Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-10 / 34. szám
4 1986. FEBRUÁR 10., HÉTFŐ Cserebere A meglehetősen csípős téli hétvégeken sem fontos mindenképpen négy fal között tölteni napjainkat. A különböző kirándulóhelyeken most is zajos az élet. A művelődési házakban sincsen uborkaszezon. A népművelők ügyelnek arra, hogy legyen éppen elég ajánlat kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A Dunakanyar számtalan látnivalója mellett szórakoztató programokkal is várja az arra járókat. Aki kellőképpen átfázott Szentendrén, nem csupán kellemes meleget nyújtó menedékre talált a művelődési központban. Családi vasárnapra hívogattak a plakátok: gyerekeknek és felnőtteknek akadt egész nap mindenféle program. Az évszakonként visszatérő eseménysorozat jól bevált rendjét kibővítették a rendezők. Kár is lenne az alapvető változtatásért. \/[égis mire bukkanhatott a Szentendrére kiránduló család ezen a vasárnapon? Reggel kilenctől várták a csereberélőket a tél végi ócskapiacra. Gyerekjátékoktól kezdve kinőtt ruhácskákig gazdát cserélt itt minden. S ha valaki megunta az adásvételt, bekapcsolódhatott a kiscsoportok munkájába, vigasságába. ‘ A színvonal művészi Kentaurok a kupán Csomagolják a szebbnél szebb ajándéktárgyakat az isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezet kézműrészlegében. Évente mintegy 30 millió forint értékű, nagy részben művészi színvonalú, zsűrizett termék kerül ki az üzemből. Felvételünkön: Stein Hen- rikné csomagolja, Hrustinszki Istvánné pedig átvizsgálja a kis szériában készülő, kentaurokkal díszített, ónozott kupákat. (Hancsovszki János felvétele) Veresegyházi legendárium Nyugdíjban, de nem nyugalomban Tapodtat sem mozdulunk Innen, mondta a veresegyházi deputáció, amíg nem segítenek! S még hozzátették: ha kell, akár harmincán is eljönnek, s két napon át bármifajta munkát elvégeznek ... Ez már gondolkodásra késztette a nyergesújfalui eternitüzem vezetőit, s ráálltak az alkura. A veresegyháziaknak ugyanis szükségük lett volna tizenkétezer műemlékpalára. Ha már a tervező azt álmodta az egészségház befedésére, ám legyen. Utaztak is a községbeliek, de negyvenötén, és el is készült minden darab időre. Téma a víz is Ez ugyan már régi történet — bár lehetne sorolni melléje újabbákat is —, mégis jellemző a helybéliek áldozatvállalására szülőföldjük szebbé tételéért. Azaz még azokra is, akik nem itt születtek, mint például Gyenizse Ferenc. — Csengődön születtem, Bács-Kiskun megyében. Azonban harmincegy évig itt tanítottam — mondja. A csöndes szavú, deresedő hajú ember nemcsak tanított, hanem igazgatója is volt 1980-ig az iskolának. Nyugdíjba ment ugyan, de még sincs nyugalomban, mivel ő a helyi népfronttitkár. — Milyen lesz az idei esztendő? — faggatom. — Pihenés most sincs — válaszolja. — Mindenkit külön megkerestünk, mármint a tanácstagok, mindegyikünk a saját körzetét méri fel. Hat kilométer gázvezeték már megépült, a többi hossza a belterületi igényektől függ: harmincöt-negyven kilométerre számítunk. Ez azonban három-négy éves program! Portánként húszezer forinttal kell hozzájárulni, ebből hatezret kérnek készpénzben. — Sokat kell győzködni? — Egyáltalán nem! — rázza a fejét. Ügy néz ki, hogy összejön a szükséges hetvenöt százalék. Most téma a víz is. Három településsel — Erdőkertes—Szada—Veresegyház — közösen vízműtársulást szeretnénk kialakítani 1988 végén. A várható útfelbontások miatt van az, hogy kevés helyen járdásítunk, építünk utat. Idősebb ember koppantott az ajtón, s míg megbeszélnek valamilyen munkát, addig körbepillantok. A bejárati helyiség egyben étkező is lehet, szőttesek a hosszú asztalon s a lambériázott falon, ami korsókkal, csuprokkal díszített. A ház kívülről is takaros, gondozott, akárcsak a többi. Elköszön az ismerős, s Gyenizse Ferenc ismét hozzám fordul. Szorgalmas nép — Nagyon szorgalmas nép lakik itt — magyarázza a népfronttitkár. — Mindenfajta társadalmi munkába be lehet vonni őket. A fiatalokat, KISZ-eseket úgyszintén. Itt