Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

1986. MÁRCIUS 17., HÉTFŐ (Folytatás az 1. oldalról.) Sokakat csalogatott a nyárson sült malac illata Ha én erre felülhetnék! (Barcza Zsolt felvételei) A modellezők sátránál Ki céloz a legpontosabban? Késő délután ismét az ün­nep, az emlékezés percei kö­vetkeztek: koszorúzáshoz gyü­lekeztek a fiatalok a nagy­A Szabadság téren fölállí­tott sátrak között egész na­pon át zajlott az élet. Az MHSZ modellezői és lövészei ütöttek itt tanyát, a fiatalok vágyakozva csodálhatták a crossmotorokat. S egy nyárs­ra húzott, szabad tűzön sülő malac illata is betöltötte a le­vegőt. A programok felsorolása még így sem teljes, hiszen nem szóltunk a rajzverseny­ről, a bábkészítésröl, a lovag­lást lehetőségről, a könnyűze­nei vetélkedőről és az infor­mációs fórumról, ahol lakás­kérdésekről kaphattak tájé­koztatót az érdeklődők. község 1848-as emlékművé­nél. Elsőként Bárd András és Babosán József, majd Sóly­most Sándor és Kiss Ferenc helyeztek el koszorút az em­lékmű talapzatán. Ezután a tanács, a társadalmi szerveze­tek és az iskolák képviselői rótták le kegyeletüket az 1848-as hősök emléke előtt. M. N. P. Ágnes, a pesti lovászlány Makrai Csabát a tervei fűtik Tavaszt vár ember és természet (Folytatás az 1. oldalról.) földdel, a fákkal foglalatos­kodó, de igencsak meleg hol­mikba burkolózott emberek. A nyaralóházak kéményeiből bo­dor füst szállt, hiába, még munka közben is jólesett rö­vid időre a tűzhelyhez hú­zódni. Verőce szélén, az egyik kertkapuban korosabb asz- szony fiatalabb szomszédjá­val beszélgetett. A nyugdíjas Patai Lászlóné Budáról, a Mártírok útjáról jár ki fél­időben is gyakran kis hétvégi házába. Virág Balázs helybéli, mutatta a vasúton túl álló, még nem egészen kész két­szintes házát. — Villanyunk még nincs, tavaszra ígérik. Kell is ide, megsokasodtak a víkendházak — intett körbe a benépesült településen. — Nagyon elma­radtunk a munkákkal — tért a tárgyra Pátainé, miközben kis házába invitált. Kertje még tavaszt váró szunnyadá­sában ig magán viseli a gon­dos gazda keze nyomát. Együtt gyönyörködtünk a tu­lipánok, jácintok földből ki­bújt, élónkzöld hajtásaiban. — Tavaly ilyenkor már min­den v.eteményem földben volt. Most meg rá sem lehet lépni, sártenger az egész kert. Me­legebb, szeles napok kellené­nek — szakad ki belőle a kí­vánság nagy sóhajjal. — ök- lömnyi paprikáim termettek tavaly és szép gyümölcsöket árultam. Jó nyugdíjkiegészitő ez. Ha erre járnak nyáron, lá­togassanak meg — búcsúzott kedvesen. A hegyvidék csípős lehele­tétől borzongva kerestük to­vább a beszélgetőtársakat. A végtelen csöndben csupán a szívünket melengette az erdő istenáldotta tehetségű kis dalo­sainak bátortalanul fel-fel­hangzó éneke. Nyitnikék — pittyegték a cinkék, rigók trillázták rá az igent. De nem hallatszott az égig, vastag fel­hőtakaró mögött rejtőzött a ngp. Csak az ember dacolt a időjárással, tavaszt várón. Itt az ideje, nyitni kell a ház körül, a kertekben. A szintén budapesti Várhe­lyi László, a Csepel Autógyár Művelődési Házának főmun­katársa saját bevallása sze­rint botcsinálta kertész, még­is határozottan csattogtatta metszőollóját a körtefa ágai között. — Nem nagyon értek hoz­zá, de csinálom. Akárcsak a kisfiam, aki ott hátul barká­csol. Ö erősködött, hogy jöj­jünk ki, imád itt lenni, na­gyon várja a jó időt. Mi is egyre kevésbé tűrjük már a bezártságot, Magunk mögött hagytuk a még hófoltos Börzsönyt. A napok alatt megnőtt, kiszéle­sedett Duna túlpartján a Nagyvillám hófödte síterepén akadt meg a tekintetünk. Mégis vízre szálltak — mint minden reggel — Vácott, a hajógyár kajak-kenu szakosz­tályának fiatal sportolói, Bá­belid László mesteredző veze­tésével. — Hotrány-szigetet kerülték meg déli szélben. Mi úgy mondjuk: pofaszélben indul­tak, hogy visszafelé kiizzadva, inkább hátszelet kapjanak — tájékoztatott a mesteredző. Elmondta, itthon a múlt hé­ten kezdhették el a szabad ví­zi edzést, mert jeges volt a Duna. Viszont nemrégen jöt­tek haza Jugoszláviából, a kéthetes sibeniki edzőtáborból. Tele vannak tervvel. A ha­jógyár sokat áldoz a fiatalok ra, szeretnék jó eredmények­kel viszonozni. Pillanatnyilag egy ifi- és egy juniorváloga főtt versenyzőjük van. Az if­júsági Európa-bajnoki ezüst­érmes Makrai Csaba kajakos az idén szeretne visszakerülni a válogatott keretbe. — Szóval, nemcsak a földe­ken, a kertekben, a mi kis vízi .világunkban is nagyon várjuk már a tavaszt. Ott is, itt is sok munka vár. Kádár Edit Pillantás előre HÉTFŐN megkezdődik a szocia­lista országok nőszervezetei elnö­keinek tanácskozása a Budapest Kongresszusi Központban. KEDDEN Ülést tart a KGST gépipari együttműködési, bizott­sága. SZERDÁN a Pest Megyei Tanács végrehajtó bizottsága a település- fejlesztés helyzetét tárgyalja. CSÜTÖRTÖKRE összehívták az Országgyűlés tavaszi ülésszakát. Várható napirend: az Illetékekről és a sajtóról szóló törvényjavas­lat, továbbá az építő- és építő- anyagipar helyzete. PENTEKEN, a Tanácsköztársa­ság évfordulóján koszorúzási ün­nepség lesz a budapesti tanács­köztársaság! emlékműnél. Me­gyénk dolgozói az omszld park­ban róják le kegyeletüket. tapsol mindenki nekünk, még .saját sorainkban sem. Ta­pasztalunk lelkesedést, legyin­tést, elismerést, fanyalgást, türelmetlenséget és óvatos várakozást. Ebben a helyzet­ben fel kell kavarnunk a sa­ját magunk által is eliszapo- sított állóvizet. S azután a mi felelősségünk, hogyan hasz­náljuk ki a ránk irányuló fi­gyelmet. Ha igazán belegondolunk, a már-már közhellyé váló meg­újulási törekvéseink alapjá­ban nem is újak. Mi magunk emlegetjük évek óta a szigo­rúbb követelmények, az egy­értelműbb irányok, a na­gyobb önállóság, a színesebb KISZ-élet szükségességét. Most van itt az idő, amikor túl kell lépnünk a dolgok puszta fölemlegetésén, amikor a mit nem akarunk helyett a mit akarunk kérdésre kell választ adnunk. A mi felelős­ségünk, hogy milyen KISZ- szel fog találkozni két-három- négy év múlva az új korosz­tály.-Ehhez kell a forradalmi If­júsági napok lendülete, gya­kori fel-fellobbanása — fejez­te be ünnepi beszédét Soly- mosi Sándor. Ezután a nagykátal Damja­nich János Gimnázium diák­jai vették birtokukba a szín­padot, s műsorukkal a 138 esztendővel ezelőtti március 15-e eseményeit idézték fel. Az ünnepség a Szózat elének- lésével ért véget. Ezzel azonban korántsem fejeződött még be a nap programja. A fiatalokat több helyszínen számtalan rendez­vény várta. A művelődési központban a méltán híres Tápiómente Néptáncegyüttes műsora aratott sikert. Ugyan­ez mondható el a tápiószecsői Hagyományőrző Együttes elő­adásáról is. De nem maradt kielégítetlenül a tárgyi nép­művészetet kedvelők érdeklő­dése sem. A könyvtárban Se­rényi Györgyné tápiószelei fafaragó mutatta be mun­káit, a moziban pedig Bodro­gi Sándor lószőrkötészeti ki­állítását láthattuk. Nem hiányoztak a korunkat jellemző szórakozási lehetősé­gek sem: a számítógép és a video. A könnyebb műfajok rajongói Maksa Zoltán hu­moristát, délután a Névtelen Nulla együttest és polbeat- műsort hallgathattak. A mesteredző ebben is segít. Nyílnak a kertkapuk, ha ven- (Veress Jenő felvételei) L dég kopogtat rajta Erről olvastam Szótárakat böngészve B izonyos idő után az agy tiltakozik. Elég a sok tudományból. Nem hajlandó tovább fog­lalkozni a konzervatív nemzetiségi toleranciával, az ökológiai bombával, az egyesült államokbeli neo- konzervativizmus termé­szetrajzával, az iszlám ki­útkeresésével, s azzal sem, hogy milyenek a gazdasági alkotmányosság lehetőségei hazánkban. Estére a gon­dokból is elege lesz. Egész nap mást se hallott, olva­sott. Gond van a bírálat­tal, az önbírálattal, az ál­lampolgári fegyelemmel, a fő munkaidő kihasználásá­val, gondot okoz a hideg, a hó, a fölmelegedés, a le­hűlés, a jég, a szárazság, a Duna alacsony és magas vízállása, a sok és a kevés műtrágya... Az agy annyira hozzá­szokott az olvasáshoz, hogy betű nélkül mégsem bírja sokáig. Ilyenkor rendsze­rint szótárt veszek elő. A változatosság gyönyör­ködtet. A szótár maga a változatosság, hemzsegnek benne az árnyalatok. Egy- egy tájszótár kimeríthetet­len kincsesbánya. Micsoda bősége a szavaknak! Arról is tudósítanak a szótárak, hogy valamikor mit tartot­tak fontosnak az emberek, mi foglalkoztatta őket. Ta­lálomra fölütöm a vaskos kötetet, s az ádámcsutkán akad meg a szemem. Évti­zedek óta nem hallottam erről a csutkáról, annál többet a tőle kicsit arrébb lakó pajzsmirigyről, ami­nek a túlműködése szapora szívműködést okoz. A ré­giek az ádámcsonttal lehet­tek elfoglalva. Adtaik is ne­vet neki számolatlanul: ádámalma, ádámcsomó, ádámcsúcs, ádámcsúcsa, ádámcsúcsája, ádámcsuka, ádámcsuma, ádámcsuta, ádámcsutika, ádámcsupka, ádámfája, ádámcsucska, ádámfalása, ádámfalat, ádámgolyva, ádámgomb, ádámgöcs, ádámgörcs, ádámcsutkája, ádámguga, ádámkocsány, ádámkörte, ádámtorzsa, ádámtuskó. Furcsa emberek voltak ezek a régiek. Nem eléged­tek meg azzal, hogy mind­nek külön ádámgugája ter­mett, hanem önálló nevet is adtak neki. Annyira per­sze nem különbözött az egyik a másiktól, hogy ne értsék, miről van szó. Mindegyikben ott a közös, az ádám. Ehhez rakta ki-ki a maga leleményét. Így le­hetett a közösség része, s mégis önálló arculatú egyed. öntudatot érzek ezekből az elnevezésekből. Ádámkocsány, mondod te, ádámgörcs, mondom én. Miért lenne a másik kü­lönb legény? Furcsák voltak? Inkább ml vagyunk azok. Már annyi tartásunk sincs, hogy önállóan nevezzünk el tár­gyakat, jelenségeket, ame­lyekkel újonnan találko­zunk. S ha valaki véletle­nül kitalál valamit, a töb­biek rászállnak, addig csó- csálják, mígnem kimúlik. Valaki elejtette ezt a szó­lást: hát éppen ez az. Most reggeltől estig ezt halljuk. Még az irodalmi lapok minden második cikkében is legalább egyszer elibénk kerül. Nagyobb baj, hogy a bugyutaság még jobban terjed. A tévében, rádióban fölfedezték, hogy este 21 óra. (Ezek szerint kell lennie reggel 21 órának is.) Azóta mindenki azt hiszi, ez a műveltség netovábbja,, ha így tájékoztat az időről. Azok a gazdag képzelő­erővel megáldott, lelemé­nyes régiek nem esnének zavarba akkor sem, ha ma élnének, s a számítógépek­kel babrálnának naphosz- szat. Mennyi szót találná­nak ki mindarra, ami a masinákkal való bajlódás közben történnék velük. Minden műveletre tízet, húszat, miként az ádámtor- zsára. A maiak erre képtele­nek. ök csak azt hajtogatják, mivel a számítógép angol nyelvte­rületről érkezett hozzánk, ezért így meg úgy. Biztos vagyok benne, hogy ha va­lami oknál fogva angol újságban az ádámalmáról olvasnának, nem tudnák le­fordítani, mondván, nincs magyar megfelelője. Esetleg hozzátennék, az angolban van rá találó elnevezés: Adam’s apple... Kör Pál Erősítsük a régi hagyományokat

Next

/
Thumbnails
Contents