Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-19 / 42. szám

PEST meg r 1986. FEBRUÁR 19., SZERDA Ki javítja meg a villanybojlert? Egy szolgáltatás röntgenképe Mitl Attiláné a munkalapok szerint adja ki a raktári alkatré­szeket Panaszra könnyebben nyí­lik a szánk, mint a dicséretre. Ami van, ami kapható, az természetes. A hiányt pótol­ni akarjuk, kérjük, követel­jük. Érthető emberi dolgok. A tanárnő például azt veti a szememre Vácott, hogy az újságból ugyan azt olvashat­ja: amióta a Gelka helyett az ELAK cím került a táblára, gyorsabban dolgoznak a mű­szerészek, s alig hivatkoznak alkatrészhiányra. A valóság azonban más, mert íme: el­romlott a villanybojler, s hiá­ba rendelték meg a javítá­sát, egy hét óta senki sem néz feléjük. Még nyereséges Valóban nem könnyű ma ilyesfajta szolgáltatásokra vállalkozni — mondja Kiss Ernő, az elektroakusztikai ta­nácsi kisvállalat igazgatója a váci székiházban. ,, — Megszűnt a támogatás, saját lábakon kell megállni* s ha ez nem sikerül, jön a miniszteri biztos. Köszöni szé­pen, nem nyúl a zsebébe a vállalatot fenntartó tanács, mert nincs miből helyrebil­lenteni a mérleget. Az elmúlt években csak azok a vállala­tok tudtak ezen a területen megmaradni, akiknek volt miből befektetniük nagyobb alkatrészkészletek összegyűjté­sére. A harmadik éve működő ELAK a mindössze 36 tagú főállású szakmunkásgárdájá­val s az esti órákban dolgo­zó mellékállásúakkal megle­hetősen sok állampolgárt tesz szurkolójává azért, hogy a helyzete szilárd legyen. Mű­ködési területe Pest megye északi vidékein Bernecebará- titól Vácon és Dunakeszin át Fótig terjed, de Nógrád me­gye közeli falvaiba is kijár­nak a szerelők. A több lábon állást láttuk biztonságosnak — mondja az igazgató. Szol­gáltatásaink körébe tartozik a tv, rádió, a háztartási gé­pek, központi tévéantennák javítása, középületeken és magánházakon egyaránt. Üj szolgáltatásunk a biztonsági riasztóberendezések szerelése, ami iránt nagy kereslet vár­ható. Az eddig Dunakeszin működő mintabolt, ahol az Orion és az Ikladi Ipari Mű- szergyár termékeihez árusíta­nak alkatrészeket, most Vá­cott nyílt meg. Itt lehetőség van arra is, hogy a bemuta­tott fűnyíróikat, villanymoto­rokat, kerti gépeket megren­delésre szállítsák. Négyszeres készlet A profil kialakult. A mér­leget készítő számviteli szak­emberek egyelőre nein nyilat­koznak. Jobb lesz, ha a vég­legesen összeadott számok beszélnek majd a tavalyi eredményről. Az viszont már közismert, hogy amíg az 1982- es évet 6,5 millió forintos ár­bevétellel zárták, addig a tavalyi a duplája volt. A lét­szám továbbra is szilárd, mert a szakmára jellemző hi­vatalosan alacsony kereset a múlté, a kollégák átlag 7—8 ezer forintot kapnak boríték­jukban havonta. Kollár József műszerész , a vákuumszivattyúval próbálja ki a javított hűtőgépet. (Han- csovszki János felvételei) A nyereség? Biztos, hogy lesz, s ez is a több lábon ál­lás eredménye. A számítások majd kimutatják a pontos összeget. Azt viszont már most is lehet tudni, hogy az 1984. évit nem érik el, mert közben növekedtek a költsé­gek. — Van aki dicsér, van aki elmarasztal érte — hangoztat­ja az igazgató —, hogy a rak­tárkészletünk négyszeres, mert van, amit csak évente egyszer lehet kapni, mást meg nyáron kell beszerezni, noha télen szükséges. — Mi a helyzet a villany- bojlerek javításával? — Egy ideig újakat is áru­sítottunk, hogy a tönkrement régi helyett kaphasson, aki­nek szüksége van rá.. A Haj­dúsági Iparművek termékei­hez nehéz beszerezni az al­katrészeket, mert az új gé­peken kívül ők mást nem gyártanak. A megrendelések többsége a váciaktól érkezik. A duna­keszi kirendeltségnek nagy a konkurenciája, kevésbé gazdaságos, mert ott több ha­sonló profilú vállalkozó és kisiparos is jelen van. Még jó, hogy az itt dolgozó lét­számot könnyen, gyorsan át lehet csoportosítani oda, aho­vá kell. Nem panaszkodna az igazgató, s kollégái sem bán­nák, ha Szobtól felfelé, az Ipoly menti területeken más cég jelenne meg. Váctól ugyanis ez a vidék olyan tá­volságra van, hogy a heten­ként egyszer induló túrajára­tok kiadásait — melyek fel­adata a helyszíni javítás, a nagyobb munkát igénylő gé­pek beszállítása — vállalati támogatásból kell fedezni. Óhatatlanul felmerül hát a kérdés: nem lenne jobb ott egy kisebb egységet működ­tetni, akár alvállalkozóként is? Nagy távolságok — Megpróbáltuk — hangzik a válasz. — Az Ipoly-völgye Termelőszövetkezet alkalma­zott egy műszerészt. Másfél évig tartott a vállalkozás. A térségben nincsenek felkészült szakemberek. Tegyük hozzá az igazgató szavaihoz, hogy az itt műkö­dő Kemencei Vegyesipari Szö­vetkezet is Vácott nyitott ki- rendeltséget. Szobtól, Ipoly- damásdon. Lelkesen, Vámos- mikolán, Kemencén át a me­gyehatárig tehát roppané- kony a szolgáltatás, mert ami nem gazdaságos, azt előbb- utóbb felszámolják a vállala­tok. Nem árt erre időben gondolni. A szolgáltatásra ma sem kötelezi senki az ELAK- ot. Kovács T. István Tél végi pihenőben A Magyar Honvé­delmi Szövetség sportrepülőgépei téli pihenőjüket töltik a hangárok­ban. Ez az idő persze nem ha­szontalan, mert a szerelők átvizsgál­ják, „ízekre” sze­dik a tavalyi sike­rek fő részeseit. Képünk: a buda­örsi szerelők már az utolsó simításo­kat Végzik a tava­szi versenyekre váró gépeken. Automatizálás az ipari ágazatban Vállalkozó szakszövetkezetiek Nyolc-tíz másodpercenként kerül ki a szerszámokból egy- egy műanyag flakon, ame­lyekbe majd a különböző koz­metikai készítmények, ve­gyiáruk kerülnek. Több szín­ben készülnek a tetszetős do­bozkák a tahitótfalui Kék Du­na Szakszövetkezet üzemében. A nemrég megtartott zár­számadáson egyidejűleg a szakszövetkezet megalakulá­sának negyedszázados jubi­leumát is ünnepelték. Fazekas Istvánná éppen a Bánfi-hajszesz barna dobo­zait készíti a gépen. — Miként vélekedik az el­múlt esztendő gazdálkodásá­ról? Megtalálja a számítását a szövetkezetben? — kérde­zem. — Jól gazdálkodtak a szö­vetkezet vezetői. Egész évben folyamatos volt a munkánk, csaknem tíz százalékkal nö­vekedett a jövedelmünk is. Mi leginkább ebből tudjuk lemérni a gazdálkodás ered­ményét. Dolgoztunk, minden lehetőséget megragadtunk, mert folyton mennek felfelé az árak. Erősen idekötöttük magunkat a faluhoz, nekünk itt adják a kenyeret. Tizen­nyolc éve vagyok már én is aíkalmazottia a szövetkezet­nek. Csomagolóanyagok — Kilenc üzeme van az ipari főágazatnak — tájékoz­tat Patzek Tibor, a főágazat Lassú munkához idő kell A határidők is áiheiyezhetők A zsámbékiak és a környé­ket gyakran látogatók egy­aránt örültek, amikor megva­lósulásához közeledett az út­korrekció. Hiszen a főváros felől érkező út éles kanyaré­ban, a Pemü zsámbéki gyára előtt sűrűn szirénázott a men­tőautó, sok volt a baleset. In­dokolt volt hát a veszélyes kanyar levágása, hogy új eny­hébb ívű nyomvonalon halad­hasson a forgalom. A résztvevőkkel kötött együttműködési szerződés, a Közúti Igazgatóság 11 millió forintja, a Zsámbéki Medence Tsz és a helyi tanács segítsége azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a 700 méteres út­vonalkorrekció annak rendje, módja szerint, határidőre meg­legyen. Az eredeti, tavaly má­jus 3Ó-i határidő helyett még késő ősszel, sőt tél elején is, a terelőúton közlekedtek a jár­müvek. Amint a különböző fórumo­kon, falugyűléseken szóvá tet­ték a helybeliek, a munka lassúsága nem nyerte meg tet­szésüket. S amikor már a Vo­lán is tiltakozni kezdett az ellen, hogy az alig-alig járha­tó, ráadásul már csúszós tere­lőúton közlekedtesse a járato­kat, végképp betelt a pohár, elfogyott a türelem. Igaz ugyan, hogy az út no­vember 6-tól lett volna ideig­lenesen forgalomba helyezhe­tő. Némi bonyodalmat okozott azonban, hogy a végre új úton közlekedő helyközi autóbusz- járatra az utasok továbbra is a régi helyen vártak — mivel az újon nem volt kiépített buszmegálló. Számtalan egyéb hiányosság következtében, vé­gül december 3-ra halasztódott a műszaki átadás megkezdése. A Közúti Igazgatóság szakem­berei, s a többi illetékes több mint két hétig, december 20-ig vizsgálta a 700 méteres út­szakaszt, míg megtalálták a szükséges kompromisszumo­kat, s kicsikarták az ígérete­ket a tavaszi garanciális javí­tásokról a kivitelezőből s jóvá­hagyták az átadást. December végétől tehát — legalábbis hivatalosan — már járható az enyhe ívű új ka­nyar. Igaz, csak tavaszra ké­szül el a buszmegálló, s várni kell az idő enyhüléséig a friss burkolat hibáinak javításával is. A minőségi hiányosságok­nak köszönhető, hogy a kivi­telező, a Pest megyej KÉV, a szokásos két év helyett öt évig köteles szavatolni a minősé­get, javítani a hibákat. S most kivételesen valószínű, még kötbérezési jogával is élni fog a beruházó a vállalattal szem­ben. S hogy mivel igyekszik menteni a Pest megyei KÉV a helyzetet? Természetesen a ki­fogásolható minőségű alap­anyagokra, az időjárási vi­szontagságokra és emberi ha­nyagságokra hivatkozik. Igaz, a főépítésvezető kilépett mun­kahelyéről a fegyelmi felelős- ségrevonás elől, ezzel is bizo­nyítva, hogy a hanyagságok­ban nem voltak vétlenek. Nem valószínű azonban, hogy a vál­lalatnál senki nem vette ész­re, a rendszeres határidő-mó­dosításokat, a beruházó minő­ségi kifogásait. Kétségtelen, hogy a KÉV a zsámbéki útvonalkorrekcióval párhuzamosan a 2. számú fő­útvonal építésében is vezető szerepet játszott. Manapság azonban már köztudott, hogy vállalkozni is csak a kapacitás erejéig érdemes. Nem beszélve arról, hogy a zsámbékiak jog­gal érzik méltánytalannak, ha az ő megfizetett hétszáz méte­rüket másodrendűnek tartja a kivitelező a másik megyei megbízó megrendelése mel­lett. ■ A lassú és gyenge minőségű munkára fordított sok idő te­hát, ha mással nem, tanulsá­gokkal szolgált, valamennyi félnek. A KÉV idén már igyekszik pontosabban egyez­tetni a megrendeléseket, s mi­nőségi bérezés szigorú betar­tásáért tesz lépéseket. A zsám­béki tanács azonban a továb­bi megrendeléseihez már más beruházót és más kivitelezőt keres. S ha ez így megy to­vább, a piac törvényei egyszer majd rendet teremtenek. Mr. Ä. helyettes vezetője. — A szö­vetkezet árbevételének csak­nem a harminc százalékátad­ja a melléküzemi tevékeny­ség. A legnagyobb a flakon­üzem, ahol évente 6—800 ton­na polietilén granulátumot és pvc-port dolgozunk fel negy­venféle termék gyártásához. Az itt készült csomagolóanya­gokhoz a fröccsüzemünkben öntik a zárókupakokat, fede­leket. Így készterméket adunk át a megrendelőknek. Általá­ban negyedéves megrendelé­sekre dolgozunk és a kapaci­tásunk már erre az évre szer­ződésekkel lekötött. — A gépeket látva úgy tű­nik. nem hanyagolják el az üzem fejlesztését. — Nyolc esztendővel ez­előtt döntött úgy a szövetke­zet vezetősége, hogy ahol le­het, ott korszerű gépeket ál­lít üzembe. A flakonüzemre például 15 millió forintot köl­töttünk. Az Utóbbi években ugrásszerűen fejlődött a cso­magolástechnika. Megnőtték kedtek az igények a csoma­golóanyagokkal szemben, s ha a piaci pozícióinkat meg akartuk tartani, fejlesztenünk kellett. 1978-ban két automa­ta flakonfúvógépet vásárol­tunk Olaszországból. Terveink között újabb kor­szerű gépek beszerzése szere­pel. Jelenleg a bakelitüzem­ben folytatjuk az automatizá­lást. Egy nagy teljesítményű fröccsöntőgépet várhatóan már az első félévben üzembe helyezzük. Rekordtermés A jó gazdálkodást tükrözik Lázár Antal, a szakszövetke­zet elnökének szavai is: — Mi 3700 hektáron gazdál­kodunk, kedvezőtlen adottsá­gok között, hiszen közismert a sziget rossz talaj- és éghaj­lati adottsága. Szerencsére azok közé a szakszövetkeze­tek közé tartozunk, amelyek az 1985-ös nehéz esztendőben is növelni tudták a nyeresé­güket. Eddigi számításaink szerint a két esztendővel ez­előtti eredményt négy-öt mil­lió forinttal túlhaladjuk. Sikereink okát abban lá­tom, hogy mi a bevált növé­nyeink mellett kitartottunk, s a gazdaságtalanoktól igye­keztünk megszabadulni. Igen jól jövedelmezett a hétszáz hektárnyi területen termesz­tett búza. Hektáronkénti öt­venkét mázsa került a mag­tárakba. Ez elsősorban a jó talajmunkának és az optimá­lis időben kijuttatott műtrá­gyának és növényvédő szerek­nek köszönhető. Rekordter­mést értünk el a másik fő növényünknél, a mustárnál is, hektáronként tizenhat mázsa volt a hozam. A tavalyi ke­mény tél bennünket is rop­pant súlyosan érintett: a negyvenkét hektárnyi szőlő ötvenszázalékos fagykárt szen­vedett. Éreztük azonban az évről évre szigorodó közgaz­dasági feltételeket is. Körül­tekintően. a jövedelmezőséget Sszem előtt tartva fejlesztet­tük a. kiegészítő tevékenysé­get is. Helyi üzemek A jobb eredmények elérése érdekében más területeken is ugyanezt a szigorúságot érvé­nyesítettük intézkedéseinkkel. Például nagyobb önállóságot kaptak a gazdasági egységek. Javult a munkafegyelem. Két év alatt csaknem kétszázan léptek ki a szövetkezetből, tagjaink, alkalmazottaink szá­ma jelenleg négyszázötven. A dolgozókat egyre jobban ér­dekeltté tesszük a termelés­ben, keresetük átlagosan ma már havonta eléri a hatezer forintot. Az adott körülmények között az idén 5—7 százalékkal sze­retnénk növelni árbevételü­ket a szakszövetkezetiek Programjukban újabb üze­mek telepítése szerepel, ennek érdekében már különböző cé­gekkel, köztük a Skálával folynak tárgyalások. Surányi János Az eredmények terjesztése Országos újítási adatbank Az Országos Találmányi Hi­vatal az idén több új módszert vezet be az újítók és feltalá­lók eredményeinek szélesebb körű elterjesztésére. Arra tö­rekszik, hogy mindinkább megszüntesse a vállalatok kö­zötti elszigeteltséget, és ezzel népgazdasági szinten elősegít­se a műszaki haladást. Szinte általános jelenség, hogy az egyes vállalatoknál kidolgozott és a gyakorlatban sikeresen bevezetett újítások­ról más vállalatok nem tud­nak, s pénzt, időt, energiát fektetnek be, hogy hasonló új megoldásokra jussanak. Az Országos Találmányi Hi­vatal a vállalatok eddiginél lényegesen jobb informálására még ebben az eszendőben or­szágos újítási adatbankot hoz létre. A több tízezer újítás legfontosabb adatainak orszá­gos összegyűjtését már meg­kezdték. Felhívták a vállala­tok figyelmét, hogy a más vál­lalatoknak átadni kívánt újí­tásaik jegyzékét juttassák el a Találmányi Hivatalba. Az újítások leírása mellett azt is nyilvántartják majd, hogy milyen területeken hasznosít­hatók az új módszerek. Az adatbank koordinálja majd az ágazatok újítási gyűjtemé­nyét is. Az idei első félévben az OTH megalakítja az újítási szakér­tői testületet is, amelyhez az újítók, illetve a vállalatok olyan szakkérdésekkel fordul­hatnak, amelyekkel eddig a bí­róságok foglalkoztak. A szak­értői testület létrehozásával azt szeretnék elérni, hogy az újítók és a vállalatok közötti pereket megelőzzék, azokat a minimálisra szorítsák vissza. A sznkértők például azt is se­gítenek eldönteni, hogy mi­ként lehet kimutatni az újítás hasznát, és javaslatot tesznek az újítás díjazására is.

Next

/
Thumbnails
Contents