Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
4 MVf « 1986. FEBRUAR 22., SZOMBAT Viharok után - csendesebb vizekre A tagság akarata döntött így Vihar utáni s — mint az események igazolták — előtti csendben gyülekeztek a minap a Csepel Autógyár horgaazegycsülete vezetü- ségválasztó közgyűlésének résztvevői. Több, mint két hónap telt e a sebtiben összehívott rendkívüli közgyűlés óta, amelyen látványosan törtek a felszínte a vezetőséget és a tagságot megosztó ellentétek. Ezekről beszámoltunk a Halfogás helyett — balfogás című írásunkban (1935. december 9.). Néhány félreértés azóta tisztázódott. Például az, hogy Stfabó Árpád elnöknek és társainak nem állt szándékukban „átjátszani” az egyesületet az autógyárnak, ahogy azt a gyár illetékesei is megerősítették. Erről a tagság nagy részét is sikerült meggyőzni. A sérelmek, vádaskodások másik csoportját a Magyar Országos Horgász Szövetség Pest Megyei Bizottságának felügyelő bizottsága és a törvényességi felügyeletet gyakorló Pest Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmiszeripari osztálya vizsgálta. A gyakran egyesületi köntösben jelentkező személyes problémákkal — feljelentés alapján — a gazdasági rendőrség foglalkozik. Ezért ezekről egyelőre nem adhatunk tájékoztatást. Törvényességi vizsgálat Az előzmények nyomán tehát feszült légkörben és szokatlan módon kezdődött a vezetőségválasztó közgyűlés: Komáromi Lajos, a MOHOSZ Pest Megyei Intéző Bizottságának megbízott titkára ismertette a törvényességi vizsgálat megállapításait. Eszerint a megyei tanács illetékesei több szabálytalanságra bukkantak. Közéjük tartozik az, hogy az egyesület vezetősége helytelenül járt el, árúikor rendezni próbálta a szigetszentmiklósi bányatavak mentén engedély nélkül épült bungalók jogi helyzetét, mert az a szigetszentmiklósi tanácsra tartozik. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az egyesület vezetősége a közgyűléssel szavaztassa meg, hány tiszteletjegyet kíván kiadni és azokat a területi jegyekkel együtt számadásra kötelezett nyomtatványként kezelje. Figyelmeztettek arra, hogy szerezzék be a választott tisztségviselők erkölcsi bizonyítványát. Felrótták az egyesület fegyelmi bizottságának, hogy több tagot jogtalanul tiltott el a horgászattól. Megvizsgálták Dolezsán Já- nosné tanyagazda panaszát is, akit leváltottak tisztségéből, miután több fórumon is megvádolta az egyesület néhány vezetőjét. Megállapították, hogy az eljárás jogtalan volt, mert Dolezsánné választott tisztségviselő, akit csak fegyelmi vétség elkövetése esetén lehet leváltani. A pénzügyi vizsgálat is feltárt néhány apró hiányosságot, amelyeknek megszüntetésére felhívták a vezetőség figyelmét. A vizsgálat végső megállapítása így hangzott: „a hiányosságoktól eltekintve a vezetőség a munkáját komolyan, szakszerűen, a törvényességi követelményeknek megfelelően végezte és alkalmas az egyesület ügyeinek irányítására”, Majdnem kudarc... Érdekes kontraszt volt megfigyelhető a törvényességi vizsgálat, majd az utána előterjesztett egyesületi beszámolók megállapításai között. Míg ez előbbi a hibákról is szót ejtett, addig az utóbbiak körültekintően kerülték a nézeteltérések felemlítését. Csupán az ellenőrző bizottság jelentése célzott azokra az ellentétekre, amelyek a korábbi rendkívüli közgyűléshez vezettek. A vita azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy a sebek nem gyógyultak be. Dolezsán Jánosné felszólalása adta meg az alaphangot, aki ismét előhozakodott a vezetőséget, de elsősorban Szabó Árpád elnököt elmarasztaló véleményével. Mindjárt utána megint Komáromi Lajos kért szót azzal, hogy a MOHOSZ megyei felügyelő bizottsága a bejelentések nyomán már megadta a választ a hatáskörébe tartozó kérdésekre. Az okos, csitító szándékú szavaknak azonban kevés foganatjuk volt. Azután is több felszólaló adott hangot jogos, vagy annak vélt sérelmeinek. Felvetődött az is, hogy Szabó Árpád miért nem próbálja érvekkel védeni magát. Erre is megkaptuk a választ: — Baráti, jó viszony volt közöttünk — mondotta a leköszönő elnök. — De annyira azért nem volt baráti, hogy szóltak volna akkor, amikor esetleg hibáztam. Nem válaszolok a vádakra. Tizenöt évet töltöttem a vezetőségben, jól ismernek. Megköszönöm az eddigi segítséget, az új vezetőségnek pedig eredményes és békés munkát kívánok. Ilyen légkörben terjesztette elő a jelölő bizottság javaslatát az új vezetőségre, illetve tulajdonképpen a régire, mert csak néhány poszton szorgalmaztak változást. Mégpedig abból kiindulva: mérlegelni kell, hogyan dolgozott az eddigi vezetőség. Figyelembe véve azt is, hogy a vizsgálatok során a vezetőség egyetlen tagját sem marasztalták el. Szempontként szerepelt továbbá, hogy megmaradjon a’ jogfolytonosság, s hogy ne lazuljanak az autógyárhoz kötődő szálak. A tagságnak azonban más véleménye volt, mint a jelölő bizottságnak. B. Varga Sándor, az egyesület pénztárosa például — akinek szintén megromlott-a kapcsolata az elnökkel — közfelkiáltással került fel a listára. Az elnöki posztra újrajelölt Szabó Árpád viszont nem kaphatta meg a szükséges szavazatokat. A hosszadalmas, többször újrakezdett, közbekiabálásokkal tarkított voksolás majdnem botrányba fulladt. Sokan elhagyták a termet, ezért időnként nem lehetett tudni: tulajdonképpen hányán szavaznak a jelöltekre. A végeredmény a jelenlevő tagság akaratát tükrözte: új ember, Völgyi József lett az elnök, Kokics Mátyás és Kuczor Ottó a két helyettese. A titkár Holocsi József, a pénztáros B. Varga Sándor maradt. Muszáj volt szólni Végezetül Tóth Andrásnak, az egyesület egyik tagjának felszólalását idézzük: — Nem akartam szólni, de muszáj — mondotta. — Sajnálom és szégyellem, hogy idáig fajultak a dolgok. Csak veszekedtünk, de nem esett szó a lényegről, a horgászásról. A társadalmi munkáról, arról, hogy rendet és tisztaságot kell teremtenünk a tavak partján. És sok sérelem érte az autógyárat is, holott büszkének kellene lennünk arra, hogy ilyen támogatónk van. Lesz tehát dolga az új vezetőségnek. Az én munkámra számíthatnak ... Kövess László Űrlapok és ügyfelek ügyes-bajos dolgait intézve, az ember előbb vagy utóbb szinte minden hivatal lépcsőjét megmássza, s gazdag tapasztalatokat szerez az ügyintézés „hogyanjáról”. Ám ezek nemegyszer vegyes érzelmeket váltanak ki belőlünk, pedig már rég nem élünk a hiszemben, hogy a hivatal kizárólag értünk van. Világos, hogy az OTP-nél, a tanácsoknál a sok száz vagy éppen ezer ügyfél közül csupán egyek vagyunk. Ezért sokszor csak percek juthatnak ránk. Ugyanúgy, mint a körzeti orvosnál. Az persze már egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a percek milyen légkörben telnek el! Vannak olyan ügyfelek, akiknek első szóra kedvesen, gyorsan elintézték ügyeiket, mások viszont magukból kikelve, felszökő vérnyomással küszködve távoznak, mondjuk egy adatlap kitöltése után. A legtöbb esetben rendre- utasítóan hangzik el, fogalmazódik meg velünk szemben egy-cgy hivatal „elvárása’»: „magának kötelessége — hangzik a kioktatás —, hogy gondoskodjon arról az űrlapról, ami ügyének elintézéséhez éppen kell.” Mindezt lehetne persze udvariasan, emberien, hogy hol szerezhető be a kívánt űrlap, s netán abban is segítséget nyújtani, hogyan kell azt kitölteni, nehogy aztán később az egész procedúrát „alaki okokból” meg kelljen ismételni. Apróság? Lehet, de mégis befolyásolja közérzetünket. Még sokszor akkor sem vagyunk megértnek, ha az „asztal másik oldaláról” is dől a panasz: ennyi meg ennyi másolat, kimutatás szükséges. „S nem egyszer, úgy érezzük, szükségtelenül.. .” Értjük, értjük, ez az érem másik oldala. S az is igaz, mi ugyancsak sokszor idegesek, túlérzéke- nyek vagyunk. Talán mégis ésszerűbb, célravezetőbb lenne, ha az illetékes hivatali pártalapszerveze- tek erre az egész ügyre jobban odafigyelnének. Karöltve a munkahelyi vezetőkkel. S tennének azért, hogy dolgozóik hivatásuk magaslatán álljanak. Hiszen emberekkel, esetekkel foglalkoznak, s nem pusztán űrlapokkal, amelyeket az ügyfél így vagy úgy — jószándékúan, legjobb tudása szerint — kitöltött... V. E. Társadalmi összefogással fejlesztik, bővítik Túl az álmodozások korszakán Még vastag hótakaró borította Albertirsa utcáit, házait, még ropogott a hó, a jég a talpunk alatt, így meg sem kíséreltük felkeresni a helyszínt, amelyről ezekben a hetekben sok szó esik a nagyközségi tanácson és a pártbizottságon. A téma látszólag nyárias; az albertirsaiak kincse, hévizük széles körű hasznosításának hogyanját, mikéntjét tárgyalják a település vezetői a tervezőkkel, az illetékes egészségügyi hatóságokkal. meg az anyagi érdekeltséget vállaló helyi és környékbeli gazdasági vezetőkkel. A gyógy- és strandfürdő programja mind konkrétabb tervvé körvonalazódik. Egy emberként Másfél évtizede kezdődött, amikor ivóvízkutatás közben 44 fokos meleg vízre leltek a község határában. Hasznosítani kellene — vetődött fel nyomban a gondolat. Akkor , A Dunakeszi Konzervgyár idén 7500 t°nna gyümöics- * ti befőttet szállít a Szovjetn műszakban készítik a vegyesbeföllel Hőbb eljuttathassák a megrendelök- rátyásné az üvegeket lezáró gépet 's ellenőrzi. azonban más gondok szorítottak, vártak megoldásra. Egy évtized múltán az egyik helyi tsz, a Micsurin üzemi fürdőt alakított ki. Híre ment. másoknak is megengedték a használatát, ivókúrára, fürdés-, re. Futótűzként terjedt: több betegség kúrálására alkalmas az albertirsaiak hévize! Mindössze egy fából ácsolt és fóliával burkolt medence alkotta a gyógyfürdőt. A nagyközség é.s a két helyi közös gazdaság vezetői — a Szabadság Tsz is az ügy mellé állt — érezték, köz- kinccsé kell tenni az egyre nyilvánvalóbban gyógyhatású hévizüket. Álmodoztak gyógy- és strandfürdőről, üdülő- és szabadidős központról, de miből? Ha nem állt volna mel- léiük egy emberként a 11 és fél ezer lélekszámú Albertirsa lakossága, nem lett volna az egészből semmi. Amikor meghirdették a létesítmény tervét, három hónap" alatt gyűlt össze készpénzben másfél millió forint, és ennek többszörösét ajánlották fel társadalmi munkaként Megalapozott terv Két év telt el azóta, s az üzemi strandtól néhány száz méterre, az erdő alján elkészült a körbe kerített, szépen parkosított, tágas területen egy 25x12 méteres gyógymedence, központi fogadóépület öltözőkkel, orvosi szobával és egyéb, kiszolgáló helyiségekkel. Sőt, megnyílt egy maszek vendéglő is. Tavaly augusztus 20-án avatták fel. Mindezek ismertek lehetnek az olvasó előtt, E sorok írója, akit az a megtiszteltetés ért. hogy , már harmadik éve krónikása lehet az albertirsaiak tiszteletet parancsoló egvetakarásának, az áldozatvállaló erőfeszítések láttán olykor elszorult torok- , kai .rótta jegyzetfüzetébe a tényeket, alig fél esztendeje megvalósuló álmokról irt. Most módosítani kénytelen. Albertirsán ugyanis túljutottak az álmodozások korán. Az a részletes rendezési terv, amely 50 hektár területre rajzolja meg a gyógy- és strandfürdő, illetve környékének jövőjét — nagyon is reális, megalapozott koncepció. Előírja a természeti értékek védelmét, a közművek kiépítésének ütemtervét is. Az elkészült tervrajz fölé hajolva így magyarázta Nagy Gábor. a pártbizottság titkára, aki az egyik megszállott szószólója és szervezője a kibontakozó nagyszabású műnek. A terv — amely számol a főváros hasonló intézményeinek tehermentesítésével és a megye idegenforgalmának fellendítésével — a település és a 4-es fő közlekedési út közötti, a 40-es útról két irányból is jói megközelíthető területen, a strand bővíté- s'ével pontosan körülhatárolja a gyógyfőrdőt. A 6—7 hektárnyi park 3500 ember befogadására lesz alkalmas, egy újabb gyógy- és egy 50 méteres úszómedence megépítésével. E körül adnak helyet távolabb a kiszolgáló létesítményeknek, így a parkolóknak is, meg az ifjúsági tábornak, a sportpályának, a kempingnek, a parkerdőnek, s arrább a vállalati, intézményi üdülőknek és a magánnyaralóknak. Előbb a feltételeket A parcellák értékesítését — nagyon helyesen — úgy tervezik, hogy a gyógyfürdő és strand környéke szabadon maradjon, öt év múlva már kiderül, elegendő-e a jelenleg tervezett terület e célra. Ha nem, még mindig átrendezhető. hozzácsatolható az üdülőövezetből. Egyébként van bőven hely. újabb 40 hektárnyi terület simán hozzácsatolható, s még hosszabb távon az Alberti-tó és környéke, meg az úgynevezett ParasztKinek késő, kinek korán Kedvezmény? Büntetés? Manapság lakáshoz jutni sehol nem könnyű feladat. S ha netán valamelyik lakótelepen mégis sikerül, a család _ növekedésének, az anyagi lehetőségek bővülésének arányában igyekeznek a tulajdonosok megszabadulni a panelfalak közül Fárhuzamcs kivitelezés A panellakásokkal bőségesen ellátott Százhalombattán is egyre sürgetőbb volt már. hogy építési lelkek tartós használatba adásával lehetőséget teremtsenek a korszerű, csoportos magánlakás- építésre azoknak, akik azt igényelték. így került sor arra, hogy 1983 decemberében a városi tanács szerződést írjon alá az OTP-vei a parcellázás ügyében. A megállapodás érteimében a du- nafüredi építési területet ivóvíz-, csatorna- és gázvezetékkel, \nllanyhálózattal, szilárd hurkoltú úttal, járdával, valamint csapadékvíz-elveze'ö rendszerrel kell ellátni. A szerződés értelmében a beruházó feladatkörét a városi tanács vállalta magára, s az OTP-vel kötött szerződés hatodik pontjaként beiktattak egy olyan közbevetést, amely eredetileg a jövendő építtetők érdekeit szolgálta volna: E pontban ugyanis a felek megállapodnak abban, hogy az építési telkeket a közművesítés befejezése előtt tartós használatba lehet adni A kedvezmény azonban a felek számára nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kovács Imre például, az elsőként elkészült társasház tulajdonosainak egyike, jelen pillanatban inkább a hátrányait érzi ennek a lehetőségnek. Ha késik az építkezés — Mi a telkek tartós használatba vételekor teljes árat. vagyis közművesített telkekért szőlők dűlői is bevonhatók az idegenforgalmi célú területbe, összesen mintegy 270 hektárnyi határrész. Azért sem siettetik a beépítést, mert előbb meg kell teremteni a feltételeket; ki kell építeni az utakat, a villanyhálózatot és az egyéb közműveket, meg kell felelni a szigorú közegészségügyi előírásoknak. Apropó, előírások. Ezek szigorúak az üdülőtelkek beépítését tekintve is. A részletes rendezési terv ugyanis gondol az esztétikumra. Foglalkozik azzal is, hogy a környezet és maga a látvány is gyógyhatású legyen. Maradjon szabadon a panoráma: a patak. a dombok, a tó, a parkerdő. A távolban látszó házsort zöld függöny, fasor takarja majd el. A beépítésre előírják nemcsak az épületek, hanem még a kerítések formáját is. Hosszú távon Óriási pénzeket feltételeznek a tervek. Az olvasó éppen manapság jogosan kérdezi; mindezt miből? Mindenekelőtt: ezek nem rövid távú tervek. A helyi gazdálkodó egységek és a tanács saját pénzügyi alapja mellett néhány más üzem is vállait anyagi érdekeltséget. Célszerűnek látszik egy gazdasági társulás létrehozása. A tárgyalások előrehaladottak, úgy tűnik, már lehet tőkét képezni a fejlesztésre. A legközelebbi terv: tavasszal a berendezések felújítása és a második medence megépítése. Ehhez intézmények. vállalatok is jelentkeztek társadalmi munkára. (Ennek ellenében jutányosán jutnak telekhez.) A nagyszabású terv, a részletes program előkészítő esztendeje lesz tehát az idei. Egyidejűleg májusban az ORFI felügyeletével hozzákezdenek a helyszínen a gyógyító kísérletekhez, hogy a magas jódtartalma miatt ritka albertirsai hévizet hivatalosán is gyógyvízzé nyilváníthassák. Kádár Edit fizettünk. Igaz, szóban tudomásunkra hozták, hogy csalt az építkezésünkkel párhuzamosan készítik el a közműveket. Az átadási határidő azonban a legutolsóra, a gázvezetékre is tavaly október volt Mi tehát úgy szerveztük aa építkezést, hogy erre az időpontra új otthonunk beköltözhető legyen, s régi szövetkezeti lakásunkat átadhassuk az QTP-nek. Gáznak azonuan a mai napig nyoma sincs, s ha nem tudunk hamarosan az új társasházba költözni, az építési kölcsön és a szőve'Ke- zéti lakás rezsije oivan anyagi terhet jelent, amelyet nem tudunk vállalni. Magyar József, a városi tanács városgazdálkodási osztályvezetője az érem másik oldalát világítja meg. i— Mi azért tettük lehetővé a telkek korábbi tartós használatba vételét, hogy az építtetőknek módja legyen az anyagár-emelkedések előtt beszerezni az építőanyagokat, így olcsóbban, takarékosabban oldhassák meg a társasházak felépítését. S valóban, eredetileg úgy . láttuk, az elmúlt év végére" befejezhetjük a közművesítést. A kivitelezők azonban — s nem hiszem, hogy erre csupán ez az egy példa akadna — egyre- másra csúsztak a határidővel, az időjárás és más indokok miatt késett a közműépítés. Ebben azonban — be kell látni — nem a tanács a hibás. A jóakarat tehát, amely a kelleténél korábban juttatta építési telekhez a százhalom- battaiakat, nem találkozott a kivitelezők támogatásával. Bár az hír járja, ma már mind kevesebb a beruházás, s nő a verseny Ti kivitelezők között. Itt-ott hallani esetekét, amikor a beruházó köt- btrt fizettetett a késedelmes teljesítővel, s mind ritkább az is, hogy aki akar, egy-egy munkához nem talál kivitelezőt. Arra nézvést sem találunk sehol írásos állásfoglalást, hogy az építési területre csuDán egymást követően vonulhatnak fel a kivitelezők. Sőt, éppen ellenkezőleg — a megyei tanács építési osztályának véleménye szerint —, minden beruházónak kötelessége lenne a felvonuláshoz a leggazdaságosabb, legésszerűbb megoldást választania. fi jíindilat kevés Ami a tanács és a 72 telek- tuladonos közti áldatlan vitát illeti^ meg kell állapítanunk. talán üdvösebb lett volna, ha a tanács jóindulatához megfelelő szervező- készség, aktivitás és lelkiismeretesség is járul. Nem hárítható ugyanis a kivitelezőkre az a felelősség, hogy tavaly decemberben az Elektromos Művek nem köthette he a lakásokat az elkészült hálózatba, mert a végrehajtó bizottság még nem adott nevet az új utcának. Az 1983- ban parcellázott terület rendezésére, értékesítésére már réges-rég sor került. Egy kis figyelmesség kellett volna csak hozzá, hogy ne az új lakóknak kelljen kérniük utcájuk elnevezését. A jelek szerint a tanács korainak ítéli — így utólag — a telkek tartós használatba adását. Az építtetők viszont későinek a közművek elkészültét. S ha a két fél között az értékelés ilyen viszonylagos, valóban b ölesebb lett volna biztos kiindulási pontot, találni. Vagy betartani — s a kivitelezőkkel is betartatni — az eredeti határidőt, vagy pedig csak a szerződésbe foglaltak szerint, valóban közművesítve átadni az építtetőknek a telkeket. A jelek szerint, a jövőben Százhalombattán ragaszkodni 'og- nak ezekhez az elvekhez. Márványi Agnes *