nem törnek-zúznak a fiatalok, a buszvárók legalább tizenöt éve sértetlenül állnak. Az elmúlt öt évben — évi átlagban — négyezerötvennyolc forint értékű munka jutott a csecsemőkre is a hatezer lakosú nagyközségben! Miközben hallgatom, nem tudom eldönteni most a népfronttitkár vagy az igazi, régi néptanító örül-e jobban benne, hogy csupa jót mondhat az itteniekről. — Nagy tervünk van — folytatja —, ebben az évben szeretnénk a strand területén fúrásokat végezni. Szakemberek szerint ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy melegvíz-forrást találunk. A vízjogi engedélyezési eljárás már folyamatban is van... Kétkezi munkával Épül majd új ABC jövőre a vasútállomásnál, kisebb üzleteket nyitnak a többi területeken. Ha már lehet, befejezik az utakat. Gondolnak az iskolai s az óvodai helyzet javítására. S mivel rendelkeznek saját tisztítóval, ha igen lassú ütemben is, de építhetik a szennyvízcsatornát. Mindezekhez persze nagyon sok kétkezi munkával járulnak hozzá a veresegyháziak. Nem csoda tehát, ha valóságos legendává terbélyesednek a társadalmi munkájukról szóló történetek. Vennes Aranka A szociális foglalkoztatás kérdőjelei A munka adhat önbecsülést Még hiányoznak a kellő tapasztalatok is Szociális foglalkoztatás. Aki kicsi! ismeri, mit takar ez a fogalom, ha ezt hallja, sötét pincehelyiségre, használaton kívüli moziépületre, régi parasztházra gondol, ahol nagyrészt idős emberek különféle szaporátlan, de nem túl nehéz fizikai munkát végeznek. Az első szociális foglalkoztatók a hatvanas években alakultak, azzal a céllal, hogy az alacsony nyugdíjjal, járadékkal rendelkező idős, beteg embereket csekély kiegészítő jövedelemhez juttassák. Tulajdonképpen egyfajta szociális ellátásként fogták föl, s munkát is csak a leginkább rászorulók kaphattak. Akkoriban a havi átlagkereset alig haladta meg az ötszáz forintot. Napjainkban szerte az országban, de elsősorban a fővárosi kerületekben harminc szociális foglalkoztató működik és megközelítően hétezer hétszáz embernek ad munkát. Érzelem és észérvek Pest megye élen jár, hiszen mindössze nyolc megyében üzemel foglalkoztató, nálunk négy is van. A gödi volt az első, utána alakult a kiskun- lacházi, amely a ráckevei körzet valamennyi településén foglalkoztat már embereket, az újabbak között van a dunakeszi és a dabasi. A csaknem ezer bedolgozó havi átlagkeresete ezer-ezerkétszáz forint között van. A szociálpolitikával foglalkozó szakemberek már jó ideje harcolnak azért, hogy ezek a munkahelyek ne csak egyszerűen a szociális ellátás részel legyenek, hanem bázis a megváltozott munkaképességű emberek, mozgássérültek, vakok munkába állításához, olyan emberek foglalkoztatásához, akik ma még azért élnek rok- kantnyugdíjból vagy a tanács által folyósított járadékból, mert munkáltatójuk nem biztosított számukra megfelelő tevékenységet. — Két rendkívül nyomós érvünk van, miért volna szükség arra, hogy a szociális foglalkoztatók rehabilitációs munkahelyekké váljanak — magyarázza dr. Szilágyi Zsoltné, a Pest Megyei Tanács szociál- polititikai csoportvezetője. — Az értelmes munka nagyon sok megrokkant embernek adná vissza az önbecsülését, bizonyítaná a számukra, hogy nem feleslegesek, ha megtalálják a megfelelő tevékenységi kört. A másik érv szigorúan gazdasági. A szociális foglalkoztatók mindegyike nyereséges, szinte az indulás évétől eltartják magukat. Ez biztosíték arra, hogy segítséggel képesek lennének felvállalni a rehabilitációs munkahelyek létesítésének ügyét is. A jogszabályi lehetőségek adottak, mégsem sikerül lényegesen előbbre jutni. Több üzemet! Kissé keserűen sorolja a közeli s távolabbi példákat. Ebből kiderül, hogy nemcsak Svédországban, amelyet mintaként emlegetnek, oldották meg példásan a szociális foglalkoztatók rehabilitációs munkahellyé alakítását, s építettek ki jól prosperáló üzemhálózatot. Ott ma már e foglalkoztatók varrják az összes munkaruhát, bedolgoznak az elektronikai iparnak, gyártják a világhírű IKEA bútorokat. Előttünk járnak a szociális foglalkoztatás tekintetében a szocialista országok is. Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában szintén az értelmes munkára alapozták a rehabilitációt. Lengyelországban szövetkezetek alakultak, Bulgáriában védett profilok vannak a foglalkoztatók számára, például csak azokban készítenek csecsemőruházati termékeket. — Sajnos, ma még távol vannak attól a szociális foglalkoztatók, hogy a csökkent munkaképességű emberek rehabilitációját szervezetten felvállalhassák — folytatta dr. Szilágyi Zsoltné. — Most a legfontosabb feladat, hogy újabb helyeken segítsük szociális foglalkoztatók alakulását. A közeli tervek szerint Cegléden vagy környékén, illetve Nagy- kátán szeretnénk munkahelyeket létrehozni. Természetesen arra nem gondolhatunk, hogy üzemet építsünk, de egy kiürülő épület, amely van akkora, hogy elférjen benne egy műhely és legyen biztonságosan kialakítható raktár, már elegendő lehet az induláshoz. Kell még egy agilis, jó szervezői adottságokkal és kapcsolatokkal rendelkező vezető, aki el tudja látni folyamatos munkával az embereket. Akik egyébként nem válogatósak. A fonalosztályozástól a különféle apró alkatrészek összeszereléséig, varrásig mindent elvégeznek. A legnagyobb biztosíték a folyamatos munkaellátásra. ha a megrendelő gyárak, üzemek gépeket telepítenek a foglalkoztatókba. Erre jó példa a kiskunlachá- zi foglalkoztató, ahol szájvizet, borotvahabot, sampont töltenek, csomagolnak a Caola gépein. Máshol papírfeldolgozó berendezéseken készül boríték, mappa, iratgyűjtő. Ám a vállalati gmk-k és egyéb vállalkozási formák igen nehéz helyzetbe hozták a foglalkoztatókat, hiszen a legjobb munkáikat vesztették el ezek miatt az utóbbi időben. Talán ez, a munkáért folytatott versenyfutás okozza, hogy egyes szociális foglalkoztatók egymás árai alá ígérnek, csakhogy elnyerjenek egy-egy megrendelést. S az sem ritka, hogy valamelyik vállalat ügyintézője úgy kezdi: X foglalkoztató eny- nyiért végezné el, vállalják-e olcsóbban? ... Társadalmi ügy legyen — Munkánk során tapasztaljuk, hogy a települések némelyikén — kellő tapasztalatok hiányában — úgy hiszik, hogy kölöncöt, nyűgöt venne a nyakába a tanács, állandóan gondot, munkát adna az apparátusnak, esetleg ráfizetéses lenne egy ilyen üzem. Pedig minden foglalkoztató eltartja magát. Ahol meg nemcsak idős, beteg emberek, hanem éljárni nem tudó többgyermekes, fiatalabb asszonyok is dolgoznak, ott rendkívül eredményes tevékenység folyik, s ennek megfelelő a jövedelem is. Évekkel ezelőtt elkezdődött a megyében az idősek napközi otthonainak kialakítása, ez napjainkra társadalmi üggyé vált. Sorra nyíltak a kalákában létrehozott napközik. Ilyen üggyé válhatna a szociális foglalkoztatók létesítése is. Hiszen ha egy- egy tanács megüresedett helyiséget adna, viszonylag kevés ráfordítással lehetne üzemet indítani. Olyan munkahelyeket létesíteni, ahol százak végezhetnének a társadalom számára hasznos tevékenységet, olyat, amely emberi méltóságot és önbecsülést adhat. Móza Katalin Érzékeny kapcsolat Az elöljárók most tanulják Sok kérdés maradt nyitva, amikor a társközségekben működő tanácstagi csoportok elöljáróságokká alakultak. A jogszabályok ugyan egyértelműen rendelkeznek ezeknek a helyi népképviseleti — ön- kormányzati testületeknek a tevékenységéről, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy a lakosság és maguk az elöljárók is csak kóstolgatják ezt az új formát. Az elöljáró csak akkor tud megfelelni választói bizalmának, ha a gyakorlatban élni tud döntési, egyetértési és véleményezési jogkörével. Ez viszont olyan állam- igazgatási, jogi ismereteket, mi több, rutint igényel, amelynek megszerzése nehéz feladat annak, aki eddig jószerivel kívül rekedt a paragrafusok világán. Könnyebb a dolga akkor, ha nem marad egyedül ... Az utcán is Lórév. Majd négyszázan lakják a Ráckevéhez tartozó apró települést. Az emberek többsége a helyi Dunamenti Tsz-ben talál megélhetést. Itt dolgozik, az ipari ágazatot vezeti Vásárhelyi Lajos, a falu elöljárója. Korábban a háromtagú tanácsi csoportot vezette. — Nem mindenki tudja, hogy szerda délutánonként fogadóórát tartok a tanácskirendeltségen, ezért inkább a munkahelyemen, a lakásomon keresnek, megállítanak az utcán — mondja Vásárhelyi Lajjs. — Jó és természetes, hogy így van, hiszen ismernek a faluban, sokan dolgoznak a tsz- ben, s tudják, hogy hol találhatnak meg. Az elöljáróság másik két tagjával is gyakran találkozom, ezért gyorsan meg tudjuk beszélni a dolgokat. — Azzal, hogy megalakult az elöljáróság, a település gondjai természetesen nem változtak meg — folytatja Vásárhelyi Lajos. — Most is ugyanazokért a célokért dolgozunk, mint korábban. Nyilvánvaló, hogy a fejlesztési kérdésekben otthonosabban mozgunk, mint az államigazgatási ügyekben. Tudjuk, mit kell tennünk, kitől kérhetünk és kaphatunk segítséget, ha véghez akarunk vinni valamit. Ebben elsődleges támaszunk a helyi tsz, amellyel még akkor alakult ki a jó kapcsolat, amikor Lóréven is önálló tanács működött. A fejlesztésekre kapott pénzt mindig megtoldják jó néhány forinttal. Ennek is köszönhető, hogy a falu majd minden útja szilárd burkolatú. Támogatásukkal és a településfejlesztési hozzájárulásból a csapadékvíz elvezetését akarjuk megoldani és egy újabb íöld- utat lebetonozni. Gyakortatlanul — Nehezebb a dolgunk akkor, ha vitás kérdésekkel, apró-cseprő ügyekkel keresnek bennünket — isrperi el Vásárhelyi Lajos. — Ezek intézésében még nincs gyakorlatunk. A napokban például adóívekkel állítottak be hozzám: miért kell annyit fizetni. amennyit? Nem tudtam válaszolni, Be kellett mennem Ráckevére, hogy utánajárjak a dolognak. A múltkor a szociális segélyek ügyében kellett kérdezősködnöm. A ráckevei városi jogú nagyközségi tanácsnál soron kívül fogadják a közügyeket intéző elöljárókat. Ez csak az egyik intézkedés azok közül, melyekkel a munkájukat segítik. — Nemrégiben összehívtuk a társközségek, Lórév, Makád és Szigetbecse elöljáróit és a tanácsi kirendeltségek vezetőit, hogy konkrétan, a helyi dolgokra vonatkoztatva tisztázzuk a feladataikat — mondja Raffay Béla tanácselnök. — — Miután államigazgatási és egyedi hatósági ügyekben is dönteniük kell, meg kell szegezni a szakmai jártasságot. Tudni illik, hogy milyen jogszabályokat kell figyelembe venni a különböző eljárások során, s azt is, hogy mennyi az ügyintézési határidő. — Most készül a működési szabályzat, amely tisztázza, milyen jogkörökkel élhetnek az elöljáróságok — folytatja a tanácselnök. — Múltkori találkozásunkon erről is beszélgettünk. Végigvittük őket a tanácsi osztályokon, megismerkedhettek a szak- igazgatási szervek vezetőivel, dolgozóival, hogy tudják: kihez mivel lehet fordulni. A biztonság kedvéért erről egy listát is kaptak. Ezenkívül különböző segédanyagokat, jogszabályvázlatokat, iratmintákat szerkesztettünk, amelyek birtokában könnyebben eliga. zodnak egy-egv konkrét ügy- . ben. Nyilvánvaló, hogy ez az egy konzultáció nem elegendő, hiszen adódhatnak olyan esetek, amelyekre nem lehet ráhúzni az általános jogszabályokat. Ezért később is segítjük az elöljáróságokat, a tanácsi kirendeltségeket. Az érdekek... A ráckevei példa is érdekes esetre hívja fel a figyelmet. Arra, hogy mennyire bonyolult és érzékeny a székhelytanácsok és a községi elöljáróságok kapcsolata. Hiszen azzal, hogy egy tanács különböző eszközökkel Segíti az elöljáróságokat, tulajdonképpen a helyi önkormányzatot erősíti, amely a jogosítványok és a kellő hozzáértés birtokában ellentmondhat, vétóval is élhet a? esetleges vitás kérdésekben. Az érem másik oldala az, hogy a támogatással a saját dolgát könnyíti meg, hiszen az elöljáróságok közvetítésével jobban figyelemmel kísérheti az adott települések helyzetét, terveit, gondjait, az ott élők véleményét, s azoknak alapján nagyobb biztonsággal alakíthatja ki álláspontját, határozhatja meg törekvéseit. S akkor a helyi érdek közérdekké válik. Ehhez pedig a tanácsok és az elöljáróságok kiegyensúlyozott együttműködése vezethet el. Kövess László
