Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

isméi a művezetők A cintányér közti levegő Ő srégi, ám ma is keményen csattanó — mert több­nyire igaz — aforizma: A mű­vezető? Két cintányér között a levegő. S máris komolyabbra fordítva a szót: A művezetők az igazgatást képviselik a mű •helyekben, de feladataik nin­csenek pontosan meghatározva és keresetük gyakran kisebb mint a munkásaiké. Túlzás nélkül állítható, hogy ők az ipar mostohagyermekei. Az idézet egy angol szaklap­ból való s egyértelműen jelzi, hogy a művezietőkérdés Ang­liában — és gyaníthatóan má­sutt is — éppen olyan gond, mint nálunk. A más baja per­sze senkit nem vigasztalhat, mert a művezetőkkel kapcso­latban szerencsére még nem jutottunk el odáig, hogy hja, kérem, ez világjelenség! Sőt: nagyon is ismerjük a problé­mát és mindent elkövetünk a megoldás érdekében... (Az utóbbi idézet egy néhány év­vel ezelőtti művezető-tanács­kozás anyagából való.) Való igaz: időnként rangos intézmények, hivatalok, szer­vezetek és testületek foglal­koznak a művezetőkkel, ta­gadhatatlanul jobbító szán­dékkal, okos felismerésekből kiindulva, ám meglepően naiv hittel. Mert 'ha egyszer fölis­mert tény például, hogy a vállalatok belső irányítási rendszerében — pontosabban a munkahelyek hierairchiájá- bam — a felelősség felfelé fo­kozatosan növekszik, lefelé meg csökken; következéskép­pen ha az is tény, hogy az alsó szinteken egyre nagyobb az ellenőrzés szerepe és emiatt létrejön o túlellenőrzött, a mi­nimális döntési szabadsággal és felelősséggel dolgozók je­lentős rétege, akkor ugyan mi okból hihető, hogy például kormányrendelettel enyhíthető a művezető-társadalom meg­annyi gondja-baja? Ahol a művezető több millió forintos termelési programmal dolgo­zik, de nincs joga kivételezni például egy 200 forint értékű munkaköpenyt; ahol ugyanez a művezető, egy nem túlságo­san jelentős, ám tetemes nor­maidőt rabló igyártásii művele­tet csak nagy titokban éssze­rűsíthet — mert hát mit szól­na a technológiai osztály? ... — nos, ott mit segíthet bármi­féle' rend etet? Figyelmeztető jelék sorozata arra int, hogy a művezető- probléima önmagában nem ke­zelhető, mert leválaszthatatlan a vállalat belső irányítási rendszeréről és felelősségmeg- osztási mechanizmusáról. Mi­csoda lehetetlen helyzet: a mű­vezető felelős ugyan a mű­helyterv, a kiszabott norma- óraterv teljesítéséért, de több­nyire semmi kapcsolata nincs a gyártás-előkészítéssel. Így aztán szakmai ismeretei, gya­korlati — s főleg munkahely- vezetési — tapasztalatai alig- alig hasznosíthatók a gyártás- szervezésben, a technologizá­lásban. A művezető, úgymond kulcsember. Ám e kulcsember lényegében nem válogatja meg a munkatársait, érdem­legesen nem jutalmazhat és nem büntethet. (Illetve, ami az utóbbit illeti, dehogynem! Minden művezető önálló joga a ' szóbeli figyelmeztetés. Az írásbelii figyelmeztetéshez már adminisztratív egyeztetések kellenek, a fegyelmi eljárás javasolható, az elbocsátási jóig pedig egyszerűen képtelenség.) Mondom: a művezető, állító­lag, kulcsember, ám évtizedek óta és manapság is olyan fi­zetségért dolgozik, ami önma­gában is oka a művezetőgárda tagadhatatlan felhígulásának. Korábban többen is úgy vél­ték, hogy az ösztönzőbb bére­zés, a differenciáltabb anyagi elismerés egyik nagy akadá­lya, hogy a művezetői teljesít­mények nem mérhetők meg­bízhatóan. Mert például nehe­zen vagy éppen sehogysem mérhető, hogy a művezetők milyen szervezési erőfeszítése­ket tesznek csoportjuk telje­sítményének növeléséért, vagy hogy mennyiben járulnak hozzá — a szokványos rutin- feladatok elvégzésén túl — az úgynevezett jó munkahelyi légkör kialakításához. A vál­lalati belső ösztönzési rend­szer az efféle teljesítményeket képtelen egzakt módon mérni és a jövedelmekkel honorálni. Most kommentáljam, hógy ha ez így igaz, akkor a vállalati vezetőség ugyan miféle sze­génységi — emberismeretből csakis elégtelenül minősíthető bizonyítványt állít ki ön­magáról? Csoda-e, ha ilyen körülmé­nyek között a művezetőiknek mindössze elenyésző hányada próbái csak valami módon ki­törni e sakk-matt helyzetből? Ezt hivatalos felmérések bizo­nyítják. A többség fásult-fá- radt belenyugvással viseli az önállótl&nság állapotát, ám senki nie ítélje el őket. A jegyzetíró csak 1964-ig emlékezik vissza: akkor jelent meg a művezetők helyzetét rendezni kívánó 35. számú kormányrendelet, s a műveze- tőgárda azóta is egyre súlyos­bodó gondokkal bajlódik. Nem vigasz, mindössze csak elszi­getelt helyi — ám azért re­ménykeltő — kísérlet, hogy néhány éve a dunaújvárosi kohászat vezetői próbálkoztak radikális belső intézkedések­kel a művezetők érdekében. Űjabban Miskolcról, a Lenin Kohászati Művekből érkeznek hasonló hírek, jeléül annak, hogy ez ügyben igenis a válla­latoknál kell előbbre lépni; ott kell megfejelő jogot, ha­táskört, lehetőséget, egyszer­smind rangot adni a műveze­tőknek ahhoz, hogy m,e csak formálisan, beosztásuk hiva­talos elnevezése szerint, de valójában is a termelést köz­vetlenül irányító műszaki és gazdasági vezetők legyenek. V. Cs. LUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 13. SZÄM 1986. JANUÄIt 16.. CSÜTÖRTÖK Városgazdálkodásiak munkásgyűlése Gazdasági társaság alakult A lakásépítési támogatás fele megmaradt A gödöllői VárosgazdálkO' dási Vállalat feladataiból adó. dóan sokrétű szolgáltatást nyújt a lakosságnak. Szállít­ják a szemetet, 'gondoskodnak a lakások fűtéséről, meleg víz­zel való ellátásáról. A lakóte­lepeken ők javítják, cserélik a csöpögő csapokat, eldugult ve­zetékeket. A vállalat dolgo­zóinak elmúlt évi munkáját, a további teendőket tárgyal­ták meg munkásgyűlésükön a Dózsa György úti központban. Teljesítmény szerint Kiss József igazgató beve­zetőjében elmondta, hogy a kedvező időjárásnak köszön-, hetően szinte minden szakma képviselői egészen a kará­csony előtti napokig tudtak dolgozni. Éves komplex tervü­ket teljesítették, minőségben javulás is történt munkájuk­ban. Gépbeszerzési keretük negyvenmillió forint volt, sok olyan gépet is vásároltak, ami eredeti terveikben nem szerepelt. Az igazgató pozi­tívnak, sikéresnek minősítette a kis méretű és sokfajta te­vékenységet folytató vállalat múlt évi munkáját. Nyereség­re is számíthatnak, bár még a zárással nem készültek el. Keresetpolitikájukban arra törekedtek, hogy lehetőség szerint minden olyan pénzt megadjanak, ami a dolgozók anyagi helyzetét javítja. Idén már 340 ezer forintot osztot­tak szét pluszként a fizikai dolgozók között. A VI. ötéves terv ideje alatt 60,5 százalék­kal nőtt az átlagkereset a VGV-nél. 1986-ban 4 százalé­kos bérfejlesztést terveznek. Kiss József szólt arról is, ki kellene találni olyan bérezési formákat, amelyek jobb telje­sítményre ösztönöznek, figyel­jenek arra, hogy az kapjon több pénzt, aki többet dolgo­zik. Lényeges szempont, hogy a kifizetett kereset és a tel­jesítmény között meglegyen az összhang. Eltűnt szerszámok Tavaly nyolcszázezer forint­juk volt a dolgozók lakásépí­tésének támogatására, a felét használták fel. Ez évtől új for­mát vezetnek be, korszerűsí­tésre, toldaléképítésre is ad-, nak vállalati kölcsönt. Elég sok kellemetlen táma­dás éri a vállalatot, színvona­las, minőségi munkával arra kell törekedniük, hogy csök­kentsék a támadási felülete- ket. Ne legyen olyan problé­ma, elszállították-e a szeme­tet, kinyflnak-e az ajtók, ab­lakok, vagy .nem. Fizet-e a megrendelő, vagy sem. Gon­dot okoz az is, hogy a telep­hely építése nem haliad olyan ütemben, mint ahogy elkép­zelték. A vevőknek, megrende­lőknek azonban nem mond­hatják, most nem érünk rá, jöjjön máskor, most magunk­nak építünk. Egyre keményebb erőfeszí­tésekre van szükség, takaré­koskodni kell a létszámmal, anyaggal, energiával. A társa­dalmi tulajdon védelmében is változtatni kell a felfogáson. Voltak szomorú esetek, ami­kor eltűntek szerszámok, esz­közök. Mindannyiuk érdeke, legyenek azon a dolgozók, működjenek együtt, ne kell­jen a rendőrséget kihívni. Szívügy a fejlődés Végezetül tájékoztatta az igazgató a munkásgyűlés résztvevőit, hogy a szentend­rei Városgazdálkodási Válla­lattal közösen gazdasági tár­saságot alapítottak építőipari részleg működtetésére. Bíz­nak benne, a beruházott négymillió forint két év alatt megtérül. A hozzászólók többsége a gazdasági társasággal kapcso­latban tett fel kérdéseket. A könyvelőket az foglalkoztat­ta, mikor indul be, ki és ho­gyan fogja a nyilvántartásu­kat vezetni, mennyivel lesz több munkájuk. A raktárosok és a rendészek az anyagok tárolásáról, szállításáról, tu­lajdonjogáról érdeklődtek. Az élénk vita arról vallott, szív­ügyüknek tekintik munkahe­lyük sorsát, fejlődését. Báskai Erzsébet Azonnal festhető Az Országos Érc- és Ás­ványbányák pilisvörösvári üzemegysége az idén 21 ezer köbméter perlit alapanyagú hőszigetelő vakolatot gyár­tott. Az osztrák Terranova cég licence alapján öt éve ké­szít a vállalat, ilyen termé­ket, s , bár már megtízszerezte a termelést, a kereslet ennél is dinamikusabban emelke­dett. A nyáron a sajátház­építők csak előjegyzésre, több hónapos várakozás után jut­hattak hozzá. A növekvő kereslet kielégí­tésére bővítik az üzemet. Már elkészítették egy újabb gép­sor és üzemrész terveit, s a számítások szerint a jövő év­ben tető alá kerül az új üzem­rész. A gépsor a jelenleginek több mint kétszeresére, évi 50 ezer köbméterre növeli a hőszigetelő vakolat gyártását. A választékot a gipsz és per­lit keverékéből készített belső- vakolat-termékcsaláddal bőví­tik. Ez a vakolat is javítja a szobák falának hő- és hang- szigetelését. Ugyanakkor eb­ből az anyagból kiegészítő be­vonat nélkül is sima felület készíthető, amely azonnal festhető, tapétázható. A ter­melés- és választékbővítés a hazai ellátáson kívül exportra is lehetőséget nyújt. Barnaszén érkezik A Lignimpex külkereskedel­mi vállalat hosszú lejáratú — öt évre szóló — megállapodást írt alá jugoszláv partneré­vel, a boszniai Rudhem Tuzla céggel évi 350 ezer tonna ház­tartási tüzelésre alkalmas bar­naszén vásárlására. A magyar külkereskedelmi vállalat most hozott be elő­ször nagyobb mennyiségű bar­naszenet Jugoszláviából. A hazai ellátás javítására tavaly több mint 200 ezer tonna barnaszén érkezett, amelynek nagy részét a Rudhem Tuzla cég szállította. A közelmúltban megkötött keretmegállapodás lehetővé teszi a lakossági ellátást ja­vító jugoszláv barnaszénim­port további növelését: 319 ezer tonnát vásárol a Lig­nimpex. Az új importszállít­mányok több boszniai bányá­ból már januárban útnak in­dulnak, s a tervek szerint egész évben folyamatosan ér­keznek Magyarországra. Játékosan, szórakozva A KARTALI művelődési ház irodalmi színpadának, tagjai műsorukat a falu egy­kori kisbírójának dobszöve­geiből állították Össze 1973- ban. A közhírré tett rendelke­zések, felhívások drámai erő­vel mutatták be az 1943—45- ös esztendők eseményeit. Eb­ben a híradásokat megőrzött falusi naplóban nemcsak Kar- fal, hazánk történelme is fel­lapozható volt. A helytörténe­ti kutatásoknak egyik legérté- kesébb forrása lehetne a do­boskönyv. Sajnos, csak lehet­ne, mert azt hiszem, nagyon kevés helyen őrizték meg eze­ket a