Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

mr « MM. VEI 1986. MÁRCIUS m, SZOMBAT Közös közlemény Kádár János lengyelországi munkalátogatásáról Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt, főtit­kára Wojciech Jaruzelskinek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Nép- köztársaság Államtanácsa el­nökének meghívására 1986 március . 28-án baráti mun­kalátogatást tett Lengyelor­szágban. A szívélyes és baráti lég­körű megbeszélések során Kádár Janos és Wojciech Ja­ruzelski áttekintette a Ma­gyar Népköztársaságban, il­letve a Lengyel Népköztár­saságban folyó szocialista épí­tőmunka jelenlegi időszakának jő kérdéseit. Tájékoztatták egymást a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XIU. kong­resszusán hozott határozatok végrehajtásáról és a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának előkészüle­teiről. Értékelték a sokoldalú magyar—lengyel együttműkö­dés helyzetét és távlatait. Ki­emelték a két párt együttmű­ködésének jelentőségét a kap­csolatok további fejlesztése szempontjából. Megvitatták az európai és a világhelyzet jel­lemzőit is. Különös figyelmet fordítottak a szocialista kö­zösség összehangolt cselekvé­sének és gazdasági integrá­ciójának erősítésére. Nagy je­lentőséget tulajdonítottak a kommunista és munkáspár­tokkal. valamint a világ va­lamennyi haladó mozgalmával a béke megvédése, megszilár­dítása és korunk legégetőbb problémáinak megoldása ér­dekében folytatott együttmű­ködésnek. Kádár János és Wojciech Jaruzelski méltatta a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának, je­lentőségét. A kongresszus mélyrehatóan elemezte a szo­cialista építőmunka helyze­tét, kijelölte, milyen felada­tokat kell megoldani a Szov­jetunió társadalmi és gazda­sági fejlődésének határozott felgyorsításához, kitűzte, a le­szerelés, a béke és á nemzet­közi biztonság megszilárdítása érdekében kifejtendő további következetes tevékenyég irá­nyait. Az SZKP XXVII. kong­resszusán elfogadott program nagyszerű hozzájárulást je­lent a szocialista építés el­méletének és gyakorlatának fejlődéséhez, nem csupán a Szovjetunióban, hanem a szo­cializmust építő többi or­szágban is. Oj értékekkel gyarapította a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galmat. A két párt vezetői nagyra értékelték, hogy a magyar- lengyel kapcsolatok a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződéssel összhangban sokolda­lúan fejlődtek. Megelégedéssel állapították meg, hogy az MSZMP főtitkárának és a LEMP KB első titkárának 1983-as és 1984-es találkozóin elfogadott fontos megállapo­dások következetesen megva­lósulnak, és hozzájárulnak a magyar—lengyel együttműkö­dés szélesítéséhez. A magyar —lengyel kapcsolatok továb­bi erősítése és elmélyítése szempontjából minden terüle­ten megkülönböztetett jelen­tősége van „a Magyar Nép- köztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság közötti kapcsola­tok fejlesztésének 1984—90-es évekre szóló komplex prog romja” megvalósításénak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt együttműkö­désének fontos eleme, hogy mindkét párt kölcsönösen elő­nyösen hasznosítja a szocia­lizmus építésében szerzett ta­pasztalatokat Kádár János és Wojciech Jaruzelski állást foglalt a két párt központi bizottsága, pártintézmények, a sajtó- és propagandaszervek közötti kapcsolatok formáinak továb­bi fejlesztése és tökéletesíté­se, továbbá az ideológiai és nemzetközi területen való - együttműködés mellett. A megbeszélésen elégedetten ál-' lapították meg, hogy sikere­sen fejlődik és elmélyül a két ország parlamentje, kormánya, társadalmi szervezetéi, szák­szervezeti. ifjúsági szerveze­tei és művészeti szövetségei közötti együttműködés. Mind­két párt nagy figyelmet for­dít a testvérmegyék és -váro­sok, valamint az üzemek kap­csolatainak továbbfejlesztésé­re. Az MSZMP főtitkára és a LEMP KB első titkára meg­állapította. hqgy az utóbbi években jelentős előrehala­dást értek el a magyar—len­gyel gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködés fej­lesztésében, egyeztették a nép- gazdasági terveket, és aláír­ták az 1986—90-es évekre szó­ló kereskedelmi, megállapo­dást. Felhívták a figyelmet arra, hogy megfelelő feltéte­leket kell teremteni a világ- színvonalon álló műszaki el­járásokat és szervezési eljá­rásokat hasznosító kooperá­ció és termelési együttműködés bővítéséhez, és az érdekelt magyar és lengyel vállalatok, ipari egyesülések, gazdasági és tudományos kutató intéze­tek közvetlen együttműködé­sének, továbbfejlesztéséhez. Kádár János és Wojciech Jaruzelski tárgyalásaival egy­idejűleg Szűrös ' Mátyás, az MSZMP KB titkára és Józef Czyrek, a LEMP KB PB tag­ja, a KB titkára megvizsgál­ta a két ország és a két párt sokoldalú együttműködését. Megállapították, hogy a kap­csolatok hasznosan, jó irány­ban fejlődnek. Eszmecserét folytattak a szocialista építés és a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről is. Kádár János és Wojciech Jaruzelski sikraseállt a ma­gyar—lengyel kapcsolatok to­vábbi sokoldalú fejlesztése mellett. Kifejezte meggyőző­dését, hogy az mindkét párt, állam és nép fontos érdeke, s jelentősen hozzájárul a szo­cialista közösség egységének és gazdasági integrációjának erősítéséhez. Állást foglaltak amellett, hogy alkotó módon kell továbbfejleszteni és töké­letesíteni a szocialista orszá­gok politikai és gazdasági együttműködésének eszközeit. Az MSZMP és a LEMP ve­zetői hangsúlyozták: mindkét pártnak és kormánynak eltö­kélt szándéka, hogy követke­zetesen megvalósítsa a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének szófiai ülésén egyeztetett közös kül­politikai irányvonalát, vala­mint erősítse a tagországok szocialista gazdasági integrá­ciójának hatékony eszközét, a KGST-t. Magyarország és Len­gyelország a jövőben is hatá­rozottan fellép a szocialista államok egységének és össze- forrottsÁgának megbontására irányuló imperialista kísérle­tek ellen. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt úgy véli, hogy a nemzetközi béke és biztonság erősítése, a nukleáris fegyver­kezés megállítása és a felhal­mozott fegyverkészletek felszá­molásának megkezdése ma a világ valamennyi államának és minden haladó erőnek fon­tos feladata. Határozottan tá­mogatják a Szovjetunió nagy jelentőségű javaslatait, ame­lyek reális és konkrét progra­mot ajánlanak arra, hogy meg­állítsák a fegyverkezési haj­szát, még az évszázad végéig megsemmisítsék a nukleáris fegyvereket, és garantálják minden állam egyenlő bizton­ságát. Ezzel szemben az Egye­sült Államoknak a világűr militarizálására irányuló, ag­godalmat keltő terveire, vég­eredményben egy új, az eddi­ginél is veszélyesebb fegyver­kezési versenyt kényszerítenek a világra. A pozitív fordulat és az atom­fegyverkezési verseny meg­állítása szempontjából nagy jelentőségű lenne, ha a Szov­jetunió példáját követve gz Egyesült Államok moratóriu­mot rendelne el a termonuk­leáris fegyverekkel végzétt kí­sérletekre. Kádár János és Wojciech Jaruzelski kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az Egyesült Államok és szövetsé­geseinek konstruktiv magatar­tása esetén — mint ahogy azt a genfi csúcstalálkozó is pél­dázza — a keleti-nyugati kapcsolatokban lehetőség len­ne az enyhülés politikájához és . a kölcsönösen előnyös együttműködéshez való visz- szatérésre. A Magyar -Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság — szorosan együttműködve szövetségeseivel — a nemzet­közi élet pozitív folyamatai­nak érdekében tevékenykedik. Kész együttműködni minden állammal, amely a béke meg­szilárdítása. a leszerelés és az enyhülés mellett kötelezi el magát. Ebben a szellemben mindkét ország amellett fog­lalt állást, hogy gyorsítsák meg a közép-európai fegyve­res erők és fegyverzetek köl­csönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások, valamint az európai bizalomerősítő intéz­kedésekről. a biztonságról és leszerelésről folyó stockholmi értekezlet munkáját. A két párt vezetői ismétel ten hangsúlyozták, hagy az európai béke megerősítésének és a békés együttműködés megteremtésének alapvető fel­tétele az, hogy mindenki ok­vetlenül tiszteletben tartsa a második világháború és a há ború utáni fejlődés következ­tében kialakult területi és po litikai realitások sérthetetlen­ségét. Az ismert revansista erők minden próbálkozása árt a béke érdekeinek és mérgezi a nemzetközi kapcsolatok lég körét. Kádár János és- Wojciech Jaruzelski ismételten megerő­sítette, hogy a két párt és kormány szolidáris Ázsia, Af rika. Közép- és Dél-Amerika azon népeivel, amelyek az im­perializmus ellen, teljes nem zeti és társadalmi felszabadu­lásukért küzdenek. A két ve zető elítélte azokat az iftipe- rialista lépéseket, amelyek — mint például a Líbia határai mentén napjainkban folytatott akciók — veszélyeztetik a né­pek békéjét, függetlenségét, helyi válságokat szítanak. Ma­gyarország és Lengyelország teljes mértékben támogatja a Szovjetunió 1986. március 26-i javaslatait a Földközi-tenger békeövezetté változtatására és sürgetik, hogy az érintettek mielőbb és kedvezően vizsgál­ják meg ezeket a javaslatokat. Az MSZMP főtitkára és a LEMP KB első titkára megái lapította, hogy a szívélyes lég­körben, a pártjainkat, álla mainkat, és népeinket össze­kötő hagyományos barátság szellemében megtartott tár­gyalások minden érintett kér­désben telejes egyetértésről ta­núskodnak. E megbeszélések tovább erősítik a magyar- lengyel barátságot és együtt­működést, ami mindkét nép javát, és az egész szocialista közösség egységét, összefor­rottságát szolgálja. » Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára magyarországi látogatásra hívta meg Wojciech Jaruzels- kit, a Lengyel Egyesült Mun káspárt Központi Bizottságá­nak első titkárát, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsá­nak elnökét. Wojciech Jaru­zelski a meghívást köszönettel elfogadta. A főtitkár ismét Gustáv Húsúk Befejeződött a CSKP kongresszusa Tegnap délben Prágában befejezte munkáját Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának XVI l. kongresszusa. A XVII. kongresszus még csütörtökön zárt ülést tartott és ezen megválasztotta a CSKP vezető szerveit. A pén­tek délelőtti záróülésen Gtis- táv Husák számolt be a sza­vazás eredményeiről és meg­állapította, hogy az új köz­ponti. bizottságot egyhangúlag hagyták jóvá. Az új összeté­telű központi bizottság .szin­tén egyhangúlag ismét Gus­táv Husákot választotta Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kárává. A központi bizottság el­nöksége tizenegy tagból és hat póttagból áll. Tagok: Gustáv Husák, Vasil Bilak. Peter Co- lotka. Karel Hoffmann. Alois Indra, Milos Jakes, Anionin Kapek, Josef Kempny, Jose) Koreák, Jozef Lenárt, Lubo- mir Strougal. A CSKP Központi Bizottsá­gának titkárai: Gustáv Husák, főtitkár, Vasil Bilak, Milos Jakes, Jan Fojtik, Josef Ha- man, Frantisek Pitra, Mikulás Benő, Josef Haviin, Jindrich Polednik. Gustáv Husák, a CSKP KB újraválasztott főtitkára kösÄB- netet mondott az iránta nyil­vánított bizalomért, es a köz­ponti bizottság nevében biz­tosította a CSKP egésztagsá- gát, hogy minden erejével a kongresszus által kitűzött fel­adatok piegvalósításán fog munkálkodni. Gustáv Husák záróbeszéde után a CSKP ÍVŰ. kongresz- szusa az Internacionálé hang­jaival ért véget. Kádár János, a. Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára táviratban fejezte ki jókíván­ságait Gustáv Hüsáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága fő­titkárává történt újraválasz­tása alkalmából. HÉT VÍGIVILÁGPOLITIKAI Előre megfontolt szándékkal Amerikai provokációk a Szidra-öbölben és Hicaragju ellen Mihail Gorbacsov megnyilatkozásainak élénk visszhangja ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Bírósági tárgyalásokon nem egyszer elhangzik a cikkünk főcímében szereplő kitétel mint súlyosbító tényező az íté­let megalkotásához. Az előter­jesztés az ügyésztől, a vád képviselőjétől származik ilyen­kor. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsában, amikor az Egyesült Államok Líbia elleni agresz- sziós cselekményét tárgyalták, szintén megfogalmazták az „előre megfontolt” tettre való hivatkozást. A vádló szerepé­ben azonban itt- nem egyet­len szentély lepett fel, mint az a bírósági tárgyalásokon a gyakorlat, hanem több, külön­böző kontinenseken elterülő ország képviselője. Ők a vi­lágszervezet e fontos szervé­ben hangoztatták ugyanazt a vádat a washingtoni vezetés ellen, amelyet földkereksé­günk számos államában a köz­vélemény a Rcagan-kormány- zat ellen. Valóban, semmi sem indo­kolta az amerikai kihívást. Igaz, Washington nem írta alá azt a tengerjogi egyez­ményt, amelyet pedig az ENSZ égisze alatt megtartott nemzetközi konferencia részt­vevőinek túlnyomó többsége aláírásával néhány éve szen­tesített. Ez azonban nem le­het ok arra, hogy durván megsértsék egy állam tenge­ri határait. Pedig ez történt tudatosan a Szidra-öbölben, amelyet Líbia — mint nem egyszer ünnepélyesen kinyil­vánította — joggal felségvi­zeihez tartozónak számít. Ugyanaz az amerikai kor­mányzat, amely nem vonja kétségbe a 20, 120, sőt, nem egyszer 200 tengeri mérföldes part menti vizekről szóló „jog­állást”, ha történetesen szö­vetségeseiről van szó — még akkor is, ha azokat jobboldali diktátorok kormányozzák —, nem habozott, hogy hadgya­korlatokra vezényelje a 6. amerikai flotta hadihajóit a Földközi-tengeren, Líbia tény­legesen part menti vizeire, amelyeket sajátos módon egy­szerűen „nemzetközi terület­nek” nyilvánított... Pedig Reagan elnöknek em­lékeznie kellett arra, hogy egy ízben — 1981-ben — már volt súlyos nemzetközi válság amiatt, hogy amerikai repü­A szovjet nagykövetség köszöneté A kongresszusi jókívánságokért A Szovjetunió budapesti nagykövetsége pénteken köz­zétett nyilatkozatában köszö­netét mondott az SZKP XXVII. kongresszusa alkal­mából kapott jókívánságokért. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusá­nak előkészítése során, a kong­resszus alatt és után a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségére számos üdvözlőit, illet­ve levél érkezett párt-, állami és társadalmi szervezetektől, dolgozó kollektíváktól, okta­tási intézményektől, illetve állampolgároktól. A Szovjetunió budapesti nagykövetsége szívből jövő köszönetét fejezi ki minden kollektívának és állampolgár­nak az SZKP XXVII. kong­resszusát köszöntő üdvözlete­kért. iőgépek behatoltak a Szidna- öböl főié. Most pedig hadi­hajókat is küldtek. Amikor pedig ezeket — jogosan — lí­biai őrnaszádok közelítették meg hatvan (!) kilométernyi­re, az amerikaiak „veszélyez­tetett helyzetre” hivatkoztak, s rakétamegtorlást alkalmaz­tak... Washington ezek után csodálkozást színlelt, amikor az el. nem kötelezett politikát folytató Líbia mellett nem-, zetközi szolidaritás bontako­zott ki! S Mihail Gorbacsov java­solta, hogy egyidejűleg von­ják ki az amerikai és a szov­jet hadihajókat a Földközi­tengerről — mint kommentá­torok joggal írták —, valóság­gal „ugrás közben lepte meg az amerikai tigrist”. Azaz a provokátorok nehéz helyzetbe kerültek, hiszen ugyanebben a megnyilatkozásban Mihail Gorbacsov a szovjet vezetés nevében síkraszállt az ameri­kai agresszió haladéktalan be­fejezése mellett. De Washing­tonnak hamarosan be kellett látnia azt is, hogy szövetsé­gesei köréből sem számíthat semmilyen vagy legfeljebb amolyan „langyos” támogatás­ra. Ezért kaptak oly közpon­ti szerepet a „meteorológu­sok” a továbbiakban. Az ame­rikai vezetés arra hivatkozás­sal, hogy az időjárási előre­jelzések szerint „tengeri vi­harok” várhatók a térségben, négy nappal a bejelentett előtt, felfüggesztette a had­gyakorlat folytatását. S ami- kot ezt sok helyütt gúnyosan fogadták, hozzátették: külön­ben is a hadgyakorlat által kijelölt „feladatokat” teljesí­tették ... MOSZKVAI ÜZENET AZ ENSZ-FÖTITKÁRHOZ Washingtont különben is az egyik propagandavereség a másik után éri a nemzetközi porondon — fogalmaztak a nyugati sajtó számos vezető orgánumában a kommentáto­rok, miután értesültek arról az üzenetről, amelyet az SZKP KB főtitkára Pérez de Cuellarnak küldött a nemzet­közi békeév alkalmából. Maga az időzítés már ön­magában telitalálat, hiszen éppen egy konfliktushelyzet idején látott napvilágot. S emellett joggal fejez ki elége­detlenséget. Hiszen immár há­rom hónapot írtunk le 1986- ból, amelyet az ENSZ nem­zetközi békeévvé nyilvánított. Szovjet részről tehát jogosan fejtik ki az igényt: ha egy­szer békeévnek nyilvánították Washington beleegyezésével is az idei esztendőt, oda kell hatni, hogy a Reagan-kor- mányzat tettei valóban össz­hangban legyenek ezzel. MI TÖRTÉNT A HONDURASI HATÁRON? Miután az amerikai képvi­selőház a múlt héten lesza­vazta Reagan 1Ó0 millió dol­láros segélytervét a nicara­guai ellenforradalmároknak, várható volt, hogy a Fehér Ház valamilyen rendkívüli akcióhoz folyamodik, hogy be­folyásolja a törvényhozás má­sik házának, a szenátusnak e hétre időzített döntését az ügyben. Így nem keltett meglepetést, amikor Wa­shingtonban hivatalosan köz­zétették a hírt: a hicaraguai hadsereg állítólag 1300 kato­nával ,agressziót” követett el Honduras ellen. Reagan elnök azonnal cselekedett: elnöki hatáskörével élve, a katonai költségvetésből azonnal ki­utalt 20 millió dollárt Hondu- rasnak. hogy „eredményesen visszaverhesse a nicaragiiai behatolást", ss ■ Mondani sem keli, hogy az amerikai sajtó rögtön hiszté- riahangulatot keltett Nicara­gua ellen, s: az elnök megbí­zottai, akik a törvényhozás­ban amellett, házaltak, hogy a 100 millió’ dolláros segélyt megszavazzák a Hondurasban, a CIA (az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség) által di- verzáns csapatokká szerve­zett ellenfórradalmároknak (az úgynevezett „kontrák­nak”), azonnal muníciót kap­tak, ..Lám, idevezet a tör­vényhozás makacssága” — hangoztatták. — Veszélybe kerül a segély híján az egész közép-amerikai „szárazföldi híd”, sőt, az egész nyugati félteke biztonsága: a sandi­nisták „exportálják” a forra­dalmat, s ha Washington tét­len marad, „egyenként felfal­ják” az amerikai kontinens országait. Ez a pánikhangu­lat persze rendkívüli hatást tett a szenátusra. Annak ellenére történt mindez, hogy egy és más gya­nús körülmény szeget ütött a tömegkommunikációs esz­közök főkommentátorainak fejében is. Washington sze­rint a tegucigalpai segélyké­rés március 24-én, azaz hét­főn érkezett a Fehér Házba, s Reagan azonnal cselekedett. Amikor azonban a sebtében Hondurastaa irányított ameri­kai riporterek tájékozódni akartak a történtekről, a hely­színen a kormányhivatalok vezetői csodálkozással hallot­tak arról, hogy határterületei­ket állítólag támadás érte vol­na Nicaraguából. Csak más­nap, 26-án, miután Washing­ton megadta a „behatolás adatait”, ismételték el Teguci- galpában a kapott leckét. Mindenesetre az amerikai szenátus mégis elfogadta Rea­gan segéiytervét a kontrák számára, ha csekély többség­gel és feltétel ell el is. Most a képviselőházzal kell majd kompromisszumos tervet ki- dolgozniok. Valószínű, hogva gyanús körülmények ellenére mindkét házban megszavaz­zák végül Is Reagan kérését. A helyzet tehát változatlanul veszélyes a térségben, hiszen az Egyesült Államok a jelek szerint folytatni kívánja a ni- caraguai haladó kormányzat aláakmázására megkezdett ma­nővereit. Árkus István

Next

/
Thumbnails
Contents