Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
1986. Április 12., szombat i»Fvr « ittt rnr] 5 Aszódon épül a lerakóhely Leányvállalatot alapított a Földgép Társadalombiztosítás és társadalmi biztonság Egy vívmány jelene, jövője Szocialista rendünk legfontosabb vívmányai között tartjuk nyilván a társadalombiztosítást, mely a munkásmozgalom, a szakszervezetek harcának tárgya volt évtizedekig. Az alkotmány szerint: „A Magyar Népköztársaság állampolgárainak öregség, betegség, munkaképtelenség esetén anyagi ellátáshoz van joguk. A Magyar Népköztársaság az anyagi ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás keretében és a szociális intézmények rendszerével biztosítja”. Mintha az utóbbi időben e vívmány körül megszaporodnának a kérdőjelek. Valóban sikerülhet akár mostoha gazdasági körülmények közepette is változatlan szintű vagy még jobb ellátást adni? Módosul-e a nyugdíjrendszer? Emelkedhet-e a családi pótlék összege? Szerepet kaphat-e a táppénz megállapításakor az: beteggé válásához hozzájárult saját hibás magatartásával az ember? S bővíthető-e az ellátás köre? A hetvenes években legfeljebb csak a szakemberek vitatkoztak arról, milyen módon kellene biztonságosan elhelyezni az úgynevezett különleges kezelést igénylő — vagy a köztudatban jobban elterjedt, de nem egészen pontos fogalmat használva: a veszélyes — hulladékot. A váci vízszennyezéssel azonban betelt a pohár, s a közvéleményben egyre erősödő veszélytudat arra kényszerítette az illetékeseket, hogy hathatós lépéseket tegyenek. A döntések azóta megszülettek, ám a megvalósításban sok a döc- cenő. A legnagyobb gond a pénzhiány, s a háttérben gyakran felesleges kötélhúzásnak ható szakmai viták is zajlanak. Ahol nincs szándék Nemrég nyilvánosságra hozták, hogy a már épülő dorogi égetőmű mellett a VII. ötéves tervben egyebek között több ideiglenes és végleges lerakóhelyet is létesítenek. Ezek sorába tartozik az Aszód határában kialakítandó tároló, amelynek területfelhasználási engedélyét már megkapta a kivitelező és üzemeltető Földgép Általános Mélyépítő Vállalat, amely a feladat elvégzésére környezetvédő és szolgáltató leányvállalatot hozott létre. Aszódon — az Állami Tervbizottság határozata alapján — végleges lerakóhely épül. A munkát még az idén keli megkezdeni, s két esztendő múlva befejezni. A létesítmény tervezett beruházási költsége mintegy 500 millió forint, ennek egvharmadát az OKTH egyszeri támogatásként adja, míg a másik harmadához a leányvállalat állami kölcsönként juthat hozzá. A fennmaradó negyven százalékot a lerakóhelyet használó vállalatoknak kellene befizetniük érdekeltségi alapjaikból. A szükséges 200 millióból viszont eddig alig több mint 80 millió forint jött össze, s ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a különleges kezelésű hulladékokat felhalmazó üzemek túlságosan is a fogukhoz verik a garast, s egy jelentős részükben nincs is meg a szándék a társuláshoz. Tehetik, hiszen az országban és a megyében eddig keletkezett ártalmas anyagok nagy többsége kézen- közön eltűnt, azaz illegális lerakóhelyekre került, s ezért mindeddig senkit sem vontak komolyan felelősségre. A jelek tehát azt mutatják, a jövőben is lesznek, akik hazardíroznak, s vállalják a most már bizonyára sokkal szigorúbb elmarasztalást... Szabadon forgalmazható Az aszódi telep esetében még nincs meg a jóváhagyás a leányvállalat vezetőinek azon elképzeléséhez, hogy a majdani használók állal befizetendő 200 millió forint még hiányzó részét — tehát 120 milliót — bankhitelből fedezzék, lévén, hogy az idő sürget. Mint dr. Rózsa Pál, a leányvállalat igazgatója megfogalmazta, ha a pénz meglenne, máris megkezdhetnék a munkát. A nagyközségben egyévi 10 ezer köbméternyi, első és második osztályú veszélyes hulladék lerakására alkalmas telepet építenek. Ez azt jelenti, hogy öt esztendő alatt a területen 50 ezer köbméternyi anyagot lehetne elhelyezni. s a vizsgálatok szerint folyamatos bővítéssel 25-30 évig használható a kijelölt föiddarab. A bővítés mindenkor a bevételektől és a fejlesztési forrásoktól függene. A feltételes mód használata jelzi, hogy a pénzügyi gondok nem csak a kezdetkor, hanem a későbbiekben is akadályozhatják a tervek megvalósítását. A mostani 80 millió forintot is több mint száz vállalat adta össze, s a földgépesek nyilvántartásában egy sor olyan megyei gazdálkodó is .szerepel, amelyeknél saját bevallásuk szerint különleges kezelést igénylő hulladékok keletkeznek, mégsem válaszoltak eddig a társulásra felszólító levélre. A leány- vállalat köbméterenként 20 ezer forintot kér a lerakás engedélyezéséért, s a megvásárolt jog szabadon forgalmazható, azaz bármikor eladható. Elgondolkodtató, hogy a telep évi 10 ezer tonnás kapacitását alig \ tudja az üzemeltető kitölteni, miközben becslések szerint Budapesten és Pest megyében esztendőnként mintegy 450 ezer tonna lerakható hulladék keletkezik. Az adatok összevetése is jelzi, hogy az aszódi beruházás befejezése után is a teljes mennyiség alig 2-2,5 százalékát helyezhetik el biztonságosan, a többi sorsa szinte teljesen bizonytalan. Jelenleg — tegyük hozzá mindjárt. A leányvállalat szakemberei ugyanis a külföldi tapasztalatokat is tanulmányozva és a hazai kutatókkal, fejlesztőkkel együttműködve már most keresik a módját, hogy olyan technológiákat dolgozzanak ki, amelyek segítségével a ma még sok gondot okozó hulladékokat visszajuttatják a termelés vérkeringésébe. Emellett a maguk szűk lehetőséVan zöldségügy már évek óta. Jelenleg is dúl a paradicsomháború, aminek kezdete hús vét előttre tehető. Az történt ugyanis, hogy a Skála által ellenőrizhető boltokban — a fogyasztók örömére — megjelent a 99 forintos paradicsom és a paprika. Az országot behálózó szövetkezeti nagykereskedelemhez — öt erősítendő — csatlakozott a Báes-Kis- kun Megyei Zöldért is. Itt szintén leszállították a két primőr árát. Mindez örvendetes, mert végre kialakult az az árverseny, amire eddig hiába vártunk. Jó lenne, ha a Skála sokak által helyeselt kezdeményezése nem törne meg a kerékkötők ellenállásán. Hiszen ezenkívül is vannak még nyomasztó gondok. A tavalyi kiemelkedő burgonya- termésnek köszönhető, hogy vetőgumó is vart' bőven. A kereslet — a múlt évi értékesítési nehézségek miatt — viszont alacsony. A VI. ötéves tervidőszak alatt 87 kiló krumpli jutott egy lakosra hazánkban, ugyanakkor a fogyasztás 58— 59 kiló körül alakult. A megtermelt és az elfogyasztott mennyiség közötti különböze- tet exportálták a gazdaságok, a selejtesebb burgonyát pedig az állatok takarmányozására hasznosították. A múlt évi dömping azonban úgy látszik, megtette hatását. Az idén mérséklődött a termelői kedv. Ez a vetőgumó-kereslet csökkenésében is megmutatkozik. Végső soron a múlt évben sem maradt senki nyakán a bő termés, A felesleget megvásárolták a külföldi vevők. Egyetlen esztendő kedvezőtlen hatásaiból tehát nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Pontosan a ciklikusság; a felfutás, majd a visz- szaesés akadályozza a kiegyensúlyozott belső piac megteremtését. többek között a burgonyánál is. Manapság sokat és egyre többet beszélünk a zöldségmizériáról, de leginkább a magas fogyasztói árakról, ami sokak szemét sérti. A Skála elkezdett valamit, de jó lenne, ha valaki kézbe venné második kenyerünk ügyét is. Tudom, holnaptól nem jelentkeznek geit kihasználva felhívják a termelők figyelmét, hogy törekedjenek az úgynevezett hulladékszegény módszerek átvételére és alkalmazására. E két út jelenti a hosszú távú megoldást — s csak ez a két út. Ha eddig nem, most már mindenképpen rá kell venni — akár gazdasági kényszert is alkalmazva — a vállalatokat, hogy takarékosabban bánjanak az anyagokkal, s amit lehet, újra használjanak fel. Különleges biztonság A Földgép felvette a kapcsolatot a Környezetvédelmi Intézettel, hogy közösen tegyenek erőfeszítéseket a megyében található illegális lerakóhelyek felderítésére és — amennyiben tőlük rendelik meg — azok felszámolására. Az eddig leírtak a gondoknak csupán egy részét mutatják. Mert sajnos, további feladatok akadnak még szép számmal. Az egyik, hogy az aszódi végleges lerakó mellett egy ideiglenes tárolót is kell majd építeni. Ugyancsak nem öltöttek testet konkrétan a gondolatok a majdan megtelő lerakóhelyek sorsát illetően sem. Egy viszont tény: a mostani aszódi beruházásnál a nyugat-európai tapasztalatokat is figyelembe véve, az ottani előírásoknál sokkal szigorúbb biztonsági követelményeket ír elő’ a terv. Furucz Zoltán tömegesen a vásáriók vetőgumóért. Mégsem árt tudni, hogy a Vetőmag Vállalat monori területi központja az igényeket figyelembe véve kis kiszerelésben — nagyobb mennyiség vásárlása esetén kedvezménnyel — tíz burgonyafajta szaporítóanyagát kínálja megvételre. Aki ebből vásárol, biztos, hogy nem bóvlit vesz, mert a legjobb holland és osztrák intenzív fajták közül válogathatnak. Sokak számára talán új. hogy ismét kapható a régebben kedvelt gülbaba javított változata is Monoron. Ezzel a lehetőséggel élniük kell a nagy- és kisüzemeknek egyaránt. Igaz, az albertirsai Szabadság, a gyáli Szabadság. a monori Kossuth, a pilisi Aranykalász, a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet az idén is jelentős területen vet burgonyát, lehet, hogy a szö- di Virágzó, valamint a galga- mácsai összefogás Termelő- szövetkezet vezetői is felülbírálják korábbi döntéseiket és mégis termelnek majd krumplit. Ha ígV lesz, örvendetes tényként könyvelhető el, de nem bír döntő jelentőséggel. Sokkal inkább azok a kistermelők. akik a megye burgonyaterületének 78.6 százalékán termelik á növényt. Elsősorban az ő ambíciójukra számítanak Monoron. És az a kiskerttulajdonosoknak sem árt, ha tudják, hogy gazdálkodásuk eredményességét nagymértékben befolyásolja a szaporítóanyag minősége. E téren bőven van pótolnivaló, mert a háztájiban elültetett burgonya 50 százaléka még ma is ismeretlen eredetű. Ebben az esetben pedig szinte elkerülhetetlen a kudarc, ami rontja a termelői kedvet, Másként van azoknál, akik már évek óta fémzárolt szaporítóanyagot vásárolnak. Ebből egyértelműen következik, hogy kellő jövedelemre is az számíthat, akinek burgonvája szép darabos, tetszetős. Hogy így legyen. ennek lehetőségét már az alapoknál kell kezdeni, vagyis a vetőgumó helyes megválasztásánál. amit nem szabad a véletlenre bízni. Bóna Zoltán A válaszadásra dr. Kurucz Bélát, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőhelyettesét kértük, akitől elsőként azt kérdeztük: • Mennyire tépázta meg az elmúlt évtized a társadalombiztosítás nimbuszát? — Ami a lényeget illeti, azt hiszem semennyire. Hiszem a felszabadulás előtt a lakosságnak kevesebb mint egyhar- mada volt ellátásra jogosult, manapság gyakorlatilag mindenki. Ismeretlen fogalom volt a gyermekápolási táppénz, családi pótlékot nagyon kevesen kaptak, s a mainál rö- videbb időre járt a dolgozó nőknek terhességi és gyermekágyi segély. Az öregségi járadék korhatára nemtől függetlenül 65 év volt, ma a férfiak nyugdíjkorhatára 60, a nőké 55 év. Meggyőződésem, hogy az elmúlt négy évtizedben töretlenül fejlődött a társadalombiztosítás, s bár gondok voltak és vannak vele, változatlanul oelja, hogy a munkával és járulékfizetéssel megszerzett jogot az anyagú biztonságra — minél teljesebben érvényesítse. • Köztudott, hogy a nyugdijak vásárlóértékét nem sikerült megőrizni, s hogy a családi pótlék a gyermeknevelés költségeinek csak egyötödét fedezi. Ez mintha az ellátások színvonalának csökkenésére mutatna ... — Mindkettő igaz, s mindkettő gond. Vizsgáljuk meg közelebbről! Még 1950-ben is csak 539 ezren kaptak nyugdíjat vagy járadékot, idén pedig 2,3 millióan. Általánosnak tekinthető tehát a nyugdíjrendszer. De van vele két nagy probléma. Az egyik, hogy az elmúlt tíz esztendő inflációs időszakában általánosan csökkent a nyugdíjellátás vásárlóértéke. Ez év január elsejétől érvényes a döntés: a 70 éven felüliek és a súlyosan rokkantak nyugdíját a kormány a fogyasztói áremelkedés mértékében emeli. Idén ez 5 százalékot, legalább 150 forintot jelent. A célunk azonban az, hogy a fogyasztói áremelkedésekhez igazodjon az évi nyug- díjkiegészítés. Várhatók a következő öt esztendőben újabb lépések ez irányban, de hogy mekkorák, az a gazdaság teljesítőképességétől' is függ, s attól elsősorban. • Mi a másik gond? — Ez a nyugdíjrendszeren belüli igazságossággal kapcsolatos. Most ugyanis az a helyzet, hogy minél öregebb, betegebb, elesettebb valaki, s minél kevésbé vállalkozhat nyugdíjkiegészítő foglalatosságra, annál rosszabbak az anyagi körülményei, a régebbi nyugdíjak összege ugyanis alacsonyabb. E helyzetnek — már humánus megfontolásból is — éppen az ellenkezője lenne kívánatos. S e kívánatos állapot felé mutatnak az idei döntések, intézkedések, valamint a szociálpolitikában a rászorultsági elv érvényesítése. Ami a távolabbi jövőt illeti, elképzelhető változtatás a ma meglevő társadalombiztosítási ellátási arányokon, s a nyugdíjrendszeren belül is. Egyet azonban nem feledhetünk: minden ilyen törekvésnek a nyugdíjasok nagyobb biztonságát kelj szolgálnia, erősítve az elvet, hogy a nyugdíj továbbra is munkával és járulékfizetéssel szerzett jog legyen. • S mi a helyzet a családi pótlékkal? — Ez most a társadalom- biztosítási rendszer legáltalánosabb eleme, 1.6 millió család 2,6 millió gyermeke után folyósítunk családi pótlékot Ami az összeg nagyságát illeti,' tény, hogy sehol és soha nem volt olyan családi pótlék, amely a gyermekek nevelésének teljes fedezetéül szolgált volna. A VII. ötéves tervidőszakban várható — természetesen szintén a gazdasági helyzet függvényeként — a pótlék kiigazítása, s még ki kell alakítani itt is a vásárlóerő megőrzésének mechanizmusát. €1 Honnan teremtik elő ehhez a pénzt? Egyáltalán: miből gazdálkodik a társadalom- biztosítás? — Természetesen az állampolgárok pénzével". Pontosabban: idén 141,5 milliárd forint a társadalombiztosítás költségvetése, az országos költségvetésnek ez 20 százaléka. A fedezetet az állam garantálja, egész vagyonával felei érte. De m-ég ennél is pontosabban: a pénz forrása a járulék, amit a munkáltató és a biztosított munkavállaló fizet. Már eljutottunk odáig, hogy ez az összeg a társadalombiztosítás minden kiadását fedezi. Ám mi is úgy gazdálkodunk, mint az átlagos magyar család: a havi bevételekből fedezzük a havi kiadásokat, nincs számottevő tartalékunk. S ha több pénz folyna be a kasszáinkba, akkor sem alakítanánk át tőke- fedezeti rendszerűvé a társadalomibiztosítást, hiszen szorít a cipő, s az ellátások ösz- szegét kellene emelni a többletbevételből. • Vajon járhatna-e állam- polgári jogon a társadalombiztosítási ellátás, akár az egészügyi? — Tény, hogy ma hazánkban szinte mindönkii részesül valamilyen társadalombiztosítási ellátásban. Akár a többi szocialista országban, s a világ fejlettebb államaiban, hazánkban is úgy tekintjük, hogy ez a szociális biztonsághoz való alapvető emberi jog megnyilvánulása, s a kor követelménye teljesül így. De tény, hogy egy munkával és járulékfizetéssel szerzett jog megvalósulása nem függhet a rászorultságtól. Van azért kivétel. Az anyasági segély, a családi pótlék, a temetési segély a valóságban máris minden állampolgárnak jár, s az állampolgári jog felé haladunk. De például a családi pótléknál úgy hiszem nem len-ne még időszerű ennek bevezetése. Éspedig azért, mert varrnak a társadalmunkban olyan emberek, akik el tudják képzelni az életüket munka nélkül. Ma az kaphat családi pótlékot, aki legalább havi 21 ledolgozott munkanappal jogot szerez erre. Azaz a jelenlegi formának nevelő, fegyelmező, a társadalom normáit érvényesítő hatását nem mellőzhetjük. De például a tavaly szeptember óta már 4 ezer forintos egyszeri anyasági segélynél gondolhatunk arra. hogy állampolgári jogon járjon. • Ha már a fegyelemig jutottunk: bajok vannak a táppénz tájékán. Nem mindenki beteg valóban, aki kap táppénzt. Hogyan lehetne rendet teremteni? — Én nem értek egyet azzal, hogy a meglevő anomáliák miatt az egész táppénz- rendszert megkérdőjelezzük, hiszen az emberek többsége tisztességes, s joga van arra, hogy anyagi biztonságban gyógyulhasson. ka beteg. Kulcsember a táppénz megítélésekor az orvos. Az. akinek ma nincs elegendő ideje, gyo-rs konzultációs lehetősége eldönteni: munkakepes-e a páciense. Ráadásul adminisztrációs nyűgnek tekinti a táppénzes munkát. Ennek társadalmi presztízsét, anyagi megbecsülését feltétlenül növelnünk kell. Ezen túl az ellenőrzésnek van óriási szerepe. Az orvosi felülvizsgálatnak éppúgy, mint a laikus ellenőrzésnek, amit a társadalombiztosítás beteglátogatója gyakorol, vagy — a feladatot többé-kevésbé komolyan véve — a vállalat, a munkáltató. S a táppénzes helyzet javításának feltétele a gyógyítás és a rehabilitáció jobbítása is. Hiszen a gond fő forrása ma az, hogy a munkaképes korúak egészségi állapota rosz- szabb a kívánatosnál. Ezen pedig csak a betegségmegelőző szemlélet, általánossá, mindennapi gyakorlattá válása segíthet. • Egy most napvilágot látott törvéir. erejű rendelet szerint nem üzemi baleset az, amely kizárólag a sérült ittassága, vagy például munkahelyi rendbontás miatt következik be. Elveszti tehát az illető a munkával és járulékfizetéssel szerzett jogát? — Igen, akárcsak a szándékos öncsonkítás esetében. S azt hiszem, ez annál is indokoltabb, mert a munkahelyi baleset után a fizetés 100 százaléka jár táppénzként. Igazságtalan lenne, hogy a munkafegyelmet durván megsértők is kedvezményezett helyzetben legyenek. De tisztázzuk gyorsan: ennek az intézkedésnek nem a munkahelyi rend- teremtés a fő funkciója. Hiszen amikor már dönteni kell a táppénzről, bekövet kezeit a baj, a baleset, netán a haláleset (ami után a hozzátartozóknak járhat ellátás.) Ez a rendelet akkor éri el célját, ha a megelőzés vál ik jobbá. Ide kívánkozik: a rendelet nem módosítja, sőt inkább erősíti a meglevő felelősségi viszonyokat. Tehát azért, hogy a munkakörülmények ne legyenek balesetveszélyesek, s hogy a dolgozók a munkafegyelem szabályait tartsák be, to vábbr a is a munkál tató felel. Például csak abban az esetben szűnik meg „üzemi” lenni a baleset, ha bekövetkeztében semmilyen munkavédelmi szabálytalanság nem játszott közre, ha tényleg kizárólag a dolgozó részegsége, rendbontása volt az ok. • Tervezik-e a társadalom- biztosítás kiterjesztését, körének bővítését? — Muszáj ezt tennünk, hiszen nem találtuk még meg a lehetőséget arra, hogy az anyáknak — túl a 24 heti szülési szabadságon, a gyesen, a gyeden — honoráljuk a gyermeknevelést. S vannak olyan szülők, akik régebben még gyes nélkül nevelték fel olykor 4—5 gyermeküket, és, mert vidéken nem volt munkavállalási lehetőség, nem szereztek elegendő szolgálati időt a nyugdíjra. Áldozatukat ugyancsak el kellene ismerni anyagilag, hiszen a gyermek- nevelés is munka, nem is kicsi... Sokaknak problémája, ha a családban idős vagy más gondozásra szoruló van. S ezzel a problémával ma magára marad a família- Ez év márciustól felemelt ösz- szegű családi pótlékon kívül a súlyosan fogyatékos gyermekek után hatéves korukig kétszeres gyest adnak — legalább havi 3080 forintot. De aki azért nem létesít munka- viszonyt. mert egy hozzátartozóját ápolja,, nem tud jogot szerezni a társadlombiztosí- tásra, ráadásul jövedelme nincs, amiből járulékot fizethetne. A megoldás az lehet, ha minimális, jelképes járulékot kérünk. Ezt is szeretnénk megoldani a következő öt évben. Fontos társadalmi és financiális érdek is fűződik ahhoz, hogy mérséklődjön a szociális otthoni helyek iránti igény, hogy a gondozásból nagyobb részt vállalhassanak a hozzátartozók. Vasvári G. Pál Kapható a javított güSbaba Tízfajta szaporítóanyag
