Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

An a vei 198«. FEBRUAR 20., CSÜTÖRTÖK s Bátor kísérlet a laktanyában Önként vállalt katonás fegyelem a munkásőröknél Ingázás tele szatyrokkal ABC az indulatok kereszttüzében Bora adta Ahasár hírnevét, a Pest megyei munkásőrök százai mégsem az erjesztett szőlőlé miatt keresték fel az elmúlt hetekben ezt a hegyek lábánál fekvő községet. Ugyanis az országban eddig példa nélkül álló kísérlet résztvevőiként az abasári Tán­csics Mihály laktanya üres ka­tonai körleteiben — teljes ön­ellátásra berendezkedve — teljesítették alapkiképzési és továbbképzési feladataikat. E kezdeményezés tapaszta­latait megkülönböztetett fi­gyelemmel kísérte a Munkás­őrség Országos Parancsnoksá­ga is. Felkereste a Pest megyei acélszürke egyenruhásokat Borbély Sándor országos pa­rancsnok és megállapította: „Itt komoly, fegyelmezett munka folyik”. Csodát művelt Mintha csak előre megbe­széltük volna a találkozót, dr. Balogh Pállal, a megyei pártbizottság titkárával, egy­szerre érkeztünk a kiképzés utolsó napján a laktanya por­tájára. Macii János ezredpa­rancsnok irodájában dr. Var­sányi György, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka be­vezetőként azt mondja: január 28-án, amikor a már három éve nem használt hatalmas termeket végigjárta, csak kép­zelőerejének megfeszítésével tudta elfogadni a feltételezést, hogy itt öt nap múlva kultu­rált körülmények várják a munkásőröket. Ám Horváth Rezső, a me­gyei parancsnok gazdálkodó helyettese és húsz munkásőr egy hét alatt valósággal cso­dát művelt: tiszta, olajkály­hákkal bemelegített hálóter­mek, meleg víz és okkal di­csért táplálék várta a három­száz embert. Igaz, tette hoz­zá a megyei parancsnok, az utóbbiért Szentirmai Oszkámé nyugdíjas konyhavezetőt, száz­halombattai munkásőrt illeti a dicséret, hiszen az ő vezényle­tével készül a menü, amit a laktanyában lévő kiskatonák olykor követendő példaként emlegetnek saját szakácsaik előtt. Bejártuk a körleteket, s a rend és a tisztaság mindenütt azt tanúsította, hogy itt ön­ként vállalt, katonás fegyelem uralkodik. A váci egység pa­rancsnoka, Mlatilik György az első itt töltött éjszaka után észrevette, hogy néhány em­bere „lazára akarja venni a figurát”, öt perc múlva fris­sen borotválton jelentkeztek nálam! — mondta nekik. A parancs végrehajtása után már nem volt gond, minden­— élete eseményeit mintegy dióhéjba préselve —, egész regény bontakozott ki előt­tünk. A szálak áz első világ­háborúig vezetnek, az apa, az egykori kecskeméti cipész­mester révén, aki megelégel­ve az öldöklést a lövészár­kokban, a forradalmáért küz­dő orosz nép mellett folytat­ta a harcot. Volt is elege ezért később itthon. A máso­dik világháború ismét szov­jet egyenruhában találja, mi­ve! az első adandó alkalom­mal átszökött a fronton. Pél­dáját fia is követte, a 2. ukrán front 46. hadseregében harcolta végig a háborút. Hazatérése után folytatta — annak idején — megkez­dett géplakatos tanulmányait, egészen fél esztendeig. A párt hívására önként jelentkezett a határőrségbe, katonának. S mint jelenlegi rangja igazolja, hű maradt ehhez a választott hivatáshoz. Közben .még egy­szer — az ellenforradalom alatt — fogott fegyvert, új­ból szovjet egyenruhában, hazájáért, a munkáshatalo­mért, mindazért, amire tette életét. Elmélyülten hallgatom az élő történelmet. Eszembe jut: ki is lehetne méltóbb nála annál, hogy viselje e megtisz­telő címet: Szimferopol dísz­polgára. Mielőtt kimonda­nám, kapom a választ: a krimi Andrej Ignatyejevics ki értett a szóból. A tisztasá­gi versenyben éppen a váci egység lett a győztes; hálóter­müket ugyanis saját készítésű, ötletes fali dekorációikkal annyira barátságossá tették, hogy a többi kollektíva egyik nap sem kapott annyi pontot az értékelő bizottságtól, mint ők. Bartal László századpa­rancsnok, a hernádi Március 15. Tsz üzemmérnöke körsé­tánk során barátságosan fi­gyelmeztet: a tantermek, a fo­lyosók s a többi közhasznála­tú helyiségek tisztaságán ne csodálkozzunk, hisz az ellátó személyzetet a dabasi munkás­őrök adják Balázs Pál egy­ségparancsnok-helyettes irá­nyításával. A tornateremben huszonhét munkásőr terepszínű öltözék­ben a közelharc fogásait gya­korolja. Détári Sándor, a ceg­lédi egység parancsnokának a sokoldalúságáról ismert he­lyettese vezényel, s a munkás­őrök itt azt mutatják be, hogy a szúró- és ütőeszközökkel tá­madókat miképpen lehet ár­talmatlanná tenni. Nagy Már­ta váci testnevelő tanárnő egy nagyon erősnek látszó legényt karcsavarással a levegőbe emel és úgy odateremt a parkettá­hoz, hogy arra gondolok: jaj lesz annak a garázda huligán­nak, akit ez a munkásőrnő il­ledelmes viselkedésre ösztö­nöz. Géczy Jánostól, a megyei parancsnokság kiképzési alosz­tályvezetőjétől tudom meg, hogy alak itt most gyakorol­nak, azok otthon egységük munkásőreit képezik majd ki az önvédelmi harc fogásaira. Rövid idő alatt Körsétánkat félbeszakítjuk, hogy mi is meghallgathassuk dr. Balogh Pál munkásőrök számára tartott előadását. Az ENSZ jubileumi közgyűlésé­ről, a fővárosunkban rende­zett európai kulturális fó­rumról, s belpolitikánk idő­szerű kérdéseiről elmondott gondolataiból a munkásőröket láthatóan azok ragadták meg leginkább, amelyek a konkrét példák erejével bizonyították: erősíteni kell társadalmunk­ban az állampolgári és a gaz­dálkodási fegyelmet. A kiadós ebéd után Vár­nagy Attila, a gödöllői egység parancsnoka hatvannégy mun­kásőr véleményét összegezi, ugyanis a zászlóaljából két turnusban ennyien vettek részt az alap- és továbbképzésben. Mint mondja: ilyen nagy tö­meg még sohasem teljesítette ennyire rövid idő alatt az éves kiképzési tervben előírt I feladatokat. Ezen kívül azt is Kovtunnak az érdeme biztos, aki részt vett Kecskemét fel­szabadításában. Öt avatta a megyeszékhely díszpolgárrá előbb, a Bács-Kiskun megye és a Krím között negyedszá­zada élő testvéri kapcsolatok jegyében. S a krímiek úgy gondolták, egykori bajtársu­kat találták meg Katona Gyu­lában.' Szimferopolban tehát ott­honosan mozog • kecskeméti polgártársunk. Büszke arra, hogy szovjet barátai tisztelet­tel emlékeznek egykori politi­kai harcostársukra, Kun Bé­lára, ápolják emlékét. Kato­na Gyula segít nekik ebben. Ügy is, hogy a hazai iroda­lomban föilelhető dokumentu­mokat a rendelkezésükre bo­csátja, de más módon is. Hogyan ? Szem előtt tartva, hogy Kun Béla hajdan a párt képviselőjeként volt jelen a Komszomol Központi Bizott­ságában, minden lehetőséget megragad, hogy tovább épít­se a testvérkapcsolatokat a krími és a Bács megyei fia­talok között. flítandvén hogy azt a for­radalmi eszmét, amit Lenin követőjeként Kun Béla is képviselt — itthon s a nem­zetközi munkásmozgalomban — az ifjúság viszi tovább, folytatójaként mindannak, ami mi voltunk s vagyunk. Bálint Ibolya nagyon fontosnak tartja, hogy a megye egymástól nagy tá­volságban dolgozó egységei és munkásőrei között új barátsá­guk szövődtek. A közös tábo­rozás elmélyítette az együvé tartozás érzését. A sok jó tapasztalat végig­hallgatása után azt kérdeztük dr. Varsányi György megyei parancsnoktól, hogy mi adta az ötletet ehhez a próbálko­záshoz. Teherbírás, felkészültség — Ebben az évben Pest megyében lesz az országos pa­rancsnoki szemle, s miután felmértük az erre való felké­szülésből adódó feladatainkat, rá kellett jönnünk, hogy most nem dolgozhatunk az eddig megszokott módon — fejtegeti a parancsnok. — Ugyanis ha az alap- és továbbképzést 80—100 fős csoportokban tel­jesítettük volna, ahogy eddig tettük, akkor hónapokat kel­lett volna ezzel tölteni. Évin Sándor honvéd vezérőrnagy segítségével kaptunk itt a laktanyában ilyen nagy lét­számú csoportnak elhelyezési lehetőséget, fgy most elmond­hatom: a többi megyében még csak tervezik a kiképzési fel­adatokat, mi viszont azok vég­rehajtását már be is fejeztük. Nagy fegyelmet követeltünk, a foglalkozások idején és a sza­bad időt is megfelelő tarta­lommal töltöttük ki, s öröm­mel állapíthatom meg, hogy a több mint hatszáz emberből egyetlen rendbontó sem akadt. A hivatásos állomány teher­bírása, felkészültsége is nagy­szerűen kiállta a próbát. Kovács János, a megyei pa­rancsnok helyettese még hoz­záteszi: az egységparancsno­koknak és az egységtörzsek­nek az évzáró—évnyitó egv- séggyűlésekre való felkészülés mellett kellett megtervezniük, előkészíteniük az itt tartott foglalkozásokat. S hogy egy ilyen tennivalókban bővelkedő időszakban nagyszerűen vé­gezték el a koncentrált kikép­zéssel járó munkát is, azért külön elismerés illeti meg őket. Végül álljon itt dr. Balogh Pálnak, a megyei pártbizottság titkárának a rövid értékelése is: szakszerűen és hatékonyan dolgoztak munkásőreink; me­gyei parancsnokságunk bátor kezdeményezését az eredmé­nyek minden tekintetben iga­zolják. Halásztelek egyetlen ABC­áruházát a lakótelep mellett a Nyugat-Pest Megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat működteti. Adottságai — nagysága, felszereltsége, központi fekvése — alkalmas­sá tennék, hogy a lakosság elégedetten szóljon róla. Még­sem így van. Éppen ellenke­zőleg: a bolt tevékenysége az indulatok középpontjában áll. A reklamációk magasra törő hulláma arra késztette a he­lyi politikai és társadalmi szerveket, hogy a Halásztelki Általános Művelődési Köz­ponttal karöltve kereskedelmi fórumot hívjon össze az ABC-bolt ügyében. Sajnos az összejövetel inkább afféle szelepnek bizonyult, mert az elhangzott kifogásoknak nem sok foganatja lett. Nézzük, mi a legfőbb pa­nasz az üzlettel kapcsolat­ban? — Lehetetlen nyitva tartá­si ideje van a Kisgyár utcai üzletnek — mondja a hely­béli Nagy Gábor. — Hétfőn például zárva van, a többi napon reggel fél héttől fél háromig tartanak nyitva, szombaton pedig fél egy'g. Igaz, pénteken ötig vásárol­hatunk, „de akárhogy nézem, a hét nagyobbik részében nem számíthat a boltra az, aki nem nyugdíjas vagy más okból otthon tartózkodó... *— De ha nyitva van, sem mindig sikerül megvenni, amit akarunk — vág közben indulatosan egy íiatalasz- szony. — Sokszor már kettő­kor nincs tej, a felvágottak­ból minimális a választék, és az sem ritka, hogy szom­baton már tíz órakor hiába keressük a tejfölt. Kevés a dolgozó — Mindamellett a legfőbb baj az alkalmatlan nyitva tartás — fűzi hozzá Kovács László, a művelődési központ igazgatója, a fórum egyik szervezője. — Az a határozott véleményem, hogy a vállalat­nak ki kell törnie a „rövid a nyitva tartás, mert kevés a dolgozó, mert kevés a pénz, mert kicsi a forgalom, hisz rövid a nyitva tartás ..bű­vös köréből. — Mi, laikusok úgy látjuk — veszi át a szót Soós Zol­tán. hogy isteni beavatkozás­ra, de még központi segítség­re sem igen számíthat a NYÉK, tehát nekik kell vala­mit kitalálni, hogy valami­képpen vonzóbb legyen ez a halásztelki bolt. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a két műszak növelné az üzlet és így a cég nyereségét is, ami alapot képezhetne a dogozók jobb bérezésére. Nézzük, mit mond a másik érdekelt fél, az ABC-t fenn­tartó vállalat illetékese. — Higgye el, nyomasztó gond ez számunkra — fog mondandójába Borzovay Gá­bor megbízott igazgató. — Bár hozzáteszem, hogy korántsem az egyedüli ilyen a működési területünkön. Ez persze nem vigasz a halásztelkieknek — jól tudom. Hányatott sorsú ez a 205. számú egység, annyi bizonyos. Az évek során több vezető váltotta egymást, közü­lük volt, akinek mi mondtunk búcsút, minthogy tekintélyes leltárhiányt hozott össze. Rop­pant nehéz embereket találni, legyen szó üzletvezetőről vagy eladóról. Sirámnak hat, de na­gyon kemény valóság, hogy az agglomerációból szinte elszív­ja a munkaerőt a főváros. Ami nem is csoda. Elég a kereske­dőnek Csepelig beutazni, hogy magasabb átlagjövedelmet kapjon ugyanazért a mun­káért és két esztendő után évente ötezer forintot vihes­sen haza hűségpénzként. — önöknél mennyi az éves keresetszínvonal? Veszik a kalapjukat — Tavaly szép emelést sike­rült elérnünk — 7,5 százalé­kot —, így az átlagos jövede­lem 63 800 forint. Természete­sen ebben benne van a veze­tők nyolcezer körüli keresete és a szakképzetlen kezdőké is, ami ennek körülbelül a har­mada. Mindezt azonban ke­vésnek tartja sok emberünk, s a legkisebb, számára ked­vezőtlen változásra azzal rea­gál, hogy veszi a kalapját és odébbáll. Tegyük hozzá, si­kerrel. Tárt karokkal és vastagabb borítékkal várják őket általában. — De térjünk vissza Ha­lásztelekre — folytatja a vá­laszadást Dobó Ferenc mun­kaügyi osztályvezető, aki azon a bizonyos fórumon is jelen volt. — Ott is és a tanácsnál is elmondtuk, elmondjuk, hogy mi legalább annyira szeretnénk mindennap és két műszakban üzemeltetni ezt a korszerű boltot, mint a vásárlók. Egész egyszerűen azonban nincs kivel. A keres­kedelmi fórumon ígéretet tet­tünk a nyújtott nyitva tartás­ra, ez még tavaly év végén történt, de betartani nem si­került a szavunkat. Mégpe­dig azért, mert az akkori ve­zető és négy munkatársa nem vállalta mindezt túlórá­ban. Az alapbérük ezerforin­tos megemelésével lettek vol­na hajlandók ráhúzni a mun­kaidejükre háromszor két órát egy héten. Képtelenség — egyedül ezt felelhettük, mire ők felmondtak. Ott álltunk tehetetlenül, már-már azt kockáztatva, le kell húznunk a rólót. Jelent­kezett viszont egy agilis, ter­vekkel teli fiatalember, azt hittük, a leendő vezető. Ami­kor a papírok aláírására sor került volna, meggondolta magát. Ismét patthelyzet. Szerencsére fogta az S. O. S. jelzésünket egy régi, n’ár nyugdíjas dolgozónk, aki azonban csak azzal a feltétel­lel tett eleget kérésünknek, hogy időlegesen viszi a bol­tot, már csak azért is, mert Pestről jár be hosszú utazás­sal. Tehát továbbra is keres­sük a vállalkozó vezetőjelöl­tet, az elárusítókat, mert be­lőlük is hiányzik a mostani tízhez még legalább négy. Akkor semmi akadálya nem lenne a két műszaknak. A kevesebb is megteszi? — Olyan megoldás nem képzelhető el, hogy osztott munkaidőben dolgozzon a bolt gárdája? Így a jelen­legi létszám is elegendő lenne és az ingázók is nyitott ajtót találnának. — Elvileg ennek semmi akadálya — fejtegeti a meg­bízott igazgató. — Van is er­re példa nálunk, igaz, szer­ződéses egységekben. Itt azonban kerek perec elzárkóz­tak az alkalmazottak, akik vagy nem helybéliek, vagy asszonyok, akik bölcsődébe, óvodába, egyáltalán haza ro­hannak a munka végeztével. A kör bezárult. Rossz a la­kosoknak, hogy a nap — szá­mukra — holt részében fo­gad csupán az ABC-áruház, és egyáltalán nem jó a vál­lalatnak sem a mostani hely­zet. Munkaadók, de a feltéte­leket, úgy tűnik, nem ők diktálják és nem Is látják egyelőre ebből a kiutat. Két­ségtelenül nem túl széles az a mesgye, amelyen a gazdál­kodóknak, a szabályozás bójái között egyensúlyozni kell. Mindez azonban cseppet sem érdekli azt a halásztelki vá­sárlót, akinek karját napon­ta nehéz szatyrok húzzák ha­zafelé a tömött járműveken. Gyógyírt kitalálni mi nem tudhatunk. Mindenesetre úgy gondoljuk, a kereskedelmi vállalatok, a kereskedelem­ben dolgozók boldogulásának a mainál sokkal inkább kéne attól függeni, hogy milyen mértékben felel meg szolgál­tatásuk a vevők igényeinek, akikért ők vannak. És nem fordítva. Szlgethi Teréz Cseri Sándor TORTEN Látoga Választás. *jl<» Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bi tßö. zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, kétnapos látogatást tett Borsod megyében. Kedden Le- ninvárosban a Tiszai Vegyi Kombinátot kereste fel, majd a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság tolcsvai üzemét. Szerdán, Borsod megyei tartózkodásának második napján a Politikai Bi­zottság tagja Miskolcon a Lenin Kohászati Műveket tekintet­te meg. Ezután a megye nagyüzemeinek párt- és gazdasági ve­zetőivel tanácskozott a kohászat helyzetéről és a fejlesztési el­képzelésekről. A Központi Bizottság titkára délután a Borsod megyei pártbizottság székhazában pártmunkások és vállalati vezetők részvételével konzultáció keretében válaszolt gazda­ságpolitikai kérdéseikre. Ülést tartott tegnap az MSZMP Érd Vá­rosi Bizottsága. Méray Tibornak, a pártbi­zottság első titkárának javaslatára a testület — a megürese­dett helyekre — tagjai sorába kooptálta Hatvani Istvánnét, Farkas Attilát és Mészáros Lászlót: Dr. Balogh Pál, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára ismertette a megyei párt­végrehajtóbizottság állásfoglalását, melynek alapján a testület Hatvani Istvánnét — az Érdi Városi Tanács művelődési osz­tályának volt vezetőjét — a városi párt-végrehajtóbizottság tagjává és a pártbizottság titkárává választotta. A Hazafias Népfront kör­nyezetvédelmi bizottsága szerdán a mozgalom székházában alakuló ülést tartott. Az első összejövetelen környezetvédelmi szakemberek, tudósok, ipari és mezőgazdasági vezetők, valamint a társadalmi szervezetek képviselői megvitatták a környezet savasodásával összefüggő gondokat és ennek hatását az élővilágra. Nemzetiségi kultúra. tiségi tanácsa. A magyarországi nemzetiségek anyanyelvi mű­velődésére, kulturális hagyományaik ápolására tavaly életre hívott testület plenáris ülésén Eperjessy Ernőnek, a Művelődé­si Minisztérium önálló nemzetiségi osztálya helyettes vezetőjé. nek a nemzetiségi közművelődés fejlődéséről és a TIT ezzel kapcsolatos időszerű feladatairól tartott előadását vitatták meg. Vízmérő javítóbázis A vízveszteség csökkentése a népgazdaságnak és a fogyasztó­nak egyaránt érdeke, ezért fontos, hogy pontosan üzemelő víz­mérők legyenek forgalomban. Ennek érdekében hozták létre a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat ipari szolgáltató üzemében a vízmérők javítóbázisát, hogy az ipari, lakótelepi és háztartási vízmérők felújítását és hitelesíté­sét elvégezze. Képünkön: Oroszi Petemé és Holma Györgyné a vízmérőkre felhelyezik a plombákat

Next

/
Thumbnails
Contents