Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-09 / 288. szám
Mesedélután a klubban Mihók és Kelekótyika A minap az Arany János Gimnázium klubja igen érdekes és furcsa progra- inot szervezett: mesehall- gatásra invitálta a diákokat. Őszintén szólva, nem számítottak túl nagy tolongásra. ugyanis továbbképzés miatt tanítási szünet volt, és ilyenkor mindenki igyekszik elkerülni még az iskola környékét is. Egy kicsit előbb érkeztem. Akkor még alig voltak, a székeket pakolgatták. Leültem és vártam. Nem sokáig kellett. Kis idő alatt a terem zsúfolásig megtelt, jóformán csak lányokkal. Többségük óvónőképzős volt, mivel a mese és versmondás közvetlenül kapcsolódik leendő szakmájukhoz. Várakozásteli percek után végre megérkezett a mesemondó, Szolnoki Péter. Barna hajú, nagy szemű, kedves arcú, fiatal fiú. Ismerősen mozgott. Tehette, hiszen nem először volt iskolaklub vendége. Már tavaly is járt itt előadást tartani. Először azt tudhattuk meg tőle, hogyan vetnek a bolondfalviak sót, s hogyan lehet megmenteni egy falut az ördögtől. Majd Bolond Jankó, Kelekótyika és Mi'hók történetei következtek. Befejezésül egy műmesét műmeséit el, amelynek címe: Esetem Zsuzsikával. A szűnni nem akaró tapsra adott egy ráadást és ezzel a hivatalos program véget ért. Valahogy senki nem akart hazamenni. Mindenki az asztal köré húzódott, amelyhez a klub vezetője, dr. Szabó Atti- láné és nem mindennapi mesemondónk leült egy kis csevegésre. Szó esett a színházi életről, a színművészet eredeti háttereiről, kubsszák mögötti titkokról. Péter elmondta, hogy nemrég a Garaboncziás Stúdióban játszott, s kapott meghívást egy fiatal pesti művész, Budai László alapította színházba is. ★ ‘ .Miután a többség elvonult, érpmég néhány percig beszélgettem vele. — Hogyan is kezdődött? — öt-hat évvel ezelőtt, általános iskolás koromban tagja lettem a Kincskereső irodalmi klubnak, amely a kecskeméti nagykönyvtárban alakult meg. Vezetője Rom hádi Mária volt, aki később is nagyon sokat segített. Mese- dramatizálást tanultam. Te hetségesnek tartottak. így jött az ötlet és elindultam egy városi versenyen. Első lettem. Ez felbuzdított, s több más versenyen is indultam. szép eredményekkel. Nagypn tetszik a Duna—Ti sza közi ő-ző tájszólás. Ez az ízes kiejtés nem volt idegen, hisz nagyszüleim és még talán a szüleim is így beszéltek. Megtanultam és szorgalmasan műveltem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de meg kellett tanulnom. Azután jött a ta vaíy előtti Ki mit tud?, ahol a nem várt második helyezést értem el. Nagyon örültem neki. — A színészeket általában — szerepeik szerint — a közönség besorolja egy-egy műfajhoz. Téged már beskatulyáztak? — Nem tudom. Igyekszem nem csak egy karakterűként bemutatkozni, holott a legjobban mégis ehhez vonzódom. Az iigazi stílusom — gondolom — majd még ezután alakul ki. — Zenei gimnáziumba jársz és kilenc éve játszol trombitán. A jövőben hogy képzeled el? — Azt hiszem, azt fogom tenni, amit sokan várnak is tőlem. Színész szeretnék lenni, de a zenéhez való jó viszonyomat szeretném megőrizni. Ha sikerül a felvételim,-a színművészeti főiskoláik fogok továbbtanulni. De nem akarom elkiabálni. Ez még a jövő titka. Addig is még bőven van időm mesélni. 1 ★ Igaza van. Élethű, közvetlen előadásmódjával, megnevettető gesztikulációjával, mosolygó arcával, hirtelen fordulatokkal és őszinte lelkesedésével visszavitt minket pár órácskára az álmok, a fantázia birodalmába, a gondtalan gyermekkor örömteli pillanataiba, amikor oly gyakran kértük: anya mesélj! És mi hallgattuk a végét nem érő meséket, beleélve magunkat a történetbe, megfeledkezhettünk a nem mindig olyan mesés külső világról. Péter visszaadja nekünk ezt az élményt. Köszönjük néki! Hargitai Bernadett A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1985. DECEMBER 9., HÉTFŐ Gyors iramban haladtak az építők Ki-ki a teljesítménye szerint Amikor év közepén áttekintettük az Építőipari Kisszövetkezet idei vállalásait, a vezetőség eléggé bizakodó hangulatban mérte fel a munkálatok várható időbeni kimenetelét. Hónapok múltán, az új év közeledtével, úgy hiszem, időszerű újra visszatérni a témára, de már a tényekről készítve számvetést. Kapacitásfelesleg Az építők szinte mindenütt tervezett ütemben haladtak, munkáik a befejezés szakaszában vannak, így azokat december hónapban átadhatják. Egyik fontos vidéki megbízásukkal, a lajosmizsei MÁV-ál- lomás épületének felújításával már 3 hónappal a tervezett határidő előtt elkészülnek. Mintegy 22 millió forint értékű munkát végeztek az idén Cegléden. Mivel év közben némi kapacitásfelesleg is adódott, néhány kisebb jelentőségű munkálatot Kecskeméten is vállaltak. A MÁV Touristnál, a vízműnél és a gimnáziumnál kaptak megbízást a körösi mesteremberék. Itthoni építkezéseiken ugyancsak az utolsó simítások vannak már hátra, még az idén átadják a Démász raktárát, ahol 1 millió forint értékű munkát végzett a kisszövetkezet, s rövidesen végeznek a tejüzem fűtési rendszerének olajtüzelésről gázüzeművé történő átalakításával. Csupán a teljesség kedvéért említjük meg a művelődési központ homlokzatának felújítását, a buszpályaudvar gépészeti berendezéseinek üzembe helyezését, ugyanis a fenJó szervezés, élénk teniszélet A sokak által ismert B. Tóth Ferenc a minap a konzervgyári vállalati ünnepségen az OTSH elnökének sportérdemérmét vehette át. Vele beszélgettünk hobbijáról, tevékenységéről. — Hogyan ismerkedett a sportolással? — A sporttal való kapcsolatom az akkori NMSE labdarúgó kölyökcsapatában kezdődött, 1946-ban a régi tüzér- laktanyai pályán, balösszekötőként. Az edzőm Török János volt, aki postásként is közismert volt városunkban. Később a Kinizsi ifiben szerepeltem. Asztaliteniszezni Nagy Imre tanított — 1949ben megyei általános iskolás versenyt is nyertem —, s később ő vitt ki a teniszpályára. — A teniszsportban Nagykőrösön milyen szerepe volt az ötvenes években? :— Labdaszedő voltam, 1957- ben részt vettem a pályabővítésben. 1957-től 1965-ig játszottam. A Ruttner házaspár, Jászberényi Tibor, Kirchknopf László, Kucher József és én a pályakarbantartásra sokáig úgy adtuk össze a pénzt. Az említett időpontban a Kinizsi- teniszpályát megszüntették, arra hivatkozva, hogy főleg orvosok járnak oda. — Mi történt ezután? — A tanács segítségével a szülőotthon udvarán építettünk teniszpályát. Kevesen játszottunk ott, de saját erőből karbantartottuk, 1968-tól 1982-ig. — Mi változás történt három évvel ezelőtt? — A konzervgyár a Kinizsisporttelepen a régi helyén három vörös salakos pályát épített. Akkor jött városunkba a TF-ről Palai Lajos teniszedző. Tenisziskolát nyitottunk, amelynek most mintegy 80 a létszáma, önköltségesként mű. ködött, a bevételt a pálya- használati díj adta. Két éve megszerveztem a szakosztályt. Itt a legidősebb én vagyok (50),' a legfiatalabb pedig 7 éves. — Milyen eredményeket értek el? — Felnőtt csapatunk a megyei II. osztályban hamar bajnokságot nyert, az I-ben idén az alföldi csoport első helyén végeztünk. A II. és III. osztályban harmadik, az ifjúsági és serdülő gárda egyaránt második lett a megyében. Az országos ranglistán 646. Kalocsa Tamás még csak 16 éves. Sok egyéni versenyen értünk el értékes helyezést. — Mik a céljaik? — Mivel nagyon tehetségesek fiataljaink, szeretnénk Nagykőrös sportsikereit növelni az OB III-ba való feljutással. Sok leány is van szakosztályunkban és a nőket is el szeretnénk indítani a csapatbajnokságban. — Van-e problémájuk az edzésekkel? — Jó órarend szerinti időbeosztással nincs. Hét hónapig szabadtéri létesítményünk kora reggeltől erős sötétedésig foglalt, a téli foglalkozásokat a Petőfi- és Toldi-tornacsar. nokban tartjuk, így a folyamatosság biztosított. Népszerű a teniszsport Kőrösön. — Van-e bővítési szándékuk mégis? — A sok fiatalnak helyet kell adni. Köszönjük, hogy a városi tanácstól ezerötszáz mázsa vörös salakot kapunk és ebből újabb két pályát kívánunk létrehozni a tavasz folyamán. — ön foglalkozása szerint a konzervgyár építési osztályvezetője. Hogyan segítették a Kinizsi és az iskolák sportját, testnevelését? — A Kossuth-iskolában bitumenes kispálya, a Rákócziban sportudvar kialakításában, mindkettőt teniszezésre is- lehet használni. Segítünk a Petőfiben és a gimnáziumban is. A Kinizsi-sporttelepi tribün mögött kialakítandó lab- darúgó-edzőpályákhoz fel kell tölteni a mélyebb területet. Ide eddig kétezer vagonnyi földet szállítottunk. Mint a bázisvállalat konzervgyár részlege, a sportotthoni és a sporttelepi létesítmények karbantartását Rendszeresen végezzük. — Milyen elképzelései vannak, amiket az újságolvasóknak el szeretne még mondani? — Egyéni ütővel játszunk, egy minőségi ütő négyezer forintba kerül, ami anyagi áldozatot követel a teniszezőktől. A versenyzőknek tornacipőt és edzőruhát ad a Kinizsi. Az egészséges életmód, a hasznos időtöltés, rendszerességre, küzdésre, sportszerű magatartásra nevelés érdekében sóik szeretette] várjuk a teniszezés iránt érdeklődő nagykőrösi és környékbeli leányokat és fiúkat. Sulyok Zoltán tiék is a kisszövetkezet fontosabb vállalásai közé tartoztak. Mindent összevetve elmondhatjuk, az építők teljesítették célkitűzéseiket, bár egy szépségfolt azért akad, sajnos a csecsemőotthonban a konyha és kazánház átépítését anyagiak híján nem sikerült még befejezniük, így azt csak jövőre tudják átadni rendeltetésénekAz évi néhány lakásfelújítást kivéve a lakosság részéről nem kap a szövetkezet megrendelést. A gázvezetéképítés intenzitásának köszönhetően azonban itt is történt változás, mintegy 2,5 millió forint értékben végeztek ilyen jellegő munkát, dupláját annak, amit eredetileg terveztek. Minden igényt még így sem tudtak kielégíteni, úgy tűnik, az építők körmére égett a munka, ezért arra törekednek, hogy ahol a legsürgősebb, a kemény fagyok beálltáig elvégezzék a gázszereléseket. Minimális állásidő Ennyit a dolog látványosabb részéről, nézzük azt is, mindez hogyan fejeződik ki az anyagiakban? — Éves árbevételünk várható alakulását tekintve elégedettek lehetünk. Eredetileg 35 millió forintot terveztünk be, ezzel szemben úgy tűnik, a 44—45 millió forint realizálódik majd — egészíti ki az elmondottakat Utassy Gábor, a kisszövetkezet elnöke, majd rögtön magyarázatot ad az eredményekre: — A téli hónapokban, ami tudvalévőén az építők holt időszaka, a téliesítések jóvoltából minimálisra sikerült csökkenteni az állásidőt, összességében még a 200 órát sem léptük túl. Az eredményességet nagymértékben befolyásolták még a januárban hozott intézkedések. Ezek szellemében elértük. hogy a vidéken dolgozó embereink a 8 órát ténylegesen a munkában töltsék el, vagyis például az oda-vissza utazásra fordított időt csak ezen felül vesszük figyelembe. Érthetően senki nem örült e megszigorításoknak, ám azt hiszem, nem voltunk igazságtalanok, mert a több és minőségileg jobb munkát anyagilag elismertük. Az év egészében átlagosan 7—10 százalék bérfejlesztést valósítottunk meg, de hangsúlyozom, mindenki kizárólag a teljesítményétől függően részesedett abból. Korábban csekély mértékű munkaköri átrendezést is csináltunk a termelő szféra javára. Örömmel mondhatjuk, hogy a munkamorál sokat javult az elmúlt időszakban, elenyésző mértékben fordulnak elő fegyelem- sértések. — A munkakörülmények javítására tettek-e intézkedéseket? — Habár új technológiákat nem vezettünk be, de fontos feladatnak tartjuk a gépesítést. Ahol lehetséges, korszerűsítjük a munkát; az ácsokat, kőműveseket fúró-, véső-, a szállítóikat rakodógépekkel láttuk el. Ezzel párhuzamban a szakmai színvonalra is ügyelünk, gépkezelő tanfolyamokra iskolázzuk be dolgozóinkat, s nébány fiatal munkatársunkat középiskolába küldtük. — A szakcsoportok mennyiben segítik a kisszövetkezet működését? — Furcsa kimondani, de az a valóság, hogy a szakcsoportok működtetésére az alvállalkozók megbízhatatlansága miatt van szükségünk. > Ezért inkább csak alkalomszerűen, évente 3—4 hónapra vesszük igénybe munkájukat, és csak a helyi megbízásokhoz. Vidéki munkák — Pillantsunk egy kicsit előbbre. A jövő évet hogyan tervezik? — A célunk az, hogy lehetőleg Pest megyében kössük le magunkat, ám a beruházások megcsappanása miatt nem lesz sok lehetőségünk válogatni. Itthon első teendőink között van a művelődési központban a büfé, öltöző átalakítása, az udvar kerítésének megépítése, és szó esett a Vá- gi István Ipari Szakmunkás- képző épületének födémcseréjéről is. — Azt hiszem, a kapacitásunk 60 százalékát ezután is a vidéki munkák — elsősorban Kecskeméten, Cegléden — kötik le. Az utóbbi helyen folytatjuk a honvédségi épületek felújítását, jövőre 15 millió forint értékű munkát vállaltunk abból — fejezte be tájékoztatóját a kisszövetkezet elnöke. • My. J. Ünnepek előtt A közelgő karácsony a szeretet, a béke és a család ünnepe, s mindenkinek hő vágya, hogy az maga és szerettei számára minél boldogabb legyen. Ez csak akkor lehet maradéktalan, ha arra törekszünk, hogy az ünnep napjain semmiben se legyen hiányunk. Éppen ezért ezen a téren nagy feladat vár elsősorban az élelmiszeriparra és kereskedelemre. Az ünnepvárás során ellátogattunk a város egyik legnagyobb élelmiszerboltjába, a Kecskeméti utcai Áfész-áru- házba, amelyet Mocsai Sándor és Marticsek László vezet. Az előbbi a boltvezetést 37 évvel ezelőtt Pesten kezdte, majd hazajött és^30 éve itthon, az áfésznél dolgozik, a másik pedig előzőleg 5 évig Kocséron, az ottani Afész-bolt vezetője volt. Mellettük 22 eladó, és 10 tanuló dolgozik. Éves forgalmuk 40 millió forint körül jár. Kérdéseinkre elmondták, hogy most sokkal nehezebb a boltvezetés, mint régen volt. Akkor be-bejött a nagykereskedő megbízottja, felírta, mit küldjenek — és rendben volt minden. De most, ha azt akarjuk, hogy ne legyen hiánycikk, sok mindennek utána kell járni. Most például, hogy az ünnepekre és a disznótorokra paprikával és borssal tudjanak szolgálni, utazgatni kellett. A jó kereskedőnek mindenre kell gondolni. A kenyeret és a süteményeket megrendeltük a Toldi iskola üzeménél és a Sütőipari Vállalatnál. — Húsipari cikkekkel, tőkehússal, töltelékáruval, füstöltés egyéb húsfélékkel az Áfész és a Mészáros Tsz húsüzeme, a ceglédi PENOMAH-vállalat, a Helvéciái Állami Gazdaság lát el bennünket, de Szolnokról is kapunk húsárut. A helyi húsüzem mostanában szállít juh-tőkehúst is. Újévre pedig elegendő bőrös virslit készít. Állandóan sütjük a grillcsirkét. Nagy • választékunk van vágott baromfihúsból és mindenféle konzervekből is — mondják. Üdítők és egyéb italok,, borok, pezsgők nagy választéka sorakozik a polcokon. Ajándékkosarakat, sütemény, cukorka- és csokoládéárukat kívánságra díszcsomagban készítenek. Mindent megtesznek, hogy minél kellemesebb legyen a vásárlók ünnepe. November végén nyugdíjas tagjaiknak és vásárlóiknak kedveskedtek, nagyobb vásárlásnál 15 százalék árengedményt adtak. A vásár napjain a napi bevételük 200—250 ezer forintra emelkedett. A nyugdíjasok ezzel negyvenezer forintot takarítottak meg. Kopa László Piaci jelentés" Rendkívüli felhozatal A hét végén, a szinte tava- szias, jó időben, rendkívül nagy piac volt, főleg sok baromfit árultak. Már megjeleni a piacon a fenyőfa is, méteréi 30 forintért árusították. A háztáji szemestermény- piacon a búza literjét 5—5,50, az árpát 6, a morzsolt kukoricát 12 forintért árusították. A gyümölcs- és zöldségpiacon az alma 10—12, a körte 16—25, a héjas dió 40—45, a dióbél 180, a gesztenye 56, a naspolya 30, a burgonya 5, a karfiol 25, a fehér káposzta 10, a kelkáposzta 12, a karalábé 14, a vöröshagyma 12, a . lilahagyma 14, a savanyú káposzta 20, a köleskása 36, az üvegházi paradicsom 50—60, a gyökér 20, a sárgarépa 12, a fekete retek 12, a hónaposretek csomója 6, a vegyészöld- ség 8, a zöldpaprika darabja 1—6, kilója 16—20 forintért kelt. A baromfipiacon a tyúk párja 200—260, a vágócsirke 140—260, két kakas 300, a lúd párja 5—600, a pulyka 700, a gyöngytyúk 160; a hízott lúd és kacsa 60—65, a lúdtojás 6, a tyúktojás 3,50 forint volt. K. L. Anyakönyvi hírek Fájó szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik a szeretett jó feleség, édesanyánk, nagymamánk, B. Balogh Istvánná szül. Adám Erzsébet temetésén részt vettek, sírjára koszorút. virágot helyeztek. A gyászoló család. Született: Fehér Géza és Tamás Ibolya: Andrea nevű gyermeke. Névadót tartott: Ivanics Ferenc és Papp Zsuzsanna: Norbert; Szendi Zoltán és Öcsai Ágnes: Zoltán; Szépe András és Mondi Gabriella: András nevű gyermekének. Meghalt: Magyar Sándorné Benczúr Klára (Taksony u. 10.); Dobos István (Gát u* 4.); Fodor Ferencné Bodor Erzsébet (Ceglédi u. 6.); Be- kő József (Lázár Vilmos u. 16.); Lázár Albertné Módra Erzsébet (Jókai u. 25.); Sáfár Sándor (Tázerdő dűlő 99.); Bíró Ferencné Katona Rozália (Magyar u, 9.); Horváth Györgyné Kallik Erzsébet (Berzsenyi u. 4.). Mozi A nagyteremben Vörös grófnő I—II. Színes, magyar film. Előadás 5 órakor. A stúdióteremben Flashdance. Színes amerikai zenés film, fél 6-kor. issN tua-sm eHsayMrösi Hírlap)
