Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
4 isse. Április 12., szombat Szimulátor íülönlcges, speciális berendezés, egy TU—154-es típusú repülőgépszimulátor segíti a Malév Ferihegyi oktatóbázisán a kezdő és az aktív repülőgéppilóták képzését, továbbképzését. Az eredetivel megegyező repülőgép kabinjában a le- és felszállás mellett a különböző vészhelyzetek korrigálását gyakorolhatják a nagy gyakorlattal rendelkező pilóták vezetésével. Véget nem érő folyamat Kátyűs utak, titkos sz Hová vigyék a Galga menti szennyvizet? Egész életemben bajban voltam a keresztrejtvényfejtésnél nagyobb mozgást, erőt kívánó minden sporttal. Legkellemetlenebb élményeim közé tartozik, amikor mint ipari tanulónak, kötelező volt a testnevelési órákon a röp- és kézilabdázás gyakorlása. Sosem tudtam megbarátkozni a labdával, valahogy mindig egy irányban haladtunk. Utána még csak futottam, de ha éppen felém jött, lélekszakadva rohantam előle. S hogy mindez miért jutott eszembe? Napok óta az az érzésem, sorra kapom a labdákat. A helyzet csak annyiban változott, jóval több az adogató, én pedig pasz- szolom tovább.' Hordalékfogó Egy tural olvasónk bejelentése indította el ezt a véget nem érő folyamatot. Két panasszal fordult a szerkesztőséghez. Az egyik: a főutcán 20—30 centiméteres gödrök vannak, teljesen tönkreteszik az autókat. Van olyan szakasz, ahol az út, lejtése miatt, árokként funkcionál. A tanácsházán folytatott beszélgetés Král László vb-tit- kárral és Mihalicza József műszaki ügyintézővel meggyőzött, az illetékesek is ismerik és foglalkoznak ezzel a problémával. A Közlekedési Minisztérium képviselőjével közösen bejárást tartottak, kitetették az útf elfagyás táblákat, amint az idő engedi, nekilátnak a kátyúzásnak. A főútra merőleges keresztutcákból minden nagyobb eső lesodorja a hordalékot, ilyenkor 2—3 kocsi homokot szállítanak el onnan. Készülnek már a belvízrendezési kiviteli tervek, a szükséges helyeken hordalékfogót helyeznek el még ebben az évben. Olvasónk másik bejelentése szintén közérdekű. A túrái regionális vízmű tizennégy kútja jelenleg nyolc községet lát el tiszta ivóvízzel. A kutak védőövezetén belül balra a szemetet, jobbra a híg trágyát hordják. Vajon meddig lesz még egészséges ez a víz? Egy 1985-ben jóváhagyott általános rendezési terv négy község — Túra, Galgahévíz, Hévízgyörk, Bag — ilyen irányú gondjait kívánja megoldani. Két lehetőségük van, vagy csatornahálózatot építenek az aszódi PVCSV-teiepig, vagy odaviszik kocsikkal a szennyvizet. Drága a benzin, a csatornázás költségeit sem tudják fedezni, azonkívül Aszódon is bővíteni kellene legalább 4400 köbméterre a műtárgy befogadóképességét. ■Az ivóvízkutakhoz három hónapja már nem visznek semmit, a szippantókocsik máshol — de hol, azt senki nem tudta megmondani — ürítenek. Próbálkoztak a környező településeken is szennyvízleürítő helyet találni, nem jártak sikerrel. Zsámbokon volt alkalmas rész, az azonban belvizes. A hatvani tanáccsal is felvették a kapcsolatot, azok is hasonló gondokkal küszködnek, ugyanúgy a boldogiak is. A Pest Megyei Tanács vízügyi osztályán elmondták, kimondottan a tanácsok feladata az ürítőhely kijelölése, nekik kell összefogni. A megyének a VII. ötéves tervben nincs lehetősége a támogatásra, január 1-jétől önállósulnak a tanácsok, náluk van a pénz, ők döntik el, mire költik. A PVCSV budaörsi központja szolgáltatási osztályának előadója szerint országosan is nehéz témával foglalkozom. Az biztos, hogy a helyi tanácsoknak a Köjállal közösen kell ezt a problémát rendezniük. Mi van, ha az emberek házi szivattyút vásárolnak, és az út melletti árkokba engedik a szennyvizet? Majd feljelentik a szomszédok! Vagy mélyen hallgatnak, mert ők is ezt teszik. Túlterhelt A településtisztasági osztály is szolgált információval. Van egy alaprendelet, amely kimondja, a tanácsok kötelesek gondoskodni a területükön keletkező szennyvíz elhelyezéséről. Az aszódi már most túlterhelt, rossz hatásfokkal dolgozó telep. Valójában a beruházási költségek sem olyan magasak, egy 150—200 köbméteres műtárgysor (derítő, ülepítő stb.) építése tízmillió forintból megvalósítható. Egypár számadatot is kaptam, ezek szerint nem annyira vészes a helyzet a négy községben. Tavaly Túráról 630, Hé- vízgyörkről 10(1), Galgahévíz- ről 125, Bagról az utóbbi fél év alatt nem egészen 200 köbméter szennyvizet szállított el a PVCSV. Aszódon ez a meny- nyiség 8500 köbméter egy évben. A helyi lakosok miatt tényleg szükséges lenne bővíteni a telepet. Fürdőszobával A kör bezárult. Lakóházat csak fürdőszobával építhetünk, annak tartozéka a derítő. Ha az megtelik, hívjuk (hívnánk) a szippantóautót. A kocsinak meg kell szabadulnia terhétől, de nincs hová. A mérkőzésnek még nincs vége, a labda nem talált a hálóba. Bármilyen ötletet, javaslatot, ami segítene a helyzeten, szívesen várunk, közlünk ezeken a hasábokon is. Bárkai Erzsébet Diésd egykori és mai arculata Városiasodás a kertek helyén Sok história szól Diósdról, az ősi település múltjáról. Újkori, mondjuk úgy, napjaink történetében is jobbára névtelenek a hősök — ... aztán jött a háború. E mondat elhangzása után egy kis időre elhalt a szó. Diósdi beszélgetőpartnereim nehéz idők em!ékei között kutattak. Pe„ia a kisközséget megkímélte a háború. A Diósdra vezető út torkolatában napjainkban Osztapsnkó kapitány megálljt kérő, feltartott kezű szoboralakja áll. A hős szovjet tiszté, aki akkor elindult, hogy megállítsa az esztelen, értelmetlen pusztítást. Halála szimbolikus; csaknem romjaiba hajt a magyar főváros. Diósdon 1 is egy bátor szovjet tisztről beszélnek, akinek az utolsó pillanatban sikerült hatástalanítania a robbantószerkezetet. Rózsaszínű virágerdő Az 1200 lelkes kis település tehát élhetett tovább históriáival. Nem pusztult el, mégis több közhasznú létesítményt kellett felépíteni. Nagy szegénységet hagyott az 1800-as évek végén pusztított filoxéra. A tétényi fennsík karsztos dombvidékén, a mészköves talajon a XVII. századtól virágzott szőlőkultúrát csaknem teljesen elpusztította. A szinte járhatatlan, úttalan utak kátyúiból a budapesti kocsmárosok boroshordóikkal megrakott stráfko- csijait az erős muraközi lovak sem tudták kihúzni. A nagytétényi vegyi,gyárból hordtak salakot az utakra mondta Natta Ferenc, a népfrontbizottság elnöke, aki a tanácsok megalakulásától három évtizeden át volt tanácstagja lakókörzetének. S még a nagyapja is diósdi volt. Ű mesélte, hogy gazdasági fellendülést a 20-as, 30-as években a . környék parcellázása hozott, Az akikor kialakult rendkívül fejlett őszibarack- kultúra, amelynek termése igen jó áru volt. Akkor. Majd később, az 1961-ben megalakult szakszövetkeztet is jó gazdája volt az őszibarackosoknak, amelyek 100—120 vagon gyümölcsöt érleltek évente. A szövetkezet a kis termelőktől is felvásárolta a termést. Jó pénzeket hozott. Ma azonban már sok a gond az értékesítéssel. — Nem is olyan régen ilyentájt, tavasszal egyetlen rózsaszínű virágerdő volt Az illatfelhő, amely megcsapott, olyan erős, hogy elhalkul tőle az autó berregése. A nyakolaj eredetét ismerem: a zöld overallos fiatalember előttem vásárolta a 10-es ABC-áruház- ban és nyilván már a postaparkban ellenőrizni akarta, hogy nem romlott-e az áru. A maradék a reklámszatyorba került, s az elégedett férfi komótosan ballag nyilván a munkahelye felé. Reggel fél hét van, munkás hétköznap. Semmivel sem különb, mint a többi. Hiába, aki már hatkor a munkagép mellett áll, annak legalább fél hétig ki kell bírni, amíg harapni- és kortyolnivalóhoz jut. Bezzeg a tovább alvónak megadatik az a lehetőség, hogy munkába menet beszerezze, amire szüksége van. Neki már nem kell munkaidőben melósruhában ténferegni. Ámbár előfordul, hogy ez csak merő okoskodás, mert szürke hétköznapi tapasztalataim szerint a nap minden órájában találkoztam vásárlásra induló munkaruhás emberekkel a városban. Akiknek szemmel láthatóan nem sok keresnivalójuk volna a boltokban dologidőben. Többször figyeltem már a menetirányokat, kilenc óráig a boltok felé visz az út, utána megoszlik a forgalom az üzletek és az italboltok között. De tegyünk egy kis sétát. Nyolc óra után Vácott, a deákvári Ernst Thälmann- térj ABC-nél mérjük fel a terepet.. A helyszín már csak azért is érdekes, mert meglehetősen távol esik az üzemektől a bolt. Ténfergés munkaruhában Munkásruhásokat azonban itt is lehet látni meglepően szép számban. Többek között az üvegvisszaváltó bódé előtt két munkaruhás ember érkezett három degeszre tömött „légtelenített” üveggel. Pillanatok alatt beváltják a súlyra is tekintélyes mennyiséget. A pénz békasszírozása után bevágód- nek a ZSUK-ba és elhajtanak. Csak töprengek. Kérdeznem kellene, de inkább elkerülöm a fenyegetéssel végződő kudarcot. Azon morfondírozok, hogy a kollektíván visszahozott tisztes mennyiségű üveg tartalma is a brigád torkán folyhatott le a munkaidőben. Talán egyenként és apródonként a táska mélyére rejtve vitték be a munkahelyre. így elkerülték az ellenőrzést. Azt viszont már nem értem, hogy senkinek sem tűnik fel három szatyor vissza- áru, és vajon milyen indokkal jöttek ki a portán? ök biztosan tudják, de jó lenne, ha azok is. akiknek az a munkájuk, hogy a munkafegyelemre ügyeljenek. Űjabb bolt a téren, s a látvány önmagáért beszél. A vásárlóknak jó, ha a fele civil, a többiek munkaruhában. Nézem a kosarakat: a tasak- ban zsömle, mellette valamilyen felvágott és két deci rum. Kenyér, cigaretta, tej, pálinka, aztán kifli, kakaó, barackpálinka, sör. Hiába fogy a sor, érkezik az utánpótlás. Kilenc óra elmúlt, a szomjazok pirkadaténak órája ez. Sok a be-betévedő munka ruhás a Rádi úti italboltba. A Március 15-e téren két fiatalasszony igyekszik a piac felé, kabátjuk alól villog a fehér köpeny, feltehetően bevásárlásra indulnak. Együtt várjuk az autóbuszt egy korosabb munkaruhás úrral, kezében tömött aktatáska. — Megkérdezhetem, mi van benne? — Anyag — mondja és kacsint. — Hiába bújik elő a nap, azért még szükség van melegítőre. Csak villanások az utcáról, a munkaruhákból ítélve legszabadabbak az építőiparban dolgozók. Természetesen a hivatalnokok sem vigyáznak magukra, jó néhányukkal talál kozni köpenyben vagy zakóban. Tapasztalatom szerint a gyárközeli üzleteket, italboltokat az üzemközeliek látogatják, de terjedőben van az autós beszerzés is. Hogyan kerülnek az emberek napközben munkaruhában az utcára? Többségük építő, szállító, rakodó és valahol máshol lenne munkájuk. Sokan dolgoznak nem porták által őrzött munkahelyen. Egy biztos, sokan vannak az utcán, akik munkaidejük nem kis részét magánügyeik intézésére pazarolják és bevásárláskor nem kizárólag egy falatnyi ennivalót tesznek a kosarukba. Surányi János Diósd — jegyezte meg rezig- náltan Dezső Lajos nyugalmazott iskolaigazgató, a község krónikájának írója. — Mára nem sok maradt belőle. — A termelés nagyon visz- szaesett. Már csak néhány magunkfajta idős ember foglalkozik vele. Még a ráfordított költségek, a munka árát sem fizeti vissza. Hát hogyan is érdekelné a fiatalokat, hogy a napi munka után gürcöljenek vele — méltatlankodott Natta Ferenc. — Amikor folytatódott a parcellázás, a hét- végitelek-szerzési láz idején a gazdák többsége eladta a földjét. Földvári Károly nyugdíjas a volt 3-a,s típusú szakszövetkezet második, Bánlaki Sándort követő elnöke sem képes indulatok nélkül beszélni az őszibarackról. — Szívügyem, persze hogy sajnálom. Kicsiben még foglalkozom vele. s nem tudom elfelejteni, hogy a régi közös 50 holdat jórészt az én időmben telepítettük. Az utolját mostanában húzgálták ki, nagyüzemileg nem művelhető címen, Pedig a Buda környéki barackok íze páratlan. Mi megmaradtunk a régi fajtáknál, a Sampionnál, az őszibarackok királyánál meg társainál. Barackosaink között nem ritka az 50 éves. A délalföldiek, a szatymaziak viszont áttértek az új fajtákra. S mert délebbiek, legalább két héttel megelőznek minket a piacon. Mi már jó, ha dömpingáron tudunk értékesíteni. Lakótelep a gyáriaknak — Igazából csak kevesen éltek ebből Diósdon. Az egész f©lsőfalu-<rész a törökbálintiak kertje volt. Mi, diósdiak két- lakiak maradtunk — folytatta Natta Ferenc. — A két háború között, meg azelőtt a fővárosi gyárakba jártak, jártunk jórészt gyalog — dolgozni. Szabadidőnkben műveltük a barackost. A felszabadulás előtt itt nem volt ipar. Az 50- es években, a Czimra-féle műszerészüzem helyén nőtt nagyüzemmé a MGM csap-, ágygyára. — Az 1200 dolgozót foglalkoztató üzem sok diósdinak ad megélhetést — vette át a szót dr. Varga Mária nyugdíjas jogász, a községi párt- alapszervezet titkára. Kalauzul kértük a község múltjába kalandozáshoz, neki köszönhetjük, hogy értő segítőtársakat kaptunk, aktívan tevékenykedő, lelkes lokálpatriótákat, tősgyökeres diósdiakat. — Ez a gyár építette a 60-as évek elején az első 82 lakásos családi házas lakótelepet. Azután kezdődött a 320 lakásos nagy lakótelep kialakítása. A párttitkár számos írott és képi emléket őriz Diósd újkori történetéről. Kár, hogy kallódik. Vajon késő-e mór egy kis helytörténeti múzeum alapítása ? Elsöpörte, elfeledte volna a múltát a nagyarányú építkezés, amely az 50- es évek végén kezdődött a főváros mezsgyéjén álló, mindinkább üdülővárosi arculatot öltő településen? De- mény Jánost 1957-ben választották a falu tanácselnökévé. Két évtizeden át töltötte be e tisztséget. Ma nyugdíjasként a víz-, és csatornamű társulat elnöke. — A hat tantermes iskolát 1058. szeptemberében adtuk át a Gárdonyi Géza utcában. A felszabadulás után létesített kis óvodához 1962-ben építettünk újat a lakótelepen. Azóta már az is bővült. Orvosi rendelőket, gyógyszertárat, postát, könyvtárat, klubházat és közműveket építettünk — sorolta a volt tanácselnök, szinte csak címszavakban. — A víztársulat 1960-ban alakult. Azóta 36 kilométer vezeték és egy ezer köbméteres tározó épült. Van már szennyvízderítőnk ás 3,6 kilométer csatornahálózat. Tavaly alakultunk át csatornaépítő társulattá és hozzáfogtunk a község csatornázásához. — A földgáz bevezetését 1984 őszén kezdték meg, s egy év alatt az állandó lakosság nagyobb részéhez eljutott — vetette közbe dr. Varga Mária. — Az évtizedek során közel 30 kilométer út és járda készült, s még nem beszéltünk az új iskoláról, amely komplex oktatási-közművelődési intézmény. Jd kezekben a jövő Nem véletlenül jegyezte meg Nafta Ferenc népfrontéinak távozóban: — Ezzel a kát elnökkel, Deménnyel meg a mostanival, Nagy Istvánnal, jól jártunk. Mostanában talán nehezebb, mert nincs pénz, sokat küszködik a tanács, bár igyekszünk segíteni. Támogatjuk a fejlesztési célokat, pénzzel, társadalmi munkával és megszavaztuk a, településfejlesztési hozzájárulást. Bizony — tette hozzá —, igazságtalannak érezzük, hogy erre az ötéves tervre egy fillér állami támogatást nem kap községünk a fejlesztésekhez. Az utóbbi évek létesítményeiben a diósdiaknaik nagyon sók pénze és kétkezi munkája benne-van. „Nagyon szeretjük a falunkat” — visszhangzik bennem most is az egyik vallomás. A megyei társadalmi muinkaversenyben 1984-ben első helyezett, tavaly pedig harmadik helyezett lett Diósd a kategóriájában. Az elnyert összegeket az új iskola mellé épülő, már körvonalazódó tornacsarnokra fordítják. S a jövő? A beszélgetés után az az érzés maradt bennem: jó kezekben van. Hogy ültetnek-e őszibaeaokfákat — kérdés. Az bizonyos, hogy a néhány éve véletlenül feltárt magas hőfokú, s állítólag gyógyhatású meleg vízzel komoly tervei vannak a községi tanácsnak. Ahogy a diósdiakat megismertem, meg is valósítják. Kádár Edit Rohamkocsi a mentőknél Űj, Barkas gyártmányú rohamkocsit állított — egyelőre kísérletképpen — üzembe az Országos Mentőszolgálat. A megváltoztatott belső térkialakítás, a magasított karosszéria és az új hordágyszerkezet kétoldali hozzáférhetőséget biztosít a mentőautóban ápolt beteghez. Képünkön: beteg a mentőautóban
