Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

1986. FEBRUAR 22., SZOMBAT Start előtt a helikopterek Védömaszkban (a Óim fölött). Csak a szórópisztoly hagyomá­nyos, a bevonat korszerű Aki belép a MÉM Repülőgépes Szolgálat budaörsi új csarnokába, azt hiszi, hogy egy hatalmas uszo­dába került, csak azt furcsáühat- ná, mit keres egyszerre két heli­kopter is a medencében. A gépek alatt víztükör, két oldalról kisebb vízesés ölelt közre a masinákat. Mint kísérőmtől, Lőrincz Mihály műszaki vezetőtől megtudom, ezen keresztül szívódnak fel a káros anyagok és a porló festék. Érzé­kelő szondák vigyázzák, ellenőr­zik, hogy ne kerüljön a festő­üzem légterébe az egészségre ár­talmas mennyiségű szennyeződés. Ha baj van, a berendezések azon­nal riasztanak. A festőcsarnok elkészültével ta­valy fejeződött be az a beruhá­zás, amelynek során megteremtet­ték a helikopterek nagyjavításá­nak magas műszaki színvonalú, technikai hátterét. A szakembe­rek most azt tervezik, hogy rö­videsen megkezdik a merevszár­nyú repülőgépek nagyjavítását is, s ezzel nemcsak a magyar me­zőgazdaságban dolgozó gépek tech­nikai színvonalát tudják magas szinten tartani, de több szocialis­ta ország gépjavítás! gondjain is segítenek majd. Pillanatnyilag az utolsó simítá­soknál tartanak a szerelők. Ahogy az idő megengedi, levegőbe emel­kedhet a MÉM repülőgépes egy­sége. Barcza Zsolt képriportja Szépül a gép teteje A deszkapalló alatt húzódik « víztükör Csupán a kérdőjel a mienk a címben álló mon­datrészből, a szavak nem sajátjaink. A teljes mondat ez: „Ezen a világon semmi­re sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót.” A nyomdászból lett államférfi, Benjámin Franklin írta le a malíciá- ban fürdetett mondatot egy, 1897. november 13-án kelt levelében. Valóban azt mondhatjuk, hogy biz­tos ...?! A Példabeszédek fejezete Kivéve a háláit és az adót? Felfordított malterosládákra ülünk. Erős testalkatú, negy­ven körüli férfi; kőműves. A hetedik címen kerestem, mire itt megtaláltam. Húz egyet a vállán. A telephelye Érden, ez meg itt Jászkarajenő, meg­lehetősen távol tehát. ■■ Most nem húzza, hanem rándítja a vállát. Azt mondták, adótar­tozása van. Elpöccinti a ciga­rettavéget, feláll, rátapos, visszaül. „Majd az évi leszá­moláskor elrendezem. Beteg voltam, nem dolgoztam. En magam hat helyen jártam.... „Ugyan már, uram, ezek is­merősök, szívességből csinál­tam, csinálom nekik a mun- kát. Megkértek, megsajnál- tam őket, szegények ám, mint a templom egere, ha akar­nám, se fizetnének, nem tud­nának, mondom, szegények ám a népek. Ez a ház is, lat­hatja ..Látom. Majdnem kész. Emeletes. Négy szobás. De ő, a mester — láthatom. — csak meszel benne... Az Érdi Városi Tanács adó­hatósága 36—37 ezer lakos­sági adóalany ügyeivel fog­lalkozik. Amibe az adókive­tés, az adóbejhajtás, a hely­színi ellenőrzés stb. éppúgy beletartozik, mint az admi­nisztráció — tavaly: ötven- ezer ügyirat! — lebonyolítana, a város körzetéhez tör.czo községek szakapparátusanak segítése, az ezzel kapcsolatos másodfokú adóhatósági fel­adatok ellátása... Tizenegy nő. Ennyien vannak erre a munkára, ilyen létszámú az adócsoport. Ami nagy ri£k>»^ ság: közülük senki sinfeeft; aki tíz évnél kevesebb ideje látná el teendőit. A tapaszta­lat: kincs. Szakemberek; Sze­rint ugyanis három-öt észteft- dő kell ahhoz, hogy az igyek­vő tisztviselő a szakterületen magabiztosan mozgó adóügyis legyen. A megye legnépesebb városában a lakossági adok a tanács teljes, ún. egységes pénzalapjához mérve, tizen­három százalékot tesznek ki. Aminek töredéke a házado, az állattartás miatti fizetési kötelezettség — a közhiede- lem ennek a fordítottját ven _ s a legjelentősebb tétel a kisi parosok, kiskereskedők ál­tal lerótt összeg. Furcsa világ ez, adó, • lakos­ság, hatóság, állam, fegye­lem, öntudat, közteherviseles bonyolult, sokszor kölcson- hatasokkal átszőtt birodalma. Jules Mazarin, az 1600-as években élt francia kardiná­listól származik — az adó­terhek miatt ugyanis város­szerte a párizsiak gúnydalo­kat énekeltek — a híres­hírhedt mondás: „Hadd éne­keljenek, csak fizessenek. Énekelünk? . Panaszkodunk. Okkal, alaptalanul ? Kerekít­ve, hétszáz kisiparosa van * városnak. Közülük tíz, tizen­öt százalék között ingadozik azok aránya, akik évente ki­fogásolják az adójukat, pon­tosabban az adóalapjukat... természetesen a tanácsnál, holott az adómegáliapításhoz a helyi tanácsnak semmi kö­ze sincsen. Olyannyira nm- csen, hogy a KIOSZ érintettjei sorra-rendre elfeledkeznek a helyi viszonyokat kiválóan is­merő, nagy tapasztalatú adó- ügyisek véleményének meg­hallgatásáról. a szükségesnek látszó egyeztetésekről... szemben a KIOSZ, azaz a kiskereskedők illetékeseivel, akik nem mulasztják ei ezt a kézenfekvő lehetőséget. ötven körüli asszony, amint a parányi boltja, ö is szinte vakítóan ápolt, rendezett. „Azért gondoltam az enge­dély kiváltására, mert a lá- nyoméknál ■ három kisgyer­mek van. segíteni tudok ne­kik így, ha nem kell bejár­nom a munkahelyemre Pest­re. Megvolt a szakképesíté­sem, meg hát élelmiszer áru­sítására nem tülekednek a vállalkozó szellemek ... kel­lemesen meglepett, hogy az iparhatóságnál napok alatt elintéződött az ügyem, s meg kellemesebben érinteti, hogy az adócsoportnál figyelmez­tettek, mert itt, a periférián nyitjuk az üzletet, adóalap- csökkentő kedvezmény meg­adását kérhetem ...” Az adó­csoport vezetője: „A tanács az ellátatlan területek gond­jainak enyhítése érdekében él ezzel a törvényes lehetőség­gel, mert más dolog a butik, különböző kurrens cikkek árusítása, s megint más ügy az élelmiszer ... abból nem gazdagodik meg senki sem. Némelyik, ilyen területen le­vő kereskedőnél már magá­nak az árunak az üzletbe juttatása nyaktörő vállalko­zás, olyanok az útviszo­nyok .. Vannak persze — finoman fogalmazva — nem ilyen kiskereskedők, kisiparosok. A paragrafuslovagok. A duzzadó zsebű ürestenyér-mutogalók. Eset, kommentár nélkül. Per­ben áll egy kiskereskedővel a városi tanács. Hárommillió forint adóhátraléka van. Az ügy harmadik éve járja a törvények szabta utat, egyre vánszorgóbb léptekkel. Az érintett szerint neki egy fi- tyingje sincsen ... dönt majd a bíróság. . s közben az ál­lampolgár, aki tisztességgel fizeti a maga kis — nem mindig kis —, szaporodó in- dokú — gyakran gyorsan szaporodó indokú — adójait, nyel egyet, kettőt, hármat. . s gondol, amit gondol. Eset­leg eszébe jut a négyezer esztendős bölcsesség, a Gil­games egyik — Párbeszédek című — fejezetéből, s elmor­molja: „A királynak szánt adó — a főpohárnok haszna." S kérdeni magamtól, . nem tüíságóSírh ' Sók-é a főpohár­nokunk?! Ahhoz képest — mondjuk találomra a friss példát — mindenképpen sok, hogy január elsejétől az üdülő­nek nevezett faházacska adója is lépett fölfelé egyet... Mert csak Érden nem csupán ez az egy eset van...! Ismétlődően akad két-három kisiparos, akiknek hárommillió forintos adóhátraléka jön össze. Ök felhagytak a bulival — ki tudja, milyen más buliban érdekeltek most —, s azokkal szemben, akik havonta annyit kerestek, mint az adótisztvi­selők évi jövedelme, s gyat­rán fizetett, munkával túlter­helt apparátus védi a közérde­ket. Érden — nem általános! — kemény eszközökkel. Nem­csak az iparengedélyt vonták meg, hanem elrendelték — azért, hogy az állam megkap­hassa a járandóságát — az érintettek ingatlanainak kény­szerértékesítését! Ami persze csak akkor járható út, há az érintett volt olyan ügyetlen, kezdő — vagy éppen nemtö­rődöm —, hogy ingatlan sze­repel a nevén ... A mama falfehér, ideges. „A . hatóságoktól?” Nem, nem hatóságtól jöttem. „En mond­tam a fiamnak, nem lesz en­nek jó vége. Ö meg csak ne­vetett. Hiába kérdeztem, hát ezért kellett neked az ipar, csak nevetett. Ivott, barátok csiirhéje... ment világgá, utazott, szórta a pénzt... S akkor az apja felbontotta azt a hivatalos levelet, amiben benne volt, valami rettentő összegű adóval tartozik. De ő meg — akkor mondta, ami­kor az apja felelősségre vonta - már hónapokkal korábban visszaadta az ipart, s elment vállalathoz ... Hagyjon már, apám. megmondom magának, maguk soha nem tudtak élni, hét én igen. ezzel intézte el. Az uram akkor kiutasította a házból. . most a f izetésé­ből vonják, ezt mondták ne­kem. mert ide nem jöhet a fiam, az uram rettenetesen szégyenli. becsületes emberek voltunk mindig, mi a házra az adót januárban befizet­jük . ..” Sír.. Munkásasszony. Két esztendő alatt keres any,­nyit, amennyi hátralékot élni tudó fia könnyed mozdulat­tal a köz vállára lökött, fus­son vele, amerre tud, érje utol a könnyed léptű adóot. Mennyi ösvény, kiskapu, zsákutca! S mégis, azt mond­ják Erden, nagyot ritka kivé­tel az, akinél — házadó és más, hasonló kötelezettség ese­ten — gond van. A kisiparo­sok nyolc-tíz százalékával azonban ismétlődően hada­koznak évről évre. Korántsem azokkal, akik piciny műhe- lyecskében a lakosság szolgá­latában állnak...! S a me­gyében, az országban mennyi időt, energiát, papírt, pénzt emészt fel az ilyesfajta hada­kozás, miközben a döntő többség, olykor már, egy-egy új rendelkezés hallatán le­szegett fejjel, de fizet?! Át­fogó adóreform terve áll ki­dolgozás alatt — közük az illetékesek. Nagy szükség len­ne rá, a mostani toldás-fol- dás helyett. A mostani, gyak­ran pusztán költségvetési be­vételt növelő, az adózás tény­leges céljaival kevés kapcso­latban álló intézkedések he­lyett. Igaz, a házadó rendsze­rét utoljára 1974-ben — és akkor sem alapvető mérték­ben — módosították, azaz meglehetősen öregecske, a gyakorlatbani változásokat kevésbé tükröző az adózás e terepének ún fiskáliskerete. Csakhogy: ma az adó gyaK- ran egyenlő — kényszerűség­ből — a látható vagyon utá­ni fizettetéssel. Kényszerű­ségből, mert hazánkban nem létezik egységes elvű — és adataiban megoízható! — vagyonnyilvántartás. Sőt, még azok az elvek sem tisztázot­tak, amire ezt a nyilvántar­tást alapozni lehetne... Az állampolgár — ne tételezzük fel, hogy mindenki mellét döngetve, büszkén vallja ’rrtágat' ádóalánynák' — olykor töpreng: ha ő elitta, elutazta volna a pénzét, ha ékszert, mű­tárgyat, szőrmét vásárol, ha nem épít, hanem az ál­lamtól követel lakást, ha nem rakja össze egy üdü­lőtelek árát, vajon miféle kapcsolata lenne az adóható­sággal, a közteherviseléssel? S ugyanez az állampo'gár növekvő nyugatlansággal ész­leli, mind többet hall az egy­séges lakossági jövedelemadó szükségességéről és bevezeté­séről, ám szinte semmi újat, lényegeset a láthatatlan jöve­delmek ingoványos világá­ról...! Ezeket a láthatatlan jövedelmeket mértékadó szak­emberek évi 30 és 120 mil­liárd forint közötti (!) összeg­re becsülik, s kétséges, a so­kat emlegetett közteher ezek­re miként testálódik rá ma és a jövőben?! Érzékelteten­dő az előbb említett összeg súlyát, leírjuk: Pest megye tanácsainak ún. egységes pénzalapja 1986-ban — ez a pénzalap a múlt év végéig létező külön költségvetést és külön fejlesztési alapot von­ja össze — 11,5 millió forint híján kereken tízmilliárd. Eb­ből 1 milliárd 189,5 millió­val részesednek a lakossági adók és illetékek. Mekkora lenne, lehetne ez a pénz — országosan! —, ' ha azt a 30 és 120 milliárd közötti forint- himaláját sikerülne az igaz­ságosság nevében megmász­ni?! Ott keressük-e az utakat, a megoldásokat, ahol e kere­séshez a társadalmi egyetér­tés adja a lendítőerőt? Vissza a nyers valóság prózai fényeihez. Jelenleg 'az ún. lakossági adóknál huszon­kilenc főcsoport van, s ezek­nek további alcsoportjai . A nem lakásként szolgáló épít­mények utáni új adó, vala­mint — mert elfogadása után ez is adóként rovandó le — a településfejlesztési hozzá­járulás az Érd városában ed­dig nyilvántartott 36—37 ezer lakossági adóalany számát, mértéktartó becslések szerint is. ötvenezerre gyarapítja. Ebben a városban azonban egy év alatt 3500—3600 fő telepedik le, 2700—2800 lélek költözik el; az adóigazgatás­nak ezt követnie kell. Annak a tizenegy embernek, akiknek dolga az említetteken túl pél­dául a heti (!) tizenöt-hu­szonöt közötti ingatlanértéke­lés, azaz adóérték-megállapí­tás, amire a jogszabályok ti­zenöt napos határidőt adnak, s a tizenhatodik napon mar keltezik az ügyvédi felszólí­tást a tanácsnak, mi lesz... S ide tartoznak az ebek is, hat-hét ezer kutya, a hetven- forintos ebadó fejében éven­te három-négy ezer változás átvezetése, a kivetés, a befi­zetések ellenőrzése ... Akkor még szót sem ejtettünk olyas­miről, mint a kedvezmények, a kivételek seregnyi lehetősé­géhez kapcsolódó vizsgálat, helyszíni ellenőrzés, mert hi­szen a kisiparos — nagyon helyes különbségtétel! —, ha évi jövedelme nem haladja meg a 120 ezer forintot, ak­kor a műhely alapterületének fele után fizet csak adót a január elsejétől érvényes, nem lakásként szolgáló épít­mények utáni adózási rend­szer értelmében ... Mentesek ettől az új adótól a mezőgaz­dasági célú építmények is, de ezt megint vizsgálni kell, határozátot hozni, annak a ti­zenegy embernek, amint kö­telességük lesz a tanácsi tes­tület határozata után — mert ez a tanácsok saját hatásköre — az érintett építmények felmérése, a lefelé vagy fel­felé módosított — a különbö­ző eltéréseket tükröző — adó megállapítása, közlése, s így tovább, a magamfajta laikus számára már-már követhetet­lenül. S éppen' mert nem tu­dom számomra érthetően kö­vetni azt, ami végső soron engem érint — mert vala­mennyi állampolgárt érint va­lamilyen ’ minőségben —, holott én választottam meg azokat, akik a szakigazgatás­nak ezt részét is ellenőrzik, felügyelik, kétkedem, valóban törvényszerű-e, a demokrácia logikája szerint való-e tanács és adóhatóság kapcsolata ? Ilyen kapcsolata? összetarto­zása? Jó-e a sokféle szak- igazgatási feladatkör közötti egyikként való megjelenése annak, aminek — máskülön­ben — kiemelkedő politikai fontosságot tulajdonítanak sokan, tisztséget viselő embe­rek és ennek a kiemelkedő politikai fontosságnak hangot is adnak? Nincs-e itt ellent­mondás a célok, a követett gyakorlat, a végrehajthatóság és a végrehajtás között?! Nem keverednek-e össze Igaz­ságos és igazságtalan elemek az igazságosabb köztehervise­lés nehezedő zsákjában, s mert — talán? bizonyosan? — keverednek, nyomon kö­vethető lesz-e a kivételek, a mentesítések sokféle, kacska­ri ngós ösvénye?! Megint vissza Érdre. Mi­közben a hatóság dolga még a luxuskutyák utáni adó — van vagy tucatnyi belőlük összesen a lakótelepeken — figyelemmel kísérése is, az „ügyes” emberek éveken át,, a Magyar Népköztársaság tör­vényeivel takarózva, szemébe nevetnek a Magyar Népköz- társaság tulajdonosainak.. mert a szemébe nevetnek. S ki szereti, ha — talán téve­sen észleli — mind gyakrab­ban a szemébe nevetnek?! Az 1984. évi állami költsél vetésben — az 1985 évi adi tok érthetően még nem ál nak rendelkezésre — 16 milliárd forintot tettek ki lakosság befizetései, adók. i letékek stb mindösszesen E kerekítve, háromszázai ék< arány. Egészen pontosan költségvetés minden százfc rintnyi bevételéből 2.93 ft rintot a lakosság pénztáré: jából emeltetett ki a közéi dek. Az elvek, az arányok. — politikai, szellemi, anyai — közvetett és közvetlen rí fordítások azonban minth tökélellenü! harmnnizálnánal mintha nem mindig oda ju nánk el. ahová valóban igyei szünk, mintha igazolódna régi-régi mondás, „nincs hián tudósban, csak a bölcs kevés Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents