Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
4 1986. MÁJUS 24., SZOMBAT Vízelvezető a sztráda mentén Az M5-ÖS autópá- lj'a bevezető szakaszának nyomvonalában 1250 milliméter átmérőjű esatornát épít a Mélyépítő Vállalat. A csatorna a sztráda csapadékvíz-elvezető rendszerének része lesz. Ezen a szakaszon új 1000 milliméter átmérőjű szennyvízcsatorna is készül. Képünkön: kötélfeszítő segítségével kerül helyére a csatornaelem. Kényszerpályára került a vágóhíd Nehéz versenyben maradni Épül is meg nem is... Hozómra nem lehet dolgozni Még egy amatőr közgazdász is megalapozott tájékozottságra tehet szert, ha nyitott szemmel, füllel jár-kel napi bevásárlásai közben. Az élelmiszerüzletek pultjainál sokan kérnek párizsit, bácskait, kenő iájast, másféle olcsó húskészítményt, mert bizony a családok zöménél gondosan be kell osztani a kosztpénzt. Akik megengedhetik maguknak, figyelmesen fürkészik a hűtővitrinek tartalmát, újdonságokra vadászva. Kapós lenne az új íz, a megszokottól eltérő fűszerezés, a kevésbé zsíros falat, mindaz, ami a korszerű táplálkozás céjait szolgálja. Hellyel-közzel már ilyen készítmények is vásárolhatók a ceglédi boltokban. Változó piaci pozíció A húsipar pontosan ismeri a helyzetet. Tudja, hogy alapvetően és elsősorban a tömegigényeket kell maradéktalanul és zökkenőmentesen kielégítenie, ám .emellett korszerű termékeket is ki kell fejlesztenie, ha az élénkülő versenyben meg akarja tartani piacait. Bár a közvélemény erről vajmi keveset tud, a Penomah ceglédi gyára évek óta rendkívül nehéz körülmények között próbál meg becsülettel helytállni. A fejlesztések, korszerűsítések dolgában legalább évtizedes késésben van, s a meglehetősen lerobbant üzemnek igen nehéz lépést tartania az ország más részein az utóbbi időben épült vagy bővített húskombinátokkal. A tárgyilagos helyzetmegítélés tudatában a termék- szerkezet korszerűsítésére, az exportképesség fokozására tett intézkedésekről és a további feladatokról számoltatta be a gyár gazdasági és pártvezetőit a városi párt-végrehajtóbi- zottság. Az erről szóló jelentés megállapítja, hogy a belföldi pia i pozíció a termék- szerkezetre hatással van 1984-7—85-ben a húskészítmények előállítását tekintve az ipar itthon kínálati helvzetbe került. Az ellátás felelőssége jelentős mértékben oldódott, s a tőkehúsra korlátozódott A húskészítményeket az egész országba eljuttatják az egyes vállalatok. A kereskedelem természetesen szívesen él a kínálkozó le betősésgel és a választékbőr vítéssel. Az új jelenségek hátterében a kiéleződő verseny áll. Ez rendién is volna, de a versenvfeltételek meglehelő sen különbözők. Az elavult r«al dl üzem bizony nehezev tud lépést tartani a követelményekkel. s ezért nem 5 hl háztatható. Nekik nagy gon dók közepette keil fenntartani a kapcsolatokat eddigi megrendelőikkel, esetenként új partnereket keresve. Az exportképességre meg határozó hatása van a kül oiaci igények változásának, a kereslet-kínálat, az árviszo nvok alakulásának. Amíg 1984-ben minden addigit fe lülmúló külföldi értékesítés! értek el. addig 1985-ben jóval szerényebb eredményt mutathattak fel. A keleti és a nyugati eladásoknál azonos minőségi igényeket kell kielégíteni, a szocialista partnerek is jobban megnézik, hogy a pénzükért mit vásárolnak. Speciális feladat A ceglédi vágóhíd vajmi kevés önállósággal rendelkezik. A termelést, értékesítést megszabó döntések magasabb fórumokon születnek. A népgazdaság szempontjából nyíl ván alapos oka van ennek hiszen a feldolgozás, értékesítés ebben az iparágban nagv szervezettséget és összehan goltságot követel. így történhetett, hogy 1985-ben fél éven át speciális feladatra kaplak megbízást, s amíg ez tartott, addig egyes termékcsoportokkal kiszorultak piacról, s ezt csak hosszabb ideig tartó marketing tevékenységgel lehet jóvátenni, A tőkehúst máshonnan szállították ellátási területükre és a vidékükön hizlalt jószágokat is más vágóhidakra irányították. 1986-ban mérsékelt termelésre számítottak, amelyet az árualapok csökkenésére építettek. Váratlanul fordult a kocka; januártól április végéig 7100 importált hízott sertést kellett levágniuk és a Szovjetunióba küldeniük. Ennek a feladatuknak igen sikeresen eleget tettek, s így exportszállításaik elérték az előző év hasonló időszakának eredményét. Ugyanakkor a körzetből ismét máshová kellett átirányítani a vágóállatokat és az árubeszerzés is más csatornákon történt. Munkásaik alaposan megdolgoztak a siker érdekében; tizenegy szombaton tartottak teljes műszakot, és a bevagonírozás a hétvégeken is rendszeres volt. Azóta már ismét a ceglédi és környékbeli • sertések kerülnek a vágóvonalra. A gyár jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy saját erejéből jelentősen átalakítsa termékszerkezetét. A tőkehúsok bontására, csomagolására sincs meg a lehetőség, amelyet pedig igényelne a külpiac. A belföldi ellátásban a töltelékárvk körének szélesítésével lehetne leginkább előbbre lépni, új izekkel gusztusosabb és célszerűbb csomagolással. Műszaki, technológiai háttér fejlesztése nélkül alakították ki az alföldi húskenyér, az aromás és az ízes termékcsaládot. Üzembe állítottak egy automata, meg- zabott adagokat töltő berendezést, ám ennek a működését a külföldről beszerezhető csomagolóanyag gyakori hiá nya akadályozza. Érzékenyen érinti őket az a gond is hogy belföldön nincsenek megfelelő gépek, berendező sek, b’jrkolóanyagok. Próbálkoznak a vá' umfótiás csomagolással is, bár egyelőre '-é'séges kísérleteik kimenetele. Ennél ígéretesebb a gyors úielésű szárasá-ok termék saladia. Külső pénzforrások "elhasználásával évi 500 ton sás előállítást, terveznek. Az exportképesség a szigorú minőségi követelményekhez való igazodáson múlik. Ehhez elsősorban megjelelő állatállományra van szükség és természetesen a szigorú nemzetközi előírásoknak megfelelő feldolgozó üzemre. Jelenleg Cegléd a szocialista országokba, illetve a Közös Piacon kívüli államokba szállíthat. A továbbiakban színvonalas berendezések sora, csomagolástechnika, hűtő-fagyasztó apparátus szükséges. Ilyen ismérvek tudatában különösen jelentős és dicséretes, hogy a gyár folytatni tudta külpiaci szállításait, miközben a vágó- csarnokot is korszerűsíteni kellett. Rekonstrukció Ebben a tervidőszakban egymilliárd forintos rekonstrukciót szeretnének végrehajtani, részben a Világbank, részben a Magyar Nemzeti Bank által folyósítandó hitelből. Megvalósulása után ismét küdhetnének árut Nyugat- Európa államaiba. Erre a munkára gondosan fel kell készülni. Igényesebben képzik szakmunkástanulóikat, hogy tevékenységük személyi feltételei is javuljanak. Tudatosan arra kell törekedni, hogy a termelőktől egyre inkább megfelelő minőségű vágóállatok érkezzenek. A városi párt-végrehajtóbizottság elismerését és köszönetét fejezte ki a nehéz körülmények között végzett becsületes munkáért. A gyáregység önállóságának növelését szorgalmazza és a korszerű termékek körének bővítését. t. :. 'f Igen nehéz feladatra vál- J la!hozna a városban az a ^ gazdasági vezető, aki a tlol- J gozók számának jelentős ^ növelésével akarna na- ’■ gyobb termelést elérni. Iliászén közismert, hogy a ^gyárkapuk előtt ma már í; nem állnak felvételre vár- ^ va az emberek. A textil- £ üzemeket pedig még el is * kerülik. A Hazai Fésűsfonő és Szövőgyár váci gyáregységében a munkaerőgondok ellenére is a termelésnövelés mellett döntött a vezetőség. Ebben az esztendőben a tavalyinál csaknem 30 tonnával több fonalat gyártanak, a tervek szerint 8 millió forint nyereséggel. — Mire alapozták elsősorban a termelésnövelést? — kérdezem R eményi József igazgatót. — A nagyobb árbevételnek elsődleges feltétele a tavaly üzembe helyezett, korszerűbb gépek maximális kihasználása és a létszám növelése. Ez utóbbit nem könnyű teljesítenünk, hiszen nemhogy a városból, de még a környező településekről is nehéz pótolni Beruházást — legyen az • buszváró vagy tizenkét tantermes iskola — csak a teljes anyagi fedezet birtokában lehet indítani. Tucatnyi példát tudnának sorolni helyi tanácsi vezetők, hogy e nélkül a legmegértőbb kivitelező sem lát munkához. Mégis ezekben a hetekben, hónapokban a Dél-Pest Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egyszerre több településen is vissza kell, hogy fogja .az iskolaépítések ütemét, mert néhol még tavalyi számlákkal tartoznak és az idei munkálatokra több helyen nem áll rendelkezésre a teljes összeg. A jelenlegi életveszélyes Vagyis nem lenne igaz, amit az előbb leírtunk? Mégis sok községben belevágtak teljes anyagi fedezet nélkül beruházásokba? A válasz: igen is meg nem is. Igen, mert az építkezés sok millió forintja nem volt a tanács számláján, de mégsem kezdtek bele hebehurgyán, hiszen a korábbi vb-határozat alapján ígéretet kaptak a Pest Megyei Tanácstól, hogy megkapják az égető gondjaik magoldásához szükséges pénzt. Az ígéret nem is l'ett pusztába kiáltott szó. A példánkban szereplő két iskola — az inárcsi és a szigethalmi — építéséhez pályázati úton is kaptak és kapnak pénzt a tanácsok, mégis mind a tanácselnökök, mind a kivitelező képviselője sötéten látják a helyzetet. Hiszen az idei munka kétszer annyi pénzt emésztene fel, mint amennyit átutaltak számukra. — Tulajdonképpen 1978 óta húzódik az intézmény építésének megkezdése. Kis település vagyunk, azóta a fejlesztésre fordítható összeg javát a területelőkészítésre költöttük, illetve gyűjtöttük — .mondja Jeszenszki József, az inárcsi tanács elnöke. — Szakaszoltuk a tervet, három ütemben épülne meg az iskola. Először a nyolc tanterem és három előadó készülne el, utána a nagy kapacitású konyha és két napközis terem, s végül a tornaterem. A jelenlegi iskolánk egy része életveszélyes, ezért ezen a nyáron függetlenül attól, hogy folyta.tódik-e az új iskola építése, ki kell cserélni a főfalakat és kijavítani a tetőzetet egymillió forintért. S ez csupán a legfontosabb állag- megóvás, hogy legalább egy évet kibírjon az épület. Szükségtantermek igénybevételével is csak teljes két műszakban tudunk tanítani. S ha a megüresedett munkahelyeket. Mivel a fonalak irárft megnövekedett a kereslet, ezért más munkaerőforrás után kellett néznünk. A Rádi úton külföldi vendégmunkásokat akarunk foglalkoztatni. Jelenleg tárgyalások folynak kínai lányok alkalmazása érdekében. Ha ez kontingens hiánya miatt nem valósulna meg, akkor kubai vendég- munkásokkal kötünk szerződést. Tizenöt fonóra és előfonóra lenne szükségünk. A munkaerő-utánpótlás egy másik vonala: a városi párt- bizottság segítségévei a letkési Ipoly völgye Termelőszövetkezettel alakítottunk ki gyümölcsöző kapcsolatot* A szövetkezetiek a község közeiében. Homokpusztán egy gazdasági épület átalakításával lehetővé tették egy üzemrész kialakítását. Három cérnázó és orsózó gép kitelepítésén dolgoznak ezekben a napokban a szakemberek. A gépek beindítását a második negyedév végére tervezzük. Az ott dolgozók már bejárnak Vác- ra, az alapvető szakmai fogá sokat tanulni. Később motrin- goló, gombolyító és bolyhozó nem kezdhetjük el a második ütemet, akkor a Köjál bezáratja a jelenlegi rendkívül korszerűtlen konyhát. A jelenlegi csak azért működhet még, mert megígértük, hogy hamarosan elkészül az új étterem. örökölt gondokkal — Meg kell érteni a kivitelező vállalatokat is — mondja Ecsedi János, a ceglédiek építésvezetője —, akármeny- nyire is együttérzünk a tanácsokkal, hozómra nem dolgozhatunk. Ha csak egy helyen lenne ilyen helyzet, de sajnos több iskolaépítés áll most így. Például a szigethalmi, Mar- •lin-telepi iskola, amely a településnek olyan részén emelkedik, ahol néhány éven belül családi és sorházas beépítésű lakótelep áll majd. Ám már ma is ott lebeg az iskola- vezetés feje fölött a hármas váltás réme. Most minden elképzelhető helyen, így a tanáriban is, két műszakban tanítanak. A szigethalmi tanács elnöke, Németh Gábor az iskola .gondját elődjétől örökölte. Széttárja karját, úgy mondja: — Nem tudom, mi lesz az iskolával. Hetvenegymillió forint a teljes költség. Két évre hatvanötmillió kellene, ezzel szemben a befejezéshez kapunk nem egészen huszonnyolcmilliót. Tavaly több mint nyolcmilliót fizettünk ki az építőknek. Áll a tornaterem vasszerkezete, kész az alapó- zás, most készítik elő a panelvázak beépítését. De már itt a számla nyolcmillió forint értékű tavaly megvásárolt anyagról. Levelet tesz elém, amelyben nagyon udvarias, de határozott hangon kéri a kivitelező a számla kiegyenlítését, ellenkező esetben leemelteti a pénzt a tanács számlájáról. — Most tudtam meg, hogy a megyei tanács az idei tizen- kétmiilió-nyolcszázezres cél- támogatásból ötmilliót átutal. Rögtön hívom is a kivitelezőt, hogy . ennyit mest ki tudunk fizetni. Idegtépő és kilátástalan helyzet. Ráadásul a tanácselnök egész sor egyéb gondot örökölt az előző vezetéstől. Például egy félig kész egészségházat, amely házilagos kivitelezésben, nagyrészt társadalmi munkában épült, ám még tizenkétmillió forint kellene a befejezéshez. S sehongépek felszerelését tervezzük Letkésen. Letkésen csaknem negyven embernek teremtünk munka- lehetőséget. Külön, öröm számunkra, hogy a saját érdekünk mellett olyan fontos politikai célt is sikerült megvalósítani, ami a helyi foglalkoztatást is elősegíti. — Ügy tudom, szakember- képzéssel is foglalkozik a gyáregység. — Igen. Ennek egyik, évek óta jól bevált formája az ipa- ritanuló-képzés. Erre sokat áldozott a gyár, hiszen többek között olyan otthonosan berendezett leányszállást alakítottunk ki, amely minden igényt kielégít. Ennek ellenére itt sem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen ilyen lehetőségek mellett sincs elég jelentkezőnk. A kővetkező tanévre még legalább tizenöt lány jelentkezését várjuk. — Egyébként a gyártáskorszerűsítéssel, a termékszerkezet-váltással és a szakember- utánpótiással — amely az MSZMP XIII. kongresszusán is nyomatékosan elhangzott — a hatékonyabb gazdálkodást szeretnénk előmozdítani. Surányi János nan nem várhatnak segítséget. Hamarosan megoldódhatna a település másik nagy gondja, végre egészséges vízzel láthatnák el a lakosságot fertőzött víz helyett. Ám a lakosság családonként huszonötezer forintos hozzájárulása mellett is mélyen a zsebébe kell nyúlnia a tanácsnak.-T- Nem látok kiutat. Ha nem kapunk támogatást, le kei! állítani az iskolaépítést. De hogy álljak az állampolgárok elé? Azok elé, akik mindig első szóra jöttek, ha a társadalmi munkáról volt szó. így lett óvodánk és pedagógusszállónk. A településfejlesztési hozzájárulást az iskolára szavazták meg, s már előtte is fizettek önkéntesen az egészségházra és az iskolára. Mit mondjak nekik? És meddig lehet húzni az építkezést, ha az idei csekély támogatásból is tavalyi számlákat fizetünk ki? Tűzoltómunkával A tanácselnök a megyei tanács általános elnökhelyettesével, Vágvölgyi Józseffel is ■tárgyalt ez ügyben. Ugyan a terven felül nem sikerült pénzt előteremteni, de az is megoldás, hogy az idei évre előirányzott tizenkétmillió-nyolcszázezer forintból egyszerre ötmilliót átutaltak a szigethalmiak számlájára. A helyi fejlesztési eszközökből ezt még két és fél, hárommillióval tudják megtoldani, de ez is csak akkor elegendő, ha a kivitelezők erőteljesen lassítják az építés ütemét. Az inárcsi tanácsnak tizenhétmillió forint bankhitelt kellene felvenni, ez azonban meghaladja az erejét, hiszen éppen a folytatásra fordítható pénzt vinné el a kamat. A napi gondokra így a megoldás lehet a konyhaépítés elhalasztása, de hosszabb távon kérdés, mennyire gazdaságos az egyébként teljesen korszerűtlen és csak könyörületből, jobb híján engedélyezett konyha felújítása. Bizonyos, hogy az egyre szorító gondok néhány éven belül megoldódnak majd. Amikor a helyi tanácsok tiszta lappal kezdhetnek hozzá a különféle beruházásaikhoz, s a tervezéstől a megvalósításig nem változik meg gyökeresen a tanácsi gazdálkodási rendszer. Nehéz igazságot tenni, amikor az áthúzódó beruházásokkal küszködő tanácsok azt mondják: ne kezdjenek sehol újabb munkálatokba, ne aprózzák el a pénzt, amíg a megkezdetteket nem fejezték be. Viszont azokon a településeken is legalább olyan súlyos a helyzet, ahol még el sem kezdődött a munka. — Nagy tanulsága ennek a két ügynek, különösen a szigethalminak — összegezi Vág- völgyi József a kialakult helyzetet —, hogy amikor nincsenek meg a feltételei, akkor ne komplett iskolák építésébe kezdjenek. Ahol életveszélyes az iskola, vagy már minden elképzelhető szükségmegoldást igénybe vettek, ott először osztálytermeik építésével enyhítsenek a gondokon. Hiszen a szóban íorgó beruházások árát a konyha és a tornaterem emeli meg. Ezek a létesítmények már a VI. ötéves terv során is meghaladták a megyei tanács erejét. Megnyugtató választ ma lehetetlen mondani. Harmincmillió forint akkora összeg — ennyi hiányzik a szigethalmi iskola befejezéséhez —, amelyet hitel^ felvételével is alig tudna előteremteni a helyi tanács. Tudomásul kell vermi, hogy a beruházás befejezése érdekében minden más szükséglet elé kell állítani az iskola építését. Az 1987-es terv készítésekor újra megvizsgáljuk, hogy bankhitelből vagy más tanácsi forrásból, hogyan lehet biztosítani az anyagi támogatást, esetleg a később képződő saját forrásokat előbbre hozni, megelőlegezni a szigethalmi tanács számára. Mőza Katalin A textilüzemet még el is kerülik Még mindig bírják cérnává
