Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

Vecsési vásáriások lét gazda mellé harmadik kell A vevőnek messzire kei! menni Kereskedelem./. Örökzöld téma. Akármikor is nyúl hoz­zá az ember, mindig van miért foglalkozni vele. Hz így ter­mészetes, mert a kereskedelmi egységek azok a létesítmé­nyek, amelyeket a legtöbb ember a leggyakrabban keres fel, hiszen valamennyien fo­gyasztók vagyunk. S ha már fogyasztók vagyunk, termé­szetes, hogy szükségleteinket, igényeinket — anyagi tehetsé­günktől függően — szeretnénk is kielégíteni... Négy községrész Apropó igény!... A szó ál­tal jelölt fogalomba sok min­den belefér: kedvező ár, jó minőség, bő választék. De ide tartozik az is, hogy ne kell­jen a vevőnek messzire men­nie, netán más településre utaznia azért, amit meg sze­retne vásárolni. Hogy a lakosság — mint fo­gyasztó — igényeit a helyi kereskedelem miként elégíti ki, a kérdésre a választ ezút­tal Vecsésen kerestük. A jobb áttekinthetőség érdekében Pest megye legnagyobb közsé­gének sajátosságait nem hagy­tuk figyelmen kívül a téma részletezésénél... Vecsés lakói a települést ál­talában négy községrészre bontják képzeletben. A vas­úton túli területnek nevezik azt a két községrészt, amelyek Gyál felé terülnek el; egyik az Andrássy-telep, a másik a Halr^y-telep. A vasúton inne­ninek mondják a felsőtelepi részt és a falut a kertek aljá­val együtt emlegetik. A kis bőit is megél A faluban és kertek alján egy-egy ABC-áruhóz látja el a lakosságot, elfogadhatóan. A 4-es üt menti lakótelepet nemrég épült ABC-áruház szolgálja ki, megfelelően — a nagyközség vezetői szerint —, Galambkiállítás Üllőn Kockázatos kísérletek A turbékoló értékes röpga- lamboik !a tágas padlások szo­batiszta szegleteiben szemezik a tucatnyi szemes terményből összeállított menüt. Most nem az eredmény a fontos, a szép* ség bemutatásán van a hang­súly. Az üllői 44. számú röp- gaíambász egyesület ugyanis január 18—19-én a művelődé­si házban tartja a hagyomá­nyosan magas szintű galamb­bemutatóját és -kiállítását Ezek azonban még csak amolyan „falusi” szárnyasok, a röpversenyek alkalmával alig töltenek négy órácskát a levegőben. A fővárosiak már 10 óránál tartanak, az angli­kán galambok pedig már 14— 16 órát lebegnek a légben, olyan magasságban, hogy sza­bad szemmel már nem is le­het követni az égi mezőkön az útjukat. Ezek a galambok a röpversenyek alkalmával nem távolsági rekordokat dön­tögetnek meg, mint a posta­galambok, az időátlagot az adja, hogy egy-egy tizes falka mennyi Ideig kering belátha­tó körön belül, s a leszállás is majd egy időben történik. A rafináltabb tenyésztők a versenyekre a fa! kákát már „doppingszerekkel” készítik elő a csúcsjavításra, úgy, hogy a kezelést pontosan a verseny időszakára, majdnem a nap­jára időzítik. Az üllőiek azon­ban még csak a vitamindózi- soknál tartanaik. A galambászok ugyanis ilyen tekintetben hallgatag emberek, nem árulják el egy­másnak a titkot, a kísérlete­zés pedig nagy kockázattal jár. Megtörtént, hogy az egyik helybeli tenyésztő né­pes állományának fele rá­ment az ajzószeres kísérlete­zésre. Mindezt Pólyák László, az egyesület titkára mondta el, aki hozzátette még, hogy a kiállításon most gazdagabb „anyagot” láthat az érdeklő­dő közönség, 200 válogatott szárnyas várja a kalitkákban a szigorú bírálóbizottságot. Ott lesznek a neves buda­pesti tenyésztő, Váradi József országos csúcsot javító bajnok galambjai is. A gyömrői te­nyésztők román fajtákat hoz­nak, de a kiállítás valóságo­san nemzetközivé, vált, hiszen lesznek ott pikkelyes lengyel galambok is. Kiss László pe­dig bemutatja az éneklő, be­szélő, szivárványszínű, egzo­tikus madaraiból álló. szemet gyönyörködtető állományát. A kalitkák előtt biztos nem­csak a gyerekek tolonganak majd. Kiss Sándor főleg műszaki cikkekből jó a választék, az árubőség. Ami kifogásolható azon a terüle­ten, hogy kevés a töltelékáru. Az ellátásban a legnagyobb gond a vasúton túli területen mutatkozik, mert ott kevésbé fejlesztették a bolthálózatot az elmúlt években, viszont több kis üzlet bezárt, nem kifize­tődő voltuk miatt. A kisbolto­kat helyettesítő ABC kicsinek bizonyult. A Kun Béla téren a Halmy-telepen egy olyan kis üzlet van, amely képtelen la­kókörzetét ellátni... Nos, ennyi nagy vonalak­ban, még részletesebben pe­dig így beszélt a kereskedel­mi ellátásról Csányi János ta­nácselnök: — A település központi ré­szén az ABC-áruházak egy ki­vétellel elfogadható méretűek, viszont az áruválasztékot va­lamennyi egységben lehetne javítani. Különösen a régi kis­boltok hiányoznak, amelyek a lakosság pillanatnyi, napi szükségleteit elégítették ki a legfontosabb népélelmezési cikkekből, amilyen a tej, a ke­nyér, a liszt, a cukor stb. Ál­lítom, hogy a hiedelemmel el­lentétben megélnének újra a kisboltok Vecsésen. Van is már erre példa, mert magán­kézben üzemel egy élelmiszer- bolt, egy kenyérbolt, a lakó­telepi soron két vegyeskeres­kedés. Van még a községben műszaki, autóalkatrész-bolt, butik, vasüzlet, amelyek szin­tén nem áruház méretűek, mégis megélnek. Szolgáltató kerestetik Lőrincz Ferencné, a nagy­községi pártbizottság titkára pedig a szolgáltatásokról mondta el, hogy nagyon kevés van Vecsésen; ami létezik, fő­leg magánkézben, s inkább virágkereskedések. Nagyon hiányzik a ruhatisztító: a hír­adástechnikai és háztartási készülékeket javító szerviz számára most épül a szolgál­tatóház. Tehát summázva: szolgáltató kerestetik Vecsé­sen! ... Aszódi László Antal Kulturális program Ecseren csütörtökön 15.30 órától: logopédia, 17-től: a nyugdíjasklub foglalkozása, 18-tól: számítástechnika-tan­folyam. Gyömrőn 14-től: művészi torna. Monoron a moziban, 18-tól és 20-tól: Egy zsaru bőréért. Vecsésen 10-től: A titokza­tos gyűrű, mesejáték kicsik­nek, 18-tól: ifjúsági klubfog­lalkozás. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1986. JANUÁR 16., CSÜTÖRTÖK Elmélyült, széles körű vita Most már a munkán van a sor Elmélyült, széles körű vitának értékelte összefoglaló­jában dr. Szászik Károly, a monori pártbizottság első titkára a testület legutóbbi ülésén elhangzott hozzá­szólásokat, a kialakult véleménycserét. A meghívottak között ezúttal — a téma jellegéből adódóan — ott vol­tak a községi üzemi pártvezetőségek titkárai és a körzet­beli gazdasági egységek vezetői is. Egyszóval olyan em­berek, akik a mindennapi munkában sokat tehetnek az eredményekért, de lépten-nyomon találkoznak a gon­dokkal is. Többen is keményen, indulatosan, de — egy kivétellel — tárgyilagosan fogalmaztak. Szóba került ezen a pártbizottsági ülésen szinte minden olyan téma, ami mostanában a közvéleményt foglalkoztatja. Szóbeli1 kiegészítőjében dr. Szászik Károly részletezte, hangsúlyozta az írásbeli be­számolóban megfogalmazott jelenségeket, tendenciákat. Leszögezte: a népgazdasági terveknél nagyobb ütemű fej­lesztés reális elképzelés volt 1985-re. Bérkiáramlás Végül is a tavalyi év jó közepesre sikerült, az ipar a vártnál valamivel többet, a mezőgazdaság viszont keve­sebbel teljesített. Természete­sen az 1985-ös mérleg be­folyásolja a VI. ötéves terv summázatát is. A differenciá­lódás folytatódásáról, az okok­ról tegnapi számunkban már írtunk. A hatékonysági mutatókban egyébként jelentős eltérések voltak tapasztalhatók, összes­ségében az ötéves tervben az egy dolgozóra jútó termelési érték 57 százalékkal, a nye­reség 37 százalékkal nőtt. Ja­vult az élőmunka hatékony­sága is, de ezzel nem tartott lépést az eszközök kihaszná­lásának hatékonysága. Egészé­ben a keresetek is a többi mutatóval arányosan emelked­tek, akadtak azonban olyan munkahelyek, ahol a bérki­áramlás nincs arányban a teljesítmény növekedésével. a szóbeli kiegészítésben dr. Szászik Károly azt is hangsúlyozta: a lakossági szol­gáltatások színvonala nem ja­vult az elfogadható mérték­ben. Ennek egyik — legfőbb — oka, hogy a kisiparosok létszáma és szakmai össze­tétele nem az igények szerint Bepékfiálézoit kapcsolatok Egyszer csak jött egy látogató ^ Az idős asszonynak még £ a szeme is teleszalad köny- í nyel, amíg meséli; súlyos '/ beteg volt a férje, most ? kezd lábadozni hosszú kór- í; házi kezelés után, s a na- % pókban olyan látogatót ka- £ pott, akit nem remélt: régi j munkahelyének főnöke kö­ti pogtatott. — Negyvenöt évig dolgozott az uram egy helyen, hosszú évek óta nyugdíjban van már, de ez a látogatás olyan jól­esett neki, hogy utána szinte sírt az örömtől, ’ a megható- dot'tságtól. Fiatalok ezt persze nem nagyon érthetik, de ha megöregszenek, nekik is lesz alkalmuk tapasztalni: jó do­log, ha az ember annyit ér „aktív” korában, hogy sem a munkája, sem a személye nem felei tő dik el... jtSjJS / k:1í! Csak bólogatni tudok, ezt az igazságot a tapasztalás' me- sélteti el, s valóban igazság, bár a helyzet kiváltságosnak tűnik. Mert hát ha egy-egy munkahelyi főnök venné ma­gának a fáradságot, és sorra látogatná régi nyugdíjasait, hoigy gondjaikról kérdezősköd­jék, egészségi állapotuk felől érdeklődjék, az szép lenne ugyan — de a főnöknek másra aligha maradna ideje. De hát egy munkahelyen nemcsak főnök van — hanem munkatársak is. Szocialista brigádok. Szakszervezeti bri- zalmik. Akik — benne van ez a brigádnaplók és a szakszer­vezeti fórumok elé készült beszámolók többségében is — odafigyelnek a közülük nyu­galomba vonulókra, találkozó­kat rendeznek számukra, Lá­togatják őket, s ha kell, segí­tik is. Utóbbi csak látszólag egyszerű, hiszen ahhoz észre is kellene venni, hogy a se­gítségre szükség lenne, s nem megvárni a szemérmesen, gyá­moltalanul vagy éppen büsz­kén elhallgatott panaszt — Nem vagyunk jól — mondja egy másik idős asz- szony, amikor hogylétükről érdeklődöm. — A párom na­gyon beteg, én is csak úgy* ahogy tartom magam... Ha egyszer mifelénk jár, benéz­hetne, megmutatnám a szom­széd kertjét: úgy állnak benne a paréjok, mint a karácsony­fáik. Képzelje el, mi gyommag átszóródott azokból az ősszel a mi kentünkbe. Már előre fé­lünk a tavasztól, amiken: ásót, kapát kéne fogni. Nem, most már egyikünk se bírja. Nem tud valakit? ... Idegent. Mert a gyerekek tá­voli városokban laknak, a szomszéd vállstkozókedvéről a kétméteres gaz beszél, a régi kapcsolatokat pedig — . bele­értve a munkahelyit is — be- pókhálózta az idő. Megyünk a főtéren, ahol a hot dögös pavilonból ínycsik­landozó illáitok ömlenek kifelé. Egy csoport középiskolás ke­zét melengeti már az átfor­rósodott selyempapír, ‘ amikor sorra kerülünk, és fiam csiz­májára lassan csöpög a ke­tchup az imádott hamburger­ből. — Finom? — mosolyog rá a gyerekre egy hetvenen felüli ismerősünk, az meg csak tele szájjal bólogat. — Mi van .ebben? A rek­lámban is folyton emlegetik T — érdeklődik az idős asszony, én meg elmagyarázom, mi­lyen rétegeket raktak a ketté­vágott puffancsba. — Egyszer meg kéne kóstol­ni — sóhajt, és közben is mo­solyog. — De hát drága ez na­gyon, húsz forint, meg aztán öreg gyomornak már ... És én tudom, hogy kétezer­ötszáz forintot oszt be minden hónapban, hidegben kel és hi­degben fekszik, mert nagyon kell spórolnia a tüzelővel, a luxusholmiikat egész életében csak távolról isimerte — és ilyen luxus a hamburger is, meg az élelmiszerüzlet polcán a Nescafé, a gyorsrizs, a ha­bosított málnaikrém. De meg­hívná egy hamburgerre — sú­lyos sértéssel lenne egyenlő. f Mégis: észrevenni vala- ^ mit — az nem elég. Csa- ^ Iádban és családon kívüli $ közösségekben feloldani az $ ellentmondásokat, a figyel- í metlenséget, a közömbössé- ^ get, adni tudni — hiszen j erre is vannak példák — ez ^ mind csak rajtunk múlik. % S bár a nyugdíjasok több- $ sége a különböző társadal- mi erőfeszítések ellenére £ még valószínűleg sokáig (nem lesz gazdag, egyben- $ másban mégis lehet tenni $ jobb közérzetükért. / K. Zs. alakul. A kereskedelmi alap­ellátás színvonala mind a me­gyei átlagtól, mind a tervezet­től elmarad. Főleg egyes kis­településeken időnként még a legszükségesebb árucikkek is hiányoznak ideiglenesen, vagy tartósan. A fentiekből' követ­kezik, hogy a gazdaságpoli­tikának volt és maradt még adóssága, amelyet mihama­rább pótolni kell. A tavalyi év bővelkedett fontos politikai, társadalmi eseményekben. A hozzászólá­sok idesorolták mindenekelőtt az MSZMP XIII. kongresszu­sát, a pártértekezleteket és természetesen a választásokat. Bukovszky István, a pilisi pártbizottság titkára azonban hasonló, jelentőséget tulajdo­nított a területfejlesztési hoz­zájárulással kapcsolatos tár­sadalmi méretű agitációs munkának is. Elmondta, Pili­sen és Nyáregyházán ennek megfelelően készültek fel a tanácstagokkal közösen, s többrétű meggyőző munkát folytattak. Aminek meg is lett az ered­ménye, a lakosság 72 száza­léka szavazta meg a 800 fo­rintos, évente ötven forinttal növekedő hozzájárulást, 4-4 új tanteremre, az utcák, jár­dák építésére. Pilisi példának is nevezhetjük, hogy a tehó- ból beérkező összeg 30 száza­lékát, 15-15 ezer forintot, évente a tanácstagok kapják piag, s felhasználásáról kör­zetük választóival közösen döntenek. így garantált, hogy az ötéves terv alatt minden településre legalább 75. ezer forint jut. Korábban bizony akadtak olyan körzetek, ahol ilyen összegű fejlesztés hosz- szabb időszak alatt sem tör­tént. A szervezőmunkáról nfondta Bukovszky István; „Nehéz vplt, de megérte ” Elvonások Szigorodtak a szabályzók, de az Áíészek nyeresége mégis növekszik. A közvéleményben ez a megállapítás terjedt el leginkább, ám nem ez a lé­nyeg — jelentette ki Nagy Géza, a Monorvidéki Áfész elnöke, aki szemléletesen ér­zékeltette hozzászólásában a kereskedők gondjait. Egyetlen beszédes példa csak a sok kö­zül: az elmúlt öt évben a szövetkezeit mind a forgalmát, mind a nyereségét megközelí­tően megkétszerezte. Ám míg 1980-ban a 18 milliós ered­ményből 10 millió maradt ná­luk, az 1985-ös 36 millióból az elvonások csak négymillió forintot hagynak meg. Hogy mégis minek köszönhetők a javuló eredmények? A szem­léletváltozásnak, az érdekelt­ségi rendszer javításának. Hi­szen nehéz elvárni egy olyan kereskedelmi dolgozótól, aki egész nap talpal, cipekedik havi háromezer-ötszáz forin­tért, hogy még mosolyogjon is. Eléggé köztudott a körzet­ben, hogy a tavalyi gazdasági év a monori Mezőgép számára sem volt diadalmenet. Ennek tudható be, hogy a VI. ötéves tervre számított árbevételi tervüket csak 95 százalékra (5,7 milliárd forint), nyereség­tervüket 420 millió helyett kö­rülbelül 330 millióra tudták teljesíteni. Sándorfi László igazgató a vállalat egészének további fejlődését veszélyeztető gond­ját is megosztotta a párt- bizottság tagjaival. Nevezete­sei? a budapesti, Forgács ut­cai gyáruk esetleges leválásá­ról van szó, ahol a VI. öt­éves tervben világbanki hitel­ből olyan beruházásokat való­sítottak meg, amelyek a Mező­gép egészének érdekeit voltak hivatottak szolgálni. A vita összefoglalójában dr. Szászik Károly megerősítette' a válla­lat vezetőinek álláspontját: az új lehetőségekkel akkor és ott szabad élni, ahol és amikor az a népgazdaságnak is hasznára válik. Divatból sodródni az árral — később sokba kerül­het. Környezet A szabályozórendszert, an­nak gyenge pontjait egyéb­ként sok bírálat érte a hozzá­szólók részéről. Császi Sán­dor, a vecsési Ferroelektrika Szövetkezet elnöke például a politikai tájékoztatás és a gazdasági szabályzók közötti különbségeket feszegette. Hangsúlyozta, mennyire káros az, ha egyes szankciók meg­nehezítik a reális árképzést, bérgazdálkodást, elősegítik viszont a bürokrácia fokozó­dását. A termelőszövetkezeteket is érintő újabb intézkedésekkel is foglalkozott hozzászólásá­ban Dobrovitz József, a Feri­hegy Tsz elnöke, elsősorban azonban a vecsési közös gaz­daság helyzetének, fejlődésé­nek megítélését vitatta. Vita­záró összefoglalójában a párt- bizottság első titkára — té­nyek alapján — megerősítette az írásbeli és a szóbeli elő­terjesztésben megfogalmazott, következtetések helyességét. A Ferihegy Tsz-nél lénye­gesen kedvezőbb helyzetben lévő Rákosmezeje Termelő­szövetkezetet természetesen ugyanúgy érintik a gazdasági környezet változásai, mint a többi mezőgazdasági üzemet. Tóth József elnök arról be­szélt, hogyan igyekeznek min­dig „ébren maradni”, hogy időben megtehessék a szüksé­ges intézkedéseket a kiesések pótlására. A demokratizmus, az emberközpontúság azonban ilyen helyzetekben még fonto­sabb. mint korábban — hang­súlyozta. Ez utóbbi gondolat köré csoportosította mondandóját Góg Mátyás, a Herceghalmi Kísérleti Állami Gazdaság igazgatója, a megyei párt- bizottság tagja is. Leszögezte: a testület értékelése a reális helyzetet tükrözi a körzetről és a megfogalmazott feladatok is végrehajthatók, szívós, kö­vetkezetes munkával. Ugyan­ezt a következtetést fűzte tovább összefoglalójában dr. Szászik Károly is. Több­ször is hangsúlyozva: a hatá­rozat meghozatala után an­nak teljesítése a legfontosabb teendő.' A pártbizottság az. előter­jesztett határozati javaslato­kat egyhangúlag elfogadta. V. J. Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, szomszédok­nak, ismerősöknek, akik anyó­som, id. Bokros Istvánná temeté­sén Monoron megjelentek, sírjá­ra koszorút, virágot helyeztek, osztoztak fájdalmunkban Bokros Károlyné és családja. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents