Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

XIII. ÉVFOLYAM, 92. SZÄM 1986. ÁPRILIS 19., SZOMBAT Varroda Domonyban Keveslik bérüket az asszonyok /r Ev végére elkészül az ű| üzem — Hiába, a főnök a saját pénzét nem adhatja ide, csak annyit, ámennyit megterme­lünk. — Termelni termelünk, csak nincs pénz. — öt éve több volt a ke­resetünk, mint most. — Mennyi nyugdíjat ka­punk, itl töltöttük le az éle­tünket, itt görnyedezünk. Nem fogynak ki a panasz­ból az asszonyok, sorolják, máshol bezzeg nyugdíj előtt emelik az ember bérét, náluk nem. Sokan eljárnak a falu­ból ötvenéves koruktól takarí­tani Pestre, a déli vonattal mennek, nyolckor már otthon vannak és a négyezret is meg­keresik. Ők meg reggel hét órától délután négyig megál­lás nélkül dolgoznak, mégis csak 2800—3000 forintot visz­nek haza. Kellemes hely Az elmúlt évek során na­gyot változott a mezőgazda­ságban dolgozók helyzete. Az egyre fejlettebb technika, a gépek alkalmazása szinte ki­szorította a földekről a kézi munkát, megalakultak a mel­léküzemágak. Így volt ez a galgamácsai Galgaparti Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zetben is. A növekvő és vál­tozó igények következtében a kisebb üzemek megszűntek, a tagoknak másféle munkát kel­lett keresni. Ekkor hozták lét­re Domonyban a varrodát. Több szervezettel álltak kap­csolatban, 1980 óta a Főnix Háziipari Szövetkezettől kap­ják a kiszabott mintákat. Problémát okoz számukra, hogy sokszor változnak a mo­dellek, a darabszám is elég kevés egy-egy ruhaféléből. Mi­re megtanulják, vége is a so­rozatnak. Az Időskorúak Szoriális Otthona felvesz szakácsnőt, takarítónőt, szcciális nővért és szakképzett gondozónőt. Jelentkezni lenet az intézet igazgatójánál, munkanapokon 8 és 15 óra közölt, cím: Pécel, Ady Endre u. 8. Ebben az évben ötfélét varr­tak már, elkészült többek kö­zött 260 gyermekpizsama, 1500 otthonka és 1900 kisszoknya. Faska Józsefné csoportvezető, Dudás Mihályné előkészítő és Remenár Sándorné betanított varrónő szívesen ismertet meg körülményeikkel. Kellemes he­lyen, világos, meleg szobákban dolgoznak, az ablakokon füg­göny, van rendes ebédlőjük, öltözőjük, megfelelő tisztálko­dási lehetőségük. Járnak a brigáddal kirán­dulni, színházba, jól érzik ma­gukat együtt, csak az a pénz! 1983-ban, akkor jó volt, ami­kor a tréningruhákat varrták, négyezer forint is volt a fi­zetésük. Most emelték április egytől az órabérüket öt száza­lékkal, de az sem olyan sok, 17,20. És bizony előfordul, hogy a zsebeket, ujjakat roll- nizni kell, azzal pedig sok idő elmegy. A kétszemélyes meó- és csomagolórészben a ledolgozott órák után fizetnek, itt nem le­het teljesítményben dolgozni. Sikerült már egy nap 220 fla- nellruhát is becsomagolniuk, de jól át kell nézni az árut, exportra megy. A fölösleges cérnákat leszedik, szükség ese­tén felerősítik a gombokat, változó a termelékenységük. Amit visszavárnak A tevékenység egészét át­fogóan Zabó Ottó üzemvezető ismeri, tőle is kértünk tájé­koztatást. A Főnixnek bér­munkában varrnak, az ő gé­peiket használják. A szerző­dés szerint egész évben folya­matosan ellátják a varrodát munkával, a teljes kapacitá­sukat lekötik. Rendben ment eddig minden, anyaghiány miatt álltak esetleg fél napot, azt karbantartással, takarítás­sal töltötték el. Tervet soha nem kapnak előre, nem tudják, mi­kor mit készítenek. Vannak termékek, melyeket visszavár­nak, az üzemvezető is a tré­ningruhákat említi, azokból három éven keresztül 40—áo ezer darabot is gyártottak. Fel­sőbb szinten is elismerik, ke­vés az asszonyok pénze, de olyan még nem történt, hogy az alapkeresetüket ne kapták volna meg. Nem azért, mert kegyesek voltak, de mindig mindenki teljesíti a normát, szerencsére erre a gárdára a lustálkodás nem jellemző. A miértekre, hogyanokra A Pest Megyei Vetldéglútóiporí Vállalat június 1-jétől, versenypályázat útján vállalkozásba adja a következő üzleteit: 303, sz. Mátyás Király vendéglő, Nagymaros, Magyar út 24, 333. sz. Maros vendéglő, Nagymaros, Kossuth tér 2. 436. sz. csónakházi büfé, Vác, Vetés út 10. Tájékoztató adatokkal szolgál a vállalat váci igazgatósága, május 1-jétől, A versenytárgyalás május 20-án, 14 órakor lesz a váci igazgatóságon, cím: Vác, Széchenyi u. 19. Ecker Dániel ipari főágazatve- zetőtől kaptunk felvilágosítást. A termelőszövetkezetnek 12 ipari tevékenységet folytató üzeme van, évi árbevételük kétszázmillió forint körül mo­zog, ebből a két varrodájuk hárommilliót, azaz másfél szá­zalékot termel, a képződő ha­szon kevesebb tíz százaléknál. Ennek ellenére sok gondot fordítanak erre a részlegre is. Humánus okok Sajnos az üzemben nagyon magas a nem termelők (kar­bantartók, csomagolok, meó- sok) aránya. Egy részüket hu­mánus okok miatt foglalkoz­tatják, sem a munkatársak, sem a vezetés nem kíván a sokéves tagsággal rendelke­ző kollégáktól megszabadulni. Gazdaságilag indokolt lehet­ne a varroda megszüntetése, de a fenti szempontokat is fi­gyelembe véve, most foglal­koznak egy új üzem létreho­zásával, ahol konfekcionálással együtt járó textilkikészítést vé­geznek majd a dolgozók. Ter­veik szerint ez év végén a ter­melés itt is megindul, a ka­pacitás hosszú évekre lekö- töttnek látszik, és e tevékeny­ség kapcsán a domonyi varro­da alkalmazottai is részben jobban fizető munkákhoz jut­hatnak. Báskai Erzsébet ■ni MözTüéé Április 19-én és 20-án: Hamupipőke királyfi. Színes magyar mesefilmsorozat. Csak 4 órakor! Te már nagykisfiú vagy. Színes, magyarul beszélő ame­rikai filmvígjáték. 6 és 8 óra­kor. Szabó Péter nyolcadikos ta­nuló és osztálytársai Domony­ban életüknek egy fontos ese­ményéhez érkeznek hamaro­san. A nyolcadik osztály be­fejezésével ballagni fognak. Mi sem természetesebb, addig még sok akadályt kell legyőz­niük, mint például nemrég az iskolai tablóval kapcsolatos fényképezést. A fotografálás ideje alatt állandóan tanú je­lét adták, mennyire fékezhe- tetlen és jókedvű a társaság, ha néhány pillanatra komoly- nhk kell lenniük. A felvételek készítésének a vége felé már magam sokallottam a gyere­kek izgését-mozgását, ezért hangosan kifakadtam a fotog­ráfus előtt. Mondja, hogy bír­ja ezt türelemmel! — Megér­téssel, mert szeretem fényké­pezni a gyerekeket, s a foglal­kozásomat is szívesen űzöm — válaszolta Saxa Annamária fényképész. Válasza kiváncsi­vá tett, ezért megkértem, be­széljen bővebben hivatásáról. A mesterség csínját-bínját édesapámtól tanultam, aki Ke- repestarcsán volt fényképész. Eleinte csak hobbiból készí­tettem a fényképeket, míg egyszer, egy véletlen kapcsán rájöttem, nekem ezt kell csi­nálnom. Mesterségem sokré­tű. összetett, mert a jó fény­kép elkészítéséhez ismerni kell az embereket. Szerencsé­re jó a kontaktusteremtő kész­ségem, így könnyen megis­merhetem a hozzám fordulók tulajdonságait is. Munkám so­rán leggyakrabban portrét, ri­portot. igazolványképeket és gyermekfotókat készítek. — A felvételek legnagyobb részét színesben készítem, mert a pillanatok varázsát ez adja vissza legélethűbben. A port­rékat legtöbbször a müter­Kereskedelmi őrjárat Társadalmi ellenőrökkel Ez alkalommal Tamási László és Dán László társa­dalmi kereskedelmi ellenőrök társaságában jártuk a várost. Először a János utca 36—38. számú lakótelepi házak föld­szintjén, a garázsoknak ké­szült helyiségekből kialakított üzletekbe néztünk be. Len­gyel Károly zöldség-gyümölcs boltjában a délutáni órákban is rend fogadta a vásárlókat. A primőrök felől érdeklőd­tünk, a bolt gazdája elmond­ta, télen ő is a Bosnyákról hozza az árut, nyáron szíve­sen vásárol a túrái termelők­től. Azt beszélik a város­ban, itt olcsóbb az áru. mint másutt. Mi igaz ebből? Az uborka 69 forint, a paprika darabja 7 és 12.30, a saláta 14, forint fejenként. Az előbb még volt gyönyörű, piros re­tek, de a vásárlók elkapkod­ták. Egy ajtóval odább van az Ágika virágbolt, vezetője Ne- rnecz Jánosné. Az igen ízlé­sesen berendezett üzletben pompáznak a szebbnél szebb virágok. Két éve nyitották meg, most azt kérdeztük, mi­lyen a forgalom, kialakult-e a törzsvásárlók köre. Van forgalom, és nem is kicsi, aki egyszer idejön vásárolni, az megmarad vevőnek. Csodála­tos csokrok készülnek, szé­pek a virágok és a koszo­rúk, vasárnap reggel is vár­ják a vevőket. Következő állomásunk a szomszédos kétprofilú üzlet. Egy bejárata van a Kilty divatboltnak és a férfi, női fodrászatnak. Informátorunk Katóknc Gáspár Éva elmond­ja, családi alapon üzemelnek. Az utcára néző részen divat­áruk között válogathatnak. Termékeiket nem áruházak­ból vásárolják, hanem a ké­szítőkkel tartják a kapcsola­tot. Évente rendeznek kiáru­sítást leértékelt holmikból. Ilyenkor sok ruhaneműt rak­nak ki az érdeklődőknek. A helyiség belső részében van a fodrászat, ahol szép frizurákat készítenek. Min­dent összevetve, megállapít­hattuk, ezeknek a boltoknak nem kell külön reklám, ide szívesen térnek vissza az em­berek. A piacon hűvös idő foga­dott, de az eladók száma en­nek dacára nőtt. Igaz, a he­lyi és a körzeti termelők nem jelentkeztek primőrrel, de volt eladnivaló bőven. A burgonya 7, a hagyma 12, a fokhagyma 200, a vegyes zöldség 38 forint. Az újhagy­ma csomója 6, a piros reteké 16 forint. A zöldpaprika da­rabja 12, 18, egy fej saláta 10, 16 forintba kerül. A kel­káposzta kilója 20. az ubor­káé 80, a zelleré 24, a gom­báé 100 forint. Cs. J. A nap programja Április 19-én: Gödöllő, művelődési ház: Gyermekszí n j átszó-talál kozó, 9 órakor. Reismann Mariann: ötven év fényképei, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Á hónap gödöllői műtárgya: Nagy Sándor: A festő ré­mei, megtekinthető az előtér­ben. Helytörténeti gyűjtemény: A Magyar Iparművészeti Fő­iskola 1986-ban végzett bőr­és textilszakos hallgatóinak diplomamunkáit bemutató'ki­állítássorozat. Öltözködés, hét­köznapi, alkalmi és sportos gyermek-, női és férfiruházati kollekciók, kiegészítő kellékek, cipők, táskák, ékszerek, meg­tekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Lóránt Zsuzsa szoborkiállí­tása, * megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábók kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Április 20-án: Gödöllő, művelődési ház: A házibuli folytatódik, fran­cia film, 18 órakor. Reismann Mariann: ötven év fényképei, kiállítás, meg­tekinthető 10—18 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: Nagy Sándor: A festő ré­mei, megtekinthető az előtér­ben. Helytörténeti gyűjtemény: A Magyar Iparművészeti Fő­iskola 1986-ban végzett bőr­és textilszakos hallgatóinak diplomamunkáit bemutató ki­állítássorozat. Öltözködés, hét­köznapi, alkalmi és sportos gyermek-, női és férfiruházati kollekciók, kiegészítő kellékek, cipők, táskák, ékszerek, meg­tekinthető IC—18 óráig. Aszód, múzeum: Lóránt Zsuzsa szoborkiállí­tása, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Iklad, művelődési ház: TIT-előadás a nyugdíjas­klubban, 16 órakor. Díszlet nélküli háttér Megörökített gyerekek memben készítem. Az ilyen jellegű felvételeket leginkább a fiatalok igénylik. Ritkábban fényképezek egyedüli szemé­lyeket, gyakrabban esküvőről érkezett fiatal párokat. Csak elvétve akad idősebb házas­pár, akik fényképet csináltat­nak magukról. — Nem divatos már a nagy­alakú fénykép, csak a levele­zőlap nagyságú. Ennek telje­sen gyakorlati oka van, mert ez könnyen kezelhető, s nem utolsósorban postázható az is­merősöknek. A magam részé­ről a díszlet nélküli háttér tet­szik a legjobban, de a színes felvételeknél mindig az arc színéhez igazítom a falszín színét. Á közeli felvételeknél olyan színeket alkalmazok, amelyek kiemelik az arcokat. Ezek közül a halványkék a legalkalmasabb. — Üjra divattá kezd válni a hosszú, bő esküvői ruha. A virágcsokrok viszont tömöt­tek. súlyosak. Az új divathoz a könnyed, légies csokrok il­lenek, ezért, akik ilyen ruhá­ban mennek fényképezkedni, ilyen csokrot javasolok nekik. Természeténél fogva legizgal­masabb a riportok készítése. Gyakran hívnak esküvőre, névadóra, vagy a gyermekek életét megörökítő események­re. Akármelyikről van is szó, mindig színes felvételeket kér­nek tőlem. Nagyon szeretem ezeket az eseményeket, mert az embereken kívül sok virá­got is fényképezhetek. Lényeges az is, hogy a fény­képek hűen tükrözzék az ese­mények sorrendjét, és tartal­mazzák a lényeget is. Ripor­tokról nagyon ritkán kérnek levelezőlapnál nagyobb nagyí­tásokat, mert ezeket a családi albumba szánják. Sok képet rendelnek, mert szinte minden ismerőst értesíteni akarnak a hozzátartozók az események­ről, és a fontosabb történé­sekről. — Mint már az elején em­lítettem, a legkedvesebb tevé­kenységem a gyermekek fény­képezésé. A kicsinyek fotózá­sa mindig divat volt. s talán az is lesz. A felvételeket a gyermek életéből kell meríte­ni, hiszen, ezek a képek szó szerint életképek lesznek. Sze­rencsére a kisgyermekeket nem lehet mesterkélt helyzet­be állítani, ezért a gyermek­fényképek legtöbbször mozgás­sal telítettek. — Az elmúlt években úgy látszott, elavult divattá válik az iskolai tablók készíttetése. Most újra felfutóban van. Eze­ket a képeket szándékosan fe­kete-fehérben szoktam elkészí­teni, mert egyrészt jóval ol­csóbb a szülőknek, másrészt a nyolcadikos kamaszok éppen abban az időben vannak, ami­kor a pattanások miatt arc­hibák adódhatnak a fényké­peken. Az ilyen hibát retusál­ni kell, mert ez nem mehet az egyéni karakter rovására. Míg a színes felvételen erre nincs lehetőség, addig a hagyomá­nyos papíron ez feltűnés nél­kül elvégezhető. Kovács I. Csaba » ... i Szombati jegyzeté Tudás A tudás útjai kifürkész-/ hetetlenek. Pöttöm és nagyobbacska lányok, fiúk sietnek a gö­döllői Alsó park ösvé­nyein a zeneiskola felé. Hányán és hányán nyűtték az iskola jelenlegi és ko­rábbi épületének falai kö­zött a hangszereket, tanul­ták meg az eligazodást a kották rejtelmeiben, ismer­kedtek korok és mesterek muzsikájával. A legtehet­ségesebbeket fölsőbb isko­lákba terelgetik tanáraik, közülük néhányan hivatá­sos zenészekké válnak. A többség már mesterséget tanul. Nekik azért haszno­sak a zeneiskolában eltöl­tött hosszú évek, mert ze­neértőkké válnak. Az ott megszerzett tudás birtoká­ban lehet szebb az életük. Vélik a tanárok. Városi zenei eseményen körül szoktam nézni a te­remben. Vajh kik és há­nyán ülnek a székso­rokban, akik annak idején ugyanúgy siettek hangszer­rel a kezükben az iskolá­ba, mint a maiak. Nem tudhatom, melyikük lehet ilyen. Az üres székeket lát­va, valamelyest ismerve az adatokat, mennyien kerül­hettek ki az eltelt eszten­dőkben a zeneiskolából, könnyen megállapítható, ők sem tódulnak a művelődési házba, bármilyen híres ze­nekar, szólista, énekes jön is Gödöllőre, akármennyi­re erőlködtek is a szerve­zők a nézőtoborzáson. Né­hány hete Aszódon firtat­tam ugyanezt, hiszen ott is működik zenei tagozvt, elég régóta. A település életét jól ismerő beszélge­tő társaim szerint körülbe­lül az a helyzet, mint Gö­döllőn. Hová lett a tudás? Süket fülekre talált a zenetaná­rok magyarázata? Hiába­valónak bizonyult az igye­kezet, hogy rávehessék nö­vendékeiket a muzsika szépségeire? A zene sajátos része kul­túránknak. Talán nagyobb fogékonyság szükséges ah­hoz, ■ hogy valaki raerezzen szépségeire, függetlenül at­tól, hogy milyen fokon ok­tatják zeneértésre. Vannak a műveltségnek egyszerűbb részei is. Az írás elemi és bonyolultabb szabályaira az általános, a szak- és közép­iskolákban oktatják a gye­rekeket. Ahol esetleg még arról is ejtenek szót, hogy a beszédnek szintén kiala­kulnak törvényszerűségei, amelyeket jellemzőnek tarthatunk valamely nyelv­re, éppen ezért követnünk illik őket. Annál is inkább, mert a fül évezredek alatt ezekhez szokik, ezeket a jellegzetességeket tartja szépnek, másokat zavaró­nak. A francia fülnek szép, hogy a szavak végét több­nyire fölkapják. A magyar fül ugyanazt furcsának tartja. Halljuk embertársaink beszédét, olvassuk levelei­ket, egyéb írásaikat. Hall­gatjuk, olvassuk, s csodál­kozunk. Még olyanokon is, akiknek ,.. Nem, nem sza­bad közelebbről megnevez­ni őket, még a foglalkozá­sukat sem. Az utóbbi idő­ben ugyanis, egészen sze­líd megjegyzéseinkre olya­nok sértődtek meg. akik­ről, s ez szövegszerűen bi­zonyítható, szó sem volt. Legyen elég annyi, hogy nem hátrányos helyzetűek- re. ceruzát, tollat évszám­ra kézbe nem. vevőkre cél­zunk. A jegyzetírást megelőző napon egy apával beszél­gettem. Arról, hogy az üze­mében mennyire tudják már alkalmazni a számí­tástechnikát. Innen jutot­tunk el a fiához, aki még alsó tagozatos, az atya ve­dig alig tud segíteni neki a számtanban. Hová juthat ez a gyerek, kérdezzük ilyenkor álmélkodva. Al­sósként lepipál bennünket, akiknek közép- vagy felső­fokú végzettséget bizonyító irataink vannak. A tudás mely kifürkészhetetlen út­jára? Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents