Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
PKST mm 1986. MÁRCIUS 34., HÉTFŐ Rosszhiszemű, jogcím nélküli A paragrafus nem mindenható Ha elromlik a gép, ladikkal kelnek át Lórévi révészek hétköznaniai A megyében, szerencsére ritkán fordul elő, főként a főváros egyes kerületeiben kínlódik a hatóság ilyesmivel. Ha azönban mégis akad megyei példa,- azon az önkényes lakásfoglalás körül tapasztalható minden ellentmondás fellelhető, Mint a 'legutóbbi, törökbálinti esetben, ahol véletlenül derült ki, hogy egy felújításra szoruló, életveszélyesnek nyilvánított tanácsi lakrészben az éjszaka leple alatt kétgyermekes család berendezkedett. Az iigy nincs lezárva A konkrét példa részletezése helyett most az általános hozzáállását, az elvi álláspontot firtattuk. Grósz Sándortól, a Pest Megyei Tanács lakásügyi csoportvezetőjétől azt akartuk megtudni, milyen elvi és gyakorlati lehetőségek állnak a helyi hatóságok rendelkezésére az önkényes beköltözők eltávolítására, a lakás visszaszerzésére? — A terület jogilag tökéletesen szabályozott — mondja Grósz Sándor. — Hiába áll azonban rendelkezésünkre a lakásgazdálkodás jogi háttere, ha nem rendelkezünk megjelelő anyagi alappal, azaz az igények szerint elosztható lakásmennyiséggel. Ennek következménye, hogy egyáltalán előfordulhat ilyen, s hogy nem tud a lakáshatóság a törvény által előírt megoldásokhoz folyamodni. — Tekintsük közelebbről a már említett esetet. Az elhagyott albérletbe a háztulajdonos beleegyezése nélkül nem lehetett visszaköltöztetni a lakásfoglalókat. Oj albérletet, ideiglenes befogadót nem találtak nekik — még a fiatalok szülei sem vállalták, hogy átmenetileg elhelyezik őket. S hiába mondja ki a jogszabály, hogy a rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó minden elhelyezési' igény nélkül kitehető, ha tekintettel kell lenni a két kiskorú gyermekre, akiket szüleik szabálysértése miatt nem lehet tél derekán az utcára tenni. Milyen eszközökkel védheti meg mégis a hatóság a szolid, törvény- tisztelő lakásigénylőket a tolakodó lakásfoglalókkal szemben? — A törökbálinti esetben a gyermekekre való tekintettel átmenetileg — nyárig — egy külterületi lakrészbe költöztették a családot. Ugyanakkor, kirótták rájuk a szabály- sértésért járó bírságot is, s a határidő lejártával el kell hagyniuk ezt a lakást, hiszen már kiutalták másnak, aki alig várja, hogy beköltözhessen. Az ügy tehát még nem zárult le, ha például a gyermekeket állami gondozásba veszik, a szülők máris minden elhelyezési kötelezettség nélkül kitehetők. Nyilvánvaló, hogy a törökbálinti tanács gondoskodni fog — bár nem egyszerű feladat — a lakás- igénylési sorrend helyreállításáról, hogy ne teremtsen az önkényes beköltözés eredményessége precedenst. Igényelni céltalan? — A lakásfoglalásnál gyakrabban előforduló, nem kevésbé összetett probléma a tanácsi lakások bérleti díjának hátraléka. Hogyan lehet a hátralékot behajtani? — Csak bírósági úton lehet letiltatni. Ám az esetek többségében sok más. letiltás megelőzi, a lakbért, a gyermektartástól az OTP-tartozásig, és elég nehéz a tanácsi letiltásnak érvényt szerezni. Másrészt, mire lezajlik a bírósági tárgyalás, s apránként kezdik a felgyűlt tartozást átutalni,- addigra űjabb nagy ösz- szegű adóssággal rendelkezik a lakásbérlő, s a tanács kezdheti az eljárást elölről. Végső megoldást az jelentene, ha az ilyen, notórius nem fizetőket kilakoltathatnák, szükséglakásokba költöztethetnék, hogy ne vegye el a helyet a többi, törvénytisztelő igénylő elől. Azonban nincs üres szükséglakás, nem lehet a szabálysértőket hova áttelepíteni. — Pest megye, tekintettel •z agglomerációs gyűrűre, amely . még ma is vonzza a főváros közelébe törekvő vidékieket, lélckszámbai? gyorsabban gyarapodik, mint más megyék. Ezzel arányosan a lakásigénylők számának is növekednie kellene, ezt azonban nem tapasztalni. Mi ennek az oka? — A lakásépítés mértékének csökkenése, s az építkezések nagyobb városokba való koncentrálása értelmetlenné teszi, hogy olyan területeken is tanácsi lakást igényeljenek az emberek, ahol nagyobb mértékű építkezés nem folyik. A községek, nagyközségek ugyan önálló lakáshatóságok, így nem ismerjük adataikat részletesen, de többségük elenyésző számú, igen alacsony komfortfokozatú, rossz állagú, tanácsi lakással rendelkezik. Kiutalásra csak akkor van módjuk, ha egy-egy lakás halálozás, vagy elköltözés folytán megürül. Céltalan lenne a sok ezer albérlőt ilyen településeken lakásigénylőként nyilvántartani, Kol lakik a munkaerő? — Egy 1984-es statisztika szerint, amíg például Baranya megye az új lakásainak 24,2 százalékát, Csongrád és Komárom megye több mint 16 százalékát állami lakásépítéssel fedezte, addig Pest megyében csupán a felépült új otthonok 4,8 százaléka volt állami lakás. Ezt az óriási különbséget, véleményem szerint, a magasabb arányú magánerős lakásépítés sem tudja kiegyenlíteni... — Valóban nagy a különbség megyék és megyék, s különösen a megyék és a főváros között. Az obejektivitás érdekében azonban számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, ami a többi megyével szemben éppen Pest megye lakóinak adatott meg, hogy Budapesten lakást szerezzenek. Hiszen ma is érvényben va,n az a jogszabály, amely öt év fővárosi munkaviszony után a munkahely szerinti kerületben a lakásigénylést lehetővé teszi. S bár nyilván a besorolásnál nem mindegy, ki helybeli és ki megyei illetőségű, a közelség mégis nagyobb esélyt teremt. Egy azonban tagadhatatlan. Az állami Lakásépítés iránti igény növekedése Pest megyében a fővárosi munkahelyeknek köszönhető. Lakás, infrastruktúra iránti igényét azonban jórészt a megyében nyújtja be a fővárosban munkát vállaló. Az egyre sűrűbben emlegetett ellentmondás feloldására azonban még nem nagyon születtek konkrét intézkedések. Igen jó dolga volt egykoron a lórévi révésznek. Azt mondják, az öreg Mácsik Feri bácsi, aki a szigeten ütötte fel tanyáját, a Duna bal partján, nem csinált mást, csak kártyázott egész nap. Volt egy-két embere, azok elvégezték a munkát. Az adonyi oldalon se volt rosszabb sora a másik révésznek, Stájer Józsefnek. Alikor az emberek naponta megjárták az utat Lórév és Adony között. Fejér megyében sok volt a gabona, kukorica, olcsóban adták a malacot. Pest megyében, Bács- Kiskunban pedig gyümölcs volt bőven, s természetesen bor. Igazi kereskedőélet zajlott akkoriban. Hozták, vitték a portékát a kofák, az árusok, a folyó két oldala között. Dinasztiák Régi mesterség a Duna partján a révészség. Közlekedni mindig kell, híd meg nem nagyon akadt sok-sok kilométeren át. Csak itt, a Duna Pest megyei szakaszán húsz réven kelhetnek át az úton járók. Ezek működése különösen a szigeten élőknek fontos. A jobbára szierbek által lakott Lórév a sziget déli csücskén van, alatta csupán Makád található. A Duna partján álló révház körül német juhászt formázó fekete kutya szaladgál. Egyik lábán egy csúnya őszi sérülés nyomait viseli, de még három lábon is fürge mozgású. — Maradj csendben, Tigris! — csitítja az ugató kutyát a házból kilépő Bartal László, aki egyébként a hajó egyik fedélzetmestere. A nehezen érkezett tavasz első sugarai meg-megcsillan- nak a víz fodrain, de azért ján, jobb ilyenkor bent a házban. Egyszerű kis szoba a révészek pihenője. A falon a leggyakrabban használt hangjelzések listája, íróasztal, rajta egy CB-rádió, egy polcon televízió a hosszú estékre, s két heverő. Nyáron pecázgatnak a vízi emberek, ilyenkor behúzódnak a meleg szobába. Harminc esztendeje van itt Gergev Ljubomir, akinek a fia is itt dolgozik. Ám nem ő az egyetlen, akinek családtagja is révész. A Hraniszlav családnak három tagja is váltja egymást. Péter és Demeter testvérek, s Péter fia Miklós. Igazi révészdinasztiák. Távol a világtól — Hogyan lettem révész? Az idő hozta magával— nyúl visz- sza gondolataiban az ötvenes évekre Gergev Ljubomir. — Volt egy kis földem, azt kellett gondozni, s révészség mellett futotta az időből, mivel itt egyfolytában 24 órát dolgozunk, utána két szabadnapunk van. Ma sem sok egy matróz fizetése, hiszen háromezer forintot kap, akkor azonban csak 600 forint volt. Mit ért annyi pénz? Mit lehetett abból venni? Így aztán szükség volt az otthoni munkára. — Ez a legjobb az egészben. A két szabadnap — bólint Bartal László. — Bár az is jó, hogy a kutya sem zavar bennünket, elvagyunk, távol a világtól. Valóban távol a világ. Olyan csend van télen, hogy szinte hallani lehet. Még a madár se jár erre, legfeljebb egy-egy bagoly huhog. Bár nagy köny- nyebbséget jelent, hogy tavaly bevezették a villamos áramot, s hálózatról üzemeltethetjük a televíziót, rádiót. — Ma már mások az emberek, mint régen voltak. Lassan alig akad olyan, aki mindennap átkelne a réven. Tán a Juliska néni, Kajlik József- né, aki Ráckevéról jár át Iván- csára, a görög faluba, Besnyő- re. Hátára veszi a kránclit — kérdő tekintetemet látva meg is magyarázza —, mifelénk így mondják ezt a puttonyszerűséget. Telerakja gyümölccsel, virággal, s viszi eladni. Két malacot is beletesz, ha arról van szó. Amint jön a jó idő, ő már indul a másik partra. Szívós kis öregasszony, közelebb jár a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Múlik az idő, közeledik négy óra, indulni kell, mert kint már összegyűlt a nép a folyó két partján. Elindulunk a komp irányába, s ahogy Majo- rovics József nyugalomra inti a kutyát, mintha szerb szavakat hallanék. — Megérti Tigris a szerb utasításokat is? — Nem, nem, ez csak magyarul ért. OdaátrŐl kaptuk, Adonyból. Nemcsak az emberek vonzódnak a vízhez, Tigris is nagyon szerette. Valamikor nyolc perc alatt úszta át a Dunát, a hajót követte, aztán egyszer rossz helyen lődörgött, s a komp egy kőhöz szorította a lábát. Csoda hogy életben maradt egyáltalán! Inkább Adonyban Lassan felgördülnek az autók a kompra, s elindul a hajó. Négy perc az út a másik oldalig. A szigetről érkező gépkocsik átadják helyüket a másik partról indulóknak, fiatal nők kerékpárt tolnak maguk előtt, s egy mélyhűtő láda is fölkerül á fedélzetre. Az utóbbi gazdája Nikolov Sarolta. — Egyszerűbb kompra szállni és átmenni Adonyba, mint Ráckevére. Oda csak ritkán jár a busz, s különben is, sokkal szegényesebb a választék Kévén. Így aztán, ha valamit kell vásárolni, inkább Adonyba megyünk — át a réven. Pár perc múlva indul vissza a Horány II. elnevezésű hajó, s a túlsó oldalon már megérkezett a segítség a hűtőláda elszállításához a testvér Szveto- zár személyében. — Látja, ezek az autók, amik négy perc alatt átértek a szigetre, rév hiányában két órát kerülnének — néz a tovatűnő személygépkocsik irányába Gergev Ljubomir. — Aki szereti a vizet, annak jó itt. Már apró gyermekkoromban is a Dunára jártam. Nyáron horgászgatunk a két járat között, s finom halászlevet készítünk — de zsír nélkül ám. — Régen átjártunk a túlpartra a kocsmába megreggelizni, meginni egy-egy pohár sört. Ha bál volt, éjfélig is ott voltunk. S aztán nyáron nagyon sok szép lány jár erre, apró bikiniben. Németek, osztrákok, s van egy szép barna olasz nő, aki minden évben erre utazik. Volt úgy, hogy a bolgár mező- gazdasági minisztert vittük, tele volt fekete Mercedesszel a kompunk. Bizony, gyakran lassan múlnak az órák itt távol a falutól, a folyóparton. De közel van a víz, ami gyakran merengésre készteti az embert szépségével, máskor hatalmas hullámokat legyőzve kell megküzdeni vele. Ha elromlik a hajó, ladikkal viszi át a népet a túlpartra a révész. Fiedler Anna Mária Cím fölötti képünkön: Két megye, két országrész között szállítják az utasokat a lórévi révészek. Veress Jenő felvétele Márványt Ágnes Gyümölcsízű tészta Már nemcsak forma-, hanem izválasztékban is készülnek különféle száraztészták a Dunakeszi Konzervgyárban. A csokoládé- és gyümölcsízű árut a gyerekek is hamar megkedvelték. csípős a levegő a folyó partBába Mihály: ^ln/álbodó hoóárháb F ebruár derekán, amikor a szeszélyes idő szobafogságra ítélte, eszébe jutott, hogy meglepetést kellene csinálni a húsvétkor hazalátogató unokáknak. De mit?, töprengett még ebédfőzés közben is. A malackának vitte a moslékot, amikor megpillantotta az ól padlásán a kukoricacsuhét. Kis kosárkákat fonok nekik, ragyogott fel az arca. Hat kiskosarat, minden unokának egyet, és teszek bele piros tojást. Biztosan örülni fognak neki. Nyuszicsokija minden gyereknek lesz, de kiskosara csali az ő unokáinak. Leszedte a csuhét a padlásról, bevitte a konyha-szobába, keskeny szalagokra tépte, aztán a lavórban áztatgat- ta. Ha megduzzad a víztől, mélázga- tott, könnyebb lesz sodorni, a zsákvarró tű sem töri majd, amikor összetűzi a keményre sodort csuhét. A napok mintha gyorsabban peregtek volna azóta, hogy a kosárkákat fo- nogatta. A piacra is csak egyszer ment és nem maradt sokáig, mint máskor. Nem állt meg beszélgetni az asszonyokkal, nem csipegette össze a híreket, a pletykákat, amivel a kofák el szokták árasztani. A kosárkákon járt minden gondolata. Elhatározta, hogy a két kislánynak piros kosárkát fon. Tojásfestékbe áztatja be a csuhét, de nem hagyja nagyon megszáradni, majd ha kész lesz, kirakja őket az ablakpárkányra, a napra. Március első napjaiban már ott sorakozott a négy sárgásbarna meg a két piros kosár az asztalon. Gyönyörködött bennük. Szinte maga előtt látta a berohanó unokáit is, amint megállnak az Kikísérte postás rokonát, de nem sietett be a szobába a csomagot kibontani. Minek küldtek csomagot, ha jönnek? És mit jelent az, hogy „levél megy”? Szétrakosgatta a csomagot. Csak ámuldozott. Csigatészta, csokoládé, szappan, és teremtő isten, egy kötözött sonka is. Minek ez? Minek? Hiszen van itt minden. A sonka a padláson vár a maga sorjára, a nagyszobában ott van a három levélből készült csigatészta. És minek neki a kávé? Ott van még a karácsonyi is. Fél inni belőle, mert nagyon megdobogtatja a szívét. Elrakott mind,ent. Dél közeledett már, de nem volt kedve főzni. Csak ült és töprengett.- Lehetséges, hogy nem jönnek? Talán betegek az unokák? A járványról még mindig beszél a rádió. De nem lehetnek betegek. Azt megírták volna. Harmadnap kapta meg a levelet. Juliska írta. Kétszar is elolvasta, mire megértette, hogy serflti nem látogatja most meg, mert a húsvéti ünnepek és negyediké közötti munkanapokra szabadságot vettek ki és Laciékkal együtt lemennek a Balatonhoz, az apósék nyaralójába. így legalább együtt lesznek a testvérek és az unokák is. Nagyon örülnek ennek, mert olyan ritkán látják egymást, hiába laknak közel egymáshoz. Mindenkinek sok gondja, baja van. Rohannak reggeltől estig, és bizony nem marad idő a vendégeskedésre. Fogyassza a mama jó egészséggel a kis csomagot, majd írnak megint, hogy mikor tudnak lejönni. Az unokák is nagyon sajnálják, hogy nem mennek le. Ö lébe ejtette a levelet. Szeme száraz volt, de szomorú. Tekintete az egymás mellett sorakozó kis kosárkákra rebbent. Hogy örültek volna neki az unokák! Most mit tegyen velük? El sem tudja nekik küldeni, mert nincsenek Pesten. Később meg már mi értelme lenne. Nézte a kosarakat és szeme lassan bepárásodott. *f asztal mellett csodálkozva, összecsapják kezüket, tapsikolnak boldogan. A kalácssütéssel, sonkafőzéssel várt még, hogy minden friss legyen, amikor a gyerekei megérkeznek. Leste a postást, várta a levelet, amiben érkezésüket jelzik. Múltak a napok, de nem jött a levél. Lehet, hogy táviratot küldenek majd, nyugtatta meg magát. Csak akkor fogta el furcsa szorongás, amikor a postás egy nagy csomaggal állított be hozzá. — Juliskáék küldték Erzsi néném- nek — halászta elő a szállítólevelet. — Ezen van itt egy üzenet... — Olvasd már el, fiam — kérte a postást, a szegről-végről rokonát. — Levél megy. Csak ennyi. Szóval biztosan jövök holnap, vagy holnapután megint. Pálinkával kínálta meg a postást, így szokta mindig, ha csomagot vagy , táviratot hoz. — Sok a dolgod, fiam? — Ajaj! Rengeteg. Eddig unatkoztunk, most szakadt a nyakunkba a munka, annyi csomag jön, hogy alig győzzük széthordani. Na de aztán karácsonyig megint nyugtunk lesz. La- ciék is fognak küldeni biztosan — mondta a postás, amikor a második pohárkát is felhajtotta. — Nem várok én tőlük, mert azt írták a múltkorában, hogy lejönnek az unokákkal. — Na, akkor sok kalács kell, meg nagy sonka, mert úgy tudom, sok az unoka. — Juliskánál négy, Ladáknál kettő. — Vidám húsvét lesz. Hát minden jót, Erzsi néni. Megyek, mert sok helyen várnak még.
