Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
6 198c. JANUAR I., SZOMBAT P*iSz~ÍNHÁZI LEVÉL Béla bácsi emlékére jjff Hosszú évtizedeim ken át kevés jel- legzetesebb alak- I ja volt Budapest f színházi életének, i mint Salamon Béla. Nemcsak figurájában — bár úgy is ismerte az egész város. Hegedűtök nagyságú cipőiben, enyhén lúdtalpas, csoszogó járásával, kissé hajlott hátával, s elmaradhatatlan szivarjával a szája sarkában feltűnhetett bárhol, kávéházfcan, presszóban, a Körúton slattyogva — nyomban felismerték. És nyomban úgy üdvözölték, mint régi, közeli ismerőst, holott legfeljebb csak színpadról ismerték. De ő így is — vagy éppen ezért — mindenki Béla bácsija volt. Közel érezhette magához mindenki, mert ő is közel érzett magához mindenkit, a nézőket, az ismerősöket, a kollégákat — az egész várost. Jellegzetes figurájának tartalmi tényezője is pontosan ez a közeliét volt. Az, hogy mindig megmaradt kisembernek a színpadon, mintha örökké azokat a pesti karaktereket akarta volna megszemélyesíteni, akiket még fiatal divat- árukereskedő-segédként, a Rákóczi út elején működő híres Lusztig Ede üzletében megfigyelt. Pesti ember volt minden porcikájában, egy szolid polgári réteg szolid életvitelének, gondolkodásmódjának, humorának, örömeinek és bánatainak ismerője, átélője, kifejezője. Volt színigazgató, saját társulattal, kapott életében magas kitüntetéseket is, de nagyobbra sosem tört, mint a kisember, a pesti polgár ábrázolására, kabaréban, pódiumon, s más olyan színpadokon, melyek nyitva álltak a számára. Népszerűségének a titka is itt rejlett; félszeg, zavart, sokszor átejtett, sokszor kinevetett, de legtöbbször mégis felül maradó, égyügyűen ravasz színpadi figuráiban a pesti kisember magára ismerhetett. Sosem akart alakítani. Mindig magát játszotta, illetve azt az alapfigurát, aki tökéletesen egybevágott Salamon Bélával. Nagy sikereiben, Szőke Szakáll Vonósnégyesében vagy a Lepsénynél még megvolt bemondással híressé lett Nóti Kár oly-bohózatban, A motorban, Kellér Dezső Po- mócsi-figurájában, s kabaréjelenetek, villámtréfák, bohózatok, zenés vígjátékok megszámlálhatatlan sorában csillogtatta tündökletes, slemil humorát, ravaszkás mosolya mögé rejtve bölcs és mély emberségét. A magyar kabaré nagy időszakának egy nagy alakja távozott vele, amikor 1965-ben, nyolcvanéves korában elhunyt. Nagy alakja? Azt is mondhatnánk: olyan egyénisége ment el vele a pesti kabaré műfajának, akit azóta sem pótolt senki. Salamon Béla több volt, mint a kabaré jeles művésze: magának a kabarénak egy darabja volt, szerves alkotórésze, alapköve, meghatározója. S vele egy bizonyos fajta kabaré is eltűnt, vagy legalábbis már nem volt ugyanaz, mint amíg ő művelte ezt a műfajt. Emléke feltámasztására, sikerei újra felidézésére az elmúlt két évtizedben nem egy kísérlet történt. Elővették azokat a jeleneteket, kabarétréfákat, melyekben ő tündökölt, s megpróbálták másokkal, az ő szerepét átvevő nem csekély tehetségű színészekkel újra eljátszani a hajdani bombasikereket. Színpadon is, rádióban is, televízióban is történtek ilyen kísérletek. Egyikük sem tudta nemhogy megismételni, de még csak megközelíteni sam Béla bácsi sikereit Miért? A válasz most egy újabb vállalkozás láttán tűrhető pontossággal megfogalmazható. Salamon Béla számos nagy produkciójának színhelyén, a Révay utcai Vidám Színpadon (pontosabban: annak új termében, a Vidám Színpad és a Magyar Televízió által közösen létrehozott és üzemeltetett Kis Színházban) most bemutattak egy új műsort. Címe: Lepsénynél még megvolt. Alcíme: Örökség Salamon Bélától. De lehetne az is az alcím: Salamon Béla régi sikereinek felidézése. Ugyanis gyakorlatilag — erről van szó. A műsor gerincét azok a jelenetek, rövid egyfelvonásosok alkotják, amelyekben valaha Béla bácsi brillírozott, öt ilyent látunk: a napokban újra felfedezett Lőrincz Miklós két jelenetét (Tucat úr nősül, Légitámadás), Zágon István Az okos Hepke című kis humoreszkjét, Kcllér Dezső Káderezés és Nóti Károly A motor című darabjait. Ezekben több színész — Buss Gyula, Forgács László, Verebéig Iván, Szu- hay Balázs — veszi át Béla bácsi szerepeit. Mindnyájan kitűnő értői a kabaré és a könnyű, vidám színpadi játék minden fortélyának. Hozzák is önmaguk jó formáját. Mulatságosak, szellemesek, néha elegánsak, máskor (ritkábban) sziporkáznak. És mégis — illetve: mégsem. Mégem pótolják, sem együtt, sem külön-külön Salamon Bélát. A jelenetek, humoreszkek nem olyan pergőek, nem olyan kacagtatóak, nincs bennük annyi poén, mint amikor Béla bácsi volt a hősük. Miért? — kérdezzük újra. Azért, mert ezeket a darabokat a szerzők eleve őrá gondolva írták. Az ő figurája eredendően hozzá tartozott a játékok humorához, bemondás-sziporkáihoz. Minden őrá volt alapozva. Az igazi ízek az ő jelenlététől jöttek elő a különben nem túl igényes, nem túlságosan erős írói anyagból. Az ő különleges alkata kellett hozzá, hogy a semmiségekből is fogyasztható szórakoztatás szülessen. No és persze kellett hozzá az is, hogy lent, a nézőtéren, nagyjából az a befogadó legyen jelen, akihez ezek a darabok szóltak. Más szóval: az kellett, hogy a nézők között ott üljenek a félszeg és kétbalkezes kispolgári figurák is, majd később a káderezés izgalmait ismerő, átélő emberek is, akiknek az élete hasonlított a színpadi életekhez, a Béla bácsi megformálta alakokhoz, a bemutatott helyzetekhez, az átélt fordulatokhoz. Hiszen mint minden színpadi műfaj, a kabaré is a maga korából táplálkozik, a maga korát vetíti ki a saját (sajátos) eszközeivel. os, ez a kor elmúlt, megváltozott. Az az egybecsengés a színpad és a nézőtér kö- ami az 1930-as vagy az 1950-es évek elején meglehetett e jelenetekben, mára megszűnt. Ma már ez a néhány jelenet — és még sok-sok társuk — másként hat, humoruk más tónusúvá vált, hatásuk pedig már nem közvetlen, hanem erősen áttételes. Béla bácsi, aki nemcsak a műfaj, hanem egy társadalmi réteg képviselője is volt, a jelenetek érvényességének jókora részét magával vitte. Műfaj és művelője kivételes egybeesése megszűnvén, elhalványult a régi hires jelenetek fénye is. S ebbe kénytelen-kelletlen bele kell törődnünk. Takács István Gödöllői kulturális szolgáltatások Ami kötelező és ami hasznos zött, Mind több a gond a művelődési házak tájékán. Legutóbb országos konferencián csaptak össze a vélemények. A tények önmagukért szőlanak: ott, ahol elavult az épület, ahol hiányoznak a tárgyi feltételek; kétségessé válik a működés lehetősége, értelme. Máshol, jobb adottságok mellett azért fáj a népművelők teje, mert nehezen tudják kigazdálkodni a működés anyagi lehetőségeit. Az utóbbi néhány esztendőben igényesebb is a közönség a művelődési intézményekkel szemben. Tartalmas, érdekes, jó foglalkozásokat szeretnének. Gazdálkodni Ezen a ponton találkozik a népművelő és a közönség igénye. A hazánkban működő mintegy háromezer tanácsi fenntartású ház többsége vergődik a nyomasztó gazdasági adottságok miatt. Két esztendővel ezelőtt úgy tűnt, hogy a 118-as rendelet sokmindent megold. Azóta bebizonyosodott, hogy csak a leginkább vállalkozó kedvűek, s az amúgy is jobb körülmények között dolgozók mertek és tudtak belevágni és élni a rendelet adta lehetőségekkel. Tény, hogy a közművelődés szakembereinek teljesen új feladatkörrel kellett szembenézniük: meg kellett tanulniuk gazdálkodni. Egy esztendővel ezelőtt beszámoltunk a gödöllői művelődési központ szárnypróbálkozásairól. Hogyan kerül a csizma az asztalra — tettük fel a kérdést, amikor arról adtunk hírt, hogy friss házikenyeret árusítanak az előcsarnokban. Ma már a gödöllőiek is csak legyintenek vagy nosztalgiával emlegetik a kezdeteket. A szolgáltatások egy része az épületen kívül is gazdára lelt tJjabb és újabb megvalósított ötletek foglalhatták el helyüket. Korunk igényeit veszik figyelembe a gödöllőiek, amikor rugalmasan változtatnak és mindenki számára hasznos szolgáltatásokat vállalnak. Azzal a nem titkolt szándékkal teszik mindezt, hogy az ily módon szerzett többletjövedelemmel pótolják a ráfizetéses rendezvények költségeit. A 118-as rendelet elkülöníti a művelődési intézmények alaptevékenységeit és az azon kívül eső szolgáltatásokat. Ám mindez elvekben körvonalazódik. A művelődési házaknak saját rendszert kellene felállítaniuk. Nem véletlen, hogy Gödöllőn alaposan átgondolták és írásban meg is fogalmazták mindezt. Érdemes átlapozni, mit is tartanak alapvetőnek, mi az, ami ezen kívül esik. A művelődési központ jellegéből adódóan alapvető közművelődési célokat szolgai. Speciális feladatokat jelent a hagyományőrzés, a népművészét értékeinek felmutatása, az agrárközművelődés. Mindezeken kívül körzeti módszer, tani munkát is ellát. (Eddig ez volt a leggyengébb pont, de az elmúlt évben sokminden változott ezen a munka- területen is.) Közelebbről mi tartozik az alaptevékenységek közé? A művelődési kisközös. ségek — legyen az szakkör, tanfolyam, művészeti csoport, baráti kör — szervezése, működtetése. Erre kell az elkövetkező időben odafigyelni, mert egyre többen szeretnének társakra lelni az azonos érdeklődésűek, gondolkodásúak között. Az értékes művészeti alkotásokat — tárlat, hangverseny, színházi előadás — nem csupán bemutatják, hanem közvetítik is a befogadóknak. Mindehhez kapcsolódnak a kulturális információk, az együttműködés a többi intézménnyel, a munkahelyekkel. A speciális feladatok közül következetesen valósították meg a családi hétvégéket — bár a rendezvények számát kénytelenek voltak csökkenteni —, a mentálhigiénés programot, a fotó- történeti, honismereti tevékenységet, műhelysorozatokat. Gyenge pont Miként határozták meg a nem alaptevékenységhez* tán1 tozó kulturális és más szolgáltatásokat? Varga Kálmán, a művelődési központ igazgató- helyettese szerint három szempontot vettek figyelembe. (Mindegyiknél fontos, a nyereségérdekeltség, a gazdaságosság.) Érdemes közelebbről szemügyre venni mindezt. A hagyományos formák érték- közvetítése alatt az amatőr művészeti csoportok menedzselését, vándorkiállítások rendezését, kazettamásolást és a nyári bentlakásos táborok szervezését értik. Minőségileg újat jelentett a kereskedelmi tevékenység a Csiribiri bolt megnyitásával Ez bizonyára Kubai lápon — tanzániai hegyekben Munkában a magyar kutatók Magyar trópusi kutatók nemrég csatlakoztak a Nemzetközi Biológiai Unió A trópusok évtizede elnevezésű kutatási programjához. Eddigi kutatási eredményeiket, amelyek a trópusok természeti értékeinek, élővilágának feltárását, védelmét szolgálják, hamarosan publikálják. E kötetA Kis Színház másik új produkciója a Folytassa Kibédi! című műsor. Jelenet az előadásból: Kibédi Ervin, Vajda Károly, Berényi Ottó. ben a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének biológusai — miként Borhidi Attila igazgatóhelyottes, a kutatás vezetője elmondta — ismertetik Kuba trópusi területeinek növénytakaróját, valamint a bennük rejlő, eddig ismeretlen erőforrásokat. Országunk számára is hasznosak azok a vizsgálatok, amelyeket ugyancsak Kubában, a Zapata félszigeten folytatnak arról, hogy a 15 ezer négyzetkilométenyi láp milyen mértékben képes kiszűrni a rajta átáramló folyókból az ipari és mezőgazdasági szeny- nyező anyagokat. A kelet-afrikai erdőségek védelméhez is hozzájárulnak az MTA kutatóintézetének munkatársai. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia felkérésére svéd és tanzániai kutatókkal együtt folytatják azt a vizsgálatot, amelyet tavaly kezdtek az Uzambara hegység erdőségeiben. Felmérik az erdők ökológiai állapotát, géntartalékait, növény- és állatvilágát. víz- és talajvédelmi szerepét. Javasolják majd a tanzániai hatóságoknak: melyek azok az erdők, amelyeket .kíméletesen, ésszerűen hasznosíthatnak, és melyeket kell szigorúan védeni, mint pótolhatatlan természeti értékeket. javul a jövőben, ha sikerül megoldani, hogy a tárgyakat ne csupán bizományba vehessék át. Hiányt pótol Gödöllőn és környékén a számítógépes hirdetés, a reklám- tevékenység, a különféle tárgyak kölcsönzése, valamint különböző bérmunkák vállalása. Lehetetlen tárgyak Az egész tevékenységnek úgy egy ötödét jelentik ezek a szolgáltatások. Am nem mindegy, hogy mennyire segítik a ház alaptevékenységét. A közeljövőben a nyomdai munkát szeretnék fejleszteni. Ugyanakkor szövetkeznének a könyvtárral, s a könyvkötést vállalnák. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy javában készülnek a februári Lehetetlen tárgyaink című kiállításra. Két esztendővel ezelőtt nagy sikert aratott a mindennapi használati eszközeinket pellengérre állító bemutató. Ebben az esztendőben már nem csupán összegyűjtik és bemutatják a tárgyakat. Kapcsolatot teremtenek a gyártókkal, felhívják a figyelmet a hiányosságokra. Mi több, szakértők bevonásával elemzik is a műszaki jellemzőket. Nem kis feladatok megoldása előtt áll tehát ebben az esztendőben sem a gödöllői művelődési központ. Reméljük, hogy az elképzelések valóra is válnak. Erdősi Katalin Befejezés előtt Játékfilmek Több játékfilm készült s készül ezekben a hetekben a Mafilm műtermeiben. A Budapest Stúdió produkciói közül januárban láthatják a mozilátogatók Gaál István Orfeusz és Euridiké című művét. Ugyancsak bemutatásra vár Érdoss Pál Visszaszámlálás című produkciója. A történet középpontjában a vállalkozás, a vállalkozói magatartás áll. Én is jártam Isonzónál a címe Gulyás János és Gulyás byuía filmszociográfiájanak, amely az első világháborút túlélő szemtanúk emlékezései alapján rekonstruálja a történelmi eseményeket, az azóta eltelt hetven év tükrében. A produkció vágási munkálatai már elkezdődtek. A Dialóg Stúdió idei produkciói közül Xantus Janos Hülyeség nem akadály című filmje már látható a budapesti mozikban. Szurdi András és Szurdi Miklós Képvadászolc című filmje az utómunkálatoknál tart. A vígjáték középpontjában képrablók állnak, s egy fiatal tanár, aki véletlenül belekeveredik az eseményekbe. Tímár Péter Egészséges erotika című alkotása is a közeljövőben készül el. Cselekménye egy vidéki termelőszövetkezet ládagyártó melléküzemágának telephelyén játszódik. Nagy generáció a címe András Ferenc új produkciójának. A történet a hatvanas évek fiatalságának) mai helyzetét mutatja be. ÉR'Á D I Ó FI GYE LŐ MEDITÁCIÓ. Ki így, ki úgy készülődik az esztendő befejezésére. Az egyik ember félretesz minden gondot, örömét, búját, baját vigasságba önti, a másik meditál azon, hogy •miként múlatta a heteket, hónapokat, terveiből mit tudott valóra váltani, úgymond’ mit tett le az asztalra: tükörbe nézni lehet-e? Tulajdonképpen a Kossuth rádió hullámhosszán is hasonlóról folytatott eszmecserét Zeley László szerkesztő műsorvezető, szellemi alkotókkal, s Buda Béla pszichiáterrel. Ki-ki elmondta, számára hogyan telt a múlt év, s elhangzott az is, hogy bizony az életük delén tartóknak s azon túl valahogy rohanósabban. Az eszméltben kitáruló világ ontja a feladatokat, melyek a gondolkodó, cselekvő embert a napokkal való rohanásra késztetik, s ettől érzik sokan, hogy rövid az idő. Buda Béla, a pszichológus, a pszichiáter szemszögéből nézve összegezte ezt az ember kontra idő versenyt: a mai ember jobban az idő foglya, mint pár száz évvel ezelőtt élt elődei. Korunkban tettekre annyi lehetőség sűrűsödik össze — paradoxon az idő kihasználása —, hogy a kényszer és lehetőségek sokféleségétől őrlődik, akit az alkotás vágya, akarata hajt. Napjaink témája a neurózis és az ember véges végtelensége. SZONDA. Mi fér még az évezredbe?— hangzott el a kérdés a műsor különkiadásában, amit Bán László szerkesztett az esztendő első délutánján, a másfél évtized múlva beköszöntő ezredforduló gondolata kapcsán. Tizenöt év nem nagy idő, hát még akkor, ha az időt az ember eszmélésétől mérjük, fel-felvillantva tudományosan fordulónak számító nagy eseményeket, például az orvostudományban, a számítástechnikában, a biológiában, vagy az űrkutatásban. A hírközléstől, távkommunikációtól, annak fejlődésétől sokat várhatunk. A híradástechnikai ipar és a számítástechnika — kimondták — megteremtett mindent, többet is, mint amire 2000-ben szükségünk lesz. A következő évek igazi nagy újdonsága lehet a továbbítandó tények, információk digi- talizálódása. Sokan fenntartásokkal fogadják ezt, s kérdik, hogy lehet például verset, zenét a digitális információk nyelvére átültetni. Ám az adott technikai lehetőséget csak mint jövendő napjaink eszközét kell tekintenünk. Nálunk például a háztartási és szórakoztatási elektronikában is lehet kiterjedő, jó helye a diginek. A rádió?.-,Reneszánszát éli. Ám előrelendítheti a rádiózást a programozás lehetősége, amikor a technika szinte az ember gondolatát, ízlését ismerve áll szolgálatba, s vadász- sza az éterből a híreket, vagy épp a kedvenc muzsikát. KÓRUSPÓDIUM. Több mint húszperces zenei műsor volt a Kossuth rádió hullámhosz- szán a Kóruspódium, melyben a szentendrei városi és szövetkezeti kórust hallottuk, Kovács Lajos és Wolfné Kovács Zsuzsa vezényletével, zongorán Szentey Marianne működött közre. Klasszikus kórusműveket és napjaink dalait fűzték sorba. Elhangzott Händel Békeódájának zárótétele, egy Bach-korál, majd Debussy két szép dala. Kristálytisztán csengett, jól érthető szövegmondással Radnóti Miklós Himnusz a békéért című verse Bárdos Lajos megzenésítésében, majd Varga Károly Láng és fény kórusműve hangzott el. BUÉK 1986! Fél ország füle a rádión, vagy még többeké is, ezt mondhatjuk az óévet búcsúztató műsorok közönségéről. S mit mondhatunk a műsorról? Azt, hogy kezdetkor mindig ígéretes. Ám megoszlanak a vélemények, s ez attól is függ, hogy a hallgató a rádiósok vagy saját hullámhosszára állította be magát. A hullámhossz egyezik-e? Mivel a szilveszteri kabarét eleve nem úgy tervezik, hogy este nyolctól éjfélig percre lekössék a hallgatót, eleve nincs miért pálcát törni felelte: tulajdonképpen jó volt. Peterdi Pál, Tabi László nem adták alább, bizonyára koztetszést aratott Haumann Péter és Ilike László dialógusa, Farkas- házy Tivadar szereplése, a lla- csek és Sajó párbeszéd. Vidám perceket hozott Sas József paródiáival és az Illetékes elvtárs is, mint kabarészereplő, Koltai Róbert és Verebes István jóvoltából. Akinek mindez kevés volt, várakozva tekinthet a jövő szilveszteri műsor elé, akinek tetszett, figyelheti a rádióműsort, hogy melyik vasárnap délelőtt vagy hétköznap este örvendeztetik meg a viszonthal lássál. Eszes Katalin
