Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-10 / 34. szám
1988. FEBRUAR 10., HÉTFŐ Erről olvastam Szolárium kell? Az újsághalom kezdi beborítani a fél szobát. Itt a rendcsinálás ideje. Ez már biztosan nem kell, emezt félretesszük, amabból kivágunk egy cikket. A válogatás vége felé Autósélet akadt a kezembe. Margójára pirossal ráírtam: a nagy felfedezések korát éljük. Nocsak! Ismét átfutottam az írást. S visz- szaemlékeztem arra, amit először mondtam: megáll az embernek az esze. Most megismételtem: megáll az ember esze. Akkora felfedezésről tudósítottak? Akkoráról. A huszadik század utolsó évtizedeiben, amikor borúlátó tudósok, kutatók lemondóan legyintenek: előttünk már felfedeztek mindent? Aki az Autósélet cikkét olvassa, az belátja, nemzedékeknek elegendő feli ed ezni való van itt még. Különleges autómosóról szól az írás. Az atomkorhoz méltó intézményről. Idézek: Az ügyfél bejön a telepre, a munkajegyet megváltja, a slusszkulcsot a művezetőnek adja, s beül a büfébe. Ha akar, újságot olvas, kávét ihat, üdítőt, ételt fogyaszthat, vagy videoprog- ramot nézhet, a várakozási időt nyugodtan és kulturált körülmények között töltheti. De ha akarja, a munkafolyamatokon is végigkísérheti a kocsiját. Óvatosan ráálltunk a zsírzóakna fölé. Negyedóra múlva jön egy micisapkás ember: ki tette ezt a dögöt ide? — Az enyém, szeretném bezsíroztatni, itt a jegy. — Látom, de most a Sanyi akar jönni. — Zsírozza be, s már jöhet. Adom a nyomatékot, ami kerek, de nem kétforintos, nem is tízes. Becsúsztatja a zsebébe, megy lé az aknába, de morog. — Ideáll- nak, az ember elmegy egy percre, s már ideálltak. Kész, tolathatok vissza, mehetek a felsőmosókhoz. Az alsómosó kapott egy. fémkorongot, a zsírzó szintén. A felsőmosók azonban hárman vannak. Mind a háromnak adjak? Az több, mint amit a jegyért a pénztárban fizettem. Szól az egyik: ez innen nem jön le. Nem baj, hagyja rajta, majd otthon levakarom. Mehet ki. Hadd száradjon egy kicsit. Ketten a túlsó ajtóhoz mennek, bekísérik az újabb ügyfelet, a harmadik velem foglalkozik. Lesz, ami lesz, megkérdezem. Most akkor hogy legyen, magának adjak, vagy a másik kettőnek is, avagy az alsómosó és a zsírzó, akiknek már adtam, magukat is részeltetik? — Tetszik tudni, az úgy szokott lenni, ha elégedett az ügyfél, akkor mindenkinek ad, mi nem osztogatjuk el egymás között. Szárad a kocsi, benézek az igazgatóhoz, hátha van valami hír, amiről az olvasót tájékoztatni illik. Még le sem ülök, már panaszkodik: ez a mosó is, hát ez tiszta ráfizetés ... Veszteséges volt az a csodamosó is, amiről az Autósélet írt. Ezért adták bérbe a fiatal vállalkozónak, aki azzal kezdte, hogy 50—100 százalékkal emelte a díjakat, de elmondta, két közgazdász fáradozik olyan árak kialakításán, amelyekkel az ügyfél is elégedett, s hasznot is hajtanak. És a jövő? — kérdezte az újságíró. Szoláriumot, konditermet, esetleg szaunát terveznek, fedett parkolókat, válaszolta a bérlő. Lesújtó bejelentés. Mert mi lesz, ha ezek beválnak? Jövedelmezőek? Érdemes akkor koszos autókkal bajlódni? Miért nem lehet nekünk olyan egyszerű autómosónk, ahol viszonylag elfogadható árön aránylag tisztességesen kiszolgálnak? Sok ilyen helyett meg kell elégednünk egy csodamosóval, szoláriummal, konditeremmel, esetleg szaunával. Akad itt még felfedezni- való, bővon! Kör Pál Válaszok olvasóink kérdéseire Ismét - a tetanusz védőoltásról Csörögnek a szerkesztőség telefonjai, s indulatos hangon kérdezik az emberek: miért éppen ők kapnak tetanuszoltást? S miért éppen ők nem kapnak, ha nem C0— 69 évesek? Egyáltalán, miért kötelező az oltás? S miért nem a fiatalabbakkal kezdik?... Lapunk február 5-i, szerdai számának híroldalán ismertettük a tényt: az egészségügyi miniszter ez évi védőoltási utasítása értelmében kötelező jelleggel megkezdik az időskorúak tetanusz elleni oltását, s szóltunk a részletekről. Másnapi lapunk híroldalán is visszatértünk az ügyre, három kérdés — három felelet erejéig. Ám a telefonhívások sora azt sejteti: pontosabb, részletesebb tájékoztatást kell adnunk. Ismét megkerestük hát az illetékeseket.. — Mi a tetanusz? A tetanusz, köznyelven merevgörcs, egy a külső környezetben gyakran megtalálható baktérium okozta fertőző betegség. A kórokozó sérülések útján jut be az emberi szervezetbe, a sérülés helyén szaporodik, s a gyakran halálos kimenetelű betegség tüneteit a baktérium által termelt méreganyag okozza. Az elmúlt 35 évben összesen 5871 megbetegedés történt hazánkban, s 2910 halálos kimenetelű volt Am a 35 év alatt évi 4—500-ról esztendőnkénti 40—50-re csökkent a megbetegedések száma. Ugyanakkor a betegek közül életüket vésztők aránya 40 százalékról 70 százalékra nőtt. — Miért halnak meg viszonylag többen tetanuszban? Ismeretes, hogy a fiatal szervezet ellenállóképessége nagyobb. Megváltozott a megbe- tegedők köre, mert 1953 óta a fiatal korosztályokat többszöri. védőoltásban részesítik, ez a védőoltás kötelező, s így a fiatalok között csak elvétve akad, aki tetanuszban beteg- .Sfiik meg. Nem így az idős, oltatlan emberek között. Mivel a szervezetüknek legalább háromszori oltással nem alakították ki aktív védettségét, a tetanuszos betegek között a már említett időszak alatt 25- ről 65 százalékra nőtt az idős emberek aránya. — Es aki közülük már kapott tetanusz elleni szérumot? hozása volt csupán a fontos, kerül, amibe kerül. A baj ott van, hogy itt is, ott is ugyanannyi gyermeket tudnak elhelyezni a korántsem ugyanakkora költség fejében, azaz a közpénzekből, ha mindenütt a legésszerűbbet választanák, sokkal többre futná. Érdekes módon azonban nagyon kevesen keresik a többletforrásokat ilyen terepeken, sokkal inkább ott kereskedtek, ahol az elosztandó forrásokra szóló jogcímeket lehetett megszerezni. Aminek remélhetően véget vet a megyei tanács által elhatározott, s most januártól már érvényesített pályázati rendszer; az számíthat támogatásra, aki helyi erőkből a legtöbbet mutatja fel. Rengeteg a forrás Oda jutnánk eszmefuttatásunkkal, hogy bárhová tekintsünk is, nyúljunk is, mindenütt rálelhetünk tékozlás és takarékosság forrásaira? Igen! Ez mondandónk lényege. A hatékonyabb gazdálkodás — ne legyen félreértés: nemcsak a termelésben gazdálkodnak! — elképzelhetetlen a szigorúbb keretek között zajló anyag-, energia-, eszközfelhasználás nélkül. Ezek nem független, hanem egymással szoros kölcsönhatásban álló feladatok. A termelés, a szolgáltatás, a kommunális ellátás minden területében és szakaszában, valamennyi feladatában azok, kölcsönhatásban álló teendők. Azaz már kezdődjék ott a takarékosság, ahol döntenek: legyen vagy ne legyen — előbbi példánknál maradva — óvoda, iskolai tanterem, s ha kell, hogy legyen, akkor milyen anyagokból, technológiákkal, felszereltséggel... Ami természetesen ugyanígy igaz ipari épületeknél, mezőgazdasági'be- ruházásoknál, közművek kialakításánál, gépek, berendezések megszerkesztésénél, ayiint a fejlesztések építés—gép arányának, viszonyának befolyásolásánál szintén van mód ésszerű takarékosságra. Amihez viszont az kellene, hogy az érintettek érdekeltek, ösztönzőitek legyenek ebben. Rengeteg a forrás. Lapozzunk fel egy majdnem negyed- százados dokumentumot. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1962. június 28—29-i ülésének a gépiparról szóló határozatában ezt olvashatjuk: „Arra kell kötelezni és ösztönözni a gyártmánytervezőket, hogy konstrukcióikon nagyobb mértékben alkalmazzanak tipizált és szabványosított alkatrészeket és részegységeket.’’ Lehetőség? De még mekkora! Halásztelken, a Szerszámgépipari Müvek Fejlesztő Intézetében például a számítások azt mutatták, hogy az ún. építőkockaelv alkalmazása, azaz a tipizált részegységek felhasználása különböző rendeltetésű berendezésekben, tizenöt, húsz százalékkal mérsékelheti az élőmunkaigényt, ennél is nagyobb mértékben az anyagszükségletet. Mindezzel persze az anyag kitermeléséhez, feldolgozásához elengedhetetlen energiát szintén megtakarítja. A baj ott van, hogy a majdnem negyedszázados útmutatás még mindig útmutatás; kevés, a kelleténél sokkal kevesebb vált belőle valóra. A megye gépipari üzemeiben például ismétlődő gondokat okoz, hogy a tipizált és szabványosított alkatrészek és részegységek tömegét kínáló háttéripar híján — és ez éppúgy érvényes az önjáró padlóvázak gyártására, mint a műszeripari árucikkek kibocsátására — maguknak kell előállítaniuk a szükségesnél sokkal nagyobb ráfordításokkal olyan termékeket, amelyek a fejlett ipari országokban mindenkor és minden mennyiségben kaphatók a gyártók számára ... azok számára tehát, akikkel hazai üzemeinknek versenyezniük kell a világpiacon. A népgazdaság hetedik ötéves tervéről szóló törvény 13. paragrafusa így kezdődik: „A műszaki fejlesztés a terme lésfejlesztés fő irányaihoz kapcsolódva a termelési kultúra sokoldalú fejlesztésével erősítse a nemzetközi versenyképességet, a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást, a fajlagos ráfordítások csökkentését, a gazdaságos anyagos energiafelhasználást.” Ennek a törvénynek a végrehajtása január elsején megkezdődött, s tagadhatatlanul az említett paragrafusban sincsen semmi olyan, ami az újdonság erejével hatna. Csak éppen — a megyénél maradva — úgy kellene érvényt szerezni ennek a paragrafusnak, hogy közben az idén az ipari termelés három-négy százalékkal emelkedjék, azaz az ún. folyó termelés és a holnapi teendők megalapozása között zavartalan legyen az egyeztetés. Kézenfekvő kérdés Tudományos elemzések és napi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, túlságosan gyakran kényszerülnek ésszerűtlen, mert sokba kerülő kompromisszumokra a gazdálkodók, lévén szűkös a mozgásterük mind fejlesztési, mind kooperációs stb. lehetőségeiket tekintve. (A megye gépipari vállalatainál a nyereség minden száz forintjából csupán öt-hat forint marad meg a hitelek törlesztésére és újabb fejlesztések fedezetére.) A kérdés kézenfekvő: vajon a lehetőségek ilyen szűkmarkú, „takarékos” megadása nem kerül-e majd nagyon is sokba mindannyiunknak ?! Mészáros Ottó A szérum állati eredetű védőanyagot tartalmaz, de csupán a sebzést és esetleges fertőzést követő néhány hétre ad védettséget az embernek. A háromszori oltás — a mostani kampányban ilyen lesz — viszont kialakítja a szervezet saját, évtizedekre szóló úgynevezett aktív védettségét — Miért éppen a 60—6$ évesek kapnak előszűr védőoltást? Mert az alapos vizsgálatok, a járványügyi adatok elemzése egyértelműen bizonyítják: közülük kerül ki ma a tetanuszos betege zöme. Ez a legveszélyeztetettebb korosztály. Kisebb, néhány nap alatt gyógyuló felületes sebzés (például körömvágás vagy ház körüli munka soránV esetleg az e korban gyakoribb lábszárfekély is fertőzési kapu lehet, s az időseknél nem ritka az ilyen seb. A 60—69 évesek oltása azonban csupán a kezdet. Minden magyar állampolgárt, akinek nincs aktív védettsége a tetanusz ellen, szeretnének védetté tenni néhány éven belül, így sor fog kerülni a többi korosztály beoltására is. — Miért kötelező az oltás? A szomszédos országok mindegyikében kötelező volt. Hazai tapasztalatok szerint (kipróbálták ugyanis az önkéntes védőoltások szervezését) a kellő felvilágosítás után azonban önkéntesen az érintettek alig 20—30 százaléka jelentkezett az első oltásra, a másodikra alig néhányan mentek el. Védettséget viszont csak a legalább háromszori oltás ad. Eredmény tehát csak a teljes körben kötelezően elrendelt oltásoktól várható. A haszon többszörös. A tetanuszban ma már nem szabadna embereknek megbetegedni, meghalni, s aki kellően védett, nem is betegszik meg. Aki védtelen, a fertőzés után még kaphat szérumot, ám ez kisebb biztonságot jelent, s allergiás reakciót válthat ki. A védőoltás-sorozat nem jár kockázattal, az eddig beoltottaknak kevesebb, mint 10 százaléka panaszkodott a tűszúrás helyén érzett enyhe fájdalomra, kismértékű hő- emelkedésre. Ám a védőoltás életet menthet. A másik haszon, hogy a tetanuszos betegek sokszor reménnyel sem kecsegtető hosszas intenzív gyógyításának magas költségeit védőoltásra, más betegek gyógyítására fordíthatják. — Miért volt ilyen sürgős az intézkedés? Régóta tervezték, ám az ol- tás feltételeit (az anyagiakat, melyek csupán a 60—69 évesek esetében 10 millió forintnál magasabbak), most tudták előteremteni. Az érintettek a sajtóból, a telekommunikációs eszközök révén, s az oltást beadó körzeti orvosok, gyógyítók, az Egészségügyi Közlönyből egy időben, február 5-én értesültek a miniszteri utasításról, innen a sürgősség látszata. Pedig csak a sokszor áhított gyors tájékoztatást kívánta megadni a minisztérium. Egyébként az első oltásokig még csaknem két hónap van hátra, lehet még tájékozódni, szívesen állunk olvasóink rendelkezésére, ha új kérdésük van. Negyven éve A széncsaták hősei A magyar népi demokrácia történetének nevezetes eseményére emlékeztek szombaton reggel a Tatabányai Szénbányák föld alatti munkahelyein. Negyven évvel ezelőtt, 1946. február 8-án a tatabányai bányászok hirdették meg azt a versenymozgalmat, amelynek nyomán nagy méretű széncsata bontakozott ki az ország bányavidékein. A tatabányai bányászok által meghirdetett széncsata közvetlen előzménye a budapesti munkásoknak az a felhívása volt, amelyben több szenet kértek az ország bányászaitól, hogy ezáltal megelőzzék az újjáépítés sikerét fenyegető veszélyt. A tatabányaiak elsőként válaszoltak a fővárosi munkásság felhívására, s a Szabad Nép hasábjain közzétett nyílt levelűkben a következőket írták: „Versenyre hívjuk az egész ország bányamunkásságát a széntermelés fokozása érdekében. Mindent elkövetünk, hogy termelésünket, amely most 392 vagon, napi 500 vagonra emeljük.” Az így meghirdetett széncsata rövid időn belül országos méretűvé vált, s a bánya- vállalatok páros versenyt is kezdeményeztek. A tatabányaiak például a salgótarjániakkal, a dorogiak a pécsiekkel versenyeztek annak érdekében, hogy minél több szenet küldjenek az ország újjáépítéséhez. A széncsata sikeres megvívása jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1946 májusában összeült nemzet- gyűlés a kormány által beterjesztett szénbánya-államosítási törvényjavaslatot elfogadta, majd júniusban törvénybe iktatta. Tarsolyukban társaik véleménye Ezek után, ha alumíniumkonténereket látok, mindig eszembe jut a kicsi1 asszony, a Ganz Danubius Hajógyár váci gyáregységének hegesztőnője, akinek keze nyomát sok ilyen „ezüst doboz” viseli. Rácz Istvánná több mint negyedszázada dolgozik ebben a férfiasnak tartott szakmában, ebben a gyárban. Egyike azoknak, akik a vasasok képviseletében részt vesznek a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusán. A törékeny, negyvenkilós fiatal lány 1952-ben szerzett bizonyítványt a lakatosszak- mában, majd hegesztővé képezte át magát. Igaz, szíve a mezőgazdasági technikusi hivatáshoz húzott, de mivel önállóságra törekedett, amihez pénz is kellett, hát inkább ipari tanulónak ment. Kis nosztalgiát ma is érez a mezőgazdaság után, de azt nem bánta meg, hogy nem valami női mesterséget tanult, irodában például el se tudná képzelni az életét. Ügyesség, de erő is kell a munkához, amit végez, megfáradásnak azonban nyoma sincs rajta, s azt is nehezen hinné az ember, hogy már csalt négy éve van a nyugdíjig. — Nem érzem nehezebbnek a dolgomat most sem, mint régebben, az egészségemmel sincs baj. Nem mondom, emelgetni is kell, meg ha máshogy nem férek az anyaghoz, fel- térdclve hegeszteni, de azért főként figyelmet igényel az alumínium, ami egészen más. mint ha vassal dolgozunk. De már erre áll a kezem. Sok konténerlemez, ajtókeret és zsanér kikerült a kezem alól, van gyakorlatom benne. Ahogyan van a közösségért vállalt munkában is, hisz már ipari tanuló korában brigádokat alakított a jövendőbeli lakatosok ifjú csapata, amelyben négyen képviselték a gyengébb nemet. Egyébként itt a műhelyben sem az egyedüli nő Rácz Istvánná, kívüle még egy asszony hordja a hegesztők előírásos bőrkötényét és védőszemüvegét. A gyáregységben pedig 134 nő dolgozik, az ő gondjaikkal foglalkozik a szakszervezeti nöb izottság, amelynek Rácz Istvánná is tagja. Előtte 20 évié mfThelye bizalmijaként tevékenykedett, 18—20 ember * közérzetéért érezve felelősséget. Később főbizalmi-helyettes is volt, s 1970 óta — ismét megválasztva — a vasasszakszervezet központi vezetőségének tagja. Már gyakorlott kongresszusjáró, ez lesz a harmadik országos tanácskozás, amelyen részt vesz. Mint régi mozgalmi ember, miben látja a szakszervezeti munka, a szakszervezeti tagság lényegét? — Sok emberi problémával foglalkozik a szakszervezet, legyen az munkahelyi vagy akár magánéleti. Nem mindig látványos a munkánk, de azért felmutathatunk sok jó dolgot. Például itt a műhelyben sikerült kiűznünk a régi, inkább széngázt, mint meleget eregető kályhákat, ma központi fűtés ad kellemes hőmérsékletet. Üj az orvosi rendelőnk, ahol asszonyaink rákszűrését is elvégzik. Lehetne még sorolni, hogy miben van része a mozgalomnak, de talán elég a nyugdíjasainkat megemlíteni, akiknek legalább olyan jólesik a törődés, a minden évben megszervezett kirándulás, mint a segély, amit juttatunk nekik. De az én véleményem az: minden embernek tartoznia kell valahová. S a vasasok 650 ezres közössége azt bizonyítja, így érzi ezt a munkások döntő többsége. Sz. T. «A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT« Zárszámadó közgyűlés. Külkapcsolataink. Havasi Ferenc, az __ MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szombaton Komárom megye egyik legeredményesebben gazdálkodó nagyüzemének, a császári Rákóczi Termelőszövetkezetnek zárszámadó közgyűlésén vett részt. Ká rpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter — aki Szergej Szokolovnak, a Szovjetunió marsalljának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének meghívására katonai küldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tett a Szovjetunióban — szombaton hazaérkezett Budapestre. Alekszandr Zsuganovnak, a Komszomol KB titkárának vezetésével — a KISZ Központi Bizottságának meghívására — küldöttség látogatott hazánkba február 4-e és 9-c között. A delegációt fogadta Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára és Földiák Gábor művelődési miniszterhelyettes. A vendégek megbeszéléseket folytattak a KISZ vezetőivel, ellátogattak több felsőoktatási intézménybe, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre is. Harcászati gyakorlat. Befejeződött az a harcászati gyakorlat, amelyet a magyar néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg és a szovjet hadsereg kijelölt törzsei és csapatai tartottak hazánk területén február 3-a és 8-a között. A gyakorlat eredményesen járult hozzá a parancsnokok és törzsek munkájának, a csapatok együttes tevékenységének tökéletesítéséhez. Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek törzsfőnöke, aki megtekintette a gyakorlatot, szombaton elutazott hazánkból.