dokumentumokat. Ügy voltak a kézzel írott, kemény fedelű füzetekkel az illetéke­sek, hogy a nehéz múlttal együtt gyorsan el akarták tüntetni. Hévizgyörkön 1944. novem­ber 16-ának éjszakáján dobolt utoljára a régi elöljáróság kis- bírája s úgy szólt akikor — többek emlékezete szerint —a szöveg: A községben állomá­sozó német és magyar kato­nai parancsnokság közhírré teszi, hogy reggel 8 órára a község minden lakosa kétnapi élelemmel és személyenként legfeljebb húszkilós csomaggal jelentkezzen a községháza előtt, mert a harctéri esemé­nyek közeledte ’ miatt a falu kiürítését rendelték el. A há­zakban senki nem maradhat. A parancsnak nem engedel­Kemény fedelű füzetek Történelmi dobpergés meskedők, vagy ez ellen lázi- tök katonaszökevénynek mi­nősülnek, s őket a helyszínen felkoncolják. — Emlékszel arra az éjsza­kára? — kérdezte tőlem az ünnepekben Bankó Gábor. — Nagyapád volt a törvénybíró, s nála szaladtak össze a hírre az álmukból felriadt emberek. Olt volt Vaigel András, aki a felszabadulás után országgyű­lési képviselő lett. aztán Gyetvan András, akit a me­gyei tanácsba választottak, oda sietett Kustra János, a falu bírója, meg az én nagy­apám, Márta Mihály, aki es­küdt je volt a falunak. Fiatal legény voltam, de emlékszem, tele volt az egész ház. s az emberek arcára kiült a döbbe­net: mi lesz velünk? Ott lábatlankodtunk a fel­nőttek között. Asszonyok ér­keztek, ajkukról újra és újra hangzott a kérdés: mi lesz ve­lünk? Millió ember kérdése volt ez akkor, sok-sok millióé, de csak kevesen tudtak rá vá­laszolni. A férfiak hallgattak, nézték a petróleumlámpa fé­lig bekormozódott üvegburá­ját. Jónás Károly szólalt meg. — A németek csődje teljes nak, s a mögöttük maradt ég­aljon állandóan dörögnek az ágyúk. Már az evangélikus is­kola is megkapta az első lö­vést. Dönteni kellene. Kustra János bíró csendesen, az em­berek arcát figyelve mondja. — Dönteni kell, emberek! Az elöljáróság tagjai mind itt vannak, s velük azok, akik számítanak a faluban, köztük Csorna András, akiről többen is tudják, hogy szociáldemok­rata, s itt van Tóth Gábor, akit tizenkilencesnek nevez­nek. Megszületik a döntés. Maradunk! GYORSAN KIFUT a hír az udvaron feketéllő asszonyok csoportjához, ök viszik to­vább a hallottakat: Egy lépést sem megyünk! A magyar ka­tonai parancsnok segíti a ha­tározat megvalósítását. Egy hétnek sem kellett eltelnie, amikor a község vezetői útjá­ra indították a kisbírót. — Közhírré tétetik, hogy holnap, a községházán alakuló ülést tart a Magyar Kommunista Párt. Két dobszöveg, s benne a történelem, s történelmet csináló ember, akinek ez a dobpergés adta hírül: máról holnapra értelmet kapott min­den eddigi harc és szándék. Itt van, megvan, kezdődik az új világ. Fercsik Mihály és visszavonhatatlan. Hama­rosan átzúg falunk fölött a történelem, s nekünk az a kö­telességünk, hogy azonnal meginduljon községünkben az élet. Ezt kell most elmondani, hogy tudja magát mihez tarta­ni mindénki, akinek csak egy csepp esze is van. Most, visszaemlékezve úgy érzem, hogy az egész falu szorongó, aggódó várakozás volt. Közben az udvar is meg­telt emberekkel. Mindig újabb és újabb érdeklődők érkeztek. Nagyapám hangját hallottam. — Egy falu soha nem ürülhet úgy ki, hogy egyáltalán senki nem marad benne. Azt mon­dom, mar,adjunk. Senki egy lépést se tegyen! Ezen az éjszakán tudtam meg, milyen , félelmetes tud lenni a sötétségben a csend. Menni? Senki nem akart. Ki az, aki önként elhagyja a fészkét. Maradni? Ez lenne az igazi, de hónapok, évek óta elképesztő hírek szállingóznak a falu fölött, akár az elkésett fecskék vagy a vihar által széttépett fellegek. Most meg napok óta repülők tömege száguldozik a magasságban, se éjjel, se nappal nem nyugsza­Még a múlt évben írtunk a gödöllői diáksport helyzetéről. Alábbi cikkünkben a tömeg­sportot vesszük szemügyre, egy következő írásunkban a versenysportról szólunk. Besz- terczey Péter, a városi sport­felügyelőség vezetője, a múlt nyáron érkezett városunkba, vele beszélgettünk. Röviden érintve a múltat, nagyobb te­ret szentelve a terveknek. Beszterczey Péter szerint Gödöllőn adva vannak a fel­tételek a tömegsporthoz. Ki­emelte az igen lelkes embe­rekből álló társadalmi aktíva­hálózat túlbecsülhetetlen sze­repét. Ezeknek az önzetlen szervezőknek, akik többnyire idősebb emberek, a közremű­ködésével rendezik az alka­lomszerű eseményeket, de az állandó bajnokság lebonyolítá­sában is részt vállalnak. A tömegsport kiemelkedő jelentőségű része a tíz éve kez­deményezett kispályás foci­bajnokság, amely az utóbbi időben harminchat csapat részvételével zajlik, három csoportban, csaknem ötszáz embernek adva lehetőséget a rendszeres mozgásra. Itt van tehát a példa. Ha más sport­ágakban is sikerülne megkö­zelítőleg ilyen színvonalú baj­nokságot, tornát szervezni, mindenki elégedett lehetne. A múltba tekintve, többnyi­re az ünnepek körül időzített alkalmi versenyekről beszél­hetünk. Ennél többet szeret­nének a város sportjának irá­nyítói. Térjünk is rá a tervekre. Április elején kezdődik az amatőr teniszezők bajnoksága. Két-három tagú csapatok je­lentkezését várják. Az együt­teseket nemek szerint állítják össze. A jelek szerint érdeklő­désben nem lesz hiány. Eddig húsz csapat indulási szándé­káról tudnak. A jelentkezést írásban kérik a sportfelügye­lőségre. Nőknek szánják a minifo cit. Intézmények, vállalatok lakóhelyek, iskolák csapatai­nak jelentkezését várják. Az alsó korhatár 14 év. Ez a já­ték hazánkban eléggé ismeret len. A sportfelügyelő is esu pán annyit tud róla, hogy szi vacslabdával játsszák, kapuj» akkora, mint a pólósoké. Rö­videsen többet is megtudha­tunk róla, a februárban ese­dékes Gödöllő Kupa kézilab­datorna idején bemutató mér­kőzéseket játszanak. Az biz­tos, hogy különösebb előkép­zettség nélkül űzhető. Egészségünkért a harmadik elképzelés neve. Ez úgyneve­zett körös futás, amelyet ta­vasztól őszig terveznek vagy az egyetem pályáin, vagy pe­dig az Alsó-parkban kialakí­tandó területen. A négyszáz méteres pályán hetente két­szer kell futni, mindenkinek annyit, amennyi jólesik. Hat­éves kortól bárki jelentkez­het. A teljesítményeket be­jegyzik egy könyvecskébe, az idény végén összegzik, érté­kelik, s jutalmazzák. A negyedik a családi vetél­kedő. Ennek első száma a szánkózás, aminek most volna itt az ideje, hiszen a napok­ban hullott a hó, a nélkülöz­hetetlen kellék. Utána követ­kezik a kerékpározás, a vízi sportok, az úszás, zárásul ügyességi váltóverseny várja a jelentkezőket. E hónap vé­géig várják a jelentkezőket. Írják meg a család tagjainak számát, a gyerekek nemét, mindenkinek a korát. Családi vetélkedőről van szó, a telje­sítményt összesítik, ám min­denkit saját csoportjában ér­tékelnek. Egy huszonöt éves apát például nem a negyven­évessel vetnek össze. Ez tehát a városi tömeg­sportnak az idei kínálasa. Ér­tékelendő a törekvés, hogy olyasmivel csalogatják a gö- döllőieket, ami játékosan, szó­rakoztatóan szolgálja a célt, a mozgást, s általa az erősebb és egészségesebb szervezetet. Ki kellene használni. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Gödöllői művészek csopor­tos kiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Nagy Sándor: Bőrparaván, megtekinthető az előtérben. Mozi Aranytojás. Színes magyar mesefilmsorozat. Csak 4 óra­kor! Párizs^Texas. Színes, ma­gyarul beszélő NSZK-film, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents