Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 90. szám

1986. ÁPRILIS 17., CSÜTÖRTÖK Nemzetközi rákkongresszus Budapesten Soha nem látott érdeklődés övezi Tegnap a Parlamentben saj­tótájékoztatói} jelentették be, hogy a nemzetközi rákunió ez év augusztus 21. és 27. között Budapesten a BNV területén rendezi XIV. nemzetközi kongresszusát. Az unió öt éve alakult, 137 ország tudósait tömöríti, szék­helye Genf. Eddig — négy- évenként — rendszerint nagy országokban rendezték a kongresszusokat, 1962-ben pél­dául a Szovjetunióban, így a magyar kutatók és az onkoló­gus orvosok megbecsülését, el­ismerését jelzi, hogy egy olyan kis ország ad otthont a tanács­kozásnak, mint hazánk. Rá­adásul ilyen nagyarányú ér­deklődés eddig soha nem volt tapasztalható: több mint 7 ezer 900 jelentkezés és mintegy 4 ezer előadáskivo­nat érkezett eddig a szerve­zőkhöz. Egyedül Japánból mintegy 800-an jönnek. Újdonsága lesz a kongresz- szusnak, hogy — mert a da­ganatos megbetegedések közé az AíDS-t is besorolták — az új kórral is foglalkoznak majd a tanácskozáson. A külhoni és hazai onkoló­gusok programja egyébként 720 előadásból és 1600 poszter- bemutatásból áll majd, az elő­adások 25 szimpóziumon, 37 kerekasztal-konferencián s 33 szemléltető jellegű szekcióülé­sen hangzanak el. öt világrész kiemelkedő szakemberei közül kerülnek ki az előadók, akik. többek kö­zött beszámolnak majd a tu­mor-patológiával, immunoló­giával, tumorbiológiával, tu- morbiokémiával, a kémiai és vírusos eredetű rákkeletkezé­sekkel, a gyógyszerezéssel, a kísérleti gyógymódokkal fog­lalkozó albizottság eredmé­nyeiről. Kisházi Iván György A Pestvidéki Gépgyárban A honvédelmi bizottság ülése Az Országgyűlés honvédel­mi bizottsága Török Mihály­nak, a testület titkárának el­nökletével szerdán kihelyezett ülést tartott a Pestvidéki Gép­gyárban. Az ülésen részt vett Cservenka Fcrencné, az Or­szággyűlés aleinöke és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszter is. A képvise­lőiket Fövényssi Ervin vezér- igazgató tájékoztatta a gyár munkájáról. Az ülésen felszó­lalt Börcsök Dezső budapesti, Sebők János Veszprém me­gyei, Tóth Antal Bács-Kiskun megyei, Kovács Mátyás Ko­márom megyei, Virágh Ferenc budapesti, Viola Károly Pest megyei, Szálai Istvánná Vas megyei, valamint Géczi István budapesti képviselő. A honvédelmi bizottság tag­jai ezután gyárlátogatáson is­merkedtek meg a vállalat te­vékenységével. A KfiSZÖV tisztújító kiildöttközgyúlésén Kezükben a felleniül és kulcsa Számadás öt év munkájáról, a VII. ötéves tervidőszak fel­adatainak vázolása, az OKISZ IX. kongresszusa irányelvei­nek megtárgyalása — ezek voltak a Pest Megyei Ipari Szövetkezetek elnöksége tegna­pi küldöttközgyűlésének főbb témái. A testület megválasz­totta továbbá a KISZöV tiszt­ségviselőit, valamint az OKISZ-kongresszus küldötteit. A küldöttközgyűlés munkájá­ban részt vett Lénárd László, az MSZMP Pest Megyei Bi­zottságának titkára, Németh Ferenc, az OKISZ elnökhe­lyettese, Kuncz Béla, a megyei tanács ipari osztályának veze­tője, Soltész Lajos, a HVDSZ Pest Megyei Bizottságának titkára, valamint Kiss Jenő, a KISZ Pest Megyei Bizottságá­nak titkára. Beszámolójában dr. Bernáth Tibor, a KISZÖV elnöke' ki­fejtette: megyénk