Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-14 / 87. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA kxVIII. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM 1986. ÁPRILIS 14., HÉTFŐ Leendő művészpalánták Tehetséggondozás a táborban Nézzünk magunk körül Sötét szobában fekete macska — A tervezett rövid felhí­vás helyett inkább részletesen beszélnék a júliusra tervezett vasadi művészeti táborról — kezdte beszélgetésünket dr. Csernus J. Alánná, a monori tanács közművelődési felügye­lője. — A táborunk célja: a művészeteket, a zenét és iro­dalmat kedvelő diákok készsé­gének fejlesztése, játékos és szórakoztató formában, vagy­is a tehetséggondozás, vala­mint az iskolai nevelőmunka kiegészítése. Válogatni kell A művészeti foglalkozásokat a Nagy István képzőművésze­ti csoport monori regionális központjának művésztagjai vállalták, a zenei és irodalmi csoportok vezetését pedagógu­sok és népművelők végzik majd. — Célunk az is — mondta dr. Csernus J. Alánné —, hogy megértessük a diákókkal a művészetek közötti szellemi egységet, vagyis azt, hogy a művészetek hasonló problé­mákkal foglalkoznak, még ak­kor is, ha eszközeik, vagy meg­valósítási módjaik különböz­nek egymástól. Jól tudjuk, hogy e feladat nehéz, hiszen elvont fogalmakat kell az él­mény és tényszerűség szintjé­re emelni, úgy, hogy ez az élmény a megértés fokán rak­tározódjon el a gyermekek­ben, hiszen enélkül nemcsak alkotóvá, de műélvezővé sem válhat senki. Persze tíz nap nem nagy idő, éppen csak arra elég, hogy fel­keltsük a gyerekek érdeklődé­sét, folytatta a közművelődési felügyelő. — Az idei tábort kizárólag 5—6. és 7. osztályo­sok részére tervezzük, de mi­vel az ötéves múltra vissza­tekintő táborunk iránt igen nagy az érdeklődés, az idén már válogatnunk kell a diá­kok között. Mégpedig úgy, hogy a táborba jelentkezni akaró diákoknak, az iskolá­ban kapott jelentkezési lap ki­töltésén túl — amit április 20- ig kell az iskolaigazgatónak le­adni — egy-egy pályázati munkát kell készíteni, abban a témakörben, ahová jelent­kezni szeretnének. Tábori újság — A pályázati munkákat a hozzájuk legközelebbi könyv­tárba kell leadniuk: Gyömrő- re, Monorra, Üllőre vagy Ve- csésre, április 30-ig. A beérke­zett munkákat a tábori veze­tőség fogja felülbírálni, és a legügyesebb rajzokat, festmé­nyeket, bábokat, kézimunká­kat, gipsz- vagy gyurmaszob­rokat, bőr-, textília- vagy ba- tikmunkákat készítő diákok juthatnak be a táborba. Mese-, színdarab- és újság­cikkírással is be lehet nevez­ni, hiszen az idén először.„tá­bori újság” szerkesztését is tervezi a rendezőség, a szín­játszók és poéták csoportjában. A második témakör a mese- írás lesz, a harmadik a festé­szet, a negyedik a szobrászat és kerámiakészítés, az ötödik a citerakészítés, a hatodik a bábosok és bőrművesek köre. A hetedik témakör a batiko- . sok-textilesek csoportja, de je­lentkezni lehet a kiegészítő té­maköröket tartalmazó cso­portba is, amihez az ének, a néptánc és a zene tartozik. A tábor tervezett időpontja 1986. július 7-^17-ig és ez a tíz nap a diákoknak 900 fo­rintba fog kerülni. Mecénások — Jól tudjuk, hogy ez egy kicsit sok — mondta dr. Cser­nus J. Alánné —, de sajnos a táborunk az anyagigényesség miatt elég költséges, annak el­lenére, hogy a vonzáskörze­tünkben lévő társadalmi szer­vek nem kevés segítséget nyúj­tanak, immár-hatodik éve. A művelődési osztály nevében ezt most is — ezúton is — csak köszönni tudom, és re­mélem, a tőlük kapott segítsé­get, az idén bekerülő 80 kis­diák is majd jól ki tudja hasz­nálni. Ülvedi Kriszta Mesejáték A Piszke és Ribizke című mesejátékot mutatják be a gyerekeknek április 15-én, kedden délelőtt .10 órakor a vecsési József Attila Művelő­dési Házban. A közelmúltban megkere­sett bennünket az a gyomrai kistenyésztő, akit ■ egy évvei ezelőtt mi kerestünk fel ott­honában, hogy elgyönyörköd­jünk gazdag állatállományá­ban, mitriáiban, görényeiben, ezüstrókáiban. Akkor, egy év­vel ezelőtt méltán volt büszke a gyömrői Kiss László az ap- rójószág-állományára. Ám a napokban, megismételve az első látogatásunkat, már ko­rántsem tí^nt bizakodónak a fiatal gazda. Hogy miért? Mondja el ő maga ,.. Elmaradt válaszok — Nem vagyok kezdő ál­lattenyésztő, hiszen tipikusan vidéki életformában nevel­kedtem s nőttem fel. Tenyész­tettem már fajkutyákat és mindenféle más háziállatot. Mindezt azért mondom el, mert úgy érzem, hogy a jelen­legi helyzet kialakulásában nem vagyok, vétkes. Arról van szó, hogy tavaly március 5-én szerződést kö­töttem a Prémcoop Gazdasá­gi Társasággal nutriatenyész- tésre. Huszonöt anya és négy hím nutriával kezdtem, de a szerződésben vállalt kétsze­res mennyiséget nem tudtam leadni az elmúlt évben, mert mindössze tizennégy volt a szaporulat. Sajnos a legtöbb nutriaanya meddőnek bizo­nyult, vagy elvetélt, mert gyenge állományt kaptam. Pedig a Prémcoop első osz­tályúnak minősítette azt a törzsállományt, amit egy év­vel ezelőtt átadtak nekem. — Jelezte problémáit a Prémcoopnak? — kérdeztük. — Az elmúlt egy év alatt több ajánlott levélben is fel­hívtam a törzsállomány rossz minőségére a Prémcoop fi­gyelmét. Sajnos egyetlen le­velemre sem kaptam választ. Amikor pedig a meddő nut- riák gereznáját leadni vittem, hiába beszéltük meg Babai Tibor agrármérnökkel a sze­mélyes találkozót (telefonon), nem tartózkodott az átvevő­helyen. Kiderült, hogy fölös­legesen utaztam Sárszentmi­\ • ' ' ®S A jelzéseket e sorozatunk , indítása óta folyamatosan ^ kapjuk, s ennek örülünk. ^ Ami viszont szomorú: £ olyan alig érkezik, amely ^ arra ösztönözne, hogy di- ? csérjünk is. Pedig de szi- % vesen vennénk, ha egy-egy ^ tanácstag meghívna ben- ^ nünket, amikor körzetében épp zajlik a járdaszélek vi- f rágosítása, vagy ha cseme- $ /léket ültetnek a lakók, hogy néhány kopár, poros mo- nőri utca — van belőlük (>. jócskán — zöldebb, szebb í legyen ... De mert a dicséretre már szinte mi is kiéheztünk, hadd említsük meg az egyéni kez­deményezéseket, amelyeket tapasztalni is igen jó érzés. Régen a Liliom utca a nagy­község egyik legsivárabb, leg­vigasztalanabb utcája volt, s szem csak itt-ott kapaszkod­hatott meg egy zöld foltban. Üjabban viszont egyre terjed a jó példa, s a házak előtt, a járdaszéleken mind több he­lyen parkosítanak. Hogy a porta küllemével is törődni igyekeznek a lakók, arra a minap a Széchenyi utcában is láttuk a szívmelengető bizo­nyítékot — de sajnos csak a Mátyás király utcától az Ady út felé igyekvő szakaszon. Mert a Ságvári utca felőli ut­carészen bűzlik a békanyálas víz a kitakarítatlan, gondozat­lan árokban, s egyesek szem­látomást még a szennyvizet is oda eregetik. Olvasónk kérte: menjünk ki, nézzük meg a Forrás Áruház­nak azt a részét, amely a zöld­ségespavilon mögött van. Meg­néztük, nem először, mégis a hideg szaladgált a hátunkon. A népszerű kis presszó ajta­jával szemben lévő falra fes­tékszóróval pingáltak egy WC-kagylót, s az elmés pik­tor ezt még különböző tréfás rajzokkal és feliratokkal is hályra, százötven kilométert. Ez az eset március 13-án tör­tént. Csak az egyik fél A második nagy meglepetés -akkor ért, amikor a szerző­dés szerint első osztályú nut- riaanyák gereznáját harmad- osztályúra minősítették le. Egyébként csak nagy könyör­gések után végezték el a mi­nősítést, nem erre a feladatra kiképzett, adminisztratív dol­gozók — sorolta panaszait Kiss László, nem hagyva ki a közhiedelem szerint jó áron fogyó rókaprém értékesítése körüli ellentmondásokat sem... — Sajnos ugyanilyen gon­dom van a rókaprém leadá­sával is, mert a Prémcoop GT illetékes előadójával tele­fonon kétezerötszáz forintos darabonkénti átvételi árban állapodtunk meg. Amikor el­vittem a bőröket az átvevő- helyre — túl azon, hogy le­néztek, amiért nem százával vittem a gereznákat —, a je­lenlévő előadó csak ötszáz fo­rintot akart adni a bőrök da­rabjáért. Ezek után kérde­zem én, hogy érdemes volt annyit vesződnöm a jószá­gaimmal?! > — De azt is megkérdezem, miként lehetséges, hogy a szerződésben foglaltak csak rám, vonatkoznak, a Prém- coopra nem? Hát hogyan le­gyen ezek után kedvem to­vább folytatni a kisállatte­nyésztést, ha még a szemem­be is mondják, hogy olyan kis tételekkel, mint az enyé­mek. nem szívesen foglalkoz­nak a gazdasági társulásnál? Mások is küszködnek Még annyit hadd tegyünk a Kiss László által elmondot­takhoz, hogy ugyanezekkel a problémákkal más kiste- nyésztök is küzdenek. Gödöllő térségéből is kaptunk ilyen jelzést. Jó lenne tudni, akad-e. aki megvédi a kiste- nyésztök érdekeit is? Aszódi László Antal ékítette. Ami még hagyján. De ezt a WC-t — használják is! A kávézó dolgozója minden áldott reggel azzal kezdi a napját, hogy hypót, vödröt, söprűt ragad, és megpróbálja eltakarítani az undorító nyo­mokat. amik másnapra újra­termelődnek. Ez a folyamatos­ság már-már eltörölhetetlen foltokat hagy a betonon, s amikor a beugrórészben meg­szorul a meleg, kényesebb íz- lésűek. befogott orral, nagyo­kat kerülnek. Gondoljuk meg: innen pár lépésre élelmiszert, zöldséget árusítanak. W Egy ízben már javasoltuk a Ceglédi Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalatnak, ámely- nek részlegeit leginkább érin­ti a dolog: kerítse be ezt az étjáró részt. Még jól is jár­na, hiszen a kávézóban egy­más hegyén-hátán szorongók- nak kitehetnének néhány asz­talkát, széket, nőne az amúgy sem kis számú vendégkör, ez­zel együtt a forgalom is. Volt is felmérés ez ügyben, de „esz­tétikailag. nem illett volna be­je a képbe a kerítés” — hal­lottuk. És a rajzolt WC az: egyéb tartozékokkal, az beleillik? A tavasz a szépség, a tiszta­ság évszaka is. Mind több helyről kapunk hírt mostaná­ban lomtalanítási akciókról, hulladékgyűjtésről, községi nagytakarításról. Nemrégiben a Maglódi Nagyközségi Tanács is felhívással fordult a lakos­sághoz, amelyben arról tájé­koztatják a helyieket, hogy a környezet hatékonyabb védel­mére április hónapban köztisz­tasági akciót szerveznek. A la­kosságot a következő munkák elvégzésére kérik fel: Az ingatlanok előtt húzódó úttestért, árkot és járdaszakaszt — ahol ez még nem történt meg — kérik, tegyék rendbe és folyamatosan tartsák tisztán. Az előkertekbe ültessenek vi­rágot, díszcserjéket, s azokat folyamatosan gondozzák. Ahol a vízelvezetés nem megoldott, ássanak árkot. Az árok helyé­nek és nagyságának megfele­lő kialakítása érdekében a munka megkezdése előtt a ta­nács műszaki előadójától kér­jenek szakmai útmutatást és segítséget. Közterületet, különösen a fő közlekedési útvonalakon, mindenki csak a legszüksége­sebb időre vegyen igénybe tá­rolás céljára. A közterület­Az elmúlt héten a két helyi rivális, a Monori SE és a JAG csapatainak küzdelmét kísér­hettük figyelemmel. A gimná­zium tornatermében lezajlott mérkőzéseket Veres László edző vezette, mivel a kijelölt játékvezetők nem érkeztek meg. Az ifjúsági mérkőzésen nem volt meglepetés, a sokkal ta­pasztaltabb JAG csapatának a győzelme. Az SE gárdája csak úttörőkből állt, s így az NB TI-ben is játszó gimnazisták nyerték az első félidőt 43-28, majd a mérkőzést is 99-49 arányban. Az úttörőknek sem­mi okuk az elkeseredésre, hi­szen egy rutinosabb és jó össz­hangban játszó csapattól kap­tak ki, amelynek később ők is tagjai lehetnek. Az SE játéko­sai közül jó teljesítményt nyújtott:, Rendek Krisztina (15), Kalocsa Ilona (14), Wolf Marianna (12), Kiss Ágnes (4), Csaibók Réka (2), Gál Kriszti­na (2). A győztes JAG csapatának tagjai: Földvárszki Magdolna (21). Hanzelik Andrea (20), Pa- raszka Julianna (18). Nagy Tí­mea (18). Fodor Marianna (10). Nagy Veronika (6), Nagy Judit (6). A serdülőknél is jobbnak bi­zonyult a JAG együttese. A 36-38-as félidő a fej fej mel­letti küzdelmet mutatja, amely az egész mérkőzésre is jellem­Legutóbb egyebek között szóvá tettük a cipöbolt mel­letti, ismeretlen rendeltetésű árokdarab állapotát. Az üzlet dolgozói meg is kérdezték: reagált-e valaki, szólt-e, hogy igen, az árok rendbentartása az ő dolga lenne? Mert azt még csak tudomásul veszik, hogy az előttük lévő járda- szakaszt az utcaseprők télen- nyáron elkerülik, de a szemét­tel teli árok takarítását már mégsem tekinthetik a kereske­dők feladatának. Mindennapos eset, hogy a pár percre az utcán hagyott göngyöleget, kartondobozokat azon mód beleborogatják, s a rossz zoknitól a fagylalttöl­csérig tárháza ez az árok min­den rendű és rangú hulladék­nak. Reagálás? Nem, az mégnem érkezett. Egyetlen esetben sem. Az embernek sokszor az az érzése támad, hogy a sötét szobában szaladgál egy feke­te macska után, amikor köz- tisztasági témával foglalkozik. És ez a macska, mint tudjuk, ráadásul még igen szapora jó­szág is... K. Zs. foglalást a tanácsnál mindenki köteles bejelenteni és az erre vonatkozó engedélyt megkér­ni. Törekedjen mindenki a központi szemétszállítás '-sza­bályainak betartására, megfe­lelő szeméttároló edény hasz­nálatára. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy az akció ideje alatt is csak a házi szemétnek minősülő hulladék elszállításá­ra számíthatnak. Felkérik még a helyieket, hogy anyagi helyzetükhöz mér­ten végezzék el az épületek homlokzati felújítását, a ke­rítések karbantartását, festé­sét. Állattartás esetén fokozot­tabban kell gondoskodni az ud­var belső rendjéről, megfelelő zárt trágyatárolók kialakításá­ról; az ásott kutak védelméről a kút lefedésével, az előírt vé­dőtávolságok betartásával gon­doskodjanak. Kérik a lakosságot, hogy környezetük, községük egész arculatának szebbé, egészsége­sebbé tétele érdekében a fel­hívásban szereplő munkálato­kat mindenki végezze el és folyamatosan gondoskodjon közvetlen lakókörnyezete tisz­tán tartásáról. Azoknak, akik ezeket a munkálatokat már el­végezték, köszönetét fejezi ki a tanács. ző volt. Az úttörők erős védel­mi vonalát a gimnazisták csak nehezen tudták áttörni. Na­gyon jól védekezett Vladár Melinda (8), Csajbók Réka (8) és Kiss Ágnes (2), az SE játé­kosai közül. Nekik köszönhető a sok „ellopott” labda, amely­ből Rendek Krisztina (12) és Gál Krisztina (9) biztos kosa­rat dobtak. Kalocsa Ilona 28 ponttal a mérkőzés legeredmé­nyesebb játékosa volt.’ Wolf Marianna (6) rendkívül sport­szerűen játszott, mindkét mér­kőzés után védekezési hiba nélkül hagyta el a pályát. A JAG csapatának a győzel­me a lányok jó kondíciójának köszönhető. A szoros félidő után a csapat rákapcsolt, egy- re-másra próbálkozott, s végül 80-73 arányban nyert. Nagy Veronika 39 ponttal a két mér­kőzés legeredményesebb játé­kosa volt. Monori Mariann (14) és Szemők Éva (12) na­gyon szép akciókosarakat do­bott. Látszott a lányokon, hogy nemcsak rohannak a pályán, hanem gondolkoznak is. Nagy Judit (8) irányító pozícióját ragyogóan -látta el, átadásai mindig jó helyre kerültek. Szépen szerepelt a találkozón a két újonc, Jávorszki Kriszti­na (4) és Bara Éva (3). F. M. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Fecskefű és libapimpd A tavaszi iskolaszünet- nek vége. Ahogy a monori lakótelepeken el­néztem — a „sűrűbb” épü­lettömbök között a legfel­tűnőbb ugyanis, hogy sok gyerek egyszerre szaba­dul ki az iskolák falai kö­zül — ez a vakáció sem volt különösképpen meg­tűzdelve szervezett esemé­nyekkel, amelyek a célta­lan lötyögést lettek volna hivatva kiküszöbölni. Az emberben időnként tanyát vernek olyan utópisztikus gondolatok, hogy az április 4-i emlékezetes és nagy- ■ szerű futóverseny lehetett volna a nyitánya egy ta­vaszi sorozatnak, amely közelebb hozza egymáshoz a gyereksereget — és a természetet. "Hogy szükség van-e ilyesmire, és ha igen, miért?[ Hadd mond­jak néhány példát. Ügy hozta a véletlen, hogy pár kisiskolással jár­tunk egy kertben. — Nahát, egy barkafa! — mondta egyikük a bim­bózó őszibarack-csemetére. — Tessék mondani, ez mi? — nyitogatta egy ne­gyedikes fiú a metszőolló szárait, hogy azonmód be­csípje vele az ujját. Úgy fedeztek fel mindent, mint akik aszfalton kívül mást még nem is láttak. Falren- gető újdonság volt szá­mukra, hogy a szőlő tava­lyi vesszőit le kell metsze­ni, hogy a tücsök lyukban lakik, hogy az a furcsa formájú kapa a horoló. En meg csak egyik csodálko­zásból a másik döbbenetbe estem: egek ura, hiszen vidéken élünk, egy szőlő­hegy aljában, olyan nagy­községben. amelynek köz­pontjából kerékpárral fél óra alatt ki lehet érni a határba! Más. A háztömb udva­rán most kezd rügyezni, virágozni néhány bokor. A srácok kezében bot, ve­rik lefelé a hajtásokat. — Ne bántsátok — mon­dom —, ha hagyjátok élni, azon a kis bokron szép fe­hér koszorúvirágok lesz­nek, az meg ott mellette dupla fehér orgonát virág­zik majd. — Hogyhogy?! — néztek vissza nagy kerek szem­mel. r— Hát ezek nem pa- réjok? Később jönnek ör­vendezve: hozták a locso­lókannát, adtak vizet min­den jßiszbokornak. Tudom: az óvodák némelyikében ilyenkor már ásnak, vete­ményesnek a gyerekek. Azt sem először hallom, hogy amit az óvodában megta­nultak: kézmosás, fogmo­sás, asztalterítés, egyebek — később automatikusan elfelejtik, a túlzsúfolt is­kolák körülményei egysze­rűen nem teszik lehetővé, hogy az óvodában elindí­tottak elemi igényként épüljenek be a gyerekek életébe. Mert hát olyik is­kolában még vízcsap sincs, nemhogy iskolakert. e könyörgöm: és a család? Mert rendben van, hogy minden kérdés­re nem tudunk válaszolni, hogy esetleg nem tudjuk, melyik a vérehulló fecske­fű és a libapimpó. De hogy egy zömében kertes házak­ból álló, vidéki nagyköz­ségben iskolás gyerekek­nek fogalmuk se legyen arról, hogy mégis, hogyan vetik az uborkát, és hogy néz ki a metszőolló — ez nem fér a fejembe. Bár­hogy erőlködöm is. K. Zs. Kistenyésztők gondjai Ki vádi az érdekeiket? Felhívás a maglódiakhoz Tavaszi nagytakarítás Kosárlabda Helyi riválisok meccsei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents