Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-17 / 64. szám
1986. MÁRCIUS 17., HÉTFŐ (Folytatás az 1. oldalról.) Sokakat csalogatott a nyárson sült malac illata Ha én erre felülhetnék! (Barcza Zsolt felvételei) A modellezők sátránál Ki céloz a legpontosabban? Késő délután ismét az ünnep, az emlékezés percei következtek: koszorúzáshoz gyülekeztek a fiatalok a nagyA Szabadság téren fölállított sátrak között egész napon át zajlott az élet. Az MHSZ modellezői és lövészei ütöttek itt tanyát, a fiatalok vágyakozva csodálhatták a crossmotorokat. S egy nyársra húzott, szabad tűzön sülő malac illata is betöltötte a levegőt. A programok felsorolása még így sem teljes, hiszen nem szóltunk a rajzversenyről, a bábkészítésröl, a lovaglást lehetőségről, a könnyűzenei vetélkedőről és az információs fórumról, ahol lakáskérdésekről kaphattak tájékoztatót az érdeklődők. község 1848-as emlékművénél. Elsőként Bárd András és Babosán József, majd Sólymost Sándor és Kiss Ferenc helyeztek el koszorút az emlékmű talapzatán. Ezután a tanács, a társadalmi szervezetek és az iskolák képviselői rótták le kegyeletüket az 1848-as hősök emléke előtt. M. N. P. Ágnes, a pesti lovászlány Makrai Csabát a tervei fűtik Tavaszt vár ember és természet (Folytatás az 1. oldalról.) földdel, a fákkal foglalatoskodó, de igencsak meleg holmikba burkolózott emberek. A nyaralóházak kéményeiből bodor füst szállt, hiába, még munka közben is jólesett rövid időre a tűzhelyhez húzódni. Verőce szélén, az egyik kertkapuban korosabb asz- szony fiatalabb szomszédjával beszélgetett. A nyugdíjas Patai Lászlóné Budáról, a Mártírok útjáról jár ki félidőben is gyakran kis hétvégi házába. Virág Balázs helybéli, mutatta a vasúton túl álló, még nem egészen kész kétszintes házát. — Villanyunk még nincs, tavaszra ígérik. Kell is ide, megsokasodtak a víkendházak — intett körbe a benépesült településen. — Nagyon elmaradtunk a munkákkal — tért a tárgyra Pátainé, miközben kis házába invitált. Kertje még tavaszt váró szunnyadásában ig magán viseli a gondos gazda keze nyomát. Együtt gyönyörködtünk a tulipánok, jácintok földből kibújt, élónkzöld hajtásaiban. — Tavaly ilyenkor már minden v.eteményem földben volt. Most meg rá sem lehet lépni, sártenger az egész kert. Melegebb, szeles napok kellenének — szakad ki belőle a kívánság nagy sóhajjal. — ök- lömnyi paprikáim termettek tavaly és szép gyümölcsöket árultam. Jó nyugdíjkiegészitő ez. Ha erre járnak nyáron, látogassanak meg — búcsúzott kedvesen. A hegyvidék csípős leheletétől borzongva kerestük tovább a beszélgetőtársakat. A végtelen csöndben csupán a szívünket melengette az erdő istenáldotta tehetségű kis dalosainak bátortalanul fel-felhangzó éneke. Nyitnikék — pittyegték a cinkék, rigók trillázták rá az igent. De nem hallatszott az égig, vastag felhőtakaró mögött rejtőzött a ngp. Csak az ember dacolt a időjárással, tavaszt várón. Itt az ideje, nyitni kell a ház körül, a kertekben. A szintén budapesti Várhelyi László, a Csepel Autógyár Művelődési Házának főmunkatársa saját bevallása szerint botcsinálta kertész, mégis határozottan csattogtatta metszőollóját a körtefa ágai között. — Nem nagyon értek hozzá, de csinálom. Akárcsak a kisfiam, aki ott hátul barkácsol. Ö erősködött, hogy jöjjünk ki, imád itt lenni, nagyon várja a jó időt. Mi is egyre kevésbé tűrjük már a bezártságot, Magunk mögött hagytuk a még hófoltos Börzsönyt. A napok alatt megnőtt, kiszélesedett Duna túlpartján a Nagyvillám hófödte síterepén akadt meg a tekintetünk. Mégis vízre szálltak — mint minden reggel — Vácott, a hajógyár kajak-kenu szakosztályának fiatal sportolói, Bábelid László mesteredző vezetésével. — Hotrány-szigetet kerülték meg déli szélben. Mi úgy mondjuk: pofaszélben indultak, hogy visszafelé kiizzadva, inkább hátszelet kapjanak — tájékoztatott a mesteredző. Elmondta, itthon a múlt héten kezdhették el a szabad vízi edzést, mert jeges volt a Duna. Viszont nemrégen jöttek haza Jugoszláviából, a kéthetes sibeniki edzőtáborból. Tele vannak tervvel. A hajógyár sokat áldoz a fiatalok ra, szeretnék jó eredményekkel viszonozni. Pillanatnyilag egy ifi- és egy juniorváloga főtt versenyzőjük van. Az ifjúsági Európa-bajnoki ezüstérmes Makrai Csaba kajakos az idén szeretne visszakerülni a válogatott keretbe. — Szóval, nemcsak a földeken, a kertekben, a mi kis vízi .világunkban is nagyon várjuk már a tavaszt. Ott is, itt is sok munka vár. Kádár Edit Pillantás előre HÉTFŐN megkezdődik a szocialista országok nőszervezetei elnökeinek tanácskozása a Budapest Kongresszusi Központban. KEDDEN Ülést tart a KGST gépipari együttműködési, bizottsága. SZERDÁN a Pest Megyei Tanács végrehajtó bizottsága a település- fejlesztés helyzetét tárgyalja. CSÜTÖRTÖKRE összehívták az Országgyűlés tavaszi ülésszakát. Várható napirend: az Illetékekről és a sajtóról szóló törvényjavaslat, továbbá az építő- és építő- anyagipar helyzete. PENTEKEN, a Tanácsköztársaság évfordulóján koszorúzási ünnepség lesz a budapesti tanácsköztársaság! emlékműnél. Megyénk dolgozói az omszld parkban róják le kegyeletüket. tapsol mindenki nekünk, még .saját sorainkban sem. Tapasztalunk lelkesedést, legyintést, elismerést, fanyalgást, türelmetlenséget és óvatos várakozást. Ebben a helyzetben fel kell kavarnunk a saját magunk által is eliszapo- sított állóvizet. S azután a mi felelősségünk, hogyan használjuk ki a ránk irányuló figyelmet. Ha igazán belegondolunk, a már-már közhellyé váló megújulási törekvéseink alapjában nem is újak. Mi magunk emlegetjük évek óta a szigorúbb követelmények, az egyértelműbb irányok, a nagyobb önállóság, a színesebb KISZ-élet szükségességét. Most van itt az idő, amikor túl kell lépnünk a dolgok puszta fölemlegetésén, amikor a mit nem akarunk helyett a mit akarunk kérdésre kell választ adnunk. A mi felelősségünk, hogy milyen KISZ- szel fog találkozni két-három- négy év múlva az új korosztály.-Ehhez kell a forradalmi Ifjúsági napok lendülete, gyakori fel-fellobbanása — fejezte be ünnepi beszédét Soly- mosi Sándor. Ezután a nagykátal Damjanich János Gimnázium diákjai vették birtokukba a színpadot, s műsorukkal a 138 esztendővel ezelőtti március 15-e eseményeit idézték fel. Az ünnepség a Szózat elének- lésével ért véget. Ezzel azonban korántsem fejeződött még be a nap programja. A fiatalokat több helyszínen számtalan rendezvény várta. A művelődési központban a méltán híres Tápiómente Néptáncegyüttes műsora aratott sikert. Ugyanez mondható el a tápiószecsői Hagyományőrző Együttes előadásáról is. De nem maradt kielégítetlenül a tárgyi népművészetet kedvelők érdeklődése sem. A könyvtárban Serényi Györgyné tápiószelei fafaragó mutatta be munkáit, a moziban pedig Bodrogi Sándor lószőrkötészeti kiállítását láthattuk. Nem hiányoztak a korunkat jellemző szórakozási lehetőségek sem: a számítógép és a video. A könnyebb műfajok rajongói Maksa Zoltán humoristát, délután a Névtelen Nulla együttest és polbeat- műsort hallgathattak. A mesteredző ebben is segít. Nyílnak a kertkapuk, ha ven- (Veress Jenő felvételei) L dég kopogtat rajta Erről olvastam Szótárakat böngészve B izonyos idő után az agy tiltakozik. Elég a sok tudományból. Nem hajlandó tovább foglalkozni a konzervatív nemzetiségi toleranciával, az ökológiai bombával, az egyesült államokbeli neo- konzervativizmus természetrajzával, az iszlám kiútkeresésével, s azzal sem, hogy milyenek a gazdasági alkotmányosság lehetőségei hazánkban. Estére a gondokból is elege lesz. Egész nap mást se hallott, olvasott. Gond van a bírálattal, az önbírálattal, az állampolgári fegyelemmel, a fő munkaidő kihasználásával, gondot okoz a hideg, a hó, a fölmelegedés, a lehűlés, a jég, a szárazság, a Duna alacsony és magas vízállása, a sok és a kevés műtrágya... Az agy annyira hozzászokott az olvasáshoz, hogy betű nélkül mégsem bírja sokáig. Ilyenkor rendszerint szótárt veszek elő. A változatosság gyönyörködtet. A szótár maga a változatosság, hemzsegnek benne az árnyalatok. Egy- egy tájszótár kimeríthetetlen kincsesbánya. Micsoda bősége a szavaknak! Arról is tudósítanak a szótárak, hogy valamikor mit tartottak fontosnak az emberek, mi foglalkoztatta őket. Találomra fölütöm a vaskos kötetet, s az ádámcsutkán akad meg a szemem. Évtizedek óta nem hallottam erről a csutkáról, annál többet a tőle kicsit arrébb lakó pajzsmirigyről, aminek a túlműködése szapora szívműködést okoz. A régiek az ádámcsonttal lehettek elfoglalva. Adtaik is nevet neki számolatlanul: ádámalma, ádámcsomó, ádámcsúcs, ádámcsúcsa, ádámcsúcsája, ádámcsuka, ádámcsuma, ádámcsuta, ádámcsutika, ádámcsupka, ádámfája, ádámcsucska, ádámfalása, ádámfalat, ádámgolyva, ádámgomb, ádámgöcs, ádámgörcs, ádámcsutkája, ádámguga, ádámkocsány, ádámkörte, ádámtorzsa, ádámtuskó. Furcsa emberek voltak ezek a régiek. Nem elégedtek meg azzal, hogy mindnek külön ádámgugája termett, hanem önálló nevet is adtak neki. Annyira persze nem különbözött az egyik a másiktól, hogy ne értsék, miről van szó. Mindegyikben ott a közös, az ádám. Ehhez rakta ki-ki a maga leleményét. Így lehetett a közösség része, s mégis önálló arculatú egyed. öntudatot érzek ezekből az elnevezésekből. Ádámkocsány, mondod te, ádámgörcs, mondom én. Miért lenne a másik különb legény? Furcsák voltak? Inkább ml vagyunk azok. Már annyi tartásunk sincs, hogy önállóan nevezzünk el tárgyakat, jelenségeket, amelyekkel újonnan találkozunk. S ha valaki véletlenül kitalál valamit, a többiek rászállnak, addig csó- csálják, mígnem kimúlik. Valaki elejtette ezt a szólást: hát éppen ez az. Most reggeltől estig ezt halljuk. Még az irodalmi lapok minden második cikkében is legalább egyszer elibénk kerül. Nagyobb baj, hogy a bugyutaság még jobban terjed. A tévében, rádióban fölfedezték, hogy este 21 óra. (Ezek szerint kell lennie reggel 21 órának is.) Azóta mindenki azt hiszi, ez a műveltség netovábbja,, ha így tájékoztat az időről. Azok a gazdag képzelőerővel megáldott, leleményes régiek nem esnének zavarba akkor sem, ha ma élnének, s a számítógépekkel babrálnának naphosz- szat. Mennyi szót találnának ki mindarra, ami a masinákkal való bajlódás közben történnék velük. Minden műveletre tízet, húszat, miként az ádámtor- zsára. A maiak erre képtelenek. ök csak azt hajtogatják, mivel a számítógép angol nyelvterületről érkezett hozzánk, ezért így meg úgy. Biztos vagyok benne, hogy ha valami oknál fogva angol újságban az ádámalmáról olvasnának, nem tudnák lefordítani, mondván, nincs magyar megfelelője. Esetleg hozzátennék, az angolban van rá találó elnevezés: Adam’s apple... Kör Pál Erősítsük a régi hagyományokat
