Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-17 / 90. szám
WST < .tinta VE! 1986. ÁPRILIS 17., CSÜTÖRTÖK Filmforgatás I SZENTENDREI Otílián A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Jövőre fizetni kell a helyért Parkolórendszer a városban Idegen feliratokat olvashattunk a múlt héten a szentendrei főtér üzletei fölött. Az amerikai Werner Braderis cég forgatócsoportja a második világháború idejéig visszanyúló téma jeleneteit filmezi a városban, Veresegyházon és Budapesten. A MAFILM munkatársai bérmunkában segítik amerikai kollégáikat. Különböző hírek keltek szárnyra arról, hogy ebben az esztendőben az idegeneknek és a helyieknek egyaránt parkolási díjat kell fizetni városunk különböző részében. Arról is tud a lakosság, hogy a témával kapcsolatos tanácsi elképzelések már szerepeltek a végrehajtó bizottság ülésén, de a döntés elodázódott. Most már tisztázódtak a dolgok, s így Tegzes Lászlónak, a városüzemeltetési osztály vezetőjének a tolmácsolásában közölni tudjuk az olvasókkal, hogy ebben az esztendőben milyen módon alakul a fizetőparkolás rendszere Szentendrén. Zsebbe nyúlnak Eszerint 1986-ban a Vörös Hadsereg úti Boromissza-ház és a sörkert szomszédságában lévő parkolóban, a Somogyi— Kölcsönös érdekeltség Kistermelők a piacon Tevékenyek a Szentendre és Környéke Kertbarátok és Kis- tenyésztök Egyesületének a tagjai. M'inden hónap első péntekjének délutánján klubnapot tartanak, már elkészítették az 1986. évi munkatér-, vüket, s a tavasz nyílásakor a föld- és gyümölcsfaápolási munkáikat is megkezdték. Az .egyesület elnöke, dr. Sima Antal a nemrég tartott első ülésén vázolta a tagoknak az előttük álló feladatokat. Elsősorban a termékeik piaci értékesítésének megszervezésében kívánnak előrelépni. A 110 kistermelő tevékenysége a városnak azért hasznos, mert minidig friss áruval megrakott kosaraik mögött állnak, a tagoknak pedig azért fontos a szentendrei piac, mert a friss zöldséggel, gyümölccsel, tojással nem ikell utazniuk. Szoros kapcsolatban állnak a PMKK-ban működő nyugdíjasklubbal. A Felszabadulás úti lakótelep úttörői pedig színes műsorokkal készülnek az egyesület tagjaival való találkozásokra. Rövidesen indulnak a buszok a zólyomi és besztercebányai kirándulásra, április végén pedig Dávid Miklós, a Kertészeti Egyetem munkatársa tart elődáft — természetesen szakmai kérdéseikről — a művelődési házban. Május 25-én rendezi az egyesület a már hagyományos gyermeknapot, majd részt vesznek Vácott a Madách Imre Művelődési Központban tartandó környezet- és természetvédelmi napok eseményén. Az Itt tartandó virágkiállításom a termékeikkel szerepelnek. A május 28-tól június 5- ig tartó rendezvénysorozaton többek között meghallgatják a váci Vox Humana énekkar műsorát isi Bacsó parton, a Camesz mellett, az autósmozi területén és a Papszigeten várakozó gépjárművek tulajdonosai parkolódijat fognak fizetni. A felsorolt helyek közül az autóbuszok csak a Gamesz mellett, az autósmozi területén és hétvégén a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár parkolójában várakozhatnak. A Gamesz melletti parkolóban és a Papszigeten nincs időbeli korlátozás a várakozók számára, a buszok tulajdonosai óránként 20, a személygépkocsik gazdái 5, a motorkerékpárral utazók 3 forintot kötelesek leszurkolni. A felsorolt többi helyen a parkolási díj 60 perces időtartamra, a fentebb említett ösz- szegeknek a duplája. A Boromissza-ház mellett, a Somogyi—Bacsó parton az autósmozi területén, s hétvégén a PMKK-nál a várakozási időt maximum 3 órában szabták meg. Időkorlátozás a Gamesz- nél és a Papszigeten nincs. Nem kell fizetni azoknak a gépjármű-tulajdonosoknak, akik a postásstrandon, a rózsakertnél és a vasúti villasornál várakoznak. A szentendrei lakosok közül azok, akik a fizetőparkolóba állnak be, zsebbe nyúlnak. Lezárják a belvárost Jövőre tovább módosítják a parkolási rendszert. Nyolc helyen kapukkal lezárják a belvárost, s területéről teljesen kitiltják az autóbuszokat. Azok a szentendreiek, akik a kapuk által bezárt területen laknak, nagyon kedvezményes évi bérletet fognak kapni. Az azonban még tisztázásra szorul, hogy a kedvezményt minden szentendrei, vagy pedig csak az kapja, aki a belső övezetben él. Az sem tisztázott, hogyan lehet majd megközelíteni a különböző intézményeket. Gondokat vet fel többek között az áruszállítás megoldása is. Az 1987-es elképzelések azonban még nem véglegesek. Olvasóinkat idejében tájékoztatni fogjuk. Énekel, táncol a szántói Studienka Általuk él őseik kultúrája Buda várának felszabadítása után, az 1686-ot követő években lassan ismét vissza- szivárgott a magyarság a hódoltsági területre. Ahova nem jöttek, oda az uralkodók hívták a családokat, magyarokat, szlovákokat, svábokat. Az 1715-ből való zsámbéki adólevél tanúbizonysága szerint öt szlovák család fizetett adót a kincstárnak Szántóból. Akkor még Szántónak hívták a települést, később Királyszántónak — amit jobbára csak Ki- rálszántóként emlegettek a környékbeliek, ma pedig Pilisszántó a község neve. Királyi birtokból Zichyek földjévé lett a vidék, s az itt élő jobbágyok lassan papot is hozlak maguknak, s az 1730-as években — még Mária Terézia uralkodása előtt — kiala kult az igazi település. S mint minden nép, ők is magukkal hozták az elhagyott haza kultúráját, az archaikus lid-hang- soros szlovák dallamokat. Min dig volt egy-két nótás kedvű ember, ki énekszóval kacagta el örömét, sírta el bánatát, s a közösség a régi szövegeket, hangzásokat tovább csiszolta, s adta át az utána következő generációnak. A Nemzeti Színházért Régi jelenség a kis létszámú nemzetiségi csoportoknál az asszimilálódás. Hacsak nincs olyan ember vagy közösség, aki, illetve amely tovább vigye az ősök kultúráját, a zenét, a népviseletet, a nyelvet, egy-két generáción belül elfelejtődik az apák öröksége. Szerencsére egyre több nemzetiségi hagyományokat őrző együttes alakult az országban az elmúlt évtizedekben. Ezek egyike a pilisszántói Studienka, mely kezdetben kórusként működött, majd lassan éneklő tánccsoporttá fejlődött. Hét esztendeje annak, hogy hat óvodai dolgozónő elhatározta, pávakört alakít a szlovák nemzetiségi hagyományok ápolásáért. A júniusi öregek napjára készülve szedték ösz- sze azokat a dalokat, amelyeket ismertek, de rájöttek, hogy egy hozzáértő vezető segítségével lényegesen színvonalasabb műsort tudnának összeállítani. Régi tanáruk hoz, a helyi születésű oroszszlovák szakos pedagógushoz, Kormos Sándorhoz fordultak segítségért, aki valamikor sok szép dalt tanított diákjainak. Ettől a perctől kezdve egyenesen ívelt fölfelé a Studienka munkássága. Igaz, mindenA műszaki szerkesztő alapállása Számíthat a választóira IBfem ÍV* * W- MM * ' •>' % J’ P t 5 napjaikat számos gond nehezítette,. hiszen nem volt állandó termük, ahol hetenként több alkalommal próbálhattak volna. A ruhákról ne is beszéljünk! A színes gyöngyös szlovák népviselet sok pénzbe kerül. Mennyi, de mennyi időt töltöttek azzal az együttes tagjai, hogy az 1984-es bánki nemzetiségi fesztiválra megszerezzék a ruhákat! Még alsószoknyára és kötényre való anyagot csak sikerült megvásárolni, de a felső szoknya s a mellény anyagát sehol nem tudták felkutatni. Végül is a szlovák szövetség segítségével Léván vásárolták meg a szükséges kelméket. Az említett bánki fellépésen kívül sok helyen bemutatkozott már a pilisszántói együttes. A helybéli ünnepségeken kívül táncoltak s énekeltek a pomázi nemzetiségi napokon, a fővárosban a Mezőgazdasági Múzeumban megtartott Népzene a múzeumban című rendezvénysorozat keretében, a Nemzeti Színház és a szántói új iskola javára megrendezett ünnepségeken. Studienka — kutaeska, illetve forrás. Milyen forrásból táplálkozik a szántóiak dalkincse? Erre a kérdésre a csoport vezetője, Kormos Sándor válaszol. — Körülbelül 300 szántói dalt ismer és énekel együttesünk. Ennek egy részét magam gyűjtöttem, tanultam meg az öregektől. Archaikus dallamok A régi, archaikus nyugatszlovák dallamok líd, s az újabbak, akárcsak a magyar népdalok, moll és dúr hangsorúak. Már gyermekkoromban is szerettem a szántói dalokat, s később, mikor megismerkedtem Bartók népdalgyűjtő munkásságával, még közelebb éreztem magamhoz ezt a zenét. Van egy lakodalmasunk például, amelyet a legrégebbi eredeti dallamok s mozdulatok alapján állítottunk össze. A mai 60 évesek nem is nagyon ismernek belőlük minden motívumot, nagy részét csak a nyolcvanasok énekelték. Számtalan sikert értek el a szántói táncosok. A Nagytar- csai lakodalmas ősbemutatója után Hévízgyörkön a megyei minősítőn kiváló címet érdemeltek ki. — Terveik? — Nagyon szeretnénk, hogyha a megyei elismerés után az országos minősítőn is helyezést érnénk el. Az államosítás 40. évfordulójára Iskoiamúzeum a megyében? Szűkebb hazánkban 1979- ben alakult meg a Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozata. A dátumot azért hangsúlyoztuk, mert az ország más részében már több mint 10 éves múltra tekintenek visz- sza a hasonló társaságok. Az elmúlt napokban Plat- thy Ivánnéval, a tagozat elnökségének tagjával beszélgettünk. Megtudtuk tőle, hogy a Pedagógiai Társaság megyénk párt-, állami és tömegszervezeteinek támogatásával az iskolák államosításának 40. évfordulójára szeretne létrehozni egy Pest megyei iskolamúzeumot. — Van-e már az országban másutt hasonló intézmény? — Igen. Pusztaszeren és Vásárosnaményban láttam iskolamúzeumot. Az előbbi településen egy régi tanyai oktatási intézményben helyezték el. Az idősebb nemzedék tagjai örömmel és nosztalgiával mutogatják a gyerekeknek a palatáblákat, tollakat, tintásüvegeket, füzeteket, tarisznyákat. V ásárosnaményban az Eötvös kúriában kaptak otthont a régi tárgyi emlékek. A bejáratnál magnóról hallani az egyszeregyet. — Mi a helyzet szűkebb hazánkban? — Tudunk arról, hogy több iskolánkban látható helytörténeti kiállítás Mi nem akarjuk ezeket az anyagokat kisajátítani. Csak olyan tárgyi emlékekre tartunk igényt, amelyekből valahol több van, vagy felesleges. Több település ve-, zetői is jelezték már, hogy szívesen helyet adnának az iskolamúzeumnak, Döntés azonban még nincs. — Mi a jelentősége egy ilyen intézménynek? — A felszabadulás óta az oktatásunk sokat változott, fejlődött. Sőt mondhatnám évenként más és más. A mai gyerekek már nem tudhatják, hogy milyen környezetben, s milyen eszközökkel dolgoztak szüleik, nagyszüleik. Ezen tárgyi emlékek bemutatása pedagógiai és történeti szempontból egyaránt hasznos lenne. Az ország más részein található iskolamúzeumok igen látogatottak. Arra mindenesetre felkészültünk, hogy a gyűjtőmunka nehéz lesz. A Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozata felhívással fordul a közművelődési és oktatási intézményekhez, szűkebb hazánk aktív és nyugdíjas pedagógusaihoz, és mindenkihez, akik tárgyi és szellemi emlékeikkel támogatni kívánják a múzeum megalapítását, hogy segítőszándékukat levélben jelezzék! Cím: Platthy Ivánná, Szentendre, Joanovics út 15. Irányítószám: 2000. A névvel és címmel beküldött tárgyakat, dokumentumokat a Múzeumok Pest Megyei Igazgatósága leltárba veszi és megőrzi. A pedagógiai társaság az ötleteket és javaslatokat is köszönettel veszi. Konkrét példák alapján Várják az érdeklődőket A Magyar Urbanisztikai Társaság Építőipari Tudományos Egyesületének városrendezési szakosztálya ankétsorozatot indít Településtervezési gyakorlatunk hatékonysága címmel. Az első találkozóra április 22-én, kedden 10 órakor kerül sor Szentendrén a városi tanács nagytermében. Az első előadó Barna Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkára lesz, őt Szabó Leventéné, Szentendre város főépítésze és Kálmánná Ráduly Piroska Ybl-díjas építészmérnök követi. A hozzászólók listáján olvashatjuk Szálka Miklósnak, a Váti vezető tervezőjének. Tóth Istvánnénak, a Szentendrei Városi Tanács munkatársának és dr. Berényi Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete osztályvezetőjének a nevét. Szó lesz a városrendezési tervekről, a belváros alakulásáról, a település közlekedési lehetőségeiről, a kereskedelemről és vendéglátásról, és sok egyébről, ami1 az előadások után a vitában felmerül. A tudományos tanácskozás célja az, hogy konkrét példák alapján vizsgálják az elmúlt évek településtervezetének érvényesülését, illetve annak akadályait. A rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Az oldalt írták: Fiedler Anna Mária, Kovács T. István, Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Agnes Hogy osztja be az idejét? Mindig ez a kérdés foglalkoztat, amikor közéleti emberek életével ismerkedem. Mert azt magyarázat nélkül is értem, hogy az emberekben fiatalon buzog a tettvágy, a megismerés iránti szomjúság, s amikor telik az energiából, sok mindenhez hozzáfog, mindenütt ott akar lenni. Ilyen lehetett Szalai László fiatalsága is, aki most Szentendrén, az Erdészeti Gépgyártó Vállalat üzemében hajol a rajzasztal fölé, s műszaki szerkesztő a foglalkozása. Jelenleg épp egy úgynevezett RPG 6-os típusú targonca tervezésével foglalja el magát, amely ha a terve kikerül a műhelybe, s a szerelők végül útjára bocsátják, rönkfát szállít majd valamelyik erdőben. ' Csakhogy a tervezőjének nem volt mindig ilyen elegáns feladata. 1950-ben. amikor Szentendrére és 1957-ben az üzembe, akkor még a régi Kocsigyárba érkezett, bognár volt a mestersége. Nem is tagadta meg, s mint mondja: bütyköl- get ma is otthon a ház körül, s amint kömívesmunkákra terelődik a szó, akkor is értő partner a társalgásban. Sőt élményei is vannak oszlop- és kerítésfalazásból. A faipari technikumot már itt végezte el. A közélethez pedig gyakorlat és politizálási hajlam kellett. És persze az ember tisztelete és szere tele, mert ez másként nem megy. Akiből ez az érzés hiányzik, minden díjtalanul végzett munkának számolja a perceit, s patikamer- legen osztja be, kivel, mikor és miről tárgyal, s mit pasz- szolhat át a feladatokból másoknak. írásunk szereplője nem nézegeti az óráját, amikor a 13. sz. választókörzet tanácstagjaként a választók ügyes-bajos dolgai felől tájékozódik, s akkor is megáll velük beszélgetni, ha éppen véletlenül találkoznak össze. Közvetlen ember. A tanácsterem padjait 23 év óta koptatja, s a tavalyi választáskor a végrehajtó bizottságba is beválasztották. Ha kérdeznénk, a válasz biztosan igenlő lenne arra, hogy örül-e a nemrég kapott Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésnek, hiszen ez megtisztelő, s az ember minden önzetlensége ellenére is örül az elismerésnek. A tanács vezetői szerint jól képviseli a körzetét, hasznos javaslatai vannak, s amit kritizál, azon tényleg lehet és kell javítani. Szóval: bütvkölés. tanácsülés, vb-ülés, közvetlen kapcsolatok. családi kirándulások, gmk az üzemben. Ehhez tényleg sok idő és energia kell. Pedig Szalai László is abban a korban van már, amikor elmesélheti, hogy már megkapta az obsitot a hadseregtől, s látta némely társát bottal érkezni az ünnepélyes aktusra, s hogy a névsorolvasáskor egyesek neve után elhangzott: beteg. másoké után meg az: meghalt. És ez a kor az, amikor az ember egyre inkább kívánja a régi barátok társaságát, s rájön, hogy nem szabad elhanyagolni a barátságokat, kellünk egymásnak. Légyen törvény a magunk számára, hogy erre időt kell áldozni. Ebből az alapállásból indul a tanácstag a körzetébe, a város szép tanácstermébe és a munkahelyre mindennap, amikor olyan gondolatokkal kell foglalkoznia, mint a gázvezeték kívánsága, amiből csak az évtized végére lehet valami, de a csatornázást talán jövőre elkezdhetik a körzetben. Ha hívja őket, akkor biztosan jönnek majd az emberek, hiszen előzetesen már ígérték, hogy ott lesznek a játszótér építésénél, a Mészáros Dezső szoborpark kialakításánál, a faültetésnél. A vb-tag fejében ott van a város örökzöld témája, a zöldség-, a gyümölcs-, a kereskedelmi ellátás javítása. Nem lehet vele megbékélni, s időnként óhatatlan, hogy a rajzasztal mellé ne lopakodjon oda ez is, az is. De mindkét helyen pontosan kell számolni, reálisan kell gondolkodni.
