Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

VÁCI t/tírifl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1986. JANUÄR 9„ CSÜTÖRTÖK iunkásgplás a DCM-ben Jé alapról indítják az évet Csaknem ötszáz munkás í- és műszaki dolgozó rész- í vételével munkásgyűlést í tartottak a DCM-ben. A jí fórumon részt vett Pálmai 5; László, a városi pártbizott- ^ ság titkára és Koltai Imre: ^ a CEMÜ vezérigazgatója, < országgyűlési képviselő is. Pintér Sándor igazgató ar­ról számolt be, hogy a gyár eredményes évet tudhat ma­ga mögött. Sikeresen teljesí­tette a DCM a hatodik öt­éves terv feladatait is. A ko­rábbi években előre megha­tározott termeléssel szemben az elmúlt öt esztendőben szá­molni kellett a jelentős mennyiségű importeementtel, a beruházások és építkezések csökkenő számával. Ennek ellenére a DCM szerepe nem vál­tozott a főváros és a Du­nakanyar ellátási körze­tében, nem volt cement­hiány a térségben. Javította az ellátást az is, hogy az építők közvetlenül a gyárból vásárolhatták meg a nélkülözhetetlen építőanyagot. A tervidőszakban több vál­tozást is megért a DCM. 1981-ban került a gyárhoz a keszegi kőbánya. Az ott dol­gozókat dicséri, hogy a gép­park korszerűsítése után öt éy,. alatt összesen .760 ezer tonna követ szállítottak Vác+ ra. Az eredményes gazdálko­dást elsősorban a körültekin­tő műszaki fejlesztések ala­pozták meg. A tervidőszak során tértek át olajról a gáz­tüzelésre. A sejcei bányában többlépcsős korszerűsítés kez­dődött, nagy teljesítményű gépeket szereztek be. Az elért termelési ered­mények alapján két al­kalommal: 1981-ben és 1984-ben elnyerték a Ki­váló gyár címet. A DCM közismerten nem tartozik a vonzó munkahe­lyek közé, így nem csoda, ha az utóbbi években is lét­számgondokkal küszködött a gyár. A hiányzó munkásokat pluszműszakokkal, túlórával igyekeztek pótolni. Sokat javult a dolgozók szociális, kulturális ellátottsá­ga. A munkabérek jelentős javulásával ma már csökken­tek a munkaerőgondok, míg 1980-ban az átlagkereset 49 ezer 370 forint volt, 1985-ben ez elérte a 75 ezer 150 forin­tot. A tavalyi esztendőt érté­kelve az igazgató szólt arról, hogy elsősorban a kemény tél miatt az első negyedévi termelés bizonytalan, nehe­zen tervezhető volt: Ezt csak fokozta az energiakorlátozás. Rendkívüli takarékossági in­tézkedések sorát kellett be­vezetni a gyárban is. A gáz­tüzelés helyett az év első négy hónapjában ismét olaj­tüzelésre tértek át. Ezzel si­került csökkenteni a termelé­si veszteséget: A gyár veze­tői úgynevezett operatív ter­vet dolgoztak ki, amelynek teljesítése a második negyed­évben már nem volt kétsé­ges. Tavaly 934 ezer tonna volt a cementtermelés. 2601 Pf. 32. Furcsa visszhang Szomorúan hallottam, hogy e január 2-án megjelent „Sok kicsi sokra megy” című írá­som egyes kereskedők köré­ben felháborodást váltott ki. Természetesen ez a cikk nem azokról a kereskedőkről, pénztárosokról szólt, akik be­csülettel, tisztességgel végzik munkájukat. Nem is értem, miért kell ezt külön hangsú­lyozni? Amikor a Kék fény­ben ismeretlen tettest keres a rendőrség, akkor a tisztességes emberek nem háborognak, pedig olyankor mindenki gya­núsított. amíg elő nem kerül a bűnös. Tudnék jó példákról is Szólni, például a deákvári 25. számú boltban, vagy a verő­cei nagy ABC-ben mindig na­gyon kedvesek, udvariasak a vásárlókhoz, de a 10-es ABC- ben is ismerek sok becsüle­tes pénztárost és remélem, ök vannak többségben. De a ne­gatív kisebbség ellen szólni kell, nehogy lassan-lassan ter­mészetessé váljék ez a fajta kereskedői tevékenység, s mint létező rosszat, elnézze, elfo­gadja mindenki. Ugye, ezt senki nem akarja? Éppen ezért nem akkor kell felhá­borodni, amikor valaki ezt szóvá teszi, hanem ott és ak­kor. amikor becsapják a vá­sárlót, legyen az túlszámolás, többletmérés vagy bármi! Sorolhatnám személyes ne­gatív példáimat, hogy meny­nyiszer fizettem többet a kel­leténél, hányszor vettem rom­lott árut stb. Legutóbb 130 fo­rinttal könnyítették volna meg a pénztárcámat, ha nem szá­molok a fizetnivaló után- Hogy az ilyen és ehhez hason­ló eset tévedés-e vagy sem. azt nagyon nehéz lenne bizo­nyítani. Végül _ami a 2-i cikkből ki­maradt, az egy közmondás, miszerint „Akinek nem inge, ne vegye magára”, de akinek inge, az végre öltözködjön már föl — fűzte tovább a mondatot egyszer Hofi Géza. Sógorné Sági Ildikó A mészgyártásban a vál­lalat fennállása óta elő­ször sikerült a hatkemen- cés üzemet biztosítani. Az eredmény nem is maradt el, több mint 177 ezer tonna volt a termelés. A zsáküzem az elmúlt esz­tendőben is az iparági igé­nyeket elégítette ki. Az aka­dozó papírellátás és a kifogá­solható minőség ellenére 42,5 millió darabot készítettek az ott dolgozók. Helytálltak a bányászok is. A nyersanyag- ellátás zavartalan volt. A sejcei bányából 811 ezer ton­na követ és 241 ezer tonna agyagot, Keszegről pedig 740 ezer tonna követ szállítottak az üzemekbe. Az energiafelhasználásról még nincsenek meg a végle­ges számadatok, ám az eddi­giekből is világosan kitűnik, hogy kedvezőbb a tervezett­nél. Az 1985-ben elért nyere­ség várhatóan 200 millió fo­rint lesz — mondta Pintér Sándor. Növekedett a dolgozók átlagkeresete is, több mint nyolc százalékkal. A beruházások közül ' ta­valy befejeződött a bánya re­konstrukciójának első üteme, jelenleg a szállítószalag épí­tésén dolgoznak a szakembe­rek. Az előirányzatok szerint 1986-ban 850 ezer tonna ce­ment, 160 ezer tonna mész és 38,5 millió darab zsák gyár­tását tervezik. A bányaüze­mekben a gazdaságos terme­lés mellett a gépi berendezé­sek üzembiztonságának elért szintjét szeretnék megőrizni, illetve javítani. A program szerint a dolgozók jövedelmét öt százalékkal növelik. Az igazgató rámutatott, hogy az elkövetkező években újabb műszaki fejlesztésekkel alapozzák meg a termelé­kenységet. Ezért a megkez­dett beruházásokat tovább folytatják. Surányi János Táríatnyitó: ma este Sorsszálak Nagy B. István képei Ma este 6 órakor nyílik meg a Madách Galériában Nagy B. István festőművész kiállítása, amely január 30-ig lesz nyitva. így ír a művész önmagá­ról: „Nyugalmam soha sem volt, az elidegenedettség kényszernyugalmát pedig nem tudtam vállalni. Képeim ezért nem „szépek” — talán az igazság keresése ad nekik valamilyen esztétikai minősé­get. Technikálózó korunkban nagyon védtelennek érzem őket, és úgy gondolom szük­ségük van arra a meleg fé­szekre, amit bársonyból épí­tek köréjük. Hogy bennük mi van, az remélem, köny- nyen kibontható — hazai fo­nalból, sokunk sorsának szá­laiból készült.” Az illetékes válaszolt: Ki előbb, ki később A Váci Hírlap november 13-i számában „Reggeli lapok este” címmel postai vonatko­zású cikk jelent meg. A cikk­ben foglaltakat megvizsgál­tam, melynek eredményéről a levélírót az alábbiak szerint tájékoztattam: Tisztelt Ügyfelünk! Értesí­tem, hogy a postai díjemelés­sel kapcsolatos észrevételét megvizsgáltam és a követke­zőket hozom szíves tudomá­sára. A postai díjak emelése köz­tudottan 1985. január 21-től van érvényben az Országos Anyag- és Árhivatalnak a belföldi postai szolgáltatások hatósági díjaira vonatkozó IV/2 (1985) ÁT 2. számú ár­megállapítása alapján. Ez idő­től kezdve a fiókbérleti díj valóban a négyszeresére emelkedett- Az említett rendel­kezést azonban a helyi posta- hivatal félreértette, ezért ke­rült sor a díjkülönbözet ok­tóber havi beszedésére. A hírlapok házhoz kézbesí­tésével kapcsolatban tájékoz­tatom, hogy az Vámosmi kó­lán reggel 9.30-tól 15 óráig tart, és az előfizetett hírlapo­kat a postai küldeményekkel és az utalványösszegekkel együtt kézbesítik. Természe­tesen, akik a kézbesítő járásá­nak elején laknak, azok ko­rábban, míg a körzet végén lakók később kaphatják meg a lapokat. Javaslatát, miszerint alkal­mazzunk külön 4 órás hírlap­kézbesítőket, sajnos nem le­het megvalósítani, mert a na­pilapok példányszáma Vámos- mikolán ezt nem indokolja. Távbeszélő állomások fel­szerelését konkrét adatok hiá­nyában nem állt módomban érdemben megvizsgálni. A fentiekkel kapcsolatban szíves megértését kérem. Katona István postaforgalmi igazgatóhelyettes Budapest-vidéki Postaigazgatóság Lehet, hogy egykor igaz volt... Feloldhatók az ellentmondások Sokan mondják, hogy a me­zőgazdaságban dolgozók nem mennek nyaralni. Indokolják is állításukat, s eszerint az ál­latok gondozása állandó el­foglaltsággal jár, így sem idő, sem lehetőség nincs a gond­talan pihenésre. Megtoldják azzal is, hogy a parasztember­nek igénye sincs az üdülésre. Lehet, hogy egykor igaz volt ez az állítás, ám mostanra gyökeresen megváltozott a helyzet. Több, mint a hely A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgo­zók fiatalabbak, mint elődeik, növekedett a szakmunkások aránya, sokan .gépesítették a háztáji gazdálkodást. Mind­ezeknek következménye, hogy nőtt az igény és a lehetőség is a szervezett üdültetésben va­ló részvételre. A mezőgazda­ságban, erdészetekben és a vízügyi vállalatoknál dolgozók közül jelenleg évente több mint 160 ezren tölthetik sza­badságukat üdülőben. A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszer­vezetéhez tartozó vállalatok évente 80 ezer embert üdül- tetnek saját üdülőikben, több mint 25 ezren utaznak pihen­ni SZOT-beutalóval, a ME- DOSZ pedig saját üdülőivel 4500 helyet tart fenn. Mindez kevés, a helynél több az igény, különösen nyáron szeretnének többen pihenni. A szakszervezeti központban dolgozókra nagy nyomás ne­Filozófiai háromszögünk legtalányosabb tagja az idő. Noha bölcseleti érte­lemben áz anyag és a tér sem ugyanaz, mint amit ezeken a fogalmakon kö­zönségesen értünk, mégis úgy érezzük, őket vala­hogy könnyebben üstökön tudjuk ragadni. A tér és az anyag megjelenési for­májában kétezer évvel ez­előtt is nagyjából olyan volt, mint napjainkban. Ám hová lett az idő? S hol leledzik. az, ami holnap, jövőre, ezer év múlva ha­tározza meg cselekedetein­ket? Az idő előszeretettel űz csúfos játékot a benne élővel. Ugyanazt a meny- nyiséget egyszer végtelenül hosszúnak véljük, máskor szinte repül. Szenvedésünk szakaiban, kínos helyze­teinkben szeretnénk meg­gyorsítani múlását. Csak ezen legyek túl. sóhajtunk, miközben közeleg a perc. amikor a műtőasztalra tesznek. Az idő persze éppen olyan megvesztegethetetlen, mint a másik kettő. Kö­nyörtelen törvényszerűségei szerint folyik, múlik, aho­gyan az anyag és a tér is igy engedelmeskedik a tő­lünk független szabályok­nak. Milyen jó, hogy ez így van. Sokszor nyugtatott IDŐZSUGOR meg ez a tudat. A minap is, amidőn katona fiunk­kal találkozhattunk egy­havi távoliét után. S me­gint a csalóka játék. Még csak egy hónap! Mi min­den történt azóta. Az volt a benyomásunk, lassan már visszatér közénk, ho­lott a java még hátravan. Övele is mi minden tör­tént azóta. Katona fiunk beszámolt róla, hányféleképpen tart­ják számon társaival a mundérban töltendő időt, azt, ami már letelt, s ami még előttük áll. Napra, órára fejben tartják, med­dig jutottak. Másnap egy péceli leendő nyugdíjassal váltottam szót. Majd csak ez év végén válik esedé­kessé, de ö is számolgatja a napokat. Katonánk is, nyugdíjasunk is siettetné az idő múlását! S az érett­ségire készülő szintén. Ad­dig örülj, amíg ott le­hetsz a kies besnyöi alma materben, mondtam neki. Ö nem. Elég volt a négy év. válaszolta ingerülten. Még mennyien lehetnek Vácott és a körzetben, hogy távolabbra ne tekint­sünk ezúttal, akik kél kéz­zel forgatnák, pörgetnék az időkereket. Gyerünk, mi­nél nagyobb sebességgel. Csak ezen legyek túl. csak azon. Tudjuk, bizonyos szer­veink, betegség következté­ben, úgy mennek tönkre, hogy zsugorodnak. Máj­zsugor. vesezsugor. Ha tö­lünk függne, az idő állan­dóan zsugorodna. E sorok meg se íródhatnának, meg se jelenhetnének, hiszen az idő ezredévekkel korábban nullára zsugorodott volna. Millió embernek lehetett millió oka, hogy sürgesse idő múlását, ebben bizto­sak lehetünk, ha belegon­dolunk múltunk, történel­münk keserveibe. Miközben sokszor siettet­nénk az idő múlását, foly­ton idegesít, hogy soha nem áll meg. Pár napja még azt mondtuk, itt áll az új év a küszöbön, de mire ezek a sorok meg­jelennek. jó néhány nap el is pergett belőle. Beköszön­tött a zimankó, ismét egy ok. hogy sürgessük az időt. Az első két hónap külön­ben is olyan, mint az inf­luenza: legyünk csak túl rajta, jöjjön a tavasz. Majd a nyár, majd a... Hát ezért mondom, hogy de jó! Nem gyorsul, nem lassul. Olyannak kínálja magát, amilyen. Még abba sem szól bele, hogyan használjuk ki. K. P. hezedik az üdülőjegyek elosz­tásakor, ezért mindenáron szerették volna bővíteni az üdülési lehetőségeket. Sikerült is, hiszen egyetemi kollégiu­mokat bérelnek a nyári hóna­pokban, amelyekben jó körül­mények között tölthetik sza­badságukat a szakszervezeti tagok. Másik, ugyancsak fontos tö­rekvése a szakszervezetnek, hogy a gyógyüdülőkben bővít­se a férőhelyeket. Az agrár- gazdaságokban dolgozók kö­zött nagy az igény erre, hi­szen esztendőkön át nehéz kö­rülmények között dolgoznak az emberek. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsával kö­zösen a MEDOSZ ezárt újabb gyógyüdülőt épít. A 176 mil­lió forintos beruházás szep­temberben kezdődött',, s a..ter­vek szerint 1987 őszén már vendégeket fogadnak benne. Évente több mint hatezer ember pihenhet majd ebben az üdülőben is. Balatonfüre- den 16 millió forintos költ­séggel felújítanak egy ME- DOSZ-üdülőt, amelyben egy­szerre harmincötén találnak pihenést és gyógyulást. A nyá­ri hónapokban családos be­utalót adnak, az elő- és utó­szezonban viszont szanató­riumként működik az üdülő, s a szívbetegeknek nyújt gyó­gyulást. Elmaradt arányok A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának felmérése szerint a termelőszövetkeze­tek tulajdonában 110 üdülő, il­letve hétvégi ház található. Többségük azonban magánház vagy valamilyen közületi he­lyiség volt korábban, ezeket vásárolták meg a közös gaz­daságok, s rendezték be tag­jaiknak. Az - épületek többsé­ge gyógy-, illetve meleg vizű strand közelében van. Fönntartanak üdülőt a ter­melőszövetkezetek területi szövetségei is, ezek többsége is gyógyvizek közelében talál­ható. A legnagyobb s legne­vesebb a harkányi üdülő, amely 160 termelőszövetkezet közös tulajdona. Lehetőséget ad a szövetkezeti tagok üdü­lésére a mezőgazdasági szö­vetkezetek háza, amelyben mintegy háromezer tag pihen­het. Együttműködési megálla­podást kötött a TOT a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­val, így 2700 beutalóval pihen­hetnek szövetkezeti tagok SZOT-üd ülőkben. Igyekeznek tehát megtalálni a közös gazdaságok dolgozóik pihentetésének lehetőségeit, ám az arányokat tekintve el­maradnak a szakszervezeti mozgalom mögött. A statiszti­kák szerint 4,5 millió szak- szervezeti tagból 1,5 millió üdülhet, a 887 ezer termelő­szövetkezeti tagból viszont csak 56 ezer, azaz a tagság 6,3 százaléka. Roppant ellentmondásos te­hát a termelőszövetkezeti dol­gozók üdültetése. Egyfelől nőtt az igény, másfelől egyes szö­vetkezeti üdülőkben kihaszná­latlanok a helyek. Ezt egy kis költséggel beszerezhető szemé­lyi számítógéppel el lehetne kerülni, ám a beutalók koor­dinálása még nem tart itt. Az ellentmondásokat szapo­rítja az a valamennyi üdülési formára érvényes közös gond, miszerint nemcsak az üdülés színvonala, ára, hanem a fi­nanszírozás rendje is eltér a szokásostól, sőt, a testvérszö­vetkezetek — ipari és fogyasz­tási — gyakorlatától is. Pénzügyi szabály Űjabb üdülők építését aka­dályozza, hogy korábban a gazdaságok fejlesztési alap­jukból fordíthattak erre pénzt, januártól pedig az érdekelt­ségi alapjukból. A termelő­szövetkezetek egy részének a termelés bővítéséhez sincs mindenkor elegendő pénze, így a termelőeszközöknél jobban nélkülözhető üdülőterületekre már eleve kevés helyen szán­nak fejlesztési forintokat. Számos ellentmondás ta­pasztalható a meglevő üdülők fenntartásánál is. A társulá­soknál például a pénzügyi szabályok nehezítik a műkö­dést, hiszen a közgazdasági szabályozás gazdálkodó szerv­iek tekinti a kifejezetten szo­ciális és kulturális szolgálta- tá '• nyújtó üdülőtársulásokat. Az ellentmondások feloldásá­ra minél gyorsabban szüksége volna a termelőszövetkezeti mozgalomnak is, hogy az igé­nyekhez igazíthassák lehető­ségeiket. V. F. J. Munkaverseny Több szempont Kibővítették a DCM mi kaverseny-bizottságát, me ben ezentúl részt vesz a k túrbizottság vezetője, sportfelelős és a közönsi szervező is. Az ő javaslat alapján a brigádvezel együtt döntik el, kik dolgi tak a legjobban 1985-ben. Szép galambok gálája Húsz éve alakult meg a vá­ci 162. számú Galamb Egye­sület. Ebből az alkalomból a hét végén jubileumi kiállítást rendeznek a Kossuth Lajos tér 8. szám alatti egyesületi helyiségben. Az 1966-ban alakult egye­sület számos országos és nemzetközi bemutatón vett részt, ahonnan értékes díjak­kal tértek haza. Ezen a kiál­lításon is több száz galambot mutatnak be, melyek egytől egyig a váci galambászok sa­ját tenyészetéből kerültek k> A megnyitó január tl-én, szombaton 9 órakor lesz. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents