Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 1986. MÄJUS 1., CSÜTÖRTÖK Szigorú zsűri bírálja munkájukat Mégsem iába törik a fejüket A külföldre szánt kitelek már elhagyták a gyárat Cegléden és a környékben éüő lányoknak, asszonyoknak egykor csak a Május 1. Ruha­gyár ottani gyáregysége nyúj­tott biztos megélhetést. Azóta jó pár fajta elhelyezkedési le­hetőség kínálkozik az iparág­ban, elég, ha csak a Pevdit, vagy a Nívót említjük. A szakmunkásokat azonban vál­tozatlanul a ruhagyáriak kép­zik, s bizony fájó, hogy sokan rendre elhagyják a varrodát. — Tavaly 37 harmadéves Ipari tanulónk volt, közülük tizenöten maradtak nálunk a bizonyítvány megszerzése után —- mondja Czinege Béláné személyzeti és oktatási előadó. —- Ez az arány a korábbi évek tapasztalatából ítélve még jó­nak mondható. Két műszak­ban kell dolgozni, s ezt, vala­mint az utazás terheit nem mindenki vállalja. Manapság, amikor otthon is lehet bedol­gozást vállalni, s jó pénzt fi­zetnek a varrásért a butikok, mi szinte hiába törjük a fe­jünket megtartó, lehetősége­ken. Az idei elsősök negyven­nyolcán vannak, közülük egy lem ceglédi lakos... — Akad, aki végleg elhagy­ja a pályát, de gyakoribb, hogy a lakóhelyükön működő kon- íekcióüzemben vállalnak mun­kái.^- kapcsolódik a beszélge­tésbe Bálint János műszaki vezető. — Létrehoztuk ugyan a kismamaszalagot, de itt éppúgy nyolc óra a napi mun­kaidő és ugyanaz a feladat, mint másutt. Csak a műszak állandó délelőttös. Ebben a műhelyben most steppelt pap­lankabátokat készítenek szov­jet exportra, és ugyanide varrják a kosztümöket is. . Kovács Dénesné azok közé tartozik, akik három éve ta­nulták a szakmát, ö most sem kacérkodik a válás gondolatá­val. — Itt szeretném megmutat­ni, mire vagyok képes — mondja. — Az idén szerzek gimnáziumi érettségi bizonyít­ványt és szeretném elvégezni 8 technikusminősítőt is. Balázs Julianna még a ta­nulóidejét tölti a gyárban, de már most maga varrja, amit visel. Számára talán egyértel­mű volt a választás, hiszen az édesanyja is a gyárban dolgo­zik. — Én is itt sajátítottam el 8 szakmai fogásokat, s ma már mindegy, hogy a gallér rögzítését, az ujjak beállítását, vagy a vasalást bízzák rám — mondja Bíró Mihályné, aki 22 esztendeje hűséges a gyáregy­séghez. — Ez egyébként mind­egyikünkre igaz, hiszen egy­formán tesszük a dolgunkat bármely munkaszakaszban. Szükség is van a tudásra, mert bizony előfordul, hogy valamelyikünk hiányzik, s ak­kor be kell ugrani a helyére. A 220 varrodai dolgozót fog­lalkoztató gyárban már a ta­vaszra, a nyárra készülnek. A kiszabott anyagot és a mo­dellt az anyagyártól kapják, az ő dolguk az összeállítás és a minőségi ellenőrzés. A ceg­lédiek évek óta bérmunkában is dolgoznak, s ez ebben a szakmában a legfontosabbra, a precizitásra tanította meg őket. — A lányok és asszonyok megadják mindazt, amit el­várunk tőlük — mondja Bá­lint János. — Lelkiismerete­sek, gyorsak, pontosak, adott esetben a bírálatot is elfogad­ják. Munkájukat szigorú zsű­ri, a külföldi piac bírálja el. Hogy miként, arról egyértel-. műén tanúskodnak visszatérő partnereink rendszeres meg­rendelései, no és persze az új megbízók. A hazai vásárlók szintén szívesen öltik magukra az Elegant emblémával jelzett kabátokat, kosztümöket, nad­rágokat és ruhákat. Ezek szí­ne és fazonja mindig a leg­újabb divatot követi, s mert kis szériában készülnek, ru­galmasan alkalmazkodnak a módi változásához. Most éppen a honi nőknek készülnek nyári ruhadarabok, a külföldre szánt tételek már elhagyták a gyárat. S ahogy a kínálatból látszik, ezek is éppoly szemet gyönyörködte- tők, mint a külföldi tételek. F. E. Bíró Mihályné: — A pontosság a legnagyobb kincs ebben a szakmában. (Veress Jenő felvétele) ASbertirsa Központi orvosi ügyelet A területen élők ellátásának javítása és a gyógyító szak­emberek munkaidejének gazda­ságosabb beosztása végett má­jus első napjától fogva Al­bertiján központi orvosi