Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
1986. MÁRCIUS 8., SZOMBAT l^ßtriap 7 Mózes Lajos: Elkapta a gépszíj Aki tizenhét éves, azzal könnyen előfordulhat, hogy kikerül a hétköznapi keretek közül — ahogy mondani szokás: elkapja a gépszíj.' Felnőttekkel is előfordul ilyesmi, csak velük nehezebben. Van tapasztalatuk, hogyan kell kikerülni a bajt. A gépszíj legtöbbször nem úgy kapja el az emberfiát, hogy ne szabadulhatna ebből a kényszermozgásból. Szabadulhat, de annak ára van. Ez az ár persze csak szimbolikus. Nem készpénzről van szó. Nyugalom, önbecsülés, állampolgári biztonság, meg- hunyászkodás egyaránt lehet ár. Dodi esetében sem volt ez másként. Hazafelé kísérte barátnőjét, Arankát egy külvárosi buszon. Mondta nbkem Dodi, hogy Aranka személye nem befolyásolta a történtek menetét. Azonban nekem Dodi hiába beszél, magam is voltam tizenhét éves, tudom, ha az emberfia barátnője is ott vah, másként áll a dolgokhoz. Így van ez jól, miért lenne ez másként. Valószínűnek tartom, hogy Dodi akkor is szóvá tette volna az esetet, ha Aranka nincs ott. A megállónál a vezető gyorsabban indított a kelleténél. Egy idős nő kászálódott lefelé. Még fogta a kapaszkodót, amikor a vezető indított, egyben csukta is az ajtót. Egy pillanatra fennállt a veszély, hogy a kapaszkodó karra csapódó ajtó bennszorítja a nőt, az induló busz pedig magával rántja. Aki látott már ilyet, az tudja, minimum kéztöréssel jár. Ha így történt volna, ma nem Dodit várná a vádlottak padja, hanem a buszsofőrt. Dodi tanú lenne. Akkor a buszsofőrre mondanák, elkapta a gépszíj, figyelmetlen volt. De az idős nőnek, és a buszsofőrnek szerencséje volt. Az idős nő megúszta ijedséggel, a vezető pedig talán észre sem vette, mit okozott. És itt léphetett volna ki először Dodi a dolgok menetéből. Ha nem szól a következő megállónál semmit a buszsofőrnek, hanem csak leszállnak, hazakíséri Arankát, és kész. Nem így történt, hiszen ha az emberfia tizenhét éves, és vele van a barátnője, akkor lova- giasabb, nehezebben tűri még a másokat ért sérelmeket is. Odaszólt a buszvezetőnek: — nagyon udvarias voltál az előző megállónál' A maga részéről élintézettnek vélte az ügyet, lesegítette Arankát a buszról. A busz azonban nem indult, nyitott ajtóval állt. Farkasszemet néztek a buszsofőrrel. Dodi nem azért állt ott, mert provokálni akart. Várta, hogy elmenjen a busz, átmehessen az út másik oldalára. A buszsofőr kinyitotta a fülke ajtaját: és kiszólt: mi nem tetszett néked? — Az, hogy milyen udvarias voltál az előző megállóban. — Gyere csak fel, megbeszéljük. Itt léphetett volna ki másodszor Dodi a történet menetéből. Tévedés lenne azt hinni, hogy nem gondolt arra, ha fellép megbeszélni — akkor nem kaphat egy pofont. Gondolt erre, mert nem volt idealista. Ott nőtt fel a külvárosban. De azzal tisztában volt, hogy igaza van. Utóbb annyit bevallott nekem, ha nincs ott Aranka, akkor talán csak beint a buszvezetőnek. Nem intett be, hanem fellépett a buszra. És itt válik fontossá Aranka személye. — Ne menj fel, te. hülye — kiáltotta, és megpróbálta Dodit lecibálni a buszról. Földhözragadt női ösztönével megérezte, hogy ebből verekedés lehet. Azonban csak annyit ért el, hogy Dodi védtelenebb lett a buszvezetővel szemben. Meg is kapta a balost, pont a szeme alá. Dodi leszédült a buszról, az ajtók záródtak, a busz elrobogott, kékesfekete füstfelhőt bodorítva. Aranka ' hidegvizes papírzsebkendőt kerített, azt szorította Dodi arcára, ne kéküljön. be. Közben szidta, hogy lehet ilyen marha, hogy leáll kötözködni egy buszvezetővel. Tudhatná, hogy az ilyen mindig bajjal jár. tízen a ponton' gondolta Dodi, neki ehhez a csajhoz semmi köze, akár itt is hagyhatná az út szélén. De azért hazakísérte. Maga is elindult hazafelé. Utóbb nekem azt mondta, gondolt rá, hogy feljelenthetné a buszvezetőt. De szerintem ez csak kegyes áltatás. Ha valaki tizenhét éves, nem a rendőrséggel toroltál meg egy ökölcsapást. Nehezen szervezné össze « látleletet, a tanúkat. Minden haverja kiröhögné. talán még spicliskedésnek is tekintenék, nem egy vagány sráchoz méltónak. Ráadásul Dodinak úgV tűnt, errefelé a rendőrök és a buszvezetők jó barátságban vannak egymással. A rendőrök nehezen hinnék el, hogy egy buszvezető megüt egy utast. Dodi hazafelé menet összetalálkozott két barátjával, Lacival és Sanyival. Le sem tagadhatta volna, mi történt vele. Lényegileg ez volt a harmadik pont, hol elléphetett volna egy kegyes hazugsággal a gépszij elől. Mert amint elmesélte, ez már nem csak őt kötelezte jogos bosszúra, hanem két barátját is. Elindultak megkeresni a buszvezetőt. Abban egyeztek meg, mindenki ad neki egyet. Mondhatná bárki, nem lovagias cselekedet hárman megtámadni egy embert. Sok szó esett eddig a lovagiasságról. De emlékezzünk csak Julius Caesar esetére. Ott is, egy összeesküvő szúrása elég lett volna Caesar halálához. Csoport- lélektani' szempontból így helyénvaló, akár római patríciusokról, akár kültelki ipari tanulókról van szó. Ezen az érven kívül az is* a közös fellépés mellett szólt, hogy csak így remélhették elérni a célt, a buszvezető megbüntetését. Külön-külön megverte volna őket. • Lesbe álltak a végállomásnál. Jó néhány busz elment, amikor úgy tűnt Dodinak, megérkezett az ő ellenfele. Az utasok leszálltak, új utasok nem szálltak fel. A buszvezető egyedül maradt, és Fülest olvasgatott. Dodi rányitotta a fülkeajtót, majd emlékeztette a buszvezetőt, mit tett nemrégiben. A buszvezető tagadta, hogy bármit csinált volna, akár most, akár régebben. Azonban érkezett egy másik busz is a végállomásra. Dodi úgy érezte, a bosszúra még van ideje, a bizonyításra már nincs. Pofon vágta a buszvezetőt, majd átadta a helyét Lacinak. Laci is lekente a maga pofonját. Sanyinak már nem maradt ideje megütni a buszvezetőt, csak felé ütött ,egyet, és máris szaladt a többiek után, akik. akkor már leugrottak a buszról. Sanyi ráadásuk nekiszaladt az újságosbódénak, és alaposan megütötte magát. Kerülő úton mentek haza. Útközben Dodinak kétségei támadtak, elmondta barátainak, hogy lehetséges, hogy nem is ez volt az a buszvezető. Valahogy az bajuszosabb volt... vagy gülüszeműbb. Bárki bármit mond az önbíráskodásról, mégiscsak megvan az az előnye, hogy megnyugszik tőle az ember, nem gyötri tovább az eset. A három fiú megegye- ^jtet^aJj-feafl./a „buszvezetők megkap- 'táárar magukat’’’, A maguk részéről ném foglalkoztak az esettel tovább. Kerülő útón. jártak haza, semmi több. Azonban a buszvezetők is csoportlélektani szempontok szerint kezelték az esetet, ök sem tettek feljelentést a három suhanc ellen, de keresni kezdtek őket. Hetek múlva egy délután meg is találták őket. Egy buszvezető jelezte a végállomáson, hogy látott három pont olyan fiút ácsorogni a lakótelepen. Nyolc buszvezető ült egy buszba,'. és kirobogtak a helyszínre. A fiúk látták, hogy jön egy busz, még el is méláztak rajta, hogyan kerül ide, de mire leesett a tantusz, már nem menekülhettek. A buszvezetők körbekapták őket. — Az volt a leg- rohadtabb az egészben — mesélte Dodi —, hogy egyből felismertem az én emberemet, mert pont az jött velem szemben. Mármint az, akitől a pofonvágást kaptam. Végig ő volt a legvadabb, ő ütött a legjobban. A buszvezetők köztudomásúlag nagyon összetartó emberek. A nehéz fizikai munka, az utasok iránt érzett felelősség komoly csoporttudatot alakít ki bennük. Nem csodálható hát, hogy Dodival mértéken felül elbántak. Köztük is az a szokás, ha adnak, mindenki ad. Sanyival és Lacival kevesebbet törődtek. Megérezték, ők csak mellékszereplők az ügyben. A verés után beszállították a három fiút a rendőrségre. A buszvezetőknek fejlettebb jogérzékük van, mint a fiatalkorúaknak. Tudják, hogy az önbíráskodás egymagában nem vezethet jóra. Megtették a feljelentést, sőt prezentálták a tetteseket is. Azt, hogy kissé törődött a három fiú, azzal magyarázták, hogy szökni akartak. • Bent a rendőrségen aztán Dodi hamarost megbizonyosodhatott arról, hogy a buszsofőröket és a rendőröket több kötelék is fűzi egymáshoz. Több mint eddig sejtette. Nemcsak hogy jó barátságban vannak egymással, de a státusuk is megegyezik. Mindkettő hivatalos személy. Aki pedig megtámadja őket (akár önbíráskodási, akár más szándékkal), az hivatalos személy elleni erőszakot követ el, nem szimpla pofozkodásban vesz részt. Mondta Dodi, hogy nagyon hosszúnak érezte azt az időt, amíg a fiatalkorúak rendőrsége átvitte a kapitányság hatásköréből őket. Mert a csoportlélektan szabályszerűségei alól még a rendőrök sem kivételek. Kérdeztem Dodit, mi lesz most. Vállat vont, mondta, semmi különös, hamarosan tárgyalás lesz, valamilyen ítélet. Ö fél év felfüggesztettre számít, mint büntetlen előéletű fiatalkorú csak nem kap többet. Ha elítélik, valószínűleg az ipari tanulóktól is kirúgják, mehet segédmunkásnak. Aranka már régen mással jár, talált magának okosabb fiút. — Itthonról is elmegyek, albérletbe, mert apám lehülyézett. Azt a gülüszemű bajuszos vezetőt pedig úgyis megtalá- lom egyszer — mondta határozottan. — Hiába kérte át magát másik já- ratra. Ha a világ végére megy, ott is megtalálom. Néztem Dodit, tizenhét éves, serkenő bajsp fiú. Semmi különösebb, arrafelé tucatjával ócsorognak hasonló fiúk a videodiszkó előtt. Tucatjával, és mindig akad köztük balek, akit elkaphat a gépszíj. Rátkal Janos versei A nyugalom Mióta nem vagy rámzuhan Tébolyult súllyal a nyugalom És rigolyáidat siratom S egyedül járom az utam Előtted tisztára mostam Magamat, emléked elaltat De nem kívánom e nyugalmat Bármily megváltás is mostan Dehát egy válás nem elég Hogy szakadjon a kötelék Mert végleg soha el nem szakad Most e nyugalom alakít Dehát elrúgni valakit Ily felelőtlenül nem szabad Gyermekek Mindig meghalok egy kicsit Ila egy gyermeket sírni látok A szívem mindig megszakad Nekik csak nevetni szabad Sírás átok Felnőttet kísérhet csupán Mindig megölöm azokat Akik gyermeket bántanak A gyermekek ártatlanok A felnőtti indulatok És nyers szavak Csak felnőttet kísérhetnek Gyermekek nem éhezhetnek Azok dögöljenek éhen Akik bombákat gyártanak Nekik készüljön gyászszalag Semmiképpen Ne gyermekek igyák levét A gyermek mint az állat oly Ragaszkodó és ártatlan Néha öntudatlan, kusza De hűséges, mint egy kutya Tüzes katlan Várjon rá ki gyermeket bánt Délutáni szieszta Koszta Rozália festménye z ilyen időre mondják, . hogy még á kutyát se. Hát rríég Dánielt! Dühödt szél kuszái ja az esőszálakat; jóllakott csatornák nyögve szürcsölik. A kutyát se. Dánielt sem. Önszántából vágott neki. Két keze hátul. Arca útnak billentve. Gyárigazgatók mászkálnak így, de nem éjszaka. És fejlógatva semmiképp. „Minek is lógatom? Felemelem, fel én! Még feljebb! Még! Még!” Arcán az ég leve. Valami a nadrágjához ér. Lenéz. Egy kutya. — Hát te? Hülye kérdés; hogyan válaszolhatna egy kutya? — Na, eredj! Egyedül akarok maradni. Tökegyedül. érted? A kutya nem érti, dörgölődik tovább. — Na, menj haza! Még megfagysz! A kutya csak néz. — Menj már! Vagy ... neked sincs hová? A kutya csak néz. — No, nem bánom, maradj! De mellettem nincs ám fejlógatás! Fel a fejjel, koma! Dániel lehajol hozzá, fejét emelné; csurom víz. — Hülye vagy te, kutya! Ilyen időben ... A kutya csak néz. — Hát jó, gyere hozzám. Egy szoba csak, havi ezerért, de legalább meleg. És nem'ázunk! A szoba fala halványzöld. Az ajtóval szemben szekrény, az ablakkal szembén ágy. Közepén asztal és két fotel; fölöttük negyvenes cgő. Az ablak mellett lánykép a falon. A kutya a kép elé ül: nézi. — Öt vártam, nem téged. ’ A kutya megfordul. Bocsánatké- rően emeli a fejét Dánielre. — Jól van, na! HárrLor Vilmos: Embervilág ez Dániel megpaskolja, majd törülközőt dob a kutyára. Aztán cigire gyújt, a szekrényből vodkásüveget vesz elő. A kutya közben megrázza magát; törülköző a földön. Dániel leguggol a kutyához, megtörli. Kistányért tesz elé. vodkát önt bele. — Én üvegből iszom — mondja neki. A kutya szaglássza, Dánielre néz, újból a vodka fölé hajol. — Lafatyolj csak! Melegít! A kutya szót fogad. Dániel meghúzza az üveget, s mielőtt az asztalra tenné, még egyszer. Jókorát szippant a cigarettából, nézi a lányt a falon, aztán meg a kutyát. — Jobb lenne, ha a te képed lenne ott, ő meg... Persze örülök ám neked is! Te legalább nem akarsz tanácsokat osztogatni. A kutya körbenézi a szobát. — No? Tetszik? Sötét, sötét, de meleg! Volt nekem igazi lakásom is; előszoba, konyha, fürdőszoba, minden. Feleségem is, meg két gyerkőc ... Eljöttem. Miért-miért? Ezt úgy mondják, nem értettük meg egymást, csak a gyerekek miatt, meg... Igyál inkább! Isznak. A kutya a kistányérból, Dániel üvegből. — Gondoltam, találok.valakit; egy társat. Tudom, tudom, a pénzemmel nem ugrálhatok. Négyósfelet keresek; jó pénz, de mi marad? Nem tőlük sajnálom, de tizenöt évig két- ezerhatszázból. havonta ... Persze annyi se marad tisztán, mert lejön a szakszervezeti bélyeg ára, a pártbélyegé, az albérlet is ezer... Viszszamenni? Veszekedni? Kifelé a szépet mutatni ? A kutya bólint, de lehet a fejbiccentés a vodkától is. — Nem megoldás! Meg aztán ... Jött ez a lány. Dániel megemeli az üveget, iszik belőle. A kutyát már nem kell biztatni. — Ő még nem tudja, mi a fiílé- rezés. Szeretnie kell, hogy ennyi bagóval ... Túlórák, másodállás, hát persze! Nem félek tőlük, így kezdtem akkor is. Csak az a baj, hogy tiltanak tőle. „A lábamat a küszöbükön soha!” Meg: „Ha már eldobott valakit...” Meg: „Annyi rendes ember van, miért pont...” Csikkről új cigire gyújt. Iszik is. Járkál a szobában, úgy folytatja: — Nulláról indulok. Ez az anyagi rész. És a szív? Az *? kutya! A kutya felkapja a fejét. — Jó-jó! Felénk így mondják. Önt a kutyának engesztelésüh — Szóval a szív! Itt az ősz, jön a tél, a hideg. Emberek közé nem mer . hetünk... Hát hol,szerethet válakit az ember, ha nincs lakása? Mert idő hölgyet behozni' tiloS! Én meg hozzájuk soha ... Kutyavilág ez, öregem ! : A kutya nyüszít. — Ne sértődj már meg megint! Mondd, ha iszol egy kicsi!., egyből ilyen vagy? Hát jó! Nem kutyavilág, embervilág ez! Megemeli az üvegét, kiissza az alját. Csikkről újat gyújt. Némán járkál. Néha megáll a lánykép előtt A cigaretta végigég. Újba kezd. A kutyára pillant. — Hát ez már pofátlanság. Kiöntöm a lelkem, ez meg nyugodtan elalszik. Dániel kinyitja az ablakot a füst miatt. Kinn már nem esik. A törülközővel betakarja a kutyát. Ruhástul fekszik az ágyra. A kutya ébred előbb. Beleszagol a kistányérba, megrázkódik. Törülköző a földön. Felugrik az ablakba, onnan ki. Az ablak alatti rózsabokor fogva tartja egy ideig; nyüszítve szabadul. A szomszéd felcsöngeti a háziékat. — Nézze csak, szomszédasszony, mit művelt a rózsabokorral a ku"tya. Az albérlőjük ablakán ugrott ki. Ezzel a két szememmel láttam. Hogy micsoda emberek vannak!? A házinéni megnézi, szörnyüiködik egy sort, azután szól az urának, aki azon nyomban benyit Dániel szobájába. Felrázza. — Mi volt itt az éjjel? — Mi lett volna? — kérdezi álmosan Dániel. És a kutya? — Tényleg, hol a kutya? . Dániel a földön heverő törülközőre ipillant. — Vegye tudomásul, hogy azonnal föl van mondva magának! A háziúr kirohan. L ekecmereg az ágyról Dániel, előkerül a bőrönd; vitázni aztán végképp nincs kedve. Bepakolja a ruháit, a könyveit, a kistányért is. Az üveget az asztalon hagyja; a vodkásat ngm veszik vissza. Leemeli a lány- képet a falról. Kabátjába bújik, még mindig vizes. Maga mögött dühösen ránt egyet a kapun, de mielőtt az nagyót csattanna, lábává! lefékezi. A kapu nem tehet semmiről! Kétszáz lépés után átveszi a bőröndöt a másik kezébe. Legközelebb már háromszázig bírja. Azután meg négyszázig...
