Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

4 t>VST ­1986. MÁJUS 15., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI Otílián A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Versenypályázatot írtak ki Költözik a zeneiskola A hálás szónál is több, ha látom Az anyatejnek nincs párja Még az idén kezdik Két keréken Valóra válik egy régen dé­delgetett terv, a két kerék Szerelmesei vasparipájukon juthatnak ki biztonsággal a Dunakanyarba. A Közleke­dési Minisztérium, a Közép- dunavidéki Intéző Bizottság, a Pest Megyei Tanács és Szentendre Város Tanácsa kö­zös beruházásával még az idén hozzákezdenek a Duna­kanyar kerékpárútjának meg­építéséhez. A beruházás lebo­nyolítója a Budapesti Közúti Igazgatóság lesz. Az első ütemben a VÄTI tervei szerint az Omszki park­tól a szentendrei Postás-stran­dig építik ki 3 méter széles­ségben a kerékpársztrádát. Ez az 5 kilométeres szakasz vár­hatóan 9—10 millió forintba Ikerül, s a jövő évben készül el. A munkát a főváros ha­tárán levő parknál kezdik ■meg. Egyidejűleg Szentendrén is hozzálátnak a fogadóbázis kiépítéséhez, a strandnál. Ren­dezik a partot, szabadstrand­dá alakítják ki és parkolót lé­tesítenek. A kerékpárút követi a 11-es út vonalát: az autóút balol­dalán, az Óbuda Tsz üveghá­zai mellett, a pomázi bekötő­utat keresztezve, a papírgyári zebránál nyomógombos köz­lekedési védőlámpa oltalmá­ban tér át a Dózsa György út jobboldalára, s onnan e nyom­vonalon éri el a Postás-stran­dot. A kerekezők aszfaltsáv- ját a tervek szerint később to­vábbépítik Leányfalu—Tahi- tótfalu irányába, hogy azon közelíthessék meg a kerékpá­rozók a Szentendrei-szigetet. Az Omszki parknál a ke­rékpárút csatlakozik a fővá­ros beruházásában épülő, Bu­dapestre bevezető szakaszhoz, amely a tervek szerint a bé­kásmegyeri aluljárón — egy rámpa beépítésével — halad át a 11-es út túloldalára, a Római-part irányába. Kempingkiállítás. Május 19-ig tekinthető meg az a kempingkiállítás, amelyet a papszigeti bejárónál nyitottak meg a múlt héten. A kemping­cikkek, bútorok bemutatóját vásárral és tombolával kötöt­ték egybe a rendezők. A most zajló, a város VII. ötéves tervét ismertető lakos­sági fórumokon a leggyakrab­ban elhangzott kérdés az volt, mikor és milyen formában épül tovább az új gimnázium, és mikor lesz végre tornater­mük, sportolási lehetőségük a diákoknak? Azok számára, akik még nem ■ hallották, elmondjuk, hogy elkészültek az új létesít­mény továbbépítésének kivi­teli tervei. Eszerint különálló szárnyépületben 12 íoglalkoz- tatóteremmel bővítik az ok­tatási intézményt, és bővül az étterme is. Továbbá megépí­tenek egy 45x24 méter alapte­rületű nagy tornacsarnokot is. A gimnázium bővítésének kivitelezésére versenypályá­zatot hirdetett meg a városi tanács. Előreláthatóan e hó­nap végén kerül sor a ver­senytárgyalásra. így annak nyertese már a nyáron meg­kezdheti a munkát. A kiírt pályázat rövid és szigorú ha­táridőket szab meg: a torna- csarnoknak 1987. augusztus 15-re, az oktatószárnynak pe­dig 1988. augusztus 15-re kell elkészülnie. A város VII. öt­éves terve legnagyobb és leg­fontosabb beruházásának ki­vitelezési költségei rendelke­zésre állnak. A közelmúltban a Somogyi- Bacsó parton kiürült a váro­si pártbizottság volt székhá­za, a Duna-parti új épületbe költözött a pártbizottság, a KISZ, a munkásőrség, az út­törőelnökség, és a Vörös lee­reszt. Sokakban felvetődött a kérdés, mi lesz a régi házzal? A városi tanácson kapott tá­jékoztatás szerint az eddig az Alkotmány utcai általános is­kola épületében társbérletben 'szorongó, és csak délután mű­ködő zeneiskola 450 diákja és ‘tantestülete kapja meg a há­zat, új rendeltetésének meg­felelően átalakítva. A belső átalakítás és a kor­szerűsítés tervei már elké­szültek. Sőt, a kivitelezők is dolgoznak az épületben, ame­lyet bekapcsolnak a földgáz- hálózatba és központi fűtés­sel látnak el. A belső átépí­tés során lehetővé válik egy •zenekari próbaterem kialakí­tása is, ahol kisebb növendék- hangversenyeket is rendezhet­nek majd. A 3,5 millió forin­tos költséggel felújított, kor­szerűsített épületet augusztus 20-ra adják át. Így az új tan­évben már megfelelő körül­mények között, ideális, szép környezetben kezdhetik meg a zeneoktatást a városban. Tejtestvérek — mondták ré­gen a más-más anya szülte, de az egyik tején felcsepere­dett gyerekekre. A szó kiko­pott a használatból, minthogy új divat járja a csecsemők élelmezésében. Vagy mégsem? — A kiváló tápszerek, bébi- konzervek ismeretében is azt kell mondanom, hogy az anyatejet semmi nem pótol­hatja. Másképp fejlődik, erő­sebb az a kisbaba, akit anya­tejjel táplálnak — magyaráz­ta útközben Kovács Lenke védőnő, Pomázon. Hosszan és szakszerűen fejtegette az anya­tej összetételét, biológiai ha­tását az újszülött, a fejlődő emberke szervezetére. S a pó­tolhatatlant többször ismétel­te. Hogy legalább az első hó­napokban hozzájusson a cse­csemő ... A gondozási idő alatt azért fordítanak rá kü­lönös figyelmet, hogy ezt meg­értessék a kismamákkal. Lehet — ismerte el —, vol­tak évek, amikor az új módi­ra, a tápszerre esküdtek az édesanyák. De mostanában túlnyomó többségük anyatej­jel táplálja kicsinyét. PélJáuJ a múlt évben a szentendrei körzetben születettek csekély hányada töltötte be úgy egy­éves korát, hogy csak mester­séges tápszeren élt. S ha az édesanyának nincs, vagy nem elég a teje, gondoskodik róla az anya- és gyermekvédő, a gondozóhálózat. A szentend­reiek, nem kevésbé a pomá- ziak, büszkék rá. hogy az or­szágos átlagnál jobb eredmé­nyeket tudhatnak magukénak e téren. Fáradságos, s nem kevés munka ez, mert az ok­talan előítéletek miatt olykor nemcsak azt kell meggyőzni, aki odaadja a felesleges anya­tejét, hanem azt is, aki meg­kapja. Pedig tudják, rendkí­vül gondosan választják ki — szaknyelven szólva — a do­nort. Soha semmi problémánk nem volt még az átadott anya­tejjel — bizonygatta a fiatal védőnő. A pomázi lakótelep szom­szédságában épülőfélben levő ház Alanyiék otthona. Nem a legalkalmasabb pillanatban futottunk be a megbeszélt találkozóra, ugyanis váratla­nul megérkezett a tégla. A „nem tartjuk fel sokáig” sza- badkozásunkra egy hálás pil­lantás volt a. válasz a rako­dókat faképnél hagyó Alanyi­né Popovics Rozáliától. Az alig 20 éves, kicsattanóan egészséges, formás, szép fia­talasszony, egy gyönyörű, 16 hónapos, szőke kislány, Esz- terke anyukája. A szobába lépve hiába csitítgatta délutá­ni álmából ébredező kicsi­nyét, az idegenek láttán ab- bahagyhatatlan sírásra fa­kadt. (Majd csak távozásunk perceiben hozták vissza, s ak­kor már barátkozó, tündéri mosolyával is megajándékoz­ta az ismeretleneket.) Egy esztendő alatt Rozika 198 liter anyatejet adott hat..., ■nem, hét kisbabának — he­lyesbített, miután neveket mormolva, ujjaim számolta Eszterke tejtestvérkéit. — Szerencsésnek mondha­tom magam — válaszolt kész­ségesen —, az első perctől rengeteg tejem volt. A kislá­nyomat négyhónapos koráig semmi mással nem etettem, csak anyatejjel. Számára sok volt, így, amikor kérték, nem adnám-e másnak, ráálltam. Bár sok vesződség van vele, éjszaka is fel keliett kelnem. Aztán hűtve kellett tárolni, míg érte jöttek. Csak kimondta, fiatalsága okán szinte gyermekien ke­gyetlen őszinteséggel, hogy ő bizony drága pénzért adná a tápszert azoknak az anyák­nak, akik — ha van is tejük — elapasztják, hogy ne men­jen tönkre a mellük a szop­tatással. ö Ilyesmire soha nem gondolt, eszébe se jutott. De — ahogy elnéztem a „ránéz­ni is öröm” külsejű fiatal- asszonyt — nem rontott az alakján a hosszú szoptatás. — Csak a gyerekek miatt kínlódtam. Anya vagyok, tu­dom. m:t lelent anyaié;, nél­kül kisbabát nevelni. És oly art jó látni, tudni, hogy h izzá- segíthettem néhány csecsemőt a gyors gyarapodáshoz, erősö­déshez. Szívből tudtam örül­ni, amikor az egyik anyuka elmondta, két hét alatt fél ki­lót hízott a baba az anyatej­től, amit tőlem kapott Vita- mindús étrend, sok folyadék és pihenés, nyugalom — ez a titka, hogy ilyen sokáig ma­gam táplálom, s ilyes vasgyú­ró a lányom. Mert még most is kap anya tejet! Engem két­éves koromig szoptatott az édesanyám — tette hozzá olyan hangsúllyal, mintha csak azt mondta volna: nézzenek rám, attól' lettem ilyen. — Általában hálásak az anyák. Volt, aki nem győzte köszönni nékem, hogy adok tejet a kicsinyének. Viszont volt, aki még csak szóra se méltatta. Igaz, minden hálás szónál többet ér nekem, hogy látom a szépen fejlett, az enyémhez hasonló korú gyere­keket. Óvodai felvétel. Május 19- től, hétfőtől munkaidőben két héten át várják az óvodába jelentkezőket. A szülők a la­kóhelyükhöz tartozó óvodát keressék meg gyermekük fel­vételi kérelmével. Az 1986/87-es tanévre óvodajogo­sult minden gyermek, aki 1986-ban tölti be a 3. élet­évét, illetve 1986 szeptembe­rig a hatodikat. Előfelvételre jelentkezze­nek mindazok, akiknek gyer­meke 1987-ben tölti be a 3. életévét, és jövőre igénylik az óvodai elhelyezését. Márka a csúcson Minden családhoz eljuttatják Hasznos tudnivalók Szentendre város taná­csának tájékoztatója cím­mel már a nyomdai munka utolsó fázisába jutott az a számos hasznos tudnivalót tartalmazó kiadvány, ame­lyet a postások társadalmi munkában hamarosan el­juttatnak a város lakóihoz és üdülötulajdonosaihoz. Az először tavaly ősszel kiadott hasonló füzetnek a nagy sikerét számos köszö­nőlevél és azonos hangú információ bizonyította. Ezért most több, összesen ezerháromszáz példányban készíttette el a városi ta­nács. A füzet tartalmazza a város vezető testületéinek és tagjainak névsorát, a tanácsi intézmények, a különböző szervek, vállala­tok nevét és címét. És tar­talmazza mindenekelőtt a város 1986. évi részletes tervét. Beszámol a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás bevezetésének tapasztala­tairól, információkat nyújt a társulásos út- és közmű­építéshez pályázható taná­csi támogatás feltételeiről és a lakásépítésről. Az üdülőkhöz is szól a kis tá­jékoztató kiadvány, mint­hogy felvilágosít arról, hol tudjuk elintézni ügyes-ba­jos dolgainkat, például ta­nácsi, földhivatali, Köjál­vagy víz-, villany-, gáz- stb. ügyekben. A kiadványhoz egy köz­véleménykutató ívet is mellékelnek, amelyen egy sor közérdekű és városfej­lesztéssel kapcsolatos kér­désre várnak választ a la­kosságtól és az üdülőtulaj­donosoktól. A Pest Megyei Pincegazdaság szentendrei Márka-üzemében a termelés máris elérte a nyári csúcsteljesítményét. A képünkön a nagyon kedvelt mangó- és maragulyaüdítőkct rakják teher­autókra, a targonca villáin pedig a literes orange várja az utaztatást. Kivetették a tekét Először szeptemberben A városi tanács adócso­portja befejezte a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás névre szóló kivetését. A jö­vő hónapban mindenki el­mére postázzák az értesí­tést és a befizetéshez szük­séges csekket. Az idén ki­vételesen egy összegbeu, szeptember 15-ig lehet be­fizetni az erre az évre ese­dékes hozzájárulás össze­gét. Természetesen a kö­vetkező években már két egyenlő részletben, már­cius 15-ig, illetve szeptem­ber 15-ig lehet kamatmen­tesen eleget tenni a kötele­zettségnek. Részletfizetési kedvezmény kizárólag ké­relem és egyedi elbírálás alapján adható. A kérel­met, megfelelő indoklással a városi tanács adócsoport­jához lehet benyújtani. Azok, akik jövedelmi vi­szonyaik alapján mentesí­tést kapnak a tehó fize­tési kötelezettség alól, szin­tén kapnak arról értesítést, de valamivel később, az adókivetések kiküldése után. t Többcsatornás értékesítés A szamóca biztató jövője A tahi hídon áthaladva, túl a falun a szigeti határ­ban serény munka folyt a híres szamócásföldeken. Em­berek százai hajoltak a ka­pa fölé, az öntözőrendszer szó­rófejei vízpermettel itatták a sorjázó maroknyi zöld bokro­kat. „Akkor látták volna, ami­kor palántáztak! Ezrek dolgoz­tak a határban.” — mondták a Kék Duna Szakszövetkezet központjában, amikor a szor­galmas munka látványát meg­említettük. Nem éri meg Igaz, ezen a környéken csaknem minden család fog­lalkozik a szamócával, ha nem is főfoglalkozásban. Aztán, ha eljön az érés, az értékesítés ideje, mint például a múlt évben is, egyre többen esküd­nek rá, nincs az az isten, aki ráveszi őket, hogy jövőre új­ra kezdjék! Nem éri meg. Bizonytalan az átvétel, ala­csonyak az árak. Csökkent-e tovább a termelési kedv? — Azt nem mondhatnám, hogy kimondottan visszaesett, inkább stagnál, amióta két esztendeje megszűnt a szamó- catermtílők állami támogatása. Addig ingyen volt a palánta és egyéb juttatásokat is kap­tak tőlünk, amit nekünk az állam megtérített — válaszol­ta Hansági Dénes, a szakszö­vetkezet termelési főmérnöke. — Azért 74 hektáron az idén is várható az a 80—100 vagon szamócatermés, amelv a szi­getről éves átlagban, az idő­járás függvényében kikenül. Kétségtelen azonban, nem hat serkentőleg, hogy gondot okoz a szervezetlen felvásárlás, a ZÖLDÉRT-ek többszöri át­szervezése, majd megszűnése miatt. A helyébe lépő felvá­sárlószervek még nem rendez­ték soraikat, még nem igazán funkcionálnak. A korábbi 100 százalékos árréssel dolgozó ál­lami és szövetkezeti felvásár­lók nem tudták tartani az árat, így a földekre kiutazó maszek diktál. Alacsony árak­ra a szakszövetkezeti tag nem szerződik, inkább beviszi a piacra, vagy a maszek keres­kedőnek adja át. Ilyen körül­mények között viszont cse­kély a termelési biztonság. Napi áron Arról is beszélt a termelési főmérnök, hogy a szakszövet­kezet az új lehetőségekkel él­ve több módon is próbálkozik változtatni az áldatlan helyze­ten. Mindenekelőtt nagybani felvásárlókat kutat fel, hogy tagjainak legyen módjuk a választásra, kinek adják el a termést. Kezdeti biztató jelek már mutatkoznak, bár az idén még sok változás nem várha­tó. Az azonban előfordulhat, hogy a már megteremtett kap­csolatok tovább bővülnek. Hi­szen a Skála-Coop is érdeklő­dött a szamócájuk iránt. Csak hát későn, már nem tudtak épületet rendelkezésükre bo­csátani a felvásárláshoz. — Partnerkapcsolatot kötöt­tünk a Szentendrei Áfésszel. Napi áron, szabadon veszi át majd itt helyben a szamócát — folytatta Hansági Dénes. — A fogyasztási szövetkezet már a múlt esztendőben is folyta­tott felvásárlást itt, de egy el­dugott, szűk helyen. Az idén megfelelő körülményeket te­remtettünk. Ám szerződést csak a konzervipari minőségi gyümölcsre kötöttek tagjaink, mégpedig a Dunakeszi Kon­zervgyárral. Kilónként 18 fo­rintot fizet a szerződötteknek. Két forinttal kevesebbet azok­nak, akik nem kötötték le ma­gukat. Első lépés Ez csak az első lépés előre, azzal együtt, hogy megkísérlik visszaszerezni valamilyen for­mában az állam segítségét is a szamócatermeléshez. Az el­sődleges cél azonban a több- csatornás értékesítés megszer­vezése. Ennek érdekében a szövetkezet a jövőben idejében összehívja a meglevő és az ala­kulóban levő nagy felvásárló­kat. Részben, hogy a termelő ismerje a vevőjét és a felvá­sárló is idejében tudjon piacról gondoskodni. A kérdés csupán az, hogy a szövetkezeti felvá­sárlás képes- lesz-e áraival konkurensévé válni a maszek kereskedelemnek? Mert a ter­melési biztonság, a szerződéses termelés megteremtésének végső soron az a célja, hogy ne a közvetítő járjon jól, a termelő és a fogyasztó kárá­ra. Az oldalt összeállította: Kádár Edit Fotó: Erdősi Ágnes Veress Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents