Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-30 / 101. szám
4 1986. Április 30., szerda Telefon a lépcsőházban? Szinten tartás százmillióért Egyre kevesebb az eredményes hívás Mind több tanulmány, statisztikai becslés készül arról, hogy a hírközlő hálózat hiányosságai miatt, milyen károk érik a népgazdaságot. S az is majdnem bizonyos, hogy az ily módon kimutatott hatalmas összegek csupán a jéghegy csúcsát jelentik. Nyilvános állomások Míg a rossz telefonhelyzet a gazdasági szférában objektív módon mérhető, vagy legalábbis becsülhető, nincs módszer, amellyel meghatározható lenne az állampolgárok esetében, milyen veszteséget jelent számukra a telefon- hiány. A rossz közérzet, mert az új lakótelep egyetlen telefonfülkéje előtt tucatnyi ember legszemélyesebb gondjait, családi bajait kell végighallgatnia, nem mérhető, mint ahogy számokban nem fejezhető ki a tanyán élő ember lelkiállapota, akinek segélykérő telefon hiányában, kilométereket kell megtennie gyalog vagy kerékpáron az orvosig, esetleg egyedül hagyva a beteget. — Közismert, hogy anyagi lehetőségek hiányában, a megye telefonellátottsága csak lassú ütemben javulhat. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért jogos igény, hogy a posta megkülönböztetett 'figyelmet fordítson a nyilvános állomások kiépítésére, karbantartására. Mi várható e területen ebben az esztendőben — tettük fel a kérdést Siristye Mihálynak, a Buda- pest-vidéki Postaigazgatóság fejlesztési igazgatóhelyettesének. — Arra törekszünk, hogy ott is javítsuk a szolgáltatás színvonalát, ahol egyelőre nem tudunk lakossági állomásokat létesíteni. Talán kevesen tudják, hogy a postának sokszor rendkívül költséges egy-egy nyilvános állomás felszerelése, hiszen olyan helyen történik, ahol nincs kiépítve a kábel. Gyakorta kilométerekre kell ezt elkészíteni. Egy fülke felállítása az összes költségekkel, jócskán meghaladja a százezer forintot és nem olcsó a karbantartás sem. Elzárt készülék — Egyre több lakóközösség kéri a nagyobb lakótelepeken, hogy szereljenek nyilvános állomást a házak földszintjein, ahol a lakók bizonyosan jobban óvnák ezt, mint az utcai készülékeket. — Sajnos, nekünk erről nincsenek túl jó tapasztalataink. Pomázon az egyik lépcsőházban felszereltünk ily módon egy nyilvános állomást, ám hamarosan megjelentek a szomszéd házak lakói, panaszolva, hogy lezárták a lépcsőházat, s a telefonálás lehetőségét. Egyébként az idén is több városban és községben bővítjük a nyilvános hálózatot. Így például Duna- füreden a második félévben új telefonfülkéket állítunk fel. A százhalombattai tanáccsal jó a kapcsolatunk, a helyi vezetők sokat tesznek a szolgáltatás bővítéséért. Ennek is köszönhető, hogy a városban az idén és jövőre jelentősen nő a telefonok száma. Elkészült a konténerközpont és elkezdődött a hálózatépítés. Visszatérve a nyilvános állomásokra, Dunakeszin három újabb telefonfülkét szerelünk fel. — Hol bővítik az idén a távhívó hálózatot? — A tervek szerint Verőcemaros ebben az évben bekerül a crossbarhálózatba, de a fejlesztést itt is folytatni kell. hogy az állomások száma is nőhessen a településen. Mobil crossbarközpontot telepítünk 1986-ban Szobra, de újabb állomások bekapcsolására csak a hálózat fejlesztése után nyílik mód. Vonalra várva — Ügy tudom, a megye több körzetében rendeltek el úgynevezett bekapcsolási tilalmat, tehát egyetlen új vonalat sem lehet bekötni. Mi indokolta ezt a döntést? — A távbeszélő-forgalom torlódása alapvető üzemtechnikai problémája a postának. Köznapian ez azt jelenti, hogy egyre nehezebb vonalat kapni, s a hálózat túlterheltsége miatt egyre kevesebb hívás lehet eredményes. Ilyen esetben minden újabb állomás felszerelése a már meglévők telefonálási esélyeit rontja. Amikor a posta elrendelte a bekapcsolási tilalmat Pest megyében — Szigetszentmik- lós, Ráckeve, Ócsa, Dunaha- raszti, Dunavarsány, Halásztelek, Majosháza, Szödliget, Tárnok, Tököl és Cegléd körzetében —, a meglévő állomásokat védte. A megyében az elkövetkező években, csupán a forgalmi torlódások megszüntetésére, mintegy százmillió forintot fordít a posta. Ez rendkívül nagy összeg, különösen akkor, ha tudjuk, hogy ezzel egyetlen telefonállomással sem lesz töub, csupán a szolgáltatás minőségét javítjuk, illetve tartjuk szinten. Ahol a helyi tanács is törekszik a gondok megoldására, ott hamarabb tudunk eredményeket elérni. Így például Ocsa és Alsónémedi térségében még az idén szeretnénk javítani a forgalmi helyzeten, s erre külön programot dolgoztunk ki a helyi tanácsokkal közösen. De a szolgáltatás minőségének javítási üteme az ipari gyártás, a Magyar Posta és a Budapest-vidéki Posta- igazgatóság saját pénzeszközeinek is függvénye — fejezte be Siristye Mihály. Móza Katalin Számítástechnika Mozgó kiállítás A Számítástechnika-alkalmazási Vállalat a számítás- technika népszerűsítésére mozgó kiállítást indít az ország különböző településeire. Az autóbuszban elhelyezett bemutatóval azokat a vidékeket keresik fel, ahol még kevésbé ismerik és hasznosítják a számítástechnika kínálta lehetőségeket. A SZÁMALK képviselői május 5-töl elsőként Veszprém megye 10 városába, illetve településére látogatnak el. A helyi intézmények, vállalatok vezetőinek, munkatársainak mikroszámítógépes bemutatókat tartanak, s video- műsor keretében többek között levetítik a Tv-Basic filmsorozatot. Adatfeldolgozási, információtechnikai feladatok megoldásához adnak tanácsot, és szoftver termékeket is kínálnak. Alvázak a szerelőszalagon Ebben az évben mintegy négyezer Ikarus-buszalvázat gyártanak a Csepel Autógyárban. Kérünk az 1. számú gyáregységben készült, ahol Radkics András a kerekeket szereli föl a íe- nékházra. (Hancsovszki János felvétele) Kiadják? Bezárják? Bölcsőde - időnként fél gőzzel A lig tíz esztendeje még nem volt kérdés, hogy mikor és mennyire hasznos a munkaerőmozgás. Csakis káros — következesképpen büntetendő — mozgást ismertünk, bár gyaníthattuk volna, hogy a piaci kove- telmenyeichez rugalmasan alkalmazkodó termekszer- kezet merev munkaerő-ai- lománnyal gyakorlatilag elképzelhetetlen. És mégis: számunkra akkoriban a 20 —80 eves törzsgardalagság volt az ideális; az egy es ugyanazon a munkahelyen megöregedett szakit tekintette követendő példaképnek minden valamirevaló vezércikkíró. A rendeletalkotók pedig ritkán tapasztalható találékonysággal ötiötték ki a munkaerőpiac mozgását nehezítő adminisztratív szabályokat. A munkaerőpiac persze már akkor is öntörvényű mozgásvilágát élte, s a vándormadárnak titulált munkavállaló a saját érdekeit érvényesíttetve cserélgette a munkahelyeit. S ez volt a baj. ez volt az igazán káros. Hogy tudniillik a mozgást csillapítandó, nagy-nagy igyekezetünkben végképp megfeledkeztünk a mozgásirányok valamiféle tervszerű, a gazdaság mindenkori érdekeit szolgáló befolyásolásáról. S mert a munkavállalók szinte magukra hagyva téve- lyegtek a munkahelyek között — többnyire néhány fillérnyi órabéremelés reményében —. egészen a hetvenes évtized végéig makacsul tartotta magát a tévhit: nincs érdemleges különbség a káros és a spontán fluktuáció, valaMunkaerőmozgás mint a gazdasági élet vérkeringéséhez neikülözhetet- len mobilitás között. Ezért is volt kínos meglepetés, hogy amikor — a nyolcvanas évtized elején — már elodázhatatlanná vált a termékszerkezet korszerűsítése, hirtelen kiderült, hogy ehhez gyakorta nemcsak a nélkülözhetetlen termelőberendezések, de még inkább a megfelelően képzett szakemberek is hiányoznak. Nem volt használható átképzési gyakorlatunk és intézményrendszerünk. hiányzott a megfelelő munkaközvetítői hálózat, s egyáltalán: felkészületlenek voltunk egy mobilabb munkaerőpiac kezelésére. Ráadásul: a mozdíthatatlan munkaerő-állománnyal kapcsolatos — és hadd kockáztassam meg: képmutató — elméletek lehetetlen helyzetbe hozták a vállalatok munkaügyi szakembereit is. Egyfelől szünet nélkül ostorozták őket, hogy nem képesek a racionális munkaerő-gazdálkodásra: hogy állandósult munka- erőtartalékra törekszenek, másfelől viszont — nyíltan kimondva, vagy pedig hallgatólagosan — a vállalatokat tették felelőssé a foglalkoztatási biztonság garantálásáért. E hamis felfogás szerint a munkához való jog munkahelyhez való joggal vált egyértelművé, holott már akkor is csak az állam felelhetett volna a teljes foglalkoztatásért. Ilyen ellentmondásos helyzetben született végre a korszakos felismerés: nincs korszerű gazdaság mobil munkerő-állomány nélkül. Nincs termékszerkezet- váltás könnyen és célszerűen mozgatható munka- vállalók nélkül. Egy csapásra lebontják a nagy gonddal felépített adminisztratív korlátokat, megteremtik a mobilitás eszköz- és intézményrendszerét, érvényüket vesztik a korábbi megbélyegzések, már nem kiátkozni való, negatív figura a munkahelyeket próbálgató pályakezdő, s anyagilag is támogatják a szakmai átképzést. Nagyot fordul a világ az ügyben is, hogy a korábban mindenkit számolatlanul magába szívó nagyipar hirtelen létszámleadó ágazattá vált, bizonyságául annak, hogy az ipar extenzív fejlesztésének egyszer s mindenkorra vége. S milyen érdekes: amit annak idejen oly’ sokan követeltek. hogy tudniillik a tervszerűbb irányítás eredményeként is mozduljon már végre a munkaerőpiac, az megint csak gondot okoz. Legfőképpen az ipari vezetőknek. Évek óta és egyre hangosabban panaszkodnak az ipari munkavállalók számának csökkenése miatt, s manapság már követelik e folyamat megállítását. sőt visszafordítását Gyanakvóan kérdezik, hogy ugyan hová tűnik el a tőlük elvándorolt munNincs szó indulatokról. Legföljebb csak a szemöldökök görbülnek kérdőre: kiadni a bölcsödét? Vagy átengedni más célra? Ugyan mar . . . Pedig nem lehetetlen. A közelmúltban a televízió közzétette a példát, megszüntettek egy vállalati bölcsödét. Az ok: nem volt eléggé kihasználva. Alighanem akad hasonló másutt is. Köztudottan csökken az ország népessége, a kívánatosnál kevesebb gyerek születik. Vajon ez azt is jelenti, hogy kevesebb család kéri a gyermek bölcsődei elhelyezését? kellett volna ott fűteni, takarítani. ételt vinni a helyszínre, amikor itt a Gábor Áron utcai bölcsődében is akadtak üres helyek. így még áramta- laníthattuk is az épületet, a dolgozókat pedig elosztottuk nálunk. (Elegendő volt egy telefon, s a Gamesz-nél készséggel siettek a segítségünkre az adattal: a Molnár utcai bölcsőde háromhavi bezárásával 44 ezer forintnyi összeget takarítottak meg.) — Ezek szerint akad önöknél felesleges gondozónői állás? — Nem, erről szó sincs. Egy gondozónőnek négy-hat tagú a csoportja, s a tankönyvi adat az, hogy két gondozónőre 12 gyermek jusson. Hiba lenne tehát csökkenteni, a létszámot vagy bezárni az egyik bölcsődét. Most, amikor mind a két épületünk nyitva áll, s 80 a beíratott csemete, hatvanat el is hoztak a szülei. A többi kicsi betegeskedik vagy otthon maradt a szabadnapos apukával, anyukával. Meg az is e lépés ellen szólna, hogy egyre fiatalabb korban hozzák a bölcsődébe a gyermekeket, például jelenleg a 10 csecsemőnek fenntartott helyen 12- en nevelkednek. A védőnőktől tudom: 90 újszülött közül 70 a valóságban bölcsődés lesz. Nem örültek a szülők Ráckevén Varga Gáborné- val, a bölcsőde megbízott vezetőjével beszélgettünk. Elöljáróban elmondta, hogy most a két bölcsődeépületben ösz- szesen hetven a hely, a kihasználtságuk 55—62 százalék között ingadozik. De ennél sokkal rosszabb volt például októberben, novemberben, amikor a hetven helyen olykor csak harminc apróság volt naponta. Ezért a téli idényre be is zárták az egyik épületet, a Molnár utca 20. alattit. — S mit szóltak a szülők? — Bizony nem örültek, hogy változtattunk a megszokott renden. Külön szülői értekezletet is tartottunk, míg végül meggyőztünk mindenkit: így gazdaságos. Ugyanis a 10—12 gyermek kedvéért kássereg, s mintha nem vennének tudomást a tényekről. Először is: az ipari és az építőipari létszám- veszteség jórészt nem a fluktuáció következménye, hanem bizony a tényleges veszteségé. A nyolcvanas évek elején drasztikusan csökkent az aktív keresők száma, mert majd’ százezren vonultak nyugállományba vagy haltak meg még a nyugdíjkorhatár előtt. A munkába lépő fiatalok pedig nem pótolhatták ezt a veszteséget. Ez persze nem vigasztalja a munkaerőhiány miatt aggódó ipari vezetőket, ám mégis gyanítható, hogy az ipar foglalkoztatási gondjai nem a mértéktelennek ítélhető spontán fluktuációra, még csak nem is a „gyanús" irányú elvándorlásra vezethetők vissza. Következésképpen az orvoslás lehetősegét sem kizárólag a szű- kebb értelemben vett gazdasági szabályozás eszköztárában kell keresni — felelevenítve a „káros” mozgással kapcsolatos korábbi elméleteket —, hanem inkább és mindenekelőtt a súlyosbodó demográfiai, egészségügyi, oktatási es képzési bajokról van szó. M indez persze előidézője és egyben következménye is a most már nyilvánvalóan egyre nyomasztóbb morális gondoknak is. A fő kérdés tehát nem az, hogy káros-e, vagy hasznos a munkaerőmozgás, hanem inkább az, hogy milyen célok érdekében és mi módon befolyásolhatók a mozgásirányok ... Vértes Csaba Ilyen albérlő nincs is Tény, hogy Ráckevén, akár másutt, tapasztalható évszakos ingadozás a bölcsődei helyek iránt a keresletben. Ősszel 30 gyerek lép egy fokkal feljebb, óvodába, helyükre pedig 15-öt várnak. Őket is fokozatosan veszik fel, szoktatják be, s talán tavaszra telik meg ismét — ha megtelik — az apróságok otthona. Mégis csak az időleges bezárás gondolatát fogadják itt szívesen. Véglegesen átengedni más célra az egyik épületet? Szerintük veszélyes, hiszen mi lesz, ha változik a demográfiai helyzet. Olyan intézmény pedig, amely időlegesen használhatná a bölcsődét, nincs. Senki se venné szívesen, ha egyik napról a másikra (mert közben megjöttek az új apróságok) közölnék vele: a korábbi állapotokat visszaállítva rövid időn belül költözzön ki. S akárki nem is jöhetne albérlőnek, mert a bölcsőde egészségügyi intézmény, szigorú tisztasági követelményekkel. Ezeket hangsúlyozza a tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályának vezetője, Listár Lászlóné, aki még elmondja: az iskola ugyan zsúfolt, teljes a váltott műszakos tanítás, kellene egy fejlesztő napközi is, hiszen legalább 10 családban nevelnek értelmi fogyatékos gyermeket, de egyik gond megoldása sem lehet átmeneti. A tanács vezetése fontolgatta a Molnár utcai bölcsőde végleges bezárását is, ám ennek veszélye, hogy ha a vártnál több gyermek születne, családok maradnának hoppon bölcsődét keresve. S ezt nem szeretnék. Ezért az osztály és a körzetközpont főorvosa teljes egyetértésben ragaszkodik ahhoz, hogy maradjon a bölcsőde bölcsőde. Kerepeslarcsán található a megye 91 hasonló gyermekintézmény én ejc szakmai irányításáért felelős megyei módszertani bölcsőde. Ennek vezetőjét, Farkas Katalint arról faggattuk: tipikus-e a ráckevei eset? Hasznos, űj lehetőség — összesen 4212 hely van a bölcsődékben, s akár az országban másutt, a mi portánkon is a bölcsődés korúak 10—12 százaléka juthat be. A szám azért nem pontos, mert szeptembertől decemberig is — amikor a statisztika készül — változik a már említett évszakos ingadozás miatt a felvettek száma. A kihasználtság átlagosan 70 százalékos. De van egy másik adat is, a helyek számának és a közülük betöltöttekének arányát méri. A feltőltöttségé, ami 98 százalék körüli, tehát majdnem teljes. Persze ez az átlagszám sem írja le a tényleges helyzetet. A budaörsi bölcsődében 100 helyre 150 felvett gyermek jut, s naponta legalább 100-at el is hoznak a szülők. Dr. Császár Márta, Pest megyei gyermekgyógyász szakfőorvost kértük, feleljen arra: szabad-e bezárni, másoknak átengedni az esetleg megüresedő bölcsődéket? — Szerintem ez semmiképpen sem lenne célszerű, hiszen kaphatnak új funkciót a bölcsődék. Például egy tavalyi egészségügyi minisztériumi rendelet lehetővé teszi, hogy az az anya, aki valamelyik egyetem vagy főiskola nappali tagozatán tanul, bölcsődébe adja a gyermekét. Ugyancsak a felvehetők körét bővíti a rendelet azzal, hogy a gyes mellett részmunkát vállaló anyák gyermekeinek felvételére is módot ad. — Az pedig, hogy az enyhén fogyatékos gyermekek bölcsődébe kerüljenek, újdonság a javából. Rehabilitációs csoportokat szervezhetnek a bölcsődék, speciális foglalkozásokkal, s e csoportokba hatéves korig felvehetők a már említett enyhén fogyatékosok. Még akkor is, ha édesanyjuk gyesen van egyébként. Ez utóbbi ügy azért nagy jelentőségű, mert viszonylag kevés erőfeszítés árán — csak át kell képezni a bölcsődék dolgozóinak egy részét — megoldhatja a sokszor hiányzó és okkal hiányolt korai rehabilitációt. V. G. P.
