Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
8 brvr .«HIE 1986. MÁJUS 24.. SZOMBAT ‘Színházi levél Kabaré A kabaré műfajával sok minden történt nálunk az utóbbi évtizedekben. Meg nem szűnt, hiszen ' legalább egy kabaré mindig működött. A sokféle változat közül a politikai kabaré maradt meg. df az bizony sok éven át nemigen politizált, hanem inkább csak agitált (ami nem ugyanaz). Manapság a kabaré megint kedvelt, népszerű, sokféle, rádió kabaréműsoraitól Mikroszkóp Színpadig, a nosztalgia-kabarétól a tévé szilveszteri és egyéb alkalmi kabaréiig. És — visszakanyarodva a kiinduláshoz — a Vidám Színpad is otthont ad a kabarénak, — de ott ez már csak a tevékenységük egyik része. Mondjuk meg rögtön: nem mellékes, nem másodlagosként kezelt része. Időről időre jelentkeznek új kabaréval, s ezek a műsorok mindig annak a fok jelzői is, hogyan áll általában a kabaré ügye, és azon belül is a politikai kabaréé. A Vidám Színpad kabaréi ugyanis politikai kabarék. Azok voltak a mainál nehezebb közéleti viszonyok közepette is. Mondhatnánk tehát: ez a műfaji változat itt kötelező. És hozzátehetnénk: az is kötelező, hogy egy bizonyos hangvételt mutassanak. Nem a politikai hangvételre gondolok, hanem inkább a stílusra. A Vidám Színpad kabaréi ugyanis sohasem voltak rámenősen kemények, harsányak, cikizőek, a tűréshatárokig el- menően élesek. Itt mindig valamiféle családiasság jellemezte a kabarékat, — jobbára talán azért is, mert sok-sok évig Kellér Dezső személye adta meg e műsorok jellegét, tónusát, hangvételét, s ő maga is ilyen családias, sokkal inkább mosolyra, mint röhögésre, inkább elgondolkozásra, mint a poén pukkanásával már el is enyésző hatásra épülő humort képviselt. A mostani új műsor, a Ki van odafent? szakasztott ilyen. Az igazgató — társszerző — színész Bodrogi Gyula, s a szerkesztő — szerző — rendező Szenes Iván ezt a nagyon kellemes hagyományt folytatják. Naprakészek, közéletiek, szókimondók, elgondolkodtatok — de sosem harsányak, sosem hajszolják a csattanót, a tapsot, a nevetést. Furcsa ilyent mondani, de mégis: ez a kabaré derűs. Nem hurráoptimista; csak derűs. A hibát, a bajt, a szamárságot, a melléfogást nem dicséri, nem huny szemet sem fölöttük, — egyszerűen regisztrálja. jó és kritikus szemmel, de mindig bizonyos eleganciával. A műfaj kiváló értői — az említetteken kívül Horváth Gyula. Buss Gyula, Csala Zsuzsa, Schubert Éva, és sok fiatal: Straub Dezső, Nyertes Zsuzsa, Pálos Zsuzsa. Forgács Gábor, és még sokan mások — gördülékeny összjá- tékot produkálnak, ezen a színpadon ritkán látható jó csapatmunkát. Tisztelik a műfajt — és tisztelik a közönséget is. Takács István 700 éves örökség Egy község bizonyságot tett Bármely közösség összetartó, önnfenntartó erőt nyerhet, ha vigyázó szemmel ügyel a saját történelmére. Amely nép vagy népcsoport, akár egy falu lakossága nem tiszteli léte előzményeit, önmagát sem becsüli igazán. A történeti folytonosság miatt a múlt megértése napjaink sok jelenségét is — többé-kevésbé — megvilágítja. Éppen ezért minden eszközt meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy hiteles történelemismerettel, helyes történelemszemlélettel minél jobban és minél többen fölyérteződjenek — figyelmeztetett Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes tegnap délután a Páty 700 éves évfordulója alkalmából i rendezett ünnepségsorozat megnyitásán. Részt vett: Nagy Sán- dorné, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára, Szemethy Lászlóné, az MSZMP Budaörs Városi Bizottsága titkára, Jakab Béla, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályvezető-helyettese, dr. Deák Béláné, Budaörs Városi Tanács osztály- vezetője, Bánáti Gézáné országgyűlési képviselő, Forgács István, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság osztályvezetője, Kócziánné dr. Szentkuty Erzsébet, a Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese, dr. Hoffmann Tamás, a Magyar Néprajzi Múzeum főigazgatója, dr. Andrásfalvy Bertalan, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzkutató csoportjának tudományos főmunkatársa, dr. Selmeczi Kovács Attila, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzkutató csoportjának tudományos főmunkatársa. Korek József és Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettesei, Fekete Béla. az MSZMP Budapest V. kerületi pártbizottság titkára. Párját ritkító Megérdemelt öröm látszott az arcokon. A pátyiak joggal büszkék, hiszen párját ritkító néprajzi kutatómunkájuk egy fejezetére tettek pontot. A múltat őrző és felelevenítő mozgalmuk 1951-ben kezdődött. Akkor az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárai irányították a hasznos búvárkodást, később az Akadémia néprajzi kutatócsoportja lépett a nyomukba. (1953-tól már önálló költségvetéssel szerepelt a kezdeményezés az országos néprajzi kutatási tervekben.) A munkaközösség vezetője Hofer Tamás volt. Olyan megbecsült nevek fémjelzik munkájukat, mint Tálasi István akadémikusé és meg kell említenünk Fülep Ferencet, a Magyar Nemzeti Múaeum néhai főigazgatóját is. Molnár Jenő helybéli pedagógus vette át a stafétabotot tíz évvel ezelőtt, ö alakította meg a pátyi honismereti szakkört. Elhunyta után pedig Szabó Andrásné fogta össze a csoportot és irányította azt a sokrétű és tartalmas kutatást, amelynek legszebb bizonyítéka a „Páty — fejezetek egy község történetéből” című könyv. Tele vitrinek Az egész falut és a környező községek lakosságát csalogató programok már délelőtt 9 órakor kezdődtek. A Che Guevara zenekar adta a figyelemfelkeltő muzsikát, fiúk versenyeztek egymással az MHSZ lőbuszában, míg a helybéli Petőfi Sándor Úttörőcsapat zsetonszerző játékán valamennyi általános iskolás bizonyíthatta ügyességét, el méleti felkészültségét. A szolidaritási bazárban pedig olyan tárgyakat árultak, amelyeket a pátyi gyerekek készítettek; a bevételt hátrányos helyzetű diáktársaik támogatására, táborozási költségekre ajánlották fel! A kötetlen együttlét ebédidőben sem szünetelt: bohócok, bűvészek, bábosok adtak műsort a népes gyerekseregnek. A község első okiratos említésének 700 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola énekkara is műsort adott, majd a pátyi néprajzi munkaközösségnek talán a leglátványosabb, ösz- szefoglaló igényű munkáját tekinthették meg az érdeklődők. A helytörténeti kiállítást az új általános iskola emeletein rendezték meg. A tárlatvezetést természetesen Szabó Andrásné vállalta. Babakelengyék, hímzett ruhák, az egykori helyi népviseletet tükröző öltözékek, régi, szőlőműveléshez használatos szerszámok, cserépedények, megsárgult házassági engedély és egyéb iratok sorjáznak a vitrinekben. Az ifjabb nemzedék pedig boldogan vette körül a Zsámbéki Medence Termelőszövetkezet faipari üzemének modellezőműhelyében készült Szaljut—6 űrállomás 3,5 méteres kicsinyített mását. Annál inkább érdeklődtek a gyerekek, mert a meglehetős hozzáértéssel készült kabin- és hajtóműrendszer belső terei is láthatók, részletesen tanulmányozhatók! Az ünnep a kezdete. volt csupán az értékmentő mozgaKelemen Pál kiállítása Új színek, űj formák Kelemen Pál grafikus- és festőművész néhány éve Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központban már bemutatkozott. Most friss ad Fiatalok fóruma Budakeszin Orvosok a rehabilitációért Budakeszin, az Erkel Ferenc Művelődési Ház adott otthont május 22-én a Magyar Rehabilitációs Társaság által szervezett fiatalok fórumának. Az eseményen kétszáz, az egészségügyben dolgozó fiatal orvos, pszichológus, gyógytornász, ápoló és számos érdeklődő vett részt az ország különböző vidékeiről. A rangos szakmai fórumon harminkét eiőadás hangzott el, a legkülönbözőbb betegségeket követő rehabilitációs munkáról, az ezzel kapcsolatos kutatási eredményekről és módszertani tapasztalatokról. Az előadók mindössze öt percet kaptak leglényegesebb tapasztalataik tolmácsolására, a megszabott idő betartását számítógép vigyázta. Mondandójukat gazdag video-, dia- és filmanyaggal tették szemléletesebbé. A legtöbb beszámoló a szív és érrendszeri, légzőszervi, ideg, valamint csontrendszeri és ízületi megbetegedés gyógyításáról, a kiegészítő kezéiésekrőT. illetve az azt követő rehabilitációs tevékenység fontosságáról szólt Pest megyét a visegrádi Ma- róthy Józsefné és Dzsidáné Nagy Andrea képviselte, előadásukban a gyógytorna szerepéről szóltak a fekélybetegek kezelésében. A fórumon díjakkal jutalmazták a legjobb beszámolókat.. A fórum szünetében Nyári Éva festőművész képeinek kiállítását dr. Egri Márta mű vészeitörténész nyitotta meg. anyaggal, új kiállításon hírt munkásságáról. Vasárnap, május 25-én délután 16 órakor Budapesten a Pszichoteam előadó- és bemutatótermében, a Dóm galériában nyílik kiállítása, a Bajcsy-Zsilinszky út 20. számú épület eiső emeletén. A kiállítást Geröly Tibor, a Képzőművészeti Kiadó reklámfőnöke, a Budapesti Művészet- barátok Egyesületének főtitkára nyitja meg. Kelemen Pál alkotásait május 31-ig szemlélhetik meg az érdeklődök, hétfőtől csütörtökig 14—17 óráig, pénteken és szombaton 16—19 óráig. lom második fejezetének. Igaz, a monográfia megjelenése, a kiállítás önmagában is a jövő felé mutat, ám a pátyiak nem érik be ennyivel. Az esti, kötetlen beszélgetésen ’már a következő lépésről, a honismereti anyag iskolai tantervbe való beépítéséről cseréltek szót! A környezetismereti oktatás a szükséges helytörténeti tájékozódáson túl egy egészséges helyi öntudat, jó értelemben vett lokálpatriotizmus kialakítását hivatott segíteni. Andrásfalvy Bertalan, az MTA néprajzi kutatócsoportjának munkatársa írásba is foglalta javaslatát, amely szerint a néprajz és helytörténet ismereteinek oktatását kétféle módon is szorgalmazhatják: az úgynevezett Zsolnay-féle tehetségfejlesztő tanterv szerint az általános iskolában (a feladatot Szabó Andrásné vállalja). A másik lehetőség önkéntes alapon, szabadidős tevékenység formájában képzelhető el. Nem ürügy... Szép és hasznos célkitűzésekhez is gratulálhatunk tehát. Ezektől maradandó erejű és értelmes jövőt biztosító a pátyiak munkája. Tegnapi ösz- szejövetelük ezért, ahogy Pusztai Ferenc mondta: nem ürügy csupán, hanem becses alkalom; egy közösség, egy község tehet és tesz tanúbizonyságot arról, hogy hét évszázados történetét eleven hagyományként őrzi és gazdagítja. Szilas Zoltán Egészség, környezet Filmszemle Vidám indulók köszöntötték a IX. vöröskeresztes egészség- ügyi és környezetvédelmi nemzetközi amatőrfilm-íeszti- vál Nagykőrösre érkezett vendégeit. A rangos eseményen az idén 13 ország 39 alkotását vetítik. A megnyitót a fesztivál színhelyéül szolgáló Arany János Művelődési Központban tartották. Kocsis Jánosné, tanácselnök, a fesztivál igazgatója rámutatott: a város kulturális hagyományrendszerében méltó helye van a fesztiválnak, hiszen az egészséges életmódra nevelés, a környezet védelme, szépítése kiemelkedő jelentőségű. A bemutatásra kerülő filmek az emberiség e közös ügyére irányítják a figyelmet. Clarissa Starey kisasszony, a Vöröskeresztes Társaságok Ligájának képviselője mondta a fesztiválra érkezett filmekről: egyre több a videoalko- tás, aminek elsősprban anyagi okai vannak, hiszen a hagyományos nyersányag a drágább. A fesztivál aktualitását igazolja, hogy a genfi központba nap mint nap érkeznek a Vöröskereszt segítségéről hírt adó tudósítások. A környezetvédelem felismert jelentősége is egyre nagyobb. S az is igaz: a békéért folytatott harcnak szerves része az egészségért, a megfelelő életmódért folytatott felvilágosító tevékenység is. A megnyitót követő rövid kultúrműsor után megkezdődött a filmek vetítése, zsűrizése, az utóbbi testület elnöke dr. Kaposváry Júlia, a Magyar Vöröskereszt főtitkár- helyettese. A vasárnapi eredményhirdetésről hétfői lapszámunkban beszámolunk. Szépen magyarul Kérdés és felelet Nemzetközi stúdió Kerámiák A Párizs melletti Arcueilben a városháza kiállítási termében megnyílt a kecskeméti nemzetközi kerámia kísérleti stúdió kiállítása. Probstner János, a stúdió igazgatója ismertette a tíz éve működő nemzetközi művésztelep munkáját, kísérletező kerámiáival Európa-szerte mindinkább elismert eredményeit. Mindennapjaink személyes érintkezéseinek kommunikációs formái közül, talán a párbeszéd fordul elő leggyakrabban. A találkozások üdvözléssel kezdődnek, s ezzel létrejön a kapcsolat, s legtöbbször erre hangzik el az első kérdés, amelyet azután későbbiek követnek. A kérdés általában választ vár. Hogy milyent, az a körülményektől, a beszédtársak egymáshoz való viszonyától, a közölnivalótól, a felelő szándékától függ. Elmaradása felér a sértéssel; erre figyelmeztet közmondásaink egyike is: „A szónak párját kell adni.” Társalogni tehát „kommunikációs kötelességünk”. Kérdés azonban sokféle lehet. Szokványos a „Hogy vagy?”, a „Mi újság nálatok?”, „Hová, hová?” — és hasonlók. Nincs különösebben felhívó hatásuk, sokszor szinte elsuhanunk mellettük egy „Köszönöm, jól”-lal, egy „Semmi különös”-sel, „Csak. ide a szomszédba”-félével. Ha azonban így kérdezek: „Hogy ityeg a fityeg?”, akkor már választ követel a kedélyesség. S erre nekünk is kedélyes választ illik adni. Adunk is hangulatunk szerint; nyeglén: „Csak úgv lötyög”, tréfás túlzással például így: „Ember nálam jobban nem lehet", kedvetlenül: „Mint kutya a kútban”. Stb stb. Vannak „tematikus” kérdések. amilyenek például a riporteré. Ezek abban különböznek az előzőktől, hogy kevésbé megszokottak. „Hogyan látják ezt a városban?” — kérd' az újságíró a riportalanytól (például a tanácselnöktől) Azért kérdez így, mert felvilágosítást vár: információt, hogy továbbadhassa az olvasónak. Az akadémikus tudóstól' ..Mit tart ma a legfontosabb feladatának?” A vezetőképző előadójától: „Milyen a jó főnök?" Stb. Nb. Ezeknek a kérdéseknek ritkán van érzelmet keltő célzatuk. s rendszerint Romolván is válaszolnak rájuk a kérdezettek: tájékoztatnak, tervet közölnek, fejtegetnek, megerősítenek egy vélekedést, vagy cáfolják a helytelen állítást,, adatokkal bizonyítják a tényállást stb. Más kérdésfajta az úgynevezett szónoki kérdés, amely éppenhogy elhárítja a választ. Milyen különös is volna, ha a parlamentben a rhiniszteri expozé közben elhangzó kérdésre: „Mit kell tennünk ebben a helyzetben?” — egy képviselő válaszolna. Írásban feltett riporteri kérdésre nincs is módunk válaszolni, pedig gyakran szerepel ilyen az újságban, például így: „Vajon nem kedvszegő ez a tény?” (Persze, hogy az, ha az építkező sehol sem kap ilyen vagy olyan téglát. Fölösleges is a válasz ilyenféle kérdésre.) De ebben a kérdésben már indulat van. A csak formája szerinti kérdés sokszor elutasítást takar. „Cserepet? — kérdi a Tüzép- telep eladója. — Miért nem az angol királynő koronáját kéri?” Éppen elég elriasztó ahhoz, hogy a vásárlóba belefojtsa a szót, s csak otthon írja olvasólevele fölé ezt a kérdést: „Hol itt az ellátás?” Nem kellene azonban adósnak maradnunk a válasszal sem a durván taszító kérdésre, sem a megbélyegzőre, sem a fölényesen kioktatóra. A kihívásra legyen meg a méltó viszonzásunk, ami azonban ne licitálja túl a kérdésbe burkolt óosárlást durvaságban, hanem legyen önérzetes, talpraesett, felrázó — s mindenképpen nevelő célzatú és hatású. Fievelemre ajánliuk esy — nemrég egyik napilapunkban olvasott — viccnek a tanulságát. Eszerint a főnök leckézteti beosztottját: — Mit gondol maga? Hülye vagvok én? — Nem tudom, kérem, csak két napja vagyok itt. A válasz valóban olyan volt, arpüven a kérdés. Nem vicc azonban, hanem -r állítólag, de lehetőleg — való eset a következő. A főnök tehetetlen dühében rá- rivallt az ártatlan éjjeliőrre. — A szeme se áll jól! Micsoda disznóságokat követett el szolgálata közben ? Otthagyta a telepet őrizetlenül? Tolvajokkal cimboráit? Mit követett e! ? — Loptam, kérem szépen, hazudtam, csaltam, gyilkoltam. — Miiven válasz ez? — Amilyen a kérdés, kérem. Szende Aladár llllíiM'lvM K'IS céduláira tMlf/ VMII szed elő a zse mff béből Bodrog Gyula a Vidárr, J I Színpad új műsorának egyik jelenetében, s azokról Olvassa fel., mi is a kabaré, s ezen belül a politikai kabaré pontos meghatározása, mit jelent ez az oly gyakran használt fogalom. „ A cédulácskák szövege persze ironikus, és nem valamely színházművészeti lexikon megfelelő szócikkét idézi. Pedig végül is azt sem árt tudni, hogy mi fán terem (termett) ez a bizonyos kabaré. S ha ezt tudjuk, talán könnyebb meghatározni azt is, mi a kabaré ma. Az eredetek, mint köztudott, francia földre nyúlnak vissza. Ott — közelebbről Párizsban — kezdtek működni azok a (ne szépítsük) kocsmák, amelyekben az iszogató vendégeket szórakoztatták is: csípős szövegű, hol pikáns, hol politikai témájú dalokkal — „magyarul”: sanzonokkal —, versikékkel, villámtréfákkal, apró jelenetekkel. Szóval: műsort is adtak az italok mellé. Kezdetben nyilván félig- meddig spontán műsormorzsák voltak ezek. Jó hangú vendégek, ügyesen rímelő borbarátok, cseríes lányok-asz- szonyok, hangszerhez értő legények produkálták magukat. Aztán ezek a produkciók foglalkozásszerűvé váltak, esetleg néhány kevésbé foglalkoztatott, esetleg épp állástalan színész, zenész, énekes is csatlakozott — s máris kész volt a gárda, amelynek a műsorait általában szívesen látták a vendéglősök is — mert több vendéget vonzottak, s ez nagyobb fogyasztást jelentett —, meg a vendégek is, mert miközben a pohár fenekére néztek, jókat nevethettek is, és többnyire azok kárán, akikén egyébiránt nem biztos, hogy mertek volna nevetni. A műfaj — mármint a kabaré — első igazi, mai értelemben is vehető helyszíne egy párizsi kocsma, a (mulatónak még nem nevezhető) Chat noir (Fekete macska) volt. Feljegyezték, hogy ez az 1881. novemberében megnyílt műintézet lett a példa, a minta és a mérce az ezután Európában gomba módra elszaporodó kabarék számára. Offenbach mester operettjei meg a bohém életű Toulouse-Latrec rajzai, pasztelljei máig őrzik e kabarék légkörét, világát, figuráit. A magyar kabaré kicsit később született: a századforduló után. A Nagyváradról elszármazott újságíró. Nagy Endre. Ady barátja és kollégája, hozta létre a Modern színpad című első „főhivatású” kabarét, és ezzel megkezdődött nálunk is a műfaj virágzása. Az 1910-es években, de még a két világháború között is. voltak idők. amikor nyolc—tíz különböző kabaré működött Budapesten. Akadt köztük kifejezetten politikai profilú, volt olyan, amelyikben az irodalom dominált, de azokból a kabarékból volt a legtöbb, amelyekben csak nevettetni. szórakoztatni akartak. Szerzők és színészek serege nőtt ki a kabaré körül, s köztük igen jeles nevekkel is találkozhatunk. Sanzont írni nem röstellt Ady vagy Szép Ernő. jelenetet Molnár Ferenc vagy Gábor Andor. játszani nem átallt Salamon Béla vagy Kabos Gyula. A pesti kabaré — a maga jellegzetesen fanvar. ironikus szellemességével, szóki mondásával, pompás poénjaival — fogalom volt, népszerű vplt. hatásos volt. Miről beszélt, a kabaré? Mindenről. A napi politika szolgáltatta apropóktól az úgynevezett polgári témákig, azaz a kereskedés, a pénzügyek, a vagyon, a házasságok témáiig. A sikamlós hálószoba-történetektől a pesti kispolgár bugyutaságáig. Villanásnyi, érzelmes dalocskáktól harsány és harsogó humorú kis jelenetekig Sziporkázóan szellemes konferanszi észöv e- gektől poénokra kihegyezett viccekig.
