Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-09 / 288. szám
w.tlf/ 1983. DECEMBER 9., HÉTFŐ 5 T elepüléspolitika Lakóhelyünk, ahol élünk NAGY, kimeríthetetlen téma. Életünket, napjainkat befolyásoló, meghatározó körülmény. Lakhelyünkről van szó. Olyan kérdésről, amely iránt nagy az érdeklődés. Ez a településpolitika, a településfejlesztés. Szinte mindennap olvashatunk róla az újságokban és gyakori témája a tévének és a rádiónak is. Az utóbbi időben a közvélemény széles rétegei is nagy figyelemmel követték a települések sorsával, fejlődésével foglalkozó vitákat. A társadalom ugyanis nagyfokú érzékenységet tanúsít a településeink fejlődésével kapcsolatos problémák, ellentmondások iránt. Érthető ez az érdeklődés, hiszen nem mindegy, hogy milyen környezetben élünk, lakunk. Ennek a nagy témának egyik értője, kutatója Kőszegfalvi György, aki három évtizede foglalkozik a magyarországi településhálózat fejlesztésének kérdéseivel. Csaknem másfél száz publikációja jelent meg a különböző lapokban, folyóiratokban erről a témáról. Most könyvet írt róla, amelyet a Kossuth Kiadó gondozott, s a napokban látott napvilágot. A Településfejlesztés, település- politika című tanulmány arra vállalkozott, hogy teljes képet adjon településeink mai helyzetéről, a fejlődés irányáról, s egyben igyekszik megmutatni, hogy milyen tennivalók várnak ránk. ha emberi léptékűvé, otthonossá akarjuk tenni környezetünket. A szerző mindenekelőtt a magyarországi településrendszert tekinti át. Megállapítja, hogy az csaknem kétezer éves múltra tekinthet vissza. Legrégibb s egyben legmaradandóbb értékei az egykori római birodalom városépítő-településfejlesztő tevékenysége képviseli országunk dunántúli térségében. A feltárások megmutatták, hogy mennyire ideálisan laktak az akkori emberek, s hogyan simultak bele a tájba az akkori épületek. Ez a fejlesztés azonban a római birodalom felbomlásával lényegében megszűnt, sőt az átvonuló nomád népek szinte teljesen elpusztították a településeket. A máj rendszer alapját István királyunk rakta le, amikor a magyarokat keresztény hitre térítette. Kialakult a magyar falurendszer, amelyet Zsig- mond, majd Mátyás király továbbfejlesztett. A török hódoltság viszont nagy pusztítást végzett; egész falvak, területek néptelenedtek el. Jellemző az akkori helyzetre, hogy csaknem másfél száz esztendőre volt szükség, hogy városaink, a megmaradt falvak magukhoz térjenek, s meginduljon egy szervezettebb fejlődés. A XVIII. században alkalmazott elvek formálták a mai arculat kialakítását, majd a kapitalizmus fejlődésével, a gazdaság fellendülésével, a vasúthálózat kiépítésével jöttek létre azok a települési formák, amelyek napjainkban is meghatározzák hazánk képét. Annyit azonban időközben változott, hogy az első világháború végén a legnagyobb hagyományőrző városaink egy része határainkon kívülre került. Mindezt csak súlyosbította a második világháború pusztítása. Ugyanis a háborús események nyomán a települések épületállományának, infrastrukturális rendszerének kétötöde megsemmisült. Kőszegfalvi György ezután a felszabadulás utáni helyzetet elemzi, majd a hetvenes évtizedet értékeli. Megállapítja, hogy ebben az időben erőteljesen fejlődtek a települések. 1970—1980 között például megkétszereződött a komfortos lakások száma, sokat fejlődött az infrastruktúra. Egyben ezt az időszakot is jellemezte a kettősség, mert míg a városokban, nagyközségekben fellendült a lakásépítkezés, lakótelepek jöttek létre, megváltoztak a települések formái,- addig a kisközségek. helységek stagnáltak vagy visszafejlődtek. Mindezek feszültséget okoztak a társadalomban. Ezután rátér a településrendszer jelenlegi helyzetére, a fejlődés ellentmondásaira, a hazai urbanizációs folyamat sajátosságaira, a lehetőségekre és a feladatokra. Foglalkozik a fejlődés nemzetközi tapasztalataival is. A szerző meghatározza, hogy szerinte milyennek kellene lennie a korszerű településfejlesztésnek. Leírja funkcionális tagozódását, a tervezésének rendszerét. Megállapítja, hogy a fejlődésnek saját törvényszerűségei vannak. (Milyen termelőerőket foglalnak magukba, milyenek a népességi viszonyok és mennyire fejlett az adott területen a település szellemi arculata.) BEFEJEZÉSÜL szól a lakosság szerepéről; nélkülük, ellenükre nem lehet és nem szabad települést fejleszteni. A települések fejlődésének kulcskérdése az érdekek kölcsönös egyeztetése — másképpen nem lehet egészséges helységeket kialakítani, eleven, lakályos lakótelepeket építeni. A kötet függelékben közli a közigazgatási beosztás szerinti lakónépesség számát, valamint bő irodalmat, hogy az érdeklődők még jobban el tudjanak mélyülni e fontos témában. Gáli Sándor Papírmunka Az üveghegyen túl Megjött a Mikulás Mit mutat a számítógép? Tv-FIGYELŐ Börtön. Az ormánok — legalábbis a szófejtéssel foglalkozó nyelvészek többsége szerint — olyan kiemelkedések, amelyek a vizes, lápos vidékek lakói számára kínálnak szegényes életteret. Hazánk délnyugati vidékén különösen sok volt az ilyen domborulat. így hát ez a táj joggal nyerte el az Ormánság (és nem, mint sokan mondják, az Ormányság!) földrajzi nevet. Ez az Ormánság cudar egy szöglete volt a hajdani Magyarországnak. Másutt is sokat gürcölt megélhetéséért a nép, de itt, ahol szinte ölenként kellett elhódítani a tocsogóktól a termőföldet, óriási kincs volt a szántókban, legelőkben megtestesült vagyon. Errefelé valóban látástól vakulásig tartott a mindennapi robot, és ennek megfelelően a legfőbb parancs így szólt: amit valaki megszerzett, azt vasmarokkal őrizze, sőt, gyarapítsa. Itt, az ormánok vidékén jött divatba a híres-hírhedt egyke, azaz az egyetlen utód — örökös — felnevelésének a szokása, ami ellen, mint népességapasztó rossz divat ellen oly szenvedélyesen léptek fel a népi írók a két világháború között. (Az első riasztást Fülep Lajos, a Zengővárkonyba visszavonult nagy tudósunk, a filozófusnak, művészettörténésznek egyként kiváló gondolkodó adta le e tárgyban.) Kodolányi János, lévén egyrészt népies kötődésű li- terátor, másrészt az emlegetett országrész kiváló ismerője, több művében vállalkozott arra, hogy az eszeveszett gyarapodásnak meg az egykézés- nék sok-sok járulékos bűnét megírja. Egyebek között erről a szerzési mániáról szól az az 1925-ben írott, Börtön című kisregénye is, amelyből Horváth Tibor írt és rendezett tévéfilmet. Sajnos, nem sok örömünk telhetett ebben a váratlan és különös vállalkozásban! Először is a Hagy Varga Jánosoknak ez a Móricz Zsiig- mond-i intonációval való megjelenítése — az a belülről kifakasztott nagy, löttyös indulat — immár túlhaladottnak látszik; nemhogy meg- rőkönyít, de inkább megmosolyogtat. Másodszor; a természetellenesnek érzett, végletekig vehemens viselkedésmódhoz egy olyan nyelvi jellemzés társul, amely sok-sok tájszavával, hanghordozásának népszínmű- ves tirádáival megintcsak inkább riaszt, mintsem vonz. Harmadszor: az átdolgozó és dirigens a Pécsi Nemzeti Színház művészeire bízta a Börtön szerepeinek túlnyomó többségét, és azok a játéko sok, akik különben csak titkán jutnak el a televízió nagy nyilvánosságához, ahelyett, hogy szordínósan ala- koskodtak volna, úgymond rátettek még egy lapáttal, és úgy szenvedtek, kardoskodtak, úgy teregették ki a gazdacsalád magánéletének a szennyesét, hogy mindez már paró diának hatott. Kifigurázásnak, holott éppen az ellenkezője lett volna a cél... Mindezek után csak sajnálni lehet a testileg-lelkileg annyi kínt átélt Kodolányi Jánost, hogy ily kudarcosán kezdődött a találkozása a kamerák világával, hiszen hatalmas életművet hagyott ő hátra, és abban bizonyára nem egy olyan írás is lapul, amely sokkalta jobban viselte volna el a megelevenítés szülőfájdalmait. Irt ő egy csomó olyasmit is. amely a régi magyar hitvilágból meríti témáit, eleink ködös múltjába vezet vissza. Nos, a Ju- lianus barát szerzője feltétlenül megérdemelné, hogy egy képernyőre alkalmas történetével 'bizonyítsa: nem akárki volt ő századunk magyar irodalmában. Csapody. Fanyalogtunk eddig, búslakodjunk egy csöppet továbbra is. A most elhunyt Csapody Verára, a növények ábrázolásának világszerte ismert és tisztelt festőasszonyára emlékezett a televízió Virágból szőtt élet című kisfilmje. Ebből csupán az nem derült ki, hogy ki volt, mit és hogyan cselekedett az a nagyon sokak által szeretett Vera néni. Akácz László Szépen magyarul Felfutó felfutás A címben kiemelt felfutás már előlegezi, hogy a szókészlet nem kívánatos gyakori használatáról fogunk írni. A divatos szavak állandó ismételgetése a kifejezés árnyalt ságát veszélyezteti. Ilyen maga a felfutás is Számtalan jobb szót használhatnánk helyette. Például: „A Zsiguli gyorsan felfutott”, „Vállalatunk felfutott”; vagyis: hirtelen nagy eredményeket ért el. Máskor realizálunk. „Egyezményt igyekszünk realizálni”; „A közművelődési törvény realizálása”; „Jó jegyekkel realizálható tudásszint”. Pedig az egyezményt kötik, a törvényt hozzák vagy alkotják, a tudásszintet pedig jó jegyekkel fejezik ki. Ami eddig előrelátható volt, az ma várható: „Az ipar termelése várhatóan növekszik”. A rádióban ilyet is hallottunk: „Most pedig kérdezzük meg a meteorológustól, hogy várhatóan milyen idő várható.” Ráadásul a szóismétlés sem ékessége a stílusnak. De a sor is kelleténél többször szerepel. Ma már mindenre sor kerül. Az idő folyamatában így van, de felesleges annyiszor hangoztatni. Például: délután kerül sor erre meg erre; az összejövetel keretén belül kerül sor valamire. Nemrég ezt hallottam: „Beszélgetésre került sor, amelynek során megbeszéltük a soron következő feladatokat”. Nehéz eldönteni, hogy minek a során történt valami. A sornak a során vagy a beszélgetések során? Itt igazán sok a sor. Nem hiszem, hogy így ki kellene cifrázni a mondanivalót. Nem lehetne egy kicsivel kevesebb hangzatosságot? Ügy látszik kiemelten (!) jobban kellene megszervezni a divatos szavak elleni küzdelmet. Kiss István Gödöllőn és Vácott Musical vagy operett? A kaposvári színház új bemutatóra készül. Munkásoperett a címe a december vége felé Gödöllőn és Vácott is bemutatásra kerülő előadásinak. Acs János és Mártha István szerzőpáros a régóta folyó vitába — a I musicalnek avagy az operett újjáéledésének van-e létjogosultsága korunkban — szól bele. A választ színházi előadás formájában tárják a nézők elé. Abból indulnak ki ugyanis, hogy ez ideig az operettnek volt igazi átütőereje hazánkban. Erre alapozva a kaposvári társulat megkísérli úgymond ösz- szehasonlítani a két műfajt, természetesen egy színházi este keretében. A nyíregyházi munkásfiú, Balog Jóska egy szombat este megérkezik a Keleti pályaudvarra. Ott találkozik egy furcsa bandával és ezzel megkezdődik élete nagy kalandja. Ez a kerettörténet ad alkalmat a műfajok ütköztetésén keresztül egyfajta korkép megrajzolására is. Bronzvasárnapon — Szentendrén Csábító családi összejövetel (Folytatás az 1. oldalról.) bám — szól Korányi Honoráta. A mamája próbálta lebeszélni, de ő csak azt szerette volna. Olcsón odaadtam, legyen karácsonya — mosolyog a kislány, miközben testvére Sárika a leporellókat és a nyuszikat kí- nálgatja. A legrégebbi játék Mindernd komoiyan veszi az adásvételt. Ám senki sem felejtette el, hogy ez itt játék, kedves szórakozás. A megunt holmik kicserélődnek. Kedvenccé változik a félretett kisautó, baba, mesekönyv. Természetesen megérkezett Szentendrére a Mikulás is. Puttonyából bőven jutott szaloncukor kicsiknek és nagyoknak. A meglehetősen kellemes idő kedvezett a szentendreieknek. A művelődési központ előtt is zajlott az élet. Máskülönben nemigen fért volna a sok érdeklődő a házba. Mi minden között válogathattunk? Gyer- mekfilmekböl állt az egész napos videoprogram. A nagyteremben vetítették az E. T.-t. Miközben gyűjtötték Szentendre legrégebbi játékait, hogy a gyűjtők között Legót sorsolhassanak ki. A játékteremben működtek a számítógépek. A mai negyveneseknek megfejthetetlen, miért képesek a gyerekek órákat üldögélni a masinák mellett. — Játékosan lehet egyfajta gondolkodásmódot megtanulni korunk technikája segítségével — mondja Varga Gyula számítógépes szakember. — Sajnos sokan úgy gondolják, hogy mindez a jövő zenéje, pedig ez a ma. Meglehetősen fáziskésésben vagyunk mind a gépek beszerzésében — mert még mindig igen borsos az áruk —, mind az oktatásban. A pedagógusok is most tanulgatják a technikát. Véleményem szerint a művelődési házak Basic klubjait kellene felfejleszteni, hogy sokak számára elérhetővé váljék mindez. Hívogató fények Villognak a képernyők. A népművelők az új gépek beszerzéséről álmodoznak. A nagyteremben épp az eltűnt E. T.-t keresik. Az átváltoztatás titkairól suttognak a bőrükből kibújni vágyók. A pa- pírhájtogátók keze alól egymás után kerülnek ki a szebbnél szebb karácsonyi díszek. Nagy a készülődés a játékárverésre és a délutáni break-dance versenyre. A decemberi alkony hamar leereszkedik a tájra. Köd nyomasztja a szentendrei háztetőket. A házból a melegbe hívogatnak a fények kicsinyeket és nagyokat a többiek közé. Erdős! Katalin Fotó: Hancsovszki János Miről szól?