ügyelet kezd működni. A Vasút utca 4. szám alatt lévő épületben (telefon: 112) kiala­kultak a feltételek, egy orvos és egy nővér igyekszik segíte­ni a rászorulókon. Az ügyeletet természetesen telefonon is lehet hívni, per­sze csak akkor, ha sürgős esetről, heveny megbetegedés­ről, életveszély elhárításáról van szó. De például a gyógy- szerfelíratás semmiképp sem tartozik ebbe a sorba. A szol­gálatot teljesítő doktornak egy URH-rádióval felszerelt gép­kocsi áll rendelkezésére. Ez a változás a szomszéd községben lakókat, a cegléd- bercelieket is érinti, hiszen hétköznapokon este 18 órától másnap reggel 7-ig, hétvége­ken pedig péntek 17 órától hétfő reggel 7 óráig nekik is ez az ügyelet nyújthat ellátást. A községben két segélykérő telefon található, a tanács azt ígéri, még kettőt felszereltet. Törtei községért Azonnal csomagoltam és jöttem A községi tanács 1983-ban rendeletet alkotott a Törtei Községén kitüntetés alapítá­sáról. Ezt az emlékérmet évente két olyan személynek adományozzák, akik közéleti tevékenységükkel és .társadal­mi munkájukkal az évek so­rán az átlagnál többet adtak, adnak a közösségnek. A felszabadulási ünnepsé­gen — immár harmadízben — ismét két, arra érdemes ve­hette át a kitüntetést, Fajka Jánosné tanárnő és Tóth Ká­roly, a helyi KlOSZ-szervezet titkára. A Kallós “Elek által meg­formált plakett egyik oldala a község első bélyegzőjének lenyomatát ábrázolja, közepén a hátrafelé nyilazó kun vitéz­zel. A másik oldalán az eme­letes iskola és a tanácsháza látható. Családi társaságban ülünk, és arról beszélgetünk Fajka Jánosnéval, mi az előzménye a kitüntetésnek. — Hogyan kezdődött az életpályája? — Itt születtem ebben a községben, tősgyökeres törteli családban. Itt él még édes­apám, élnek rokonaim, a fér­jem édesanyja, testvérek, ba­rátok ismerősök. Ebben a köz­ségben minden családot isme­rek. Sok tanítványom szülei­vel együtt gyerekeskedtünk, játszottunk, jártunk iskolába. Ismerem örömeiket, gondjai­kat és ma is sok családi dol­got úgy beszélünk meg, mint régi barátok. Az idősebbek­ben szüléimét látom és tiszte­lem. De ismerem a község minden utcáját, minden há­zát, s ha szép időben kike- rókpározunk lányommal a ha­tárba, mutatom, melyik tanya kié. Lelkem mélyén kezdettől fogva pedagógus akartaim len­ni. Pesten dolgoztam, amikor megérkezett Pethő Etelka ta­nító néni levele: „Teca, gyere haza tanítani!” Mondanom sam keil, hagy azonnal cs<>- ; magoltam és jottÖK'"'Ma is hálás vagyok ezért'a levélért: Először mint képesítés nélkü­li kezdtem, de hamarosan be­iratkoztam a Szegedi Tanár­képző Főiskolára, ahol föld­rajz—biológia tanári képesí­tést szereztem. — De közben történt egy és más? — Bizony, ez a négy év mást is hozott, nemcsak a ta­nári diplomát. Megismerked­tünk férjemmel, összeháza­sodtunk. Kislányom pár hó­napos volt, amikor vizsgára magammal vittem, mert nem volt kire bízni. — Nem volt könnyű a kez­det, de hamarosan vezető be­osztásba került. — Három évig igazgatóhe­lyettes voltam, amikor . Kristó László nyugdíjba ment. egy évig megbízott .igazgatóként utána öt évig kinevezett igaz­gatóként vezettem a testületet. — Hogyan emlékszik erre a kilenc esztendőre? — Akkor is megvoltak a sa­játos problémáik. Magas volt a képesítés nélküliek száma, nagy volt a mozgás, az elván­dorlás. A pénz most is kevés, akkor sem volt több, de a sok gond mellett eredménye­ket is értünk el. A kollégák­kal, a szülői munkaközösség tagjaival összefogtunk, társa­dalmi munkát szerveztünk. Járdákat betonoztunk,. kéri.-, tést építettünk, festettünk, pi­henőpadokat helyeztünk: lé- sportudvart létesítettünk. Több százezer forint érték, amit közösen létrehoztunk. — Mi volt a legnehezebb? — Szakmai szempontból a besnyői és a ludasi tanyai is­kolák megszüntetése, körzete­sítése és az ott élő gyermekek sorsának megnyugtató rende­zése. Az iskola tetőzetének cseréjére viszont mint rossz álomra emlékszem vissza. — Milyen társadalmi teen­dői vannak? — Hatvanhárom óta egy­folytában tanácstag vágyok, s egy időben a végrehajtó bi­zottságnak is tagja voltam. A számvizsgáló tanácsi bizott­ságban. az idősekkel, a cigá­nyokkal foglalkozó operatív bizottságban is dolgozom. Tag­ja vagyok a Hazafias Nép­front községi elnökségének, az áfész helyi intézőbizottságá­nak. Vezetem az iskolai vörös- keresztes szervezetet és el­végzem, amivel megbíznak. — A család megérti ezt a sok elfoglaltságot? — Férjem és leányom nem haragszik ezért. A párom szin­ten benne van a közélet sod­rásában. Ha csüggedek vagy fáradok, ők biztatnak. Sok itthoni munkába besegítenek, és, ez jólesik. — Kislányuk milyen pályá­ra készül? — Ildikó szintén a pedagó­gus pályát választotta. Jelen­leg a Szegedi Tanárképző Fő­iskola hallgatója. Úgy látszik, megszerette a gyerekekkel va­ló foglalkozást, mivel érettsé­gi után már próbálta. Remél­jük, a társadalmi feladatok elől sem fog elzárkózni. Fodor Imre Rokonszenves programok Hagyománya van a rendnek Cegiédhercel dobogós lett S' Az országossá növő tisztasá­gi mozgalom ismét fellendülő­ben van. A két éve történt megújulást a vártnál nagyobb figyelem kísérte. Ösztönzőleg hatott a községek vezetőire és lakóira, hogy a helyezések je­lentős anyagi juttatással is járnak. Az 1 bércéi a községek között: _gyei második helyezést és ezzel jaró 600 ezer íorintoT nyerte el. A plakettet és okle­velet az április negyediki ün­nepségen adta át a megyei Vöröskereszt képviselője Lűr Lászlónak, a községi tanács elnökének. Az önértékelést végző aktivistákból és tanácsi dolgozókból álló bizottság olyan szigorúan pontozott, hogy az őket váratlanul ellen­őrző, hasonló összetételű váro­si bizottság megtoldotta a berceliek pontSzámét. A tár­sadalmi összefogás sok példá­ja sorolható fel Ceglédbérce- len, a község vezetői és a helybelieknek rokonszenves programok megvalósításához kérik anyagi, szellemi és gyakran fizikai munkában mérhető segítségüket. E ső áztatta az aranyo­zott hagymakupolá­kat, a Vörös téren kifordí­totta a turisták ernyőit a szél. Az Ikarus autóbuszok utasai párás ablakok mö­gül kémlelték a várost. A széles utak, sok-sok kilo­méternyi hosszúságú utcák lenyűgöző méretekre val­lottak. Egy világváros tá­rulkozott elénk. Ezen a vasárnapon, áp­rilis 20-án, az egész Szovjetunióban kommunis­ta műszakot tartottak. Ha­gyománnyá vált, hogy az önzetlen munka tölti ki az emberek pihenőidejét Lenin születésnapja előtt. Az utcákon és a tereken a moszkvai lányok, asszo­nyok, férfiak ásták a par­kok virágágyait, gereblyéz­ték az avart, nyesték a fákat, takarították el a tél maradványait. Dolmányos varjak tipegtek, röppentek a kerti utakon, mintha elégedett munkafelügyelő­ként gusztálnák a város- szépítők i evekezetét. A Pest megyeieket szál­lító barátságvonat 340 uta­sa már út közben láthatta a falvak lakóinak készülő­dését. Meszelték az állo­másokat, pineálták a kor­látokat, póznákat, fehérre pemzúzték a fák törzsét. Később benn a Kremlben Moszkvai ünnepnapok Is szemlélhettük a felújítás folyamatát. Április 22-én, Lenin szü­letésének 116. évfordulóján már kora délelőtt elfoglal­tuk helyünket a nyolc au­tóbuszban. Utunk a Kreml­be vezetett, ahol csoport­jainknak az idegenvezetők mutatták be a történelem jeles színhelyeit, a műem­lék épületeket és a közé­jük jó érzékkel illeszkedő kongresszusi palotát. Meg­álltunk Lenin szobránál, nézegettük a kormányzati épületeket, a kecses ku- polájú székesegyházakat, a látványosságszámba menő óriás harangot és a hatal­mas méretű ágyút, amelyet sohasem sütöttek el. D elet mutatott a Kreml messze földön ismert toronyórája, amikor be­álltunk a kilométernyire kígyózó sor végére, hogy lerójuk kegyeletünket a mauzóleum lakója előtt. Jóllehet az eső már elállt, meglehetősen zord volt az idő. Ennek ellenére a sor egyre nőtt. Jöttek óvodás csoportok is a térre, meg iskolások, akik aznap kö­tötték fel először a pioní­rok vörös nyakkendőjét, s az ismeretlen katona sír­jánál tettek esküt. Egy-egy szál virágot helyeztek az emlékmű talapzatára, és feszes tisztelgéssel adóztak a hősök — köztük elhunyt rokonaik — emlékének. Egymás után tűntek fel a téren a fehér ruhás arák, akik menyasszonyi csokrukat tették az emlék­hely kövére, majd a mau­zóleum előtt helyeztek el néhány szál virágot. Alig háromnegyed órás várako­zás után, megpillanthattuk Lenint, s már kanyargóit is tovább a végtelennek tűnő menet a márványla­birintus falai között A szabadba érve éles fény érte a szemünket. Moszk­vai tartózkodásunk alatt — először és utoljára — néhány percre kisütött a nap. Nyomban előkerültek a fényképezőgépek, meg­örökítendő az őrségváltás pillanatát. Amint megkon- dul a Szpasszkaja torony hires harangjátékra, feltű­nik a Kreml egyik kapu­iában három kiskatőna. Mereven nyújtott lábbal, csizmacsattogtató léptekkel vonulnak szuronyos pus­káikkal felváltani az őrt. állókat. A május elsejei elő­készületek is lázban tar­tották a hatalmas orszá­got. A Vörös téren már állt a tribünök egy része. Hatalmas vastraverzeket helyeztek el a zászlóknak', és a jelszavaknak. Daru­ról helyezték el a dekorá­ciót. A körutakon és a sugárutakon sarlót és ka­lapácsot, meg ötágú csil­lagot formáló neoncsöve­ket szereltek a villany­lámpák oszlopaira; ame­lyek esténként kigyúlva ünnepivé varázsolták a vá­rost. A felvonulási útvona­lat festékszóró gépek csí­kozták újra, számokat fes­tettek fel, megjelölve a gyülekező százezrek szek­torait, a menet vonulását. A z ágyasokban fázósan húzták össze kelyhü- ket a piros tulipánok, de a boltokban ott volt a sok, messze földről szállí­tott virág. Mi, ceglédiek, abonyiak, albert írsa iák, nagykőrösiek köztük lát­hattuk azokat a szegfűket is, amelyeket a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság' Tsz üvegházaiban szorgos kezek nevelgettek, Spolgat- tak a moszkvai ünnepek­re. Tamasi Tamás A Ceglédbercelre belépő idegen is azonnal észreveszi az itt lakók rend- és virág- szeretetét. A házak előtt fák, virágok gyönyörködtetik a szemet. A nyílegyenes főutca mentén mély árok vezeti el a falu fölött húzódó Gödöllői- dombság gyakran árként lezú­duló vizét. Egy-egy sáros idő­szak után tengelyig érő ká­tyút vájnak a gépkocsik a mellékutcákban. Az eső eláll­tával megjelennek a helyi ■t4sf:;T$gmeláfiz§peílci£et agős, bbronavaV'feSszeijelt klórjai hogy újból Járható legyen minden út. Tálán egyetlen községben sem siratnak meg úgy kivá­gott fát, mint Cegíédberce- len. Egy-egy környezetrendező akció után reklamációtól hangos a tanácselnök irodája. A kivágott fák mindegyike veszélyes volt vagy a villany­vezetékre, vagy a környező házakra. Mégis napokig kel­lett csitítgatni az embereket a park rendezésekor. Az áprili­si hóesés ellenére is akadt je­lentkező, amikor a HNF fásí­tási akciót hirdetett. 300 da­rab platán, berkenye, hárs, illetve vörösszilva-csemetét ültettek a kiszedett fák he­lyére, s a közterületekre, a mindig segíteni kész nyugdí­jasok és a tavaszi szünetet él­vező diákok. Mindenképp emelkedett a tisztasági mozgalom rangja, mióta a címhez pénz is tarto­zik. Ceglédbercel esetében nem egészen így igaz. Itt ha­gyománya van a rendnek, tisztaságnak. Már tavaly is köze! jártak a mostani helye­zéshez. S. E. Még csak belföldre Tűzálló forgácslap Tűzálló forgácslap gyártá­sára készültek fel az Érdért Vállalat vásárosnarriényi üze­mében. A tűzön kjvül a hő­nek, víznek, gombának és a rovaroknak is ellenálló tor- ■ gáeslapból — a megrendelő kívánsága szerint 8-tól 60 mil­liméterig terjedő vastagság­ban — még at idén mintegy százezer négyzetmétert készí­tenek. Jövőre pedig az igényektől függően növelik a gyártást. Az új terméket elsősorban a belföldi kereslet kielégítésére .szánják de arra számítanak, hogy a ,termelés felfutása után exportra is lehetőségük nyí­lik. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents