Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
19*6. MÁRCIUS 24., HÉTFŐ ntsr __ koztatási érdekeit, a tájékoztatás demokratizmusának fejlesztését szolgáló tényezőket sikerült a törvényben kodifikálni. Szelleme, minden paragrafusa — a tiltásokban is — a legtágabban értelmezett emberséget tükrözi. Nemcsak arra ad lehetőséget, hogy véleményét és gondolatait a sajtó útján mindenki szabadon közölhesse, hanem meg is gátolja antihumánus eszmék, emberiségellenes lázálmok, nemzeti és társadalmi érdekeinket sértő elképzelések terjesztését. Nemcsak a sajtó feladatait fogalmazza meg — tájékoztatáspolitikánk elveinek és gyakorlatának megfelelően —, hanem kimondja az állampolgárok jogát is a tájékoztatáshoz, a felvilágosítási kötelezettség előírásával is segítve ezeknek az egymással összefüggő követelményeknek az érvényesülését. Végül pedig nemcsak deklarálja a jogokat és kötelezettségeket, hanem biztosítja is. hogy azokkal élni lehessen, normák alapján, egészen a bírói védelemig. Ezek a lényegi vonások bizonyítják, hogy a szocialista Magyarország népképviselete újabb jelentős törvényt szentesített döntésével. Olyat, ami nemcsak a hírlapírók, a televíziósok vagy a rádiósok ügye, hanem az egész társadalomé. Ezekből a lényegi vonásokból következik igazán közügy volta, ezekből adódóan igazán szó- \ cialista sajtótörvény. » Bár a törvény csak szeptember 1-jén lép hatályba, a végrehajtására vonatkozó kormányrendelettel együtt, gyakorlati próbája máris elkezdődött. Elsősorban a közvélemény és a politikai-társadalmi vezetés közösen érheti el, hogy a paragrafusokat ne használhassa senki se bástya, se lövészárok gyanánt. Vagyis ne bújhassanak mögé azok, akik a felvilágosítás megtagadásával kívánják kivédeni a társadalom nyilvánosságát és ellenőrzését. De ne támadhassanak azok sem, akik önző célokra óhajtják kihasználni a törvény adta lehetőségeket! Az előkészítés — a viták és egyeztetések — során gyakran elhangzott, hogy a sajtó túl nagy hatalomhoz jut, mert mindenbe beleszólhat, mindent „kiteregethet”. Akik így vélekednek, nemcsak a törvény szándékait, hanem politikánkat is félreértik. A sajtó nem a hatalomhoz, hanem társadalmunk érdekeinek szolgálatához kapott feltételeket. A politikai nyilvánosság egyik jelentős fórumaként az állampolgárokat segíti, hogy alkotó módon tudjanak élni jogaikkal. És segíti azokat is a köz véleményének — egyetértésének vagy bírálatának — továbbításával, akiket éppen a közösség hatalmazott fel vezetői teendők ellátására. Aki tehát késlelteti, akadályozza vagy megtagadja a sajtó felvilágosítását, valójában azok felvilágosítását tagadja meg, akiknek a bizalmából vezetővé vált. U gyanakkor a sajtóra — és minden újságíróra is — a korábbiaknál nagyobb felelősséget ró a társadalom és a politika elkötelezett, immár törvénnyel szabályozott szolgálata. Felelősséget az anyaggyűjtésben, a vélemények továbbításában és a tapasztaltak megítélésében is, hogy az eszme és a politika iránti hűség kifogástalan etikai magatartással, tudásszomjjal és fel- készültséggel párosuljon. Sajtónk csak ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában tud küldetésének megfelelni. Melyik miniszter győzi meg a másikat? Pillantás előre Hétfőn: Budapesten átadják az új Krisztina telefonközpontot. A televíziógyártás helyzetéről, az ellátás gondjairól tanácskozik a Fogyasztók Országos Tanácsának iparcikk-szakértői bizottsága. Kedden: a Parlamentben átadják az ifjúsági díjakat. Gödöllőn nyitják meg az országos fásítási hónapot. 'Szerdán: ülést tart a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége, s megvitatja az érdekeltségi viszonyok érvényesülését. Csütörtökön: ülést tart a Minisztertanács. Az Ipari Minisztériumban vállalati vezetők és szocialista brigádvezetők tárgyalnak az anyagi ösztönzés új formáiról. Pénteken: tanácskozik a Pest Megyei Tanács. Napirenden: szűkebb pátriánk VII. ötéves terve. Szakcsoportok tanácskoztak Mezőgazdaság Megyei aiktívaértekezletet tartottak szombaton az Állat- kert Barlang-mozijában az Afész-ek mezőgazdasági szakcsoportjai. Az árutermeléssel és értékesítéssel foglalkozó szakemberek évente áttekintik az eddig megtett utat, és megvitatják a jövőt befolyásoló gondokat, tennivalókat. Nagy Gábornak, a MÉSZÖV elnökhelyettesének megnyitója után dr. Kocsis Péter, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője értékelte a VI. ötéves tervidőszak eredményeit. Ezután dr. Fehérvári Tibor, a SZÖVOSZ osztályvezetője országosan jellemezte a nagy- és kisüzemek együttműködését. ' Dr. Margója Imre háta mögött Befejeződött vz Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Barcza Zsolt felvételei) Brigádok értékes versengése (Folytatás az I. oldalról.) A beruházási lehetőségek igen szűkösek voltak. így csak a takarékos gazdálkodás vezethetett eredményre. Ebben kiemelkedő tisztet vittek a szocialista brigádok és az újítók. A vállalat 175 brigádjában több mint 1800 tagot számlálnak, a foglalkoztatottak 38 százalékát. Mintegy 44 millió forint a megtakarításuk értéke, amelynek nagy része az anyaggal való jobb gazdálkodásból, a minőség javításából, az ésszerű üzem- és munkaszervezésből fakadt. A gyárak egyes brigádjai nemcsak egymással versenyeztek, hanem az egyre bővülő nemzetközi mozgalomban is részt vettek — sikerrel. Az idei feladatokról szólva Beok Tamás elmondta: változatlanul a minőségen, a finom lenfonalakból divatos felsőruházati termékek előállításán van a hangsúly. Ezt a programot szolgálják a technikai fejlesztések, illetve a rugalmas kereskedelempolitika. A tanácskozáson 14 brigádvezető. illetve vállalati küldött kért szót. Saját közösségük eredményeiről, vállalásaikról beszéltek. Többen vetették fel — köztük Fülöp Belőné, a budakalászi szövőgyár Tyereskova, és Borbás József- né, a Fáklya brigád vezetője —, hogy a vállalat fontolja meg és továbbítsa a textilipari szakszervezetnek: adjanak ki az eddiginél több VálA résztvevők Javasolták, hogy az eddiginél több kiváló brigád címet adjanak ki a jövőben lalat Kiváló Brigádja címet. Más megfogalmazásban is szóltak a jól megválasztott ösztönzőrendszer fontosságáról, mások a textiliparban tapasztalható munkaerőhiány hátulütőit feszegették. . A tanácskozáson szót kért Turáni József, a TDSZ titkára is. Rámutatott, hogy az iparágban a legtöbb és a legkevesebb teljesítményt nyújtó hónap között 30 százalék a teljesítménykülönbség. Ezt alapul véve talán mégsem olyan húsba vágó kérdés a munkaerőhiány. Vagyis a munkaidőalap kihasználása, a fegyelem betartása olyan tartalék, amit kötelező kiaknázni, csakúgy, mint az anyagtakarékosság lehetőségeit, hiszen a textiliparban' ezzel Toldi Miklós Visegrádon biztosítható legkönnyebben a legtöbb nyereség. — A magyar népgazdaság fogyasztásicikk-exportjának minden negyedik dollárját ez a textilipar termeli ki — mondta a TDSZ titkára. — Ezért is megérdemelt az a 22 millió forintos bérpreferencia, amiből a fonók bérét emelték a szakmai szakszervezet közbenjárására. Beck Tamás válasza után Honti László vezérigazgatóhelyettes terjesztette a tanácskozás elé a Magyar Népköz- társaság és a Szakma Kiváló Brigádjai, valamint kongresz- szusi oklevélre javasolt közösségek nevét. A budakalásziak közül a Bláthy Ottó. a Fáklya és a Tyereskova brigádokat fogadta el a fórum a vállalat kiváló brigádja címre. Ezután a 25. jubileumát ünneplő közösségeknek oklevelet adott át a vezérigazgató. A versenyzők egy csoportja es a vetélkedés kellékei (Folytatás az 1. oldalról.) a dobókörből a több mint öt- venkilós malomkövet. Mindvégig a fair play uralkodott a versenyzők között, bizonyítja ezt, hogy ismétlést szavaztak meg társuknak, akit egy túl közel merészkedő fotós zavart meg a kődobásban, s annak is, aki a hajítás hevében maga is csaknem elrepült, megcsúszva a sáros talajon. A zsűriben Földi Imre súlyemelő olimpiai bajnok, Ru- dasné Antal Márta gerelyhajító olimpikon és Vass István Zoltán sportriporter nem volt könnyű helyzetben, pedig az eredmények igen pontosan mérhetők voltak. Nagy Lajos deákja — civilben Papp János színész — egyszer sem hagyta volna el Zoltán János kiskőrösi versenyző neve mellől foglalkozását, hogy magánhajós. Mindvégig harsány jókedvvel vezetSzép számmal akadtak versenyen kívüli erőpröbálgatók Is (Erdösi Agnes (elvételei) te a pergő vetélkedőt, nyilvánvaló volt, mennyire élvezi a szokatlan feladatot. Akárcsak L. Kecskés András lantművész és reneszánsz talpalá- valót játszó zenekara. A zsűri még javában számolta a métereket és a másodperceket, amikor a sok száz néző, a rádió- és tévériporterek már megválasztották a győztest Pakucza József békéscsabai energetikus személyében, aki a közönséget egy perc alatt megnyerte azzal, hogy ötvenkét másodpercig nemcsak tartotta a petrencét, de körbe is fordult vele, tisztelegve minden nézőnek. A második helyre került Zoltán János magánhajós, a harmadik-negyedik díjon pedig holtversenyben osztozott Kiss Ferenc simontornyai bőrkikészítő és Veres Gyula szabadszállási gépkocsivezető. Találkozunk velük a nyári palotajátékokon. Móza Katalin Érrel olvastam Gondolatmenet VT állásos fiatalokról ol- ’ vastam. Kötetnyi ifjú ember, lányok, fiúk vegyesen, nyílt szeműek, a szűkebb környezet és a világ dolgai iránt érdeklődők, helyüket, szerepüket, feladataikat tudatosan keresők. Mondanám, hogy az átlagosnál értelmesebbek, intelligensebbek, műveltebbek, ha tudnám, mi is az az átlagos. Legtöbbjük egyetemet végzett, képzettségének megfelelő munkakört tölt be, ahol találkozhat a kor élenjáró tudományos, technikai vívmányaival, azokat használja, esetenkint továbbfejleszti. Vallásosságuk nem szüleik akarata ellenére alakult ki. Szó sincs arról, hogy a tiltott gyümölcsre fájt a foguk, hitetlen apával, anyával dacolva keresték az ellenkező tanítást. Szüleik példáját követve kezdtek járni templomba, imaházba. Növöget- ve, öntudatosodva mindinkább értelemmel is követik azt, ami eleinte nehezen meghatározható érzelmi kötődés volt csupán. Sokat gondolok ezekre a fiatalokra, ök azok, akikre mi annak idején, amikor még meg sem születtek, úgy tekintettünk, mint az ilyen kérdésektől mentes leendő emberekre. Nekünk borzongató érzés volt megpendíteni tanítónknak, hogy tán nem is létezik az, akiről előbb még azt tanultuk, nemcsak ura, hanem teremtője is mindeneknek. Választ nemigen kaptunk. Hogv is kaphattunk volna azoktól, akik az új rendszerben a régi énjükkel folytatták a tanítást, s titokban jártak istentiszteletre. Ügy véltük, a később születők a felvilágosullság gyermekei lesznek, a tudomány fényében föl sem merülhet bennük valaminő földöntúli lénynek a szükségessége. A világ másképp alakult. Sokaknak, köztük a könyvben olvasott fiataloknak lelki szükségletük a mindenhatónak a tudata. Mert erről van végső soron szó, hiszen, ahogyan egytől egyig kifejtik, ama lénynek a létezése bizonyíthatatlan. A hivő persze, bizonyos jelekből, a maga számára cá- folhatatlanul megsejti, hogy az isteni lény mindennapjaiknak is részese. A kötetnek, a fiatalok elbeszéléseinek ez volt az egyetlen pontja, ahol meghökkentem. A csodák mai jelenvalósága, a közvetlen isteni beavatkozás az emberi sorsokba, erről nem gondoltam volna, hogy tényként korunkban elfogadható. S ez volt az a pont is egyszersmind, ahol a kétféle gondolkozásmód, a kétféle világlátás és -érzés olyan élesen válik el, mint tűztől a víz. Amikor egyikük azt közölte, hogy volt olyan kapcsolata, amely sok-sok válság után azért jöhetett rendbe, mert ő segített, még csak arra gondoltam, fiatalunk a neki oly sokat jelentő barátság helyrejöttét áz abból táplálkozó örömért, boldogságért az iránt érez hálát, akiben különben is rendíthetetlenül hisz. A másik azonban ennél komolyabb eset. A fiatalemberrel, aki magas fokon járatos a természettudományokban, olyasmi történt, aminek a végén, ha érvényesülnek a fizika törvényei, meg kellett volna halnia. De nem halt meg. Ebből levonta a számára nyilvánvaló következtetést, ama lénynek tervei vannak vele. Arról is szó van az elbeszélésben, hogy az események után milyen nyugalom szállta meg fiatalunkat, holott hátborzongató volt, ami történt. Velem is történt ilyesmi. Ideges alkatomnak szokatlanul furcsa nyugalommal gondoltam végig az esetet, s azt gondoltam, a történés minden pillanatában úgy érintkezett egymással jármű és talaj, hogy a fizikai törvényeknek engedelmeskedve a számomra kedvező vég következett be. Nem halál, hanem karcolás nélküli épségben az élet. Kör Pál
