Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
8 1986. MÁRCIUS 1., SZOMBAT EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Farkas György: — A megye területén a főutak mindenhol jól járhatók, a burkolat nagy része is már felszáradt. A hegyvidéken azonban előfordul, hogy a napközben megolvadt hóból vízátío- lyásos szakaszok keletkeznek, az este és éjszaka a nagy hidegben ráfagy a burkolatra. Érdesítőanyaggal szórják fel ezeket a szakaszokat, de a csúszásveszélyre számítani kell. A mellékutak még a letaposott hótól jégbordásak, havasak, tehát a főútról mellékútra terve a sebességet idejében le kell csökkenteni. A ráckevei Duna-hídon jelzőlámpa irányítja a forgalmat, ezért esetenként kisebb torlódások alakulnak ki. A Dunán az erős jégzajlás és a köd miatt a kompok nagy része nem jár. A mai napon Szobnál és Koránynál még közlekedik a teherkompjárat. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Még egyszer a fénysorompónál bekövetkezett tragédiákról. Ezúttal csak röviden. A Forma—1 bíróképző tanfolyamán hallottuk: Az USA-ban egy út és vasút kereszteződésében a következő szövegű táblát helyezték el: Az expressz ezen a kereszteződésen 32 másodperc alatt halad át. Akár a síneken van az ön kocsija, akár nem. KETTESKESERGŐ IL A dabasi segélyállomáson nincs idő tétlenkedésre. Amíg Kállai Zoltán (a képen balra) és Lebanon István elfogyasztották ebédjüket, sok autó gyűlt össze a kis műhely előtt. A képen látható Lada volt az első, így annak műszeres bemérésével kezdték a délutánt. (A szerző felvétele) CETY30Y Feltehetően ez az egyetlen példány Magyarországon ebből a nyugatnémet gyártmányú kis autóból, amely különleges, alacsony méreteivel hívja fel magára a figyelmet. A „Cityboy”-nak becézett műanyag karosszériás, 49 köbcentiméteres, egyhengeres, kétszemélyes törpejármű fél éve fut magyar rendszámmal a pesti utcán, mozgássérült személyt szolgálva. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kivan gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter Postabontás VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 A KKMV dosszié V. Felel-e a felelős? A KKMV-dosszié címmel december vége óta lapunkban többször is irtunk a több mini 200 millió forint veszteséget felhalmozó gödöllői Középmagyarországi Közmű- és Magasépítő Vállalat sorsáról, a jogutód nélküli felszámolás alakulásáról. Cikkeinkben megszólaltak az illetékesek és többnyire nagyon őszintén feltárták azokat az okokat, amelyek Mi ezután is kitörtünk Nehéz indulatok nélkül írni, mivel 1971. január 1-től tehát alakulásától a vállalatnál dolgoztam. Minden cikk és nyilatkozat ellenére még mindig nem vagyok egyedül, aki szereti a már darabjaira hullt céget. Évek óta elindult ez az összeomláshoz vezető bomlási folyamat, melyről adott jelzéseket csak rosszindulatú fur- kálódásoknak vették az ön által most igen ,,tervszerűnek” és „átgondoltnak” feltüntetett illetékesek. Az ön lapja is éveken keresztül minden nevezetes dolgot fényképekkel illusztrálva közölt. Csak a szépet és jót ábrázolták, ami akkor ugyanúgy nem a teljes valóság volt, mint a most negatívumként bemutatott képek és írások. Nem próbáltak, vagy nem is akartak sem akkor, sem most „kisebb” embereket meghallgatni, akik talán jobban bemutatták volna a vállalat igazi arcát. Feltételezem, hogy tájékozódott működési területünkről, de azt hiszem, hogy nem elég behatóan. A lapban közölt fényképfelvételek bármilyen más vállalat által végzett munka területén készülhettek volna. Hazánkban ma még, főleg mélyépítésnél, sajnos ez mindennapi látvány. Tudomásunk szerint a nagy- vállalatok közül az építőiparban elsőként minket számolnak fel, ezért a rosszindulatú képbeállítás. Más vállalatokat helyzeti előnyük miatt még nem pellengéreznek ilyenért. A cikk tartalmi részén csodálkoztam a legjobban: hogyan élhetett idáig is egy vállalat, ha működésének 15 éve alatt nem termelt összesen annyit, mint az ez évi vesztesége? Valószínűnek tartom, hogy összes eredményt akart írni, de ez egyáltalán nem mindegy, főleg ha azt nézi az ember, hogy a hírlap széles körben népszerű és igen olvasott. (Olvasónknak igaza van — a szerk.) Kikívánkozik belőlem, hogy még most sem foglalkoznak a munkásemberekkel. A mai napig rajtunk — középvezetőkön — kívül senki nem hajlandó magyarázatot vagy választ adni a jogosan feltett kérdéseikre. Mivel már 2 éve is megírtam, nyugodt lélekkel írom le most is, hogy a volt igazgatónk hajtotta direkt vagy indirekt intézkedéseivel a vállalatot a csődbe. Szépen induló, lelkes fiatalokkal és igen megbecsült idősebb szakembergárdával kezdett minden jó lehetőség biztosításával dolgozni a KKMV. Személyi viták és ellentétek miatt került sor 10 éve az igazgató cseréjére, ekkortól kezdett „hígulni” a műszaki gárda és e folyamat során szinte kihalt az értelem. Igazgatónknak kézben tartható, irányítható, alacsonyabb végzettségű bábukra volt jórészt szüksége a kulcspozíciókban, olyanokra, akik nehezen tűrték a beosztottban az értelmét. Az egyre süllyedő hajón még mindig akadtak kiválóbbnál kiválóbb felső vezetők, duzzadt az adminisztráció és nőtt a parkinzoni vízfej. Sőt osztályok és osztályok szerveződtek és növelték a már-már elviselhetetlenül magas költségeket. A munkást meg a termelést már észre sem vették. így történhetett meg. hogy még a múlt évben is születtek főosztályok, és szülték a döntést: nem lehet átlagbér terhére sem a fizikaiaknak jutalmat fizetni. Külön harc volt bizonyítani még a szakszervezetnél is, hogy a munkások rossz, vagy esetleg hibás teljesítéséért is az irányító a felelős. Cikkében akarva-akaratlan, dicséretes dolgokat mond a felügyeletről, az irányítókról, akik a korábbi ellenőrzések során csak jót láttak. Alig pár sorban említ meg olyan embereket — és azt is csak úgy, mint megoldásra váró problémát írja —, akik kétkezi munkával dolgoztak és járnak be a sok bizonytalanság miatt egyre csüggedtebb fejjel, 5—10 —15 éves törzsgárdatagként. Felvetettem itt a helyi pártós szakszervezeti vezetőknek, hogy legalább beszéljenek a dolgozókkal, de bizonytalanságuk miatt nem mernek az emberek elé állni. Azon sem gondolkodik el senki, hogy a közvetlen termelést irányítókkal mi lesz és azt sem nézi senki, hogy ők mit áldoznak azért, hogy a fizikaiakban a hitet megőrizzék. BCS és miéit nem figyelt o«Sa ? Olvastam a KKMV-dosszié II. című írását. Sajnos napjainkban — főleg az építőiparban — sűrűn előfordulnak az ehhez hasor/ló cikkek. Ami engem írásra kényszerített, az az alábbi néhány szó: „az igazgatónak kijár-e a korkedvezményes nyugdíj, vagy sem”. Ön nem írt egy sort sem arról, hogy esetleg a dolgozók közül korkedvezménnyel akár egy embert is nyugdíjjal jutalmaznának. pedig a vállalat súlyos anyagi helyzetéért ők kevesebb felelősséggel tartoznak. (A néhány hónapon belül nyugdíjba vonuló dolgozók közül jó néhányon valószínűleg korkedvezményt kapnak, ezt Petrovai László miniszterhelyettes mondta el a legutóbbi munkásgyűlésen — a szerk.). Nem tudom megérteni, hogy egy igazgató, főmérnök, és főkönyvelő hármasnak csak az a szerepe, hogy a viszonylag magas jövedelmeket zsebre tegye. és utánuk az özönvíz. Hol voltak a helyi szervezetek — Ahogy ön is írja, emberek nélkül nem lehet a feladatot elvégeztetni, de hová mehet az a termelésirányító, aki még ma is kitart a vállalatnál, amikor a környék összes állását betöltik azok, akiknek sokkal fontosabb az egyéni érdekük, mint a közösségé? Ha erkölcstelennek tartom is, már- már azt hiszem, azoknak van igazuk, akik önnön érdeküket nézik. Remélem, elolvasta idáig levelem, és ha nem is értheti sok részletében, mivel dolgainkat gyökerestől nem ismeri, megérzi, hogy a munkába vetett hitünk maradványát is csak elveszi a tényeket színszűrőkkel megvilágított cikk. A hivatalos elképzelésekkel szemben nekem Romhányi József állatmeséjének tanulsága jut magunkról az eszembe. „Minden fejtúltengés vége, teljes fejetlenség”. Erről biztosíthatom, nem az itt dolgozott 1199 ember tehetett. Kottán Attiláné a KKMV dolgozója a párt-, a KISZ- és a szak- szervezet —, akik ugyancsak szemlélői voltak ezen bűnös csődbejutásnak. (De nem tétlen szemlélői, mint azt már megírtuk — a szerk.) Kik és miért nem vették figyelembe az MSZMP Gödöllő Városi Bizottsága által korábban tett bejelentéseket? Talán nagyobb volt az összefonódás a vállalat vezetése és a felsőbb irányítószervek között, mintsem figyelembe vették volna az időbeni jóindulatú figyelmeztetéseket. Én magam is és ismeretségi körömben sokakban az a vélemény alakult ki, hogy ebben a mi szocialista rendszerünkben nagy a humanitás, s az alá- és fölérendeltségi összefonódások nagyon rosszak egész közéletünkre, sőt tűrhetetlenek. ön is úgy ír, hogy a vizsgálatot alulról fölfelé, kell kezdeni, vagy fordítva. De nehogy itt is úgy legyen, ahogy az egvszeri történetben: a takarítónőt egy doboz VIM tisztítószer miatt kirúgják, míg mások a népgazdaság terhére elkövetett hanyagság miatt az ejnye-ejnye figyelmeztetés mellett „büntetésből” 10—15 ezer forint nyugdíjat élvezhetnek. Hiába hivatkozunk Kádár János beszédeire, ha azokat az illetékesek csak hallgatják, de nem teszik magukévá. És itt jön az újságírók felelőssége is. Hogy miért? Mert csak írogatnak, sokszor még a bűnősről is szépeket mondanak, sok esetben a nevüket sem írják le. Hibának tartom — de sokan mások is —, hogy megírnak egy cikket és ezzel befejezettnek tekintik az ügyet, pedig az olvasó arra is kíváncsi lenne, ha már idegeit felborzolták, hogy az illető. vagy illetők, milyen büntetést kaptak! Lehet, hogy azt kellene megírni, hogy büntetésből korengedménnyel nyugdíjba vonul, vagy áthelyezték. S akkor jön az újságíró, s nyíltan megírhatja, hogy nem ért vele egyet mert. .. Ebben az esetben talán — én biztos vagyok benne — az ítéletet hozók is elgondolkoznának azon. hosy érdemes-e kiállni a bűnösökért. Gondolom. az újságíróknak sem kell félniük, hiszen gyakran hangzik el a szó a sajtószabadságról. sőt arról is, hogy az olvasókat mmdig az igazságnak megfelelően kel! tájékoztatni, s ez egyben az újságírók hivatása. Levelem nem sértő szándékkal írtam, ciak az fogott meg naevon. amit az igazgatóval és a dolgozókkal kapcsolatban leírtam, abból kiindulva, hogy azt hangoztatjuk, nálunk munkáshatalom van. Herczeghalmi László Potnáz, Rákóczi F. u. 18. Az igazgató már nyugdíjas A Középmagyarországi Közmű- és Magasépítő Vállalat dolgozói nevében kérjük, hogy a „KKMV-dosszié” legközelebbi számában szíveskedjen közölni, hogy Vass Sándor igazgatót az építésügyi és városfejlesztési miniszter 1985. január 15-én felmentette, engedélyezte a korengedményes nyugdíjazását. A felmentési idejére járó (6 hónap) 130—140 ezer forint egy részének a kifizetését még január 22-én engedélyezték, a fennmaradó több mint 83 ezer forint kifizetését február 3-ára tervezik. (Azóta megtörtént — a szerk.) Elnézést a névtelenségért. A KKMV dolgozói Még alig száradt meg a nyomdafesték múlt heti panaszainkon e hasábokon, máris csengett a telefon, és egyre újabb gondokról számoltak be olvasóink, a 2-es úton közlekedők. Mindannyian felháborodásuknak adtak hangot, amiért a közelmúltban elkészült útfelület ilyen hamar tönkremehetett. Ugyanis mindenki azt gondolta és mondta, hogy felületes munkát hagytak maguk mögött az építők. S a tervezők is, mert mi másnak köszönhető, hogy az egyik útkereszteződésben, a kanyarodósávban egy lámpaoszlop (!) állja útját a gépjárművel közlekedőknek. Az úttesten! Ezt és a vadonatúj útfelület mai állapotát örökítette meg fotóriporterünk, Barcza Zsolt AZ AUTÓKLUB PEST MEGYÉBEN a magyar építőipar felszabadulás utáni történetében példa nélkül álló eseményhez elvezettek. Ezeket az információkat jól egészítik ki a szerkesztőségünkbe érkezett levelekben leírt adatok és vélemények. Ezért most szokásainktól eltérően olyan postabontást ajánlunk az olvasók figyelmébe, amelynek egyetlen témája van: a KKMV.
