Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

PEST mm; yeíi 1986. MÁRCIUS 8., SZOMBAT Színházi levél Nemzeti operánk Oly nemzeti dal­mű, mely ope- raibb, és mégis inagyarabb min­den eddigi ope­ránknál. Az ódon balladák és hősköltemények ama varázserejével bír e fen­séges mű, melyek föltámaszt- ják az elmúlt századokat, s az ember nemcsak látja ama kor alakjait, de velük is érez. így írt a költő Vajda János szerkesztette Csatár című lap 18G1 márciusában a Nemzeti Színház ban bemutatott új ope­ráról. Egy másik lap, a Nefe­lejts ezen az véleményen volt: „Erkel egész lélekkel átérez- te és zenébe öntötte nemcsak a Bánk bánt, hanem azt is, amit a magyar Bánk bán lát­tára mindenkor érez.” Ábrá­nyi Kornél pedig, a kortárs zeneszerző és zenekritikus ír­ta: „Sehol opera a politikai vi­lágban még nem játszott oly fontos s kiható szerepet, mint e válságos években Erkel Bánk bánja ... a közönség megköny- nyebbült. ha megtapsolhatta a kitombolásig Petur bordalát, s Bánk kifakadásait az idegen uralom ellen. A magyar haza- fiság, kitartás s lelkesedés fel­táró fókuszává vált s hatal­masan pótolta az erőszakosan feloszlatott magyar országgyű­lésen elnémított politikai szó­noklatokat.” így fogadták a 125 évvel ez­előtt, 1861. március 9-én be­mutatott, Vajda szavaival ta­lálóan nemzeti dalműnek ne­vezett új Erkel-operát. S ez a fogadtatás természetes volt. Ügy álltak akkor az ország politikai ügyei, hogy ez as opera valóban nemcsak művé­szi, hanem politikai< tettnek is minősült. Azt sem lehet vé­letlennek tekinteni, hogy ke­véssel március 15-e előtt mu­tatták be, márpedig e dátum az osztrák elnyomás, a hírhedt Bach-korszak idején vörös posztó volt a rendőrterrorra és a félelmetesen jól működő spiclihálózatra alapozott bé­csi uralom szemében. Erkel operája bemutatójá­nak azonban egész sor olyan mögöttes vonatkozása is volt, amelyet ma már alig tartunk számon, holott ismeretük nél­kül nehezen érthető, mitől ka­pott ekkora politikai és nem­zeti hangsúlyt a mű. Kezdjük mindjárt az opera alapjául szolgált Katona Jó­zsef-dráma, a Bánk bán sor­sával. Mint ismeretes, Katona a drámát 1815—16-ban írta, s noha 1820 végén, 1821 elején megjelent az immár átdolgo­zott változata nyomtatásban, csak 1833 februárjában került először színre Kassán. Az 1837-ben megnyitott Pesti Ma­gyar Színházban majd csak 1839-ben játsszák. 1818. már­cius 15-én este, közkívánatra, ez a dráma kerül színre az akkor már Nemzeti Színház nevet viselő teátrumban, Bánk szerepében azzal az Egressy Gáborral, akinek öccse, Eg­ressy Béni, Erkel 1844-ben be- mutott Hunyadi László című operájának librettistája, s a Vörösmarty-ve rs, a Szózat megzenésítője. Aztán a szabad­ságharc bukása után majd csak 1859-ben játszhatják is­mét a Bánk bánt, de akkor is megcenzúrázott szöveggel. Ed­digre viszont már régen kész az operaváltozat szövegköny­ve, melyet szintén Egressy Béni írt. Sőt, valószínűleg kész a zene nagy része is — amit az is megerősít, hogy Egressy Béni már 1851-ben elhunyt, tehát a librettónak addigra el kellett készülnie. Vannak arra is utalások, hogy az egész vállalkozás még sok­kal korábbi: már a Hunyadi László bemutatása évében hír jelenik meg arról, hogy Erkel egy Bánk-operán dolgozna. De akár készen volt korábban a Bánk operaváltozata, akár csak 1860 végén, 1861 elején írta meg Erkel, bemutatni úgysem lehetett volna. Hogy egyes ré­szeivel Erkel különböző hang­versenyeken már megismertet­te a közönséget, az minden­esetre arra vall, hogy nem az utolsó pillanatban készült el a komponálással. Ami pedig a politikai hát­teret illeti: sem a dráma Bánk bán nem kerülhetett volna vissza a színpadra, sem az operaváltozatot nem lehetett volna még bemutatni, ha a nemzetközi és a belpolitikai szituáció nem teremt ehhez kedvező légkört. Ausztriára nehéz napok jártak ekkoriban. 1859 végén kitört az olasz— francia—osztrák háború, mely­nek az osztrákok számára vég­zetes fordulata volt a június 24-i súlyos vereség Solferinó- nál. Ezt Magyarországon meg­mozdulások követték. Augusz­tus 21-én Ferenc József császár meneszti a hírhedett Kempen rendőrminisztert, s a gyűlölt Bach belügyminisztert. 1860. március 15-én. a magyar for­radalom kitörésének évfordu­lóján tüntetések zajlanak Pes­ten —, nyomukban letartózta­tásokkal. Ez év április 8-án hal meg gyanús körülmények között Széchenyi Döblingben. Egész nyáron megmozdulások, tüntetések vannak országszer­te. Október 20-án Bécs kibo­csátja az úgynevezett októbe­ri diplomát, mely tesz ugyan engedményeket, de ezeken az események már túlhaladtak. Decemberben, Ferenc József trónralépésének évfordulóján, országszerte politikai tünteté­sekre kerül sor. December 16-án tartóztatják le Teleki Lászlót Drezdában. 1861. feb­ruárjában bocsátják ki az úgy­nevezett februári pátenst, mely bizonyos alkotmányos jogokat és lehetőségeket biztosít (fő­ként egyfajta parlamentáris képviseleti lehetőséget). Nem­sokára — április 6-án — meg is nyílik, tizenkét évi szünet után, az országgyűlés. És má­jus 8-án öngyilkos lesz Teleki László. Ezek után érthető, ha annak a Bánk bán-operának, mely a drámához képeit elvégzett minden átalakítása, cselek­mény- és figuramódosítása dacára is az idegen elnyomás, a kizsákmányolás és a nemze­ti érdekek háttérbe szorítása ellen emelt szótK oly zajos si­kere volt, mint tizenhét évvel korábban a Hunyadi László­nak. Ennek híres kórusát — Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály — hazafias in­dulóként énekelték országszer­te. Most Petur bordala és Bánk II. felvonásbeli áriája, a Ha­zám, hazám ... lett ilyen jel­szó értékű, hazafias, buzdító dallá. ....... A Bánk bán — mely egyébként mint nemzeti opera pontosan illeszke­dik a kelet-európai zene azon vonalába, melyet hasonló nem­zeti operáikkal a kortárs cseh Smetana, a lengyel Moniusz- ko és az orosz Glinka jelen­tett — az eltelt 125 év során mindig is hordozott valamiféle politikai tartalmat és kötő­dést. Jelenlegi formájában (1940-ben fésülték át zenéjét, szövegét, dramaturgiáját) még alkalmasabb rá, hogy — sab­lonokat elvető, értő rendezés­ben, magas színvonalú elő­adásban — valóban nemzeti operánk legyen s maradjon. Takács István Cigányalkotmány — görögül Kétnyelvű iskola Pokolhegyen Nem modern épület, rendeltetésére csak a falán elhelyezett ismerős formá­jú tábla alakjáról lehet következtetni, mert a zo­mánc lepergett róla. Jot- tünkre jól megtermett fiúk tűnnek föl az ajtóban, kar­jukon fekete szemű apró­ságok. — Meg ne fázza­tok! — szólok rájuk, mire kuncogva visszahúzódnak, s helyettük máris megjele­nik — ahogy ők szólítják: a tanár bácsi — Karsai Ervin. Kalandos történet A ráckevei Pokolhegy két tantermes iskolája azon ke­vés oktatási intézmények kö­zé tartozik, amelyben csak cigánygyerekek tanulnak, há­rom pedagógussal. Az egyik teremben az alsósok számára van összevont oktatás, a má­sikban pedig a felsősöknek. összesen negyvenhat gyerek jár ide — ha éppen jár —, s közülük huszonhatan a kicsi­nyek. A nagy bajdszú, mosolygós, kék szemű tanár maga is ci­gány származású. Arra tette föl az életét, hogy szüleihez hasonlóan — akik szintén pe­dagógusok — írni-olvasni ta­nítsa ezeket a gyerekeket. S teszi ezt úgy, hogy közben matematika—kémia szakos diplomája van. — Kalandos történet az enyém — mondja. — Har­minckét esztendeje tanítok. Megfordultam már én min­denféle iskolában, a kisegítő­től a gimnáziumig. Foglalko­zásom. munkahelyem is sok­féle volt. Ide a keceli iskolá­ból jöttem, de már dolgoztam Pest megyében a sülysápi művelődési ház igazgatója­ként, délutánonként pedig -az ottani kisegítő iskolában ok­tattam a nebulókat. Mint ahogy említettem, számos fog­lalkozást űztem, mert minden érdekel. Az eredeti képesíté­sem vegyésztechnikus. El­kezdtem a vegyipari egyete­met is. Böcsülettel elvégez­tem két évet, de aztán anya­gi okok miatt abba kellett hagynom. Néhány évig az egyik gyógyszergyárban dol­goztam, de aztán hazahívtak Békésbe, ahol a szüleim él­nek, tanítani. így hát elvé­geztem Szegeden a matemati­ka—kémia szakot. Mim egy mese Ősz óta a pokolhegyi isko­lában cigány és magyar nyel­ven oktatják a betűvetésre az elsősöket. Karsai Ervin, egy­kori tanítványával, jelenlegi sógorával. Rostás Farkas György Móricz Zsigmond-ösz- töndíjas költővel közösen öt füzetből álló tankönyvet irt, amelynek a segítségével egy­szerűbbé, könnyebbé válik a tanítás az első-második osz­tályban. Az Országos Pedagó­giai Intézet által kiadott tan­könyv a környezetismereti, matematikai, irodalmi és ol­vasási ismereteket öleli föl, cigány nyelven, cigány—ma­gyar szótárral kiegészítve. S hogy erre mi szükség volt? Karsai Ervinnek meggyőződé­it volt a cigányság őshazája — magyarázza Karsai Ervin se: azért van annyi gond az ő népéből származó aprósá­gokkal. ha iskolába kerülnek, mert nem ismerik jól a ma­gyar nyelvet. Gondot okoznak nekik a fogalmaimért azo­kat csak cigányul vagy úgy sem tudják. — A tanítás során nem is választom szét a két évfolya­mot — magyarázza. — Máso­dikban viszont már egyfor­mán kell nekik írni és olvas­ni magyarul is, cigányul is. Harmadiktól csökkenhet a ci­gány nyelvű órák száma és a fakultatív szövegolvasásra korlátozódhat. A tankönyv új, ez az első esztendő, hogy — nem kísérletként — taní­tunk . belőle. Nem dicsekvés­nek szánom, de higgye el: az én hat-nyolc éveseim közül nem egy különbül olvas, mint a felsősök. Az influenzajárvány nem kerülte el ezt az iskolát sem, így az egyik pedagógus kidőlt a . sorból. Ezért a nagyoknak tart most földrajzórát Karsai Ervin. A falon Ázsia térképe. A magyarázatot — amely szinte olyan, mint egy mese, nagy figyelemmel hallgatják a fiúk és a lányok, akik kö­zül nem egy a túlkorosság küszöbén áll. Hiába, sok a negatív környezeti hatás. Egyetlen család sincs, amely­ben a gyerek ilyen-olyan ok miatt ne lenne veszélyezte­tett. A diákok — már a láto­gatás vége felé, amikor meg­barátkoztunk — a világ leg­természetesebb hangján adják elő, hogy kinek hogyan iszik a papája. Lehetséges: ők már másként, különbül akarnak élni, és nem maradnak nyom nélkül az iskolapadban töltött évek. Bízom abban, hogy nem­hiába látják maguk előtt ta­náruk életét s azt, hogy más út is van. mint a kocsma. Tízezer szavas Az igaz mese számomra Is új, érdekes. A cigányok vala­ha Hindosztánban éltek. Ezt az India térképén látható földrajzi nevek is igazolják, a tanulók valamennyinek kó­rusban vágják rá a magyar megfelelőjét. Aztán vándor­útra keltek, s hosszú időn át Korfu mellett volt a második őshazájuk. Hercegüket And­rásnak nevezték. Ő arról ne­vezetes, hogy népének alkot­mányt is készített. A görög nyelvű dokumentumot megta­lálták. A történet megragadja a ti­zenéves hallgatóság fantáziá­ját. Tanáruknak minden bi­zonnyal ez is a célja, hiszen így fölkeltheti érdeklődésüket Tetszik a gyerekeknek az óra saját kultúrájuk, meséik, ha­gyományaik, dalaik iránt is. Jómaga szabadidejében gyűjti ezeket. A napokban várható a TIT gondozásában megjele­nő tízezer szavas cigány—ma­gyar szótár, amelyet ugyan­csak a sógora segítségével ál­lított össze. A Tudományos Akadémia gondozza a cigány­ság történelmével, nyelvével, nyelvjárásaival, kultúrájával foglalkozó tanulmányát. Most egy kétnyelvű újság kiadása ügyében talpal, s tervei között szerepel a cigány irodalmi nyelv megalkotása is — aífé- * le nyelvújító módszerrel. Köz­ben sorra látogatja a pokol- ' hegyi cigánycsaládokat, igyekszik őket segíteni, jó értelemben tanítani, Hiszen ma még az is gond, hogy a gyerekek eleget tegyenek a tankötelezettségnek. Azt csak zárójelben jegy­zem meg, hogy talán másféle környezet nagyobb vonzerőt gyakorolhatna rájuk. Talán, ha nem lenne rossz két esz­tendeje — alkatrészhiány miatt — a televízió, ha len­ne pénz a tanítást segítő esz­közökre, ha nem a ferde, har­mincéves, a tanár úr által szögelgetett padokon kellene ebédelniük a gyerekeknek, ta­lán, ha ... Körmendi Zsuzsa Leköti figyelmüket a tanár magyarázata -■ W, (Barcza Zsolt felvételei) . insu Rad iófigyelő A Bánk bán opera zárójelenete. Korabeli folyóiratrajz 1861-ből DOKUMENTUM. _ Jártunk- ban-keltünkben számtalan olyan eseményről hallunk, amire azt mondjuk: ez nem történhet meg! Aztán szomo­rúan vesszük tudomásul, hogy a szubjektív megítélések, az összefonódások mennyi kese­rű pillanatot okozhatnak. Ám ezek a történetek többnyire megmaradnak a beszélgetések szintjén. A sértettek az idő múlásával elfelejtik a hántáso­kat. Csakhogy lehet-e elfelejteni, ha valakit dilipapírral bélye­geznek meg. Lehet-e elfelej­teni a meghurcoltatásokat? Le- het-e elfelejteni a megalázta­tások óráit, napjait, éveit? Martinkó Károly dokumen­tumjátékában az igazságkere­sés rögös útját járta végig a kiskunlacházi asszonnyal, An­tonies József névéi. Egyedi, megtörtént eseményről van szó, amelynek szereplői: az igazságát kereső asszony, a családja, a tanácsi dolgozók, a pszichológusok, a bíró és a tanúk. Mondhatnánk: miért készült egy helyi ügyből rá­dióműsor? Azért, mert a do­kumentumjáték eszközrend­szerének segítségével a té­nyéknél sokkal többet sikerült felmutatni. A hallgató emberi jellemeket, megnyilvánuláso­kat érhetett tetten. Mint egy krimiben, úgy kísérhettük bí­róságról bíróságra, szakértők­től szakértőkig az igazát ke­reső asszonyt. Borenich Péter dramaturg találóan jegyzi meg a műsor­készítők szándékát: a doku­mentumjáték készítése köz­ben sok minden kiderült. Töb­bek között az is, hogy a da­rab főszereplője évek óta úgy érzi, szóvá kell tennie azokat a dolgokat, amelyeket helytelen­nek tart. Kifogásaival — ehe­tetlen a kenyér, rossz az út, összedől a gyógyszertár — nemcsak a helyi tanácsot ost­romolta. S valóban lapunk ha­sábjain is olvashattuk — 1984. augusztus 18-i számban — az asszony segélykiáltásait. Csakhogy a helyi tanács a harcos asszonyságot nem néz­te jó szemmel. Kóros közéleti- ségéért ki is járták neki a di­lipapírt. A poklok poklát kel­lett megjárnia, mert ki mert állni a közért. Bizonyára telte mindezt harcosan, akadályt nem tűrően. De hát beteg-e az az ember, aki mindenáron a jobbításért kiált? Mégis ho­gyan fordulhat elő a vele tör­tént méltánytalanság? A rá­dió mellett ülő, a szemben álló felek megnyilatkozásaiból sok mindent megtudhatott. Nem csupán az érzelmeinkre ha­tott a műsor. Sokkal inkább továbbgondolkozásra serkent: miért kell a bíróságokat meg­járni, a tömegkommunikációs eszközöket segítségül hívni, hogy kiderüljön az igazság? DEVIANCIA. Egy idő után átértékelődnek fogalmaink. Erre volt bizonyság a Tana­kodó legutóbbi adása. Ugyanis a deviancia pszichológiai fo­galomként sokáig az átlagos­tól eltérő, inkább pozitív vi­selkedésmódot jelentett. Ma elsősorban azokat a fiatalo­kat illetjük e jelzővel, akik­nek negatív magatartását ítéli el a társadalom. Györffy Mik­lós vezette azt a beszélgetést, amelyből kitűnt: van megol­dás a kallódó fiatalok számá­ra is. Csak éppen az gőgös­től eltérőket, az átlagostól el­térően kell figyelemmel kísér­ni és segíteni. Többek között megtudtuk, hogy Dunakeszin a pünkösdista felekezet éppen ezzel a céllal rendezett be otthont számukra. Itt kellő gondoskodás mellett közösség­re találhatnak azok a fiata­lok, akiket még a család is kivet. Mert — a műsor su­gallata szerint — nincsen ke­zelhetetlen fiatal, csak min­denkire sajátos módon kell fi­gyelni. Erdős: Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents