Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-14 / 87. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM 1986. ÁPRILIS 14., HÉTFŐ Vita a bizalomról a párttaggyűlésen Miért döcög az a bizonyos szekér? A sürgősségi sorrend megítélése Miért van az, hogy mind­annyian toljuk a szekeret, saz mégis döcög? — tette fel a kérdést a karbantartó gyár­egység kommunistáinak a tag­gyűlésén az egyik felszólaló. S e kérdés nemcsak a Ganz Árammérőgyárban aktuális je­lenleg, ezért a rá adott vála­szok más vállalatoknál is to­vábbgondolásra érdemesek. Külső és belső okok A vitát a pártalapszervezeti vezetőségnek a politikai és szakmai vezetők együttműkö­déséről szóló beszámolója vál­totta ki. Nagy Dániel, a párt­vezetőség titkára, a beszámo­lóval olyan hibákra hívta fel a figyelmet, mint például, hogy az építő jellegű bírálat ■— talán, mert egyre ritkább —■ azonnal sértődést vált ki; hogy akad olyan gazdasági vezető, aki politikai köteles­ségeiről megfeldákezik, s ez érződik az általa vezetett dol­gozók hangulatában; hogy a vállalaton kívüli hatásokhoz társul a belső rugalmatlanság, lassúság, szervezetlenség, mun­kafegyelmi lazaság, hogy elő­fordul a már meglevő anya­gi és szellemi javak pazarlá­sa. Természetes, hogy az ilyen megállapítások, amelyek a konkrét jelenségek általánosí­tásaként kapnak helyet egy beszámolóban, jó serkentői a vitának. Sződi Sándor pártbizottsági titkár rögtön azt kérdezte, hogy ha ilyen hibák előfor­dulnak, akkor milyen a párt­csoport- és szakszervezeti bi­zalmiak, valamint a KISZ-ve- zetőségi tagok együttműködé­se? (A beszámolóból éz a mi­nősítés hiányzott.) Árvái Ferenc személyzeti és szociális vezérigazgató-helyet­tes arra mulatott rá, hogy az együttműködés megsZervezé- senek a feladata ugyan az el­ső számú vezetőre hárul, de azt az oldalági vezetőknek is elő kell segíteniük. Annál is inkább, mivel a műszaki és egyéb fejlesztések anyagi fel­tételeinek szűkösségét a jó emberi kapcsolatokkal lega­lább részben ellensúlyozni le­het. ' Sára Mihály művezető há­rom megszívielésre érdemes megállapítást is tett. Egyetlen társadalom sem engedheti meg magának következmények nél­kül, hogy a napi 8 óra helyett hatot vagy még kevesebbet dolgozzon, márpedig hazánk­ban jelenleg ez történik. Jó az, ha egy vezető a saját mun­káját tartja a legfontosabb­nak, de csak akkor, ha ah­hoz is megvan a képessége, hogy a másik helyzetét meg­értse és a tőle elvárható mó­don segítsen. Minden ember hibázhat, de ha megtörtént, ismerje el és javítsa ki. Érvek a szemrehányáshoz Müller István technikai fő­mérnök szerint a tmk szak­emberei a termelőműhelyek­ben javíthatják is. ronthatják is a hangulatot. Mert ha pél­dául egy elromlott géphez le­megy egy lakatos vagy mű­szerész, s csak azt állapítja meg, hogy ez hidraulikus szakemberre tartozik, de a ve­zetőjének erről nem szól, ak­kor a javításra hiába vára­kozók indulatosan telefonál­gatnak, megkezdődik a szem­rehányás és sértődés. Szabó István. gyáregy-ségve- zető úgy vélekedett, hogy a gazdasági vezetők közötti vi­tát a tennivalók sürgősségi sorrendjének a különböző meg­ítélése váltja ki. Ha vitatkoz­nak, netán veszekednek is, közös jellemzőjük, hogy mind­annyian dolgozni akarnak. Nem mondható ez el minden beosztott dolgozóról, hiszen akad közöttük nem is egy, aki nem akarja elvégezni a felada­tát. A munkafegyelem javítá­sában egyetlen eredményt tud­tak elérni: a munkahelyen va­ló italozás megszüntetését. Azt viszont, hogy a dolgozók fe­lelősséget érezzenek a mun­kájukért, még ritkán lehet ta­pasztalni. Például a gépfelújí­tó nem megy le a termelőmű­helybe, hogy megkérdezze: az általa fél évvel korábban fel­újított gép hogyan működik, nincs-e vele probléma? Már­pedig az ilyen magatartás lenne a kívánatos, vagyis az, hogy ki-ki a sajátjának érez- né azt, amit csinál. Hiányzik a kölcsönös biza­lom, nem egy irányba toljuk a szekeret — vette át a szót Bara László műszakvezető. Megtörténik, hogy a termelő­műhelyek vezetői sürgetik a gép felújítását, majd mikor elkészültünk vele, három hó­napig nem is dolgoznak raj­ta. Most nemrég is felhív az egyik, hogy mi van a főjaví­tásra két nappal korábban le­adott géppel, pedig nagyon jól tudja, hogy a javítás másfél hónapig tart. De őt ez érdek­li, nem az, hogy a műhelyének működőképes gépein hogyan dolgoznak. Az egymás munkája kölcsö­nös megbecsülésének hiányát említette a bajok egyikéne': Molnár István csoportvezető is. Szerinte a rendteremtésben szükség lenne az anyagi fele­lősség szigorú érvényesítésére. Példának említette, hogy ha ma feltesznek egy műhelyaj­K i tagadhatná, hogy a húsz­harminc évvel ezelőtti életünkhöz képest mennyire megváltoztak az értékek? Ki tagadhatná az egykori erköl­csi, anyagi normák átalakulá­sát? Fiatalokkal beszélget­tem a Csintoványi csárda par­kolójában. Dányi, ikladi, vér­ségi, isaszegi srácok, akik az ünnepre megkapták a család autóját, s kiruccantak a sza­badba. Barátokkal, barátnők­kel, és úgy érzik, övék a vi­lág. Nem tagadják, hogy jó a közérzetük, hogy szabadnak, boldognak érzik magukat. Per­sze, ezek az örömteli érzések általában együtt járnak a húszéves korral. Hogy valami mégis hiányzik az életükből, az a beszélgetésből derül ki. Sebján Mária a szüleiről szól: — Az én öregeim életé­ben a munka, a munka, min­dig a munka, ez teljesen hát­térbe szorította a saját ké­nyelmüket. A munkát meg kell csinálni, az nem volt érdekes, hogy jó idő van vagy rossz. Fontosabbnak tartották, hogy kívülről szép legyen a ház. Virágoskert díszelegjen előtte, vaskapu, vaskerítés le­gyen, mert ez divatosnak meg értékesnek mutatja a házat. De hogy belülről hogy van be­rendezve, az nem fontos. Má­ra azért utolértük magunkat. Van már kényelmes, új bútor, fürdőszoba, színes tévé. Bankó Juditnak is megvan­nak a maga gondjai: — Ko­rábban az embereknek, ha megvolt a szoba-konyhás la­tót, amely százhúszezer fo­rintba kerül, azt néhány nap múlva villás targoncával ki­lyukasztják, összetörik, de a helyi vezető „nem veszi ész­re”. Tóth M. János csoportveze­tő szerint az egymásra muto­gatás oka gyakran a szakmai gyengeség. A vállalatnál az utóbbi időben tért hódító kor­szerű technikához a rövid GTE-taníolyamon nern tudnak kellően felkészülni a szak­munkások. Így aztán a műsze­rész azt mondja: ez hidrauli­kusra tartozik, az meg azt, hogy a műszerészre. Ugyanis egyik sem biztos a dolgában. Ráadásul egyes munkahelye­ken olyan nagy a szemét, a kosz, hogy ott egy gépköny­vet, rajzot kiteríteni nem le­het. (Erre a termelőműhely­ben azt válaszolják: majd ha nem folyik az olaj a gépek­ből, akkor tisztaságot tudnak tartani — vagyis az egymásra mutogatáshoz van érv mind­két oldalról.) 4 Csupán félbeszakították A vitában — talán olva­sóinknak is feltűnt — a párt- alapszervezetnek azok a tag­jai nem hallatták a hangju­kat, akik fizikai munkásként dolgoznak. Talán mert újság­író is jegyzetelte az elhang­zottakat — ki tudja? Persze a következő taggyűlésen még szót kérhetnek ők is, hiszen a vitát ezúttal nem zárták le, csak félbeszakították. Így hát a tennivalókat is a követke­ző taggyűlésen határozzák meg. Mindenesetre a most el­hangzott észrevételek, gondo­latok olyanok, hogy azok alap­ján sok vállalatnál azt kér­dezhetnék: nem nálunk volt ez a taggyűlés? kásuk meg a napi betevő fa­latjuk, akkor már elégedettek voltak. Jóízű volt a paprikás krumpli, még kolbász nélkül is. Nálunk mindenkinek meg­termett a faluban a bora, az­tán az emberek vasárnap dél­utánonként összejöttek, elbo- rozgattak. Mostanra kialakult valamiféle jólét, de az embe­rek érzelmileg sivárabbak let­tek. Ha két ember találkozik, özönlenek a számok. Ki meny­nyit keres, hány szobás és hány négyzetméter a lakása, mennyibe került a bútor, más­ról szinte nem is tudnak be­szélni. Emberi dolgokat vár az ember, és közben csak vi­deo számokat kap. Greguss Antal sem fukar­kodik a szavakkal: — Ez a fene nagy jólét sem mindig jó. Most már a kocsi számít, de én nagyobb élvezetnek tartottam,, amikor még nem volt autónk. Vasárnap össze­jött a bandánk, jártuk az er­dőt, szívtuk a jó levegőt, el­fáradtunk. Most mi van? Be­ül az ember a kocsiba, elhajt valami csárdához, presszóhoz, szívja a füstöt, hallgatja a ze­nét. Ha más vezet, issza a ko­nyakot. — Nem könnyű ez az egész — veti közbe Korsós Zoltán. — Annyira belénk nevelőd­tek ezek a nagy igények, hogy Cseri Sándor Galgamacsa Szakszervezeti út Pannonhalma—Zirc—Bada­csony—Hévíz nevezetességei­nek megtekintésére szervez kirándulást a galgamácsai Galga-parti összefogás Ter­melőszövetkezet szakszervezeti bizottsága. A kétnapos prog­ramra június 7-én és 8-án ke­rül sor, jelentkezni a tagok­nak és hozzátartozóiknak áp­rilis 25-ig lehet. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Régi sikerfilmek: A toroc- kói menyasszony, készült 1937-ben, 17 órákor. Kreatív gyermekműhely óvodásoknak, a levegő-elem és a növények világa, 17.15 órakor. Ötven év fényképei, Reis- mann Mariann kiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Nagy Sándor: A festő ré­mei, megtekinthető az előtér­ben. Vitorlás a láthatáron. Szí­nes, magyarul beszélő NDK ifjúsági film. Csak 4 órakor! Szerelem az első vérig. Szí­nes magyar filmvígjáték. 6 és 8 órakor. Környezetvédelem fi bagi réten nincs víz A ma élő ember életét a technika fejlődése felgyor­sítja, s egyben kényelmeseb­bé is teszi. E felgyorsult élet árnyoldala az emberi környe­zet károsodása, pusztulása. Már i a XI. pártkongresszus programnyilatkozata kimond­ja: Létrehozzuk a környezet- védelem olyan rendszerét, mely nemcsak a károsodásnak állja útját, hanem a fejlődést is biztosítja. Szűkebb környe­zetemet vizsgálva nézzük meg, mit ír erről Fényes Elek 1851-ben: Bagh magyar falu, Kis-Bagon .vendégfoga­dója van, és igen gyönyörű vadas erdeje, melyből azon­ban a nagyvadak már csak­nem egészen kipusztultak, pa­takjában sok rákot fog. Ma. csaknem másfél évszá­zaddal később: Erdeink nagyvadállománya, az ember gondoskodása ré­vén, nem pusztult ugyan ki, de az apróvad nagyon megfo­gyatkozott. Szabályoztuk a patakot, s egyben elűztük a gázlómadarakat. Az 1952-ben megalakult bagi népi tánc- csoport még énekelhette, hogy Viszi a víz a piros bagi rétet. A múlt nyár legszánalmasabb látványa az volt, amikor a leégett gabonatáblán gólyát láttam reménykedve figyelni. Gyermekkoromban még az Egres- és a Malomárok-patak bővelkedett rákban, piócában, mára teljesen kipusztultak. Aszódi anyakönyvi hírek Házasságot kötött: Lakatos Róbert és Kertész Irén, Szőke Mihály és Szabó Marianna, Farkas József és Lenkei Má­ria, Kovács Gábor és Kerényi Márta. Névadót tartott: Harkai Béla és Varga Berta: Péter, Lajtos István és Gerhát Anna: An­namária nevű gyermekének, F.lhunyt: Fábis Béla, ASkód, Ady Endre utca 22., Csobán Jánosné Nagy Erzsébet, Aszód, Széchenyi utca 21., Kolonics Péterné, Wohl Erzsébet, Aszód, Falujárók utca 4 b, Bakonyi József né Gyebnár Mária, lk- lad, Szabadság út 165., Rácz Sámuel, Domony, Fő út 144., Kriedlmayer Mihályné Ecker Zsuzsanna, Iklad, Szabadság út 133., Lostyák Tibor, Aszód, Fa­lujárók út 5/9., Asztalos Józseí- né Zábory Sarolta, Aszód, Csi- ky utca 2., Egervári Mihály, Aszód, Kossuth Lajos utca 43., Blaubacher Mártonná Báskai Mária, Aszód, Siklai hegy 1., Podlaviczki János, Iklad, Rá­kóczi utca 1., Mayer Jánosné Dudás Zsuzsanna, Iklad. Iskola tér 12., Radics Károly, Do­mony, Pásztor utca 9., Sallai Jánosné Udvardi Julianna, Aszód, Kossuth Lajos utca 16.. Kovács Pál, Aszód, Pesti út 15., Parti Pál. Aszód. Széchenyi utca 13., Gazsó Pálné Tégen Anna, Aszód, Kender utca 8., Grózsmik Istvánná Báskai Ju­dit, Aszód, Széchenyi utca 52., Zsemberovszki János, Aszód, Hunyadi utca 49., Student Ká- rolyné Illyés Róza, Aszód, Tü­kör utca 7., Osztroluczki Már­ton, Aszód. Csengery utca 26., Kollár Józsefné Masznyik Er­zsébet, Aszód, Bethlen Gábor utca 42., Balatoni Jánosné Raf- fai Erzsébet, Iklad, Szabadság út 43., Jónás Jánosné Csollák Matild, Domony, Dankó utca 20. szám. Hajdan a kisbagi csárdát rák- ételkülönlegességéért messzi­ről is felkeresték. Most a bagi patakokban nincs rák, vagy pióca. Szegényebbek lettünk. A Galga-völgy első tavasz­hírnöke, a bíbic sem köszönti a vonatra síelőket a meleg vizű mocsolyák partján, s a vércsétől sem kell félteni a szérűkben szaladgáló kiscsibé- ket. Az általam ismert élővilág veszteseglistája is igen nagy, pedig nem vagyok értője, csak megfigyelője környeze­tünknek. Veszteség a Do- mony-völgy legbővebb, kris­tálytiszta vizű forrása is, me­lyet egy ügyeskedő víkend- ház-tulajdonos szépen bekerí­tett magának. Érthetetlen, hogy milyen érdekek fűződtek ahhoz, bogy a legszebb nyár­fát az egykori bagi gépállo­más elől kivágják, vagy mi­lyen tervszerűség az a nyár­fatarolás, amit az aszódi Tü- zép-telepen végeztek. Mit tehetünk? Sokat, de azonnal. Én nem tudom, és nem is akarom kitalálni, de úgy gondolom, hogy a Galga völgyében egy regionális kör­nyezetvédelmi társadalmi szervezet hasznosan munkál­kodhatna. A környezetvéde­lemről van törvényünk, mely nemcsak jogi aktus, hanem annak a szükségszerűségnek felismerése is, hogy a környe­zet pusztulása veszélyezteti egészségünket, s az egész élő­világot. Sokak szerint Bagón az autópálya építése következté­ben nagyüzemi művelésre al­kalmatlanná vált több, vízzel gazdag terület van. Nem vol­na-e gazdaságosabb a jelenle­gi majdnem hasznosítatlan te­rületnek horgászparadicsommá való kiépítése? Csak igény-e vagy szükséges is az autópá­lya zajcsökkentése érdekében tenni? Számtalan megvála­szolatlan kérdés, melyre a választ, csak a szakember és a terület gazdája adhatja meg. A nagy számú érdekelt pedig várja a választ. Balázs József Kispályás labdarúgás Megkezdődött az idény Immár tizenkét esztendeje, hogy Nádas Lajos, Kovács Ti­bor és László László meghív dették a kispályás labdarúgó- bajnokságra a nevezéseket. A hírverés igen eredményes volt és azóta is nagy népszerűség­nek örvend Gödöllőn e sport­ág. Amikor e sorokat papírra vetem, az Agrártudományi Egyetem sportcsarnokában tart az országos döntő megnyitója. Idáig jutott el a kispályás lab­darúgás. Gödöllőn az 1985/86. évi bajnokságra 36 csapat ne­vezett a három osztályban. Sajnos az első szövetségi na­pon bejelentette visszalépését a Ganz SZB, amely a korábbi években nem is egyszer baj­nokságot nyert. A jövőben, mi­vel- egy csapatnak nem lesz párja, az mindig szabadnapos lesz. A szövetségben két hétre előre dolgoznak, ennek megfe­lelően történik a pályák kije­lölése, a kezdési idő megbeszé­lése, valamint a játékvezető küldése. Az első fordulóban nem történt kiállítás, így a fe­gyelmi bizottságnak nem volt munkája. A szövetségi élethez tartozik az az érdekes kép, ami fogadott. A nagypályásoknál rendszeresen munkában talál­juk Kaiser László, Papp Gá­bor, Csontos István, Molnár András és Ádám Mihály veze­tőségi tagokat, akik hasonló aktivitással vesznek részt a kispályás labdarúgás irányítá­sában. Elmondhatjuk róluk, hogy ők a foci szerelmesei. A forduló rövid krónikája: I. osztály: Áfész—Gépgyár II. 2-3, Gelka—HTÜ 4-4, Álla­mi Biztosító—Gépgyár I. 8-3, KJK—Topi 3-3, KIOSZ—Vik­tória 2-3, ATE—Veresegyház elhalasztva. II. osztály: Erdőgazdaság— Fortuna 5-4, Híradás—Városi Tanács &2, Szadai Tanács— Tefu 4-0, Tangazdaság—Peda­gógus 11-0, Ganz Technológia —KKMV 2-2. III. osztály: Honvéd—Meleg- égöv 4-0, Erdőkertes—Áfész II. 2-2, Szadai Adidas—Ama­tőr 2-1, ÁTK—Vácegres 1-2, Fanta—MG1 6-5, Astor—Csó­nak 2-2. Végül annyi a megjegyezni való, hogy sajnos egyes csapa­tok, különösen a hivatali együttesek képviselői nem je­lennek meg a szövetségi össze­jövetelen, pedig mindig Van közös tudnivaló és erre felhív­ja a vezetőség a figyelmet. Csiba József ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) aztán csak bírja az ember szusszal. Mert az öregeim még eléltek zsíros kenyéren is, de nekünk már több kell meg jobb is. Az a legnagyobb baj, hogy ehhez a többhöz kitartás és energia kellene, ami hiány­zik belőlem meg a korosztá­lyomból. Lehet, hogy a mun­kahelyi légkör is csökkenti a munkakedvünket, mert azért az öregek között se mindenki a munka hőse, akad, aki úgy áll a melóhoz, hogy más is hozzáférjen. Apám mindig büszke arra, hogy rajta gaz­dagodott meg az SZTK. Har­minc év alatt öt napot volt betegállományban. De azt is látom, sok ember úgy van ve­le. hogy itt fáj, ott fáj, és már le is van százalékolva. Az eddig hallgató Varga Agnes is megszólal: — A mun­kahelyen nagyon ritkán esik szó a szakmáról, annál több a fociról, nőről, kocsiról. Annyi hülyeséget összer tudnak du­málni. A nőkről" mindig ■ kö- zöní.'gesen és kétértelműen. Néha egymásra is licitálnak, hogy ki mond nagyobbat, ki­nek hány nője van. Á mun­káról is úgy beszélnek, hogy kérkednek azzal, milyen ügye­sen nem csinálták meg ezt vagy azt. Szóval a lógásnak nagyobb a becsülete, mint a tisztességes munkának. Az ünnep délutánján beszél­gettem a fiatalokkal. Amit mondanak, az annak az iga­zolása, hogy ezek a fiatalok ismerik mindennapjaink gond­jait, és gondolkodnak a je­lenségek felett. Tetszik, hogy az emberi viszonyok elidege­nedése számukra is elgondol­kodtató, tetszik, hogy keresik a szűkebb és tágabb emberi közösséget a megváltozott és gazdagabb életkörülmények •között is. H em egyszerű dolog ez. Sokszor önmagukkal meg­vívandó harcot kíván. Igaz, ha régebben valami baj volt a faluban, esetleg a mentő vitt el valakit, összefutott az egész falu, siránkoztak az asszo­nyok. Amíg a ház asszonya bent volt a kórházban, a szomszédok ellátták a család­ját: főztek, mostak a gyere­kekre. Most, ha valaki beteg, akkor pénzért kell megfogad­ni a szomszédot, akinek autó­ja van, vigye be a városba. Régente téli estéken összejöt­tek, beszélgettek a szomszé­dok, most mindenki ott ül a tévé előtt. Nehéz dolgok. El kell is­merni. Megoldásuk ifjú be­szélgetőtársaimra és a többi fiatalra vár. Nem lesz köny- nyű a régi értékeket újakkal helyettesíteni. Nagy öröm. hogy beszélgetnek róla, hogy eljutottak a felismerésig. A.z idősebbek segítségével talán előbbre is léphetnének. Fercsik Mihály Így látják a fiatalok Korunk változó értékei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents