Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 90. szám

1986. Április n., csütörtök M£M*m 5 Nemrégiben tárgyalta új öt­éves tervét a Pest Megyei Ta­nács. Kézenfekvő a kérdés: hogyan fejlődött megyénk közoktatása az elmúlt évek­ben. mit sikerült megvalósíta­ni a célkitűzésekből, milyenek gyermekeink nevelésének mai körülményei? Jobb óvodai feltételek Hazánkban az elmúlt évti­zedekben erős demográfiai hullámhegyek és völgyek vál­tották egymást. Különösen erősen éreztük ezt a hatást Pest megyében, ahol 1964-ben 10 500, tizenegy év múlva pe­dig 18 200 gyerek született. A mostanra kialakult ked­vező óvodai helvzetet a het­venes évek korábban soha nem tapasztalt társadalmi méretű óvodaépítési akciója alapozta meg. Az elmúlt öt évben az óvo­dáskorú gyerekek számának jelentős csökkenése és az újabb, közel 2700 hellyel bő­vített óvodai hálózat már me­gyénkben is jobb feltételeket teremtett. Az óvodáskorúak száma — sajnos kedvezőtlen folyamatként — több mint 15 ezerrel csökkent, és ez együt­tesen azt jelenti, hogy ma már a 3—6 évesek 91.6 százalékát fogadják óvodáink. 17 száza­lékkal többet, mint az évti­zed elején. A fejlesztések ered­ményeként mérséklődött az óvodák zsúfoltsága, javultak a gyerekekkel való szakszerű foglalkozás lehetőségei, az is­kolára való felkészítés körül­ményei. Az optimális feltéte­lektől azért még sok helyütt messze vagyunk, hiszen — bár a megye óvodafejlesztési ter­vét 520 hellyel túlteljesítet­tük — mindössze a szükség­megoldásként létrehozott óvo­dai helyek száma csökkent, A közel teljes óvodai felvétel árnyékban még néhány fő­város környéki településen van elutasított gyerek. A sok veszélyeztetett, hátrányos hely­zetű kisgyerek óvodai foglal­kozásból való kimaradása — a nevelés korai, tehát haté­kony szakaszában — növeli a környezeti, társadalmi, szociá­lis hátrányokat. Javulás és romlás A VI. ötéves tervben az ál­talános iskolák feltételrend­szerének fejlesztése, bővítése érdekében országos (és termé­szetesen megyei) társadalmi­gazdasági programot hirdet­tünk. Szükség is volt a társa­dalmi összefogásra és a gaz­dasági lehetőség célirányos felhasználására, hiszen lehe­tett tudni, hogy öt év alatt az általános iskolai tanulók száma 109 ezerről 123 ezerre nő. A társadalmi-gazdasági program széles körben meg­értésre talált. Űj, korszerű is­kola épült vagv bővítés volt többek között Aszódon, Buda­örsön. Cegléden, Diósdon, Ér­den, Foton, Gödön. Guálon, hogy csak az ábécé első be­tűinél maradjunk. A VI. ötéves tervben átad­tunk 432 új tantermet. De az alkalmatlanság vagy éppen az iskolai bővítések miatti osz­tályterem megszüntetéseket is levonva, szükségmegoldásokat és átszervezéseket figyelembe véve 493-mal nőtt az osztálv- termek száma. A vártnál je­lentősebb áremelkedés és a tanácsok beruházási lehetősé­gének csökkenése miatt nem épült fel 203 tervezett általá­nos iskolai tanterem. Idén és a következő években kell be­fejezni a jelenleg építés alatt álló 188 tantermet. Az isko­laépítés üteme meghaladta a diákok számának emelkedé­sét. ígv a kényszerű váltott műszakban tanuló gyerekek aránva a korábbi 42 százalék­ról 26 százalékra csökkent. De emellett azt is látnunk kell — és ez további feladatainkat is jelzi —. hogv tizenkét megyé­ben járnak összesen annyian váltott, műszakban iskolába, mint nálunk. Pest megvében az országos­nál koráhban kezdődött a de­mográfiai hullám, magasabb csúcsot ér maid el a követke­ző években és lefutása is las­súbb lesz. mint másutt. A le­hetőségekhez mért, de a szük­séglettől elmaradó iskolaépí­tés és a tanulóiétszám ugrás­szerű emelkedésének együttes hatásaként több tekintetben romlottak az oktatási feltéte­lek. Országosan nálunk a leg­magasabb az egy tanteremre, egy tanulócsoportra, egy pe­dagógusra jutó tanulók száma. Ez a nevelőmunka hatékony­ságát nem szándékaink sze­rint befolyásolja. Jelenleg me­gyénk iskolái közül harminc­ban az osztálytermek kihasz­náltsága átlépi a pedagógiai tűréshatárt, tehát, egy tante­remre 1,7—2 csoport jut. Ked­vezőtlen az oktatás több felté­tele a monori, dabasi, nagyká- tai, érdi térségben. Évtizedes feladatunk a gye­rekek egésznapos ellátásának, napközi otthoni elhelyezésé­nek, étkeztetésének biztosítá­sa. Űt év alatt 9600-zal nőtt a napközibe felvett, ezzel együtt pedig 15 ezerrel az étkeztetés­ben részesített tanulók száma. A szép növekedés azonban nagy területi eltérések mellett valósult meg. örvendetes, hogy többek között Vácott, Gö­döllőn, Szentendrén jóval öt­ven százalék fölötti az ellátás, helyenként viszont ennek fe­lét is alig haladja meg. Míg az alsó tagozatosok fe­le napközis, a felsőben mind­össze a gyermekek ötödé ré­szesülhet ebben. Pedig ennek a korosztálynak másként, de legalább annyira szüksége van a pedagógiai környezetre és bizony egyre többször a gyermeket védő funkcióra is. Ezért gond, hogy a tervezett 97 napközis teremmel szem­ben csak 47 épült föl, s ezek nagy »része is osztályokat fo­gad. A hiányzó termek és a to­vábbra is szűkös étkeztetési kapacitások miatt a napközis tanulók aránya csak 5 száza­lékkal nőtt. A Pest megyei el­látás országosan is a legala- cspnyabbak közé tartozik. Az oktatás javuló körülmé­nyeit jelenti, hogy tovább csökkent az összevont csoport­ban tanulók aránya. Felső ta­gozatos diákjaink 99,5 százalé­ka már szakrendszerű okta­tásban részesül. Az elmúlt években 50 millió forintos ér­tékkel bővült az alapvető tan­eszközök köre. Megjelent és a vártnál gyorsabban terjed a video és számítástechnika be­kapcsolása az oktatásba. Ezekben az években befeje­ződött az új tantervek beveze­tése minden iskolatípusban. A széles közvélemény erről több­nyire úgy értesült, hogy „megint új tankönyvek van­Hogy kik... Amióta csak mikrofont vett a kezébe, új­ból és újból dicsérni muszáj Vágó Istvánt. Egyszer azért bólintunk egy nagyot, hogy milyen pompásan beszéli az idegen nyelveket. másszor meg azért csettintünk, hogy mennyire tapintatosan — in- tellligensen. jól nevelten — dirigálja végig a műsorait. Most pedig megint neki szól az elismerés! Nevezetesen azért érdemli ki ezt a leg­újabb tapsot, hogy volt bátor­sága berekeszteni régebbi so­rozatait. és belevágni abba a vadonatúj vetélkedőbe, amely­nek a Hogy kik vannak ... címet adta. Most, hogy immár túl va­gyunk ennek a fejtörősdinek a legelső adásán, tudhatjuk: afféle személyre és foglalko­zásra szóló barkochba lesz ez a legújabb Vágó-féle vállalko­zás. Mégpedig többszörös csa- varintással lebonyolítva, köl­csönösségi alapon: tehát nem csupán a rejtekező személyek­ről kell megmondani, hogy ugyan ki közülük az első osz­tályú futballbíró, szállodai szobafőnök, illetőleg kottaíró, hanem ezeknek a kedves kü­löncöknek is tippelniük kell faggatóik múltját, jelenét il­letően. Mindezek után pedig — láthattuk, tapasztalhattuk — egymás mellé kerül a kér­dező és a kérdezett, s ígv kétszemélyes csapatot alkot­nak” az iskolában. Az új — és esetenként sikertelen — tankönyvek mellett korsze­rűbb műveitséganyag került a tantervekbe, tankönyvekbe. Korszerűbbé váltak az alkal­mazott módszerek, de ezen a téren még bőven van tartalék. Szélesedett, kiterjedt az isko­lák nevelőmunkája, bővült a környezettel való kapcsolat — az utóbbit segítette a több he­lyen bevezetett fakultációs ok­tatás. A létszám emelkedését meghaladóan növekedett a nemzetiségi nyelvet: szlová­kot, szerbet, németet tanulók száma. Ma majdnem minden tizedik diák szülei, nagyszü­lei nemzetiségi anyanyelvét ta­nulja. A fogyatékos gyerekek elhelyezése az iskolák többsé­gében kedvezőtlen. A legne­hezebb terhet viselő családok helyzetén javított az új ceglé­di 120 helyes, 18 tantermes in­tézet átadása, a szép gödöllői kisegítő iskola megépítése és a nagykátai tanácsház ilyen célú átalakítása is. Nincs belső tartalék Ma megyénkben 21 ezren tanulnak középfokon. A szak­munkásképzőbe járó diákok száma öt év alatt 35, a közép- iskolásoké 25 százalékkal emelkedett. Ilyen mértékű nö­vekedés a f őváros mellett csak Pest megyeien jelentkezik, s ez is már azt jelentette, hogy középfokú intézményeink meg­teltek, több tanulót fogadni nem képesek. A gyarapodó diáksereg jobb elhelyezésére 35 tanterem és 480 kollégiumi hely megépítését tervezték a tanácsok. Elkészült Szentend­rén az új gimnázium, Érden, Ráckevén ugyancsak bővítet­ték a gimnáziumot, épületcse­rével javult a nagykőrösi, szentendrei szakmunkásképző, a dunakeszi, budaörsi középis­kolák elhelyezése. A növekvő létszám fogadását emellett több belső átalakítás, sok tár­sadalmi munkával, üzemi és tanulói segítséggel megépített kisebb bővítés tette lehetővé. Az általános iskolákra kon­centrált erőfeszítések és a költ­ségnövekedés miatt elmaradt a százhalombattai szakközép- iskola és a tervezett diákott­honok építése, a szakképzés­hez szükséges gépek, eszközök beszerzése. Az elmúlt hetek­ben átadták a ceglédi szak­munkásképző új épületét és az idén készült el a váci egész­ségügyi szakközépiskola is. Megyénk közoktatásának legnagyobb gondja a több mint va tör újabb diadalokra az alkalmi duó. Ha csupán azt rögzíthet­nénk itt. hogy, nagyobb zök­kenők nélkül, az óvásokat és ellenóvásokat mellőzve zajlott le a Hogy kik vannak ... nyi­tánya, már az is egyenlő len­ne az elismeréssel. Ám ennél jóval több történt: Vágó Ist­ván ismét olyan jókedvre de­rítette partnereit, hogy csak úgy sziporkázott a hangulat. Egymást követték a jobbnál jobb bemondások, s nyilván nem tévedünk, ha' azt állít­juk: ezen a felvételen még a láthatatlan operatőrök is foly­vást kuncogni kényszerültek. S ha szabad valamit felró­ni, az éppen ez a túlzott akusztikai szabadosság lenne Tehát az, hogy a viadorok — elsősorban is a sajtó jeles képviselői — mindjárt a kez­detek kezdeténél oly felsza­badultan adták-vették a szót, annyira társasági emberként csevegtek, hogy többször, ép­pen az a válasz sikkadt el. amire a játékvezető kíváncsi volt. Ezen a szépséghibán per­sze könnyűszerrel lehet segí­teni. Több sem kell hozzá, mint felvétel előtt kit-kit meg­kérni: kuncoghat bátran, de a másik beszédébe lehetölee ne hahotázzon, poénkodjon bele . . . Családi vasárnap. Hanem azon a Családi vasárnapon, amelyet egy érdi helyszín be­kapcsolásával — most, április két évtizede tartó, súlyos pe­dagógushiány. A megnöveke­dett iskolai feladatok ellátásá­hoz öt év alatt kétezerrel kel­lett növelni a pedagógusok számát, és így is országosan a legalacsonyabb az ellátottság. Hiányzó pedagógusok Miközben a bérezés feltéte­leinek javításával, ösztöndí­jas szerződéskötéssel, a letele­pítés több formájával, nyug­díjasok, szerződéses nevelők alkalmazásával próbáltuk eny­híteni a hiányt, újra emelke­dett a képesítés nélküli óvó­nők aránya (ma is 15,5%).' az általános iskolai pedagógusok majd 11%-a ugyancsak képe­sítetlen. A 424 nyugdíjas mel­lett összesen 1378 képesítés nélküli nevelőt alkalmaznak iskoláink, óvodáink és így is közel kétszáz állás betöltetlen. Emellett további 170 tartósan távollevő, többnyire gyesen le­vő pedagógust kell még he­lyettesíteni. Ezek a komor szá­mok egyrészt azt jelzik, hogy pedagógusaink teljesítőké­pességük határán, túlzsúfolt iskolákban igyekeznek ifjúsá­gunk nevelésének ügyét be­csülettel szolgálni. Köszönet illeti ezt a helytállást. Más­részt adataink azt is mutatják, hogy csak átmeneti intézkedé­sekkel nem lehet — mert ed­dig sem sikerült — az ország legnagyobb megyéjének peda­gógushiányát megoldani. Köz­ségeinkben, városainkban szol­gálati szobák, lakások építésé­vel, az önerős lakáshoz jutás segítségével meg kell oldani a pedagógusok letelepítését. Pest megyében bővített és új pedagógusképző intézmények kellenek, ha nem akarjuk, hogy még a következő évez­redben is képesítés nélküliek ezrével kelljen pótolni a hiányzó óvónőket, tanítókat, tanárokat. öt év egy ifjú ember életé- ban nagy idő. Óvodásból felső tagozatos, kisiskolásból gim­nazista, középiskolásból egye­temista lehet. Mindannyiunk felelőssége, hogy közös mun­kával, társadalmi összefogás­sal javuljanak többnyire ked­vezőtlen feltételeink. Régi igazság, hogy olyan lesz a hol­nap felnőtt társadalma, ami­lyenné ifjúságunkat neveljük, de az is igaz. hogy ezt az ifjú­ságot csak egyszer lehet fel­nőtté nevelni — és ezzel a le­hetőséggel, felelősséggel most és nekünk kell élnünk. Dr. Novák István a Pest Megyei Tanács VB művelődési osztályvezetője 13-án engedtek a képernyőre, más semmi sem segíthet. Ez a Vitray Tamás vezette esz­mecsere ugyanis immár meg­ismételhetetlenül tűnt tova. s hagyott maga mögött rosz- szacska emlékeket. Tulajdonképpen egyetlen egy bajunk lehetett csak ez­zel a szűk másfél órával: az. hogy közhelyszerűen érdekte­len volt. Témáját — mármint azt, hogy egy-egy sikeres há­zaspárnak a sikertelenebb fe­le mennyire sínyli meg a férj, illetőleg a feleség karriercsi- nálását — éppen csak pedze­gette, de egyáltalán nem bon­totta ki. Mind a nemzetközi sikereket elért rockzenész mind a Beruházási Bank osz­tályvezető asszonya éppen csak jelezgette, milyen erőfe­szítések árán jutott el pálya­futásának mostani szakaszába, és életük párjai sem merész­kedtek túl a szabványíordu- latokon. A tapintatosságnak ebben az érdektelen légkörében ter­mészetesen az Érdről érkező kérdések is tompán csattan­tak, és semmi olyat nem de­rítettek ki. ami csak egy ki­csit is megpezsditette volna ezt a familiáris együttlétet. Viccesen hangzik, de a bi­zony, tűrni kell. bizony, át kell vállalni a terheket — hangzatú bölcsességeken túl semmi érdemlegesebb üzenet nem célozta meg a nyilván erősen hegyezett füleket... Akácz László Tv-FIGYELŐ' H ETI F [ LM I EGYZETI Nincs kettő négy nélkül Búd Spencer a Nincs kettő négy nélkül egyik mozgalmas jelenetében Kissé bonyolult cím, de rög­tön egyszerűvé válik, ha any- nyit mondunk: Búd Spencer és Terence Hill. Ök ugyanis az a bizonyos kettő — de a négy is. A merész matematikai ál­lítás is könnyen megfejthető: a közönség kedvenc kettőse ezúttal megkétszerezi magát. Eljátsszák egyszer a szokott alapfigurákat: a behemót, jámbor, ámde bikaerős mac­kót Spencer (aki ezúttal egy New Orleans-i dzsesszklubban szaxofonozik), az izgága, ár­tatlan kék szemű, cingárnak tűnő, ámde acélöklű habókost Hill (aki ezúttal mindenféle veszélyes mutatványokat vég­ző kaszkadőr). És eljátsszák azt a multimilliomos dél-ame­rikai üzletember-párost, mely­nek egyik tagja, Antonio, hús- torony teste dacára törékeny lelkű, félénk és puhány (ez persze Spencer szerepe), uno­katestvére, Bastiiano pedig áb­rándos, kicsit ütődött és ide­gesítően finomkodó (ez termé­szetesen Terence Hill). S hogy a dolog még érdekesebb le­gyen, a forgatókönyvet író Marcotullio Barboni kitalálja, hogy a szaxofonos—kaszkadőr páros — mivel kísértetiesen hasonlít a .multimilliomosokra — fejenként másfél millió dol­lárért felvállalja a hasonmás szerepét egy hétre. Jó alapszituáció ez, bármit ki lehet okoskodni belőle. Amit az E. B. Clucher ren­dezte olasz film kicukoskodik, az nem túlságosan eredeti, de nem is túlságosan ostoba és untig ismert. A lényege az, hogy a bumfordi, faragatlan és gátlástalan hasonmások kü­lönböző veszélyeken és vi­szontagságokon át megvédei- mezik megbízóikat, — de eközben percenként kerül sor valamiféle kalamajkára, vagy egy óriási verekedés, vagy egy üldözéses jelenet, vagy egy mindent fejtetőre állító ele­gáns estély formájában. A borotvás gyilkos Elég vérfagyasztó cím, s mi sem természetesebb, hogy iz­galmas krimit sejtet. A Dusán Klein által írt és rendezett új csehszlovák film egyik rétege kétségtelenül az is: bűnügyi film, amelyben két gyilkosság is történik. Először egy fiatal­embert találnak elmetszett nyakkal, aztán egy szép fiatal lányt, akivel hasonló módszer­rel végzett a gyilkos. E kettős gyilkosságot természetesen ki kell -nyomozni, s ez meg is történik. A film végére meg­kerül a gyilkos. Ez tehát ed­dig rendben is volna. A film