Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

Olvasóink fóruma Védjük, ami ránk maradt! ? Mottó: Terméketlen az a £ törzs, melynek elpusztulnak £ gyökerei, nem hozhat'virá- 8 got, gyümölcsöt. A műemlékvédelem hazánk­ban 1957 után vett nagyobb lendületet. A hetvenes évek végén az MSZMP határozata a hagyományok őrzése mel­lett hangsúlyozta politikai je­lentőségét is. Ma már közpon­ti feladataink egyike váro­saink .megújítása, települé­seink fejlesztése, műemlékeink fenntartása, környezetünk vé­delme. Mindez társadalmi fel­adattá vált, jövőnk egyik zá­loga. A háború után a társada­lom átrétegeződése, kelet-euró­pai elmaradottságunk, a há­borús pusztítások szükségkép­pen a szegénység felszámolá­sára ösztönöztek. A moderni­zálást nem kerülhettük el, de erre nem volt időnk felké­szülni. A célokban, a felada­tokban, az ízlésben zavarok keletkeztek. A lázas újjáépítés idején nem törődhettünk a múlttal. A szocializmus építé­se teljesítette a felhalmozás parancsát, de a történelmi múlt, a nemzeti öntudat, az erkölcsi élet, a kultúra, az em­berség lemaradt az anyagi gyarapodás mellett. Sajnos, vannak, akiknek az a véleménye, hogy „nincs kö­zünk a múlt emlékeihez!" Gazdátlanul hagytunk szám­talan építészeti emléket, egye­seket magunk romboltunk le. A belvárosok lakásállaga el­avult, fele egyszobás, korsze­rűtlen. A tervezési szemlélet javulóban van, de a kivitele­zés hiányosságai, szakszerűt­lensége, a környezet elhanya­goltsága, a közlekedés átszer­vezése állandó vitákat hoz. Megnőtt a társadalmi érzé­kenység. Mind többen tekin­tik szívügyüknek történel­münk, múltunk örökségének, hagyományainak, szépművé­szeti értékeinek a megőrzését. Sajnos, falvaink nemzeti jel­lege eltűnt. Tihany, Hollókő, ;Magyarpolány mellett csak ■skanzenek, pár tucat tájház» például Pencen, s képek őrzik a népi építészet remekeit. Fel­újításuk helyett leromboltuk a megőrzendőket is. Nem a földes, tbc-s lakásokat sajnál­juk, hanem a magyarságunk egyik kifejezőjét, a tornácos, íaragványokkal díszített ház- előket, kapukat. A műemlékek védelme csak társadalmi háttérrel biztosít­ható. Hazánk jelenlegi gaz­dasági helyzete leszűkítette az anyagi ráfordítások lehe­tőségeit. Társadalmunk mind nagyobb rétegei ismerik fel az ezeréves múltunk megmaradt értékeinek megőrzésére, gon­dozására, védelmére irányuló tevékenység szükségességét. Háborúk, tatárok, törökök, né­metek, Habsburgok pusztítot­ták évszázadokig népünk ve­rejtékével felépült értékein­ket. Műemlék épületeink nagy része elpusztult. A második világháború tovább rombolt. A háború után a romboláshoz mi is hozzájárultunk. A fel- szabadulás után népünk ener­giáját az újjáépítés, munkahe­lyek, lakások, iskolák, kórhá­zak, kultúrházak, sportlétesít­mények. építése kötötte le. A közöny, a meg nem értés, az önzés tovább rombolta a meg- maradtakat is. Társadalmunkban szaporod­nak a műemléket védők, a többség azonban még közöm­bös: sajnos, nem kicsi a szá­ma a rombolóknak sem. Ha városépítésben, a város­magok, a falvak rehabilitá­ciójában a tervezés szaksze­rűségét, a hivatásos műemlé­kesek, a társadalmi szerveze­tek, városvédő és -szépítő egyesületek munkáját koordi­nálni tudjuk, akkor széles kö­rű demokratikus vitákkal megelőzhetők a melléfogások. A múlt igényével készülje­nek a tervek: kivitelezésre csak azok vállalkozzanak, akiknek szaktudása garan­tálja a művészi munkát. Ne csak a homlokzatok fel­újításával törődjünk, hanem a teljes tömb rehabilitációját végezzük el! Hasonló igénnyel kell, hogy megoldjuk a kör­nyezet felépítését, gondozását, védelmét. Bármilyen esztéti­kus épület hatását lerontja a környezetének elhanyagoltsá­ga. Az országos védettség meg­közelítőleg hatezer objektum­ra terjed ki. Ezek mellett fenntartandó kilencezer, és még megőrzendő több objek­tum. Fel kell tárni a megyei és a helyi védettséget igénylő műemlékeket is. A még meg­maradt értékeink számbavéte­le már nem tűr halasztást vá­rosunkban sem. A felkutató, feltáró munká­ban, annak feldolgozásában a hivatásosoknak és az amatő­röknek együtt kell(epé) dol­goznia. A. megszállottak az első kettőben, a profik a tu­dományos igényű rendezés­ben, a tanácsok a nyilvántar­tások (műemlék kataszterek) összeállításában érdekeltek. A városok többségében már megalakult a városvédő és -szépítő egyesület. A Haza­fias Népfront, a környezetvé­dő szervezetek, a Múzeumba­rátok Egyesülete, az üzemek szocialista brigádjai, az isko­lák növekvő érdeklődése és munkája reményt ad a társa­dalom aktivizálására. Már szervezzük Vác város­védő és -szépítő egyesületét is. Suba Vilmos Vác, Zrínyi u. 8. ny. tanár Nagybörzsöny: Vizműtársulat alakulhat Nagybörzsöny közműves vízhálózatának kiépítésére a napokban megkezdték a köz­ségi ivóvíztársulat szervezését. Víz és terv van. ha a családi ház-, üdülő- és telektulajdono­sok öl százaléka belép a tár­sulatba, a víztársulat megala­kulhat. A számítások szerint a hozzájárulás mértéke érde­keltségi egységenként maxi­mum 25 ezer forintot tesz ki, amit tíz év alatt részletekben kell kifizetni. Akinek beépítetlen belső telke van, csak akkor fizet hozzájárulást, ha a telek nagy­sága eléri a 250 négyszögölt, illetve az utcafronton a 16 mé­teres hosszúságot. Tanácsrendelet Söpörjünk! A tanácsrendelet írja elő, hogy az ingatlantulajdonosok­nak és -bérlőknek Vácott reg­gel 8 óráig le kell tisztítaniuk a járdákat. Az elmúlt napok­ban kialakult állapotok azt mutatják, érvényt is kell(ene) szerezni e rendeletnek. Közös kockázattal Zöldséget - helyből!(?) A Szobi Áfész már igent mondott Az MSZMP Vác Városi Bi­zottságának decembér végi ülésén szót kért Lévák József, a sződi Virágzó Tsz elnöke is. Hozzászólásában ahhoz a gon­dolathoz kapcsolódott, misze­rint a korábbi gyakorlattól el­térően célszerű lenne, ha a térség lakóinak zöldség- és gyümölcsellátását a kereske­delmi vállalatok a korábbinál nagyabb hányadban biztosíta­nák a területen dolgozó közös gazdaságokból. Az elnök szerint az elkövet­kezendő öt esztendőben a me­zőgazdasági alaptevékenység­ből származó jövedelem növe­kedése reálisan 2,5—3 száza­lékra tehető. Annak ellenére, hogy a zöldségtermesztés nem kifejezetten gazdaságos tevé­kenység — az elmúlt években emiatt hagyták abba sok he­lyen —, a sződi tsz a burgo­nya és paradicsom mellett vállalja ennek termesztését is, legalább olyan szinten, mint a burgonyáét. — Megtermeljük, de „együtt sírunk-nev etünk”-alapon, a zöldség-, gyümölcsellátásért felelős kereskedelmi szerveze­tekkel. Legyen közös a nyere­ség, s ha lesz, a veszteség is. Rassmann István, a Szob és Vidéke Áfész elnöke ehhez jó partnernak ígérkezik. Mint felszólalásában elmondta, ők is úgy ítélik, hogy a megnyug­tató zöldség- és gyümölcsellá­tást a sződi tsz elnöke által igényelt alapon, lehetőleg helyben kell megoldani. A váci Áfész még nem nyi­latkozott. —di VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1986. JANUÁR 6., HÉTFŐ Téli turizmus a Börzsönyben \ Ott üres, itt ketten az ágyon Vendégnek számit az is, aki maga hozza az elemózsiát Azok a családok, évek óta együtt szilveszterező baráti társaságok, akik még jó időben, legkésőbb augusztusban le­foglalták a Börzsöny turistaházainak szálláshelyeit az év utolsó napjaira, maguk sem gondolták, hogy a természet milyen kegyes lesz hozzájuk. (A 2-es és 12-es úton vonuló autókaravánokon még csak elvétve lehetett látni egy-egy sí­talpat, szánkót, s azok is a szomszédos Csehszlovákia közis­mert sícentrumaiba igyekeztek.) Szilveszter napjára azután megérkezett a diákok vakációjának utolsó napjait megszé­pítő, síelésre, szánkózásra is alkalmas hó. A környék legnagyobb és legismertebb téli síközpontjá­ban, Törökmezön telt ház fo­gadta a vendégeket. Vala­mennyi szoba elkelt, a társasá­gok összébb szorultak, hogy mindenkinek jusson szállás. Igaz, az óesztendő búcsúzta­tóján nemiigen feküdt le senki. A hangulatosan feldí­szített étteremben video és disco űzte az unalmat, no meg jóízű beszélgetések. Még Belfegor, a fekete bakkecske is be-beköszöntött olykor az ajtón, megérezve a nagy zöld kandalló melegét. A Pest-Budai Vendéglátó Vállalat szerződéses üzemé­nek vezetője nemrégiben kezdte meg itt a második öt esztendőt, bizonyítva ezzel, hogy a turistaházakat is lehet és érdemes működtetni. No persze azt senki sem hiszi, hogy az olcsó szálláshelyekből származik a haszon. Hiszeri a fűtés, világítás, mosatás költ­ségei alighanem elérik a szál­lásdíjat. S itt mindenki tisz­tára mosott-vasalt ágyneműt kap a sodronyos fehér vas­ágyakra, ha kopottat is, és szenet a kályhába, amit be is fűtenek a házbeliek. Évfordulós vetélkedik Akadályverseny, szellemi torna Somogyi Ágnes, szintén nyak­kendőben, a válaszokat várja Egy teljes éven át tartó ve­télkedés feléhez értek az úttö­rők. Ősszel kezdődött a ver­sengés a honvédelmi akadály- versenyen. A testi ügyesség után a szellemi rátermettsé­güket vetették össze legutóbb az úttörőház emeleti termében. Az iskolák hattagú csapatai jöttek el pontokat szerezni a tanév végi összesítéshez. A végső sorrend és a város ki­váló őrse elismeréséül szol­gáló kupa tulajdonosai tava­szig ismeretlenek maradnak, amikor is az utolsó fordulóra kerül sor. A mostani vetélkedő, azaz a második rész időpontja éppen egybeesett Vác felszabadulá­sának 41. évfordulójával, en­nek jegyében zajlott a ver­seny. A tavaszi eredményhir­detés szintén évfordulóhoz kö­A csapatok összedugják a fejüket. Feladat: beszéljenek ösz- szeíűggően három percig a városról, mintha egy idegennek mutatnák be A szerző felvételei tődik, nevezetesen az úttörő- mozgalom negyvenedik szüle­tésnapjához. Somogyi Ágnes, az ifiklub vezetője tette föl a csapatok­nak a kérdéseket. Meg is kér­deztük tőle a kezdés előtti per­cekben, hogy mire kell tudnia a választ az úttörőknek? — Ügy állítottuk össze a kérdéseket, hogy képet kap-' junk, melyik őrs mennyire is­meri a várost, vagy milyen ügyesen találja föl magát vá­ratlan helyzetekben. A csapa­tok külön asztaloknál ülnek, ahol közösen megbeszélhetik a választ. Igyekszünk játékossá tenni ezt a délutánt, hogy sen­kinek se az iskolai felelés jus­son az eszébe. A szóban fel­tett kérdések közt olyanok is lesznek, amelyek egy-egy lég­gömbbe vannak téve. Csak az juthat hozzájuk, aki először felfújja és kipukkasztja. Gya­korlati feladattal is készül­tünk. Szemtanúkat kell keres­ni, olyanokat, akiknek szemé­lyes emlékük van a felszaba­dulás napjairól — mondta Ági. A csapatokban zömében lá­nyok vannak. Vajon ennek mi az oka? Talán ők az okosab­bak, ügyesebbek? Nem tudom, mindenesetre hiányoznak a fiúk. akik lehet, hogy nem ve­szik komolyan az egészet. Kár! De az is meglepő, hogy az elő­készített számozott asztalok fele üresen maradt. Csupán a Juhász Gyula iskola, az Árpád úti iskola és a Petőfi iskola képviseltette magát. Hol van­nak a többiek? így alaposan lemaradnak a pontversenyben! Vagy nem akarnak kiválók lenni? Dudás Zoltán A tiszta haszon — gondo­lom — abból származik, hogy a jó ellátást, a tisztes­séges méretű adagokat, a csa­ládias hangulatot a vendég azzal díjazza, hogy vissza­visszatér. Azok a váci csalá­dok például, kik ott töltötték az év végét, már most szom­baton és vasárnap köszöntöt­ték egymást a ház előtti lej­tőn. A vendég itt akkor is an­nak számít, ha maga hozza elemózsiáját, és a bejárat után megterített asztaloknál azzal csillapítja éhét, s eset­leg csak egy teát rendel hoz­zá a söntésben. (Ha persze mást is, annak természetesen örülnek.) Itt fönn, a Börzsöny lankái között, viszonylag távol a fő úttól, a környékbeli közsé­gektől, az étlapon mégis, szo­lidnak számító árakat olvas­hatunk, s olyan . választékot, ami egy városi vendéglőnek is becsületére válik. Gyer­mekadagok — kisétkű fel­nőttek számára is elégséges méretben —, egytálételek ké­szülnek a konyhán, házilag savanyított saláták, itt tisztí­tott burgonya kíséretében. Még akkor is, ha — mint most is — katona a személy­zet egyik kulcstagja: a sza­kács. Mert a fönökasszony, Nagy Károlyné kiváló sza­kácsnő is, ha kell, maga áll a tűzhely mellé, főz, adagol, szervíroz. — Remélem, hogy ez a tél hoz még néhány hasonlóan „erős” napot — mondja, ami­kor búcsúzkodva azon sajnál­kozunk, hogy neki vajmi ke­vés jutott a felhőtlen szil­veszteri szórakozásból. Ilyen tapasztalatok után azon tűnődöm, vajon — ha már egy balga intézkedéssel annak idején megszüntették a Turista Ellátó Vállalatot —, miért nem éri mag a ven­déglátó vállalatoknak, s az év nagyobb részében kihasz­nálatlanul álló vállalati üdü­lők üzemeltetőinek, hogy fo­lyamatosan, vagy például ilyen összevont ünnepek tá­ján, turistaházként üzemeltess senek arra alkalmas és fel­készült épületeket. Mert például a házzal szomszédos vállalati üdülőben ezekben a napokban egyetlen szoba volt foglalt, míg itt ketten is aludtak egy ágyon, s az egykori járási hivatal magyarkúti üdülőjét is lehet­ne hasonló célra használni, némi — tisztes — haszon re­ményében. Valósnak tűnik ez a felté­telezés akkor is, ha akadnak olyanok az egykori vendégek között, akik nem tartják ki­elégítőnek például a törökme­zői ház szolgáltatásait. Ala­csonynak érzik a komfortot, elhasználódottnak az ágyakat és az ágyneműt, és nem elég higiénikusnak a körülménye­ket. Azt hiszem, nekik is igazuk van a maguk szem­pontjából. Csakhogy ők szál­lodai szintű 1|eUátást. kívánnak —- s ezt a vendéglőben meg is kapják — a turistákra, sí- zőkre méretezett árak, s az előbb említetteknek megfelelő körülmények mellett. Mert az itt megszállók bizonyosan nem veszik észre egy-két éj­szaka, hogy elhasználódottak, mosottak az ágyneműk, me­lyek kicseréléséhez, ismerve az ágyneműárakat,, hosszabb idő szükséges. Még a meleg víz sem nagyon hiányzik egy hét végén, ha a szobában fo­lyik a csap. S aki nagyon akar, a központi vízmelegítő hibája idején is megfürödhet a személyzet fürdőszobájában. Most' tehát a nomádabb vi­szonyokhoz szokott, alacso­nyabb komforttal is beérő tu­risták érdekében szóltunk. De vajh’ ki hallgatja ezt meg e nyereségérdekeit világban? Bányász Hédi A hét programjából Madách-nap - Kiállítások Január 6., hétfő: 14 órakor változatos, színes programot ígér a Gábor József Általá­nos Iskola napköziseinek rendezett Madách-nap. — 18 órakor az ifjúsági klub tag­jai közös esten találkoznak az Esze Tamás laktanya KISZ-eseivel. — 18 órakor a 8-as teremben Halszem pers­pektíva címmel Koppány Endre (Aesculap Fotóklub) színesdia-estje. Január 7., kedd: 18 órakor távcsöves bemutatót tart az érdeklődőknek a Göncöl csil­lagvizsgáló a művelődési köz­pontban. —■ Este szabad klub­napot rendez a HNF nők klubja a 4-es teremben. — 18 órakor Irodalmi terefere a 47-es teremben, Németh Pé­ter Mikola vezetésével. Január 8., szerda: 16 óra­kor kezdődik a Játsszunk táncot! című foglalkozás a művelődési központ 37-es termében. — 17 órakor a pe­dagógusklub vendégeként Bú­za Domokos tart előadást ausztráliai útjáról a 4-es te­remben. — 19 órakor Hazám, hazám, te mindenem címmel irodalmi-zenei sorozat kezdő­dik a 34-es teremben. Január 9., csütörtök: 17 órától Dániel Kornél vezeti a felnőtt képzőművészeti alko­tókör foglalkozását a műve­lődési központban. — 18 óra­kor a Madách Galériában megnyílik Nagy B. István festőművész önálló tárlata. Január 10., péntek: 17 óra­kor a gyermek képzőművé­szeti szakkör tagjainak vezet foglalkozást- Dániel Kornél. — 18 órakor a művelődési központ emeleti galériáján megnyílik Kádas Éva kera­mikusművész — három hétig nyitva tartó — kiállítása. Január 11., szombat: Reg­gel 6 órakor különbusz indul az úttöróház elől: sítúrára vi­szik a pajtásokat Donovalyba. — 14 órakor az úttörőházban díjmentesen levetítik az álta­lános iskolásoknak a Twist Oliver című ifjúsági filmet. — 18 órától videofiilm-klub- foglaikozás- az ifjúsági klub­ban. Január 12., vasárnap: Meg­felelő számú érdeklődő eseté­ben 18-tól 22 óráig videodisz- kó a művelődési központ bü­féelőterében. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents