Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
4 «srr , MtU/l 1986. JANUÁR 25., SZOMBAT ililíiíiifíöOTI 11014007101*1# ^(lr h°ss~abb időre még nem zárta el a termé- ijyUílá»Cö£l VdUCtdüdí n. szetes tápláléktól az erdő lakóit a hótakaró, a bu• dakeszi vadasparkban mégis gondoskodnak a kedvencek jól tartásáról. Képünkön: Németh Zoltán erdömüvelő a gímszarvasokat eteti. Magunk mellett érezzük a lakosságot A kisnyugdíjasok is adtak A gazdálkodás rögös útjain Gúzsba kötözött magasugrók f A közelmúltban fontos politikai fórumon hangzott el ^ a hasonlat — a gazdasági szabályozó rendszerrel kap- ^ csolatban — egyik körzetbeli ipari üzem vezetőjének ^ a szájából: „Ügy érezzük magunkat, mint egy hosszú j és kemény, korszerű edzésmunkával remekül fölkészí- $ tett magasugró, akinek azután a versenyen kezét, lá- $ bút összekötik.’’ A szemléletes példa nagy sikert ara- ^ tott a hallgatóság körében, ahol számos olyan érintett $ ült, aki úgy gondolta, hasonló cipőben kénytelen to- '/ pogni a gazdálkodás egyébként is rögös útján. Hosszú évek óta dolgozik együtt Molnár János tanácselnök és Zahalka Béla vb-tit- kár, s hogy nem akármilyen eredménnyel, azt kitüntetések sora bizonyítja. Zahalka Béla 1978-ban a Munka Érdemrend bronz, Molnár János tavaly a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át. Munkálkodásuk évei alatt jelentős fejlődés következett be Tápiósze- lén. Meglepő lelkesedés — Amikor jelenlegi posztunkra kerültünk — jómagam 1972-ben, titkár társam két esztendővel később —, a gyermekelhelyezés okozta a legnagyobb gondot. Az óvodába például — meséli Molnár János — 125 gyereket tudtunk fölvenni, de ennél több kérvényt kellett elutasítanunk. Pénzünk már akkor sem volt túl sok, ezért a lakossághoz fordultunk: társadalmi munkával segítsék az új óvoda felépítését. A hatalmas nekibuzdulás még bennünket is meglepett. A lelkesedés nemcsak az első. napokban volt nagy, kitartott végig, az építkezés ideje alatt. Meglett az eredménye is, hiszen 1979-től minden óvodás korú gyereket fel tudtunk venni. Sőt! Mivel nálunk nincs önálló iskolaelőkészítő, ötéves kortól kötelező az óvodalátogatás. — Ezután a tantermek számának növelése vált nélkülözhetetlenné — veszi át a szót Zahalka Béla. — 1980- ban már az óvodai jó tapasztalatok alapján, bátran belevágtunk egy kilenc tantermes iskola építésébe. Községi ösz- szefogással át is adtuk, határidőre. A lakosság mellett a helyi üzemek támogatására is számíthattak. Az Állami Pénzverő jelvényüzeme, a Vetőmagtermeltető Vállalat magtisztítója, s főként a sok embernek munkát adó KGYV gyáregység „anyavállalata” jelentősen támogatta a tápió- szeleieket. — Még nagykátai cégek Js segítenek bennünket. A heteken belül elkészülő tornacsarnokhoz például az ottani építőipari szövetkezet Ingyen adta a bordásfalakat. Értékük közel százezer forint. Csak reálisan — Hogy mi a titka a jó kapcsolatnak? — kérdezi vissza Molnár János tanácselnök. — Csakis a realitás talaján álló célt tűzünk magunk elé, azt tervezzük, amire valóban szüksége van a községnek. — Január elsejétől új gazdálkodási rend lépett életbe. A változást sok helyen tartózkodással fogadták. — Mi nagyon örülünk neki, hiszen lényegesen önállóbbakká váltunk, bátrabban tervezhetünk. — S lesz rá anyagi fedezet? — Költségvetésünk 80 százalékát az intézményrendszer fenntartására kell fordítanunk, de a megmaradó 20 százalékból szabadon gazdálkodunk. Magunk mellett érezzük a lakosságot is, jobban talán, mint bármikor. A sok-sok társadalmi munka során kialakult összetartó erő nagyságát épp a tehóval kapcsolatban mérhettük fel. „Első nekifutásra” a község több mint 80 százaléka vállalta az évi összeg befizetését. Sőt! Kisnyugdíjasok kerestek fel bennünket, kikérve maguknak, hogy az ő pénzükre nem számítunk. Évi két-háromszáz forintot ajánlattak fel kevéske jövedelmükből a közösség javára. A község tehát bizalmat szavazott, és most rajtunk a sor, hogy bebizonyítsuk: jól sáfárkodtunk a közösség pénAZ ASSZONY ül és mesél. Körülöttünk a konyhában galambok, tyúkok, macska és kutya, összetolt székeken kéthetes csecsemő alussza gond nélküli álmát. Az asszony a. szomszédjáról mesél, akivel valamikor haj’ de jóba voltak, s akivel ma nemhogy emberi szavuk nincs egymáshoz: sziszegő gyűlölködésükről már utcaszerte beszélnek. Hogy mikor fordult ekkorát a kapcsolatuk? Rejtély. Apró történetek bukkannak elő az asz- szony emlékezetéből, melyeket így, a konyhában ülve és beszélgetve, maga is csodálkozva forgat. Ezeken a csak vállrándításra érdemes eseteken bukott volna meg a jószomszédság? Később zavartan mondja, nem akar ő háborúskodást, hétköznapokat mérgező haragszomrádot játszani, kevés ráérő idejében panaszosként a tanácsra szaladgálni. De nem ártana, ha az egyik tisztviselő előtt, „nyílt színen” tisztázhatnák viszonyukat. Szerencsés eset. A józan ész ritkán bírja belátásra a haragosakat. Az elvakult indulatok diadaláról tanácselnökök és szabálysértési előadók tudnának regényhosszan mesélni. Emberekről — rólunk, viszonyulásaink és kapcsolat- rendszerünk szürkénél söté- tebb tónusairól, melyekkel ők naponta találkoznak. Magyarázat „elvadultságunkra” nehezen adható. Anyagiasak, önzők, befeléfordulóak lettünk, mondják sokan. Valóban ez lenne a mindent egyértelművé tevő ok? Kötve hiszem. Hisz mióta egyik ősünk ki- mondta a bűvös szót: enyém — a kirívó, ritka kivételektől eltekintve nemigen akadt ember, aki anyagi érdekeit a másoké mögé helyezte volna. S mi ezt évezredek óta helyeslőén fogadjuk el, legfeljebb a tulajdon körüli harcok elementáris indulatain ütközünk meg. A szomszédviták azonPersze mint minden hasonlat, a lényeget tekintve valószínűleg az idézett mondat is túlzó. Hiszen a gyakorlat éppen úgy bizonyítékot kínál az ellenkezőjére mindannak, amire a termelésirányítók, szervezők panaszkodnak. Természetesen nem mindegy, egy- egy újabb szabályozó „kit hogyan talál meg”, melyik üzem milyen helyzetet teremtett a maga számára korábban. Nem erőltetve tovább a hasonlatot: nem mindegy, az a bizonyos magasugró az edzések során milyen kondíciót szerzett, mennyire edződött meg az akaratereje, és — sportnyelven szólva — eléggé fifikás-e. A monori pártbizottság legutóbbi ülésén — akkor is megírtuk — szintén sok bírálat érte a szabályozó rendszert. A legtöbben azt kifogásolták, olyannyira aránytalanul nőttek meg az elvonások, hogy már a bővített újratermelést veszélyeztetik. Érdemes azonban felidézni, hogy — érdekes módon — olyanok kértek szót, akiknek ettől kevésbé kell tartaniuk, mint másoknak. Az ő esetükben nyilván az volt az indíték, hogy nem is szeretnének ilyen veszélyhelyzetbe kerülni. S ezért szólnak, de ami fontosabb: tesznek is. A Monorvidéki Afésznél például az utóbbi öt esztendőben megduplázódott a forgalom, a nyereség is. Nem titkolják, azt jórészt a jövedelemérdekeltségi rendszer elterjesztésének köszönhetik. A bérek ugyan nem nőttek a ban sok esetben nem pár négyszögölnyi föld hovatartozásán robbannak ki. A kívülállónak gyakran érthetetlen gyűlölködés sokszor pusztán kapcsolataink mibenlétéből következik. Viszonyainkból, melyeket évezredek során kialakult normarendszer szabá. lyozott szigorú következetességgel. Ez a magatartásunkat, nemegyszer érzelmeinket meg- regulázó rendszer azonban tovatűnt az elmúlt évtizedek során. A falu viselkedést alakító szigorára még most is emlékeznek az idősek. Velük — talán éppen ezért — kevesebb is a „baj”. Inkább magukba fojtják, mintsem világgá kiáltják mások iránti érzelmeiket, legyenek azok bármilyen előjelűek. Gyermekeik és unokáik azonban már más világban nőttek fel. A falut átalakító társadalmi és gazdasági változások eltüntették ugyan a régi normákat, helyükbe azonban olyan életfelfogást állítattak, melyből épp az aranyfedezetet adó szigorú normák hiányoznak. Nem falusi probléma ez természetesen, hiszen a többmilliós nagyváros lakója ma épp oly bizonytalan cselekedetei megítélésében, mint egy picinyke település polgára. Sokszor egyértelmű jelenségek láttán is éles véleménykülönbségek alakulnak ki. BIZONYTALANUL téblá- bolunk életünk picinyke eseményei között, rossz közérzettel és szájízzel, mely aztán „oktalan” vitákban, gyűlölködésben lecsapódva igyekszik biztosnak remélt nyugvópontot találni magának. Reménytelenül. Beláthatta ezt a konyhaasztal mellett üldögélő asz- szony is, zavartan keresgélve a megalázkodás nélküli kiegyezés lehetőségét. Talán rájött: a hiba nem a szomszédban van.., H. J. kétszeresére, de akadt olyan boltjuk, ahol az év végi vég- elszámoláskor 60 ezer forint többletjövedelmet oszthattak szét a dolgozók között. Az ilyen keretek között, illetve szerződésesként üzemelő egységek mellett szól az is, hogy míg az összforgalomnak 44 százalékát ők bonyolították le, a nyereség 70 százaléka származik tőlük. — Csak ott a baj — mondta a szövetkezet elnöke —, hogy a legjobban dolgozó üzemeinket, épp a progresszíven növekvő terhek miatt, jobban járnánk, ha szakcsoporttá szerveznénk át. A másik gondunk, hogy ha egy dolgozó, mondjuk, megtermel egymillió forintot, neki száznegyvenezret adhatunk, de ösz- szességében az adókkal, egyebekkel együtt 230 ezret kell a kasszánkból kifizetnünk. Szó se róla, így elképzelhető, hogy egy bizonyos határon túl a szövetkezetnek sem érdeke az érdekeltség növelése. Azt persze aligha vitatja a vezetők többsége, hogy az újabb és újabb szabályozókat. a fölbukkant fogalmakat, meghatározásokat az élet kényszeríti ránk. A népgazdaság nem lombikban, hanem a világgazdaság adott közegében fejlődik. S amelyik családban sok a gyerek, sőt féltestvérek is akadnak, gyakran csattannak el fülesek. Még ha nem is mindig haragból. Nem tudom, miért, de azt hiszem, okkal ez jutott eszembe, amikor Császi Sándor, a vecsési Ferroelektrika Ipari Szövetkezet elnöke azon meditált, vajon helyes-e minden esetben a tőkés piaci árakhoz igazítani a belföldi árainkat Hiszen köztudott, hogy a „nyugati standokon” a mi termékeink hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, az ottani vevők sok olyan költségtényezőt nem ismernek el, amelyek nálunk pedig fontosak. így azután persze, hogy gazdaságtalan egy-egy termék előállítása — az ára miatt. Ám a fogyasztónak, a vásárlónak ettől bizHa marjában nem is tudom megfogalmazni Boldizsár Miklósáé szobájának hangulatát. Különös érzés fogja el az embert benne. Nem hiányoznak a színek, bár ősziesek. Ugyanígy öltözete is, és szolidan elegáns. Mintha egy Krúdy-re- gény törékeny nőalakja lehne. Senki nem gondolná róla, hogy harminchét éve számokkal foglalkozik. Húsz esztendeje a tököli tanács pénzügyeinek gondozója, csoport- vezető. Egyébként mindig az államigazgatásban dolgozott. Elmosolyodik. — Hol is kezdjem? Pesti vagyok. Amikor a bombázások elkezdődtek, Kiskunlacházára költöztünk, egy rokonhoz. Ideiglenesnek szántuk az ott- tartózkodást, azonban találat érte a pesti házat. A felszabadulás után a ráckevei járási tanácshoz kerültem, ötvenháromban Szigetszentmik- lóson, a lakótelepen kaptunk lakást. De sokkal inkább magaménak érzem a tököli nagyközség gondját, baját, s magát a települést is. Haza szinte csak aludni járok, s hogy ellássam a háztartást. És most már azért is, hogy segítsek fiam és lányom családjának. — Beosztani a pénzt? — Nem szólok bele semmibe! — tiltakozik. — S úgy érzem, hogy nem is kell. Ha tosan különbözik az álláspontja. Régebben, de még pár évvel ezelőtt is az ipari szakemberek gyakran mondogatták: a mezőgazdáknak köny- nyű, nekik tágak a lehetőségeik, a fantáziájukat nem terelgetik karámba. Sőt: ki is rúghatnak onnan, akár az ipar területére is. S olyankor is mögötte az alaptevékenység garantálta biztos háttér... Az utóbbi időben ritkábban hallani ilyen hangokat. A mezőgazdaságban 1981. óta nőttek meg az elvonások — mondta Tóth József, a Rákosmezeje Tsz elnöke. Az ecseri székhelyű közös gazdaság szakembereinek számítása szerint négy év alatt összesen 65 millió forintot kellett befizetni olyan számlákra, amelyek azelőtt számukra nem is léteztek. A közös gazdaság ennek ellenére az elmúlt tervciklusban kétszeresére növelte a nyereségét. „Sokak szerint szerencsénk volt — mondta Tóth József. — Hát, ha a következetes, szívós munka, az áldozatkész termelésirányítói és dolgozó gárda, a kölcsönös bizalom Fortuna istenasszony adományának tekinthető, akkor valóban szerencsénk volt!” Ehhez emlékeztetőül csak annyit: a Rákosmezeje Tsz- ben az elsők között vezették be az átalánydíjas elszámolást, náluk alakultak — a mezőgazdasági szektorban — elsőként szakcsoportok. Állandóan résen voltak: ha kellett, átcsoportosítottak, ha szükségessé vált, egy-egy tevékenységet megszüntettek, átszerveztek. S mindezeken túl vállalták a mezőgazdasági szakmunkásképzés körzeti bázisának megteremtését, az elektronika bevezetését, a tehenészeti telepük rekonstrukcióját, s tervezik egy tojóház megépítését... Ha igaz, hogy mindez Fortunának köszönhető, akkor nem igaz, hogy a szerencse vak. Visszatérve eredeti hasonlatunkhoz: a fenti példák talán igazolták, hogy a folyamatos, kemény felkészülésnek igenis, értelme van, A túlságosan nagynak tűnő terhelés pedig erősíti azokat, akik nem hagyják el magukat. Nekik összekötözött kéz- zel-lábbal Is sikerül a többieknél nagyobbakat ugra- niuk, s ennek haszna akkor látszik meg igazán, ha a kényszerű gúzsból majd kibújhatnak. Vereszki János kérnek, adok tanácsot. Különben is a háztartási pénzt a férjem jobban fogja, mint én. Viszont a tanács pénzére jobban vigyázok, mint a magaméra ... Igyekszem jól beosztani ezt az összeget. Hiszen a kétszer kettő az négy, és csak azt a négyet lehet elkölteni! A számok soha nem hazudnak. Témát vált. — Mindkét gyermekem pedagógus, büszke vagyok rájuk. — Mi a kedvenc időtöltése? — kíváncsiskodom. — Az olvasás! — vágja rá. — Nagyon szeretem a mai magyar írónőket, Szabó Magdát, Bihari Klárát, Galgóczi Erzsébetet. Közel áll hozzám Fehér Klára humora, bár nem szoktam túlzottan jó-, de rosszkedvű sem lenni. Általában egyforma vagyok. Ez a szerény asszony kétszeres kiváló dolgozó. A Pénzügyminisztériumtól, illetve a megyei tanácstól kapta a kitüntetéseket. Mindenki salnál- ja, hogy nyugdíjba készül. Legjobban talán a főnöke — akinek a gondolatai néha túlszárnyalnák a lehetőségeket —, azt mondta róla: „Adél úgy tud nemet mondani, hogy az ember azt is megköszöni neki.” Vcnnes Aranka Kémény nélkül működik Hazánkban egyre több lakást építenek, újítanak fel. Ehhez nyújt segítséget a Csőszerelőipari Vállalat kémény nélküli gázbojleré, amely minden gázzal ellátott lakásban a csőhálózat bővítése nélkül, utólag is felszerelhető. A vállalat kőbányai telephelyén az idén mintegy 1200 darab 125 literes bojlert készítetlek a hazai igények kielégítésére. (Balaton József felvétele MTI) zevel. Horváth Judit A hiba... ...nem a szomszédban van Pénzügyek értő gondozója A számok sose hazudnak
