Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

Kaposvári vendégjáték Színházi előzetes Ebben a hónapban dús vá­lasztékot kínálnak a szín­házbarátoknak a gödöllői mű­velődési központban. Igazi színielőadás nem is lesz, leg­alábbis ami a felnőtteket il­leti. Be kell érniük két elő­adói esttel. Mindkétszer Vál­lai Péter lép a pódiumra Esterházy Péter műveiből készült műsorával. Első est­jének címe: Kis magyar por­nográfia, ideje január 21-e, este 7 óra. Utána teaház, be­szélgetés a művésszel. *A má­sodik fellépése 26-án lesz, a műsor címe Spionjáték, en­nek kezdési időpontja délután 5 óra. A jegyek ára felnőttek­nek 50, diákoknak 30 forint. Kaphatók mától. A kaposváriak újabb ven­dégjátéka csak február 3-án ; esedékes, mégis most adunk hírt róla, mert a jegyek már január 10-től válthatók. Wil­liam Shakespeare A vihar című színművét adják elő, öt felvonásban-, Gazdag Gyula rendezésében. A belépő 100 és 80 forint. , Három előadás lesz a gye­rekeknek. Január 27-én dél­előtt fél 10 és 11 órakor, dél­után 3-kor, 28-án délelőtt 10- ' kor A bjívös tűzszerszám, az Állami Bábszínház vendég­játéka, a bábszínházi bérlet 'harmadik előadása. A hónap utolsó napján a Népszínház 'Gyermekszínháza jön Gödöl­lőre. Pancso Pancsev A négy ■süveg című mesejátékát ad­ják elő két részben. Kezdési 'idő délután fél 3 és fél 5. Mozi Nuki majom kalandjai. Szí­nes szovjet mesefilm. Csak 4 órakor! Zűrös hétvége. Színes, ma­gyarul beszélő szovjet film. 6 és 8 órakor! LLOI ínon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1986. JANUÁR 6., HÉTFŐ Népi ellenőrök vizsgálták Hogyan lesz a kocsmából kultúra Nem lepődnék meg, ha az agyak mélyén az a régi fel­ismerés munkálna, hogy tud­niillik a pénznek nincs szaga. Származzék akármilyen for­rásból, megjelenésében ropo­gós bankó, csengő korong. S a papír- vagy fémpénzen ' bár­mi megvehető. Ha mondjuk kulturális javat veszünk érte, akkor már csak annak a mi­lyensége számít. Senki sem firtatja, mi volt a pénznek az eredete, amit érte kiadtak. Számvitel, jog Ilyesmi jutott az eszembe, amikor a városi népi ellenőr­zési bizottság tagjai azt a vizs­gálati jelentést elemezgették, amely a' költségvetésből gaz­dálkodó intézmények saját be­vételének növelését célzó mel­léktevékenységéről készült. A népi ellenőrök a városi és a bagi sportklub, a gödöllői, a galgahévízi és a veresegyházi művelődési házban néztek kö­rül. Fölötlött bennem az is, va­jon milyen mélyen gondolnak végig várható folyamatokat, A hét gödöllői műtárgya Középkori eszközök A tatárok 1241. március 15- én pusztították el Gödöllőt, de a tatárjárás után újra fel­épült a település. A Gödöllő­vel foglalkozó oklevelek ál­talában rendezett, jól igazga­tott, népes birtokra, község­re engednek következtetni az Anjouktól kezdve. 1335, 1352, 1370, 1410, 1492 az első ok­levelek időszaka. ' Egy 1370-ben kelt oklevél szerint Gödöllő nagy birtoka volt a Gödöllőt valaha még nemzetiségi jogon, tehát nem királyi adományozás, hanem első foglalás, osztozás alapján birtokló Gedellöi családnak, akik névadói is lehettek ép­pen Gödöllőnek. Mindez még nem zárja ki még más ki­sebb vagy nagyobb részbir­tokosok jelenlétét. 1370-ben a hadoszlás, azaz december 16- án (mert a hadak is‘ haza­mentek karácsonyra) kiadott oklevélben Domina Katheri- na de Gedellew, vagyis ge­deih Katalin úrnő, István fiának, Jánosnak leánya, Tá­luk Pál felesége perli Pohá- ros Péter fiától, Miklóstól, a leányoknak járó negyedrészt, azaz Szada és Gödöllő poos- sessio, tehát népes birtokból Gödöllő felét. A vad birtok- foglaló Pohárnok (Poháros Péter) Gödöllő felét, amely Katalin nagyanyjáról Kata­linra szállott, Katalin törvé­nyes tiltakozása ellenére erő­szakkal foglalta el. Opulai herceg nádor ennek ellenére örök hallgatásra ítélte Kata­lin asszonyt, ami azt jelenti, hogy örökségét nem nyeri el, a per nem újítható meg, mert nem tudta állítását oklevél­lel bizonyítani. Az oklevelekből kivehető, hogy Gödöllő harcos népe a XIV. századtól szomszédhá­borúkat vív Szadával az ar­rafelé eső jobb földekért, le­gelőkért. Egy 1430-ban kelt határjárási okirat szerint Zsigmond király feleségét, Borbálát a határjáráson La­dislaus villicus, Gödöllő bí­rája képviseli. Villicusa csak ölyan községnek lehetett,' amelyben szabadok laktak, vagy a szolganépek mellett jelentékeny számú szabad la­kosság. E héten a művelődési köz­pont előterében két középko­ri lándzsahegyet, a kastély régiséggyűjteményéből pedig egy alabárdot és egy lándzsa­hegyet láthatunk. H. M. amikor egy-egy döntést meg­hoznak. Ha már szorít a cipő, viszonylag könnyű ' kimonda­ni, a művelődési intézmények, sportegyesületek fogjanak melléktevékenységbe, s az ab­ból eredő bevételből pénzeljék elsőrendű tevékenységüket. Az egyik helyen a művelődéshez értő emberek, a másikon a sportot szerető társadalmi munkások dolgoznak. Rövide­sen rájönnek, rádöbbentik őket, hogy a melléktevékeny­séghez alapos gazdasági, szám­viteli, jogi meg 'ki tudja hány­féle ismeretre volna szüksé­gük. Ezek hiányában néha még azt sem tudják megálla­pítani, mennyi a melléktevé­kenység haszna. Hagyjuk ezt. Bizottsági ülé­sen vagyunk, nézzük, mit vé­geztek a népi ellenőrök. A je­lentés rögzíti: a vizsgált közművelődési intézmények, sportegyesületek gazdasági feltételei az utóbbi években kedvezőtlenül alakultak. Mel­léktevékenységből. szolgáltatá­sokkal próbálják anyagi for­rásaikat növelni. Vendéglő, szemét Tehetik, ha megfelelnek néhány feltételnek: segítse szakmai tevékenységüket, mennyisége ne akadályozza annak színvonalas ellátását, szolgálja a személyi állomány eredményesebb foglalkozta­tását, a helyiségek, eszközök gazdaságosabb kihasználását, az ár- és díjbevétel fedezze a költségeket, s jellegtől füg­gően hozzon eredményt. Mivel igyekeznek gyarapí­tani forintjaikat a vizsgálat­ba vont intézmények? A vá­rosi művelődési ház ipar- és népművészeti boltot tart fenn, hirdet és reklámoz, kazettát másol, vándorkiállításokat, tá­borokat szervez,' újabban nyomdát működtet, Galgahé- vízen és Veresegyházon he­lyiséget adnak bérbe vendég­lőnek. A gödöllői sportklub szintén vendéglőt működtet, a bagiak szemétszállítással fog­lalkoznak. Eddig viszonylag gördülé­kenyen haladtak a népi ellen­őrök. Utána következtek a kuszaságok. Azt mondták: az árbevételek és a tevékenység­gel kapcsolatos kiadások ösz- szehasonlítása a közművelődé­si intézményeknél nem történt meg, noha ez nagy jelentősé­gű lenne. Lehet, csakhogy a közművelők inkább táncmotí­vumok. műtárgyak, színi­előadások összehasonlításában jártasak. Az előírások szerint (az ifi- és díjbevételekre kal­kulációt kell készíteni. Engedély, feltétel Aztán a bizonylatok. Ezekkel rendszerint baj van. Másutt is. Itt meg előfordul, hogy nincsenek is, mint az egyik, a vizsgálatban részt vett népi ellenőr elmondta, nem volt olyan nyilvántartás, amelyből kiderülne, hoz-e valamit a bolt, amit majd az alaptevé­kenység támogatására lehet fordítani. S egyáltalán, kifize­tődik-e a bérlet? A veresegy­háziaknak a szemére vetették, hogy nem kérnek