Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

\ PFsr « .Wf. 6 YEll 1988. FEBRUÁR 22., SZOMBAT Színházi levél Szükséges-e hajózni? Poszpisil úr, a CSEFU, azaz a Csehszlovák Fu­varozási Vállalat igazgatója, elvál­lalja, hogy a tu­lajdonában levő Jóreménység gőzössel nagyobb mennyiségű árut szállít Prágából Pozsony­ba. A két város között ugyan nincs vízi út, de ez nem lé­nyeges. A Jóreménység kapi­tánya, Struha úr, s a sokol­dalú fűtő, Mikulasek, majd megoldja a problémát. Amint azt Kulicska szerkesztő, a Népsvung, a legnépszerűbb prágai lapnak a nagy utazás­ban szemtanúként és tudósí­tóként részt vevő riportere mondja: — Navigare neces- se est! Vagy, a gyengébbek (nevezetesen Struha és Miku­lasek) kedvéért: — Hajózni szükséges! Ez és ennyi a kiinduló­pontja a Thália Színházban színre került ' zenés játéknak, melynek címe: Örültek a fe­délzeten, avagy 365 nap alatt Prágától Pozsonyig. A színlap szerzőként két igen-igen jól ismert nevet tüntet fel. Az egyik a száguldó riporternek nevezett Egon Erwin Kisch, a másik a Svejk írója, Jaroslav Hasek. Tehát a modern cseh­szlovák irodalom, újságírás és riportázs két jelesé. A fenti utolsó mondat azon­ban kissé pontatlan. Helye­sebb lenne azt mondani: Kisch és Hasek a prágai irodalom jelese. Az irodalomtörténet ugyan inkább csak prágai írókról, s nem prágai iroda­lomról tud — de ha néhány nevet sorolok, világos lesz, mire gondoltam. Tehát: az említettek mellett Franz Kaf­ka, Franz Werfel, Stefan Zweig, Max Brod, Karel Ca- pek, Rainer Maria Rilke —, hogy csak a legismertebb fél tucat írót vegyük. Ez a ré­szint német nyelven ' író, s ríémet vagy zsidó Származású,-' részint cseh nyelvű, cseh szár­mazású alkotói kör igen he­terogén volt. Tagjai között né­ha még kapcsolat sem igen létezett, de legalábbis nem alkottak valamiféle olyan kört, csoportosulást, mint a nagyjából azonos időszakot je­lentő Joudapesti Nyugat-kör, a század első évtizedének ma­gyar írói és költői, akik e fo­lyóirat köré csoportosultak. Mindenesetre roppant izgal­mas jelenség ez. Az Osztrák— Magyar Monarchia részét ké­pező, nem önálló. Csehország­inak hatalmas kulturális /tra­díciókkal rendelkező főváro­sában, az Arany Prágában élnek és alkotnak állampol­gárságukat tekintve a mo­narchiához, nemzetiségüket tekintve Csehországhoz, anya­nyelvűket tekintve a német, illetve a cseh nyelvhez, vallá­sukat tekintve a római kato­likushoz, a protestánshoz vagy a héberhez tartozó művészek (mert nemcsak írók és költők, hanem képzőművészek is so­rolhatók ebbe a prágai kör­be), akik egyszerre érzik át a monarchia belső problémáit, a Habsburg-dinasztia uralko­dásának abszurditásait, a nem­zeti, cseh konfliktusokat, s az ezen belül még külön jelent­kező nyelvi, vallási problémá­kat. A dolgot jól jellemzi egy megjegyzés Kafkáról: a zsidó származású Kafka az Osztrák —Magyar Monarchia állam­polgáraként a cseh Prágában élt és németül írt. Ez ponto­san elég is volt ahhoz, hogy olyan műveket alkosson, ami­lyeneket ismerünk. Nos, ha ez a prágai iroda­lom nem is volt egységes kör, valami mégis összekötötte al­kotóit:: az; hogy valamennyien ugyanabban a társadalomban élteki; Műveik annak talajá­ból és relitésaiból, viszo­nyaiból nőttek ki. Azt ábrá­zolták, hol kegyetlen szatírá­val, mint Hasek, hol az ab­szurditás tragikumával, mint Kafka, hol fürge és csillogóan szellemes riportokban, mint Kisch (aki egyébként a mos­tanság sokat emlegetett Redl- ügy nyilvánosság elé tárásá­val sokkal többet tett, mint hogy izgalmas és leleplező ri­portot jelentetett meg; egy ál­lamrend összeomlóban levő- kulisszái mögé világított be). Hogy miért érdekes mindezt elmondani egy színházi elő­adás kapcsán? Mert az a da­rab, mely Kisch és Hasek nevét viseli, erősen kötődik ehhez a prágai irodalmi vi­lághoz, s ehhez az egész élet­szférához. Igaz ugyan, hogy megírásakor és : színrekerülé- sekor a monarchia már nem létezett, hiszen 1918 októberé­ben kikiáltották a független Csehszlovák Köztársaságot — de létezett az az ostoba, bü­rokratikus, szemellenzős köz­életi magatartás, a hivatalós, az üzleti és a kereskedelmi életnek az a merevsége és ne­hézkessége, melyet a polgá­ri köztársaság jórészt még a monarchiától örökölt. Kisch és Hasek nem csak ebben a könnyed kis darabban, ha­nem írások hosszú sorában csipkedte ezeket a jelensége­ket. Főleg persze Kisch, aki az 1920-as években igen ak­tív volt, míg Hasek már 1923- ban elhunyt. Kisch riportjait, beszámolóit javarészt lefordí­tották magyarra; számos kö­tete jelent meg, s fogyott el. Ha valaki csak egyet is vé­gigolvas közülük, két dolgot feltétlenül élvezni fog: a tör­ténetek, a matéria érdekessé­gét, izgalmasságát vagy mu­latságosságát, s a megírás re­mek mesterségbeli megoldá­sait. A harmadik dolog már csak járulékos lesz — neveze­tesen, hogy Kisch rendkívül alapos művészeti, kulturális és földrajzi meg politikai is­meretek birtokában dolgozott, s ezt a hatalmas anyagot szinte észrevétlenül haszijálta fel riportjaiban. A kis színpadi művecske, mi tagadás, nem tartozik egyik kiváló szerző remekmű­ként jegyzett alkotásai sorá­ba sem. I'lem is ilyen céllal ,k.észiy).;.,(;Mintr nxuidiigv- Kisch most iá egy tényleges mozza­natból indult- ki: a nevezetes hajószállítmányozás csak­ugyan megtörtént, csak éppen a hajó neve nem Jóremény­ség volt, hanem Lanna 6, s ez a hajó valóban egy év alatt jutott el a Moldván, a Rajnán és a Dunán körülbelül 2200 kilométer megtétele után Prá­gából Pozsonyba. A két vá­ros közt szárazföldön körül­belül 300 kilométer az út... A művet 1922-től játszot­ták Prágában, egyikében azoknak a kis, haladó szelle­mű színházaknak, melyekből akkortájt elég sok volt. A darab éle természetesen a fa­fejű bürokrácia, a nemzeti nagyzolás, az* abszurditások és ostobaságok ellen irányult. A Thália Színház elő­adása most ebből az anyagból ké­szített színpadi terméket. Sok köze nem lehet az eredetihez, már csak azért sem, mert a számos dal szö­vegét újonnan írta Szenes Iván, s a dialógusokban sok (és eléggé lapidárisan előadott) újabb és régibb pesti vicc lel­hető fel. Így a produkció va­lahol félúton helyezkedik el egy vitriolos szatíra és egy 1930-as évekbeli zenés vígjáték között. Takács István Képzés, továbbképzés, átképzés Sok a diák, kevés a pedagógus Szükség van néhány átmeneti megoldásra Az MSZMP XIII. kongresszusa határozatában leszögezte, hogy a következő években folytatni kell az oktatás korszerű­sítését, amelynek középpontjában a tartalmi megújítás, az ok- tató-nevclőmunka minőségének javítása, a szocialista nevelés erősítése áll. Többek között hangsúlyozta: „a pedagógusképzés bővítésével, a pedagóguspálya társadalmi megbecsülésének nö­velésével is elő kell segíteni a pedagógushiány megszüntetését’*. Pest megyében statisztikái adatok bizonyítják, hogy a ké­pesítés nélküliek, a szűkebb pátriánkban elhelyezkedő pá­lyakezdők és az üres állások száma évek óta nem változik, viszont az. iskolába járók ará­nya növekszik. Arról, milyen lehetőség van a súlyos gondok enyhítésére, dr. Stark Antallal, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osz­tályának vezetőhelyettesével beszélgettünk. — A tanácsok a VII. ötéves terv kidolgozásakor számításo­kat végeztek a várható tanuló­létszámra is, amiből egyértel­műen kiderül, hogy a demog­ráfiai hullám a legnagyobb fe­szültséget Budapesten és Pest megyében okozza. Részben azért, mert hazánk számos tá­járól költöznek az emberek a fővárost körülölelő agglomerá­ciós övezetbe, részben pedig azért, mert az elmúlt évek so- .rán Pest megyében a szüksé­gesnél kisebb mértékben ke­rült sor az iskolák bővítésére. Korábban az volt az elfoga­dott,, hogy az agglomerációs övezetben lakó gyermekek helyben elvégezték az általá­nos iskolát és középfokú okta­tásra Budapestre jártak. Azon­ban most a fővárost is érinti a demográfiai csúcs, elsősor­ban a peremkerületekben és az új lakótelepeken okozva szinte megoldhatatlan feszült­séget. Az általános iskolai el­látottság a belső területeken megfelelő, vagy esetleg már kihasználatlan hel/ék is- akad­nak, míg a lakótelepeken egy­re növekszik a diákok létszá­ma. A föíépült új városrésze­ket el kell látni és biztosítani kell a gyerekek -középiskolai elhelyezését is.. A Fővárosi Tanács a VII. öt­éves tervidőszakban az új ál­talános és középiskolai tanter­mek építéséhez más területek­ről is átcsoportosít pénzesz­közöket; az elmúlt években is több iskola énült a tervezett­nél. Ennek ellenére kevesebb a hely, mint azt a gyerekek száma, illetve a korszerű okta­tás követelményei indokolnák. Az elmondottakból következik tehát, hogy Budapest nem tud több diákot fogadni az agglo­merációból a korábbinál. Ez feszültséget okoz Pest megyé­ben, ahol nincs elegendő pénz a középfokú oktatási intézmé­nyek bővítésére — a kormány­zat maximális erőfeszítése el­lenére sem. @ Hogyan tudnak akkor segíteni a Pest megyéből to­vábbtanulni szándékozó­kon? — A tanácsi számítások sze­rint 1985-ben Pest megyéből 6 ezer 880 tanuló volt valami­lyen középfokú oktatási intéz­ményben első osztályos. Ez a szám 1990-re 9 ezer 800-ra emelkedik. A középfokú okta­át & I Jelenet a Thália Színház előadásából. tásban a létszám tehát 5 év alatt 42 százalékkal nő. Az összlétszámból 56,8 százalék iratkozott be szakmunkás- képzőbe, ám" ez az arány 1990- re 45,9 százalékra csökken. Ami a belső struktúrát illeti, a fővárosban is csökken a szakmunkástanulók aránya, s ugyanakkor emelkedik a szak­középiskolába és gimnáziumba járóké. Éz gyakorlatilag annyit jelent, hogy a megyének első­sorban a középiskolai oktatást kell fejlesztenie. A szakmun­kásképzést csak kisebb mér­tékben, mert ez utóbbiban se­gíteni tud a főváros, sőt, az elkövetkező években a megyé­ből számottevően növekedhet a bejáró szakmunkástanulók száma is. ' © A Pest megyében ural­kodó nehéz körülmények — zsúfolt iskolák, két műsza­kos tanítás — nem teszik vonzóvá a mi oktatási in­tézményeinkben való elhe­lyezkedést. Budapest maga­sabb pedagógusfizetést is ad, s így a hiány enyhítésé­re kénytelen a megye képe- síiésnélkülieket alkalmazni. Szinte kilátástalannak tűnik a helyzet. . — Valóban: még a meglevő iskolahálózatban sem elég a pedagógus. Hiába képez ma már önállóan a zsámbéki fő­iskola, nem tudja megoldani a megye pedagógusgondjait. Enyhítésére a Művelődési Mi­nisztériumnak több elgondolá­sa í is van. Mindenekelőtt tor kell növelni a budapesti tanár-, illetve tanítóképző fő- iékólákra felvehetők számát. Ennek érdekében a budapesti tanítóképző főiskola mellé új épületszárnyat húznak föl, a tanárképző pedig emeletrá­építéssel bővül. A VII. ötéves terv első felében, tudomásom szerint, Zsámbékon a főiskola megkapja a csecsemőotthon jelenlegi épületét és kollé­gium létesítéséről is folynak tárgyalások. A kollégiumi he­lyek bővítésére Budapesten ugyancsak szükség van. A VII. ötéves terv második felében az egészség- és művelődésügy egy közös kollégium építését tervezi. A Pest megyei pedagógus­helyzet javítása érdekében az oktatási kormányzat több .ja­vaslatot is vizsgál. Ilyen pél­dául a váci és gödöllői adott­ságok hasznosítása az óvónő­illetve általános iskolai tanító­vagy tanárképzésben. Ezzel kapcsolatban még nem szüle­tett döntés. Pontosabban Vác végleg lekerült a napirendről, ám a gödöllői óvónőképzés csak egyelőre. Az elképzelések között szerepel például általá­nos iskolai tanárok közéDisko- lai tanárrá való átképzése esti tanfolyamon. Ez persze csak szükségmegoldás és a jelenlegi gondokat nem enyhíti. Mit tesznek a mosta­niak enyhítéséért? — Az MSZMP Eudapesti Bi­zottsága, a Fővárosi Tanács és a Művelődési Minisztérium tárgyalásokat folytatott, illetve javaslatokat tett további kor­mányszíntű intézkedésekre. Vannak nem véglegesen elfo­gadott tervek. Ilyenek például, hogy a meglevő, más célú in­tézmények is segíthetnének át­menetileg a tanárképzés gond­jain. Így a budapesti kulturá­lis és pénzintézményeknél akad hely, amelyet ideiglene­sen oktatási célra lehet hasz­nálni. Most mérik fel, hogy hol mit lehet igénybe venni. Né­hány általános iskolát, ahol jelenleg kevés gyerek tanul, hasznosítani lehet középiskolai célra. Á pedagógusállományt ille­tően a nyugdíjaskorúak visz- szatartása, a nyugdíjasok visz- szahívása is enyhíthet e gon­dokon. Szeretnénk bevonni a különféle pedagógiai intézmé­nyek dolgozóit is a gyakorlati tanításba. Ehhez természetesen meg kell teremteni a részfog­lalkozás anyagi hátterét, ren­dezni kell az óra-, illetve túl­óradíjakat. Érdekeltté kell ten­ni az órakedvezményeseket a pluszmunka vállalásában. Gondolunk a pályaelhagyókra, akik azért valamilyen kapcso­latban maradtak a pedagógiá­val, ám ennek is létre kell hoz­ni az anyagi és jogi feltételeit. A jövőben az utolsó éves peda­gógushallgatók ugyancsak részt vehetnek az oktatásban. Első- sorbán a nyelvtanárok, mert itt a legnagyobb a hiány. Rö­vid távon ez önkéntes alapon történne, ám a későbbiekben az abszolutórium és a diploma között akár lehetne egy idő­szak, amikor mindenki kötele­zően tanítana. Körmendi Zsuzsa Nemzetközi díj magyar kutatónak Az Európai Fizikai Társulat (EPS) az 1986. évi Hewlett- Packard europhfjsics díjat Me­zei Ferencnek, az MTA leve­lező tagjának, a Központi Fi­zikai Kutató Intézet tudomá­nyos tanácsadójának ítélte oda az anyagokon belüli folyama­tok pontosabb tanulmányozá­sát lehetővé tevő úgynevezett neutron spin echo elv, illetve módszer felfedezéséért és megvalósításáért. Ennek leegy­szerűsített lényege az, hogy az anyagok neutronjainak ener­giaváltozását a neutron mág­neses nyomatéba elfordulásá­nak mértékéből határozza meg igen nagy pontossággal. A magas nemzetközi kitün­tetés egyúttal komoly elisme­rése a magyar tudománynak. A díj ünnepélyes átadására 1986. március 24-én Stock­holmban az EPS szilárdtestfi- zikai szakosztályának konfe­renciáján kerül sor. A jobbítás szándékával A háromnapos országos fel­sőoktatási lóriimon, amely csütörtökön kezdődött Győ­rött és még ma is tart — az egyetemek és a főiskolák küldöttei az oktatási törvény végrehajtását szolgáló jogsza­bályok koncepcióját vitatják meg, illetőleg vélemcinyt cse­rélnek aktuális ifjúságpolitikai kérdésekről. Mint ismeretes, megszülettek a felsőoktatás fejlesztésére és jogi rendezésére vonatkozó alapvető döntések: az Ország- gyűlés megalkotta az új ok­tatási törvényt, a kormány jó­váhagyta a fejlesztési progra­mot, elkészültek a szakági és intézményi fejlesztési program­tervek, amelyek a közeljövő döntéseinek állami-jogi kere­tét alkotják. A tanácskozás most a hall­gatók és oktatók szélesebb kö­zösségének a közös gondolko­dásra, az érvek nyílt szembe­sítésére ad alkalmat. Az okta­tási törvény ugyanis szeptem­ber 1-jén lép hatályba, s ez­zel egy időben valamennyi lé­nyeges jogszabálynak meg kell jelennie. A már lezajlott in­tézményi vitákon a felsőokta­tás szinte npinden lényeges kérdése felszínre került. Nyil­vánvaló, hiszen mind a szer­vezetről, mind a felsőoktatási intézmények működéséről, a tanulmányi, a vizsga- és a fe­gyelmi ügyekről, a felvételi eljárásról, továbbá a tandíjak­ról és egyéb díjakról szóló koncepciók jogszabállyá vá­lásával az egész hazai felső- oktatás új arculatot kaphat. A vélemények sok kérdésben megoszlanak, egységes viszont a jobbítás szándéka: a minő­ség követelménye érvényesül a képzés, a hallgatói, és az ok­tatói munka színvonalának emelésére vonatkozó javasla­tokban egyaránt. A felsőoktatás fejlesztési programjában megfogalmazott célok megvalósítását szolgál­ják egyebek között a tanul­mányi és vizsgaszabályzat módosítására irányuló elgon­dolások. Ezek lényege, hogy a felelősséggel dolgozó hallgatók tanulmányaikban nagyobb sza­badságot kapjanak, egyéni ér­deklődésük kielégítésére, ön­képzésükre több lehetőség nyíljon. Rádiófigyelő TÜKÖRKÉPEK. A házas­ságról szólott Pethö Tibor jegyzete. Azt hiszem, nem vé­letlenül időzítették a gondo­latfutamot éppen az idegen- forgalmi idény beharangozá­sának idejére. Néhány hét múlva a tavaszi fesztivál ese­ményei közepette a gyakorlat­ban is lemérhetjük: milyen ér­tékeket tudunk felmutatni. Sa­ját magunknak és az országba érkezőknek. Mert — mint a jegyzetből megtudhattuk — meglehetősen sok rétegnél ér­hetjük tetten, mit jelent ma a hazafiság fogalma. Mit jelent ma itthon és a nagyvilágban, hogy valaki magyarnak vallja magát. A büszkeség és a meg­alapozott jó érzés között számtalan a fokozat. Tehát nem könnyű napjainkban megjelölni a viselkedésformá­kat, amelynek nyomán ítél­kezhetnénk. Mégis vannak alapkövetelmények, amelyek szerint megítéltethetünk itt­hon és külhonban egyaránt. mitől jö az övoda? A mai felnőttek elrettenve né­zegetik az óvodák folyosóin utódaik beosztását. Valóságos órarend szabja meg a kicsi­nyek mindennapjait. Amiben benne foglaltatik matematika, ének, testnevelés és porolhat­nánk, mi minden. Csak éppen azt nem értjük, miért kell az iskolás kor előtt ilyen szigorú beosztás szerint élni? A rádió reggeli adásának hullámhosszán Kereszti Zsu­zsanna pszichológus válaszolt ezekre a kérdésekre. Illet­ve inkább meditált mindezen. Véleménye szerint valóban arról van szó, hogy az utóbbi esztendőkben az óvodáktól mindjobban megkövetelik az iskolára való előkészítést. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy szigorú tantervét készítenek, amivel inkább elveszik az er­re még nem érett gyerekek kedvét mindentől. Pedig — mint ahogyan ez a pszicho­lógus szavaiból kitűnt — psak a játékos formák segíthetik az óvodában a készségek fej­lesztését. Ennek megvannak a maga módszerei, kötetlen for­mái, amelyeket jó lenne, ha visszahoznának az intézmé­nyek a feledés homályából Mert attól lesz jó az óvoda, ha ott nem kisiskolát játsza­nak! ZSÁK ÉS FOLTJA. A min­dennapi életünket leginkább érintő kérdések elemzése min­dig érdekes. Éppen ezért bi­zonyára sokan kapcsolják be készülékeiket Szabó Orsolya színes műsorára. Az adás al­címe jelzi, hogy házassági kérdésekről lesz szó, méghoz­zá haladóknak. Miközben a különféle helyszíneken készült riportokat hallgatjuk, elgon­dolkodhatunk saját tapaszta­latainkon is. Mi több, fel le­het hívni a szerkesztőket, hogy a legközelebbi alkalom­mal nyilvánosságra hozhassuk véleményünket. A legkülönbö­zőbb életkorú és a legkülön­bözőbb körülmények között élő párok nyilatkozatait hall­hattuk már. Mi tagadás, nem mindig a legnagyobb egyet­értéssel. Mert miért tanulsá­gos az, hogy a férj avagy a feleség csakis a béke ked­véért mindig igent mond a másik akaratára? Sokkal élet­szerűbbek voltak azok a meg­nyilatkozások, ahol a több­esztendős együttélés jó és bo- rúsabb oldala is megmutat­kozott. Nem beszélve a csalá­dok belső életének alakulását felmutató oknyomozásokról. Szerencsére nem vagyunk egyformák, így aztán ahány házasság, ahány megnyilatko­zás, annyi csipetnyi történet. Mindenesetre érdekes lenne nyomon követni néhány esz­tendő elteltével is a mikrofon előtt nyilatkozók sorsát. Mert akárhogyan is, de a témából fakad, hogy mindannviunkat minden alkalommal érdekel: megtalálja-e a zsák a foltiát? Er. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents