Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

ŐRI man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1985. DECEMBER 9., HÉTFŐ Vallatják a múltat Itt mindenkinek helye van A monori helytörténeti hör a napokban tartotta az ' idei •év utolsó munkaértekezletét. -Ezen a megbeszélésen jelen volt Járadi László, a Hazafias Népfront Monor Nagyközségi Bizottságának titkára is. A kör értékelte az- 1985. évi munkát és a következő évi feladatokra vonatkozó célkitű­zéseket is megfogalmazott. Monori Für Dezső, a kör elnöke önkritikusan megálla­pította, hogy a helytörténeti kör az elmúlt évben nem tud­ta maradéktalanul ellátni fel­adatait, részben a kis taglét­szám, nagyobbrészt pedig az alapvető anyagi eszközök, tár­gyi jeltételek hiánya miatt. A kör évek óta a Hazafias ■Népfront patronálásával te­vékenykedik, 1985. évtől segíti őket a Családi Iroda is, lehe­tőségeik azonban így is szűk­re szabottak. Ezt a kör tagjai is megerősítették, akik az ed­digi hiányosságok felszámo­lását valamely intézményhez, vállalathoz való szorosabb kö­tődéstől várnák. A beszélgetés során egyöntetű vélemény ala­kult ki abban, hogy a kör munkájának hatékonyabbá té­tele érdekében szélesebb körű összefogásra lenne szükség a helyi tanács, a művelődési intézmények, a társadalmi és tömegszervezetek részéről a helytörténeti munka segítése érdekében. Az eszmecsere során megál­lapították, hogy a kör taglét­számát mindenképpen szélesí­teni kell a jövő évben. Olyan pedagógusok és Monor közsé­gért felelősséget érző, aktív, cselekvésre kész személyek bevonására lenne szükség, akik a település történetével szívesen foglalkoznak és isme­reteikkel és a rendelkezésük­re álló anyagokkal Hatéko­nyan tudják segíteni ezt a munkát. A kör jelenlegi tagjai már most egyéni vállalásokat tet­tek a jövő évi anyag gyűjté­séhez és bizonyos témák egyé­ni feldolgozásához. Terveik között szerepel egy, a község történetével foglalkozó kiad­ványsorozat előkészítése és megjelentetése „Monori füze­tek” címmel. A megbeszélés során úgy döntöttek, hogy fel­keresik az intézményeket és ^személyeket, kikérik vélemé­nyüket, javaslataikat, egyezte­tik elképzeléseiket az illetéke­sekkel és ennek . birtokában alakítják ki 1986. január 15-ig jövő évi munkatervjavaslatu- kat, melyet aztán január vé­gén tárgya; meg egy addigra már minden bizonnyal kibő­vült létszámú helytörténeti kör. Járadi László 1986-ra a Ha­zafias Népfront hatékonyabb segítségéről biztosította a kör tagjait, akiknek nevét itt meg­említeni nem lesz érdektelen. A kör tagjai: Bernula Péter, Burján István, Csák András, Fehér Kálmán, S. Kovács Béni, Máté Bertalan, Monori Für Dezső. Solti Pál, Oláh Gyula és Vigh Sándor, vala­mennyien az ügy lelkes és aktív képviselői, akiknél bár­ki jelentkezhet a kör tagjai sorába, ha úgy érzi, támogatni tudja javaslataival és tevé­keny közreműködésével is ezt a munkát. A Hazafias Népfront Monor Nagyiközségi Bizottsága és a monori helytörténeti kör ez­úton is kéri Monor község la­kosságát, a művelődési intéz­mények vezetőit, a társadalmi és tömegszervezetek képvise­lőit. hogy ötleteikkel, javasla­taikkal segítsék a helytörté­neti munka eredményesebbé tételét és minél többen sze­mélyesen is vállaljanak sze­repet e nemes feladat megva­lósításában. Összekötőkapocs a rádió adó-vevő Az éter és a tenger hullámain Az örvendetes eseményről lapunk szombati számá­ban már írtunk. Ám aki nem olvasta volna, most is megtudhatja, hogy alábbi írásunk apropóját egy hír adja: a közelmúltban megrendezett országos rádió­amatőr konferencián a monori rádiósklub, illetve a versenyállomás az első helyezésért járó oklevelet, ér­met. illetve tárgyjutalmakat kapott, összehasonlításul a győzelem értékéhez: Magyarországon 180 rádiósklub, illetve 21 versenyállomás működik. A jnonoriak elsők lettek a HH—7—B. a HA—DX és a Győzelem 40 HA— HG elnevezésű versenyeken. . ­Mi kell a sikerhez? Erről beszélgettünk Csiló Istvánnal, a klub alapító vezetőjével. A választ tulajdonképpen pár szóval lehetne summázni: ki­tartás, szorgalom, felkészült­ség, sok-sok áldozatvállalás. Ám a mindennapok bonyo­lultabbak annál, mintsem hogy ilyen egyszerűen át-- ugorhassunk felettük. S a mo­nori rádióamatőrök is régen kiérdemelték már, hogy a köz­vélemény részletesebben is megismerhesse tevékenysé­güket. Csiló István: — Tizenhárom éve, 1972-ben alakult meg a rádiósklub. Nem voltunk túl sokan, felszerelt­ségünkkel sem dicsekedhet­tünk, de az alapítók többsége mégis köztünk van. A magot egy 5—7 tagú stáb jelenti, kö­rülbelül 20 igazán aktív klub­taggal számolhatunk, a nyil­vántartott rádióamatőrjeink létszáma azonban meghaladja a százat. A legszorgalmasabb fiúk rengeteget dolgoznak, méghozzá kemény fizikai és színvonalas szakmai munkát végeznek. A klubvezető szavainak alá­támasztására néhány tény: va­lamikor egy kis 10 wattos ké­szülékkel kezdték, azt épít­gették, különféle rendszerek­kel egészítették ki.. Hozzáér­tésükkel kiérdemelték az or­szágban fellehető legkorsze­rűbb készülékek egyikét. An­tennaparkjukat magúk építet­ték, rádiósberkekben Európá­ban is egyedülállónak tart­ják. — A tizenhárom év hosszú idő — mondja Csiló István. — Jó lenne úgy visszatekin­teni rá, mint egy diadalme­netre. de sajnos nem volt az. Esztendőket dolgoztunk csend­ben, látványos eredmények nélkül. Ám a sok munkának be kellett, hogy érjen a gyü­mölcse. 1982-ig egy voltunk a sok klub közül, akkortól azon­ban „megszaladt a szekér”. A következő két évben állan­dóan az első négy között vol­tunk, egyre több versenyt nyertünk. Az idén viszont győztünk. Az országban első­nek lenni csodálatos érzés. Persze a laikus fel kell hogy tegye a kérdést: hogyan ver­senyeznek a rádiósok, hogyan mérhetők az ő eredményeik? Leegyszerűsítve a lényeget: az ő viadalaik nem néhány per­cesek, hanem általában egy­két naposak, néha hosszabbak is. Akár morzéval, akár iónjá­val (élőszóval) dolgoznak, a legfontosabb az, hogy az adott idő alatt hány összeköttetést tudnak létesíteni. A monoriak átlaga egy óra alatt 200—250 kapcsolat. Elképzelhető, hogy milyen ördögi gyorsaságra van szükség, s persze angolul is pergő nyelvre. S a tapasz­talat, a rutin sem elhanyagol­ható. ha valaki tudja, melyik sávban mikor terjednek a leggyorsabban, legtisztábban a rádióhullámok, már előny­be kerülhet. Versenyen kívül természe­tesen nem ilyen személytelen a kapcsolatfelvétel, akár órák hosszat is beszélgethet egy ma­gyar, s mondjuk egy japán, ha találkoznak az éterben. Ez persze már a régi, gyakorlott rádióamatőrök jussa, az ilyen sikerélményig hosszú, de ér­dekes út vezet. A klub évről évre toboroz új tagakat, főleg a fiatalok köréből, akik ha igazán rákapcsolnak a rádió­zásra, aligha szakadnak ki a körből. — Az általános iskolások­nál, a gimnazistáknál a rádiós irányméréssel kezdjük. Ez je-' lenti az alapokat. Nagyon népszerű a gyerekek körében a rókavadászat, amelynek so­rán — a sugárzott jelek alap­ján — elrejtett készülékeket kell felkutatniuk a verseny­zőknek. A rádiós többtusa, mint a neve is mutatja, már összetettebb — mondja Csiló István. — A versenyszámok: lövészet, kézigránátdobás, fu­tás és rádiós forgalmazás. Ren­dezünk gyorstávírós versenye­ket, Lenin ifjú távírásza el­nevezésű versenyt. Mindegyik­ben a szakmai 'felkészültség, a gyorsaság döntő. — De ha egy srác vagy a családja megkérdezi, mire jó, ha megtanul valaki morzéz- ni, mivel tudnak érvelni? — A morze önálló nemzet­közi nyelv. Aki ezt megtanul­ja, a kínai vagy a dél-ameri­kai rádióamatőrrel is egyfor­mán el tud „társalogni” anél­kül, hogy mondjuk kínaiul megtanulna. Az élőszavas rá­diózás nyelve egyébként az angol, s újabban az eszperan­tó. S azt még nem is említet­tem, hogy konstruktőr-, tehát rádióépítő szakosztály is mű­ködik. Aki ebben sikerrel helytáll, gyakorlatilag már ál­talános iskolás korában na­gyon jól hasznosítható szak­mát is megtanul. S persze aki kitartó, annak ritka élményekben lehet része. Olyanban például, mint ami­ről szombati számunkban ír­tunk. A monori versenyállo­más is azok közé a kiválasz-' tottak közé tartozik ugyánis, akik rendszeres időközönként tartják a kapcsolatot a Föld körül hajózó két magyarral, Fa Nándorral és Gál József­fel. Az első kapcsolatfelvétel­re ma, a déli órákban kerül sor. A kilenc és fél méter hosz- szú, három méter széles Ba­laton—31 típusú vitorlással utazó expedíció helyzetéről, él­ményeiről a héten mi is fo­lyamatosan beszámolunk. Ter­mészetesen a monori rádiósok közvetítésével... Vereszki János Áramszünet Hálózat-felújítás A DÉMÁSZ monori kör- zetszereiőségének dolgozói nem pihennek a hideg téli hónapokban sem. A hozzájuk tartozó községekben, Mono- ron, Vasadon, Csévharaszton, Nyáregyházán és Pilisen ugyanis meglehetősen gyakran kell hálózatfelújítást végez­niük, s ezekkel nem késleked­hetnek sokáig. December 9-én — tehát ma —, 11-én, 13-án és 17-én naponta 8-tól 16 óráig lesz áramszünet Mo- noron a Liliom, az Eötvös, a Csokonai és a Munkácsi ut­cákban — ezúttal is hálózat­felújítás miatt. A DÉMÁSZ kéri a lakosság megértő tü­relmét. Kulturális program Ecseren, hétfőn 18 órától: filmvetítés. Gombán a Művelődési Film­színházban, 18-tól: A vízesés fia. Gyomron a művelődési ház­ban 19-től: Örök tavasz cím­mel Feleki Kamill és Har- math Andrea zenés, táncos műsora, belépődíj 50 forint. Monoron a moziban, 18-tól és 20-tól: Piszkos munka. Menden 17-től: a gyermek- pávakor; 19-től: a népi együt­tes és a népitánccsoport pró­bája. Sülysápon 17-től: a nyugdí­jasok vegyes kórusának pró­bája. Vecsésen 18-tól: a tanácsta­gok klubjában A községi ta­nács feladat- és hatásköre címmel tart előadást dr. Illa- nicz György, foglalkozást tart a kertbarát- és a bélyeggyűj­tő kör, 19-től: a színjátszó­kor összejövetele. sági igény, érdek kerül elő­térbe, a felhasználásnál ön- kormányzati jelleggel születik meg a döntés. Mennyit, mire költenek, ezt is, a költség- vetést is a lakossággal egyet­értésben a tanácstagok, funk­ciójuk szerinti beleszólási jog­gal határozzák meg. Vannak a fejlesztésnek olyan területei is, ahol viszont senki sem indított vitát. Ügy tűnt, a tanácsülés egyetértésével ta­lálkozik a vízhálózat, az egészségügyi ellátás, az út­hálózat fejlesztése. Közleke­dési kérdésben viszont méltat­lankodás volt tapasztalható. A napokban az eltelt év­tizedek legvaskosabb iratköte- gét kapták kézhez Vecsésen a tanácstagok. Az 1986. évi munkatervet, Vecsés nagyköz­ségi tanács 1985. évtől 1990-ig terjedő időszakra szóló prog­ramját, vagy a tanácsrende­let-tervezetet forgatva meg­győződhettek róla: valameny- nyiük számára lesz munka. A tanácsülés hangulatát is meghatározta a közelmúlt. Gillichné dr. Jeszencsák Edit vb-titkár kiegészítőjével jól eligazodhattak valamennyi kérdésben. Az 1986-os tervet a féléven­kénti értékeléssel, a végre­hajtó bizottság munkatervét, az ügyrendi bizottság jövő évi munkaprogramját negyedévek­re lebontva, a községfejlesz­tési, termelési és ellátásfel­ügyeleti bizottság munkater­vét, amely nagy érdeklődésre tarthatott számot — csakúgy, mint a számvizsgáló bizottság munkaprogramját, ugyan né­hol vitatva, elfogadta a ta­nácsülés. A művelődési, egész­ségügyi és szociálpolitikai bi­zottság a gyermek- és ifjú­Végül is a 700 forintos ösz- szegű hozzájárulás elfogadásá­val új irányzat kezdődött Ve­csésen. A késő estébe nyúlt, rendkívül aktív 'tanácsülés Lörincz Ferencné, az MSZMP nagyközségi bizottsága titká­rának zárszavával ért véget. Köszönetét mondott a tanács­nak, hogy Vecsésen bevezetés­re kerülhetett a teho. Majd az év utolsó tanácsülésének utolsó akkordjaként Csányi János mondott köszönetét a tanácstagok június óta, de kü­lönösen az utóbbi hónapokban végzett munkájáért. Fekete Gizella (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) kérdés, mert gyorsan kör­benézett, nincs-e valaki a közelében, aztán hamar rá­bólintott. Az eladó jól be­csomagolta a fehér papír­ba a három rúd szalá­mit, lemérte, majd ceruzá­val ráírta az árát. Még néztem egy darabig a pul­tot, de másnak nem ada­tott meg az a „szerencse”, hogy kapjon belőle. Pe­dig, ha jól látható helyen virítottak, volna a szalámi- rudak, bizonyára rövid jdő alatt elfogytak volna ... Egy másik élelmiszer- boltban — ott árusítják a községbelieknek a hús- és töltelékárut is — szintén találkoztam a „csakr pult alól kapható” elv gya­korlati megvalósításával. Szombat lévén meglehető­sen gazdag volt a válasz­ték sertés- és marhahús­ból egyaránt. Majd kigu­vadt a szemem, de sertés­combot nem láttam. Már arra gondoltam, talán va­lami csodasertések érkez­tek a boltba, netán lábak nélkül... De aztán a bolt­vezető megnyugtatott: — Nincs itt semmi titok, csak arról van szó, hogy a ve­vők többsége a csont nél­küli húst szereti vásárolni. Ezért ahhoz a módszerhez folyamodtak, hogy csak a karajt teszik ki a pultra, s ha az elfogy, jöhet a comb is: Meglepődve hallgattam a kissé oktalan okfejtést, hiszen ez semmiképpen sem nevezhető eredeti ke­reskedői magatartásnak. Az ilyen cselekedetek úgy­nevezett hiánypszichózis kialakulásához vezetnek, amelyről a vevőknek meg­van a saját véleményük. A baj csak az a dolog­ban, hogy a legtöbben ál­talánosítanak, tehát nem­csak az érintett boltról mondanak véleményt, ha­nem általában a ke­reskedelmi ellátásról. S éppen ez a baj. A „pult alól van, külön- ** ben nincs” elve nagyon veszélyes játék. Próbára teszi nemcsak a boltokba betérő vásárlók, hanem az eladók idegeit is. Ez utób­biakét azért, mert — re­mélem — a lelkiismeret- furdalás legalább olyan kellemetlen érzés, mint ha valamit esetleg nem ka­punk az üzletekben ... Gér József Tavában tart — már he­'s tek óta — az ilyenkor szokásos karácsonyi vásár­lási láz. Az emberek több­sége szinte az utolsó pil­lanatra hagyja a család­nak szánt ajándékok meg­vásárlását, de hát ez a ter­mészetes, hiszen ilyenkor sjóval nagyobb az üzletek választéka. Bár akad olyan ismerősöm, aki már hetek­kel ezelőtt büszkén újsá­golta, ő bizony régen meg­vette már az unokáknak a karácsonyfa alá kerülő meglepetéseket. Napi bevásárlási szoká­saink nem sokat változtak az idők folyamán, igaz, ezért nem elsősorban mi vagyunk a felelősök. A szo­kás hatalmából kifolyólag még most is a hét utolsó előtti napjára — szombatra — hagyunk minden be­vásárlást. Ezzel akaratla­nul is zsúfoltságot terem­tünk a boltokban, amelyek többsége bizony meglehető­sen szűk eladótérrel ren­delkezik. De nem is erről akarok szólni kissé bővebben, ha­nem arról a jelenségről, amely már régóta meg- honosult a boltokban. Ne­vezetesen arról, amely — sajnos.— még ma is gyak­ran előfordul: gyakran csak a pult alól juthatnak hozzá egyesek a mások ál­tal is kurrens árunak ne­vezett termékekhez. Né­hány példa fényesen iga­zolja ezt a megfigyelést. A nemrégen megnyílt élelmiszerbolt választéká­val általában elégedettek a vevők, de a többséget bősz- szántja, amikor azt látja, hogy egyeseknek jut a pap­rikás szalámiból, mások­nak nem. A napokban ér­kezett egy kis tétel szállít­mány ebből a sokak által kedvelt termékből. A sza- lámirudakat nem akasztot­ták fel a vasfogasokra — hogy azok jól láthatók le­gyenek minden vevő szá­mára —, hanem egy hatal­mas keménypapíros doboz­ban a pult alá tették. Gon­dosan letakarták, így a gyanútlan vásárlónak fel sem tűnhetett semmi. Az­tán az eladó egyik isme­rőse közeledett a pulthoz, akitől diszkréten megkér­dezte: — Nem viszel pap­rikás szalámit? Még a ki­vételezett vevőt is kicsit zavarba ejtette a váratlan Kellemetlen sarok A láthatatlan pult Egyetértett 2 ezer 754 aláíró és csupán 562 nyilatkozó vá­laszolt nemmel. Így a 4 ezer kettőszázötvenhéttel számolva a 2 ezer 754 igénylés tette a pontot a mondat végére. Am összegnagyságát tekintve is el­térőek voltak a vélemények. Egyezerhétszázötvenkettő csa­lád az ezer forintot, száz- harmincöten 800 forintot, há- romszázhatvanöten 700 forin­tot javasoltak. De volt aki kétezerben jelölte az összeget, míg mások 300 forintot láttak jónak megszavazni. Ezek ösz- szegéből alakult ki a teho 700 forintos összege. Mentességet a 3 ezer 100 forintos egy főre eső jövedel­met el nem érők kaphatnak. A mentesítést kérni kell. Csányi János a mindenre kiterjedő eligazítás során a tanácsülés „berzenkedő, mél­tatlankodó” felszólalóinak a részletkérdésekre is megadta az elfogadható választ. Mert mint kitűnt: az igazság az, hogy a lakosság egyre növek­vő igényeinek kielégítéséhez a tanácsnak kevés a pénze. A kisgyűlések igen eltérő ké­pet mutattak. A kiindulópont­nak azt kell tekinteni, hogy a teho bevezetésével a lakos­ságvédelmi albizottság, a sport albizottság munkaprog­ramja is közérdeklődésre tart­hat számot, s a tanácsülés egyhangú helyeslésével talál­kozott. Mi tagadás a telepü­lésfejlesztési hozzájárulásról szóló tanácsrendelet mozgatta meg leginkább a kedélyeket. Csányi János tanácselnök ada­tokkal adott tisztább képet a most már a lakosság által is elfogadott településfejlesztési hozzájárulásról. Az 5 ezer 552 lakótól és bérlőtől 4 ezer 441 program- tervezet érkezett vissza. Az október 28-án megtartott tá­jékoztató alkalmával, mint is­meretes, különféle igények je­lentkeztek. A tanács négyféle feladatot állított fel alterna­tívaként. Ezek megvalósítá­sára kívánjáik költeni a teho első három évben befolyt ösz- szegét, a másik két év alatt összegyűlő pénzt pedig a te- ■ lepülésrészek fejlesztésére for- ! dítják, elsősorban utak, jár- , dák építésére és rendbehozá- i Sára, a közvilágítás bővítésére. • in Vecsésen 4 ezer 257 a fi­• zetésre kötelezhetőek száma. A településfejlesztésre Vecsésen Összeadott és osztott a tanács

Next

/
Thumbnails
Contents