reális bérle­ti díjat a művelődési házban fenntartott vendéglőért. A ba­giak meg elkéstek az adóbe­vallással. A gödöllőiek nem végeztek gazdaságossági szá­mításokat, piackutatást, mi­előtt megvették a nyomdagé­peket ... A jelentés készítői többnyi­re azzal kezdik az újabb feje­zeteket, hogy leírják, mit kell tenni.. Majd megállapítják, hogy á vizsgált helyen mi a tény. Sok mindent kellene tenniük az intézményeknek. Értesíteni a felügyeleti szer­vet a munkáik vállalásáról, szakhatósági engedélyt besze­rezni, megteremteni a szemé­lyi és tárgyi feltételeket, ellen­őrizni belülről és kívülről. S ha mindezt megteszik, ak­kor talán át is képezték ma­gukat gazdasági szakembe­rekké, s ha kapnak egy jó ajánlatot, elmennek gazdálko­dási céghez, a művelődési ház­ba, a sportegyesületbe újak jönnek, akik kezdhetik az egé­szet elölről. Persze az is le­het, hogy egészen másképp alakulnak a dolgok. A kocs­mában megkeresett forintok mégis kulturális jószággá vál­nak. Az viszont erősen két­séges, hogy a felhasználó sze­mélyre azonos-e? K. P. Mindenki reménykedik Kívánságok a listán A készülődés az új évre al­kalmat teremt a számvetésre. Az ember ilyenkor átgondolja mindazt, ami az elmúlt év so­rán történt vele. Vajon mi az, amit jól csináltam, mi nem si­került? Mit kellene másként tennem? Az új év első napja a kívánságok összeállításáé. Sokan hiszik, ha hangosan ki­mondják kívánságaikat, azok teljesülni fognak. Az ilyen kí­vánságokra voltunk kiván­csiak. Cseri Béláné pénztáros: — Mint kereskedő, kívánom, hogy az új esztendőben a vá­sárlók egy kicsit udvariasab­bak legyenek velünk szemben. Az árukat ne dobálják, és ne fogdossák! Vigyázzanak job­ban az -üzletek tisztaságára! Azt se bánnám, ha egy kicsit több lenne a fizetésünk. Hajdú Józsefné postai kéz­besítő: — Szeretném, ha a körzetemben élő magányos emberek sok olyan leyelet kapnának, amelyekben tudat­ják velük, nem feledkeztek meg róluk. Gólya Józsefné körzeti nő­vér: Nemrég kaptam meg szolgálati lakásomat, így leg­főbb kívánságom teljesült. Egészségügyi dolgozóként azt kívánom, az embertársaim ne legyenek betegek, s akik még­is, gyógyuljanak meg mielőbb. Bálik János bedolgozó: — Családom óhaját tolmácsolom, ha azt kívánom, mielőbb feje­ződjék be az aszódi tanuszoda építése. Két lányunk van, akik már ott szeretnének a nyáron megtanulni úszni. Ezer Mihály nyugdíjas: — A hetvenharmadik évet tapo­som. A nyugdíj mellett még néha dolgozom a régi szak­mámban. Az asztalosszerszá­mokat rhár nehezebben fogom meg. mert gyenge vagyok. Ezért magamnak erőt, a csa­ládomnak egészséget kívánok. Hegedűsné Juhász Mária adminisztrátor: — Üzemünk, a túrái Galgavidéke Áfész varrodája nyereséggel zárta az 1984. évet. Kívánom, hogy most is így legyen. Két kis­gyermekem van, számukra mit. kívánhatnék a békés élet­nél többet? Lipták János gépkocsiveze­tő: — A szakmám közismer­ten balesetveszélyes. Sok bal­eset. azért következik be, mert fegyelmezetlenek a közleke­dők. Kívánom, hogy a közle­kedésben részt vevők fegyel­mezettebbek legyenek az új évben. Mint domonyvölgyi la­kos, többször tapasztalom, hogy az ide látogató üdülők készakarva szennyezik a kör­nyékünket. Jó lenne, ha ez is megváltozna a jövőben! Zdenkó Ferencné üzletveze­tő-helyettes: — Az új évben is kívánom, hogy a bolti mun­kám sok örömet szerezzen, kis áruházunk forgalma emel­kedjék. A vásárlók elégedet­ten távozzanak tőlünk, azzal a gondolattal, hogy ide érde­mes járni, mert itt mindent megkaphatnak. Udvardi Erika ifjúsági klub­vezető: — A domonyvölgyi fiatalság nevében kívánom, hogy klubunk sok új játékot és sportfelszerelést kapjon az új évben. Külön kívánjuk, minden fiatal becsülettel áll­jon helyt a mindennapi mun­kában és harcoljon a világbé­kéért! Sáhó Béla nagyközségi párt- bizottsági titkár: — Kívánom, hogy 1986-ban valósuljanak meg a nagyközség gazdaság- politikai céljai, valamint az áthúzódó beruházások. Sike­rüljön végre befejezni a tüdő­gondozó átalakítását, az ikla- di tornaterem építését, a do- monyi általános iskola fejlesz­tését, Aszódon a tanuszoda felépítését. Reálisnak látszik a szociális foglalkoztató terve is. A termelőüzemeknek kívá­nom, hogy az elmúlt évnél könnyebb legyen a gazdasági év tervéit teljesíteni. Az új évben kezdődik a településfej­lesztési hozzájárulás fizetése. Szeretném, ha ezt a pénzösz- szeget a reálisan felmért cé­lokra használnák fel. Kovács I. Csaba Kereskedelmi őrjárat Maradt még a polcokon Az ünnepekre feltöltötték áruval Gödöllőn is a kereske­delmi hálózat egységeit. Igaz, nincs olyan sok, ami el ne fogyná, ezt igazolta az a kép is, ami ünnep után fogadott. Egyes boltok raktáraiban ma­radt jmég tartalék, amit azon­nal a polcokra raktak. Ahol nem volt más tennivaló, ta­karítottak, törölgették a pol­cokat. A vásárlók az első na­pon főként kenyeret és tejet kerestek. A Patak téren lévő élelmi­szerüzletben Kobelmayer At­tilával beszélgettünk, ő az új vezető október, Tham László nyugdíjba vonulása óta. Ti­zennégy társával együtt igyek­szik a vevők igényeit kielégí­teni. Van mit tenni, áruról, AZ ESTI, az éjjeli hó­esés okozott nekünk, gyere­keknek meglepetést, amikor reggel rácsodálkoztunk a ha­vas tájra. Szinte vakított a mindent beborító fehérség. A csend is erőteljesebb volt, a fák ágai is roskadoztak. A hó­kristályok úgy ültek, szipor­káztak rajtuk, mintha kis hó­fehér lepkék lettek volna. Ilyen téli estéken nagy­anyáink meséi csilingelő szá­nokról szóltak, éhező mada­rakról és a falvakat, községe­ket körüljáró farkasokról. Csi­lingelő szánkókat még mi is láttunk. Akkor még az utcák, az utak nem voltak sózva, s ha kiadós volt a tél, .ha csi­korgóit a hó, könnyen siklott a lófogatú szánkó. Madarakat is láttunk télidőn közelebb húzódni a házakhoz. S figyel­tük a nagy fekete varjakat, amint ellepték a tereket, a gyümölcsösöket, közel kerülve az ember lakta területek­hez. Iskolai féladatunk volt madáretetőt készíteni. A far­kasokat azonban már csak a hírekből ismertük,, no meg az állatkertből. A legszebb viszont akkor volt mindez, amikor apám megérintette vállamat az ágy­baji és szólt: ugorj, fiú. má­sok már frissebbek nálunk. Kintről valóban behallatszott, Séták a városban A havas táj szépsége ahogy a szomszédok javában söprik, takarítják a havat a gyalogjárdáról. Ez úgy éjfél tájban történt, mert oly szo­kás járta, hogy aki munkába indul, az már ne tapodja a havat. Könnyebb azt már la­zább állapotban elsöpörni. Rá­adásul nemcsak a ház előtt söpörtünk, hanem az üres tel­kek és gyümölcsösök előtt is eltakarítottuk a havat, hiszen mi jártunk rajta át. Aztán ha végeztünk, bent forró tea várt bennünket. Reggel pedig az asszonynép­ség csinált utat a gazdasági udvarba. Sajnos, ez a szokás azóta elhalványodott, itt-ott még elvégzik e munkát, de általában taposhatja a járó­kelő magának az utat. Szit­kozódhatunk hóolvadás idején is, ha latyakban kell járnunk. A téli Gödöllő szánkópályái­val is sok élményt adott. Az egyik leglátogatottabb volt az agyagbányai. A Báthori utca végén egy lejtős oldal volt. Felnyúlt a Bercsényi utcára, majd a tetőpontig. Nyaranta kecskék legeltek, kikötve, fü­ves térségén. Télen egy ki­adós havazás után valóságos örömujjongás hallatszott in­nen messzire. Jött seregestől a szánkózók hada. Mi ott laktunk a Nyolcak házánál, de laktunk a Báthori utcában is, így szinte állandó pályabérlők voltunk. Vasszán­kónkra (apánk lakatos volt) hárman-négyen ráfértünk, az ugratás részen szerettünk iga­zán lesiklani, mert vitt, repí­tett bennünket a szánkó. Öcséimet is vinni kellett, a kisebb gyerekeket még fölfelé haladtunkban is húztuk. Az is hozzátartozott a szánkózás örömeihez, hogy időnként na­gyokat borultunk, egymásra zuhanva boldogítottuk egy­mást. Ma már igazi szánkópálya híján, csak húzni tudjuk az utódokat. Így zsibongnak a gyerekek a bútoráruház előtti kis lejtőn, a park szabadtéri színpad részén kialakított le­futón, az Erzsébet parkban, a szikla hátsó oldalánál Pedig lelkemre mondom, jó szóra­kozást jelent a szánkózás. Pusztán a levegőn való kinn- lét is öröm. A régi Fácános adott erre igazi nagy lehető­séget (más egyéb erdei pá­lyák mellett). A Tisza utcánál mentünk be, volt ott egy fa­sor, s föntről indulva ki­szaladtunk a régi töltés ol­dalához. Gyermekkori csalafintasá­gunkat is ezen a tájon követ­tük el. Iskola helyett szánkóz­ni jöttünk ki, igaz, nem a fasorba, hanem az erdei kacskaringós pályára, mely a volt síugratótói indult (ilyen is volt a papoknak, a gimna­zistáknak). Nagy szánkót ho­zott az egyik iskolatárs — öten-hatan is ráfértünk — s máris rohantunk lefelé a fák között, s végül a régi vasúti töltés nagy eperfájánál kötöt­tünk ki. IIOL VAGYTOK^ régi ját­szótársak? Míg rátok gondo­lok, azon merengek, adunk-e jó lehetőséget utódainknak? Élvezhetik-e a tél szépségeit? Szánkójuk röpülhet-e, edződ­hetnek-e a szabad levegőn, nem zárjuk-e őket kalitkába? Törődünk-e ilyen igények ki­elégítésével, s adunk-e terü­letet e nagyon korlátok közé szorított modern világunk­ban? Szántai Sándor csomagolásról gondoskodni, a dolgozókkal foglalkozni, a munkát szervezni. Egy fiatalembernek, aki alig huszonnégy éves, oda kell fi­gyelni és az idősek szaktaná­csát meghallgatni. Budapesten végzett tizenegy évvel ezelőtt a szakmunkás- képzőben. Nős ember, boldog családapa, a kis Attila alig kéthetes. Felesége mélyépítő technikus, most szülési sza­badságon van. Az elmúlt esz­tendő számukra igen jelentős volt. hiszen egy aranyos gye­rekkel gazdagodtak, üzletve­zetői megbízást kapott az apa, aki szereti a szakmát és raj­ta múlik, hogy mire viszi majd az életben. A piacra hóhullás közepette érkeztem, még nem kezdődött meg az eltakarítása. Az áru­sok igen kevesen voltak, négy kiskereskedő és három ter­melő. A tojás ára csökkent, most 3—3,20 darabja. A para­dicsom 76, a gomba 100, az alma 16—20, a káposzta 10, a kel 16, a vörös 14 forint. A fehér répa 24, a sárgarépa 18, a karalábé 18 forint kilón­ként. A paprika darabja 7,50 és 10 forint, a burgonya 6, a torma 56. a cékla 14 forint. A naprafogó kilója 40, a naspo­lya 28 forint. Cs. J. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Temetők, sírjelek, személyes emlékművek, fotókiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Torockói népviselet. 1895 (Körösfői Kriesch Aladár fest­ménye. 1895, megtekinthető az előtérben). Köszönetnyilvánítás. Köszöne­tét mondok a rokonoknak, a mun­katársaknak, fér.iem. Arvay Jó­zsef elhunyta alkalmából közölt részvétnyilvánításokért. Arvayné Báró Etelka. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents