Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-09 / 288. szám
« vr < .»«tic/ 1985. DECEMBER 9., HÉTFŐ Erdő mellett nem jó lakni? Egyre inkább érzik a törődést Viharok egy horgászegyesületben Halfogás helyett - balfogás Kamaraerdő. A főváros XI. kerületének ifjúsági pihenő- parkja, Budapest tüdeje. Apró hétvégi házak sora. Festői panoráma. Ilyen és hasonló gondolatokat ébreszt az emberben a név; Kamaraerdő. Mindegy, mi „ugrik be”, mindig a fővároshoz kapcsolódik, mint Budafok vagy Nagytétény. Tábla nélkül Pedig Kamaraerdő egy része Budaörshöz tartozik, igaz, ezt nem jelzi közigazgatási tábla. S nem is volna hová állítani ezt, hiszen a Kamaraerdei úton haladva a Beregszászi út alig látható, csupán egy fára szögezett deszkán olvasható a felirat: 2040 Beregszászi út, s nyíl mutat egy sáros földút irányába. Szerencsénk van, a minden bizonnyal nehéz teherautók kerekeitől., fölszántott pálya megfagyott, így, ha csigatem- pőban is, de léhát haladni. A ba] oldalon a Kertészeti Egyetem törzsgyümolcsösénék megtépázott kerítése húzódik, átellenben pedig kisebb-na- gyobb házak váltják egymást. Bár belemegyünk a télbe, szinte minden harmadik kertben építőmunkások szorgoskodnak. Van, ahol a régi ház körül készül bővítés, máshol vadonatúj, többszintes luxusvillák nőnek ki a földből. A jelző egyáltalán nem túlzás. A lombjukat vesztett fák és bokrok nem állják útját a kíváncsi tekintetéknek, drága kerámiákkal burkolt teraszokra, szép úszómedencékre látni. Geizler József családi háza szerényen húzódik meg a hegyről lefutó gyümölcsösben. A gazda Kamaraerdő őslakói közé tartozik. A közelben született, az iskolát is itt járta ki. — Alig harminc éve indult fejlődésnek ez a környék — meséli Geizler József. — Előtte talán húsz-harminc ház állt errefelé, igaz, azok jobbára nagy fenyőkkel övezett, pazar . villák voltak. Ügy 1957 táján vett nagyobb lendületet az építkezés. De nem sok törődést éreztünk. A kacsalábon forgó palotákban és a faházakban ugyanúgy nincs vezetékes víz, soha nem volt jó az utunk, bár a Kertészeti Egyetem úgy, ahogy karbantartotta. Ám az idén vízvezetéket építettek, s ez erősen meglátszik a Beregszászi úton.-T- Milyen Kamaraerdőn élni? Igaz-e a dalocska szövege errefelé, hogy „Erdő mellett nem jó lakni... ”? Víz és bolt — Messze van ide az erdő, s ha rossz lenne mifelénk, bizonyosan nem vetekednének a telekárak a budapestiekkel. Van • itt üzlet, kettő is. Nekem jó, lehet, hogy a háziasszonyoknak erről más a véleményük. De a busszal tíz perc alatt Budaörsön van az ember, ahol mindent megkaphat. Amióta megszűnt az iskola, a gyerekek is bejárnak. Kissé mostohán kezelt, de gyönyörű része Budaörsnek Kamaraerdő, mondta néhány héttel ezelőtt Fehérváry János, Budaörs tanácselnöke. Ám úgy tűnik, hogy néhány esztendővel ezelőtt valami megindult. Gerincvezeték épült a Beregszászi úton, amelyből nemcsak a törzs- gyümölcsös kap majd ivóvizet, hanem Kamaraerdő lakói is. TJtacrendezési terv készült, amely alapfeltétele annak, hogy a jövőben tudatosan, hosszú távra gondolkodna fejlődhessen a környék. Ez eddig is ment magától, s emiatt nem volt mentes a vadhajtásoktól sem. Ám ezután még vonzóbb lehet a környék, hiszen egyes részek gázt is kapnak a közeljövőben. Budaörs VII. ötéves tervében szerepel egy korszerű élelmiszerbolt építése e területen. Talán ellenérzéseket válthat ki, hogy a néhai iskola- épületben ma laknak, a gyermekeknek pedig utazniuk kell. Ám mint ár. Deák Bélá- nétól, a budaörsi tanács mű- .velődési osztályvezetőjétől megtudjuk, a szülők zokszó nélkül vállalták ezt a fáradtságot. Színvonalasabb — A hetvenes évek végén zárta be kapuit az iskola Kamaraerdőn. Azzal, hogy ez a döntés megszületett, minőségi nagyságrendekkel javult az oktatás színvonala az érintett gyermekek számára. Nemcsak általános, de tagozatos — testnevelés, angol, ének-zene, német nemzetiségi — képzésben is részesülhetnek a kamaraerdei gyerekek, akik ma sincsenek félszázan. Már maga ez a tény is a körzetesítés mellett szólt. Geizler József, aki őslakónak számít Kamaraerdőn, árulja a telkét. Felesége a közelmúltban halt meg, abból a tekintélyes summából, amit kapni szeretne a házért és a kertért, kifizeti gyermekeinek az anyai örökséget. — Tudja, valahogy olyan csöndes errefelé mostanában, túl csöndes. Beköltözöm Budaörsre, a lányomék szomszédjában néztem ki egy garzonlakást. Ha szerencsém van, az ablakomból Kamaraerdőre láthatok majd. Sok telek és ház cserél gazdát mostanában Kamaraerdőn. Ügy tűnik, a komolyabb épületek közül végleg; eltűnnek" rúajd a fah'ázáik; kisebb nyaralók. És a spontán fejlődést egyre inkább a tervszerűbb, átgondolhatóbb és érezhetőbb gondoskodás is segíti. Móza Katalin Cím fölötti képünkön: A Beregszászi úton épülő gerincvezeték elkészülte után ivóvizet kapnak a kamaraerdeiek is. Erdősi Agnes felvétele Viharos közgyűlést tartott nemrégiben a Csepel Autógyár horgászegyesülete. Heves szónoklatok, közbeszólások, egyetértő, majd nemtetszést jelző morajok tarkították az összejövetelt. No és vádaskodások, méghozzá olyanok, amelyeknek talán még következményei isilehetnek. Ha igazak, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért, mert becsületsértésnek is be illenek. Reméljük, nem fajul odáig a dolog, lehet anélkül is megoldást találni. Az viszont tény, hogy Régóta bujkáló indulatok, ellentétek, félreértések feszülnek a vezetőségen belül, s ezek megosztják a 286 főnyi tagságot. A helyzet tisztázására hívták össze a rendkívüli közgyűlést. Barátok voltak Ott kell kezdenünk, hogy sokáig baráti szálak fűzték össze Szabó Árpádot, az egyesület elnökét és B. Varga Sándor gazdasági felelőst. Nemcsak a halfogás, a természet szeretete okán, hanem emberileg is. Évtizedekig munkatársak voltak az autógyárban, s nem múlhatott el névnap, karácsony vagy szilveszter, hogy ne köszöntötték volna egymást. Először a tassi horgásztanya körül zajló események miatt rúgták össze a port. Erről a tanyáról tudni kell, hogy a tagság pénzéből, a Csepel Autógyár segítségével pofozták helyre, csinosították ki, s ott most 23 horgásznak tudnak éjszakai szállást adni. A telket a tassi tanácstól bérlik. Felmerült, hogy jó volna, ha az autógyár építtetne rá egy ebédlőt, amelyet értekezletek, különböző összejövetelek céljára is igénybe lehetne venni, s bérbe lehetne adni másoknak is. — Akkor is, most is támogatom az ötletet, hiszen előnyös az egyesület számára — mondja B. Varga Sándor. — Már a szerződés előkészítésénél tartottunk, amikor kiderült, hogy ennek a területnek nincs telekkönyvi száma. Körülbelül tíz évvel ezelőtt mérték fel a községet, s egy adminisztrációs hiba folytán a szomszédos MÉM-horgászegyesülethez csatolták. Ügy, hogy most jogilag tulajdonképpen hozzájuk tartozunk,' vagyis a vállalat oda nem építhet. Azt mondta erre az egyik alel- nök: nem baj, majd átíratjuk a gyár nevére. Az egyáltalán nem tetszett nekem, mert ugyan autógyári dolgozó vagyok, de elsődlegesen az egyesület érdekeit kell képviselnem. — A pénztáros félreértette a helyzetet, mert fel sem merült az, amivel vádolnak engem, a két alelnököt és a titkárt, nevezetesen, hogy át akarjuk játszani a gyárnak a horgásztanyát — érvel Szabó Árpád. — Ez rosszindulatú feltételezés, mert nincs ilyen szándékunk, s a gyár részéről sem merült fel erre igény, mint ahogy azt meg is erősítették. Csupán arról van szó, hogy szerettünk volna egy több célra alkalmas épületet, amelyet bérbe lehet adni, tanácskozásra vagy akár baráti összejövetelekre. Ügy számoltuk, hogy körülbelül 140 ezer forintot hozna évente, amit halasí- tásra fordíthatunk. Ha gyári dolgozók vagy idegenek, tehát bérlők fordulnának meg a tanyán, az senkit sem zavarna, mert most csak 15 százalékos a kihasználtsága. — Amikor kiderült, hogy hibáztak a földmérők, a vállalat jogi Osztályától kértünk segítséget — folytatja az elnök. — A Vargáék erre azt mondták: persze, mert el akarjátok adni a tanyát. Még egyszer leszögezem, nem akarjuk, s erről sikerült meggyőzni a tagságot is. A rendkívüli közgyűlés úgy foglalt állást, hogy a jogügyi osztály folytassa a helyzet rendezését, úgy, hogy. a tulajdonjog szálljon vissza a tassi tanácsra, s azzal legyünk továbbra is jogviszonyban. Fekete bárány B. Varga Sándor szerint nem lett volna szabad összehívni a közgyűlést, a gondokat először a vezetőségnek kellett volna megvitatni. Lett volna miről beszélni, hiszen illegális jegykiadásról, bungalók szabálytalan eladásáról, még az egyesületi tulajdon megkárosításáról is szól a fáma. — Az elnök idegeneknek adott tiszteletjegyet, olyanoknak is, akikről azt sem tudtuk, hogy kicsodák — mondja B. Varga Sándor. — Korábban is adtunk más egyesületeknek, de azokért kaptunk is cserébe, hogy egymás vizein horgászhassunk. Most nem erről van szó. Magam igazoltattam egy idős embert a szigetszentmiklósi tavaknál, aki felmutatott egy ilyen jegyet. Ugyanaz az ember, illetve a fia, szabálytalanul vásárolt egy bungalót. Az sem tetszett, hogy a két alelnök fizetés nélkül akart elvinni 50 kiló halat a tassi tanyán tartott összejövetelre. — Adtam tiszteletjegyet, persze, hogy adtam, s ma is azt mondom, hogy helyesen tettem — érvel Szabó Árpád. — Olyan emberek kapták, akik segítettek bennünket, akiknek másképp nem tudjuk kifejezni a köszönetün- ket. De ez is csak jelképes viszonzás volt, ráadásul alig éltek a lehetőséggel, ritkán jöttek horgászni. Szerintem ez az egyesület érdekében való politizálás. Az sem igaz, hogy fizetés nélkül vittük volna el a halakat. Halászlé, egy gyári összejövetel menüje lett belőle. Ki akarták fizetni, s meg is tették. Egyszerűen az, történt, hogy csak három nap múlva találtuk meg azt, akinek alá kellett írnia a számlát. Ennyi hitelünk csak van egymás előtt! — A bungaló ügyéről bővebben kell szólnom — mondja az elnök. — Ezeket a kis parti házakat csak az egyesület jóváhagyásával lehet értékesíteni. Először fel kell ajánlani a tagságnak, s ha nem akad jelentkező, csak akkor lehet idegennek eladni. Az. egyik tulajdonos mégis az egyesület megkerülésével adott túl rajta. Egyszer megjelent a tónál egy bácsi és elkezdett horgászni, s amikor igazoltatták, felmutatta a mi tiszteletjegyünket. Azt a jegyet, amit egy másikért adtam cserébe egy horgászegyesületnek. Az is kiderült, hogy a bácsi fia vette meg a bungalót. Közöltük vele, hogy a házat meg kell hirdetnünk, csak akkor tarthatja meg, ha nincs érdeklődő. Erre felajánlotta: ha hagyjuk horgászni a 73 éves édesapját, s felvesszük az egyesületbe, úgy halála után önként és ingyen átadja a bungalót. Ez a helyzet most, a döntés a jövőre megválasztandó vezetőség kezében van. Választás előtt B. Varga Sándor, az egyesület pénztárosa kétségtelenül népszerű ember. Szívesen és sokat tesz a közösségért. Szigetszentmiklósi házában tartott fogadóóráin vállait kötelezettségein felül is a tagság rendelkezésére állt. Nyáron felépült a tóparton egy új iroda, azóta ott fogadja a tagokat, s általában jelen van valaki a vezetőségből is. Az elnök, Szabó Árpád szerint ez a bajok okozója, mert a péhztáros úgy érzi: már nem olyan fontos ember, mint korábban volt. B. Varga Sándor visszautasítja, hogy ő a népszerűséget haj- hászná, szerinte az vezetett idáig, hogy az elnök gyenge kézzel kormányozza az egyesület hajóját. Abban mindketten egyetértenek: a vezetőség ebben az összetételben képtelen együtt dolgozni. Amúgy is esedékes, március 15-ig meg kell tartani a vezetőségválasztó közgyűlést, mert a mostaninak lejár a mandátuma. E sorok írója azt gondolja, hogy a, hátralévő időben rendezni lehetne a sorokat. el kellene simítani az ellentéteket. Kövess László Bába Mihály: F elesége szokatlanul kedvesen köszönt el, hogy megy bevásárolni. Boldog volt. Végre egyedül maradt. Előszedte dugi pénzecskéit és számolgatni kezdte. A csengetés riadóztatta. Szaladt ajtót nyitni. A kisebbik lánya állt előtte, kissé morcosán. — Mama ? — Szervusz — köszönt udvariatlan gyermekének. — Hol van? Mondtam, hogy várjon meg! Széttárta karját. — Nem tudom. De gyere beljebb. Elment bevásárolni, de lehet, hogy a piacra, valamelyikre, ahol hallotta, hogy a fokhagymát kilónként 3 fillérrel olcsóbban adják. A lánya berobbant az előszobába. — Ne haragudj, én ezt nem értem. Én mindenről beszámolok, sőt, előre is megbeszéljük Józsival 1 — Kivel? — Józsival. Hiszen ő az én új férjem! Neki mindenről tudni illik, és kell is, ha őszinte a házasság. — Nem értem! — kiáltott Fazekas.— Hiszen te mondtad az anyádnak, hogy minek kell neki beszámolni nekem! És ne hagyja magát, hogy harcoljon ki mindent. Akkor meg mi az úristen ez?! — Apu, ne idegeskedj. A ti ügyetek, az más! Berobbant a szobába és amikor meglátta az asztalon heverő pénzhalmo-t, felsikított. — Mi ez? Üristen! — Psz — intette csendre lányát, pedig csak ketten voltak a lakásban. — Meglepetésre készülök. — Milyen meglepetésre? — A másodállásomnál olyan kedvesek voltak, hogy prémiumot is kaptam. Érted? És így megvehetem az öltönyömet! Érted? A sötétszürke, csíkos öltönyömet. A lánya idegesen huzigálta le kesztyűjét és bontotta ki magát a kabátból. — Apu, megőrültél? — sipította. — Minek neked egy új öltöny? Hány éves vagy? Hetven? Mikor fogod te azt elhordani? Na, mikor? Fazekas döbbenten bámult filosz lányára, aki lehuppant a fotelbe és re- tiküljében idegesen keresgélte a tükröt, hogy ellenőrizze: a frizuráján nem mozdult-e el egy tincs. — Erre nincs egy szavad sem? Pattogó, éles volt a hangja. — Gondolkozz már józanul! Tudom, itt a karácsony, meg akarod lepni magadat is valamivel, de akkor szólj nekem, és én elintézem. Te pedig a megtakarított pénzedből vegyél valamit az öt unokádnak. Megállapodunk ebben? — Meg — bólintott az örömtől megfosztott Fazekas megadóan. — Rendben van. Akkor az öltönyt te intézd el. Várj, adom a pénzt, és azt szeretném... — Ne adj egy fillért se! Én mindent elintézek. Te pedig költsd el a pénzed kedvedre. Látod, apu, ha mi nem vagyunk olyan nagylelkűek, amilyenek vagyunk, akkor nektek még a mai napig sincs' az előszobában szőnyegetek. Csak a koszos, foltozott keleti háncsból szőtt, amit a nővérecském vett nektek. No, és? Meddig bírta? De az, amit most mi adtunk — igaz, ki kell majd tisztíttatni — életetek végéig elég lesz. Még a férjem fia is mondta, hogy klassz lesz a ti sötét előszobátokba, mert így nem látszik rajta semmiféle folt. Érted? Látod, na látod, hogy mi milyen jó gyermekeid vagyunk, pedig sokszor hallom, hogy nagyon panaszkodsz ránk. Rám, elsősorban, hogy lá- zítom a mamát, hogy ne hagyja magát, hogy harcoljon ki mindent. — És te? És te miért nem harcolsz ki mindent? Te mi az istennek számolsz be a férjednek, hogy hol voltál. — Üristen, apu, te miit beszélsz? Én, ha elmegyek, azt a férjem tudja, és azt is, hogy hova megyek. — Én, én pedig miért nem tudhatom, hol kószál, merre, mit vásárol, kinek, mikorra? Most például már biztosan veszi a húsvéti ajándékokat is. Hol? Mikor? Merre? És kivel beszéli meg? Veled? — Apu — szökkent fel a lánya —, ideges vagy. így nem lehet beszélgetni. Jobb, ha elmegyek. De azt ne felejtsd el, hogy az öltönyről én gondoskodom. — Nem felejtem — legyintett Fazekas. Egy pillanatig úgy érezte, hogy szétrobban a feje, a mellkasa pedig kinyílik, mint a sebész kése alatt. — Szia — csücsörített a lánya és elrohant. Fazekasnak keserves napjai következtek. A lányának is. A férje öltönyét mégiscsak tisztítóba kell vinni, mert egyszer leokádta vörösborral és így nem illett az apukának adni. A szőnyeg, az más. Futó, az előszobába, ott a rongy is megteszi. De az a szőnyeg nem volt olyan ronda, koszos, ahogy apu mondja, gondolta, amikor liftezett felfelé. Az irigység beszél belőle:«hogy nekünk már olyan jól megy, hogy a régit neki tudjuk ajándékozni! Más milyen boldog lenne vele. Ö meg — úgy vettem észre —, hogy fintorog. Klassz lesz abban az öltönyben, ha még el nem rágták a molyok hadseregei. És szép. Zöld, mint a fiatal hajtás, az alap persze, a kocka meg sárgás. Majdnem olyan, mint a Zsigáké, a kis libáké. De szép. Akinek tetszik. És apunak biztosan fog tetszeni, mint az a koszos szőnyeg. Bizony. Muszáj, hogy felszedjen neki. És örülnie is keil a családi békesség kedvéért. O tthon meglepetésére a férje várta. Takarított. — Kidobtam azt a fura-színű zöldes öltönyömet — mondta. — Hogy? Mi? Azonnal hozd vissza a kukából! Odaígértem apunak, karácsonyra. Férje dermedten állt. Nem bírt mozdulni. Aztán indult lefelé a lépcsőn. Öltöny
