúti for­galomra alkalmassá tették. Kővári József, a Budapesti Közúti Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese elmondta a fórum résztvevőinek, hogy az időszakos ellenőrzések során észlelt hibák miatt szükséges­nek látták egy teljes körű, minden részletre kiterjedő vizsgálatot. Erre két évvel ezelőtt a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főis­kola hídépítési osztálya ka­pott megbízást. Az eredmény azt igazolta: a felújítással nem szabad tovább várni. Repedt eleinek A hídon naponta közleke­dők tavaly októberben vehet­ték észre először, hogy vala­mi gond van. Akkor rendel­ték el ugyanis a 10 tonnás súlykorlátozást, amely egye­dül a Volán autóbuszait nem érintette. Majd idén tavasz- szal, a helyreállítás megkez­désekor egy nyomsávos, jel­zőlámpával szabályozott, vál­takozó irányú forgalom lé­pett életbe. A hídépítésben tapasztaltakkal rendelkező kecskeméti Közúti Építő Vál­lalat csak ilyen feltételek mellett láthatott munkához. A legnagyobb feladat a ke­resztbe repedt h issztartó ele­mek kijavítása. Ezeket acéí- papucsok közé szorítják és olyan vonórudakkal erősítik meg, amelyek átveszik a ter­helést. Az úgynevezett epoxi gyantás eljárás megköveteli, hogy a szilárdulás idejére, egy napra teljesen lezárják a hidat a forgalom elől. Ezt kö­vetően még egy napra lesz szükség terhelési próbához. A kivitelező június végére ígéri a munka befejezését. S mi lesz a helyreállítás után? Ez a kérdés érdekelte legjobban a ráckevei fórum résztvevőit. Bánfalvi Árpád, a Budapesti Közúti Igazgató­ság csoportvezetője, a híd műszaki ellenőre megerősí­tette: űz egy nyomsávú, vál­takozó irányú forgalmat a xmm M w?§r Várszépítők. Külső felújítási munkálatokkal folytatódik a vajdahunyadvári re­konstrukció. Már — mint megírtuk — korábban elkészültek az épü­let belső felújításával, A Fővárosi 2. Sz. Építőipari Vállalat és a gyáli Szabadság Tsz épít■' í. 1 melléküzemágának szakemberei a tervek szerint nyárra elké­szülnek a hidaskapu és a kínzótorony felújításával. Még várhatóan három évig tartanak a munkálatok, az évtized végére teljes szépségében áll majd a Magyar Mezőgazdasági Múzeum- otthont adó Vájd ahuny ad vár. későbbiekben is fenn keli tartani, ugyanakkor a súly- korlátozást 18 tonnára fogják módosítani. A járművek egy négy méternél valamivel szé­lesebb úttesten közlekedhet­nek majd, amelynek két ol­dalán egy-egy kerékpárutat alakítanak ki. Kijavítják és szélesítik a járdákat. A régi is... A lehangoló, sok gondot okozó helyzetről formált ké- r> ;t egy csapásra átrajzolta Kővári József, amikor beje­lentette: új híd építésére tet­tek javaslatot a Közlekedési Minisztériumnak. Elvi egyet­értés alakult ki arról, hogy a híd építését ebben az ötéves tervben kell előkészíteni, a következőben pedig elkezdeni. Még nem tudni, hol íveli majd át a Dunát, de annyi bizonyos, hogy a jelenlegi hídtól északra, azaz a fővá­ros irányába kínálkozik erre a legalkalmasabb, terep. Az elképzelések sz.erint a régi híd is megmaradna, hiszen a település szerkezete ezt meg­kívánja. Azon bonyolódhatna le a gyalogos- és a személy­gépkocsi-forgalom. S nem szabad elhallgatni azt sem: a várható változások miatt Ráckeve részletes rendezési tervét is módosítani kell. Kövess László NEB-tapasztalatok a kisszövetkezetekben Hasznos a cégtáblacsere? A kisvállalkozási formák létrehozásának céljai között annak Ide­jén sokszor elhangzott az úgynevezett lakossági szolgáltatás bővítése és a hiánycikkek körének szűkítése. Amikor tehát á Dabasi Népi El­lenőrzési Bizottság szemügyre vette a dabasi Elektromos Fémipari es Szolgáltató Kisszövetkezet és az Örkényi Építőipari Kisszövetkezet, működését, természetesen arra is kíváncsi volt, vajon hogyan járulnak hozzá a megye ipari termeléséhez, a lakossági igények kielégítéséhez. Jogszabály szerint Nos, bár előre kell bocsáta­ni, hogy mind a két kisszövet­kezet a törvényes keretek kö­zött gazdálkodik, pontosan be­tartott belső szabályzataik összhangban vannak az ér­vényben levő jogszabályokkal, a náluk szerzett tapasztálátok mégis egy sor elgondolkodtató kérdést vetnek fel. Az első kérdés az lehet, hogy vajon kinek vált hasz­nára a cégtáblacsere. Vagyis az. hogy az ipari szövetkeze­tek ipari kisszövetkezetekké alakultak át. Legalábbis úgy tűnik: az államnak nem elő­nyös, hiszen a kisszövetkezet a nyereségének 38 százalékát fi­zeti be a költségvetés javára, az ipari szövetkezet ennek több mint kétszeresét. Ezt persze ellensúlyozhatná az a közmegelégedés, amit a szolgáltatásuk válthatna ki a lakosságból. Csakhogy a szol­gáltatás a mai közgazdasági viszonyok közepette nem kifi­zetődő, legalábbis nem annyi­ra, mint az ipari tevékenység. Nem véletlen tehát, hogy az Örkényi kisszövetkezet árbevé­telének mindössze 0,15 (!) szá­zaléka származik a lakosság igényeit kielégítő szolgáltatás­ból. , ' A dabasi kisszövetkezet ár­bevételének ugyan 27 száza­léka szolgáltatói tevékenységet Rekonstrukció alatt Tiszta víz Jelentős rekonstrukció kez­dődött a Fővárosi Vízművek­nél: 800 millió forint költség­gel felújítják a felszíni víz­tisztítót, amelyet 25' évvel ez­előtt: létesítettek. Ez á' Vízrhű a Dunából egészíti ki a, hoza­mot, amikor alacsony a Duna vízállása. Naponta 200 ezer köbmétert szolgáltat ez az üzem, a száraz időszakokban azonban ez a pótlék is kevés, ezért most növelik az üzem kapacitását. Nagyobb teljesít­ményű^ szivattyúkat szerelnek fel, csőkötegeket építenek be, hogy egységnyi-idő alatt több víz haladhasson át a tisztító­üzem a felszínről rendszeren, s új transzformá­torállomást építenek Az ere­deti terv szerint lehetővé te­szik, hogy naponta 250 ezer köbméter 'Vízzer' {tótóljak a hiányzó' ftí&ÍHyíséget, árúikor szükséges. A tervezők és a kivitelezők azonban azon gondolkodnak, hogy — a re­konstrukció közben — még 50 00Ó köbméterrel növelik e vízmű kapacitását. A rekonstrukció munkála­tait úgy ütemezik, hogy a nyári és más csapadékszegény időszakokban teljes kapaci­tással üzemelhessen a tisztí­tómű. honorált 1985-ben — bár en­nek a felét a közületi szolgál­tatás tette ki —, de már er­ről is múlt időben kell beszél­ni, mert akik abban orosz­lánrészt vállaltak, ez év elején kiléptek. ’(Főként fodrászok és kozmetikusok voltak.) Jel jövedelmei A feltett kérdésre tehát egyetlen válasz lehetséges: az ipari szövetkezet kisszövetke­zetté . nyilvánítása azoknak jó, akik abban dolgoznak. S való­ban az egy tagra jutó havi jövedelem tavaly a dabasi kis­szövetkezetben 3880 forintról 4376 forintra (18 százalékkal), az Örkényi kisszövetkezetben 4707 forintról 7564 forintra (60 százalékkal) emelkedett. Az ipari szövetkezetnél vagy ál­lami vállalatnál elképzelhetet­len mértékű béremelést az tette lehetővé, hogy ennél a gazdálkodási formánál az álla­mi elvonás kisebb. Az Örkényi szövetkezet vezetőinek tavaly az átlagos havi jövedelme 25 041. forint volt, amely mö­gött bármilyen sok tisztességes munka legyen is, állami válla­lat területéről szemléivé irigy­lésre méltó. Félreértés ne essék: mindkét kisszövetkezetben hasznos ter­melés folyik a népgazdaság szempontjából. Az Örkényi kisszövetkezet a számítógépek alá készülő — és importot he­lyettesítő — álpadlójával, a dabasi kisszövetkezet játékok gyártásával tesz szert magas nyereségre. Élnek a lehetőséggel Mégis nehéz szabadulni ajtói a gondolattól, hogy ha ugyan­ez a hasznos tevékenység más cégtábla mögött folyna, a köz­reműködők ilyen mértékű anyagi elismerésére nem adód­na lehetőség. Más szavakkal: a termelők ott járnak jobban, áhol a költségvetés kisebb mértékben részesedik a nye­reségből. Minderről persze nem a kis­szövetkezetek vezetői és dol­gozói tehetnek, ök élnek a jelenleg érvényes közgazdasági szabályok nyújtotta lehetősé­gekkel. Cseri Sándor A berendezés nem okoz gondot Megőrzik múltjuk szép értékeit Lassanként feledésbe merülnek a hagyományok Pilisszentivánon. Az év­százados múltú bányászte­lepülésen 1969-ben a bá­nya bezárásával visszafor­díthatatlan folyamat indult meg. A hajdani zárt, szi­gorú normák szerint élő közösség bomlásnak indult, a vájárokból bejárók let­tek, hogy a jogfolytonossá­got és az ezzel járó elő­nyöket megtartsák. Ahogy nyitott a falu a világ felé, úgy tünedeztek el a hosz- szú tornácos, jellegzetes parasztporták, sátortetős, manzárdos, többszintes családi házak épültek a lebontott vályogtéglás por­ták helyén. Bontják a régi házakat — Mostanra talán egy tu­catnyi maradt meg a jelleg­zetes múlt századi paraszt- házakból — mondja Pénzes Gábor, a pilisszentiváni ta­nács elnöke, s mindje t mu­tat is kettőt, amely a ta­nácsháza ablakából látható. Nyomban sorolja is, kik lak­ják. — Szeretem ezeket a aázakat, ezért is tartom szá­mon valamennyit. Az idők azonban változnak és senki­től sem lehet kívánni, hogy ódon, kis ablakú, komfort nélküli házakban élje le az életét, ha igénye és lehetősé­ge is van másra. Az Is lát­nivaló, hogy egy évtizeden belül nyoma sem marad Pi­lisszentivánon a hagyomá­nyos népi építészetnek, s gyermekeink, unokáink csu­pán könyvekből, . fényképek­ről ismerhetik meg elődeik életét. Ezt szerettük volna el­kerülni egy faluház kialakí­tásával. Pilisszentivánon tanács vb­határozat született arról, hogy eg" tanácsi épületben — régi, jellegzetes, a múlt század kö­zepe táján épült vályog­házban — falumúzeumot ala­kítanak ki. Vállalták a kisiparosok — Az épület evekkel ez­előtt került tanácsi tulajdon­ba. Hosszú ideig állt üresen, mert nem nagyon tudta a ta­nácsi vezetés, mit is kezdjen vele. Tavaly októberben tár­gyalt a vb a tanácsi tulajdo­nú épületek állagmegóvásá­ról, akkor merült fel ennek a háznak a hasznosítása. Több lehetőség vetődött fel, de az eladás is. Végül a falumú­zeum vagy tájház mellett döntöttünk, éppen azért, mert szerettük volna, ha ér­tékeink nem mennek veszen­dőbe, feledésbe. Bizottság alakult a község­ben a társadalmi munka szer­vezésére és pontos ütemterv született a ház felújítására. — Felkértük a helyi 1. s- iparosokat — folytatja a ta­nácselnök —, megnéztük az épületet, és szinte percek alatt minden munkára volt je­lentkező. Természetesen olyan nagyarányú feladat teljesíté­sét, mint az elektromos háló­zat cseréje, nem kívánjuk in­gyen, de e munkának is a javát térítés nélkül vállalta az iparos. Gazdag gyűjtemény A leendő múzeum a közsé; főutcáján található, körülött. vastagon áll a levert vakolat, a helyi horgászegyesület tag­jai készítették elő az épületet a vakolásra. Augusztus hu szadika tiszteletére szeretnék átadni a nagy ház első há­rom helyiségét, a konyhát és a két szobát. A présház és a pince felújítására ezután sze­retnének sort keríteni. — A legkevesebb gondot a ház berendezése jelenti — mondja a tanácselnök. — Évekkel ezelőtt a helyi peda­gógusok által gyűjtött régi tárgyakból, használati eszkö­zökből, ruházati és bányász szakmai emlékekből kiállítást rendeztek. Ez képezné a ház berendezését, de inkább az lesz a gond, hogy mi marad­jon ki a három helyiségből. Az épület helyreállításának költségeihez anyagok vásárlá­sával a tanács is hozzájárul mintegy kétszázezer forinttal. — Nem terveztük ezt a ki­adást — mondja az elnök —, de előteremtjük, hiszen olyan gazdag és szép hagyomány megőrzését, átörökítését vál­lalhatjuk ezzel, amely egész népi kultúránk szerves része. M. K. Június végére befejezik a helyreállítást Új Duna-híd is épül Ráckevén

Next

/
Thumbnails
Contents