Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

A titok kulcsa a közös munka XXVIII. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1986. JANUÁR 6., HÉTFŐ A fővárostól csábító falu Nyilatkozatot kell tenni Minden kutyának története van A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Rövid és csupán látszó­lagos csend után mostaná­ban egyre több szó esik a közművelődés általános helyzetéről, a konkrét he­lyi gondokról és eredmé­nyekről. Az nagyrészt nyil­ván annak is köszönhető, hogy a gazdasági élet tar­talékainak feltárása köz­ben egyre szélesebb réte­ge^ számára válik nyilván­valóvá, hogy a termelő- munkában is az tud job­ban helytállni, aki széle­sebb látókörű, érdeklő­dőbb, szellemileg frissebb társainál. Monoron és környékén azonban sokak szerint jelen­tős a visszahúzó erő. Ide so­rolják a főváros közelségét, az emberek kétlakiságát, az ingázást, a művelődési házak, könyvtárak romló állagát. Persze minden egyes állítás­sal külön-külön is lehet vi­tatkozni, s mindegyikről be is bizonyítható, hogy nem szükségszerűen töltik be a fék szerepét. Ellenkezőleg: ahol a közösséget össze tudják — akarják— fogni, ott lendítő­erőt képezhetnek. Ecser — kétségtelen,— kör­zetközségeinek nem tipikus képviselője. Az egyik legki­sebb községünk, szinte a fő­város lábánál található, de ahogy ott a közművelődéssel foglalkoznak, a gondokkal birkóznak, az talán példát, tippet adhat másoknak is. A kis település lakosságá­nak 90 százaléka bejáró, en­nek ellenére öt éve jórészt társadalmi munkában építet­ték a Rábai Miklós nevét vi­selő művelődési házat és a 148 négyzetméteres könyvtá­rat. Ez már önmagában előny, de aligha máradt volna az, ha a község tanácsa az át­adástól magára hagyta volna az intézményt. A szükséges karbantartáso­kat rendszeresen elvégeztetik, mód nyílt felújításra, a bel­ső berendezés fejlesztésére, a könyvállomány gyarapítására is. A kiscsoportok nemcsak helyiségeket kapnak, hanem a közelmúltban például vásá­roltak egy videoberendezést, amelyet közösen használ a művelődési ház, a könyvtár és az iskola. A művelődési feltételek ja­vításához természetesen nem­csak a tanács járul hozzá egyre növekvő összeggel, hanem a községben érdekelt gazdasági egységek is. A Ró- kosmezeje Tsz például évente 20 ezer forintot ad. de emel­lett támogatja a kiválóan mű­ködő nyugdíjasklubot. A Po- litoys Ipari Szövetkezet hoz­zájárulása 10 ezer forint, vi­szont ők patronálják a népi tánccsoportot. Az Alsó-Tápió- menti Áfész 11 ezer forinttal segíti a szakmai munkát. A művelődési ház és a könyvtár dolgozói természete­sen úgy tartják: valamit vala­miért. Programjaik összeállí­tásánál messzemenőkig figye­lembe veszik a gazdasági egy­ségek igényeit, helyet adnak rendezvényeiknek, a különbö­ző üzemi tanfolyamoknak. A könyvtár nagy segítséget nyújt a továbbtanuló dolgo­zók felkészítéséhez azzal, hogy előteremti s összekészíti nekik az ajánlott irodalmat. A tsz telephelyén létesített le­téti könyvtárat sajnos a rossz tárolási körülmények miatt meg kellett szüntetniük. Természetesen egyik Intéz­mény tevékenysége sem épül­het ad hoc programokra. A hosszabb-rövidebb időszakok­ra készülő munkatervek a szórakozási lehetőségek meg­teremtésén túP tartalmazzák — az ecseriek igényei alap­ján ,— az ismeretterjesztés, az önművelés kereteit is. A kü­lönböző klubok, tanfolyamok, szakkörök minden korosztály számára nyitottak, vagyis „aki keres, az talál”. Az ecseri népművelők szá­mára is gondot jelent a fővá­ros közelsége, de ők ezt egy­általán nem istencsapásnak, hanem kihívásnak tekintik. S legyőzni a világváros csábítá­sát komoly szakmai siker. Ilyen eredménynek tekint­hető, hogy hosszú esztendők óta ápolják a helyi hagyomá­nyokat, összegyűjtik a régi idők dalait, táncait, őrzik a népviseletet. Már a mai kor igényeit jelzi, hogy rendeznek szabás-varrás és autóvezetői tanfolyamokat. A fiatalabbak az ifjúsági klubban, illetve a színjátszó csoportban, a mű­vészeti szakkörben, a kincs­kereső klubban, a kis fiziku­sok szakkörében találnak ér­deklődésüknek megfelelő el­foglaltságot. Több éve műkö­dik gyermektorna és balett, sőt újabban karatecsoport is. A könyvtárnak a község la­kosságának egyharmada — 604 helybeli — tagja. Szép számmal akadnak köztük fizi­kai és mezőgazdasági dolgo­zók, de a többséget a ta­nulók, a nyugdíjasok és az értelmiségiek képviselik. A kölcsönzés természetesen ön­magában még nem kötné elég szorosan az intézményhez az olvasókat. Rendszeresek és látogatot­tak viszont a TIT-rendezvé- nyeik, az előadói estek, az író—olvasó találkozók. Évről évre ők adnak otthont a von­záskörzet szintű szayalóver- senyeknek. Tavaly a felszaba­dulás 40. évfordulója tiszte­letére könyvkiállítást is ren­deztek. A község őslakosságá­nak kérésére egy 400 kötetes szlovák nyelvű könyvtárrész­leget is kialakítottak. Vitathatatlan, hogy a legki­sebb eredményt is nagyon ne­héz lenne közömbös, közönyös környezetben elérni. Erre vi­szont aligha panaszkodhatnak a közművelődés munkásai. Mind a tanáccsal, a pártalap- szervezettel, a KISZ-szel, a HNF helyi bizottságával, s a már említett gazdasági egysé­gekkel kiváló a kapcsolatuk. Ecseren valóban együtt for­málják a közgondolkodást, a közízlést, együtt igyekeznek minél jobban kielégíteni a helyiek igényeit — helyben. Mindössze ennyi a „titka” az eredményes közművelődési munkának. Vereszki János Engem keresnek? Déri úr, fáradjon ki! — szól be az ólba Jeszenszky Ilona, s Déri úr kifárad. Tágra nyitja a szemeit, csó­válja a farkát, hálásan vak­kant egyet, majd visszaisz­kol. Déri úr az egyike azok­nak a négylábúaknak, ame­lyek a fóti kutyamenhely fel­számolása után átkerültek az új, a pasadi tanyavilágban létesített telepre. Akkor 1983 májusát írták, s egy évnek kellett eltelnie addig, amíg megkapták a szükséges enge­délyeket. Ma 150 kutya s vagy 60 macska talált itt menedéket. Simogatásra várva ... Váltás nélkül Minden ebnek története van, s ezeket a történeteket Jeszenszky Ilona jól ismeri. Gondnok, állatgondozó, ügy­intéző egy személyben, s amikor Fótról áthozták az öreg kutyákat, jött velük. Nyugdíjas, már fárasztja a sok tennivaló, de addig ma­rad, amíg megfelelő helyet­test tudnak találni. Ha nem Kiindulópont az energia UJ Az állattenyésztést segíti az takarmány érték-számítási módszer, amelynek bevezeté­sét január 1-től rendelte el a MÉM. A külföldön már hasz­nált és széles körben elterjedt eljárás a takarmányoknak azt az energiatartalmát veszi ala­pul, amelyet a<z állati szervezet valóban hasznosítani tud. Ily módon értékelik a különféle takarmányokat és ennek meg­felelően állapítják meg az ál­latfajok, s azokon belül is a fajták és a különböző nemű és korú állomány eleségadag- jait. Az energiatartalom szerin­ti számítással lényegesen pon­tosabban lehet meghatározni a valóban szükséges tápláló anyagok mennyiségét és azok egymáshoz való viszonyát. A módszer azért is korszerű, mert valamennyi állatfajnál fel­használható. A korábbi, úgy­nevezett Kellner-féle számí­A Jcörnyezet védelme egyre inkább közügy- gyé válik, ezt látszik iga­zolni az is. hogy a külön­böző tömegtájékoztatási eszközök (rádió, televízió) is nagyobb teret szentel­nek neki ebben az eszten­dőben. Űj műsorok szület- ■ nek, amelyek rendszeres időközönként jelentkeznek majd. Ám hiába minden, ha kevés érdemleges tör­ténik az országban ezen a területen. \ Ám érdemes egy kicsit szétnézni a saját portán­kon, hogyan is állunk a környezetvédelemmel. Bár most befújta a hó a tájat, alig több mint egy héttel ezelőtt még látni lehetett azt a szeméthalmot, amely a gyömrői telepi temetőhöz vezető út mellett bosszan­totta a járókelőket. A helyi nagyközségi ta­nács új lakótelkeket par­celláztat errefelé. s a Pest Megyei Víz- és Csa­Jegyzet Elmenekültek a madarak tornamű Vállalat dolgozói hozzáfogtak a csövek le­fektetéséhez. Egy lakóko­csiban tárolják a szerszá­mokat, de a szemetet csak egyszerűen szétszórják a környéken. Az elmúlt he­tekben hordta, vitte a szél a papír- és egyéb hulladé­kokat. Tayaly az év utolsó napján megérkezett a hó, amely egyelőre eltakarja a szemetet. A Lenin Vadásztársaság egyik tagja panaszkodott a minap. Monor és Péteri kö­zött — az úttól nem mesz- sze — egy csendes nádas adott otthont és búvóhe­lyet hosszú évekig a külön­böző madaraknak, erdei vadnak. Mostanában már nem látni ott semmit, csak a bűzt lehet érezni, mert a szippantókocsik oda hordják a szennyvizet. Szép csendben elmene­kültek az állatok erről a helyről, amely sokáig ott­hont jelentett számukra. A vadászok szomorúan vettek tudomást az esetről, de felvetődött bennük is a gondolat: nem lehetne-e tenni valamit az illegá­lis szennyvíz-leeresztőkkel szemben? ]í eszélhetnénk még sok ■*-' mindenről, arról, hogy az utak melletti árkok las­san megtelnek szeméttel, hogy az utcákban sok a szemét. Ideje lenne már, hu valamennyien magunk­ba néznénk, érdemlegesen tennénk valamit a környe­zet védelméért. G. J. tást például a baromfiállo­mány takarmányozásánál nem is használhatták, annyira más elvekre épült az ide tartozó állatfajok takarmányozása. Mivel a módszer nemzetközi­leg ismert, egyúttal a külföl­di gyakorlat átvételét is lehe­tővé teszi és szakszerűbb ösz- szehasonlításra kínál lehető­séget. Az új módszer terjedését kiadványok segítik. Ezek egyebek között a takarmány­keverő üzemek munkáját ha­tározzák meg és lehetőséget adnak természetesen a mező- gazdasági üzemek állatte­nyésztőinek is arra, hogy szinte azonnal átállhassanak az új számítási eljárásra. A forgalomba hozott takarmá­nyok csomagolóanyagán a jö­vőben az új értékek láthatók. Több mint 100 éven át hasz­nálta a magyar állattenyész­tés a német Oskar Kellner által kidolgozott módszert, amely lényegében a zsírter­melő képességhez viszonyítot­ta a különböző takarmányok értékét. Ez az úgynevezett ke­ményítőérték-számítás évti­zedekkel ezelőtt kitűnően se­gítette az állattartók munká­ját, lévén, hogy akkoriban a zsírtermelés is cél volt. A mo­dern állattenyésztésben azon­ban mindinkább igyekeznek csökkenteni a húsok, zsírtar­talmát és éppen például a he­lyes takarmányozással előzik meg azt, hogy az állomány túlságosan elhízzon. Emiatt is szükség volt a Kellner-számí- tás felváltására. érkezik váltás, nem mehet el, sokszor egy hétig is szolgá­latban van. A roskatag gaz­dasági épület manzárdjában lakik, mostoha körülmények között, s mondani sem kell: nem kakaskukorékolás éb­reszti reggelente. El sem lehet képzelni, hogy mekkora ott a hangza­var, ahol 150 kutya ugat, csahol, morog egyszerre. Az erdei hangverseny az idege­neknek szól: az újságírót, a fotóst köszönti. Kétkedve fo­gadjuk Jeszenszky Ilona sza­vait: „bárányok ezek”, s nagyon is megnézzük, hogy hová lépünk. Az udvaron el­szórt kutyaházak lakói ugyanis igencsak feszítik lán­caikat, A fekete István Állatbarát-Kör célja a gazdátlan ku­tyák, macskák összegyűjtése, részükre végleges, illetve át­meneti otthon biztosítása, az állatok élelmezése, orvosi fel­ügyelete, amíg nem találnak új gazdát, számukra, esetleg a régit. Az egyesületnek kö­rülbelül 500 tagja van, akik havonta 50 forinttal támogat­ják a menhelyt. Akad, aki ennél többet fizet, s önkén-' tes adományokra is számít­hatnak. Ha valaki állatot hoz, s nem hajlandó fizetni a gondozásáért, a négylábút akkor is befogadják. Kulturális program Ecseren hétfőn 18 órától: filmvetítés. Monoron a moziban. 18-tól és 20-tól: Életben maradni. Vecsésen 18-tól: vetítettké­pes előadás Nyugat-magyar­országi életképek címmel, elő­adó: Bécsy László zoológus, a bélyeggyűjtő kör foglalkozása, 19-től: a színjátszókor pró­bája. Sinter elől Így került ide az a rozs­daszínű keverék, akinek idős gazdája Monorról Amerikába utazott a fia temetésére, ám már ő sem térhetett vissza. A másiknak börtönbe került a gazdája, de előtte idehoz­ta, hogy ne kerülhessen sin- tórkézre. A háromlábú Kaj­lát az utcáról szedték fel, el­ütötte egy autó. Azt a szo­morú szeműt azzal hozta be valaki, hogy elemészti, ha nem fogadják be. Ennek két hete, s azóta nem nyúlt ételhez, annyira hiányzik a gazda. Mindaz, ami kiderül a spánielekről, tacskókról, schnauzerekről, német juhá­szokról, a többi, a keverék kutyákról és a cirmos vagy koromfekete, olykor megté­pázott bundájú macskákról, ahoan mindjárt ugyanannyi emberi sors, ilyen-olyan jel­lem is tükröződik. — Hetente két-három ku­tyát visznek el, de gyakran tízet is hoznak a helyükbe — mondja Jeszenszky Ilona, miközben lapáttal kevergeti a hatalmas üstben fövő csir- kenyesedéket. — Nehezíti a dolgot, hogy az erdei út menti fákra szögezett tájé­koztató táblákat sorra leve­rik a tanyasiak. Nem hiány­zott nekik ez a telep, pedig káruk nem származik belőle, igaz, előnyük sem. Ritkán fordul elő, hogy megszökik egy-egy kutya. A múltkor valahogy elszabadult az egyik, a közeli tanyán meg­tépázta a tyúkokat, még a gazdasszonynak is nekiment. Négyezer forintos kártérítést fizettünk. A kutyák vadul felcsahol­nak. Fehér Skoda kanyaro­dik a kapu elé. Negyven kö­rüli férfi és a kislánya száll .ki belőle. Kutyáért jöttek. — Ha lehet, foxi- vagy vizslakeveréket szeretnénk — adja elő az óhaját Bakonyi József. — Az egyik roko­nomnak telke van Érden, oda kellene ; egy megbízható ház­őrző. Bakonyi József hamarjá­ban kétszer is meglepődik. Először azért, mert 500 fo­rintot kell fizetnie a kivá­lasztott kölyökkutyáért, má­sodszor pedig azért, mert örökbefogadási nyilatkozatot kell tennie. Ebben meg kell ígérnie, hogy a kutyáról lel­kiismeretesen gondoskodik, az előírt védőoltásokat időben beadatja, s hogy az ebet más gazdához semmilyen címen nem adja tovább. Kötelezi magát arra is, hogy ameny- nyiben a kutya tartását vala­milyen okból vállalni nem tudja, úgy haladéktalanul ér­tesíti az egyesületet. Bele­egyezik abba, hogy az egye­sület megbízottja bármikor felkeresse és ellenőrizze a rá­bízott állat életkörülményeit, s még ezeken kívül is tudo­másul kell vennie néhány szabályt. Öreg is, vak is Bakonyi Éva ölbe kapja a fekete-fehér foltos foxiköly- köt, amit még a nyáron egy papírzsákba kötve találtak meg az állatbarátok a mo- nori utcán. Meg sem áll vele a Skodáig, a mögötte cammogó kis fekete kutya elől menekülve. Pedig talán az az egyetlen olyan jószág a telepen, amelyiktől nem kell tartani, hiszen öreg is, vak is, csak a szimata és a hallása után tájékozódik. Jeszenszky Ilona gyorsan visszaparancsolja, s már az üst mellől vet egy fél pil­lantást a távozó autó felé. Reménytelen kísérletet tesz öltözékének rendbehozására, de a kitérdelt, piros tréning­nadrág és a színtelenre ko­pott, megnyúlt pulóver ellen­álló. Majd erőteljes mozdulat tokkal újra és újra megza­varja az üst fortyogó tartal­mát. Kövess László Míg üreseh a lábosok Barcza Zsolt lelvételei (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents