Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

1986. MÁJUS 13., CSÜTÖRTÖK Egyetemes ügyünkről Megyei papi békegyűlés A Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága papi béke­gyűlést rendezett tegnap a Pest Megyei Tanács díszter­mében, amelyen részt vett Ba­lázs Gézáné, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Fogd Mihály, a HNF megyei bizott­ságának titkárhelyettese. Kiss József római katolikus kanonok, a gyűlés elnöke kö­szöntötte a megjelent egyhá­zi személyeket, majd Fodor István, az Országos Béketa­nács titkára beszélt a nemzet­közi békeév feladatairól és azokról a világpolitikai ese­ményekről, amelyek korunkat jellemzik. Bár az ENSZ 1982 végén határozta el, hogy az idei esztendőt nyilvánítja bé­keévvé, az eltelt idő még ak­tuálisabbá tette ezt a döntést. Napjainkban minden eddigi­nél magasabb szinten valósul meg az erőegyensúly, és soha ilyen arányú nem volt a fegy­verkezés az Egyesült Államok­ban. Az egyházak békeszolgálata erőssége a magyar békemozga­lomnak, s a béke ügye olyan központi kérdés, amely mel­lett minden ember, függetle­nül felekezettől és világnézet­től felsorakoztatható, hangsú­lyozta Fodor István. Hozzátet­te, hogy a békemozgalom ak­tivistáinak. a szószékről is, a napi eseményekből kiindulva kell beszélniük, politizálniuk, megértetve mindenkivel, hogy a világbéke egyetemes érde­künk. Ezt erősítették meg a hoz­zászólók is, mint például Fe­kete János monori lelkész, aki arról szólt, hogy vannak dol­gok, amelyeket felejtenünk kell, hogy tovább tudjunk él­ni, de a háborúra emlékezni és emlékeztetni kell, hogy meg ne ismétlődhessen. Gáncs Pé­ter nagytarcsai evangélikus lelkész arról a május 10-i köz­ségi békenapról számolt be, amelyen a helyi tanács elnöke és a népfronttitkár mellett a lelkész is szólt a békéről, és sok százan hallgatták meg a helyi evangélikus kórus mű­sorát. Olyan ünnep volt ez, hangsúlyozta a tisztelendő, amely a hétköznapokra, a nagytarcsaiak mindennapjaira is kisugárzik. A TOT ülése Kongresszus előtt A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa szerdán Szabó István elnökletével ülést tar­tott. Értékelte a termelőszö­vetkezetek decemberre terve­zett V. kongresszusának elő­készületeit, megvitatta, majd elfogadta a kongresszusi irányelveket. A tanácskozáson foglalkoz­tak a kedvezőtlen körülmé­nyek között gazdálkodó ter­melőszövetkezetek munkájá­nak javításával. Megállapítot­ták, hogy a szövetkezetek köl­csönös támogatási alapjának rendszere bevált. A testület indokoltnak látja, hogy hama­rosan létrejöjjön a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek szakosított pénzintézete. Ahol nem megy, ott változtatunk Az ifjúság feladatot is kér Pinczés György körül fel­gyorsultak az események. Két­kezi munkás volt a Csepel Autógyárban, most pedig a gyári KISZ-bizottság politikai munkatársaként köszönthetjük. Életében először ott lehetett a megyei küldöttgyűlésen, ahol rögtön kongresszusi küldötté választották. Ha már így ala­kult, mindenképpen szeretne felszólalni. Ezekben a napok­ban gondolatait rendezi, jegy­zeteket készít. Csak nehogy úgy járjon, mint a megyei küldöttértekezleten, ahol any- nyi minden elhangzott, mire szót kapott, hogy előre átgon­dolt beszédét félretéve kap­csolódott a vitába, mondott véleményt. Az üzemekben, gyárakban dolgozó fiatalokhoz hasonlóan Pinczés Györgyöt is bántja a nyolcórai munka leértékelő­dése. Ezzel és az érlelődő KISZ-es vállalkozásokkal kapcsolatban — olykor a de­mokrácia szabályait is sértő — parázs vita bontakozott ki a megyei küldöttgyűlés ipari szekciójában. Pinczés György úgy gondolja, hogy van létjo-> gosultságuk a vállalkozások­nak. Azzal is egyetért, hogy a megtermelt javakból az egyénnek Is juttassanak. Azonban nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a közösségi célok az elsődlegesek. A Csepel Au­tóban is van igény az új for­mákra. A fiatalok gyakran beszélgetnek róla, hogy milyen munkát tudnának vállalni, s hogy a pénzt mire költenék. De addig nincs mit tenni, amíg a jogi szabályozás meg nem születik. Pinczés György arról is sze­retne szólni, hogyan állíthat­ja helyre a KISZ a vonzere­jét. Mindenképpen úgy, hogy igyekszik a fiatalok legégetőbb gondjain is segíteni. Bár ez országos méretekben nem le­hetséges, de ahol adottak a feltételek, ott azonnal csele­kedni kell. A Pestvidéki Gép­gyár példáján az autógyáriak is lakásépítési akciót hirdet­nek. Szövetkezeti formában, két lakótömbben 110 otthont akarnak teremteni, elsősorban fiatal házasoknak. A saját munkára alapozva azt a célt tűzték ki, hogy a befizetendő összeg 100 ezer forint marad­jon. Más s ugyancsak fontos témája lehet felszólalásának, hogy az alapszervezetek ne el­méleti, hanem módszertani se­gítséget kapjanak munkájuk­hoz. S hogy nem kell minden­áron megreformálni a politi­kai vitaköröket, csak ott kell változtatni, ahol jelenlegi for­májában tényleg nem életké­pes. Ezt is, mint a gondok többségét helyben kell megol­dani, majd a kongresszus út­mutatásai alapján. K. L. T Ta\á\liMn Lázár György, a Minisztertanács elnöke szer- I ÚiulnUtU dán a Parlamentben fogadta Robin Leigh- Pembertont, az Angol Bank kormányzóját. A megbeszélésen jelen volt Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Peter William Unwin Nagy-Britannia és Észak-lrország Egyesült Királyság budapesti nagykövete is. Földvári Aladárt, a Szakszervezetek Országos ■»"«AUlllUS Tanácsának alelnökét abból az alkalomból, hogy 60 éve tagja a pártnak, szerdán a Központi Bizottság székházában Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese köszöntötte. A köszöntésen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke. RjüatfamSóltaTnc Hatvanöt évvel ezelőtt, 1921. május IflCjjCIÍliCiilífcUO 14—ío-án alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja. Az évfordulóról megemlékezve az MSZMP Politikai Főiskoláján szerdán Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe idézte fel a csehszlovák forradalom történelmi útját, majd megnyitotta a jubileum tiszteletére a főiskolán rendezett plakát- és könyvkiállítást. A szovjet nagykövet Pest megyében (Folytatás az 1. oldalról.) A Bajkál-tótól a Szovjetunió nyugati ha­táráig ki tudja hány folyót átívelő híd van! Amikor a szovjet nagykövet átadott a Me­chanikai Művek vezérigazgatójának egy albu­mot a Bajkál-tóról —, ezt jegyezte meg. Mindenki értette a mondat lényegét. A ven­dég arra utalt, amit a gyár vezetőitől hallott. A festékszóróról volt szó, a Mechanikai Mű­vek büszkeségéről, amit egy nyugati cégtől vásárolt licenc alapján a szovjet testvér- üzemmel együtt gyártanak. Az építkezéseknél használják, de Heinrich János kifejtette: ki­terjeszthetnék használatát minden olyan he­lyen, ahol sűrű rétegben, vastagon rakják a festéket, például hidaknál! Közös vállalatot Tizennégy millió rubelt tesz ki a gyár festékszóróexportja. Bizonyos alkatrészeit a Szov­jetunióban gyártják, onnan szállítják ide, más alkatrésze­ket a Mechanikai Művek kor­szerű üzemeiben állítanak elő —, itt szerelik és innen küldik megrendelőiknek. Az összesze­relő üzemben 40 darab már épp készen állt az NDK-ba vezető útra. Gyártmányaik nyolcvan százaléka pedig a Szovjetunióba indul. Több száz becsomagolt áru várta tegnap is a szállítást és több száz cso- magolatlan termék konténer­ben utazik e napokban szintén a Szovjetunióba. Nem maradt hatástalan a vendégre az elektrolitkonden­zátor üzemben látott munka sem. Húsz esztendeje szállíta­nak a Szovjetunióba elektrolit­kondenzátort. A baj csak az, hogy sem a darabszám, sem a típus nem változott azóta. Pe­dig van új típusú kínálatuk — láthatta B. I. Sztukalin —, ér­demes lenne bevezetni a Szov­jetunióban is. A Mechanikai Művek — két gyáregységével együtt — há­romezer dolgozót foglalkoztat, közepes nagyságú vállalat, de a budai térségnek a legjelen­tősebb üzeme. Évente 1,7 mil­liárd forint a termelési értéke. Telefonkészülékeit mindenütt ismerik, s népszerűek fém tö­megcikkáruik: a konyhai lég­tisztító berendezés, a benzines­kannák, a szerszámos dobo­zok ... Szovjetunióba szállított termékeik összértéke: 18,5 mil­lió rubel. Olyannyira jó a szovjet partnerekkel a kapcsolatuk, hogy jelenleg folynak tárgya­lások egy közös vállalat alakí­tásáról, csupán néhány aka­dályt kell elgördíteni előle. A nagykövet érdeklődött a gyár belső életéről. Működik-e vállalati munkaközösség? Több példa közül a csomagolásnál dolgozó vgmk-ról beszélt Hein­rich János, mondván, az ott dolgozók a korábbinak több mint kétszeresét keresik, a vál­tatnak mégis felébe kerül a csomagolás. Az azonban nem takargatható: az ott dolgozók fáradtak. Nem lehet büntetle­nül havi 78—80 órával többet dolgozni a rendes munkaidő­nél. Mennyire gazdaságos a gyár termelése? Milyenek a szociá­lis körülmények? Hány párt­tag van az üzemben? Szóba került a környezetvédelem, a munkafegyelem, a még megle­vő tartalékok jobb felhaszná­lása ... Júniusban ünnepük szimpó­ziumon tízéves harmonikus, jó együttműködésüket szovjet barátaikkal. Most erre készül­nek. népi hagyományok összegyűj­tése? A különleges kőzetek tárlója? A kiállított gyermek­rajzok? A 40 évvel ezelőtti el­ső úttörő-igazolványok össze­gyűjtése? Valamennyi gyűj­tés? — mert minden osztály, az egész folyosó értékes gyűj­teményeket őriz. Az egész na­pos osztályban tartózkodó kis­diákok üdvözlése foghatta meg? Az ének, amely betöltöt­te az iskolát? A bábosok já­téka? Vagy netán a fehér ab­rosszal terített asztal, ahol sós poigácsa, duruzsoló szamovár várta az eddig még nem lá­tott vendéget, az orosz szak­körösök figyelmességeként? Négyszázötven gyerek ott­hona a 4-es számú iskola. A szó szoros értelmében otthon, mert csak az tud olyan meg­hitt, barátságos, boldogságot őrző levegőt árasztani... Az érdi 6000 iskolás közül legfeljebb százzal találkozott tegnap a szovjet nagykövet, de így is meggyőződhetett arról, milyen szeretetheti nevelked­nek, gyarapodnak értelemben. A hálás természet A Bentavölgye Termelőszö­vetkezet Érden, Százhalom­battán terül el a maga 2000 hektárjával. Állattenyésztése, növénytermesztése meghálál­ja a jó gazdák gondoskodását. Búzájuk, kukoricatermésük, napraforgójuk a megyei át­lagtermésnél is magasabb. Húsz traktoruk szántja a ha­tárt, 18 gépkocsijuk szállítja a terményt, 3 kombájnjuk aratja a kalászost... Tehené­szetük, a háztájira épített ser­téstenyésztésük, saját vágó- hídjuk, szerteágazó ipari te­vékenységük jó megélhetést biztosít a főváros közelében. Nyolcszázhatvan dolgozójuk van csupán, ki hinné, hogy ennyi ember elég gazdálkodá­suk biztosítására?! Érd, a megye legnagyobb városa, ahol sok fiatal és épp oly sok időskorú él, Buda­pest elővárosa. Szerény ipar­ral rendelkezik körzetében, a legjelentősebb is csak a deb­receni csapágygyár gyáregy­sége. Kétharmada a lakosság­nak a fővárosba vagy másho­vá jár dolgozni. Szétszórt, he­terogén település. Mégis je­lentős a fejlődése. S ebben nem kis része van az idetar­tozó 40 alapszervezetben mű­ködő, ott dolgozó 1400 kom­munistának (a másüvé járó dolgozók munkahelyük alap­szervezetének tagjai). Minden sikerért keményen küzdenek. Egyetlen nap pi­henőt sem hagynak maguk­nak. A párt XIII. kongresz- szusának határozatait követ­kezetesen valósítják meg, ipa­ri, mezőgazdasági üzemben, pedagógiában, közéletben. Mintha mondandójához kí­vántak volna segítséget adni a vendéglátók B. I. Sztuka- linnak: a mi kis hazánk dol­gairól őszintén beszéltek, s mutattak meg mindent, amit ily rövid idő alatt megmutat­hattak, hogy a nap befejezé­se előtt a vendég is válaszol­hasson a kérdésre: mi a teen­dő ma a Szovjetunióban? Nincs lélegzetvételnyi idő sem Tea szamovárból B. I. Sztukalinnak minden megnyerte a tetszését, amit a vendéglátók egyetlen nap alatt bemutathattak számára. El­képzelhetetlen is lenne, hogy ne hatódott volna meg bárki, amikor Érd 4-es számú isko­lájában oroszul köszöntötték a vendeget az úttörők. Orosz népdalokat játszottak hang­szereiken a kisdobosok. Mi tetszhetett legjobban B, I. Sztukalinnak? — talán az út­törőszoba, ahol folyóiratokat dolgoztak fel az úttörők? A B. I. Sztukalin hét kérdés köré csoportosította mondan­dóját, s rövid egy órában igye­kezett megmutatni, milyen ak­tivitással kezdtek az SZKP XXVII. kongresszusa határo­zatainak megvalósításához. Először azokról a módsze­rekről és eszközökről szólott, amelyek feltételei a gazdasági, társadalmi folyamatok felgyor­sításának. Mindenki számára ismertek a célok, de sokat kell addig dolgozni, amíg azok valóra is válnak. A Szovjetunióban nagy po­litikai munka, szervezés folyik a siker érdekében. Mind az anyagi, mind az emberi tar­talékok újraelosztására van szükség azért, hogy a döntő ágazatokban — így a gépgyár­tásban, a mikroelektronikában, a kémiai és a vegyiparban — a tervezett dinamizmust bizto­síthassák. Meg kellett határoz­ni az ágazati prioritást, mert ezek a termelés motorjai, hú­zóhatásai. Míg az előző ötéves tervben a fenti területek fej­lesztésére csupán 39 százalék jutott, addig a jelenlegi ötéves tervben az állóeszközök cseré­jére az egészből 50 százalékot fordítanak. Mindez feltételezi az eddig megszerzett tudományos, mű­szaki eredmények jobb kihasz­nálását, sor olyan technoló­giai, technikai kísérlet gyakor­latba átültetését, amely kihat a gyorsabb változásokra. Így például az ipari robotok szá­mát a tervidőszakban meghá­romszorozzák. Nincs lélegzetvételnyi idő sem — hangsúlyozta B. I. Sztukalin. A mezőgazdaságban is érezhető a változtatás irá­nya. A többi között a legfelső szintig átalakítják a mezőgaz­daság és a feldolgozóipar irá­nyításának rendszerét. Ennek az a lényege, hogy mind a kol­hozok, mind a szovhozok nagy önállóságot kapnak. Természe­tesen ezzel együtt megnő fele­lősségük is. Módjuk lesz job­ban integrálni a nagyüzemi és a háztáji termelést, s biztosít­ják, hogy a terven felül ter­melt árut önmaguk értékesít­sék. A nagykövet szólt az elekt­ronikai programról is. Külörr állami bizottságot alakítottak a számítástechnika és infor­matika fejlesztésének és fel- használásának gyorsítására. Nem lebecsülendő szociálpo­litikai programjuk sem. Ebben első helyen a lakásépítés fel- gyorsítása szerepel. A lakosság 80 százaiéira rendelkezik ma önálló lakással. Hatvan eszten­deje nem változtattak a lakbé­reken, az elosztás módszerén Válasz a kérdésekre (Erdőst Agnes felvételei) — e téren is bevezetik a dif­ferenciálást. Az előadó őszintén válaszolt arra a kérdésre: milyen mér­tékben tudja felhasználni a Szovjetunió a testvérországok tapasztalatait, hogyan tudják a gazdasági reform elméletét átültetni a gyakorlatba? B. I. Sztukalin hangsúlyozta, hogy évek óta kísérleteznek a vál­toztatásért. Az a szándékunk, hogy legyen mindenki anyagi­lag is érdekelt a pontos, jó munkában. S ha valahol mu­lasztanak, saját zsebük érez­ze meg! Az eddigi kísérleteket a közeljövőben országos mé­retekben terjesztik ki. Meg­változik a tervhivatal és az ágazati minisztériumok szere­pe is. Természetesen tanulmányoz­ták és tanulmányozzák a szo­cialista országok tapasztalatait, a termelésirányítás módsze­reit, az anyagi ösztönzés fel­tételeit, az önálló elszámolási rendszert — egyszóval vala­mennyi szocializmust építő or­szág kísérletezéseit. Az azon­ban természetes, hogy a Szov­jetunió méretei, elfoglalt helye a világban azt követeli: saját viszonyaikhoz alakítsa a gaz­dasági reformot, melynek irá­nya azonban hasonlít a test­véri országok törekvéseihez. A KGST jelentősége is meg­nő és hatásosabbá is kell tenni a működését. Magyarországon is sok embertől hallotta a szovjet nagykövet azt a véle­ményt, hogy ha a Szovjetunió megvalósítja programját, ak­kor védelmi képessége is meg­nő, a világban elfoglalt helye, szerepe is még hangsúlyosab­bá válik. S ha ma még van sok gond, megoldatlan kérdés is a KGST munkáját illetően — közös érdek és feladat a változtatás. Példaként említette a közös vállalatok alakítását, a közös tervezőintézetek létrehozását. Utalt a délelőtt meglátogatott Mechanikai Művekre, amely tízéves jó munkakapcsolat alapján tárgyal a szovjet test­vérvállalattal egy közös vál­lalat létrehozásáról. Akkor sem szabad erről lemondani, ha ma még jogi és árképzési problémák gördülnek a meg­valósítás útja elé. Senki nem képzelheti, hogy a nagy tervek valóra váltását nem nehezítik szubjektív té­nyezők. A személyi feltételek megteremtése egyesek érde­keit, egzisztenciális törekvéseit keresztezik, hiszen a meg nem felelő káderek cseréje vagy a generációváltás nehéz fel­adat. Mintegy 20—25 százaléka cserélődött ki az utóbbi idő­ben^ a kádereknek. S az is ért­hető, vannak, akik szavakban támogatják az újat, de csak kampánynak képzelik, míg mások túlzottnak tartják a magasabbra helyezett mércét. A többség azonban a fejlődés gyors üteme mellett áll és nemcsak reméli a változást, hanem dolgozik is érte. A Szovjetunió nem él lég­üres térben — mondotta az előadó. Az imperializmus fegy­verkezésre kényszeríti a Szov­jetuniót, és ez nagy tartalékot von el a békés fejlődéstől. En­nek ellenére vacv éppen ezért is az SZKP XXVII. kongresz- szusának határozatait nagy ütemben kívánják valóra vál­tani. Végezetül B. I. Sztukalin a csernobili szerencsétlenségre utalva elmondotta: lám, még a békés célokat szolgáló atom­erőmű is milyen veszélyt rejt magában, pedig a szerencsét­lenség meg sem közelíti egyet­len atombomba felrobbanásá­nak hatását. Az azonban lát­ható Csernobil példáján is: a háborús fenyegetettség, egy újabb világháború kirobbantá­sa az egész emberiség létét veszélyezteti. Gorbacsov tegnap elhangzott beszédére utalt (la­punk más helyén közöljük), aki épp ezekről a kérdésekről is szólt a nagy nyilvánosság­nak. S. Á.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents