Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-19 / 42. szám

Ta!állín7n Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára 1 UiUinU£Ua kedden találkozott Karim Mrouéval, a Libanoni KP KB főtitkárhelyettesével, aki a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága meghívására tartózko­dik hazánkban. Véleményt cseréltek a közel-keleti térség helyzetéről, a libanoni belső fejleményekről, s áttekintették a két párt kapcsolatait, az együttműködés fejlesztésének le­hetőségeit. A Bentavölgye Tsz húsüzemében Hegedűs Géza kalauzolja vendégeket Mendele Ferenc értékeink megőrzéséről beszél a Politikai Bi- ■ zottság tagjának. (Erdősi Ágnes felvételei) Pártközi kapcsolatok. Gyenes Andrásnak, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottsága elnökének vezetésével a Német Kommu­nista Párt meghívására kedden pártküldöttség utazott az NSZK-ba. A küldöttség tagjai: Lakatos László, az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottságának első titkára és Kovács László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes veze­tője. Először a titokról írok. Arról a titokról, amit senki nem árult el. A zsámbéki nyugdíjasok házában Övári Miklóst az idősek kézimun­kával ajándékozták meg. Ki készítette? — kérdezte vala­ki. Mindegy. Valamennyiük emlékét őrzi ezentúl a náluk járt vendég. A meleg, barátságos szobá­ban, a nagy képernyős tele­víziót nézték az ott pihenők, amikor betoppantunk. A ké­nyelmes karosszékek, a má­sik helyiségben az igényes ebédlő, majd odébb a kony­ha arról árulkodott, hogy azok, akik ezt az otthont tár­sadalmi munkában építették, csinosították, nagyon sze­retik, becsülik a régieket. Egyik-másikuk arca számom­ra is ismerős volt. Lehet, hegy a termelőszövetkezet szervezésekor, vagy a két tsz egyesülésekor, talán régi ta­nácsválasztásokon találkoz­tunk. Lehet, hiszen ők ott voltak mindig, mindenütt. S most megérdemlik, hogy ilyen puha fészekben vigyázzák egészségüket, jókedvüket. Hu- szonketten töltik együtt nap­jaikat. De ugyanilyen szívderítő látványt nyújtottak a Tanító­képző Főiskola uszodájában a kicsinyek. A tanár a vízben vezényelte az első csoportot. Faltól falig, víz alá bukva tempóztak ... majd felhang­zott a vezényszó: készüljön a második csoport, s akik ad­dig a medence szélén vára­koztak, máris készek a tem­pózásra. Ki tudna rangsorolni az élményekben? Hiszen az is szívderítő volt, amikor Bódi Andrásné, Erzsiké tanárnő feltűnt a zártláncú televízió képernyőjén és Beával be­szélgetett: Hogy hívnak? Hol laksz? Hány szám alatt? Vgy van, okos kislány vagy, jól feleltél. Délelőtt vagy délután van most? És honnan tudod, hogy délelőtt? Azután megáll a kép, ame­lyik részletre külön is Kíván­csi valaki, a megörökített képből kiválaszthatja a szá­mára legfontosabbat. Ma már nélkülözhetetlen eszköz a ta­nításban ez a tévélánc. Természetesen Óvári Miklós nemcsak :gy-egy benyomást őrizhetett meg a tegnapi láto­gatásból, hanem sok hasznos tájékoztatót hallgathatott meg. így a többi között a Tanító­képző Főiskola régmúltjáról és biztató jelenéről. A főisko­la 1933-ban lett önálló, azóta megkétszereződött a kollégiu­mi helyek száma. Ma több mint 300 diákot tudnak elhe­lyezni. Megnőtt a tanszékek száma és 58 tanár 1057 hall­gatót okít a műemlék falak között. A 12 tanítóképző főis­kola közül a zsámbéki a har­madik a nagyságrendben. Az óvónőképzés 1984—85- ben kezdődött itt, jelenleg 55 jövendő óvónő készül pályá­jára. Idén 346 diplomát ad­nak ki és túlnyomó többsé­gük Pest megyei iskolában tanítja majd szépre, jóra a gyerekeket. S ha egyszer meg­valósítják terveiket: bővítik a kollégiumi helyek számát (a Művelődési Minisztérium terveiben 1989 szerepel) és 450—500 diákot taníthatnak, lecsökkenhet a képesítés nél­küli tanítók száma. Jövőre egy gyakorló óvoda működte­tésével az óvónőképzést is fellendíthetik ... Helyeslés közepette mon­dotta dr. Tóth Albert: termé­szetesen a mennyiségi növe­kedés mellett sokféle tarta­lékuk van a minőség javítá­sára is. Hivatástudatra, egysé­ges világnézetre, szakmaszere­tetre akarják nevelni azokat, akiket a zsámbéki tehetséges tanári karra bíztak. Tervük az is, hogy jó előkészítéssel a magasabb tanulmányi átla­got elérő diákok közül válo­gatják majd ki a jövendő ta­nítókat. A Tanítóképző Főiskolán forgalom centruma lehessen. A nyári hat szombat esti szí­ni előadáshoz a megye 100 ezer forinttal járult hozzá, a többit a község teremtő ereje biztosította. Erre és még a nap folya­mán szerzett többi tapasztala­tára alapozta Óvári Miklós, amikor az aktívaértekezleten kijelentette: — Sokat lehet tenni, sokat lehet elérni, ha sokan akarják. Itt és másutt is mindenért keményen kell dolgozni, min­den fillért meg kell fogni és újabb lehetőség után kutatni —, de ha utat, csapadékelve­zetőt akarnak építeni, vagy parkosítanak ..., csak maguk­ra számíthatnak. Itt nehezebbek a körülmények S ugyanez a tapasztalat Ér­den, a 64 négyzetkilométeren elterülő nagyon heterogén ösz- szetételű városban, ahol öt­venezer ember él. Helyben csak hat-hét ezren dolgoznak. A többiek eljárnak a környe­ző üzemekbe és a fővárosba. Ezen a településen is sok lo­kálpatrióta él, a társadalmi munka rányomja bélyegét az új létesítményekre, de be kell vallani: itt az adottságok miatt nehezebb egységbe fog­ni a lakosságot és feigerjesz- teni bennük a lokálpatriotiz­mus tüzét. Az új iskolák, a mentőállo­más, a gyógyszertárak, a ki­bővült szociális otthon, a ke­reskedelmi ellátás javulása, a közlekedés fejlődése, a torna- csarnok, a VI. ötéves terv ide­je alatt épült 2500 lakás, az óvodai helyek számának nö­vekedése és még sok minden egyéb, jó hangulatot teremt a közösségben, de a vízhiány, az egészséges víz jogos köve­telése sokszor elhomályosítja az eredmények fölötti örömöt. Most már belátható az idő, amikor oldódik ez a nagy gond, de ma még a legjobb szándé­kú javaslatra is megkaphat­ják a lakosságtól a szervezők: majd ha lesz ivóvíz... Az érdi Bentavölgye Terme­lőszövetkezet elnökének egy mondatát szóról szóra felje­gyeztem: hiába ráfizetéses az állattenyésztés e pillanatban, vagy az őszibaracktermelés, nem szüntetjük meg az ága­zatot: politikai kérdés a tej­ellátás, a hús biztosítása Ér­den és környékén, és a fővá­ros segítése az alapárukból... Hegedűs Géza jól felkészült, kiváló szakember, sok éve dol­gozik e tsz-ben, helyettese volt a nagytekintélyű Dékány Ist­ván elnöknek, akit ő követett az elnöki székben. Természetesen ez a tsz sem ráfizetésből él, hanem más ágazatokból (összesen 26 kü­lönböző mezőgazdasági, ipari, szolgáltatási ágazatuk van) egészítik ki a kedvezőtleneb­beket. Legújabb részlegük a számítástechnikai, még a Semperit céggel is kapcsolat­ban állnak. Múlt és jelen. Gazdálkodás és hagyomá­nyaink őrzése. Tanítás és ne­velés. A tegnapi látogatás so­rán összekapcsolódó fogalmak voltak. Mert épp azoknak, akik javainkat állítják elő és hajnaltól éjfélig számokkal bí­belődnek, hogy gazdagodjanak, van gondjuk arra, hogy^min- dent megtegyenek a művelt­ség növeléséért. Magyar utazók, földrajzi felfedezők képeit, emléktár­gyait őrzik a földrajzi mú­zeumban Erden. Az óriás táb­lán apró lámpácskák fénye jelzi merre utazott Vámbéry Ármin, Hell Miksa, Bél Má­tyás, Körösi Csorna Sándor, Julianus barát, Széchenyi. Zsigmond, Teleki Sámuel vagy Zichy Jenő.... s vége nincs a sornak. Mindenkit más vonzott Kelet-Ázsiába, Alaszkába, Afrika délvidéké­re, a pápuák földjére, távol­keleti szigetekre. Egy közös volt bennük: a tudomány tisztelete, a tudomány szol­gálata. Bíró Lajos páratlan értékű zoológiái és néprajzi gyűjte­ményével sem szerzett koráb­ban elismerést. Mégis ő mondta: a haza nem tartozik semmivel fiának, mindig a fia adósa nemzetének ..'. ta Óvári Miklós: éppen azért van nagy jelentősége annak, hogy mindenki mindenütt mindent megtegyen azért, hogy legjobb tudása, akarata szerint dolgozzon, s ha járat­lan utat is járunk a szocia­lizmus építése közben, har­coljunk saját hibáink ellen, minél kisebb objektív-szub­jektív gondok keresztezzék utunkat. Sajátos viszonyain­kat figyelembe véve, szilárdan haladunk a szocialista terv- gazdálkodás útján, a valóság feltárásával, szocialista mód­szerekkel kell elhatározásain­kat valóra váltani. Valamennyi szocialista or­szágnak sajátos viszonyai sze­rint kell meghatároznia teen­dőit, s azt tiszteletben kell tartani. Mi is a sajátos viszo­nyainkból indulunk ki, de po­litikánk internacionalista po­litika. A Központi Bizottság titká­ra mozgósította a jelenlevő­ket arra, hogy nagy lélegzet- vétellel ugyan, de halasztha­tatlanul meg kell tennünk a döntő lépést azért, hogy VII. ötéves tervünk első évét si­kerrel zárjuk. Ez ma a poli­tika fő kérdése. Érdemes a nép erejében bízva hozzákez­deni a terv megvalósításához, mert az a záloga egész élet- színvonalúnk megőrzésének, gazdasági helyzetünk fellen­dülésének. S. A, Sajátosan, de nincs idő töprengésre A tudomány centruma A nagyközség életéből is volt mit feljegyeznie Óvári Miklósnak. Simon Imréné im­ponáló tudással, szenvedéllyel avatta be a vendéget a nagy­község történelmébe, amely híven tükrözi az ország rég­múlt viharait, s mondotta el, hogyan lett ötezer lakosú helység mára a valaha elnép­telenedett község. Helyben a PEMÜ, valamint az Egyetér­tés és a Zsámbéki Medence termelőszövetkezetek a meg­határozók. Sokan járnak be a a fővárosba dolgozni. A környezet megvédéséért, a környezet kulturáltabbá té­teléért 31 szervezet közös megállapodást kötött 27 fel­adatra még 1983-ban. Most értékelték: négyszeresét telje­sítették vállalásuknak, mint­egy 40 millió forintot ér az el­végzett munka: könyvtár, új egészségház, a nyugdíjasok háza, szobor-, bor-, szőlőtörté­neti kiállítóhely valósult meg. Olyan szerepet szánnak szű- kebb pátriájuknak és környé­kének, hogy a tudomány, a közművelődés és az idegen­óvári Miklós az aktíva­értekezleten nem részletezte élményeit, de előadását át­átszőtte a Pest megyében töl­tött néhány óra érdekes ta­pasztalata. „Akt akar és tud, az képes cselekvésre mozgósí­tani’’ — hangsúlyozta, s akik ott ültek a hallgatók sorai­ban, valamennyien kiegészít­hették volna az érdi, zsámbé­ki tapasztalatokat sajátjaik­kal, mert Pest megye lakos­sága élet- és munkakörülmé­nyéért mindig áldozatkészen hajlandó társadalmi munkát vállalni. Óvári Miklós emlékeztetett arra, hogy a pártkongresszu­son, s azóta számos fórumon sokat beszéltünk a legfonto­sabb politikai kérdésekről. Most arra hívta fel a figyel­met: ha meg akarjuk érteni a magyar helyzetet, azt nem szakíthatjuk el a többi szo­cialista ország helyzetétől, de a két világrendszer harcától sem. Hibáznak azok, akik eredményeinket a legfejlet­tebb tőkés országok gazdasá­gához hasonlítják, ez a mérce nem lehet reális. A kapitalis­ta világ egészét tekintve op­timistábban nézhetjük helyze­tünket, hiszen sikerült meg­őriznünk fizetőképességünket, javultak egyensúlyi viszo­nyaink, nem állt meg építő­munkánk. Negyven éve al­kothatunk békében. S min­den reményünk megvan arra, hogy azt meg is tudjuk őriz­ni. A Politikai Bizottság tagja hosszabban szólt az SZKP közelgő kongresszusáról, amely majd összegezi a Szovjetunió sikereit is, amelyek sorában kijelenthetik majd: teljes és végleges győzelmet arattak a kapitalista világrendszer fö­lött. A történelem visszafor­díthatatlan. A Szovjetunió te­kintélyes gazdasági potenciál­lal rendelkezik, és megújuló politikájukkal nagy feladatok­nak gyűrkőzhetnek. 1917 óta mindig ellenséges támadások — sokszor fegyveres harcok közepette — kellett megvé­deniük vívmányaikat. S a tő­kés rendszer ma sem tudott megbékélni a szocializmussal. A többi között hangsúlyoz­Eaészségnevelés a vízben. Tegnap történT Kétnapos program. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke kétnapos látogatást tett Hajdú-Bihar megyében. Berettyóújfaluban megtekintette a várost, majd felkereste a tejporgyárat, és meghallgatta az üzem vezetőinek beszámolóját az ott folyó munkáról. Ütja innen a komádi Bihar Népe Termelőszövetkezetbe vezetett. Kedden délelőtt a Debreceni Kötöttárugyárat kereste fel, majd városnézésen vett részt. Délután a megyei pártbizottság székházában ren­dezett aktívaülésen előadást tartott időszerű politikai kérdé­sekről. A program Polgáron, az Áfész húsüzemében tett láto­gatással fejeződött be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents