Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-03 / 28. szám
4 MVT « Mm; YE! 1986. FEBRUÁR 3., HÉTFŐ Egyé!, aranyom, így vagy te gusztusos! Husi gyerekből elhízott felnőtt Mónika rántott húst eszik a vonaton. Az utazás ugyan háromnegyed óráig se tart és Mónika otthon már bereggeíizelt, de a nagymama csomagjának nem lehet ellenállni. És a nagymama büszke rá, hogy óvodás unokája milyen erős, vaskos gyerek, kedvtelve nézegeti, ahogyan kis bajuszkát rajzol a szája fölé a hússzelet zsírja, s megpaskolgatja a dundi térdeket. — Egyél, aranyom, így vagy te gusztusos! Titokban történt talán? A közgyűlés egyhangúan döntött Társadalmi segítséggel épült vagy korszerűsített, bővített gyermekintézményekről — mindenki örömére — gyakran van módunk tudósítani. Novemberben például legdélibb Duna menti településünkről, Dömsöd- ről jelent meg erről szóló írásunk. (Sőt, korábban a kezdeményezés megszületéséről is hírt adtunk.) Meglepő volt hát a közelmúltban szerkesztőségünkbe érkezett panasz és kérés, nézzünk utána, hogy a de- cemheri fizetésnél milyen alapon vont le minden előzetes bejelentés nélkül a tsz mindenkitől egynapi bért óvodaépítés címén? Nem lepte meg Friss, ropogás Híre van az országban a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalatnak! Szakembereik ugyanis immár egy évtizede az egészséges táplálkozás segítését tűzték zászlajukra, s az elhatározást tettek követték. A dunaharasztigk ma már számos új termékkel jelentkeznek nap mint nap, köztük a búzacsírával és -korpával készült kenyerekkel. Persze, az új mellett jól megfér a hagyományos: a ráckevei üzemben olykor még Kelin József üzemvezető is csatasorba áll (képünkön). Szanatóriumba „Számos törekvés történt a kövérség okainak és patoge- nezisének tisztázására, és ennek során bebizonyosodott, hogy a kórosan elhízottak jelentős része túltáplálás következtében kövér. Irodalmi adatok igazolják, hogy az esetek többségében a kövérség gyermekkorban kezdődik. Bár lehet, hogy a sovány gyerek fel-' nőtt korára elhízik, a kövér gyerekből azonban, ha nem törődünk vele, biztosan kövér felnőtt lesz.” Ezt mondta dr. Bihari Ágnes, a KÖJÁL monori kirendeltségének vezető főorvosa az 1983-ban Cegléden megtartott táplálkozási konferencián. A monoriak mögött akkor már komoly munka állt: 1979-ben kezdték a felmérést, azt követően pedig a gondozási munkát, amely azóta is folyamatos. Az akkori járás területén tizenhatezer 3—18 éves korú gyerek közül 12 ezer 751 adatait dolgozták fel. Hétszázöt gyereket találtak túlsúlyosnak, közülük is mintegy 50 százalék erősen elhízottnak bizonyult. A túlsúlyos gyerekekről készült összesített névsort lebontották községekre, orvosi és védőnői körzetekre. Diétás tanácsadásokat tartottak, névre szóló meghívót kaptak a gyerekek szülei a helyes táplálkozással foglalkozó járási szülői értekezletre, negyven kövér kisgyereknek négyhetes szanatóriumi elhelyezést biztosítottak. Élelmiszer-bemutatóval, uzsonna- és salátakészítési vetélkedővel egybekötött táplálkozási ankétot szerveztek. Indultak a táborok Káptalanfü- reden, Vasadon, Visegrádon, ahol a ducik nem éheztek, ellenben megtanultak helyesen étkezni, remekül érezték magukat, s jó részük 2—4 kilóval könnyebben tért haza. A források A kezdeményező, a KÖJÁL monori kirendeltségének egyik nem titkolt célja az volt, hogy az ilyen jellegű táboroztatás országos üggyé legyen. Sikerült: az idén a SZOT magára vállalta a ducitáborok szervezését. A legközelebbi kőszegi tábor első turnusának „feltöltését” a monori körzet kapta. Tétlenségről azonban továbbra sincs szó. A hangsúly most a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatos szűrővizsgálatokra és gondozásra került. De a túlsúlyos gyerekekre változatlanul figyelnek, ügyelnek. A községek körzeti orvosai, védőnői 1981- ben megkapták az „alapszűrés” szabályait, az útmutatót a gondozáshoz, s ki-ki lelkiismerete és lehetőségei szerint folytatja a munkát. Mert tennivaló még bőségesen akad. — A bajnak sok a forrása — mondja dr. Bihari Ágnes. — Soroljam a példákat? A megrögzött, rossz táplálkozási szokásokon felnőtt korban szinte már egyáltalán nem lehet változtatni, és az útmutatás nem minden gyermekhez ér el. Nemrégiben hívtak éppen e témában előadást tartani a monori gimnáziumba. Kérdeztem: mégis, hol érdemes kezdeni? Azt válaszolták: az alapkérdéseknél. A tananyagban ugyanis a helyes táplálkozásról szó sincs. Nézegetem a hetedikes lányom biológiakönyvét, éppen most tartanak ők is a táplálkozásnál. Rövid ismertetés a vitaminokról, színes képek a teljes értékű táplálkozásról — és ezzel kész. Ezért fordulhat elő, hogy az egyébként igen népszerű és sikeres, a helyi Vöröskereszt által szervezett táplálkozási vetélkedőn az egyik iskolás a kérdésre, hogy miért is olajjal készíti a salátát, azt válaszolja, mert az olajban sok a vitamin... A KÖJÁL monori kirendeltségének egyik vesszőparipája az is — nem ok nélkül —, hogy a Forrás Áruházban, a körzet legnagyobb bevásárlócentrumában hátborzongatóan szegényes a tejtermékek, a mirelit áruk, a kenyerek választéka. Az energiaszegény gyümölcsjoghurtot a vásárló- közönség meg sem ismerheti, kenyérből jó, ha háromfélét lát, s nem ritka, hogy hetekig nincs más a hűtőpultokban, csak zöldborsó. Keresik a választ a miértre — megoldást azonban talán mégsem a Kö- JÁL-tól kellene várni. Diákélelmezés A napokban indul a monori körzetben a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata, utóvizsgálata is, a gyermek- és diák- élelmezés helyzetéről. Nem a pesszimizmus sugallja a megjegyzést: lesz majd miről beszélni a vizsgálatot követő NEB-ülésen. És érdemes is beszélni, tenni — hogy a gusztusos, duci Mónikákból és Pistikékből ne legyen nehezen mozgó, betegségekkel küzdő, kövér felnőtt. Koblencz Zsuzsa Az előzményekről ismét Dömsödön beszélgettünk, elsőként Sáfrán Józseffel, a Dózsa Tsz elnökével. Tájékoztattuk a bejelentésről. Nem lepte meg. — Tudunk róla, hogy néhány alkalmazottunk szóvá tette a levonást, annak ellenére, hogy sem a bérezésben, sem a kedvezményekben vagy a segítségben nem teszünk különbséget tag és alkalmazott között. Az óvodai elhelyezésnél sem nézzük, hogy tag vagy alkalmazott gyerekéről van szó. Csak azt nem értem, miért a szerkesztőséghez fordultak, miért nem egyenesen hozzánk. Visszafizettük volna a pénzüket, mert egykét forinton igazán nem múlik. így is többe került az átépítés, mint amennyire előzetesen számoltunk. Az egynapi bérekből ötszázegynéhányezer forint gyűlt össze. Azon felül a szocialista brigádok kommunista műszakokat vállaltak, részt vettek az építkezésen. Így jött össze a 600 ezer forint. Az átépítés, a felújítás viszont egymillió 800 ezer forintot emésztett fel. Igaz, nagyon szép, kényelmes gyermekintézményt nyertünk itt, a leginkább fejlődő, terjeszkedő dabi részen. Innen is látszik — mutatta az ablakon át a magas, füstölgő kéményű épületet a távolban a tsz elnöke. A tavalyi zárszámadó közgyűlésen került szóba a döm- södi óvodások egy részének mostoha, szűkös helyzete, amelyen átépítéssel változtatni lehetne. Nem maradt el a reagálás: egy felszólaló javasolta az egynapi munkabér felajánlását. Többen támogatták — köztük olyan öregek, akiknek már az unokái is kikerültek az óvodás korból —, végül ellenszavazat nélkül hozta meg a mindenki számára kőtelező döntését a közgyűlés. így a termelőszövetkezet magára vállalta az átépítés minden gondját. Kilencszáz tag és 1500 alkalmazott képviseletében mintegy ezren voltak jelen e közgyűlésen, a határozatról az azt követő munkahelyi tanácskozásokon is volt szó. Aztán egész nyáron át folyt az építkezés a szocialista brigádok közreműködésével... Elképzelhető, hogy mindez olyan titokban zajlott, hogy akadhatott akárcsak egy ember is, aki nem tudta, min dolgoznak körülötte a többiek? Ők a leghangosabbak Túlságosan azért ne csodálkozzunk. Vannak sajnos nem kevesen, akik csak a saját érdekükben érzékenyek, csak akkor hajlandók tudomásul venni, hogy közösségben élnek, dolgoznak, ha nekik maguknak van szükségük annak a kollektívának a segítségére. De akkor aztán nagyon! ök a leghangosabbak, a legkisebb vélt vagy valódi sérelem háttérbe szorulása esetén. — Nemegyszer volt alkalmam meggyőződni, milyen lelkesen dolgoznak a társadalmi munkás építők — mondta a tanács vb-titkára, dr. Pápai Éva. — Igazán szorult helyzetben jött a segítség. Az országos tendenciával ellentétben, Dömsödön nem csökkent a születések száma. Iskoláink, óvodáink telítettek, nem számolunk változással. Az oktatás öt helyen folyik, óvodánk pedig három van. Az új, amely 1975-ben szintén a tsz segítségével épült. (Ugyan kihez fordulhatnánk, amikor más üzem, gazdálkodj szerv nincs a községben?) Aztán az úgynevezett régi, amely korszerűtlen és zsúfolt volt, meg a dabi, amelyiket most átépítettek. Az ottani pedagóguslakás megüresedésével nyílt erre lehetőség. A bővítés szerepelt a most zárult ötéves tervünk célkitűzései között is, de nem jutott rá pénz. S nem jut a következő években sem, mert most a fő feladat egy olyan nyolc tantermes iskola építése, amely közművelődési célokat is szolgál majd. Mert művelődési házunk sincs; ösz- szedőlt az az épület, amelyet korábban annak neveztünk. Nem az újjávarázsolt, hanem a régi óvodába kísért el dr. Pápai Éva, hogy érzékeltesse, mit jelent a kicsinyeknek a Dózsa Tsz által nyújtott újabb segítség. Az egykori Hajós-kastély intézői lakásának öreg falai között 100 gyerekkel foglalkoztak a dabi intézmény átépítése előtt. Most a felével. Még szerencse! Mindenre van helyünk, megszűnt a zsúfoltság és fűteni is jobban tudunk. Minőségi fejlődést jelentett számunkra itt is, ott is, hogy azóta úgy foglalkozhatunk a gyerekekkel, ahogy ilyen korban kell — tájékoztatott Földi Lászlóné vezetőhelyettes óvónő, míg végigjártuk a minden szükségessel barátságosan berendezett szobákat. A délutáni lefekvéshez is önfeledt hancúrozással készülődő szép, egészséges lurkókban gyönyörködő tekintet azonban óhatatlanul megakad a termeken körbefutó lambériák fölé is felkúszó nedves foltokon. Ezeken semmiféle díszítő erőlködés, otthonosságra törekvés nem'tud változtatni. A jó fűtés inkább, ezért fontos a termek előtti hosszú üvegezett folyosó fűtése. Most már azt is lehet, minthogy megszűnt ruhatár, öltöző lenni. A két óvodában öt gyerek- csoport alkalmasabb elhelyezésén. megfelelő testi, szellemi gondozásán változtatott az, ami fölött ez a vihar kerekedett. Milyen szerencse, hogy dömsödi dózsások többségében az előzmények miatt kerekedett vihar! Kádár Edit Együtt sikerül Alakulóban a végső határok CSEND VAN és hideg. A fia tál okait még reggel elvitte a IIÉV a városba, ahol késő délutánig olajszagú műhelyekben és zsúfolt irodákban dolgoznak. Az öregek behúzódnak a meleg szobába, a gyerekek kiszabadulva az órák fogságából, önfeledten kergetőznek tíz percig áz iskolaudvaron. Ricsajuk az egyetlen, amely meg,hasítja délelőttönként a dunaharaszti csendet. A tanács bejáratánál spárgára függesztett tábla hirdeti: ma nincs félfogadás. Igaz, a figyelmeztetést senki nem veszi komolyan, akinek dolga van, hamar bent terem az előtérben. Elég megbiccenteni egy kicsit a fejünket, s máris a tábla túloldalán vagyunk. Az elnökasszony, Németh Jánosné egyedül fogad irodájában. — Nyolc esztendeje, 1978-ban költöztünk a férjemmel Dunaharasztiba — meséli —. Ö főmérnökként, én kutató- mérnökként dolgoztam a Sütőipari Vállalatnál, illetve a kutatóintézetben. A tanácstagságot, majd az elnökséget, mit tagadjam, azért vállaltam el, mert nem tetszett a község. Amilyen szépek, karbantartottak voltak a porták, a kerítésen belüli magánterület, olyan rendezetlennek tűnt a település egésze. Azt tudtam, hogy számíthatok a lakosság segítségére, munkájára. Nem is csalódtam. Dunaharaszti sajátos település. Nyugaton a Duna, délen a Duna—Tisza-csatorna, keleten Alsónémedi szab határt a terjeszkedésnek. Északon az épülő MO körgyűrű teszi majd teljessé határait. Az adott területen kell tehát kulturált élet- körülményeket biztosítaniuk húszezer embernek, s az újonnan érkezőknek. A nagyközség lakosainak száma ugyanis még mindig emelkedik. Áldás és gond is egyszerre a jó közlekedési kapcsolat Budapesttel, hiszen ez teszi vonzóvá a betelepülőknek Dunaharasztit. A hetvenes évek elejétől dinamikusan növekvő lakossági szám és a karnyújtásnyira lévő fővárosi színvonal nem kis fejlesztési feszültséget okoz a községben, magyarázza Németh Jánosné. — Itt van például a villanyhálózat. Egyes helyeken, a külső Határ út mentén, MÁV-alsó telepen — ez utóbbi egyébként vegyes beépítésű terület — gyertyával és petróleumlámpával világítanak. Csak valamivel jobb a helyzet a község belterületén, hiszen itt a hálózat 35 százaléka elavult. Rendkívül súlyos gondokat okoz a belvízhelyzet, különösen a ligeti részen, amely Dunaharaszti legújabb, legsűrűbben lakott negyede. Az emésztök egyre kevésbé felelnek meg funkciójuknak, mindenképpen csatornázni kellene. Ez itt ötezer családot érint. A község egész területén kiépítendő csatornahálózat egyébként 520 millió forintba kerülne. MEGOLDÁSRA VÁRÖ feladatok és pénz. Ez utóbbit azonban szűkén mérik a nyolcvanas évek. Igaz, a dunaha- rasztiak sem lesik ölbe tett kezekkel gondjaik csodálatos megoldódását. A nélkülözhetetlen tennivalók listáján munkájuk nyomán ma már néhány szorító gonddal kevesebb található. Társadalmi munkában építenek például járdát, amelyből 1983-tól 47 kilométernyi készült el. Bővül, színvonalasabbá válik a kereskedelmi ellátás is. Idén például 800—1000 négyzetméter alapterületű új ABC építését kezdd meg a Ceglédi Kiskereskedelmi Vállalat. Saját erőből bővítették a körzeti orvosi rendelőt, most gyógyszertár készül öt új szolgálati lakással. A szülők segítségével felújították a 2. számú általános iskolát, sőt a VI. ötéves terv első felében új, nyolctantermes iskola is épült. — Tagadhatatlanok a fejlődés eredményei — kommentálja a felsorolást Németh Jánosné. — Néha talán türelmetlen vagyok, de hát valamennyi kollégámmal együtt azt szeret-\ nénk, ha az emberek jól éreznék magukat Dunaharasztiban. Ezért dolgoznak ök is, mi is. Együtt remélhetőleg sikerül megoldanunk a gondokat. H. J. Gombó Pál: Ifjévnapi virágok A zt olvasom az egyik napilapban, hogy Angelika nap lévén, nekik angyalfűt (Angelica archangelica) illik ajándékozni. Szép gondolat! Ajándékozzunk a Ró- zsikáknak rózsákat, az Ibolyáknak ibolyát, az Arankáknak arankát, ami ugyan fojtogató gyomnövény, de a neve stílszerűen szép. A Georginák georginát kapjanak, ugyanis ez a hivatalos neve a dáliáknak, a Lillák lilla akácot kapjanak, vagy lilla orgonát, az íriszek íriszt, a Hajnalkák hajnalkát. A legkönnyebb ügy a Flórák ellátása lenne, virágoktól búzacsokorig, sőt útilapucsomóig bármi megteszi, de már Jácint nevű férfitársainknak kizárólag jácint jár, Virágnak viszont csakis kimondottan virág. Hanem az elv szerintem nem állhatna meg a növényviliágnál. Tekláktól ne sajnáljuk a strassz bizsukat, ha vért izzadunk is, vásároljunk Gyöngyvér névnapjára gyöngyöt. Aztán a külföldi valuták sem megvetendők! Márkoknak márkát, Ferenceknek frankot, Dollyknak dollárt. Megy az, ha nagyon az illemhez akarjuk magunkat tartani, legföljebb a törvénykönyvhöz nem tartjuk magunkat, avagy hamis valutát sóznak ránk, de ez célzásnak is vehető, hogy a megünnepeltnek kedvesen kívánjuk tudtára adni: te kis hamis! Egyébként sok szép névnapot olcsón is megúszhatunk. Elláknak elég a burgonya zsákban, az állatkereskedésben viszonylag olcsó a Mátyásnak kijáró mátyásmadár, a Salamonoknak, igaz, pecsétgyűrűt kéne venni, viszont a Jánosoknak csupán jánoskenyeret, a Szilviáknak szilvát, illetve annak novemberben nem lévén szezonja, szilvakompótot, a Kamilláknak meg egy zacskóval, ha nincs cseppekben, üvegben. Szinte hagyományosan járunk el, ha Veronikáknak és Magdolnáknak zsebkendőt nyújtunk át, negyedtucat szinte elegáns. Igazi gondot inkább a Leók jelentenek, mert oroszlán alig akad a piacon, Jónások esetében ugyanez a helyzet a vízilovakkal, a Farkasokra nézve sem bizonyos, hogy a megajándékozottaknak nem oko- zunk-e gondot, ám a farkaskutya is megteszi, csak ne nevezzük német juhásznak. Igaz, sok fáradságot okoz majd augusztus 10-én beszerezni a lőrinci dinnyét, de beszéljük rá Lőrinceinket, hogy hagyják állni egy-két hétig, majd beleáll a Lőrinc. Hanem van ennek az egész elméleti konstrukciónak egy Achilles-sarka (Achilles napra, november 2-re ajánlom!), az ugyanis, hogy ma már a névnap nem holmi belsősé- ges magánügy, hanem kollektív összetartozásunk magasztos jelképe. Az egész vállalatnál mindenki ünnepli Angelicát, és tessék csak elképzelni, hogy erre a napra hogyan ugranak majd meg az angyalfűcsokrok árai a vi- rágkereskedelemben! Hiszen ha mondjuk Mária napot írnak a naptárba, amúgyis a máriaüveget mellőzve virágot vesznek a kollégák, kolléganők, kétszeresre-háromszorosra felemelt áron. Ilyen alapon akár Áron napját is ünnepelhetnénk. De megveszik, megvásárolják, mert Mária adott nekem Erzsébet napra, Ignác napra, s ha nem is vagyunk egy család, mégis társadalmi egységként, egy család módjára dolgozunk, veszekszünk, össze- és visszaműködünk egymással. Ki ismeri a másik születésnapjának dátumát? A névnap viszont benne van a naptárban, és mi egy testvéri társadalom vagyunk ... ... És itt helyezkedik el, továbbá, a kérdés másik Achilles-sarka, mert szemben a mitológiával, ennek az ügynek két sérülékeny sarka van. Ugyanis jobb névnapokon — illem ide, illem oda — leggyakoribb virág az, ami alkoholtartalmú. Ezerjó, nemcsak Móroknak, Black and White, Unicum, Whisl^. A névnapok italozó napok, kollektívánk nagyobb dicsőségére, ami illik az az, hogy ne dolgozzunk, hanem ünnepeljünk. Én veszek neked, te veszel nekem, mi veszünk neked, ti vesztek nekem, megisszuk együtt, szép ünnep, jó ünnep, fene a dolgunkat, a kocsit otthagyjuk a hivatal előtt, gyalog tántorgunk haza, ha útközben el nem kap a rendőr, aki a névnap tiszteletére elvonókúrára kényszerít, reggel számlával keltenek. Az ünnepelt Anikó viszont jégre teszi a virágokat, csak két napig tartson el, jó lesz az Olgáknak, ha négy napot kiáll, tíz-húsz Máriát viszonozhatunk velük, csak vigyáznia kell, hogy a csokrot ne ugyanaz kapja, aki adta. N em állhatom meg, hogy destruktív magánvéleményemnek hangot ne adjak. Szerintem jó lenne, ha túltengő kollektivitásunkat a munka közös élményében fejtenénk ki, a névnap pedig, miként a születésnap, maradna a család és a baráti kör ügye. A szív küldi szívnek szívesen esti ösz- szejöveteleken zajolnék, a casus bibendi ne tartozzék a munkahely szabályai közé, hiszen nincs is benne a kollektív szerződésben. Viszont a nyereségrészesedés benne van, lepjük meg egymást névnapokon is azzal, hogy növeljük a nyereséget. Már elnézést, ha részint közgazdasági agitátornak, részint antialkoholista propagandistának tűnnék, de arra gondolok, hogy Szilárd nap is van, s ha szilárdabban állunk a lábunkon, könnyebb lesz az ország jellegét Győző napon meghatározni. Szerintem ez illik.
