Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-24 / 70. szám

Javulni látszó szolgáltatás A tandíjat közösen kell fizetni A szemétszállítási díjak be­hajthatatlanságának ügye Mó- noron évek óta nyúlik, mint a rétestészta. Több ízben fog­lalkoztunk a témával mi is, a levélbeni és a személyesen előadott panaszok azonban csak nem szűnnek. Az már köztudott, hogy a költség- vetési üzem az utolsó lépésre szánta el magát: bírósáai végrehajtásra adta az egy- milliós kintlévőséget. Egymilliós adósság Egyik legutolsó, szerkesztő­ségünkbe címzett panaszos levél is ezzel kapcsolatos. Ol­vasónk Monori-erdőről írja: „Nem kaptunk sem csekket a befizetésre, sem felhívást tartozásunk rendezésére, de még díjbeszedő sem keresett bennünket. A Pest Megyei Bíróság végrehajtási irodájá­nak értesítéséből tudtuk meg, hogy kétévi szemétdíjtartozá­sunkon felül, még be kell fizetni 30 forint végrehajtási illetéket és 130 forint végre­hajtási költséget. A szemét­díj megfizetése elől nem zár­kózunk el, de az üzemnek kellene megszervezni az in­kasszálási, ha időben meg akarja kapni.” A levél felpanaszolja azt is, hogy az ügy intézése vé­gett egy nap szabadságot kel­lett kivennie, az útiköltség is pénzbe került, holott, ha a végrehajtó utazott volna Mo- nori-erdőre, egy napon, egy költséggel 15-20 végrehajtási ügyet lezárhatott volna. Tokai Lajos, az ÉKÜ üzem­vezetője nem mondja, hogy bizony ez az a tandíj, amit a lakosságnak állnia kell a hosszú huzavona után — hi­szen tandíjat magának az üzemnek is vállalnia kellett: a bírósági végrehajtás költ­ségeit minden egyes esetben illetékbélyegen kellett leró­nia, megelőlegeznie. A kint­lévőség ötven százalékát si­került ugyan behajtani, jócs­kán akadnak azonban olyan esetek is — mintegy 10 szá­zalékkal Számol az ÉKÜ —. ahol úszik a pénz, az adósság behajthatatlan. Nem különösebben vigasz­taló, hogy mindez nem monn- ri specialitás, megyeszerte ha­sonló gondokkal küzdenek. Monoron 1979 óta minden egyes esztendőben vándorol­tak a felszólítások, de csak 1984-ben és 1985-ben fordult komolyra a dolog, hiszen ekkorra a havi 20 forintos szemétszállítási díjakból már egymillióra rúgott a lakosság adóssága. Mint az iratokból kiderül: a panaszos levél mo- nori-erdei megfogalmazójának a legutóbbi felszólítást — a mellékelt befizetési csekkel együtt— 1984-ben meg kellett kapnia. Az erdeiek egyébként csekkekhez a tanácskirendelt­ségen is hozzájuthatnak. És hát tegyük a szívünkre a kezünket: nem tudjuk-e ele­jétől fogva, hogy egy szol­gáltatásért előbb-utóbb fizet­ni kell...? Hol igen, hol nem Más kérdés — erről is számtalanszor írtunk már —, hogy ez a szolgáltatás eleddig Pillanatkép Fogócska felmondom, hogyan le- hét biciklitolvajt fog­ni. Nagy gyakorlatom ugyan nincs benne, annak ellené­re sem, hogy három röpke esztendő alatt négy alka­lommal szabadítottak meg a nagyközségben is rendkí­vül elterjedt és nélkülözhe­tetlen közlekedési eszköz­től, a kerékpártól, s ez ideig sem sikerült visszaszerezni még egyetlen alkalommal egyet sem. Sokan vagyunk kárvallott sorstársak, az ember lépten-nyomon hall­ja, látja: itt is szitkozódik valaki, ott is kesereg, hol a Forrás Áruház elől, hol a rendelőintézettől lovasí- tották meg a biciklit. Pedig esküszöm, már foggal, kö­römmel, lánccal és lakat­tal védekezünk, de hiába. Egy hónapja sincs, hogy az utolsó biciklink is ide­gen gazda kezébe került, s most jön a gyerek ijedten, hogy csak egy percre nem nézett oda, elvitte valaki a kapuból a kétkerekűjét. Ki­libbenek az utcasarokra, még látom a cipőboltnál a tolvajt, amint lihegve ci­peli, húzza-vonja a kék bi­ciklit! Utána! Úgy fut, mint a kisnyúl, az áruház sar­kán érem utol, akkor fel­adja, én pedig nem tudom eldönteni, hogy dühöngjek vagy nevessek. A tolvaj ugyanis elébem áll harcia­sán, villogó fekete szemei­vel kérdi, hogy na, most mit fogsz csinálni, nagy­okos? A kislegény nem több négyévesnél. Nem is ez az első akciója. Az után­pótlás — már ha ez meg­nyugtató — biztosítva van. (k.) még nem volt az, amit el­várhat tőle a lakosrág. Most mintha változna a helyzet: ritkábban maradnak ki a sze­métszállító járatok. A dolgo­zók fele kicserélődött, egy fuvaros szerződéssel járja a körzeteket. Tokai Lajos sze­rint határozott javulás ta­pasztalható — bár tudja, ez. még korántsem az igazi, fej­lesztésre ugyanis nincs lehe­tősége az üzemnek. Ezért van aztán az is, hogy ha bár­mely fórumon a nagyközség köztisztaságáról van szó, azonnal előkerül a téma: a nyitott kocsikról szóródik a hulladék végig az utcákon, szél söpri lefelé az egyszer már összegyűjtött és felrakott szemetet. Ha az üzem csak félpor­mentes, fedett autókat vásá­rolna is — első lépésként ezt tervezik —, ahhoz is 50 szá- szalékos saját erő, tanácsi se­gítség szükséges. Az alacsony szolgáltatási díj pedig távol­ról sem fedezi még a leg­apróbb fejlesztési szándék megvalósítását sem. Tanulságos volt Nem egy esetben egyébként az is kiderült, hogy bizonyos területeken valóban nem kér­het az üzem szemétdíjat, il­letve csökkentenie kell köve­telését — egyes helyekre, tér­dig sáros zsákutcákba be sem jut a szállítókocsi. De olyat is tapasztaltak, hogy két gépkocsival rendelkező csalá­dok szociális helyzetükre te­kintettel kérték a díj elenge­dését. Egy már biztos: ez a senki­nek — sem a lakónak, sem az ÉKÜ-nek — nem hiányzó eljárássorozat tanulságosnak látszik, az idei befizetések ugyanis már folyamatosab­bak, rendezettebbek. K. Zs. Árverezés A Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács V. B. értesíti az érdeklődő lakosságot, hogy a Manor, Kossuth Lajos utcai volt kis­iskola épületét (a katolikus templom mellett) szanálja. Az épületet lebontásra a helyszínen árverezik el. A ki­kiáltási ár 50 ezer forint. Az árverezés, amelyre 1986. ápri­lis 2-ári, 10 órai kezdettel ke­rül sor, nyilvános, ezen bárki részt vehet. A végső megvétel! árat az érdekeltek alakítják ki. OfU A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM 1986. MÁRCIUS 24., IIÉfFÖ A minőség nemcsak a kemencén múlik Könnyebben süthetik a kenyeret Néhány hónap óta valósá­gos csatatérhez hasonlít az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat 407. számú gyömrői üzeme a Táncsics Mihály ut­cában, A kerítés mentén — belül — nejlonzsákokban szür­ke kőzetgyapotot tárolnak, amelyet a hamarosan kezdődő rekonstrukció során fognak felhasználni. A gyömrői kenyérgyár el­látási területéhez tartozik Maglód és Ecser is, nincsenek tehát könnyű helyzetben. A „közelükben” levő magán­pékséggel is meg kell küz deniük a vevőkért. — A konkurenciának van­nak jó és rossz oldalai egy­aránt — mondja Fejes József üzemvezető. — A jelenlegi feltételek mellett általában 30 mázsa kenyeret sütünk, csak a hét végén emelkedik ez a mennyiség. A sütemé­nyeket továbbra is Monorról szállítják az ellátási körze­tünkhöz tartozó üzletekbe. — Azelőtt arról volt szó. hogy új kenyérgyár épül Gyomron. Miért nem valósult ez meg? — Még mielőtt idehelyez­tek volna, már akkor hallot­tam én is,- hogy a vállalati elképzelések között szerepeli az új kenyérgyár felépítése Gyömrőn. Először a régi ma­lom helyén, majd a Táncsics és a Csokonai utca sarkán, végül a vasúti sínek mentén akarták felépíteni az új üze met. A beruházások vissza­fogása miatt azonban nem került sor erre. Néhány év­vel ezelőtt már megtörténi egy nagyarányú rekonstruk­ció az üzemben, s most új­ból nagy fába vágjuk a fej­szénket. — Miről van szó? — Néhány hét múlva meg kezdődik a PTC típusú■ ala- g utas kemence beszerelése Ilyen típusúakkal rendelkezik 200 éves VECSÉ S Elkészült az ünnepi szignál A zenei örökség hagyományai Vecsés ének-zenei kultúrá­jának múltja, hagyománya van. A legrégebbi a fúvósze­ne, melynek ősi hangszereit még az „óhazából" hozták ak­kori vándorújukon Vecsés sváb telepesei. Jóval túl van a háromnegyed évszázadon a vecsési munkásdalkör. A törzs a régiek, már egyre fo­gyóban, de húsznál mégis többen zengik a dalt, mint mondják: életüknek tartal­mat, örömet ad az együtt éneklés. Vallják Kodály Zol­tánnal: „Meg kell valósuljon az éneklő Magyarország!” Ezért évtizedekig sok sza- >ad időt áldozva tettek is. Hírlevelek, serlegek sora bi- :onyítja. Jeles emlékezetű a .Megkondult a kecskeméti ireg templom nagy harang- a’’ országos dalostalálkozó, s lizony nem jöttek haza on- ían sem üres kézzel. De ma s a legfőbbnek az együtt íneklés örömét vallják. Leg­hőbb vágyuk ismét nagy kó­russá lenni. Országos dalostalálkozók résztvevői, jó, sokszor első helyezettjei voltak, s a na­gyok sorában elismert volt a vecsési vegyes kar. Vác, Du­nakeszi, Gödöllő, Ráckeve, Nagykörös, mind, mind egy- egy állomás, de még külföldi vendégszereplések sora is bi­zonyítja, milyen nagy kultu­rális érték volt a kórus. Di­rigálta Bárdos Lajos, s úgy nyilatkozott: Világhírre tehet szert ez a „vecsési kincs”! El­ismerés? Bizony a javából! Vonószenekara az igényessé­gével ragadtatta el a zenera­jongókat. Volt pávakör, népzenei nép­dalkultúra, eredményességét a „Röpülj páva” rendezvé­nyen a nagyközönség elisme­rése igencsak meghálálta. A Vass Lajos vezette ünnepi műsor- sokáig emlékezetes marad Vecsésen. S a folyta­tás? Ismét egy kérdőjel. A zeneiskola sok évtizedes múlt­ja a m£ga állhatatosságával lehetőség az ifjúság számára, hogy megszeresse a zenét. S mi sem természetesebb, az évek során a régiek mellett új zenei tehetségek is felcsil­lantak. Lettek közöttük szá­mosán zenetanárok, karmes­terek, zeneszerzők. így Ve­csésen nem kellett a szom­szédba menni, mert a szűk pátrián is megterem, ha kell, egy új zenei kompozíció. S el is érkezett a nagy al­kalom: a meghirdetett pályá­zat egy ünnepi szignálra, amelynek motívumai a jelleg­zetes vecsési sváb zenéből vé­tessenek. S alKaimas legyen a 200 éves Vecsés ünnepi rendezvényeinek stílszerű megnyitására. Jeles zenetaná­rok. karmesterek vették hang­szerüket, ültek zongorához, s megszülettek a partitúrák. Volt ugyan, aki rajzolt kotta­fejek helyett szerénykedő le­vélben köszönte a megtisztelő felkérést. De akik elfogadták, valamennyien tudásuk legja­vát, a szívüket is beleadták. m S következett a nagy talál­kozás, nem a szerzőkkel — mert a pályázat titkos —, csu­pán a művekkel. Pártatlan volt a zsűri. Igaz, nem vé­geztek valamennyien zenei konzervatóriumot, de zene- hallgatás után szavaztak. A többszöri találkozás egymás­sal és a pályaművekkel végül az egyenlőségi jelet diktálta volna, mégis akadt választott. Az ünnepi tanácsülésen fel­zengett a szignál. S most már nem volt titok a szerző neve: Valentsik István zenetanár karmester. Ezt megelőzve la­punk hasábjain is szó esett e témában. S adtuk hírül: Fazekas Józsefé, az önkéntes tűzoltózenekar karmesteréé a pálma. Csakhogy Somogyi Lajos kompozíciója, fúvósok­ra hangszerelve, szintén ki­vételesen nagy tetszést ara­tott, Fazekas József is nagy elismeréssel méltatta, s ne­vezte a saját művénél jobb­nak. Hát ilyen gazdag Vecsés. Hirtelenjében öt komponista zenetanár, karmester vetélke­dett annak a kompozíciónak a megteremtésén, amely a 200 éves Vecsés ünnepségsorozat­nál tölti be funkcióját. A „kincskereső akció” eredmé­nyeként elindult egy nemes vetélkedő, amelynek folytatá­sa Vecsés zénei életében bi­zonyára más módon is meg­mutatkozik. S hogy mint ez­úttal, disszonáns hangok nél­kül, egymást méltatva meg­született egy nagy zenés har­mónia. úgy születnek újjá. s maradnak fenn a Vecsés kö­zeli és távoli zenei múltjához tartozó kórusok, zenekarok, amelyeket a fent említett So­mogyi Lajos, Valentsik Ist­ván, Fazekas József neve fémjelzett. Az ő nevük garancia, hogy a karmesterpálcák ismét rendre a magasba emelkedje­nek a harmadik évszázadban is Vecsésen. Persze ez még a jövő zenéje... De a karmes- terpálca az ő kezükben van Fekete Gizella a monori és a vecsési kenyér, gyár is. — A leállás idején honnan fogják szállítani a kenyeret Gyömrőre, Maglódra és Ecserre? — Erre is kidolgoztuk a stratégiát. Dolgozóinkat a mo­nori és a vecsési üzembe he­lyezzük át ideiglenes jelleg­gel, tehát e két helyről érkez­nek majd a kenyerek az üz­letekbe. Igyekezni fogunk, hogy ne legyen fennakadás az ellátásban. Egyébként nem új alagutas kemencét szerelünk be, ha­nem a tahi kenyérgyárból kapjuk meg a berendezést. Ott ugyanis már nincs szük­ség rá, hiszen a szentendrei új kenyérgyár képes ellátni az egész környéket. Tehát használt PTC kemence kerül az üzembe. — Ha elkészültek a mun­kákkal, jobb lesz a gyömrői kenyér minősége? — Nézze, a duplagőzös ke­mencék már elavultak, éppen ideje, hogy felváltsuk a mo­dernebbekkel. Bízom benne, hogy ha ismét termelni fo­gunk, úgy a nyár derekán, jobb kenyeret tudunk majd adni a vásárlóknak. Tervez­zük, hogy az egykilós kenye­reket is sütni fogjuk majd. Meg aztán megszűnnek a munkaerőgondok is. Az ala- gutas rendszer kiküszöböli a nehéz fizikai munkát, a re­konstrukció után nőket is tu­dunk foglalkoztatni az üzem­ben. Mit lehet az üzemvezető szavaihoz hozzátenni? Csak azt, hogy a vásárlók remélik, hogy valóban nem lesz fenn­akadás a leállás alatt sem a kenyérellátásban, s az új kemence munkába állásával jobb lesz a mindennapink minősége. Jogos és kívánatos remé­nyek. G. J. Kellemetlen sarok Kificamodott érvelések I-? égóta adósa vagyok egy monori, telepi kisiskolás édesapjának. Most, hogy a jegyzeteimet lapozgatom, megint eszem­be jut, hogy most már va­lóban meg kellene írni, amire kért. Az ember ugyan első hallásra jelen­téktelennek érzi, dehát a legegyszerűbb dolgokról is kiderül olykor, hogy nagy­szerűek ... Az édesapa a követke­zőket mesélte: — Kisiskolás lányom napközis. Az a szülő, aki naponta nyolc-tíz órát vé­gigdolgozik, nemegyszer keserűen gondol arra, hogy uramisten, ha én ilyen fá­radt vagyok, mit érezhet a gyerekem, aki ugyanennyi időt tölt az iskolapadok­ban? De van a telepi napköziben egy nyugdíjas pedagógus, idős Haness László. Neki jutott eszébe az ötlet, bár mások is utá­noznák: amikor látja, hogy a gyerekek már nagyon kókadtak, hogy a szabad foglalkozás óráiban is csak tengenek-lengenek, kiadja a jelszót: futáshoz sorako­zó! És kocognak a srácok lendületesen, boldogan, látni kellene azokat a ma­gukhoz térő. kipirult kis csapatokat az utcákon. A „kocogómozgalom” min­dennapi gyakorlattá vált, és a mozgás után a tan­könyvek betűi sem folynak össze az álmos szemek előtt... Hát, csak ennyi. Nem kell hozzá tornaterem, ed­ző. különóra, nem kell hoz­zá semmi más, csak a ta­pasztalatait a gyakorlatban is hasznosítani tudó. a ne­bulókkal együttérző peda­gógus, aki azt is tudja — holott a sokadik órában már nyilván ő is fáradt —, hogy minden fegyelmező, szigorú szónál többet ér olykor az ilyenfajta, hasz­nos lazítás. A közelmúltban egy fó­rumon feljegyeztem, külön me a is jelöltem egy hoz­zászólást. Arról volt szó, hogyan lehetne megfékez­ni a közterületek garáz­dáit, az erős fiúkat, akik lánckorlátokat törnek, út­jelző táblákat hajlítanak, szétfocizzák a parkokat. Mint ilyenkor elkerülhetet­len, a gyakoribb rendőri ellenőrzést és beavatkozást is felemlegették. Akkor állt fel a monori gimnázium igazgatója, és azt mondta: — Nem öttel több rend­őr kell, hanem két-három ember a sporttelepen! A gyerekeknek, a fiataloknak óriási mozgásigényük van, ezt tudomásul kell ven­nünk. Es ha ezt nincs le­hetőségük normális kö­rülmények közt kiélni — mert például szombat, va­sárnap zárva van a sport­pálya — mit csináljanak? Átszaggatják a gimnázium bitumenes pályájának drótkerítését. Minden év­ben ezreket költünk a helyreállítására. Meg kel­lene teremtenünk az igé­nyek teljesítésének lehető­ségét — és mindjárt keve­sebb kellene az egyebek felújítására, helyreállításá­ra. A Kossuth iskola külső lányudvara is példa erre. Az első világháborúban el­esett hősök emlékére állí­tott szobrot az alkalmilag összeverbuválódott focicsa­patok közreműködésével sikerült úgy tönkretenni, hogy a helyreállítására épp a tizenkettedik órában ke­rült sor. Most ugyan még állványok védik attól, hogy céltábla legyen, de tessék csak arra sétálni egy-egy kellemes hét végi délutá­non: ott rúgja a labdát gyerek, ifjú és középkorú a hivatalosan egészen más célra rendeltetett, bekerí­tett területen. Mert hát hol rúgja? ft's előáll az a helyzet, amikor kificamodnak az érvelések. Egyfelől uj­jongva üdvözöljük mind­azokat, akik a mozgást, s ezzel az egészségesebb életmódot próbálják pro­pagálni, másfelől kardot rántunk a kerítésszagga­tókra. Holott megvan vala­hol a közbülső lehetőség is. Tudjuk is, hogy hol. De akkor miért nem te­szünk róla? Koblencz Zsuzsa ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents