Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
1986. JANUAR 4., SZOMBAT 5 Ne a kékalgák legyenek a legéletképesebbek Egy tudós és eltűnő szigetei Az élet lényege matematikai képletekkel leírható Modern mesénk, amelyet évmilliók óta írtunk, valahogy így kezdődik: hol volt, hol nem volt, volt az ember. Írhatnánk csupa nagybetűvel is, így: az EMBER. Ez az a lény, amely az őstengerből a szárazföldre bukdácsolva beláthatatlan távlatokat nyitott a maga és az őt körülvevő világ számára. Távlatokat, amelyek korunk korrajzát ismerve nem csak a megnyugtató jövőről adnak ma még bizonytalan jeleket, hanem a kudarcról 1«, egy civilizáció lehetséges búcsúdaláról. Az embernek tehát szembesülnie kell önmagával. Üjra és újra fel kell tennie a kérdéseket, amelyek közül tudatunk feltáratlan zugaiból egy rendre a megértésig tör előre: mi az élet lényege? Közöttünk él valaki, aki — úgy tűnik — tudja a választ. Kanyargós úton Talán sohasem találkozom Gánti Tibor professzorral, ha néhány napja nem akad a kezembe Eltűnő szigetek című könyve. Belemélyedve a természet szeretetét tükröző írásba, feltűnt, hogy a szerző mennyire ragaszkodóan és szeretettel emlékezik szülővárosára, Vácra és a települést körülvevő tájra. — Szüleim éltek ott — mondja. — Apámat sokan ismerték, egész életében az órákat javította. A gyermekkor meghatározó volt az életemben. Amikor a Naszály aljában, közvetlenül az erdő alatt apám szőlőt telepített, ha csak tehettem, ott töltöttem minden időmet. De volt más tanítómesterem is: Balogh Géza bácsi, akivel meg a Dunát barangoltam be. Később már egyedül is elvihettem a csónakját — Akkoriban sok gyermeknek teltek így a napjai. — Meglehet, de hozzá kell tennem, hogy engem korán felelősségre neveltek. Ezért, amikor 1947-ben a gimnáziumi biológiatanárom a kezembe nyomta a szertár kulcsát, és azt mondta, azt csinálok, amit akarok, akkor az olyan nagy kitüntetés volt, hogy nagymértékben befolyásolta életem további sorsát. Az érdeklődésem párosult a lehetőségekkel, s így nem volt meglepő odahaza, amikor bejelentettem, biológus akarok lenni, de vegyésznek jelentkezem. Akkoriban ugyanis a biológusképzésben nem oktattak kémiát, s úgy gondoltam, hogy anélkül nem boldogulok az életfolyamatok megismerésében. Mert már akkor gyakran kérdezgettem nálam okosabbaktól is: mi az élet lényege? — A válaszig, ugye, meglehetősen kanyargós volt az út. — Egy kicsit... Az első kitérő: sikerült a felvételim az egyetemre, de közölték velem, vagy orosztanárnak megyek, vagy alkalmazott matematikát tanulok. Ám én vegyész akartam lenni! Ezért nemet mondtam, s egy évre elmentem dolgozni a Dunakeszi Konzervgyár mikrobiológiai laboratóriumába. — Ez a váratlan fordulat nem vette el a kedvét? — Nem. Elszántam magam, vegyész leszek, hogy jó biológus lehessek. A konzervgyár végül is vegyészmérnöknek ajánlott, s ez már egy lépés volt a cél felé. Mindez az ötvenes évek elején volt, akkor apám szőlője miatt kizártak az egyetemről, később ezt két féléves eltiltásra változtatták. Űjabb kitérő következett tehát. a Forte laboratóriuma ... 1958-ban végeztem, s friss diplomával a zsebemben kutatóintézetbe szerettem volna kerülni, de végül az élesztő- gyárban kötöttem ki, ahol előbb három műszakban művezető, majd később laborvezető lettem. A tröszt megalakulása után valakik meggyőzték az új vezérigazgatót, hogy szüntesse meg ezt a részleget. Nemsokára a Rea- nal Finomvegyszergyárnál kaptam állást, ott a biokémiai üzem vezetését bízták rám. Az élet lényege — Ez már közelebb van a mostani érdeklődési területéhez, de még mindig messze esik az élet lényegének kutatásától. — A Reanalná! 1974-ig dolgoztam. Ezalatt az üzem termelése a tizenötszörösére nőtt, g csoportommal negyvennégy új eljárást dolgoztunk ki. Az akkortájt kinevezett — később megbukott — igazgató szemléletével azonban nem tudtam megbékülni. Hallatlanul nagy lehetőségeket hagytam ott... Már a hetvenes évek elején például interferon-kutatást indítottam, s a Kőbányai Gyógyszergyárban három esztendőn keresztül figyelemre méltó eredményeket értünk el a vírusellenes gyógyszerekkel. Sejttenyészetekben például ki tudtunk védeni mindenféle vírusfertőzést, állatkísérletekben viszont csak akkor hatott a készítmény, ha a fertőző vírust és a gyógyszert azonos helyen adtuk be. Az eljárást szabadalommal védtük, ám a továbblépéshez olyan sok pénz kellett volna, ami meghaladta a magyar gyógyszeripar lehetőségeit. — No, de az élet lényege ... — Igen, igaza van, ez, amit eddig elmondtam, életemben csak amolyan melléktevékenység volt. Már első éves egyetemista koromban arra a felismerésre jutottam, hogy az élet lényege kémiai reakciórendszerek speciális kapcsolódási módjaiban van elrejtve, Egy kis dolgozatot is írtam akkoriban, természetesen teljesen visszhangtalanul. A molekuláris biológia is ismeretlen fogalom volt, tehát az elsők között publikáltam a fehérjék és a nukleinsavak szerkezetéről és kapcsolatáról magyar folyóiratban, s 1966- ban nekem jelent meg elsőként magyar nyelvű könyvem a molekuláris biológiáról. Az elméletem megértéséhez azonban alapvető szemléletváltozásra van szükség. — Pedig az ön által alkotott kemotonelmélet néhány éve nemcsak szakmai körökben, hanem a sajtó jóvoltából a közvéleményben is élénk vitákat váltott ki. Most tehát lanyhul az érdeklődés? — Másfél évtizede jelent meg Az élet princípiuma című könyvem, amely azóta négy kiadást ért meg, s most várom a lengyel fordítását is. Ebben vázoltam fel először elképzeléseimet könyv alakban. Azóta erről több magyar, angol és orosz nyelvű könyvem jélent meg. — Mi az elméletének a lényege? — Nagyon leegyszerűsítve így fest: minden gép gyakorlatilag az energia útjába helyezett és az energiát speciális kényszerpályákon mozgató rendszer. Ugyanez igaz az életre is. Az élő rendszer is energiát vesz fel, de kémiai energiát, s az élő rendszerekben a kémiai energia átalakítása irányított és program- vezérelt, így tehát lennie kell olyan kémiai kényszerpálya- rendszernek, amely az életre jellemző. Kémiai körfolyamatokból felépülő rendszerről van szó, amelynek leírására azonban csak újonnan kifejlesztett matematika alkalmas, de az eredmények hasonlók a fogaskerekek kapcsolódását és működését megadó egyenletekhez. Az elméletem a fluid automaták működési törvényeit tárja fel. Szerintem az élőlény — nagyon leegyszerűsítve — nem más, minit egy programvezéreit, önreprodukáló fluid automata. — Az elméletnek vannak gyakorlati bizonyítékai? — Vannak. Bizonyos rész- rendszereit ipari technológiákként is kidolgoztam, s ezek másfél évtizede folyamatosan termelnek a népgazdaság számára. A legdöntőbb bizonyítéka, hogy az ismert élőlények anyagcseréje és kémiai működése ugyanazokat a kapcsolódási módokat mutatja, mint az általam konstruált elméleti modell, a ke- moton. Ennek alapján a bonyolultabb élőlények működése is levezethető. — Heuréka, mondom én, az élet lényege matematikai képletekkel leírható! Hiszen ez csodálatos! Akkor viszont nem értem, miért van a hivatalos magyar tudományban az elmélet körül olyan mély hallgatás? — Akik megértették mondanivalómat, nagy felfedezésként említik, csakhát nagyon kevesen értik, de a Szovjetunióban például már a középiskolásoknak is ajánlott olvasmány egyik, a Ikemoton- elméletről az ifjúság számára írt könyvem. Nyugaton még várat magára egy nagyobb lélegzetű könyv megjelenése... Éneikül pedig... — Maradnak a hétköznapok. a tudományos munka és a Természet Világa című folyóirat főszerkesztői teendői. — Ezek is fontosak számomra. Főállásban, az Akadémia tudományos tanácsadója vagyok, s egy sor tudományos címmel is megtiszteltek munkásságomért. De én és a kemotonelimélet most már összetartozunk... Még bizonytalan Epilógus. Állunk a nagymarosi hétvégi ház kertjében, alattunk a Duna, itt -is, ott is az eltűnő szigetek emléke bukkan már csak elő a hideg habokból. Azt mondja Gánti professzor: a célunknak annak kellene lennie, hogy ebben a világban az ember maradjon a legéletképesebb és ne a kékalgák, amelyeknek a környezetszennyezés kedvez. Ennek a világnak pedig része valaki, aki, ha igaz, tudja a választ arra, hogy mi az élet lényege. A jövő még bizonytalan : eltűnő szigetként emlegeti-e az utókor, vagy legnagyobb gondolkodóink között tartják majd számon? Talán évekig, évtizedekig de reméljük, nem évszázadokig kell várnunk az egyértelmű ítéletre. Furucz Zoltán Lemezradiátorok Megszűnik a hiány A Dunai Vasmű lemezfeldol- gozó gyáregységének radiátorüzemében az év végére, a tervezett egymillió 450 ezer négyzetméter radiátor helyett egymillió 500 ezer négyzetméter fűtőtestet gyártottak. Túlteljesített tervüket december 20- ra fejezték be. HoNandiába is Indul a gyorsposta A Magyar Posta január 1- től a Hollandiával való kölcsönös forgalomban is bevezette a gyorspostaszolgálatot. A szolgáltatást Hollandia valamennyi európai helységébe igénybe lehet venni. A küldeményeket a Holland Posta a feladási naptól és a rendeltetési helytől függően a feladást követő 24—72 órán belül kézbesíti. Budapesten a 4-es, 62- es és 72-es, vidéken pedig Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs városok 1-es számú postahivatalában, Győrött a 2-es számú postahivatalban lehet a küldeményeket feladni. Részletes tájékoztatást az érdekelt postahivatalokban kapnak az ügyfelek. A HÉT HjREDB MEJJEKFONAL @ Január elsején több új társadalombiztosítási jogszabály lépett életbe. © A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége az új vállalatirányítási formákra való áttérés tapasztalatait összegezte. H Megkezdődött a megyében az év eleji hagyományos munkásgyűlések sorozata. © Az Alkotó Ifjúság Egyesülés önálló irodát nyitott Pécsett. ® A hét híre az is, hogy ma és holnap zajlik le a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének 26. kongresszusa. Nemes emlékezetű elődünk, a váci megyei pap, a szép művek és bölcselkedés tanára, a Magyar Tudományos Társaság levelező tagja, Horváth Mihály 1840-ben megjelent munkájából — Az ipar és kereskedés története Magyarországban — megtudhatjuk, múltunk mély zsákjában sokféle érdekesség rejtezik. Azt írja tudósunk tolla: „Aszódon, Pest megyeben, állíttatott fel Podmanicky báró egy bőrgyárt, mellynek készítményéi közül a juhbőrből készített szép bundák nem sokára nagy kelendőségre jutottak.” Ahogy mondani szokták, akkor még nem ismerték a szakosodást..., mert ugye most lenne bőrfelvásárló, -készletező, -kikészítő, -konfekcionáló, nagy- és kis- meg- külkereskedő, csak az a kínosan hangzó kérdés, szép lenne-e a bunda ... ? ! Ma sokféle szakma az — és a szakszervezeti tagolódás ennek tükre —, amit elődeink, tágasan' értelmezve a fogalmakat, az öltöztetés iparának tartottak. Az a nyolcezer ember, aki ma a megyében a szorosan vett textiliparban dolgozik, a régi sorolás szerint további ezrekkel egészülne ki, s megnyugtatóan aligha megválaszolható a kérdés, vajon — a fogyasztó szemszögéből nézve — nem volt-e jobb a valamikori szisztéma, holott lelhettünk becsülettel akkor is ilyen, olyan, amolyan társmesterségeket, hiszen például csupán takácsból tízféle tevékenykedett, mint a barhent-, bársony, fátyol-, harisnya-, selyem-, szőnyeg-, vászonszövő takács. Ismerjük az okokat, a magyarázatot a társadalmi munkamegosztás szükségességéről, tudjuk, mégis, a nagyon — az agyon- — szakosodás nem rejti-e méhében azt a veszedelmet, hogy eljutunk oda: valaki már nem egy mesterséget tanul meg, sajátít majd el, hanem pusztán néhány, a mind tökéletesebb gépeknek köszönhetően fokozottan leegyszerűsödő munkaműveletet? A nagy tapasztalatú, régi textilesek aggodalma a szakmai igénytelenség terjedését nem tudja elválasztani azoktól az újra meg újra felbukkanó nézetektől, melyek hangoztatói a hazai textilipar mindenkori jövőjét — mert már két évtizede hallható a szöveg — reménytelennek tartják ... Ez a sokszor elparen- tált iparterület azután meglepő eredményeket vonultatott fel — a megyében a Buda- flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár adott erre példát —, egy'fbek között a közlekedési eszközök exportjának értékét kis híján elérő kivitellel. A valamikori takács tudta, a mejjékfonal semmivel sem fontosabb, de nem is lényegtelenebb, mint a bélfonal, s hogy a mejjékfonal feszítő hasaló, igazgató csép ugyanolyan nélkülözhetetlen eleme a szövőszéknek, mint a bélfonalakat tömörítő borda, s e fonalak (vezérlője, a vetélő. Olykor mintha elfeledkeznénk az igazságról, a logikus termelési rendszerben egyik vagy másik elem gyengítése az egész rendszer hátramaradását hozhatja magával. S ezért, hogy mint országosan, a megyében is a textilipar fizette munkaerő-veszteségekben a legnagyobb vá- • mot eléggé át nem gondolt, kellően meg nem alapozott, úgynevezett szerkezetátalakító elképzelésekért. Valamikor Vácott, Kistarcsán, Budakalászon, Pomázon főnyereménnyel volt egyenlő, ajánlás után (!) bekerülni valamelyik textilüzembe. Ma a bérhátrány — napjainkban a megye textiliparában a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére ötszáz forinttal van alatta a megyei ipari átlagnak —, a váiltó műszak, a fejlesztések ellenére is meglehetősen mostoha munkakörülmények azt mutatják, mejjékfonalként ítélik meg az érintettek közül sokan azt, ami szövedék, azaz ami bél- és mejj ékfonalak szoros elrendeződésével kapja, kaphatja meg értelmét. Az olykor egy műszakra is nehezen benépesedő fonó-, szövőműhelyek nyomatékosan figyelmeztetnek rá: egy nagy hagyományú szakma mesterséges és valóságos minősítése ugyan erősen eltérhet, a következmények azonban minősítőkre, minősítettekre nézve egyaránt keservesek. Mészáros Ottó Megtakarítás újításokból Máshol is hasznosítható lehetne A Buda-flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál hagyományai vannak az újítómozgalomnak. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy a dolgozók tíz százaléka rendszeresen Az úi mosó Már fogadja az autósokat az M3-as autópálya Budapestre bevezető szakasza mellett nemrégiben átadott mosó. A csarodai Űj Élet Termelőszövetkezet üzemében műszakonként 50 személy- és csaknem ugyanennyi tehergépkocsit tudnak tisztára varázsolni. Próbaképpen komputeres műszer segítségével a motorok fogyasztását, gyújtását és szelephézagát is beállítják. Barcza Zsolt felvétele újít, hanem az is, hogy a pamut-gyapjú és a len-kender iparágon belül megrendezett versenyben a vállalat az utóbbi 4 évben három első és egy második helyezést ért el. Az újítók munkáját az Országos Találmányi Hivatal vándorserleggel jutalmazta. A vállalatnál minden lehetséges eszközzel ösztönzik a szakembereket, mégpedig az újítások gyors és hatékony elbírálásával, a hasznos megoldások mielőbbi bevezetésével, nem utolsósorban számottevő anyagi elismeréssel. A szokásos feladattervek meüeti a legfontosabb témák megoldására külön is pályázatot írnak ki, méghozzá jelentős díjazással. Legutóbb a budakalászi szövőgyár szennyvíz-kibocsátásának csökkentésére vártak javaslatokat, s a beérkezett pályamunkák komoly segítséget nyújtottak a megoldáshoz. Egy tavalyelőtti döntés alapján arra is mód van. hogy az év legjobb újítója bel- vagy külföldi tapasztalatszerző útra menjen. Ezzel egyrészt gyarapíthatja tudását, másrészt elismerik előző évi munkáját. Az újítómozgalomnak köszönhetően tavaly, az év első három negyedében 30 millió forintos megtakarítást értek el a vállalatnál. A budakalásziak az anyag- és energiatakarékosságban jeleskedtek, külön is említést érdemel a Kállai Éva, a Kun Béla és az Alkotás brigád tevékenysége, örvendetes tény, hogy a mozgalmon belül nőtt a nők és a fiatalok szerepe, aktivitása. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a vállalatnál bevált megoldások csak nehezen terjednek, holott kisebb módosításokkal más cégek is hasznosíthatnák. Többek között ezzel á témával is foglalkozott a győri szövőgyárban megrendezett legutóbbi újítási konferencia, ahol az újítók és az újításokkal foglalkozó aktivisták sók hasznos javaslattal járultak hozzá az ügy további sikeréhez. F. E.
