Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

Szakosított munkakörök Folyamatos továbbképzés Ismerik az új rendeleteket LtJÖ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 19S6. JANUÁR 11., SZOMBAT A lakók pártján Pianatsnérével járja a házakat ló szigeteléssel több fok nyerhető A reggelek még sötétek, ami­kor elhaladok Gödöllőn a Sza­badság téren, az Állami Bizto­sító fiókja előtt. A hivatal ut­cai része teljes hosszában üvegablak, melyen keresztül a lámpák fénye messzire világít. Alig múlt hét óra, a függönyön at Iáható, hogy a dolgozók már elfoglalták helyüket. Nézege­tem az egymást követő embe­reket, amint belépnek a tágas helyiségbe. Az egyik reggelen jómagam is idejöttem látoga­tóba. Hatályúk Dezső fiókvezető a tőle megszokott udvariassággal fogad és hellyel kínál. Meny­nyivel másabb itt, kulturált körülmények között, mint volt a Dózsa György úti régi ház­ban. Bizony, ott négy helyiség­ben négyfelé volt elhelyezve a részleg. Annak három éve, többen már nem is tudják, mi­lyen állapotok uralkodtak ak-, kor. Sok minden szóba jött be­szélgetésünk során, számok, adatok, sorsok, a fiók dolgozói­nak élete, az emberek egymás­hoz való viszonya. A biztosító­ban tizenkilencen tevékeny­kednek az ügyviteli csoport­ban, míg tizennégyen vannak az üzletszerzők. Az ügyvite­liekkel napjában találkozik, aki idejön. Az üzletszerzők munkaideje kötetlen, ők ünnepnapokon is munkában vannak, szervező- útra mennek, találkoznak ügy­feleikkel. Tíznaponként, azaz dekádonként adnak számot munkájukról. A hivataliak hét­főn 7.20—18 óráig, meghosz- szabbított munkaidőben dol­goznak. Az egész apparátus együtt van, előre nem tudni, ki milyen ügyben keresi a hi­vatalt. A dolgozók szakosított mun­kakörökben végzik feladatai­kat. így könnyebb és gyorsabb a munka, egyikük a hitellel és a cascóval, a másik a nyug­díjügyekkel, a harmadik az üzemekkel foglalkozik. A sok­rétű munka megkívánja, hogy folyamatos továbbképzésben részesüljenek. Erre szükség van az új rendelkezések, ren­deletek megismerése céljából Született: Rafael József, Gö­döllő, Dimitrov utca 3., Rácz Anita, Fenyves köz 6., Rebb András, Lumniczer Sándor ut­ca 10/a., Sass András, Zrínyi Miklós utca 19., Sáfrán Réka, Köztársaság út 50., Sára Haj­nalka, Arany János utca 38., Sebestyén Barbara, János ut­ca 12., Serbán József, Szilágyi Erzsébet utca 58., Somogyi Ádám Zoltán, Szabadság tér 12—13.. Stomp Szilvia, Balogh Ádám utca 15., Sütő Annamá­ria, Damjanich utca 31., Sza­bó Ádám, Köztársaság út 30., Szeles Dávid, Szilágyi Erzsé­bet utca 66., Szöllősi Zsuzsan­na, Kossuth Lajos utca 50., Tóth Rita, Balogh Ádám utca 6., Túri Bálint Zoltán, János utca, 1/c., Udvardi János, Stromfeld Aurél sétány 4., Váraljai János, Köztársaság út 45/a., Völgyi-Csík Katalin, Tábornok utca 19. Házasságot kötött: dr. Kis Sándor és dr. Szondy Klára, Nagy Ferenc és Heltai Kata­lin, Szatmári Béla Ferenc és Gál Franciska, Hekli György és Bereczky Mária, Niedermá- jer Miklós és Mészáros Mária. Elhunyt: Fegyverneki Ist­ván, Gödöllő, Mikes Kelemen utca 4., Hegedűs András, Kan­dó Kálmán utca 37., Szita La­jos, kastély, Dobrovolszki Zoltánná. Mizsei Erzsébet, Ró­zsa utca 29., Sződi Istvánná Dobrovitz Ilona, Iskola köz 1., Kiss Imre, Báthori utca 27., Orosz Dezsőné, Templom tér 1„ Jámbor András, Zrínyi Miklós utca 14., Tóth József, Isaszegi út 15., Pajor József, Arany János utca 49., Mayer János, Illés István út 80., Szá- szi Józsefné Kutsera Emília, János utca 1., Doncsek Ist­vánná Egyed Borbála, Lázár Vilmos utca 110., dr. Szabó József, Mező Imre utca 14., Margitay Istvánná Jánoska Anna, Rét utca 9., Laukó Fe­renc, Szilhát utca 29., Simon Mária, Stromfeld Aurél sé­tány 10., Samu Mihály, Szil­is. A továbbtanulást szükséges­sé teszik a különböző biztosí­tási módozatok is. A széles látást szolgálja a havonta megrendezendő kon­zultáció, ezeken az összejövete­leken sok belső dolgot is meg tudnak beszélni és tapasztala­tokat adni. Évente tesznek vizsgát, a jó tanulók jutalom­ban részesülnek. A szakmai és a gazdasági képzés mellett hangsúlyt fektetnek a politi­kai tudás fokozására. Vitakö­rökben gyarapítják ilyen irá­nyú ismereteiket. A dolgozók valamennyien szakszervezeti tagok. Az szb és a tagok között a bizalmik tart­ják a kapcsolatot, ők adnak segítséget a szocialista brigá­doknak is a munkaverseny és a társadalmi munka szervezé­séhez. Külön brigádot alkotnak az ügyviteliek és üzleti szerve­zők. Az Ady Endre nevét vi­selő brigád vezetője Balázs Jó­zsef, az Esze Tamás brigád tagjait Jáván Róbertné fogja össze. Jóvánné elmondotta, hogy szabad idejükben a bri­gád segített a szövetkezeti gyü­mölcsösben/almaszedésben, to­vábbá a hivatal körüli parko­sítómunkában. Jelenleg ketten vannak gyesen. Sok a bejárójuk, tizen­kilencből heten. A fluktuáció nem fenyegeti őket, mert igen jó kollektív szellemben élnek együtt. A feladatokkal kapcso­latos kérdéseket megbeszélik és segítik egymást. Névnapo­kat, születésnapokat és a neve­zetes évfordulókat nem fele­dik, ilyenkor közösen ünnepel­nek. Ami a munkát illeti, már is­mert előttük az új esztendő munkaverseny-felhívása és fo- gadkoznak, hogy a vállaltak­nak maradéktalanul eleget tesznek és helytállnak, mint eddig is tették. Csiba József Mozi am Január 11-én és 12-én: Nyomás utána. Színes, olasz filmvígjáték, 4, 6 és 8 órakor. hát utca 47., Szabó Iméné Szegény Anna, Költői Anna utca 9., Borsics Gyuláné Üve­ges Klára, kastély, Bankó Miklós, Mosolygó Antal körút 9., Sík Dezsőné Németh Gizel­la, Munkácsy Mihály út 3., Török Sándorné Kodó Julian­na, Röges utca 74., Fábián Fe- rencné Diószegi Róza, kastély. A RÉGI FALU közösségi, társadalmi életének színhelye a település kocsmája volt, ahol össze lehetett jönni, be­szélgetni, a község dolgait meghányni-vetni. Nem titok az sem. hogy a különböző vá­lasztások idején a kocsmák voltak a korteshadjárat köz­pontjai. így a vendéglős akar- va-akaratlan afféle közéleti embere lett a falunak. A hasonló gondolkodású személyeket maga köré gyűj­tötte, így egy-egy kocsmának kialakult a törzsközönsége. Egyikben a gazdálkodók, má­sikban az iparosok jöttek össze, de volt, aki az önkén­tes tűzoltóknak vagy éppen a falu .sportolóinak adott he­lyet. s vállalt bizonyos mér­tékű mecénási szerepet is a közönsége megtartása végett. A régi falusi kiskocsmádat idéző emlékeim akkor jutot­tak eszembe, amikor az el­múlt napok egyikén Túrán jártam és megálltam a vásártér szélén épült Fűzfa büfé par­kolójában, hogy elfogyasszak egy feketét. Többen is tartóz­kodtak a meglepően tiszta, gondozott és jól berendezett faházban, s mivel kora dél­után volt, elsősorban az idő­sebb korosztály tagjai ültek néhány asztal mellett. Nem használták a biliárdot, nem szólt a zenegép sem. Csendes, halk duruzsolás ba­rátságos melege töltötte be a termet. Ami egészen szo­katlan volt: virág díszítette a pultot, virág volt az asztalo­kon is. Sokszor irigylem azokat az embereket, akik távfűtéses la­kásokban élnek. Nem kell kormolni, hamuzni, szenet hordani és ami a lényeg, ál­landóan meleg van. nem hideg lakásba mennek haza. Nem beszélve a meleg vízről, nyu­godtan folyathatják, mosogat­hatnak, fürödhetnek, nem fogy ki a bojler. Mégis sok panaszt hallani mostanában is, megfagyunk, nem fűiének rendesen. Gödöllőn a Strom­feld Aurél sétányon levő tömbfűtőműben néztünk kö­rül. milyen a helyzet ezen a lakótelepen. Ismerős a beosztás Mindjárt a bejáratnál egy fotel fogad, mellette asztal, azon egy nagy füzet. Ez a pa­naszkönyv. A lakók ebbe jegy zik be gondjaikat, kicsi a 'hő­mérséklet, légteleníteni kell. Az 1981-ben befejeződött át­alakítás óta (a hidegebb szin­teken emelték a radiátorta­gok számát) kevesebb a prob­léma, amit az is bizonyít, hogy ez a könyv már öt éve van forgalomban. A kötelező bejárásokon kívül innen tud­ják a szerelők és a hőfokel­lenőr, hová kell sürgősen menniük. A tömbfűtőmű vezetője, Megyeri György szerint a hő­fokellenőr érzékeny műszer a telep lakói és közöttük. Tőle mindig megtudhatják, a laká­sok hőmérsékletével együtt hogyan változik a lakók han­gulata pozitív vagy negatív irányban velük szemben. Nem is csoda, hiszen Prém Rezső már tizedik éve járja a több száz lakást, jobban ismeri ta­lán beosztásukat, mint mága a tervező. — Végeredményben annyira rend van már, hogy menni sem kell, jönnek, szólnak a lakók, ha valami baj van. Ha Tóth Sándor és felesége, az üzlet tulajdonosai nem pul­tosként, nem italosként — így nevezik a vendéglátóipari egységek dolgozóit —, hanem vendéglátó házigazdaként ül­tettek le és hozták a kért, gőzölgő, frissen főzött, illatos, az üzlet reklámjául is szolgá­ló erős kávét. Ahol ilyen előzékeny, kedves a kiszolgá­lás, szívesen időzik a vendég, s könnyebben ered meg a szó. — 1934. február 8-án nyi­tottuk meg az üzletünket — mondja érdeklődésemre Tóth Sándor. — Ha valamikor már járt erre, láthatta, hogy ezen a helyen csúf gödör táton­gott, amit sokan szeméttáro­lóként használtak. Feltöltöt- tük a terepet, hordtunk ide vagy húszautónyi földet. Sok-sok napot dolgoztunk a családdal, rokonokkal. Segí­tettek a barátaim is. A köz­ségi tanács illetékesei száz­ezer forintnál is nagyobb ösz- szeget írtak a javunkra tár­sadalmi munkaként. Mikor a terep rendezésével végeztünk, megépítettük a büfét. Még nincs két esztendeje, hogy ki­nyitottunk, de eddig panasz nem hangzott el a munkánk ellen. Elégedett velünk a ta­nács, a KÖJÁL, ami a leg­találkozunk az utcán, akkor is megkérdezem, milyen a hőmérséklet, hogy érzik ma­gukat. Egyes helyeken már régiek a csövek, gyakran ke­letkezik légdugó, de a szere­lők azonnal megszüntetik. — Bármikor hívnak, kime­gyünk, volt olyan a 15-ös ház­ban. hogy két hétig állandóan odajártunk, az egyik soron le­állt a fűtés. Sokszor előfordul, hogy légtelenítenek, utána megyek mérni, már megint valamilyen hiba csúszott be. De meg is gyanúsítanak, csak azért van most meleg, mert tudják a fűtőműben, én ott mérek náluk. Régebben még kis szobahő­mérővel ellenőrzött Prém Re­zső. Mindenütt legalább öt percet kellett várnia, míg a higany átvette a környezet hőmérsékletét. Ma modern pillanathőmérővel dolgozik, ami gombnyomásra azonnal megmutatja, hány fok van a helyiségben. Akkoriban ren­geteg kimutatást is kellett ké­szítenie. — Eleinte az volt a célunk, hogy a lakásokat megismer­jük. A kimutatások alapján vizsgáltuk, időleges hibáról van-e szó, vagy a rendszer nem megfelelő. Most már csak délutánonként megyek körút­ra, és annak dacára, hogy ta­valy komolyabb hidegek vol­tak, nem kaptunk különösebb reklamációt. Időseknek kevés — Az a baj, nagyon széljár- ta há^ak ezek, ha egy kis szel­lő fúj, már nem lehet kifűteni őket. Ilyen tiszta időben há­rom fokot is jelent, hogy a nap az ablakokra süt. Az az igazság, az emberek kilencven százalékának kevés a húsz fok. Nekünk, időseknek ez nem elég, meg ahol kisbabát kell fürdetni, ott sem. Én fontosabb, elégedettek a ven­dégek is. Tóth Sándorné férje szavai­nak mintegy igazolásául meg­mutatja az ellenőrzési köny­vet, a vásárlók könyvét, amelyből kijegyeztem Jenei Tibor, Budapest XIII., Rad­nóti u. 5. szám alatti lakos bejegyzését. Köszönet az ud­varias kiszolgálásért. Irigylés­re méltó az üzlet és a mel­lékhelyiségek tisztasága. Pél­damutató üzlet. — Nekünk az életünk a vendéglátás — mondja Tóth- né. — A fiaink is ezt a szak­mát választották. Sándorunk a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat szakmai versenyén két ízben ért el második he­lyezést. Zsolt még tanuló, de ő is a vendéglátást választot­ta. A férjemmel együtt 1971 óta dolgozunk ebben a szak­mában — soha még figyel­meztetést nem kaptunk —, pedig nem könnyű munka a miénk. Még egy családban is összekülönböznek a családta­gok, mj pedig naponta sok emberrel találkozunk. Azt tartjuk, az udvariasság. a tisztességes kiszolgálás, a ked­ves szó. meg a pénzért jog­gal elvárt minőségi áru biz­tosítása nemcsak idehozza a vendégeket, de itt is tartja. Tóth Sándor mindennapi mindig a lakók pártjára ál­lok a fűtőművel szemben. Jogos igény — Azt is mondják, a föl­ső emeleteken nyitva vannak az ablakok, fűtik az utcát, alul meg fáznak. Kellene egy óra minden lakásba, tudják mennyit fogyasztanak, akkor majd jobban takarékoskodná­nak. Nem is a mérésen van a hangsúly legtöbbször, hanem azon, hogy megmagyarázzam, egy helyről kapja mindenki a meleget. Nagyon sokat segít a szigetelés is. volt már olyan reklamálónk, aki miután le­szigetelte az ablakokat, több fokot nyert. A szigetelés és a takarékos­ság fontosságát emeli ki az a nyolcoldalas tájékoztató is, melyből minden szerződő fél­nek adnak egy-egy példányt. A Városgazdálkodási Vállaiat által összeállított kisokosban részletesen olvashatunk a díj­szabásról, a javításokról, mi­kor. hol és mennyire kell fű­teni, de még arról is, hogy jo­gos igény esetén vissza kell téríteniük a díj bizonyos szá­zalékát. Sáskái Erzsébet A nap programja Január 11-én: Gödöllő, művelődési ház: A gödöllői művészek csopor­tos kiállításának megnyitója, 17 órakor. A hét gödöllői műtárgya: Középkori régészeti emlékek, megtekinthető az előtérben. Január 12-én: Gödöllő, művelődési ház: Gödöllői művészek csoportos kiállítása, megtekinthető 10— 19 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Középkori régészeti emlékek, megtekinthető az előtérben. tevékenységében megjelentek olyan formák, amelyek azt példázzák, a kocsma ajtaján kívül is lát. — A büfé szomszédságában labdarúgó-kispályát építet­tünk. A környék lakóiból megszerveztük a Fűzfa SC-t, amely tizenkét csapat között részt vett a falu kispályás labdarúgó-bajnokságában. Al­kotmánynapi kupánknak az egész községet megmozgató sikere volt. Könyvjutalmat kapott a gólkirály, a legsport­szerűbb játékos, a legjobb kapus és játékvezető, s 1800 forint értékű kupát vehetett át a győztes csapat kapitánya. A büfének nevezett falusi kocsma mellett hatalmas bog­rácsban készült a gulyás, mert jöttek az asszonyok, a családtagok is ünnepelni. Ez a családi együttlét adta az ötletet, hogy kertheiyiséget építsenek, aztán parkosítsa­nak. MEGALAKULT a Fűzfa Baráti Köre. A tagdíjakból összegyűlt pénzből tavasszal országjáró kirándulásokat szerveznek, s családi sportna­pokat rendeznek. Tóthné büszke férje mun­kájára, s férjével együtt örül, hogy a környéken szeretik pi­ciny vendéglőjüket. — Min­dent a vendégért teszünk — mondta bűcsúzáskor —. s természetesen az is igaz. eb­ből élünk, de nyugodtan mondhatjuk, tisztességgel és becsülettel. Fercsik Mihály ií Szombati jegyzet i Lehetséges Ahogyan az ember halad előre a korban, mind több dologról derül ki, lehetsé­ges, noha korábban azt hit­te, ilyesmi végképp nem fordulhat elő. Elöbb-utóbb valamennyien beépítjük vi­lágnézetünkbe azt a tételt, mely kimondja, semmi sem lehetetlen. Mivel már ak­kor is ebben a korban vol­tam, amikor az első Lehe­tetlen tárgyaink című kiál­lítást rendezték, nem hök­kentett meg az ötlet. So­kat olvastam, hallottam annak újdonságáról, erede­tiségéről, beszéltek a ren­dezők bátorságáról. Nem nagyon értettem. Azóta sem. Akkoriban is írtam helytelenítő sorokat. Vala­mi olyasmivel érveltem, hogy a kiállítás elbódítja a látogatót, a tárgyat bekül­dőt, úgy érezheti, a másik az, aki selejteset gyárt, ad el. Holott, véltem akkor és most is, senki sincs beolt­va a hiba ellen. Az a leg­helyesebb, ha napról napra a saját munkánkat, lépé­seinket ellenőrizzük. így talán sikerül a lehető leg­kisebbre szorítani a selej- tet, s akkor megtettük a kötelességünket. Néhány napja szót vál­tottam az újabb kiállítás szervezőjével, aki egyben annak a kiadványnak a szerkesztője, amelyben úgyszintén lehetetlen ese­teket írnak meg. Ajánlotta, ragadjak magam is tollat. Vonogatlam a váltam, no­ha biztos voltam benne, nem fogok tollat ragadni. Elég, ha megvívom a ma­gam kis harcait a minden­napi hibák ellen, elég ide­gesség, ha az oldalon fel­fedezem az elírásokat, akárkinek a hibájából tör­téntek is azok. Hazafelé mégis elgondol­koztam a felhíváson. Mit is írnék meg? Másoknak ta­lán apróságokat jelentő példákkal hozakodnék elő. Mivel a művelődési köz­pont rendezi a kiállítást, annak a környékén néznék körül. Kezdeném ázzál a csúnyasággal, ami a ház falán éktelenkedik egy ide­je: Donald Center. Mit ke­res Gödöllőn a Donald és a Center? Mi az egyálta­lán? Jó ideig azt hittem, hogy összefüggésben van azzal a bizonyos kacsával, de kiderült, hogy a ven­déglátók nevezik magukat így, akik télen-nyáron kí­nálnak fagyit. Kulturált kiszolgálás, barátságos kör­nyezet, videóműsor, zenés­láncos rendezvények, zene­butik. Egyébként rosszul írtam. Donald’s a helyes. Szóval Donald’s és Center urak várják a vendégeket. Megkérdeztem nyolc em­bert, szokott-e iddogálni a Donald’s és Centerben. Nem szoktak. A művelődé­si ház büféjében viszont igen. A művelődési központ­ban mások is előszeretettel nyúlnak az idegen szavak­hoz. Propagandafüzetüket minek nevezték el? Pressz- nek. Magyarul sajtót jelent, magyarosítva pedig prést. Náluk a dzsessz jazz, a koktél coctail, a kaszinó casinó. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a nyclvlaboratóriumot el kel­lett adniuk.' Érdeklődők hiányában nem tudták ki­használni. Ezért már vala­mennyien pironkodhatunk. Ahelyett, hogy megtanul­nánk egy-két idegen nyel­vet, azzal feszítünk, hogy néhány éppen divatos szót, kifejezést tudunk. Megmo­solyogva azt, aki nem jól ejti. Ezeket a sorokat reggel írom. Este egy édesanya arról panaszkodott, hogy gyermekei éhesen jönnek haza az óvodából, mert éti kirakják a tányérokat a hosszú asztalokra, s mire a végére érnek, az elején már kezdik összeszedni. Hogy ki evett, ki nem, az­zal senki sem törődik. Ké­rem szépen, itt kezdődik az a folyamat, ami a rossz honi termelési kultúrához vezet. Ezen használhatatlan tárgyak kiállításával nem tudunk változtatni. Kör Pál ISSN 0132—1957 (Gödöllői Hírlap) J Anyakönyvi hírek Egy mai mecénás Gödör helyén büfé áf!

Next

/
Thumbnails
Contents