Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

1986. FEBRUÄR 3.. HÉTFŐ 5 A nagy folyókat kis patakok táplálják Kapcsolataink erősödő szálai Nagy B. István kiállítása ' Kritikus festői víziók Vácott a Madách Imre Művelődési Központban február S-tg tekinthető meg Nagy B. István Munkácsy-dljas festőművész kiállítása, amely az alkotónak az elmúlt öt évben készült munkáit mutatja be. A művész karikaturisztikus hangvétellel láttatja festményein a társadalmi típu­sokat, helyzeteket. Viscgrádon Folytatják a vár rekonstrukcióját Folytatódik a visegrádi vár rekonstrukciója. Az Állami Tervbizottság a hetedik öt­éves tervidőszakra 39 millió forint támogatást hagyott jóvá a munkálatok finanszírozásá­ra, s ezt a helyi tanács, illetve a Pilisi Parkerdő Gazdaság to­vábbi 10 millió forinttal egé­szíti ki. Ily módon felgyorsulhat a már korábban megkezdett, de a szűkös anyagi lehetőségek miatt csak vontatott helyreál­lítás. A nagyszabású munkát az Országos Műemléki Felügyelő­ség készíti elő. A program szerint mindenekelőtt a már- már életveszélyes, omladozó falrészeket erősítik meg. Nem a bontás, hanem a statikai megerősítés a cél, hogy a nagy múltú nemzeti érték mi­nél eredetibb állapotban ma­radjon fenn. Az idei munka az alsóvári déli kapu alapjainak megerő­sítésével kezdődik. Szinte méterenként más-más megol­dással, vaspántokkal, műemlé­ki tégla beépítésével, a kö­penyfalak közötti elkorro- deált részek betonfeltöltésével állítják helyre az eredeti ál­lapotot. Később a Fellegvár rekonst­rukcióját gyorsítják meg és a királynői palota további rom­lásának meggátlása is az ez évi tervek között szerepel. Itt a díszerkélyt is rendbe hoz­zák. Árnyaltan és sokoldalúan Nemes eredetileg bevezető tanulmánynak szánta írását, amely Kun Béla összegyűjtött írásait mutatta volna be, de aztán a rövid, átfogó életrajz helyett mindinkább kikereke­dett egy átfogó életmű, amely sok mindent tisztáz, állást fog­lal több kérdésben, amelyet korábban tévesen ítéltek meg, vagy elnagyoltan rajzoltak meg. Nemes Dezső bevezetőjében ismerteti Kun Béla politikai pályáját a Tanácsköztársaság előtti években. Kun Béla Er­délyben nevelkedett, már ko­rán bekapcsolódott a szociál­demokrata mozgalomba. s s fiatalon, mindössze 27 éve­sen az erdélyi szocialista munkásmozgalom egyik elis­mert vezetője lett. Rendkívül nagy ambícióval vetette bele magát a politikai életbe, na­gyon világosan látta az akko­ri gazdasági, politikai helyze­tet, bírálta a szociáldemokra­ta jobboldalt, s rajongott a né­met marxista tudományért és irodalomért. Ezután a szerző azt írja le, hogyan lett Kun Béla a nem­zetközi forradalmi mozgalom kiemelkedő személyisége, a magyarországi forradalom vezéralakja. Rendkívüli ha­tással volt rá ' a szovjetek megalakulása, Lenin tevé­kenysége, s maga is szemé­lyes kapcsolatba került Lenin­nel és a bolsevik párt más vezetőivel. Tanulmányozta a bolsevik párt tevékenységét, már mint tapasztalt bolsevik tért haza Magyarországra, előtte azonban kint. Oroszor­szágban megírta a Mit akar­Palota a főváros szívében, a Semmelweis utcában: a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. Naponta igen sokan megfordulnak az épületben, kialakult a törzsközönsége, vannak rendszeresen betérő vendégei, s olyanok is, aki­ket az érdeklődés és a kí­váncsiság először csalogat be a nagy kapun, egy-egy kiállí­tásra, bemutatóra. Könyvtá­rának népes az olvasótábora, szépirodalmi művek gazdag tára áll rendelkezésükre és társadalompolitikai, valamint tudományos-műszaki könyvtár is működik. Megyei ízelítő is A ház vendégei gyakorta a Pest megyei MSZBT-tag- csoportok, A legutóbbi ren­dezvénysorra, a Józsefvárosi napokra is érkeztek Pest me­gyei érdeklődők. Ennek egyik oka, hogy ennek az ipari ke­rületnek az üzemeiben, gyá­raiban sok, nap mint nap a peremközségekből ingázó dol­gozik. A másik, hogy a vál­lalatoknak gyáregységük, tele­pük, részlegük van a megye valamelyik településén, s ily módon ugyancsak közvetlen a munkakapcsolat. Exportál termékeiből a Szovjetunióba a Taurus, a Ganz-MÁVAG, a Május 1. Ruhagyár és a Minő Cipőgyár. A Fűrész-, Lemez­es Hordóipari Vállalat hor­dóiban sok hektoliter bor utazik Ceglédről szovjet meg­rendelésre a határ felé. nak a kommunisták? című brosúráját, amely rendkívül nagy visszhangot váltott ki. Nem véletlen, hogy amikor hazatért, ő lett a magyaror­szági forradalmi mozgalom vezéralakja. Nemes Dezső nagyon árnyal­tan és sokoldalúan ismerteti az akkori időket, a különbö­ző csoportokat és Kun Béla szerepét, majd rátér a Ta­nácsköztársaság elemzésére, s benne Kun Béla szerepére. Részletesen leírja, hogy mi­ként egyesült a két párt, ho­gyan alakult meg a Tanács- köztársaság. és mit tett Kun Béla a pártegység megterem­téséért. Kun Béla szerepe nagyon vitatott. Sokan az ő tévedései­nek tudják be a Tanácsköz­társaság bukását. Nemes De­zső ebben a dologban is igyekszik tiszta vizet önteni a pohárba, kimutatni, hogy milyen társadalmi, hatalmi és nemzetközi viszonyok ját­szottak közre a Magyar Ta­nácsköztársaság leverésében, és megrajzolja Kun Béla te­vékenységét ezekben az idők­ben. A korba ágyazva Megmutatja, hogy az ak­kori viszonyok között nem tehetett mást, mint védelmez­te a magyar érdekeket, s igye­kezett megszervezni a Ta­nácsköztársaság megvédését. Hogy közben hibákat is kö­vetett el, azt Nemes részlete­sen kimutatja. Például a két párt egyesülésekor Kun Béla azt gondolta; ténylegesen megteremtődött a pártegység. Ezt Leninhez írt levelében részletesen ki is fejtette, ami­A kapcsolatokról fotós-gra- fikonos reprezentatív tablóki­állításon tudhatott meg sok mindent a Józsefvárosi napok közönsége. A Szovjet Kultú­ra és Tudomány Házának földszintje és emeleti folyo­sója, bemutatóterme figye­lemkeltő látványt kínált. S bár a főváros VIII. kerületé­nek bemutatkozásáról volt szó, kicsit ízelítőt adott ma­gáról Pest megye is. Találkozók sora — Fényes példája a népek barátságának egy ilyen ren­dezvénysor — summázta a sajtót tájékoztatva Anatolij Bormotov, a ház direktora. — A barátság a politikai tevé­kenység egységét is kifejezi, és tulajdonképp ezekből a mindennapi dolgokból tevődik össze. A kiállítást lírai hangvéte­lű mondattal értékelte: — A nagy folyókat kis pa­takok táplálják. Kell a sok kis patak, szükség van a bé­kés, az egységet erősítő kap­csolatokra. Kis patak volt tehát jelké­pesen a Józsefvárosi napok alkalmával a propagandisták találkozója az SZKP XXVII. kongresszusának tiszteletére, patak cseppje az orosz nyelv- és irodalomtanárok tapaszta­latcseréje, a szovjet és ma­gyar nők hangulatos baráti találkozója a Vörös Szegfű barátsági klubban. Ezen a rendezvényen a Május 1. Ru­kor azt írta neki: „a jobbol­dali elemek kiszorultak a pártból, és a régi szakszerve­zeti bürokráciát fokozatosan megrostáljuk.” Téves volt ez a megállapítása, mert a jobb­oldali elemek nem szorultak ki a pártból, bent maradtak és meglapultak. Kunnak kisebb szerepe volt a tanácskormány gazdaságpo­litikájának kialakításában. Helyesen ítélte meg egyéb­ként az agrárkérdést abban, hogy a földesúri birtokokat megváltás nélkül ki kell sa­játítani, és a földeket hasz­nálatba át kell adni a pa­rasztoknak, tévedett viszont a földosztás kérdésében; ellenez­te a földek parasztok közötti felosztását, s ennek nem kis része volt abban, hogy a pa­rasztok közömbösek maradtak a Tanácsköztársaság nem egy intézkedése iránt. Ugyanis, ha a Tanácsköztársaság a földe­ket a parasztok tulajdonába adja, akkor azok életük árán is megvédték volna azt. A Tanácsköztársaság utáni tevékenységét is részletesen elemzi és kimutatja, hogy Kun Béla milyen szerepet játszott a frakcióharcokban és a KMP stratégiájának kidol­gozásában. Helye a történelemben Végül megrajzolja Kun Bé­la helyét a történelemben. Megállapítja, hogy Kun Béla egész munkásságával, forra­dalmi tetteivel a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom­nak általános elismerést nyert nagy alakja. 1918—1919-es magyarországi tevékenységé­vel, a proletárhatalom vezér­alakjaként végzett munkájá­val a magyar nép egyik leg­nagyobb személyiségévé lett. Tévedéseit nem tagadva, de megvédve az indokolatlan és ellenséges támadásoktól, ame­lyekben, mint minden nagy forradalmárnak, neki is bő­ven volt része, nagy forradal­mi tettek véghezvivőjeként tiszteljük. Ennek jegyében kell ápolnunk emlékét — ál­lapítja meg Nemes Dezső könyve befejező részében. Gáli Sándor hagyár és a Minőségi Cipő­gyár tartott szemet gyönyör­ködtető divatbemutatót. Az MSZBT-tagcsoportok aktíva­ülésein, baráti találkozóin sok szó esett a további együtt­működésről, a gazdasági és kulturális kapcsolatok kiszé­lesítéséről. Úttörők voltak a vendégei a Tábortűz klubnak, a ház Ifjúsági Békeklubja fó­rumot rendezett, szerte a ke­rületben kultúrműsorokra, sporteseményekre került sor. Pest megye településeiről is sok vendége volt a hét ünne­pélyes záróprogramjának, amelyen a szovjet déli had­seregcsoport művészegyüttese lépett fel — régi ismerősök, nemegyszer szerepeltek jelen­tős megyei ünnepségeken. Tagjaik között mindig sok az elismert, számon tartott mű­vész. Rangos alkotások Józsefváros bemutatkozása igen jól sikerült, a tervek szerint követi majd a fővá­ros más kerülete is. Ám ösz- szefoglalva az értékes ese­ménysort, emlékezzünk meg arról az igen értékes kiállí­tásról is, amelyet a közönség a Fehér teremben láthatott. Józsefváros művésznegyedé­nek, a Százados úti művész­telepnek a lakói, a kerület­ben élő alkotók mutatkoztak be festményeikkel, szobraik­kal, érmeikkel, kisplasztikáik­kal. Ott volt Mihály Gábor Fla­menco szobra, a nőalakokból fonódott táncos kompozíció. A művész egyik friss alkotá­sa egyébként Cegléden a tornacsarnok előtt köszönti kis ideje a látogatókat. S csak néhányat még, külön ér­tékelés nélkül az alkotók névsorából, hiszen mindany- nyian igényes műveiket küld­ték erre a bemutatkozásra. Szalai Zoltán, Tóth B. László, Bikácsi Daniela, Gábor Má­ria, Moldován István festmé­nyei, Ispánki József plakett­jei, Kákonyi István négy év­szakot ábrázoló réz dombor­műve, Kamotsay István, Sza­bó Iván, Gömbös László, Szlávics László, Búza Barna, Gádor Magda, Herczeg Klára szobrai, Búza Mária térplasz­tikája, valamennyiük alkotá­saival egyetemben a hét rang­ját emelte a szovjet techni­ka és kultúra budapesti pa­lotájában. E. K. Családi kör. Abban a nagy megújulási folyamatban, amely mostanság hazai televí­ziózásunkat jellemzi, úgy lát­szik, egyelőre a formai válto­zás dominál. Itt van például a Jogi esetek esete! Ha vala­mi már régen megérett a tel­jes retusálásra, akkor az nem más, mint a korábban oly nép­szerű, ám már jó ideje kiful­ladni látszó paragrafusmagya- rázósdi. De hát ennek az egy példa egy indoklás felépítésű szerkezetén sem módosítottak, csupán csak az történt, hogy most hol az esti híradó után, hol meg az előtt tűnik fel dr. Erőss Pál és kis csapata. Nincs ez másként a Csalá­di körrel sem! Kelemen End- réék sorozata szinte tételesen a fenti receptet követi, vagy­is ha alkalomadtán felbukkan, pontosan tudhatjuk, mi vár ránk: egy hosszadalmas, dra­matizált élethelyzet, jelenetek­be sulykolt karaktervázlat, majd utána egy röpke minő­sítés — jó esetben dr. Ransch- burg Jenő, kevésbé jó esetben más szakember szájából. Hogy mennyire érdektelen­né vált már ez a formáció, arra jó bizonysággal szolgált a szóban forgó sorozat leg­utóbbi adása, benne azzal a Nem illusztráció A technika túlzott kultuszá­nak, az érzelmek elgépiesedé- sének, az elidegenedésnek ve­szélyeit egyre jobban éreztető korunkban a különféle emberi megnyilatkozások általános tendenciájává vált a társada­lom jelenségeinek bírálata. Nagy B. István képein a kri­tikus alapállásnak igazi faj­súlya van; a problémák meg­közelítésének esztétikai köze­géül választott irónia, karikí- rozó ábrázolásmód nem a meg­szokássá, automatikussá vált kritika szempontjai, gyakorla­ta szerint jelentkezik. Az al­kotó bíráló eszközeiben nin­csenek közhelyszerű elemek. Megnyilatkozása félreérthetet­lenül a festőművészé. Gon­dolatainak, érzéseinek festői eszközökkel való megjelenítése szükségszerűnek mutatkozik. A mű nem csupán illusztrációja az alkotó belső világnak, ha­nem egy öntörvényű egész, amelyben a festői elemek sa­ját értékükkel vannak jelen. Nagy B. István művei nem reális látványt örökítenek meg, hanem az alkotó tapasztalatai­ból táplálkozó víziókat. A fes­tői víziók egyes elemeit a lát­ványhűség kritériumai szerint jeleníti meg a művész. Ám a motívumok kapcsolatai, a kép­tér tördelése, az ábrázoláshoz használt festői eszközök ter­mészete mégis egy fantaszti­kus világot eredményez, mely­nek szereplői jól ismertek a befogadó számára, noha nem azonosíthatók konkrét szemé­lyekkel. Nagy B. István — képeinek éppen e tartalmi sajátossága miatt — érzékenyen ügyel ar­ra, hogy a kép és a valóság között egy fizikailag is érzé­kelhető ütközőzónát teremt­sen. Ezt szolgálja egyes mű­veken a fokozottan mélyített képtér, amelybe szinte besé­tál a befogadó, hogy a fest­mény jeleneteivel találkozzon. A bársony felületek funkciója is az, hogy a valóság köze­gétől elhatárolja a művet, az újrateremtett valóságot. Bársonykeret Ezzel a határozott elkülöní­téssel feszültséget teremt az alkotó. Fokozza ezt a hangú­kedve ellenére nyugdíjba kül­dött könyvelővel. Klisét köve­tett klisé, kiszámítható fordu­latot holtbiztosán megtippel­hető kanyarodás. A tanulság­nak pedig patyolatfehéren és hollófeketén kellett kiderülnie: panzionált állapotában is tel­jes ember maradhat mindenki, csak keresse meg az elfoglalt­ságok közül a neki legmegfe­lelőbbet. József Attilával szól­va: Ne hagyd el magad, öre­gem .., Hát ez így kevés is volt, kevés is maradt. És bizonyá­ra elégtelennek fog mutatkoz­ni ez a hervata.g szorgalma- tosság a jövőben is, ha nem ötlenek ki valami sziporká- zóbb keretet, s bele izgalma­sabb tartalmat azok, akiknek az a dolguk. Amilyen hatal­mas apparátussal — már-már egy filmhez illő felhajtással — készül egy-egy ilyen fami­liáris tanmese, olyannyira esedékes, hogy értelme is le­gyen a mozgósításnak. Ablak. Hogy a Szabadság téri intézményt újabban bát­ran nevezhetjük a szolgálta­tás telekommunikációs bázi­sának, az tulajdonképpen az Ablak című, újabban már minden pénteken jelentkező hatvan percnek köszönhető. latot a képtér feltördelése sza­bályos darabokra. E szabályos formák illeszkedésével azon­ban nem feltétlenül illeszked­nek a motívumok darabjai is. A kis képtáblák a bársony­kerethez minden esetben sza­bálytalanul, aszimmetrikusan kapcsolódnak. A képek terét a nagy, sza­bad felületeken Ids csomó­pontokból kiinduló feszültség jellemzi. Az alkotásokon meg­jelenő szabad felületek a vo­nalak, foltok, színharmóniák játékával különleges minőségű esztétikai élményt nyújtanak. Ezeknek a harmonikusan, szé­pen megmunkált képrészek­nek egymással való szabály­talan kapcsolata mindig fe­szültséget sugároz. Az aszimmetriával való já­ték is jellemzője annak a mű­vészi magatartásnak, amely a jelenségek kritikus ábrázolá­sában azok tagadását is meg­szólaltatja. A képek hangulata, világa azonban a súlyosnak tűnő té­mák, az általuk kívánt monu­mentális méret és a festői esz­közök által sugárzott feszült­ség ellenére sem tragikus. Mert a művek belső törvényszerű­ségei, arányrendszere a motí­vumok, a formák, a festői je­lek szükségszerű kapcsolatán alapul. Szelíd humor Ez a szükségszerűség csak annak az alkotónak a művei­ben jelentkezhet, aki nemcsak uralja a festészet eszközeit, hanem könnyedén is bánik azokkal. Így lehet jellemzője Nagy B. István képeinek a szelíd, visszafogott humor. A játékosság azért nem el­sősorban a téma kezeléséből adódik, hanem a festői eszkö­zöknek a képen jelentkező sa­játos viszonyából. Mert nem­csak egy figura mozdulata, arckifejezése lehet a humor forrása, hanem például a gon­dosan alakított bársonyfelüle­tet pajkosan átszelő színes sáv is. Nagy B. István képei nem­csak a befogadók lelkiismere­téhez szólnak, hanem a sze­mükhöz, egész érzelemvilá­gukhoz is. Ez az elevenben és elevenen pergő magazin adta a példát mindazoknak az egyéb mű­sortípusoknak, amelyek már szinte elárasztják a képer­nyőt, s játsszák el a hívjon, felelünk társasjátékot. A néző mi egyebet tehet, mint hogy mostanság ezekbe a kínálatokba kapcsolódik be­le; vagy úgy, hogy csak nézi a stúdióbeszélgetéseket, vagy úgy, hogy bátorságot merít­vén oda is csönget egy s más ügy kapcsán. Nyilván az albertirsaiak is így cselekedtek, amikor az Ablak egyik stábja az iskola­körzetesítések lelki és fizikai kínjait kezdte feszegetni. E te­lepülés határában is megszen­vedik ezt a programot nagyon sokan. S hiába akarnak a maguk erejéből mikrobuszt járatni, ennek üzemben tartá­sát nem szabályozzák — ma­gyarán: tiltják — az érvény­ben levő jogszabályok. Majd, esetleg, netalán egy bérelt társasgépkocsi hozhatja, vihe­ti a kicsiket azon a hol sár­ba, hol homokba fúló úton. Hogy ilyen esetekben miért nem lehet felülbírálni a pa­ragrafusokat és lehetővé tenni az öntevékeny fuvarozást — fel nem fogható... Akácz László Valósághű kép egy forradalmárról Kun Béla politikai életútjáról Kun Béla körűi sok a találgatás, sok a félreértés, személyisége vitá­kat kavart, sokféleképpen ítélték meg. Egyet azonban senki nem kér­dőjelezett meg: jelentős személyisége volt a Magyar Tanácsköztár­saságnak. Mostanában felgyorsultak a vele kapcsolatos megítélések, viták, személyiségének meghatározása, politikai életútjának megrajzo­lása. Februárban lesz ugyanis születésének századik évfordulója. Idő­szerű tehát annak a könyvnek az ismertetése, amelyet Nemes Dezső írt, és amelyet a Kossuth Kiadó nemrégen jelentetett meg. Ez a ta­nulmány ugyanis Nemes Dezső posztumusz müve. Már súlyos bete­gen írta, de a tanulmánykötet megírásával hozzá akart járulni Kun Béla igazi politikai életútjának kialakításához. A kötethez Milei György írt bevezetőt, amelyben méltatja Nemes Dezső vállalkozását, akinek lehetősége volt figyelemmel kísérni Kun Béla életútját, s aki maga is cselekvő részese volt ennek a korszaknak, s mint történész­nek, politikusnak. Kun Béla harcostársának módja volt rá, hogy iga- zabb, valósághű képet rajzoljon erről az emberről, aki részt vett a a szovjet-oroszországi polgárháborúban, s aki vezetője volt százezer­nyi magyar internacionalistának, s egyik megalapítója a magyar kom­munista mozgalomnak és vezéralakja a Magyar Tanácsköztársaság­nak. Bakonyvári M. Ágnes Tv-pigy1l~öbmÍ

Next

/
Thumbnails
Contents