másik rétege azon­ban érdekesebbnek tűnik, mint ez a 'krimivonal, noha szorosan összefügg a két szál. A két áldozatot ugyanis a vi­déki város szélén meghúzódó cigánytelepen találják meg, — s a szép fekete lány, Naha, maga is cigány volt. S ez a környezet és ezek a tények igen erős kicsengést adnak a filmnek. Arról van szó, hogy ezt a cigánytelepet, a roskado­zó házakkal, az agyonzsúfolt, lakásnak alig nevezhető helyi­ségekkel, a közművesítés, az alapvető városi civilizáció és higiénia tökéletes hiányával együtt, fel akarják számolni. Modern lakótelep kerülne a telep helyére. De a lakók nem óhajtanak kimozdulni innen. Védik a lakóhelyüket — vagy inkább azt az életformát, ame­lyet itt élnek, melybe beleszü­lettek, megszokták, s bár tud- tudják, hogy nem a legjobb, mégis szeretik. Alapvető konf­liktus ez, s nemcsak ebben a csehszlovákiai városban. És alapvető konfliktus, hogy ezekről a telepekről gyakran kerülnek ki kisebb-nagyobb bűnözők, akik miatt a közvé­lemény differenciálás nélkül általánosít: ezek mind ilyenek. Mindez, s még ezernyi más dolog abban a nálunk is jól ismert problémahalmazban foglalható össze, melynek ne­ve: cigánykérdés. És ez a kérdés a film szerint csaknem ugyanolyan tünetekkel létezik Csehszlovákiában, mint ná­lunk. A borotvás gyilkos azonban mégsem igazán meggyőző film. Elsősorban azért nem, mert a krimi és a társadalom­szociológia rétegeit nem képes simán egybedolgozni, a két cselekményvonal többnyire párhuzamosan fut. A másik fontos oka a mérsékelt siker­nek: a nagyon fontos cigány- kérdésnek inkább csak a szí­nes felszínét, a cigányfolklór bizonyos látványos mozzana­tait, s a téma közhelyeit tud­ja megmutatni. Irány a vadászház Lehetne ez a román film — az első nagy játékfilmjét ké­szítő Cornel Diaconu rendező alkotása — kitűnő szatíra is. Azt meséli el ugyanis, hogyan szervezi meg az egyik gyár igazgatója a miniszterhelyette­si rangban lévő vezérigazgató „megvadásztatását" abból a célból, hogy ezzel a kis kiruc­canással feledtesse a főnök­kel. miszerint már második éve nem teljesíti a gyár a tervét. S miközben ez a lét- fontosságú akció zajlik, ho­gyan fut minden zátonyra: a hegyek közt a felhőszakadás­ban mint akad el az alkat­részhiányos Dacia, mint akol- bólitják ki a vadászházból az oda éppen az igazgató alá­írásával megérkező, üdülésre beutalt családot, mint lesz a nagy vadászatból majdnem emberhalál, mert a minden­ható vezér épp egy másik va­dásztársaság egyik tagjára lő rá véletlenül, aki meg az ő főnöke — satöbbi, satöbbi. S azt is megtudjuk, hogy a ki­rándulásra a férfiakat elkísé­rő két nő nem éppen ártatlan virágszál: tudnának mesélni a fejesekhez fűződő kapcsola­taikról. A forgatókönyv azonban semmiféle szatirikus, vagy esetleg élesebb bíráló hangot nem engedélyez. Így aztán megszületik egy feltűnő rövid­sége dacára is hosszúnak tűnő, moralizáló, gyér humorú és vékony cselekményű film, amely legfeljebb vázlatnak tűnik egy nyilván létező tár­sadalmi jelenséget kritizáló munkához. Takács István Az ifj úság nevelésének eredményei és gondjai • • j Ot év mérlege a közoktatásban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents