Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-19 / 66. szám
4 1986. MÁRCIUS 19., SZERDA ^£Mslp Denevérleiiár Tudományos szempontból is figyelemre méltó felmérést fejeztek be a tatabányai Vértes László barlangkutató csoport tagjai. Végigjárták a Gerecse hegység valamennyi ismert barlangját, hogy számba vegyék az ott tanyázó denevéreket. A leltározás kedvezőtlen tapasztalattal zárult. A tüzetesen átvizsgált 194 barlang közül csupán húszban bukkantak denevérre. E húsz barlang közül is tizennégyben a denevérek száma csak 1—3 volt, pedig a hegységben a legtöbb barlang alkalmas a rovarokkal táplálkozó hasznos állatok tanyázására. A Gerecse hegység egyik tipikus dcnevércs barlangjában, a Pisznice-barlangban, ahonnan a múlt század végén még kocsiszámra hordták ki az értékes denevértrágyát, s ahol még a harmincas években is több ezer példány tanyázott, most alig haladja meg a denevérek száma az ötve- net. A csoport adatait, felmérését a Természettudományi Múzeum értékeli. Kutatói arra keresnek választ, hogy milyen okból csökken ilyen nagy arányban a föld egyetlen önálló repülésre képes emlősállatainak a száma. A hazánkban élő 24 denevérfaj mindegyike védett. Sud tjik a harrcacik míszakot CuMiissiye ízű üdítő IIÍÉNwwwh Az Ásványvíz és Jégipari Vállalatnál nyolcfajta üdítőt palackoznak a soroksári üzemben: Pepsi-Colát, több citrusfélét, kristálykeserűt és Vitist Most két műszakban töltenek a gépek, de amint melegebbre fordul az idő, megindítják a harmadik műszakot is. Újfajta üdítők gyártását kezdi meg viszont a szabad- egyházi Szeszipari Vállalat. Nyárra már az üzletekbe kerül egyik újdonsága, a cukordinnye ízű jrissitő, szénsavval dúsítva, két deciliteres palackokban árusítják majd. Várhatóan már az idén megkezdik egy időseknek, gyerekeknek, betegségből lábadozóknak, valamint sportolóknak ajánlott, vitaminokban gazdag, erősítő hatású üdítőital gyártását is. Ez a készítmény várhatóan népszerű lesz, hiszen hasonló jelenleg nincs forgalomban nálunk. Környezetvéde!mi nap után Kezdődhet a tavaszi halfogás Több, kevesebb? A tél olyan a horgásznak, mint a nyár a síelőnek. A holtszezonban jobb híján a felszerelését rendezgeti, javítgatja és feleleveníti a régi élményeket. A tavasz legapróbb jeleire azonban viszketni kezd a tenyere, legszívesebben botot ragadna, kitelepedne a víz partjára. S a vállalkozó kedvűek nemcsak ábrándoznak róla, hanem a csípős márciusi időjárással dacolva iel- csalizzák horgaikat. Az elmúlt héten már vörös szárnyú keszegeket zsákmányoló horgászokkal találkoztunk a ráckevei híd tövénél, ahol itt-ott szabad vízfelület töri meg a jég egyhangúságát. Nagy kérdés: milyen lesz az idei horgászszezon? kult a megyében. A horgászat továbbterjedését ma már mesterségesen emelt gátak akadályozzák. Szabad vízterület nem lévén, szinte lehetetlen bejutni egy egyesületbe. De mi a helyzet a halakkal? Esztendők óta a területi jegyek bevételének 75 százalékát fordítják halasításra. Tehát a horgászok befizetései nem egy láthatatlan kalapba kerülnek, hanem sportjuk űzésének feltételeit teremtik meg. Tavaly 18 tonnánál több halat telepítettek a Ráckevei-Dunába és mellékvizeibe. Hogy ez sok vagy kevés? Jövő ilyenkorra kiderül... Hogy a kérdésre válaszolni lehessen, ahhoz vissza kell kanyarodni az elmúlt év eseményeire. Először is arra, a Ráckevei-Dunán sűrűn emlegetett panaszra, hogy tavaly kevés hal akadt horogra. E felé a vélemény felé hajlik — a maga példáján — e sorok írója is, aki szintén sokszor távozott üres szákkal a vízpartról. Ám az is igaz, hogy a horgász már csak olyan ember, aki egy jó szezon után is hajlamos a do- hogásra. Ezért ebben a kérdésben legcélszerűbb a statisztikákra támaszkodni. /Ezek szerint a múlt évben sem zsákmányoltak kevesebb halat a megyében, mint a megelőző esztendőben. Több év átlagában pedig minden egyes horgászra 21 kiló nemes hal jut évente. A statisztikának persze szépséghibája is van, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem mindig valódi adatokon alapul. A fogási napló vezetése ugyanis nem tartozik valamennyi horgász erősségei közé... S még valami, amiről a számok nem beszélnek. Mégpedig arról, hogy sokak véleménye szerint az őslakosok és a nyugdíjasok tizedelik meg leginkább az állományt. Tehát azok, akik több időt tölthetnek a vízparton, mint azok, akik csak a hétvégeken vagy a szabadságuk alatt hódolhatnak szenvedélyüknek. Vagyis lehet, mi több, biztos, hogy az átlagon belül nagyok, helyenként ki- rívóak az aránytalanságok. Mondhatnánk azt is: kevés a hal, sok a horgász. Nos, a horgász valóban sok. Míg 1980-ban csak 49 egyesület 15 ezer horgásza tartozott a MOHOSZ Pest Megyei Intéző Bizottságának kötelékébe, addig öt évvel később már 85 egyesület csaknem 30 ezer halfogója aprította a vízi sereget. Még csak márciust írunk, de már újabb két egyesület alaDuna-völgyi Vízügyi Igazgatóság a MOHOSZ-szal egyeztetve elkészítette az öt évre szóló vízvédelmi programját, s a helyi tanácsok is több intézkedést terveznek. Ide tartozik az is, hogy maguknak a horgászoknak is jobban kell ügyelniük környezetük védelmére. A MOHOSZ március utolsó szombatjára hirdette meg a vizek partján esedékes tavaszi nagytakarítást. Természetesen az egyesületek más időpontban is megtarthatják akciójukat. S ha már a felszerelések rendben vannak, a horgászhelyek tiszták, rendezettek, s a nap is egy kicsit erősebben süt, akkor tényleg megkezdődhet a nagy tavaszi halfogás. ' -v Kövess László Népi ellenőrök vizsgálták Változatos iskolai étlap Tegnap dr. Eozó István elnök irányításával ülést tartott a Nagykátai Népi Ellenőrzési Bizottság és Kollár Lajos előterjesztése alapján megtárgyalta A diák- élelmezés helyzete az alsó- és középfokú oktatási intézményekben című jelentést. vonzáskörzetben, hiszen a kapacitásnövekedés — a szokásos mérőszámmal jelezve — 1100 többletadagot jelentett az előzetesen várt 900-zal 'szemben. A nagykátai gimnáziumban az új konyha és ebédlő (valamint 6 tanterem) építését jövöré fejezik be. Ámde a kisebb településeken az a szándék, hogy legalább a veszélyeztetett helyzetű gyermekek mindannyian kapjanak meleg ételt az iskolákban, a NEB véleménye szerint azzal is valóra válhatna, ha a helyi tanácsok keresnének olyan családokat, amelyek vállalnák 20—30 tanulóra a főzést, természetesen megfelelő fizetség ellenében. Ez a megoldás azért látszik célravezetőnek, mert nem igényel nagy összegű beruházást. A korszerű, egészséges táplálkozási szokások terjesztésére irányuló törekvéssel egyébként minden vizsgált egységben találkoztak a népi ellenőrök. Az élelmezés vezetők és a szakácsnők az étlapot egy hétre készítik, s azokon általában szerepelnek a biológiailag értékesebb nyersanyagtartalmú ételek. A szárnyashús felhasználásában az utóbbi időben javulás tapasztalható, az min Bizonyára felszisszennek A vizsgálat ezúttal a nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskolára, a nagykátai központi gyermekélelmezési konyhára, a tápiószecsői általános iskola napközi otthonára, a tápióbicskei napközi otthonos óvoda konyhájára, a tápiószecsői központi konyhára és a tápióbicskei általános iskola napközi otthonára terjedt ki. Bár a három oktatási intézmény tanulóinak kisebb hányada részesül közétkeztetésben, mint az kívánatos lenne, arányuk még mindig meghaladja a vonzáskörzeti átlagot. A gimnázium tanulóinak csaknem 90 százaléka étkezik az iskolában, igaz, olyan áron, hogy ennek az oktatási intézménynek a 200 adag étel elkészítésére méretezett konyhájában 520 adagot főznek. Az étkezés 11.45 órától 15 óráig tart. Fenti adatok láttán a szakmabeliek bizonyára felszisszennek, hiszen a kapacitás-túllépés csak 20 százalékos lehetne, s az étkeztetés időtartama sem nyúlhatna 2 óra utánra. Ráadásul a gimnázium élelmezésvezetője és szakácsnője szakmai képesítéssel sem rendelkezik, talán ezért is volt ennél a konyhánál tavaly 4,3 százalékos megtakarítás, ami ebben az esetben nem ad örömre okot. Csakhogy az igazság másik fele az, hogy a kicsi, korszerűtlen konyhából ízletes és bőséges adagok kerülnek a tanulók asztalára; s e legfontosabb tény mégiscsak a konyha dolgozóit dicséri. Tápiószecsőn az általános iskolások 44,4, Tápióbicskén 34,4 százaléka részesül intézményi étkeztetésben. Az utóbbi községben még 60—70 tanuló igényelne ebédet, de az ebédlő szűkössége miatt kérésüket el - kellett utasítani. Biológiailag értékesebb A gyermekétkeztetésben a VI. ötéves terv sok kedvező változást hozott a nagykátai den étlapon szerepel. A tej és tejtermékek a tízóraiban és uzsonnában jutnak fontos szerephez. Gyakoriak a főzelékek. Túlzott kalóriájú ételek felszolgálását a vizsgálat sehol sem állapította meg. Azt viszont igen, hogy a menük változatosak, általában 2—3 hetenként ismétlődik egy-egy étel. Az adagok mennyiségét, minőségét és hőfokát mindenütt megfelelőnek találták a népi ellenőrök. A testi fejlődéshez is A nagykátai gimnázium kivételével a főzőkonyháktól szállítják az ételt az oktatási intézményekhez. Nagykátán és Tápiószecsőn ez zárt szállítógépkocsival, Tápióbicskén viszont nyitott utánfutóval történik. Ez utóbbit természetesen kifogásolták a népi ellenőrök. Az ételszállító edények mennyisége, állaga és tisztasága megfelel a követelményeknek. A főzőkonyhák és a melegítők állapota, felszereltsége, gépesítettsége — a gimnázium kivételével — jó, a tálalás és mosogatás feltételei biztosítottak. A tapasztalatokat úgy lehetne összegezni, hogy a nagykátai vonzáskörzetben az iskolákban étkező tanulóknak nemcsak a szellemi, hanem a testi fejlődéséhez is megvannak a lehetőségek. Cseri Sándor Ellenezték - megkedvelték Szerdától szerdáig Ponty és süllő Hogy azért idődként mégis van mit tenni a szákba, az elsősorban az intézőbizottság mellett működő ráckevei halgazdálkodási bizottságnak köszönhető. Szakértelmüket bizonyítja, hogy a 48 hektáros makádi tógazdaságban 29 mázsánál több pontyot tenyésztenek hektáronként, amely majdnem duplája az országos átlagnak. Jó eredményeket érnek el, a süllővel is, amely a ráckevei halkeltetőből a szigetbecsei előnevelő tóba. rnajd a horgászvizekbe kerül. Mindenképpen jó hír a pecások- nak. hogy Makádon újabb 48 hektáros mesterséges tavat létesítenek. Többszöri határidőmódosítás után valószínű, hogy az idén ősszel már ott is megkezdődhet az aranyha- súak nevelése. Ez azt jelenti, hogy a halgazdálkodási bizottság többé nem szorul vásárlásra, hanem saját termelésből fedezhetik a szükségleteket. Aminek köszönhetően nemcsak ősszel, hanem tavasszal is lesz haltelepítés. Valószínű, hogy- ezzel javul majd a fogási arány. Ihkizn együtt A horgászat eredményessége, az idei fogási kilátások azon is múlnak, hogy milyen lesz a Duna vízminősége. Kedvező jel, hogy a Középr*£)i3znój?aroh öt esztendővel ezelőtt készült el Dömsödön, a Dózsa Tsz korszerű, szakosított tehenészeti telepe. A modern létesítménybe a tanyai tehenészetből, kötött tartásból kerültek a szarvasmarhák. Az állomány alapját a svéd vörös lapály fajta képezte. anyagilag is érdekeltek a tej minőségében. S általában jellemző az, hogy a boríték vastagságán meglátszik, ki hogyan dolgozik,_ Csakhogy éppen a jobb munka gátja volt a műszakbeosztás. Ugyanis azelőtt az egyik csoport hajnaltól délelőttig, a másik délután dolgozott. A rhásodik műszakot az első készítette elő. Ez annyit jelentett, hogy egymás teljesítményét ronthatták hanyag munkával. — Múlt időben beszél, vagyis változtattak a műszak- beosztáson? — Igen. bevezettük az egész hetes műszakokat. Hajnali 4 órától 10-ig dolgoznak, majd néhány órára hazamehetnek és 14 órától este 20 óráig tart a munkaidő másik fele. Egy hét munka, után egy hét szünet jár. Ezzel a beosztással elkerülhető, hogy egymás munkáját lerontsák, hiszen mindenki a saját tevékenységét készíti elő, ha gyengébb a minőség, könnyű megtalálni a felelőst. Javult a tejhozam A négyszáz állattal akkoriban ez volt az egyetlen ilyen tehenészet az országban, sőt Közép-Európában is a legnagyobbnak számított. Azóta már megtörtént a keresztezés, piros-tarka holstein- friz fajtával. Ennek nagy előnye, hogy magasabb a tejhozam és a hizlalásra kerülő bikák jobban értékesíthetők, mert a kereskedők ízletesebb húsa miatt szívesebben vásárolják a vörös fajtákat. Végeredményben tehát jó hízó és kitűnő minőségű tejet adó állományt alakítottak ki a döm- södi Dózsa Tsz-ben. — Néhány adatot említenék — mondja Varga József, a termelőszövetkezet állattenyésztési főágazatának vezetője. — Négy éve. 1982-ben átlagosan háromezerháromszáz liter tejet adott egy tehén, ez a szám tavaly már ötezer-ötszázhuszonnyolc liter volt. S ez jó minőségű, rendkívül magas a tejzsírtartalma is. A keresztezés tehát igen jó eredményeket hozott, hiszen köztudomású, hogy a holstein-friz fajta tejhozama ugyan magas, de a tej lényegesen soványabb. Az eddigi eredményekhez természetesen nemcsak a fajtaválasztás, a helyes keresztezés segítette hozzá a szövetkezetei. Rendkívül nagy szerepe volt a sikerben a telepen dolgozóknak és a jobb munkaszervezésnek. Két éve kicserélték a fejőberendezést, harmincnyolc helyett, egyszerre negyvennyolc tehenet tudnak fejni. Az Agárdi Állami Gazdaságban egy héten át ismerkedtek a dolgozók az új berendezés működésével, akik pedig otthon maradtak, azoknak helyben rendeztek többnapos továbbképzést. • Gát volt a beosztás — Mindezek eredményeként ma már alig akad másodosztályú tej — folytatja a főágazat vezetője. — A fejők Egy hét után szünet — Hogyan fogadták a dolgozók az új beosztást? — Mint minden újtól, ettől is idegenkedtek, sőt né- hányan tiltakoztak. Ám. amilyen nagy volt az ellenkezés, legalább olyan gyorsan meg is szokták, s megszerették az új műszakot. Különösen az asszonyok kedvelték meg gyorsan. Mert napközben hazamehetnek, bevásárolhatnak, ebédet főzhetnek, esetleg még pihenni is tudnak egy keveset. S egyheti munka után egy hetük szabad. — Tehát hetente egyszer, hétfőnként váltanak? — Igen. hetente egyszer, de nem hétfőn, hanem szerdán van műszakváltás. Kezdetben a hét első napján adtuk át a munkát, de nem vált be, mert ilyenkor vannak a különféle értekezletek is. nehéz volt vezetőt találni, nagy volt a fejetlenség. Ezért szerdától szerdáig tart a műszak. M. K. /Vf it tudnak ma a disznó- ölésről a városi gyerekek, akiknek közel, se távol vidéki nagyszülőjük, akiknél még esztendőről esztendőre leszúrnak egy hízót? Talán még sohasem lábatlankodtak a nyirkos téli reggelen a felnőttek körül. Mindezt végiggondolhatta a százhalombattai művelődési központ igazgatója, mikor úgy döntött, hogy ha csak egy mód van rá, sort kerítenek egy disznóvágásra. Tudni kell erről a házról, hogy hatalmas, nemrégiben átadott modern épület. A színházi előadásra érkezők cipői vörös márvány burkolaton kopognak, a mennyezetről iparművészek által megálmodott lámpák szórják diszkrét fényüket, s a falak seccói a napokban készülnek el. Egyszóval — pazar. Igazán sajnálom, hogy nem lehettem ott a nagy eseményen, de hirtelen érkezett meg a Bentavölgye Tsz-ből a jól megtermett háziállat. A ház egyik munkatársa az óvárosból igazi régi külső késes húsdarálót szerzett, amelyet még 1860-ban készítettek. Más nem lévén, fóliazsákban hozták a pörköléshez szükséges szalmát. A színhely az épület által körülzárt átrium volt. Röviddel a gépezet indulása előtt hangosbemondón adták a város tudtára, hogy kezdetéi veszi a disznóvágás. Nem úgy, ahogy faluhelyen szokták, hajnali négy óra tájban, hiszen ki bújt volna ki akkor a meleg ágyból, hanem fél kilenckor. Nem volt könnyű szegény állatot rávenni, hogy eltipegjen a kivégzőhelyre. Először is nem tudta, mit kezdjen a lépcsövei. Hiába húzta elöl valaki, egy lépés nem sok. annyit sem tett meg előre. Nosza, megragadta az igazgató a farkát, s átlendített > a kritikus ponton. Ám e páros ujjak nem a vörös márványhoz szoktak, így aztán bizonytalanul közlekedett az esemény hőse. Ezt igazán szer etter, volna látni: a vörös márvány burkolaton disznó, amelyet elöl húznak, s hátulról ta- szigálnak. Aztán ment minden, mint a karikacsapás. A böllér fennhangon ismertette az állat részeit. Szükség volt erre, hiszen volt olyan nagypapa, aki két unokáját ekképp oktatta: látjátok, az a malac zúzája. Majd pedig, hogy igazán disznóölés-hangulata legyen a dolognak, némi fizetség fejében igazi disznótorost is ehettek a gyerekek. F. A. M.