ipari szö­vetkezetei eredményesen zár­ták a VI. ötéves tervciklust, a tagszövetkezetek jelentős fejlődést értek el az elmúlt öt esztendő alatt. Az előző periódushoz viszonyítva meg­duplázódott a gazdálkodó egy­ségek teljesítménye, javult termékeik minőségi színvonala és piacképessége. A Ceglédi Vas-, Elektromos és Műszerész Szövetkezet például tavaly kezdte meg a fotókémiai és vegyi laborok gyártását, az ICO írószer Szövetkezet új tí­pusú irodaszereket értékesít sikerrel tőkés piacokon; de említhetjük a TEXELEKTRO Ipari Szövetkezetét is, amely tetszetős bőröndjeivel szintén jelen van a konvertibilis pia­con. INfőtt a szövetkezeti ipar nyeresége is a beszámolási időszakban; elsődlegesen a termelés növekedéséből, a költségek lefaragásából adó­dóan. Éltek természetesen az áremelés lehetőségével is, ez azonban a növekmény mind­össze 16 százalékát tette ki. A VI. ötéves terv időszaka a jó eredmények mellett ked­vezőtleneket is hozott. Nem mindenütt sikerült alkalmaz­kodni a keményebb feltételek­hez. A veszteséggel birkózó egységek közül a Taksonyi Háziipari Szövetkezet nem volt képes önerőből rendezni sorait; az OKISZ-tól és a KISZÓV-től kapott támogatás sem lett volna elegendő a ki­bontakozáshoz, így a végső megoldást a Texgráf Szövetke­zetbe történő beolvasztásuk je­lentette. Tavaly három szö­vetkezet zárt veszteséggel, kö­zülük a Ferromechanika az, ahol a fejlesztési célok val­lottak kudarcot. Az értékesít­hetetlen, ugyanakkor költség­faló termékek sorsa a kiselej­tezés lett, s noha ez érzéke­nyen érintette a céget, mai tevékenységük alapján bízni lehet a kibontakozásban. A Promax Építő, Szervező cs Szolgáltató Kisszövetkezet szintén csak saját erejére szá­míthat helyzete rendezésében. Más kategóriába kell sorolni a Monori Építőipari Szövetkeze­tét, amelynél — és ezzel nem áll egyedül — a maximált áras lakásépítés okozta a vesz­teségek nem elhanyagolható hányadát. Ám nem ez volt az egyedüli ok, tehát a vezetés­nek van javítanivalója — pénzügyi gazdálkodásán is. Pest megye ipari szövetkeze­tei kiveszik részüket az ex­porttevékenységből is, amely­nél — hasonlóan az országos­hoz — az volt a jellemző, hogy a szocialista országokba való kivitel bővült dinamiku­sabban. Némi visszaesés mu­tatkozott a lakossági szolgálta­tásoknál is, minthogy ez nem produkál könnyen nyereséget. Márpedig mind a tőkés ex­port, mind a szolgáltatás nél­külözhetetlen eleme az ipari szövetkezetek munkájának — hangsúlyozta hozzászólásában nyomatékosan Lénárd László, a megyei pártbizottság titkára, aki azt is kifejtette, hogy a jelenlegi technikai színvona­lunkat — ideértve az önkölt­séget is — nem honorálja a külpiac. Az egyensúly megtar­tásét szolgáló tőkés export növelését a kormányzat úgy­nevezett rásegítő intézkedések­kel segíti, de a fellendülés kulcsa az első vonalban mun­kálkodók kezében van. A KISZÖV küldöttközgyű­lése a beszámolók, szóbeli ki­egészítések és a hozzászólások­ra adott válaszok elfogadása után megválasztotta az elnök­séget és a különböző munka- bizottságokat. A • Pest1 Megyei KISZÖV elnöke ismét dr. Bernáth Tibor lett. Kisgazdaságok és nagyüzemek Tájékoztató a MÉM-ben A mezőgazdasági termelés eredményeiről, gondjairól és fejlesztésének lehetőségeiről tájékoztatták szerdán az új­ságírókat a MÉM-ben. Boruzs Gyula, a miniszté­rium szövetkezeti főosztályá­nak helyettes vezetője elmon­dotta, hogy a kistermelők ta­valy a mezőgazdasági terme­lés több mint egyharmadát adták. Tevékenységükben azonban 1984-hez képest négy- százalékos visszaesés követ­kezett be. A csökkenés okai közé sorolta az elmúlt évek aszályát, a szőlő- és a gyü­mölcsültetvényeket ért fagy­károkat, továbbá azt, hogy romlott a kistermelők és a munkájukat szervező nagy­üzemek, illetve áfészek anya­gi érdekeltsége. Csökkent c kisgazdaságok jövedelmezősé­ge is, amit bizonyít, hogy 1981 és 1985 között az általuk vá­sárolt ipari eredetű termékek ára átlagosan 32 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a me­zőgazdasági termékeké csak 22 százalékkal nőtt. A termelést kedvezőtlenül befolyásolta a területek csök­kenése is: öt év alatt a kis­termelést szolgáló szántó és a kert 10 százalékkal, a gyü­mölcsös 27 százalékkal lett ki­sebb. A mezőgazdasági terü­letből a kisgazdaságok már csupán 13 százalékban része­sednek. Az 1985-ös visszaesés elle­nére a mezőgazdasági kister­melés a hatodik ötéves terv időszakában a nagyüzemeké­vel megegyezően • mintegy 12 százalékkal növekedett, és ér­téke az 1981. évi változatlan áron számolva meghaladta a 82 milliárd forintot. A nagy­üzemek szakemberei közül mintegy háromezren segítik a kistermelés szervezését, a ta- karmányellátást, az állategész­ségügy javítását stb. A terme­lőszövetkezetek, az állami gaz­daságok, valamint az áfészek évente mintegy kétmilliárd fo­rintos szolgáltatással — álta­lában nyereség nélkül, vagy csak minimális haszonnal se­gítik a háztáji és egyéb kis­gazdaságokat. Az összeg több mint egyharmadát a termé­nyek és az állatok szállítására költik. A MÉM-ben azt ter­vezik. hogy a jövőben a kis­termelők olyan anyagi érde­keltségét kell megteremteni, amely lehetővé teszi, hogy nyereségükből a szolgáltatást végző gazdaságok is nagyobb mértékben részesedjenek. Tékozlunk és takarékoskodunk Mindenkire érvényes szabály Nem tőlünk független folyamat részesei vagyunk Soroljunk gyors egymás­utánban kommentárt nem igénylő tényeket. Tavaly a szénbehozatal jócskán meg­haladta a kétmillió tonnát. A földgáz importja a négymil- liárd köbméter közelébe ke­rült. Egy, látszatra az elő­zőektől független tény: to­vább épül a paksi atomerő­mű. Másfelé tekintve: a trak­torok behozatala az 1984. évi visszaesés után 1985-ben is­mét növekedett, amint a te­hergépkocsiké úgyszintén., ez utóbbinál az importált meny- nyiség minden korábbi esz­tendőét meghaladja, azaz re­kord ... Az érem túlsó olda­lát nézve: a megye mezőgaz­dasági nagyüzemeiben « te­hergépkocsiknak több mint az egynegyede teljesen el­öregedett, azaz a hivatalos megjelölés szerint nullára le­írt. Megszakított lánc Maradjunk ennél az utóbb említett eszköznél. A Minisz­tertanács — a felhalmozódott feszültségek levezetéseként — 1972-ben határozatot hozott a tehergépkocsik selejtezésé­re. Akkor egyetlen év alatt tízezer rozzant jármű került a bontótelepekre, igazolandó, kampánylelkesedésért senki sem kopogtat a szomszédba. A leselejtezett állományrész hatására az üzemeltetési költ­ségek 300 millió forinttal csökkentek — kevesebb üzem­anyag, alkatrész fogyott —. s 250 millió forint értékű sze­mélygépkocsi-javítást láthat­tak el az állami ipar üzemei egy fillérnyi beruházás nél­kül, többletként, mert ekko­ra kapacitást szabadított fel a selejtezett járművek kikerülé­se a szervizhálózatból. Érdé-, mes lett volna tovább erőltet-* ni az öreg autók üzemelteté­sét, bütykölgetéssel éleiben tartani azokat? Nem a meg­oldás költsége, hanem a meg­oldás eredménye az, ami ta­karékosság vagy tékozlás mel­lett, ellen voksol. Csak ezt ne­héz elfogadtatni a mindenna­pokban. :S még nehezebb kö­vetkezetesen gyakorolni. Ahogy történt a tehergépko­csik esetében is. Az 1972—73- as nagy kampányt ugyanis nem követte folyamatos csere, jelentősen megváltoztak a be­szerzési lehetőségek, korszerű, dízelüzemű járművekből sze­rény a kínálat a szocialista gyártóknál, s a mennyiségi gondok sem kicsinyek az egyes országokban kimutatott szükségletekhez képest. Szinte törvényszerű volt te­hát, hogy a nyolcvanas évek elején lényegében oda jutot­tak a fuvarozók — nemcsak a mezőgazdasági üzemek, de Baráti találkozó a megyeházán Szoros együttműködés Négy esztendeje, 1982-ben újították meg azt az együtt­működési megállapodást, amely az élet szinte valamennyi te­rületét átfogva szabályozza a Pest Megyei Tanács és a Szak- szervezetek Pest Megyei Taná­csa kapcsolatait. A nagy ha­gyományokra visszatekintő közös cselekvés 1982-től szá­mított szakaszának eredmé­nyeit és a további teendőket összegezte az a nyílt légkörű, baráti beszélgetés, amelyre szerdán délelőtt került sor a megyeháza végrehajtó bizott­sági üléstermében. Balogh László, a Pest Me­gyei Tanács elnöke és dr. Ara­tó András, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa vezető titkára irányításával lezajlott megbeszélésen a két testület vezetői vettek részt, akik vi­taindítóként meghallgatták Fodor Lászlónak, az SZMT titkárának és dr. Barta Mik­lósnak, a Pest Megyei Tanács végrehajtó bizottsága titkárá­nak összefoglalóját az együtt­működés eredményeiről és gondjairól. A baráti találkozó ezt kö­vetően nyílt légkörű eszme­csereként folytatódott, ahol a lakosság ellátásának gondjai éppúgy terítékre kerültek, mint a szakmai szakszervezeti bizottságok, a szakmaközi bi­zottságok és a tanácsok együtt­működése a területen, a váro­sokban, a városi jogú nagy­községekben és a többi tele­pülésen. Különösen három té­makör kapott nagy figyelmet, s ezek a lakásépítés, az idős­korúak helyzete és a szak­munkásképzés. A továbbiak­ban élénk eszmecsere ala­kult ki a közalkalmazottak és benne a tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeiről, a társadalmi munkáról és a te­lepülésfejlesztést. segítő más akciók összefogöttabbá tételé­nek új lehetőségeiről, és arról is, hogy milyen korszerűsítési lehetőségek vannak a helyi tes­tületek kapcsolatrendszerének fejlesztésében. A találkozó részvevői ered­ményesnek ítélték a két tes­tület közötti együttműködési megállapodás végrehajtását és állást foglaltak a további teen­dők részleteit illetően. elsősorban azok —, ahol a hetvenes évek elején tartot­tak; mind többet kellett, kell költeniük a rohamosan örege­dő kocsik kényszerű haszná­lata fejében. Igaz, a javítási költség, az új kocsi megvá­sárlása beruházás, s ez a két­féle forint hosszú időn át nem számított azonos ke­ménységűnek — súlyúnak — a gazdálkodóknál. Ma sem számít annak. A költség ugyanis továbbhárítható, ám ki vitathatná, végső soron az egész társadalom nyögi, cipeli az így — így is — soka­sodó költségforintokat, kiadá­sokat, áremelkedéseket... ?! A megye ún. hagyományos — azaz régi, elavult technoló­giájú — téglagyáraiban hat­nyolc ember — de volt olyan hely is, ahol tizenkettő — ál­lított elő egymillió téglát évi átlagban. A korszerű üzemek­ben az ugyanilyen létszám- szükséglet két fő. Persze, ezeknek az üzemeknek a be­rendezése sokkal drágább, mint amibe a hagyományos üzemek felszerelése került. Csakhogy: ha kell a tégla és nincsen ember az üzemekben, mi más lehetne a megoldás, mint a technológiai, technikai korszerűsítés? Legyen tehát; lett. Külföldi vásárlásokkal, mert a hazai ipar nem állít elő ilyen berendezéseket. A bajt az okozta, hogy — mert nem volt rá „elegendő” pénz, mert a kellő műszaki ismere­tek sem voltak meg maradék­talanul — az importált be­rendezések nem alkottak zárt technológiai rendszert, hanem itt-ott a logikai láncot meg­szakították a régi, elöregedett gépek, különböző más eszkö­zök. A következmény: meg­bízhatatlanul működő szerve­zet, egyenetlen minőségű ter­mékek, magas önköltség. A vélt vagy kényszerű körülmé­nyek diktálta „takarékosko­dás” azután oda vezetett — és ez nemcsak a megyei tégla- és cserépgyárak esetében igaz —, hogy az eredetinél sokkal tetemesebb költségekkel kel­lett, kell — mert némely üzemben ez a munka még most sem fejeződött be — az elfogadható termelési feltéte­leket utólagosan kialakítani. Egyetlen — az említett — te­rületen is jelentős népgazda­sági veszteségek forrása lett. tékozlás és takarékosság ilyen békés szomszédsága, ám, nai­vitásnak bizonyulna úgy gon­dolni, ez kivétel volt, mely szabályt erősít. Miféle utasítás? A tékozlás és takarékosság viszonyában a változó körül­ményekhez folytonosan igazo­dó értelmezésre és nem sta­tikus mércékre van szükség. Üzemi szemszögből nézve je­lentős veszteségek forrása volt és az ma is, hogy a Du­na-menti Hőerőmű Vállalat űn. csúcserőműként dolgozik, az­az a legnagyobb fogyasztási időszakokban adja a legtöbb áramot az országos hálózatba. A bajból azonban népgazda­sági mérlegen öröm válik, a népgazdasági érdekek ugyanis azt diktálják, hogy ne a szénhidrogénes, hanem a sze­nes erőművek termelőképessé­ge legyen maximálisan hasz­nosított. Ami veszteség a vál­lalatnak — és dicséretére vá­lik a százhalombattaiaknak, hogy ilyen körülmények kö­zött is képesek voltak folya­matosan javítani a fajlagos tüzelőanyag-felhasználás mu­tatóit, mérsékelni a fajlagos üzemeltetési költségeket —, az megtakarítás a népgazdaság­nak. A fontossági sorrend vi­tathatatlan. Ennek a sorrendnek a be­tartására elég egy utasítás, s a központi teherelosztó máris így dirigálja az erőműveket. Vannak tehát tékozlás és ta­karékosság mezején utasítá­sokkal, rendelkezésekkel meg­oldható feladatok. Miféle uta­sítás érhetné el viszont azt, hogy a megye lakosságának közműves vízellátásában ré­szesülő csoportja — ez idén januárban már minden száz főből hetvennégy — a napi 74,5 ezer köbméter ivóvíznek a tizenöt, tizenhét százalékát ne engedje elfolyni haszonta­lanul? Vizsgálatok, elemzések ugyanis azt mutatták, ennyi a nemtörődömségből vagy ép­pen a felelőtlenségből bekö- vetkező pazarlás mértéke. Va­lamennyi csaphoz álljon el­lenőr? Vagy inkább tudatunk­nak kellene belátnia, hogy az olcsó víz társadalmilag na­gyon is drága, a közös pénz­tárból követel milliókat, mil- iiérdokat, s ami ezekből a fo­rintokból fölöslegesen fogy el, az mindannyiunk zsebét könnyíti? A kérdés szónoki. Ennek ellenére az a szakem­berek tapasztalata a megyé­ben. hogy a háztartások víz­felhasználása gyorsabb mér­tékben emelkedik, mint azt az életkörülmények változása indokolja. Becslések, számítások, va­lamint konkrét elemzések azt mutatják, hogy a megye me­zőgazdaságában évente 80— 100 millió forint veszteséget okoz a korrózió. Akkor — vágjuk rá az előbbiekre —, amikor rendelkezésre állnak a korszerű védőbevonatok, vannak korrózióálló, acélötvö­zetek, hódít az alumínium, a műanyag ... ! Igaz. Csak ép­pen a mezőgazdasági üzemek­ben olykor az is gond, hogy a műtrágya árát előteremtsék, ne kényszerüljenek visszalé­pésre a növényvédő szerek használatánál anyagi okok miatt.... azaz nem jut arra, amit a korrózióvédelem kö­vetelne. Nincs kézben a pénz, ami egyszerre kellene, az ap- ránkénti veszteségeket viszont valahogyan ellensúlyozza a termelői szervezet. Még ak­kor is, ha a veszteségek, ösz- szesítve, sokkal nagyobbak, mint amennyi megelőzésük ráfordítása lenne. Veszedel­mes tévedés tehát — és éh­nek a tévedésnek mégis gyak­ran vagyunk tanúi, sőt a tö­megtájékoztatásra értve, elkö­vetői is — a.z ilyen gondokat, mulasztásokat személyi nem­törődömségre visszavetíteni. Előfordul ilyen is — mert gyakran a félig telt gépszín mellett rozsdásodó eszközöket láthat a látogató —. ám a döntő elem nem ilyen irány­ban kereshető, keresendő. Mindenkire érvényes szabály: a maga helyén, a maga dol­gában legyen körültekintő, összefüggéseket mérlegelő, ésszerűbbet kutató, azaz — egyszerre a maga körében és népgazdasági összesítésben — takarékosabb. Ez a maga he­lyén megfogalmazás minden posztra érvényes! Az igazán jelentős, mert átfogó érvényű megtakarításokra ugyanis ott nyílik mód, ahol az ágazati kapcsolatok alakulnak, ahol nem forintokban, hanem an­nak milliárdjaiban számol­nak, ahol egyetlen hibás, rossz döntés szocialista brigá­dok ezreinek takarékossági erőfeszítéseit egyetlen mozdu­lattal teszi semmivé. Az első helyen Gazdálkodásunk,ezer szállal kötődik a világhoz, más or­szágok gazdaságához, a világ­piacon lezajló folyamatokhoz. Mégis, aligha lehet eléggé hangsúlyossá tenni: nem tő­lünk független folyamat ré­szesei vagyunk, hanem a fo­lyamat döntő, minden tekin­tetben meghatározó elemei. S ezért tékozlás és takarékosság sem mitikus, megfoghatatlan teendő, olyasmi, ami ellen, amiért nem áll módunkban hatásosan cselekedni. Az első hely mindenben az , emberé. Témánk esetében is. Ahogy Einstein fogalmazta: ,,Az em­berrel és az ember sorsával való törődés legyen minden technikai fáradozás fő célja, a törődés a munka megszer­vezésének és a javak elosztá­sának nagy, megoldatlan problémáival — hogy elménk alkotásai áldást hozzanak, s ne átkot zúdítsanak az em­beriségre." Mészáros Oltó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents