Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

« Vf , MH, VFI 1986. MÁJUS 10., SZOMBAT Vendégeket vár az ömszk park Vízforgatót telepít a Remii A kissé hűvös nap sem za­varta az Omszk park szerve­ző bizottságot abban, hogy kihelyezett ülésen vegye szám­ba, az elmúlt esztendő ered­ményeit, határozzon az idei tennivalókról és hosszabb tá­von is rangsorolja a feladato­kat. A helyszín megtekintésé­vel kezdődött a program, majd a budakalászi Óbuda Termelő­szövetkezet központjának ta­nácstermében folytatódott, ahol a testület és a meghívot­tak alapos és körültekintő vi­ta után hozták meg elütései­ket. A Budapest határában levő tavat és környékét — mint azt lapunkban is többször meg­írtuk — a nyolcvanas évek elején jórészt a megyei és a fővárosi tanács pénzén, vala­mint jelentős társadalmi ösz- szefogással rendezték, s ala­kították ki a pihenöparknak megfelelő környezetet. Mint közismert, tavaly a nyári hétvégeken több ezer ember fürdött a tóban — ek­kora tömegre senki sem szá­mított —, s ennek az lett a kö­vetkezménye, hogy a víz ön­tisztulása már nem tudott lé­pést tartani a szennyezéssel. Ezért hatósági döntés alapján meg kellett tiltani a fürdést, s ez napjainkban is érvényes. Karsai Miklós, a Budakalá­szi Tanács elnöke a bizottság tagjait arról tájékoztatta, hogy rövidesen kihelyezik a tilal­mat jelző újabb táblákat, dr. llcsik Sándor ezredes. Pest megyei rendőrfőkapitány pe­dig elmondta, hogy a szent­endrei kapitányság létszámá­nak növelésével lehetőség nyílik a gyakoribb ellenőrzés­re. Dr. Berdár Béla, a Pilisi Parkerdőgazdaság igazgatója arról szóit, hogy rövidesen faoszlopokat ásnak a földbe, ezzel meggátolva, hogy a ki­rándulók személygépkocsival egészen a partig mehessenek. Még az idény előtt rendeletet alkot a Budakalászi Tanács a ruha nélküli napozás tilalmá­ról is. Minden más híreszte­léssel ellentétben, a szomszé­dos tavakon már most is. ti­los a fürdés és a napozás! A testület tagjaj egyhangú­lag úgy döntöttek, hegy A víz minőségének javításáia elfo­gadják a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalat ajánlatát, s egy. a PEMÜ által gyártott új vízforgatót helyeznek üzembe. Ezzel esetlég a szeny- nyezettség csökkenthető, ám mindaddig, amíg a vizsgála­tok ezt nem bizonyítják, a ta­von legfeljebb csónakázni sza­bad. A szörfözés viszont tilos. Megoldásra váró feladat az egész terület öntözését bizto­sító vízkivételi mű építése. A |íÜH*Í! a» bi* Felvételünk tegnap délután készült. A tények azt bizonyítják, né- hányan már most fittyet hánynak a tiltó rendelkezésnek. (Erdős! Agnes felvétele) pomázi víztársulat, bár már régen lejárt a határidő, a mai napig is adós a munkák be­fejezésével. Mint dr. Akácz Béla, a megyei pártbizottság alosztályvezetője elmondta, a víztársulat megbízott vezetője ígéretet tett, hogy néhány hé­ten belül teljesítik kötelezett­ségüket. Ügy tűnik, a tó és környé­kének sorsa végre az eddigi­nél gyorsabban rendeződik majd. Dr. Leitereg András, az Óbuda Tsz elnöknelyettese szerint néhány naoon belül minden akadály elhárul az elől, hogy a helyi tanács keze­lésébe adják át a területet, amelynek fenntartására és a további munkálatokra a me­gyei és a fővárosi tanács egy­aránt 10—10 millió forintot ad ebben az ötéves tervben. Tá­mogatja az elképzelések meg­valósítását a Középdunavi- déki Intéző Bizottság is. F. Z. Kiosztották az ifjú gépi fejők díjait A kocsériak sikerei Ünnepélyes keretek között osztották ki a megyei ifjúsági gépi fejők versenyének díjait a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben. Furu- lyás János elnök köszöntötte a résztvevőket, majd Paulisinecz János, a Boscoop osztályveze­tője értékelte a versenyt. Pest megye adja az ország tehénállományának 6 százalé­kát, ugyanakkor a tejtermelés 7,2 százalékát, ami 190 millió literre tehető évente. E nagy mennyiségű tej kifejése nem könnyű feladat. Sok szakértel­met, tudást, gyakorlatot igé­nyei. A szakember-utánpótlás minőségét javítandó, ezért is rendezik meg évente a me­gyei ifjú gépi fejők versenyét. A mezőgazdasági nagyüze­mekből 32-en neveztek be a versenyre, 19-en a sajtáros, 13-an pedig a fejőházas kate­góriában mérték össze tudásu­kat. A sajtáros kategória győzte­se Győri Dániel, a kocséri Pe­tőfi Termelőszövetkezet ál­lattenyésztője lett, ő részt vesz majd az országos fejqverse- nyen is. Második helyezést ért el Pintér Gábor, a vácszent lászlói Zöldmező, harmadik helyezést Csapó Lajos, az ecse- ri Rákos Mezeje Termelőszö­vetkezet dolgozója. A fejőhá­zas kategóriában Sóber Gábor a kocsériak gépi fejője lett az első, a második az ugyan­csak kocséri Kiss József, End­re Károly, a Monori Állami Gazdaság állattenyésztője pe­dig a harmadik lett. Az Indusztria Rt. különdi- ját ugyancsak a kocséri Pető­fi Termelőszövetkezet ifjú gé­pi fejői kapták. Kétfordulós szavazás döntötte el a versenyt Csak kemény munkát ígérhet Megválasztották a Csepel Autógyár új vezérigazgatóját Az 1985. október 25-i vállalati tanácsülésről tudó­sítottunk: a Csepel Autógyárban, a járműgyártás egyik fontos, csaknem tízezer embert foglalkoztató vál­lalatánál nem kapta meg a szavazatok többségét az a vezérigazgató, aki több mint egy évtizeden át állt a nagyüzem élén. Űj pályázatot kellett kiírni. Az elmúlt több mint fél cv alatt a gyárban mindenki tette a dolgát köte­lessége szerint, mégis egyöntetű volt a vélemény: így nem tartható tovább! A gyár — de az egész jármű­ipar — sorsát is érinti, hogy nem készítették el a jövő koncepciós tervét; hogy márciusban még az 1986-os terv sem volt világos; a jelenlegi munkában is van le­maradás, amelyet sürgősen, legkésőbb júliusig kell pó­tolni. Üjra kellett szavazni. Akad­tak olyanok, akik mindkét jelöltet kihúzták a listáról, így jelezve: egyik javasolt mellett sem állnak ki. Törvé­nyes joga mindenkinek, hogy a vita során hallgasson és á szavazófülkében akarata sze­rint szavazzon. Csupán el­gondolkodtató, hogy egy tes­tület tagjai, akik csaknem tízezer dolgozó bizalmából képviselik a tulajdonosi jogot — nem állnak ki nyílt vitá­ban, vállalva szemtől szembe véleményüket. Szemtc! szembe kellene Így nem tartható tovább! — mondották. A pályázat kiírásának, a beküldött pá­lyázatok elbírálásának azon­ban meghatározott törvényes rendje és ideje van. Tehát nem mulasztott senki, a vál­lalati tanács nem ülhetett előbb össze választásra, mint tegnap délelőtt. A vállalati tanács — érthe­tő — nagy felelősséget viselt azért, hogy a demokrácia formájának-tartalmának ele­get téve, halasztás nélkül je­lölje ki a legalkalmasabb embert a vezérigazgatói posztra, választva a két elfo­gadott, egyenlő esélyű jelölt közül: Lukácsi Gábor és dr. Várnai Tibor személyében. Mindketten a gyár megbe­csült, nagyra tartott vezetői. Elmondható, hogy a tegna­pi ülésen a demokrácia leg­apróbb jegyeire is vigyáztak a vállalati tanács tagjai. Még azon is vita alakult ki, hogy az előterjesztett hat napi­rendet milyen sorrendben tárgyalják. Vagy: hogyan hangzik a törvény odavonat­kozó paragrafusa, amely sza­bályozza a szavazás rendjét? Hogyan értendő a kétharma­dos többség fogalma ?... Azzal a jogukkal azonban nem éltek a vállalati tanács tagjai, hogy a nyílt vitát felhasználják véleményük ki­fejtésére, esetleg mások meg­győzésére, a két jelölt közül melyiket és milyen indok alapján tartják alkalmasabb­nak a vezérigazgatói posztra. Így történhetett meg azután, hogy a nyílt vitában senki sem voksolt egyik jelölt mellett vagy ellen sem. A szavazás első menetében nem született meg a kétharmados többség. ban volt fiatalasszony har­minc év elmúltával jó egész­ségnek örvend... Én is jól emlékszem az allachi Revier- ben (a németek így hívták az ápolásra szolgáló helyiséget. A szerk.) való elhelyezésével kapcsolatos nehézségekre ... Ha tehettem valamilyen szerény szolgálatot önnek és bajtársainak az egészen ön­magától értetődő volt, ami em­lítésre sem érdemes. Ez orvo­si magatartásunkkal és köte­lességeinkkel együtt jár, más­ként nem is választottuk volna ezt a hivatást.. ★ Budapesten 1983-ban meg­jelenik Döme Piroska Fény és árnyék című könyve, s cikke a Népszabadságban — mind­kettőben szól az iménti levél­váltásról. S ebben az időben Párizsban lát napvilágot dr. Henri Laffitte, az egykori 103162 számú allachi fogoly, a korábbi francia ellenálló irá­nyításával készült kötet: Al- lach. Dachau munkatábora. A könyv létrejöttében közre­működők között ott áll: Ma­dame Piroska (hongroise). ★ Párizs, 1986 áprilisa. A fa­sizmus magyar áldozatainak nyújtott segítségét elismerve a Magyar Népköztársaság Csiilagrendje kitüntetést adják át dr. Henri Lafitte-nek. Az idő és a helyszín kis el­téréssel — azonos. Dr. Henri Laffitte tollat fog, levelet ír Döme Piroskának. íme sorai: „...Néhány nappal ezelőtt az Önök kormánya párizsi nagykövetükön keresztül egy értékes magyar kitüntetést adományozott nekem. A cere­mónián — ahová a feleségem is elkísért — jelen volt az egy­kori francia deportáltak elnö­ke, az Orvostudományi Aka­démia elnöke, a Francia Há­borús Kereszttel kitüntetettek elnöke, s a Dachaut jártaké. Amikor a nagykövet néhány magyar jelenlétében átnyújtot­ta a kitüntetést, elismerő sza­vaira válaszolva ragaszkodtam ahhoz a tényhez, hogy a cse­lekedetem teljesen magától ér­tetődő Volt, egy olyan depor­tált cselekedete, aki a náci po­DOCTEUR HENRI LAFFITTE 6/ 'ójpUZt ) f. FT'. yil4 CJUlí V/?^ f\c< C ;vt<,7mV e CLA-lty _e A'- ^ t/ y a U.tJcq’ lgct ^ sí' 4 nn * CÍGU+ d C/3nA Fit Z— ' <2£-C-l zvtA.j-r 'fa^U arrXt«** /USJctitT 'cLcoCt qrXa.Fesi't.U- U* faáou* t sít., Gtt-tic tuciu—-— 'flatted. f/ & fu'Lr' { At*** cJk /(JtfZ - - - . d -F1-» aput. CL4 ’ <?< ffj • ’ jzJyti sí **** . */LjS. jí-, ec' . fia- í '.T i Jr .'<+-• í f Aví. , eVhtS /Vzíví gia, ( ti., í-CyWo cU A utfá, J z*. ' ^ ü ^ <-/ ez,-— .-e-Alc/ fvattoxy, y,c/ó t Q- > J .- ZZ-C-V.. \ • J­/tore. TK* , /' y - e t ^ , f, ,VL. Y7 it/ia.r SbuLtx,' QtAd. ^ - flet áu/éh. trttjpAéceJUdst*y/xcX/'6 Az Idén áprilisban írt levél fotókópiája A pártbizottság segítségével Rossz lett volna netán ez alkalommal is a vállalati ta­nácsülés előkészítése? Sokan mondották el: ez alkalommal senki nem találhat ebben ki­fogásolnivalót. Krasznai La­jos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára így fogalmazott, a többi között, tegnap a vállalati tanácsülé­sen: A vállalatirányítás új formájára való áttérés próbá­ra teszi a pártszervezeteket is. A gazdaság pártirányítá­sában az előkészítés módsze­re és tartalma is megválto­zott. A több évtizedes gyakor­lat beidegződését nem köny- nyű levetkőzni. A feladatok megértése — sem fenn, sem lenn — nem egyszerű. A lec­ke mindenki számára rejt veszélyt. Utalt a vezérigazgató személyének kiválasztására, de megemlítette, hogy nem kevésbé nagy a felelősség a vállalati tanácsok elnökei­nek, tagjainak megválasztásá­nál sem. Mindkét döntés hosszú időre határozza meg egy egész vállalat sorsát. A Csepel Autógyár volt az első a Pest megyei vállalatok sorában, ahol vállalati ta­nács döntött a vezérigazgató személyéről. Gyors tempóban, magabiztosan készült min­denki az aktusra. Tanulság a megyei pártbizottság számára is, hogy mindenre kiterjedő figyelem szükséges az előké­szítéshez. Az igaz, hogy még a vállalati tanács tagjai kö­zül sem jelezte senki: nincs ok a magabiztosságra. S az akkori vállalati tanácsülésen baj volt az őszinteséggel is: nem nyílt, élénk vita összege­zéseként döntöttek a szava­zófülkében. Érthető, hogy a tanulságok hatására ez alkalommal csu­pán a megyei pártbizottság megbízottai mintegy 150 em­ber véleményét kérték ki, majd a tapasztalatokat megbe­szélték a vállalati tanács tagjaival, a kommunista frak­cióval. Ügy tűnt: a vállalati tanács megítélése egyöntetű. Miért nem sikerült akkor az első menetben megválasz­tani az új vezérigazgatót? Miért ismétlődött a korábbi, joggal kifogásolt magatartás: miszerint a szavazófülkében nyilvánított véleményt ismét nem előzte meg a vállalati tanács tagjainak nyílt, őszin­te vitája! Ügy tűnik, hiába hangsú­lyozta a választást megelőzően a megyei pártbizottság első titkára, hogy ne a szubjektív vélemény alapján döntsenek, az egész gyár. de az egész iparág jövőjét tekintsék. A vállalati tanács, mint munkál­tató. felelős testület: nem ön­maga számára, hanem az egész nagyüzem számára vá­laszt. A gyár sok ezer dolgozó- iá ruházta rájuk ezt a felelős­séget, azzal a tudattal, hogy az egész járműipari «gazaiban nevét szerzett Csépel Autó­gyár jövőjét képviseljék. Amikor megelőzően beszél­gettek a jelzett 150 emberrel, azok az egész vállalat helyze­téről is szóltak, a gondokról, a feszültségek okairól, s hang­súlyozták, olyan vezetőre van szükség, aki kedvező irányba tudja fordítani a kormányt. Természetesen mindenki ideális vezető képét rajzolta fel, olyan vezetőét, akit leg­följebb a két megfelelő jelölt­ből lehetett volna összegyúr­ni. De reális igény volt: olyan legyen az új vezérigazgató, aki komplexen látja a felada­tokat, rendelkezik taktikával, rugalmas is, képes a partneri kapcsolatokat szilárdabbá ten­ni, fnozgósítani a nehéz fel­adatokra a dolgozókat, szak­mailag, politikailag egyaránt képes vállalni a terheiket. Képes-e megfelelni? Végül is, a Csepel Autógyár vállalati tanácsa a második fordulóban sikerrel megvá­lasztotta a megye legnagyobb üzemének vezérigazgtóját. Ez­zel egyúttal választ adtak ar­ra a kérdésre is: képes-e a 47 tagú tanács a többségi véle­ményt és a vállalat erdékeit képviselni. Képes-e a demok­rácia reáruházott jogaival fe­lelősen élni. Hiszen nincs ön- jnagában demokrácia, demok­rácia a demokráciáért! Az esz­közt egy pillanatra sem lehet összetéveszteni a céllal: kinek, kiknek az érdekében gyako­rolják jogaikat és milyen kö­telességet, fegyelmet vállal­nak általa magukra?! Sós Gyula, az Ipari Minisz­térium miniszterhelyettese be­szólt erről szépen a tegnap délelőtti ülésen. Harminc év­vel ezeiőtt ő kezdő mérnök volt a Csepel Autógyárban. Tíz évig dolgozott az üzem­ben. Nem történhet semmi a gyárkapun belül — mondotta —, amit ő meg ne figyelne azóta is. Ma is kötődik az autógyárhoz. Emlékeztetett ar­ra, sokszor élt át válságos idő­szakot az üzem, olykor a léte is veszélyben forgott A jelenle­gi proíü azonban hosszú idő­re biztosítja létét, a közúti autóbusz járműgyártásban je­lentős a szerepe. Azzal, hogy az Ipari Minisztérium 1985 októberében a vállalati ta­nácsra ruházta a gazdálkodás jogát, átruházta a nagy fele­lősséget is. A Csepel Autógyár válla­lati tanácsa tegnap elfogadta dr. Novak Bélának, a gyár ed­digi vezérigazgatójának nyug­díjazási kérelmét. Méltatta azt a 12 éves eredményes tevé­kenységet, amely nevéhez fű­ződik. A vállalati tanács oda­ítélte számára a Csepel Autó­gyár emlékplakettjét. Gt év programja Megválasztotta új vezérigaz­gatóját Lukácsi Gábor sze­mélyében, aki eddig a gyár termelési, beruházási igazgató­ja volt, s egyben a vállalati tanács tagja. Az új vezérigazgató rövid programadó beszédében csak sok és kemény munkát tudott ígérni a gyár kollektívájának. Azt, hogy verejtékkel ugyan, de növelik majd nyereségüket, megállják helyüket a könyör­telen piacon, hiszen a gyár te­hetséges kollektívája már sok nehéz helyzeten lett úrrá. A hónap végéig a gyár szakigaz­gatóival egyetemben tető alá hozzák azokat a konkrét in­tézkedéseket, amelyek már rö­vid távon megjelölik tovább­haladásuk útját. Személyes sorsáról is szólt: ismeri a bí­rálatokat. amelyek elhangzot­tak a választás előkészítése­kor. Nem felejti, igyekszik változtatni. Tudja: nemcsak a tér .eléssel kell törődnie, ha­nem a dolgozók élet- és mun- Kakóiülményeivel is, a válla­lati közhangulattal. öt teljes évre szóló prog­ram. S. A. kolban egy másik deportált embertársának segített. Olyan­nak, akit a kegyetlen börtön­őrök sokszor megkínoztak. Hozzátettem még, hogy nagy ez a kitüntetés, de nagyobb volt az Önök megpróbáltatása, és a kitartása is, amivel keres­ték a lehetetlenség orvosát. Huszonkilenc év múltán meg­találtak, s most még ki is tün­tettek. Nagyon köszönöm Önöknek. Hiszen nemcsak en­gem tiszteltek meg ezzel, ha­nem minden francia orvost. Mellékelem a kitüntetés fo­tókópiáját, és a rajzot a lehe­tetlenség orvosáról. Ez utóbbit egy deportált társam készítet­te 1944-ben.” ★ A 89 éves orvos kézzel írott, nehezen betűzhető leve­le felidézi újra a múltat. Azt, hogy míg a minden embersé­gétől megfosztott, reménytelen világban, a haláltáborokban is akadtak, akik megtalálták a cselekvés lehetőségét. A cse­lekvését, amit a humánum diktált. V. G. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents